Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

4 Kedd, 197*. január 39. A tükrÖződési elmélet és a tudat aktivitása Katona Péter könyve Aki az utóbbi évtizedekben tanult filozófiát Szege' den. Katona Péterrel elkerülhetetlenül találkozott a filozófia, logika fáradságos emelkedőin. Ezért bizonyára sokunk számára jelent örömet, b<>gy tudományos munkásságának eredményeképpen, számos fontos tanulmány publikálása után, megjelent a műhelyéről képet adó kötet. A kérdések, melyek a tárgyalás fókuszában állnak, a filozófia gyökerét érintik, a gondolkodás és a mindig változó világ viszonyára vonatkoznak. Hogyan tükrözi a tűdet ezt a so Klisém -ugyanez Világot? Komplex módon, hiszen tudatunkban egyszerre van jelen gondolkodástól zulem-aknr.ii-figyelem; Így hát • tudat mint folyamatainak •egy jelenségeinek szervas •gysége, mint egységes egész •tükrözi az objektív valóságot, Á tudat mindenekelőtt tudás, de mint olvassuk, a tudás esak egyik oldala a tudatnak, a megismerési folyamat, eredményét Jelző oldala, és ráadásul nem valami önmagában vett cél, hanem eszköz, A valósághoz, az embert körülvevő világhoz való alkalmazkodás eszköze. Kiemelten tárgyalja ezeritónk a tudat folyumat és eredmény oldalainak egységét, mintegy a változás és a megszilárdult Ismeretek ötvözetét, amelyek együtt alkotják világképünket Bármelyik Irányba történő hangsúlyeltolódás torzításhoz vezet:, hiszen a már felismert nem nyomhatja el a folyamatosan és öntörvényei szerint változó világ mozgását követő tudat processzuális oldalát. Lezárt és kezdődő, befejezett és megújuló sohaaem nyugvó egysége a tudat, melynek felszínre kerülő alakzatai, a megfogalmazott gondolatok, képezik látható részét, gyakran keltve a véglegesség csalóka képzetéi. Holott a valóság mindig-új arculata nem engedi büntetlenül az egyszer- többszö r beVált sémák rutinjának alkalmazását Ezért az a gyakran szólamként hangzó megállapítás, hogy a tudat a valóságot tükrözi, legalábbis kétféle értelemben használható: jelentheti a tükröződés folyamatát es u tükröződés eredményét — a felismerést —, valamint ezek egységét, a tükröződést is. A régi materializmus afféle viaszdarabhoz hasonlította tudatunkat, melyen a világ lenyomatot hagy, s talán erre utal a köznyelvi „benyomás" kifejezés Is, mintegy Jelezve, hogy a tudat eltűrte a külvilág hatásait, s emlékképeiben megőrzi a számára fontosakat. Ma már tudjuk, hogy tudatunk távolról sem puszta résztvevője a valóság viszsza tükrözésének, hanem aktív irányítója, befolyásolója a sok ágból összefonódó tevékenységnek. Az ember nemcsak megismert a Világot, hanem egyben fel is használja tapasztalatalt további életében, viselkedésében, környezetének alakításában. Eközben újabb hutások érik, melyek szerencsés esetben, megfelelő következtetések, korrekciók felismerését teszik számára lehetővé. De a mindennapi életben nemcsak a múltat és a jelent tekintjük tapasztalataink forrásául, hanem előre is nézünk, Igyekszünk elképzelni a jövőt, megkíséreljük, hogy elébe menjünk áz eseményeknek, s kialakítsuk álláspontunkat a várhatóak figyelembevételével. Egyszóval tudatunk törekszik a világ — környezetünknek olykor egy egész világgal felérő — bonyodalmainak, szövevényes kapcsolatrendszerének csomópontjait kitapintani, s megoldást találni. Kicsit fellengzősen szokták mondani; az embert nem lehel legyőzni! Ha ezt lefordítjuk a filozófia nyelvezetére, úgy ennek az állításnak — melynek igazságértékét korunk naponként mért —hátterében a tudat nem szűnő aktivitása munkál. 3 ebben a csodálatos erőfeszítésben az ember nem fárad, ha életmódjában megtalálja a naponkénti forrást, a közösségét. Nem magányos hősök, hanem a társadalmi gyakorlat mindennapi közegében dolgozó emberek az aktivitás tömeges átörökítő!. A kíváncsiság, mely tudásvággyá érik, a világ iránti nem szűnő érdeklődés. természet és társadalom végtelen gazdaságának láttán érzett tennlakarás — ezeket a tulajdonságokat kell magunkban, s kortársainkban erősíteni, a tudat aktivitásának filozófiai megértése nyomón. A könyv kiindulása Lenin: Materializmus és emplrlokri tlcizmui című munkájának tükröződés! elméieta, mely' ről, s a szovjet pszichológiai Iskola eredményeiről bebizonyosodik a szerző elemzésében, hogy kiemelkedő szerepet töltenek be a modern, dialektikus materializmus fejlődésében, egyben a szaktudományok problémáinak megoldásában. A kötet az Akadémiai Kiadó figyelmes gondozásában jelent meg. Tráeer László Levelek A napokban összetalálkoztam egyik üzemünk KiSZbizottságának titkárával. A fiatalember örömmel újságolta, hogy náluk a munkatársak, a s/Ülők és az ifjú feleségek körében élénk visszhangot keltettek azok a levelek, amelyeket honvédségi alakulat KISZ-bizottsága küldött hozzájuk. Néhány nap múlva, amikor az említett levelek egyegy példányát olvastam, azon tűnődtem: lám, az egyszerű, hétköznapinak tűnő esetek ts milyen szívet melengető érzéseket válthatnak ki az emberekből. Mert ml is történt valójában? Mindössze annyi, hogy az alakulat KISZ-bizottsága levelet írt a kiképzésben és a mozgalmi munkában két esztendő alatt különösen kitűnt katonák munkahelyére és hozzátartozóinak. A szülőknek megköszönték. hogy „... olyan gyermeket neveltek, aki helytállásával bizonyította, hogy szocialista hazánk hasznos tagja" Hangsúlyozták: „Az önök életútja adott gyermeküknek példát becsületből, emberségből, a közösség javára végzett tevékenységből." A feleségeket arról értesítették. hogy férjük pó1dásan teljesítette a nehéz szolgálatot. „Tudatában vagyunk annak — írták —, hogy ehhez az Önök megértése és áldozatvállalása is hozzájárult" A volt munkatársak — egyebek között — azt olvashatták a nekik küldött levélben: „Véleményünk szerint az eredményes munkájához hozzájárult a vállalati vezetés, a párt- és KISZszervezetek nevelő munkája és a közvetlen munkatársak is. A munkahelyi légkör ösztönzően hatott katonai feladatának teljesítésére és segítette a helytállásban" Ezek a szavak különösebb kommentár nélkül is bizonyítják, hogy az alakulat KISZ-bizottsága figyelemmel kíséri a katonafiatalok munkájának, sorsának alakulását... B.L I Irányító táblák a Balatonnál A Balatonnál a szezon kezdetéig új, egysége* irányító táblákat helyeznek el. A Balatoni Intéző Bizottság a turisták tájékozódásának megkönnyítésére másfél millió forintos költséggel, több száz Irányító táblát készíttetett a Székesfehérvárt Könnyűfémműben. Ezeket a Magyar Hirdető festette és helyezi cl a partvidék üdülőközpontjaiban. Az Irányító táblák — amelyek elsősorban a gyalogosan közlekedő turisták tájékoztatására szolgálnak —• jelzik, hol találhatók a strandok, a szabadtéri színpadok, az elsősegélynyújtó helyek, • gyógyszertárak, a sportpályák stb. A tervek szerint a közeljövőben a vízi és a közúti közlekedésben részt vevőknek állítanak fel újabb irányítótájékoztató táblákat Naperőművek A Szovjetunió Micsurin városának közelében épül fel az a telep, ahol a KGST-országokban készült napenergia-hasznosító berendezéseket próbálják M. Intenzív kutatásokat folytat például Bulgária, amely az úgynevezett napos övezetben fekszik. A bolgár szakemberek szerint a kis és közepe* teljesítményű naperőmű veket már az elkövetkező évtizedben üzemeltethetik Bulgáriában. •AZAMAG Fodor Pál ás Balog Hona, J*. kttb Dezaö ás Nagy Mára, Kövesd! István és ftalzor Gabriella, Kálomista Zsigmond Sándor és Szégity Magdolna, Czinoge Dezső és sunyog Anikó, Gémes János és Molnár Katalin, Baráth Zoltán Sándor és Nagy Edit, Herényi György József és Zsíros Ágnes, rapp János és Kovács Kióra. Szilágyi Károly éa Rózáévölgyi Katalin Márta, Dani Béla János és Kis Katalin Mára, Ball József és Szalma Ágnes házasságot kötöttek. SZÜLRTM Babnmzi Antalnak ás Farkas Juliannának Mariann, SzabóDoktor Jenőnek és Balogh Évának Krisztián, Libor Jánosnak és Sóti Zsuzsannának Attila János. Brandeckeí Mártonnak áa Pautz Mártának Róbert Márton, Buha András Lászlónak ée Barna Rozália Piroskának Róbert András. Kuetóra Oyula Istvánnak éa Novoszáth Zsuzsanna Évának Gyula, Domlna Antalnak és Lengyel Anna Katalinnak Ágnes. Börcsök Jánosnak ás Moldovai Margitnak Mariann Margit, Szerencsés-Fekete Istvánnak és Szécsl Máriának Tünde Piroska, ErdOdi Károlynak és Bőnae Irénnek Tímea, Ambrus Tibornak és Darázs Máriának Andrea Szilvia, Farkas Károlynak cl Perecz Erzsébetnek Erzsébet Edit. Hunyady László Jenőnek és Ólán Klárának László, Kiss Lajosnak és Gárgysn Margitnak Andrea, Lakatos Kálmánnak és Rácz Editnek Edit, Juhász Istvánná* és Tarl Mária Évának Beáta Eva, Juhász Istvánnak és Tori Márta Évának Gréta Krisztina, Tóth Oyörgynek és Pontyik Máriának Gábor, Kapitány Józsefnek és Farancz Veronika Margitnak Laura Emília, Fejes László Jánosnak és Balog Mártának Zoltán. Császár Jenőnek és Móra Ilonának Szilvia Julianna, Családi események Sánta Jánosnak és Romslcs Ilonának Nóra Erna, Fejes István Menyhértnek és Kőszegi Ilona Ágnesnek István Zoltán, Szikora Károlynak és Hódi Valéria Máriánál Balázs, Kucserák Imrének és *)mon Mártának Anita. Kárpáti Tibor Sándornak és H/Hányi Líviának Márta, Hnjbel Károlynak és Kriszün-Németh Rozáliának Henriett, Rózsi Károlynak és Szabó Veronikának Andrea Melinda, Cyflrfl Józsefnek éa Gercsó Anna Margitnak Attila, Zákány Andrásnak és Maki* Erzsébetnek Attila, Mór Gábornak és Bálint Editnek Edit, Pap Jánosnak áa Bernnek Aranka Annának tva Melinda. Nagy Istvánnak ás Veres tv» Brzsébetnek Zoltán, Szerencsée-Fskete Józsefnek te Szabó Magdolnának Zoltán. Berta László Zoltánnak és Antali Eszternek Imre, Kocsis Imrének és Papp Magdolnának Rita, Majoros Józsefnek és Kis Katalinnak Orsolya, Nagy Lajosnak és Körmendi Ida Mártának Tamás, Holczer Mártonnak ás Csala Rozáliának Mórion. Aradi Árpádnak és Bercti Márta Juditnak Tímea, Daru Jánosnak ás Flleo Ilonának Annamária. Becsei József Istvánnak és Műért Erzsébet Piroskának Feróinánd, Nagy Mártonnak és Simondán Etelkának László, Makra Józsefnek és Nágy Valériának JUÓit, Kovács Lajosnak és Zákány Edit Zsuzsannának Krisztián, Kasza Zsigmondnak én Smuk Teodórának Rolnd Zsigmond, Braun Ferencnek és Mltyók Juliannának Júlia Andrea, Kocsis Jenőnek éa Sóe Aranka Ilonának Jenő Zoltán, Mérés* Imrének és Barta Rebekának Csaba, Buzdorján Józsefnek ée Kecskés Ibolya Máriának Gábor. Kovács Lajosnak éa JóJárt Rozáliának Róbert, Rabi Károly Jánosnak és Rózsa Mária Zsuzsannának Tímea Zsuzsanna, Mulati Lászlónak éá Gémes Ilonának Róbert, Bzabó Mihálynak és Tápay Etelkának Csaba, tCMs Péternek és Fenyvesi Ágnes Idáitok Ji'dit. ateióí Pálnak ós Borboly Máriának Mária nevű gyermekük született. HALALOZA* Molnár Ferenc. Tímár Báróm' Kugier Mára, Töröosik IBésnó Csurgó Rozália, Márt* Mttlálym Rdczók Piroska, Hódi József, Igaz Ferenc, Szemerédi Imréné Bárvü Eszter, Bálint István, Tóth Sándor, Balázs Lajos. Katdna .lenöné Árkus Iréft, Tanács Vincéné Kovács Rozália. Wolfsberger József. Csizmadia János, Francia Antalné Kővágó Julianna, dr. Balog lm re né Gyöngyösi Martit, Szilágyi Sámuel, Csornán** Márton, Hajnal Tibor, Koncz Irma Terézia, Molnár Antalné Oert Julianna, Herédi István, Csórja Oyula, Papdi József, vidákortcc Józsefné Horberovlca Mária, Bíró Kálmánná Berki Rozália, TóUi Józsefné Szögi Vilma, Rakonczaj Mártonná Bodor Mária, TatértKis Sándorná Tóth Julianna. Kovács Adrienn, Ezelás Mihály, Kovács József, Baltkó Kálmánná Kónya Ilona. Békééi PáL Fehérvári Józsefné Boros Mára, Tripe Imréivé Fazekas Ilona, Simon Gézáné Uhrin Hona, lg áh Sándomó Kaplnya Erzsébet, Tóbiás imre illés. Juhász Józsefné Machala Irén, Bojtos ftáivdorivé Megyeri Veronika, Báló Péter, Veréb Péter, Bihari Antalné Veres Etelka, dr. Eszén Fcrenoné Mészáros Margit Szarka László, Laborét Ferenctsé Székelyhídi nona meghalt SZ. SIMON ISTVÁN: Nagy vizek krónikája „Bennünket is utolért azon szerencsétlenség... »» Senki sem tudja bizonyossággal, hogy hány árvíz pusztította történelme során Szegedet. A régi időkben eléggé megszokott, rendes dolog volt, s följegyzéseket csak elvétve lehet találni róla — minthogy, ha voltak is, azok Ja elúsztak, A várostörténészek mégis összebányásztak sok olyan utalást, amely egy-egy nagyobb méretű veszedelem elhárítására vagy kártételeire vonatkozik. Reizner Ján<» többet is idéz várostörténetében. így például 1711-ben ellenkező „csoda" történt: elenyészett a Tisza... A nagy szárazságban parton maradtak a halak, elszaporodtak a sáskák, keselyük kergették a mezőn az éhségtől bamba jószágokat. Őszre aztán „kárpótlásként" akkora vizet hozott, hogy Alsóvároson és Felsővároson házak omlottak össze, s a víz Jó fél évig kint tanyázott. A Bécsbe szalasztott Jelentés eképpen szólt: „Minapi levelünkben is tudósítottuk vala az árvizek felől kegyelmeteket, melyek mlndekkorlg csak dagadnak és árudnak, lóképpen a Tisza. A Maros indiffercnler van (közömbös), de meggondolhatja kegyelmetek, hogy hogy Arad felé a hajók nem a Maros Járásán, hanem valamerre tetszik, fel- s alájárhatnak... Felső város egészen kbzaladott a szőlőkhöz... Adja Isten, hogy visszajövet öthalomtul fogva hajón ne kellessék akjtor behozatnunk." 1712-ből pedig Cserey Mihály Históriája tudósít bennünket eképpen: „A Tisza oly magasra duzzadt, hogy az egész várost elborította, s a házakat romba döntötte... a csapást a nép csak évek hosszú során heverte kL Mindenki azt hitte, hogy Szeged végképpen elpusztult és soha fal nem támad. Híre kelt, hogy a várost gpusboya telepítik.^ t 1 • 1 A hézagos följegyzésekből némileg rekonstruálható az 1770-es nagy próbatétel is. „Több kisebb árvíz után, 1770ben volt veszedelem, amely rettenetes károkat okozott. Felsővárojon, Cseh András háza előtt törte át a víz a töltést, és mind nagyobb rést vájt A nép kétségbeesve fogott hozzá a rés betöméséhez. Hajókat süllyesztettek, cölöpöket vertek le, amelyeket sövényfonattal kötöttek össze, majd pedig földdel telt zsákokkal Igyekeztek a vízömlést megakadályozni ... Egy vármegyei küldöttség megállapítása szerint Felsővárostól egészen Algyőig csak eget ós vizát lehetett látni" (Bálint Sándor). Ha bakugrásokkal haladunk, akkor ls van bőven említésre méltó szomorúság. Mert a már említett Vedres-féle beszámolókon el sem hervadt a tinta (1816), 1830-ban újra országos visszhangot és együttérzést kiváltó tudósításban jelentették Szeged szorongatottságát a Nemzeti Újságban: Bennünket ls utolért azon szerencsétlenség, mely hazánknak legszebb vidékére a kétségbeesést, s csaknem az utolsó Ínséget árasztá. Már április közepén kezdte bennünket s Szeged városát fenyegetni a Maros... Zombort (Kiszombor) egészen eldöntötte, ...Torontál vármegyének nagyobb részét elborította ... Kettőapte szerencsétlenségünket a Tiszának nyomban következett áradása... Vásárhelynek egy részé már májas 2-<11kun víz. alatt volt... az árvíz május 3. és 4-dikén, a Gyévi s,tVásárhelyi költséges töltéseket. keresztül törte." Erre a híradásra, illetve ennek tartalmára utalhatott d palflrlKT /nétoánóti hálaadásának summája, amikor így sóhajtott föl a szószéken: „Általmentünk a vízen..." A fenyegettetés mindig-mindig mérgesebb. Mintha csak hoz/ákéízítené, szoktatná a természet Szeged népét az elkerülhetetlen veszedelemhez. Mert 1876-ban aztán csakugyan olyan próbatétel következett, aminőhöz hasonlót addig még föl nem jegyeztek. Ez az árvíz később, tehát meglehetősen spekulatív módon meg is kapta azt a „tisztességet", hogy a nagyvlz „főpróbája" volt. Azért mondom, hogy spekulatív a titulus, mert általában ritkán szokott úgy történni, hogy sikeres „főpróba" után csapnivaló az .előadás". Ezt a nagy próbatételt ls idézzük meg a kor stílusában. Vasárnapi Újság: „Két hete immár, hogy Szeged körül és alatt olyan ádáz ütközet tart, mely nagyszerűségére nézve ritkítja párját... Az ellenfelek, kik e nagy harcot vívják: & Tisza és Szeged városának TO ézer lakosa" Szegedi Lapok* „Hanem szerda óta (március 22.) más oldalról növekedett a ml bajunk, s e baj az, hogy a Maros, mely eddig nyugodtan s közönyösen viselte magát, szerdától Makónál áradt... A szerdal nap délelőtti órái már valóságos ítéletnappá zavarodtak össze. Egyes rémhírterjesztők által fél óra alatt befutotta a várost ama borzalomteljes hír, hogy a sóház előtti gyengélkedő töltést a víz átszakította. Az eme támadt zűrzavar leírhatatlan. Heti vasár, lévén, a piac öt perc alatt, fanekestül felfordult..." — „...Percsoránál é* Anyásnál a töltések veszélyes állapotban vannak és a város megvédését a másodrendű, Illetve a vasúti töltésen kell eszközölni. Ha a percsorai töltés szakad, ezt három mozsárlövés fogja jelezni oly céllal, hogy a fönt jelzett védelmi vonalak egész erővel védelmeztesscnek, ha pedig ezen vonalak sem lesznek védelmezhetők, az általános menekülésre hat mozsárlövéssel fog jelt adni... 1876. márc. 29.... Teschler József..." Milyen szigorú logika szerint, haladunk 1879-hez! Már csak feljajdulások hallatszanak Szegedről, egy megkínzott város panaszai, melyet a folytonos küzdelem kifárasztott és kluzsorázott. Ennek már csak az ország vehetné elejét, ahogyan a Pesti Napló is írja: „Szeged népe, férfi, nő és gyermek, most éjjel-nappal a töltéseken dolgozik... e szorongó leírhatatlan állapot Ismétlődik majdnem évről-évre és a magyar állam összetett kezekkel nézi, hogy a derék magyar nép mint vívja az élet-halál harcot... Azt hisszük, valóban elérkezett már az Ideje annak, hogy Szeged Ügyét az egész ország magáévá tegye s a kormány és a törvényhozás semmi áldozattól se riadjon vissza, mellyel Szeged küzdelmein lendíthetne ..." £* Szeged maga Is dörömböl! 1879 elején annyit ér dL. hogy Pesten tanácskoznak róla és beírják a jegyzőkönyvbe, hogy „a képviselőház kebeléből ktküldendő egy szűkebb bizottság, mely a helyszínen vizsgálja meg az ottani állapotokat és a szakértők meghallgatása után a népes és virágzásnak Indult, de éppen az utóbbi években Ismétlődő vízveszélyeit által kifejlődésében érzékenyen megbénított váron lakosainak megnyugtatására és biztonsága tekintetéből a törvényhozás elé oly mérvű javaslattal lépjen, mely által habár országos segéllyel ls, Szeged városa megtarthassák a magyar hazának". Hanem ez már késő voítl IMMM