Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
10 Vasárnap, 1978. deceBiber 31: Erkölcsi szabályozók A z egyik nagy ipari beruházásunk számláinak ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvbe tekinthettem bele a napokban. Amiért ezt a jegyzőkönyvet felemlítem, egy feltűnő, nagy kérdőjellel megjelölt tétel. Indokolatlanul kifizetett sok ezer forintot jelöltek meg így a revizorok, méghozzá elég durva hibát. Bizonyos állványozási munkát látnivalóan kétszeresen számoltak el, és a számla különlegessége volt még, hogy — miként a vizsgálat végzői megtudták — a beruházást végző nagyvállalat vezérigazgatójának kifejezett utasítására számoltak ilyen különös módon. Az történt ugyanis, hogy — mivel az építkezésen krónikus állványhiánnyal küszködtek, a nyugatról érkezett szerelők egy napon látványosan összepakoltak, s bejelentetlék. hogy miután egy teljes hete tétlenségre vannak kárhoztatva, hazamennek. Sokmilliós kár fenyegette a beruházókat, roi hantak hát az emberek a vezérigazgatóhoz; aki rohant a területen fellelhető egyetlen állványtulajdonos vállalathoz, kérlelve őket, segítsenek. Segítsenek? Megvan nekik a maguk munkája, nem is kevés. Csak amikor elhangzott a bűvös mondat, s a vezérigazgató elmormolta a foga kö• zött, hogy nem lesz hálátlan az elszámoláskor, akkor vállalták a sürgős különmunkát az állványozók. Ez az ígéret öltött aztán testet a kétszeres elszámolás elfogadásában. Nyilván lehetett volna gazdasági életünk visszásságainak példatárából egyértelműbb esetet, eseteket is elővenni, hiszen ismerünk ilyeneket valamennyien, ínég akkor ls, ha semmi jel nem mutat arra, mintha e rendellenességek — a közösség megkárosítása, nyerészkedés, üzérkedés és hasonlók — esetleg veszélyes méreteket öltenének napjainkban. Erról nincs szó, de azért — ismétlem — lehetne egyértelműbb példákat is találni. Hogy mégis éppen ezt említem, annak oka, hogy bár a büntetőjogilag jól körülhatárolható rendellenességek elszigeteltek a gazdasági életben, távolról sem ennyire elszigeteltek a gazdasági élet réseiben megbúvó, a kevéssé ellenőrzött és ellenőrizhető területeken fellelhető, amolyan átmeneti esetek. A „ha akarom vemhes, ha akarom nem" . alapon megítélhető, a jog határalt éppen csak átlépő, vagy csupán súroló esetek. Nincs revizor • és nincs jogász, aki egy el nem végzett munkáért kiutalt pénzt hivatalosan helybenhagyhatna. A fent emiitett vezérigazgató is megkapta a maga fegyelmijét, az állványozók is viszszafizették a jogtalanul felvett pénzt, de azért jó szívvel, kétkedés nélkül azt sem állíthatjuk, hogy a vezérigazgatónak az adott esetben más választási lehetősége is lett volna. Vagy vállalja a kétszeres fizetést, vagy t a külföldi szerelök hazautazásával sokmilliós kórt zúdít a népgazdaság nyakába. Az anyagbeszerzőt elindítják, hogy haza ne jöjjön bizonyos égetően fontos alkatrészek nélkül. Szerez is, csak nem egészen tiszta az üzlet, mert a tíz jó alkatrész mellé — csakhogy ezeket megkapja — megvesz tíz másik, nyilvánvalóan selejteset is. Az építőipari vállalat kegyeiért — kapacitáshiány lévén — versengés folyik. Hogy a munkát elvállalják, a megrendelő hajlandó az alapba beépített betont nagyvonalúan számolni, s mondjuk száz köbméter helyett 130-at ír jóvá. A kooperációs partner vonakodik a gyárnak elengedhetetlenül szükséges szállításokra a szerződést aláírni. Mit van' mit tenni, hajlandóságot kell mutatni akár irreális árat is megfizetni, tudva, ami nyilvánvaló: a partner jogtalanul veszi fel a pénzt Nem a nyílt visszaélések, azt hiszem inkább, az ilyen és hasonló esetek az okai annak, hogy közvéleményünkben változatlanul érezhető a gazdasági élet morális hátteréért érzett aggódás. És valóban milyen gazdasági morál az, amikor az anyagbeszerző kifizetteti vállalatával a nyilvánvalóan selejtes alkatrészeket is, amikor az állam pénzéből — fél szemüket becsukva — beépítetlen betont fizetnek ki az építőknek, amikor a szerződés megkötését jogtalan nyereséghez kötik, nem is beszélve annak morális tartalmáról, hogy egy nagyvállalat vezérigazgatója utasítást ad soha el nem végzett munka kifizetésére. Kérdés azonban, hogy tényleg egyszerűen morális jelenségek-e ezek, vagy netán gazdasági életünk helyzetével, fejlődésével, változásaival élesebben felszínre kerülő, más eredetű jelenségek? Ha a fenti példák a gyakorlati élet tipikus hibái, tipikusak abban a vonatkozásban is, hogy a morálisan hibás, egészségtelen, elítélendő gyakorlat mögött rendre felfedezhetők egyéb, az erkölcs szférájába semmiképpen nem sorolható rendellenességek. A fenti esetek mögött, ez minden esetben valamilyen, a gazdasági életet zavaró hiány. Hiány a kapacitásban, hiány az állványban, alkatrészben, hiány a szerződési készségben —, tehát ismét csak a kapacitásban. Az anyagbeszerzőt te, vezérigazgatót is és másokat is ez visz rá arra, hogy — enyhén szólva — tisztátalan megoldásokhoz folyamodjanak, és kérdés, ha magatartásukkal szemben egyszerűen csak erkölcsi kifakadások* kai. szemrehányásokkal, csak morális prédikációkkal lépünk fel, vajon akkor a bajok gyökerét támadjuk-e? Van-e remény arra, hogy intelmeinket legközelebb megfogadják. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, azt kell mondanunk: bármennyire méltatlan is egy vezérigazgatóhoz, hogy hamis számla kiállítására adjon utasítást, kérdés, hogy intelmeinket legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerül, vajon képes lesz-e megfogadni? Ha magfogadja érdekei ellen, ez esetben vállalata, sőt — s a példa éppen ezért kiélezett — a népgazdaság érdekei ellen cselekszik, mert a külföldi szerelők állvány tüján egyszerűen hazautaznak. Miként az élet más területein sem, elvont morál a gazdasági életben sem létezik, és legalábbis helytelen valami olyan — már Marx által ls élesen kigúnyolt — moralizál ássál elintézni a dolgot, hogy az emberek vagy érdekeiket követve cselekszenek, vagy erkölcsi prédikációkat meghallgatva rendes, jó emberek. Amikor tehát a gazdasági élet moráljáért aggódunk, elsősorban azoknak a problémáknak kell nagyobb figyelmet szentelnünk, ahol ez a morális talaj bizonytalanná válik, s nem annyira a szerződéses fegyelem fellazulásán érdemes siránkozni, mint inkább e fegyelem fellazulásának gazdasági ..alapjait vizsgálat alá venni. Hiszen például a monopolhelyzetet kihasználók is azért képesek ezt a helyzetüket kihasználni, mert monopolhelyzet létezik, a hiányokkal azért, lehet visszaélni, mert vannak hiányok. Igen, varinak hiányok, monopolhelyzetek — csakhogy ezek valószínűleg még sokáig lesznek is. Tiszta állapotok még sokáig nem lesznek, és kérdés, hogy belátható időn belül egyáltalán lehetnek-e? Mi van tehát addig? A diszharmóniák szinte elkerülhetetlen velejárói a gazdaságnak, s ha ez igy Van, egyszerűen ki lennénk szolgáltatva az erőfölénynek, a hiányokkal visszaélő konjunktúralovagoknak? Addig egyszerűen elintézhető egy szerződésszegés azzal, hogy ez volt a vállalat érdeke? Amennyire haszontalan a levegőben lógó elvont moralizálás, prédikáció, legalább ugyanolyan káros és ártalmas az a fajta nyegleség, amely a gazdasági életből egyszerűen kikapcsolja az erkölcsi tényezők szerepét. Mert bár a cselekvést intelmekkel pótolni nem lehet, a gazdasági élet elkerülhetetlen konfliktushelyzeteiben is lehetetlen eligazodni erkölcsi normák nélkül. E normákra éppen akkor van szükség, amikor mérlegelni, dönteni kell, választani kell lehetséges megoldások között Az év karikatúrái M Egyenlő elosztás" tőkés módra A lombikbébi hatása W Ami a fejlődőknek jut (Novoje Vremja) Ugyan, drágám, csak papási-mamást játszanak! (Time) A konjunktúrát várva Habó! Egy kicsit lejjebb kerültem! (Spiegel) Előadás a neutronbombáról A sah véleménye Mindig az embert állítjuk figyelmünk középpontjába ! (Die Waarheit) Trónom szilárd alapokon nyugszik!.,. "" (International Herald Tribüné> Rhodesiai helyzetkép Amerikai turisták Európában Smith és a nyugati segítség Drágám, gyere gyorsan! Végre valaki hajlandó dollárt (Morning Star) is elfogadni! (Time)
