Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

4 Szombat, 1979. január 27. fiatalokról j^fiataloknak Amatőrfilm- Segítség a pályakezdőknek fesztivál Patrónusok és patronáltak Készülnek a KISZ­akcióprogramok A Magyar Ifjúság január 19-1 száma közli a KISZ Központi Bizottsága 19711. no­vember 22-1 ülésén elfoga­dott akcióprogramot, amely az 1979—19R0-as mozgalmi év feladatait határozza meg * dolgozó fiatalok, a fegy­veres erők és testületek fia­taljai KISZ-szervezeteinek részére. Az akcióprogram a hatékonyság és a minőség javítását, az aktív, politi­záló KISZ-murrkát, az Ed­zett ifjúságért sportmozga­lomban való részvételt, az amatőr művészeti mozgalom és általában a közművelődési munka javítását jelöli meg színes, magnetofon hangosí­a fiatalok legfontosabb fel- tású, fényhangos, vagy úgy­adataiként. nevezett szélcsfkos filmek. A A KISZ Szeged városibi- szalagok orsóján kell feltün­zottsága tegnap, pénteken tetni az alkotók nevét és fogadta el a városi akció- az alkotások pontos címét, programot. A helyi és az Az országos amatőrfilm­országos feladatok együttese fesztivál nevezési és bekül­jó támpontokat ad tehát az dési határideje: 1979. már­alap&zervezetek részére. cius 10. A Népművelési Intézet, a Magyar Amatőrfi lm-Szövet­ség és az Amatőrfilmesek Országos Tanácsa védnöksé­gével a XXVI. országos amatőrfilm-fesztivált hirdeti meg a Tolna megyei tanács, Dombóvár város tanácsa és a dombóvári városi műve­lődési központ. Az április 12. és 15. kö­zött megrendezendő verse­nyen részt vehet minden olyan egyénileg vagy közö­sen készített amatőr film, mely eddig országos feszti­válon még nem szerepelt Nevezhetők 8 milliméteres, S—8 milliméteres és 16 mii- , ., , , . ,, , ., liméteres fekete-fehér vagy ^ztetására Vannak, akik már 14—15 Azoknak a f'ataloknak, akik ősszel kezdték el a munkát, már van valamifé­le fogalmuk a dolgozó embe­rek életéről, a munkahely­ről; a követelményekről. Vagyis fogalmuk alakul a munkáról. De hogy milyen a benük élő kép, azt munkahe­lyi körülményeik, beilleszke­désük, munkatársaik hatá­rozzák meg. A munkába lé­pés a termelésbe való bekap­csolódás, a felőtté válásnak legmarkánsabban megmutat­kozó mérföldköve. Ez segíti a fiatalokat a társadalmi be­illeszkedéshez, ez adja szá­s aki azt is elmondja, el­magyarázza nekik, milyen helyet foglal el munkájuk a társadalmi munkamegosztás­ban. aki a munkafolyama­tokat az elejétől tanítja be nekik, olyanra, aki mindezt lelkiismeretesen, becsülete­sen, lelkesedéssel végzi. Ez legalábbis az elképze­lés. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság a tavalyi évben fel­mérte, hogy vajon a patro­nálókról kiadott rendelkezé­seik hogyan realizálódnak a munkahelyeken. Megállapí­tották, hogy a pályakezdő fiataloknak csak körülbelül órai időkedvezményt kaptak. Másutt a fiatalok patroná­lását a nyugdíjas szakmun­kásokkal végeztetik, van olyan, ahol csoportjutalom­ban részesítik az eredmé­nyesen patronáló brigádo­kat. Ezek azonban csak helyi kezdeményezések. Az Állami Ifjúsági Bizottság a KISZ­szel karöltve javaslatokat dolgozott kl a patronálási rendszer fejlesztésére. A rendszerben rejlő tartalékok jobb kihasználása érdeké­ben a következő intézkedé­seketjavasolták: Az iskolás­mukra a lehetőséget képes- egyharmada végzi munkáját korú gyermekek üzemlátoga­éves korukban, mások csak tíz esztendővel később lépik át először a munkahely kü­szöbét. A legfiatalabbak, akik patrónus segítségével. S míg a segéd- és betanított mun­kásoknál, valamint az ad­minisztratív munkakörben foglalkoztatottaknál elenyé­sző. a szakmunkásoknál va­lamivel nagyobb, addig a csak éppen, hogy elvégezték legnagyobb arányban az Á Radnóti-csoport az általános Iskola nyolc osztályát, még tulajdonkép­pen gyermekkorukban ke­rülnek a munkapadok mellé Az ifjú szakmunkások már jó néhány éves munkahelyi tapasztalattal és gyakorlattal rendelkeznek, mikorra önál­ló munkát végeznek, a diplo­mások pedig még tulajdon­képpen a gyakorlat teljes hiányával, de annál nagyobb felkészültséggel, tudással lép­nek a felnőtté válás útjára. De akárhány évesek, akár­milyen felkészültséggel ren­delkeznek, akármilyen csa­ládi vagy társadalmi körül­ményekből kerülnek a mun­kahelyre, mint dolgozó egye­dek. egyvalami mégis kö­zös bennük: mindannyian pályakezdők. S mint ilye­nek, rendkívül nagy segít­ségre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják önmagu­kat a munkában. egyetemet, főiskolát végzett pályakezdők mellett áll a patrónus. Bár szükségünk van se­géd- és betanított munká­sokra, társadalmi Célkitűzé­seink nem egyeznek azzal a tétellel, hogy maradjanak ezek a fiatalok mindig szak­képzetlenek. Ahhoz azonban, tásal alkalmával a vállala­tok részletesen mutassanak be egy-egy szakmát, egyrészt az ismeretek elmélyítése, másrészt a reális értékítéle­tek kialakítása érdekében. A Jelenleginél szélesebb körű­vé kell tenni az üzemek ál­tal működtetett pályaorien­táló szakkörök tevékenysé­gét: a munkahely és a mun­kakörülmények valóságos bemutatásával hirdessék az állásokat és ne szépítsék ezeket. A javaslatok a mun­kahelyi vezetőkre is kiter­jednek, méghozzá úgy, hogy mukakörükbe kerüljön bele hogy megszeressék a szak- a pályakezdőkkel való köte­mát, hogy feltámadjon igé­nyük a szakma kitanulásá­ra, olyan „mesterekre" van szükségük, akik megmutat­ják nekik a szakmai szépsé­geket, s olyanokra, akik az lező foglalkozás és a patro­nálási tevékenység irányítá­sa; a különböző szintű ve­zetői minősítések pedig tar­talmazzák a fiatalokkal való foglalkozást és a nagyobb arra alkalmasakat buzdítják vállalatoknál, intézmények­a továbbtanulásra. A felmé- nél jelöljenek ki egy sze­rés készítői megfigyelték, mélyzeti vagy munkaügyi hogy a fiatal szakmunkások osztályon dolgozó munkatár­körében szembetűnő a pat- sat e feladatok ellátására, ronáltak és a segítség nél- segítésére, ellenőrzésére. Min­kül dolgozók közötti különb- den nagyobb munkahelyen ség. Az előbbiek sok hónap­pal korábban sajátítják el a munkakörükhöz szükséges • szakmai fogásokat, mint Az űj munkába lépőket az azok, akiknek nincsenek pat­Legfőbb Ismertetőjegyük: ciusában döntöttünk ügy, irodalmat, zenét szerető fő- hogy egy önálló együttest iskolás, egyetemista fiúk és szervezünk. Fölfigyeltem ar­lánycxk. Szavalnak verset, ra, hogy a felsőoktatási in­mondanak prózát, énekel- tézményekben nagyon sok eimegyunit. Barátságból, el­lenszolgáltatás nélkül. Ne maradjon titok a Rad­ifjúsági törvény értelmében megkülönböztetett figyelem­mel kell körülvenni és fej­lődésüket munkába lépésük­től számított öt évei) át fo­lyamatosan végig kell kí­sérni. Ezt írja elő a tör­vény. Es azt évenként meg kell vizsgálni, hogy munka­beosztásuk megfelel-e képes­ségüknek, képzettségüknek és végzett munkájuknak; díja-' zásuk arányos-e felkészült­ségükkel és végzett munká­jukkal, biztonságos és egész­séget nem veszélyeztető munkahelyen dolgoznak-e, kerüljön sor az egyéni fog­lalkoztatási terv szerint mű­ködő patrónusi rendszer ki­munkálására. Ezek állami feladatok, melybe bekapcso­lódhatnak a helyi KISZ­szervezetek, a szocialista brigádok, feladatvállalást mozgalmukkal. Végül, de nem utolsó sorban ki kell • alakítani a patronálók ér­Vizsgálataik kimutatták, kölcsi, anyagi elismerésének, hogy a brigádoknál az idő- ösztönzésének rendszerét, sebb, tapasztalt szakmunká- azon elv szem előtt tartásá­soknál a pályakezdőkkel va- val, hogy a patronálási tevé­ló foglalkozás termeléski- kenység miatt a patrónus jö­eséssel jár. És ezzel párhu- vedelme ne csökkenjen és a zamosan mindazoknak, akik legjobb munkát végzők er­rónusaik. Es feltették a kér­dést: vajon miért nem való­sítják meg a munkahelyeken a jól elképzelt patrónusi rendszert? nóti-esoport újabb tagjainak munkahelyi beilleszkedésük nek, muzsikálnak, s mindezt nemcsak saját szórakoztatá­sukra teszik. Az utóbbi más­fél évben ott voltak szinte valamennyi reprezentatív mozgalmi ünnepségen: párt-, KISZ-, nápfrontrendezvé­nyen. szolidaritási gyűlése­ken. De gyakorta .ellátogat­nak az öregek napközi ottho­naiba. a nők klubjába, óvo­dákba, valamint Szeged kü­lönböző gyáraiba, üzemeibe, munkások közé. Eddigi leg­nagyobb hivatalos elismeré­sük: 1978 tuvaszáh Eszter­gomban, a családi és tár­sadalmi eseményeket rende­ző intézetek vers- és próza­mondó együtteseinek orstó­gos találkozóján nyert ab­szolút első helvezés: kiemelt nívódij e.i Balassi Bálint ritkábban diploma. A nem hivatalos, sorainkat de annál szebb elísmeres pe­dig egy-egy fellépésük során a vastaps, s a velük együtt éneklő közönség. Pontos nevük: Radnóti Miklós Irodalmi és Zenei Kör. Megalakulásuk előtörté­nete oda nyúlik vissza, ami­kor a Családi ós Társadalmi Eseményeket Rendező Inté­zet négy évvel ezelőtt elha­tározta, hogy rendezvényei­nek színvonalát emelendő, tehetséges versmondókat ke­res. Így akadt rá többek kö­zött Holman Endrére, aki Sándor Pál Herkulesfürdői emlék című filmjében fősze­fiat&l elkallódik, aki a klasz­szikus, a hagyományos mű­vészetekhez vonzódik. Az egyetemi színpadnak ugyanis csupán avantgarde szekciója van, műsoruk egy szűk ré­teghez szóL Tizennégyen jöt­tünk össze azonos szándék­kal. hasonló elképzelésekkel. Az alapító tagok közül most is köztünk van Diczházl Ma­rianna, Jármai Magdolna, Debreceni Anikó. Kabai Zol­tán, Sajó Gyula és Vajda László. A radnótisbk repertoárjá­ban körülbelül hatvan vers­és sok-sok irodalmi összeállí­tás szerepel. — Hetente kétszer gyako­rolunk — mondja —, kivé­ve a vizsgaidőszakot, amikor találkozunk. Mü­xigy igyekszünk megszerkeszteni, hogy pergő, sokszínű legyen. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, az előadott' versekkel, da­lokkal a közönség ízlését is formáljuk. Jelenleg tizenhe­ten vagyunk az együttesben. A múlt évben átlag harminc fellépés jutott minden hó­napra. E zsúfolt program főleg a zenészeknek megter­helő egv kicsit, de örömmel, lelkesedéssel csináljuk. Sok heiven ismerik őket Szegeden és a szegedi. járás­ban sőt Csongrád megye né­hány városában. Tavalv nyá­ron például főikerestek a neve sem: Bognár Mária, Balázs Ibolya, Farkas And­rea, Jancsik Judit, Kovács Klára. Kálmán Katalin, Ko­vács János, Tóth Mária, Vlz­keleti József, Polgári Ág­nes és Gémes Judit —mind­annyian diákok. R. L megfelelő-e, hogy szakmai­politikai fejlődésük, valamint a tapasztalatok megszerzése adott-e számukra? Ehhez a pályakezdőknek patrónusra van szükségük. Olyan vala­kire, aki első lépésüktől végigkíséri őket a munkahe­lyen. Olyanra, aki megpnu­a pályakezdőkkel foglalkoz­tak, csökkent a bérük. Ugyancsak groteszk dolog az is, ha valaki a vállalat és az új munkába lépők érde­kében kifejtett tevékenysé­géért hátrányos helyzetbe kerül. Néhány vállalatnál, üzemnél. Intézménynél fel­fedezték ezt. És ezekben az kölcsi és anyagi elismerése maximálisan biztosított le­gyen. • Mindezt a gazdasági veze-' tők a saját Jól felfogott ér­dekükben sem tekinthetik egyszerű végrehajtási utasí­tásnak. Hiszen ezen is mú­lik az általuk vezetett intéz­intézményekben tulajdonkép- mény gazdálkodásának ered­pen megszűntek a gondok. Mert a patronálók norma­kedvezményt, az átlagéra* tatja, hol a szerszámraktár, bérrel rendelkezők napi 1—3 ményessége, a jövő munká­sainak, dolgozóinak lelkiis­meretes, becsületes munká­ja. Mérő Miklós remet kanott. A kezdetről dr. megyei tanács vb Fábián Tibor n medrei ta­nács vb műve'ődésügvi osztályának munkatervi. a Radróti-csoport vezetője be­szélt: — Holman Endrével való ismerettségem révén jelent­keztem az intézet felhívásá­ra. másodéves Joghallgató koromban. Eleinte csak ver­seket mondtunk. 1977. már= műve­s?erve­Bala­lődósi osrtálva által •tett ú*te'-*tebort ls a ton raritán. — Terveink — folytatta Fábián Tibor —. hogy mi­nél több emberhez elvigvük azokat a verseket, dalokat, amelyeket még nem biztos, hogy ismernek, de hallato­kon meg fognak szeretni. Ahová hívnak bennünket, Néhány napja baráti társaságban a slágerszöve­gekről beszélgettünk. Akadt ilyenféle kérdés is: nem­hogy bármilyen lírai tar­talmat, ám akár a legcse­kélyebb, valamirevaló mon­dandót sem találhatunk ezekben a sete-suta mű­vecskékben. Csak a ze­ne... Akkor viszont mi­ért van az, hogy egyné­mely szám mégis valami­féle furcsa, a tinédzserkort utólag zsigereinkbe vará­zsoló borzongást tud kel­teni? Nehéznek tűnt a vá­lasz, azután par nap múl­va újra meghallottam az Omega Lénáját. „Hull a hó. fúj a szél.. LÓdobogás-csattogás, szél-, süvöltés, távolról farkasok üvöltenek. Akkora a hó, hogy egy mai tizenhat évesnek teljesen elképzel­hetetlen. A molekulák Jó­zsef Attila-i módon össze­koccannak a sikoltóan éles levegőben. Kucsmás ala­kok ülnek a szánon evvik­nek eszébe jut a meleg szoba, ahol duruzsol a szamovár, és egv fiatal szakállas férfi helyéről fel­ugorva magvaráz a szláv lélek rejtelmeiről. A töb­biek sós uborkával isszák a vodkát. A polcon töm­zsi, fejkendősre festett ba­Léna ba, nagyobban a kisebb, abban a még kisebb, abban a még kisebb... Körben fából épült házak. Dosz­tojevszkij alakjai sietnek a sötétben, polgárilag ab­szolút elképzelhetetlen idő­ben és helyeken jelennek meg, elkeseredetten beszél­nek, lázasan, villogó szem­mel, azután egyszer, szin­te minden átmenet nél­kül sírva fakadnak. Rasz­kolnyikov leborul Szonya, az utcalány előtt: „Nem előtted hajtok fejet, ha­nem az egész emberiség szenvedése előtt..." „Dimitrij Lénáról me­sél... Hallgatom, s Lénát látom az ágyamon ..." Lé­na szőke, fitos az orra, nyáron nagy virágmin­tás ruhákat visel. Hihe­tetlenül eevszen* és gyer­mekien naiv. Csak szeret­ni akar és tud S a srenv­nyes érdekölelések. futó szeretkezések, önmegvaló­sításunk köteleibe font kalandok borzalmas ház­tömbjel között egy aprócs­ka, beépítetlen terület. Va­lami halk sóvárgás a tisz­ta. éterien tiszta szerelem és szeretet után. Lelkünk örök és felfedezendő, be­építetlen területe. Léna el­tűnik egy hajnalon, ami­kor a jégvirágok lehetet­len négylevelü formálnak az Marad a hideg. „Az volt a tél, tél..." Napóleon bukdácsolnak a Moszkva Hadsereg toj a muzsikokkal a föl­dekre menne dolgozni, de nagy a hideg, hull a hó, fúj a szél. Léna feje jel­legzetes módon kendőbe bugyolálva, elindulna a város felé, de betemeti a nagy hó, igen, az volt a tél, szörnyű tél. Dimit­rij legendát mesél. Legen­lóherét dát a cárról, „mama Orosz­ablakon. országáról", éhínségről, új­jáépítésről, dekabristák­ról, narodnylkokról és bol­sevikokról, francia, német és magyar katonákról, akiknek csontjait a fagyott föld felett is beföldte már a hó. Ami hull, hull egyre, szörnyű katonát hóban, alatt. A Nagy maradványai. összekeveredve szőke, ha­lastavak és feketeerdők kö- vigasztalan monotóniával. zül Jött német legények­kel, akiknek lábára ráfa­gyott a bakancs. Elől két­százezer magyar... Nem, nem a Don jegén vívták tat a nagy harcot A kő­szívű ember fiaiban a far­kasokkal, amik most itt üvöltenek, vonvítanak. s amelyeket Baradlay barát­ja. Leonini olv rettenthe­tetlenül öldösött halomra. A trojka széli a friss ha­von, a távolban hagyma­kupolás templomtornyok látszanak Anyegin-féle „fe­lesleges emberek" gyöt­rődnek a világ kínjain. Lermontov Csehov Iva­novjával vitatkozik. Tolsz­A trojka száll a friss ha­von, csengő nincs rajta, a lovak félnek a farkasok­tól. Felriadva a pár nap előtti vita úszik a hang­hullámok után. A butács­ka slágerszöveg valóban talán csak Illusztráció mindenhez, a zene. csak a zene atmoszféra-teremtő, álmokba te szító ereje lé­tezik rhfndössze furcsán li­hegve az anyagi valóság kőkemény oszlopai között. Igaza lenne Revlczkvnek, hogy a világ csak han­gulat? Domonkos UnM

Next

/
Oldalképek
Tartalom