Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Vasárnap, 1978. december 31. 5 Jövőnkért, gyermekünkért Irta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke D

ecember különös hónap, nem olyan, mint a többi. S nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, melyek elsősorban családi körben melegítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköznapokat Ajándékokkal marasztaljuk az ünnep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mosolyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk nyugodt boldogságát a nem piros betűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban béke van. Könnyű kimondani, leírni ezt a szót, de nem könnyű kivívni, megtartani. Európában immár több mint 33 esztendeje béke van. Népünk mintegy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista országban — nincsenek olyan erők, amelyeknek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ elpusztítása. Az imperialista országokban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítiák a fegyverkezés tüzét. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. magyar békekongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki záróokmány valamennyi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak magának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyermekeink, unokáink, akiket elhalmozunk szeretetünkkel és mindennel, amiben nekünk, szülőknek nem volt. nem lehetett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevelkedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfelelően, mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, leányaink megfelelő gondozása, nevelése, személyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt társadalompolitikájának alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni, milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Természetesnek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészségügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a gyermekek 96 százaléka családban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor, karácsony táján, különösen nagy gyengédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni lehetetlen, hány szocialista brigád küldi el a nagy szeretettel készített ajándékokat, patronáló családok veszik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesztett apróságokat. Az árva, a gondatlan szülőktől elhagyott gyermek számunkra rendkívüli eset. Figyelmeztető azonban, hogy szaporodik a válások száma, ebből fakadóan egyre több a csonka családban felnövő gyermekek száma. A gyermekeket egyedül nevelő szülőket gyermekszerető társadalmunk — éppen a kicsinyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogatja. Altalánossá vált szemlélet ma már: a gyerek nélküli család nem teljes. Társadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt, több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspolitikai határozata, a különböző törvények, rende'etek — az ifjúsági, a családjogi, az egészségügyi, a közművelődési törvény —. mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azonban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermeknevelés gondját. Nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, melyek mellett a szülők anyagilag. erkölcsileg eleget tudnak tenni a nemes, az emberhez legméltóbb kötelességüknek. Mindennapjainkat áthatja az alkotni, teremteni vágvó szándék. Gyermekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat, és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk ls akad. Arról azonban soha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkülönböztetésben, testilelki kínzásokban van részük. Az apartheid nemcsak a felnőtteket érinti Dél-Afrikában, a fasiszta rezsimek nem kímélik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a létbizonytalanság őket is sújtja. Sőt, talán őket — védteleneket — még inkább. A mi gyermekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érteni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőttekké váljanak, a mi dolgunk. A gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959-ben, a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évér-sk nyilvánította, azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényre juttatására. Hazánk, híven a szocia'izmus esZVnéihez. társadalmi rendühk humanizmusához, magáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottsága, mely programiában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyermekszeretetet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi neve'érónek, egészségügyi ellátásának feltételeit erősítsük gyermekeink érdekésen a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon. hogy gyermekeink képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényelnek megfelelően választhassák meg életpályájukat Neveljük őket alkotó munkára, a munka szeretetére, neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vallatták nemzetük, hazátók sorsát és gondját. Igv vezethetjük okét a teljesebb emberi élet útjára. Ez az egész társadalom, minden szulo érdeke kötelessége. Tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk, mind a szülői felelősség erősítése, mind a fiatalok családi életre nevelése érdekében. , , A Ma°yar Nők Országos Tanácsa magáévá tette a gyermekev nemzeti és°nemzetközi program ját. A Nemzeti Bizottsággal és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet-é-.gel aktívan együttműködve dolgozik a célok a programok megvalóritá-tóért. annak a meggyőződésnek az alaoián' hogy ez a tevékenység is hozzájárul az egész világon a gyermekek sorsának javuásához, ahhoz, hogy Fö'dünkön mindenütt nyugodt, békés, boldog ünnepek és hétköznapok legyenek. A Gagarín Hőerőművet ellátó visontai külfejtése? tignitbánya egy részlete Lesz-e holnap energiánk? S

zónoki kérdésként hangzik, ám a válasz megalapozottságától milliók sorsa függ. Az 1977-ben tartott X. Energiai Világkonferencia — Isztambul volt a helyszíne — meglehetősen zord képet festett az energiaforrások hasznosításának jövőjéről, hacsak ... Hacsak nem sikerül ésszerűbb korlátok közé terelni mindazt, amire öszszefoglalóan azt mondják, energiakérdés. S erre, tervgazdálkodásuk szilárd keretein belül, a szocialista országoknak igazán jók a lehetőségei. Gazdag hírcsokor tanúskodik naponta arról, a világ minden táján keresik — egyre nagyobb tudományos apparátussal és anyagi ráfordításokkal — az új energiaforrásokat, a célszerÚDb energiafelhasználást lehetővé tevő megoldásokat. Hír: a következő másfél évtizedben a KGSTországokban száznál több — különböző kapacitású — atomerőmúvi áramtermelő blokkol, blokkcsoportot helyeznek üzembe. Hír: egymillió méter kutató-íeltáró fúrást végeznek szénhidrogének után hazánkban az ötödik ötéves tervben. Hír: 3 Egyesült Államok legnagyobb energiacégeinek egyike, az United Gas több mint 13 millió dollárt költ azokra a biztató eredményű kutatásokra, amelyek célja vízijácint-telepek termelte metángáz hasznosítása. Szélmotorok, napelemek, ár-apály erőmű. Találomra és önkényesen választott példáink érzékeltetik: az energia valójában az emberiség fejlődésének, létezésének kulcskérdése, hiszen híjával egyis percről a másikra megbénulna az éiet. A teendő súlya magyarazza: hatalmas összegeket adnak mindenütt az állami költségvetésekből az energiaiparnak kutatásokra, fejlesztésekre. Nagy étvággyal ül minden fogyasztó ahhoz az asztalhoz, amelyre menüként a különféle energiahordozókat, energiáka' tálalják. Tavaly 4650 új traktor került a mezőgazdasági üzemekbe; másfél évtized alatt megháromszorozódott az egy ipartelepre jutó hajtóerő; a benzin felhasználása egy évtized alatt — 1971 és 1980 között — megháromszorozódik, azaz 800 ezer tonnáról 2,5 millió tonnára -nő. Gépeink, eszközeink hajtóanyagot kívánnak, s mert eddig nem voit különösebb fennakadás abban — szemben a más országoknál tapasztalhatóakkal — hogv meg is kapják ezt az egyre többet, nem csináltunk nagy gondot abból, mi, miként lesz holnap, holnapután. Pontosan az energiaellátás je"legeből következően azonban, ha valahol, akkor itt kell hosszú időre, s előrelátóan tervezm. Egy-egy jelentősebb energiaellátási beruházás kivitelezésének munkái hat-nyolc esztendőre terjednek. S a költségek! A 750 kuovoltos távvezeték, mely az ukrajnai Vinnyicát és AlbertirsaT köti össze — pontosabban újabb, s egyben legerősebb szállá 1 a szocialista országok energiarendszerét —, csak a magyar Lei ületen levő szakaszának építése 4,6 milliárd forintba kerül. Az ország legnagyobb kőolaj-finomítójának bővítése — évi 5,5 nnilió tonnás feldolgozó kapacitással — 6,6 milliárd forintot emésztett fel. S ez csak a lista eieje. Hosszú távú futás zajlik itt fejlesztés és igények között, s utóbbiakkal a lépéstartás mind nagyobb kiadásokat követel. Fő irányt jelölő meghatározás az, amit az MSZMP Xl.kongreszszusán elfogadott programnyilatkozatban így olvashatunk: „Az ország energiatermelésében jelentős szerepe lesz az atomerőműveknek. A hazai szén- és lignitbázison új nagy kapacitású erőműveket létesítünk." Óriások az energiaellátásban: távlati prognózisok szerint az ezredfordulón az erőművek termelésének felét atomerőművek szolgáltatják a világon. Hazai előrejelzések szerint négy-ötezer megavatt — öt-hat Gagarin Hőerőmű! — atomerőművi kapacitás épülhet meg 1990ig. S lássunk most • törpéket Egy évben 60 ezer tonna fűtőolaj megtakarítását teszi lehetővé, ha egy százalékkal csökken az erőművekben a villamos áram előállításához felhasznált tüzelőanyag; a lakosság zavartalan ellátása megköveteli, hogy tízezer kilométer hosszúságú közép- és kisfeszültségű elosztóhálózat rekonstrukcióját hajtsák végre egyetlen középtávú tervidőszaktan. Tények, adatok, tervek végeérhetetlen sorban; nincs megállás, ahogy a cselekvésben sem lehet, mert abban a pillanatban aritmiás zavarok mutatkoznának a • termelőágazatokban, a lakossági energiafelhasználásban. Itt jelentősége van minden apró mozzanatnak, lépésnek vagy megtorpanásnak. A nyolcvanas évek elején már a lakások háromnegyedében égetnek majd — vezetékes vagy palackos — gázt; gázüzemekről, palackozókról éppúgy ideiében kell gondoskodnunk e cél elérése A leningrádi atomerőmű központi irányítóterme érdekében, mint a megfelelő szállítójárművekről, cseretelepekről. Csipetnyi abból, amit az energiaellátás feltételrendszerének neveznek a szakemberek. S ha tetszik, ha nem, ezeknek a feltételeknek a megteremtésére a népgazdaságnak egyre nagyobb öszszegeket kell kiadnia; az energetikai beruházások aránya fokozatosan növekszik az összes ipari befektetésen belül. S ennek ellenére, pontosabban, ezzel párhuzamosan növekszik az import jelentősége is; energiaigényeinknek több mint a felét ezen az úton elégítjük ki, döntő mértékben szovjet forrásokból. Manapság ritkaságnak számít az energiaellátás olyan zavartalansága, melyet hazánkban élvez/hetünk. Ám ennek tudatában sem feledhetjük, hogy némely tekintetben eléggé hátul állunk a sorban. A Német Demokratikus Köztársaságban például kétszer akkora az egy fizikai foglalkoztatottra számított villamosenergiafelhasználás az iparban, mint nálunk — ami a termelési szerkezetnek éppúgy következménye, mint a gépesítettség színvonalának —, s hogy az egy lakosra vetített villamosenergia-fogyasztásnak azt a mennyiségét, amit Csehszlovákia 1970-ben mutathatott fel, mi 1980-fcan érjük el. Vannak tehát adósságaink — mert a hatékonyabb termelőmunka elválaszthatatlan az energiafelhasználás emelkedésétől —, de igyekezetünk csak akkor célszerű, ha ésszerű korlátok között zajlik. Minden tekintetben megfelelő fedezetet kell teremtenünk a növekvő energiaigények kielégítéséhez, exportálható árukban, beépíthető eszközökben, infrastruktúrában. Ezért kellemes és kellemetlen lépések együtt járnak; például háromszorosára bővítik a kőolajipar tárolótereit, hogy zavartalanul kiegyenlíthetőek legyenek az értékesítésben a szezonális ingadozások, de ugyanakkor rendelkezések szabályozzák az évente forgalomba hozható olajkályhák mennyiségét. A többségi érdeknek itt igazán elsőbbsége van a kisebbségi érdekkel szemben, ezért kapcsolódik a haladás és korlátozás szorosan egymáshoz. Ezért, azért tehát, hogy ne egyszerűen csak legyen, hanem az indokolt mennyiségben, összetételben, helyen legyen holnap energiánk. MÉSZÁROS OTTÓ Polner Zoltán A történelem tisrise Az iszony végrendeletei: széttépett arcok. Én csak a hullamerev egekre emlékszem. Lapul a történelem tigrise az éjben. Ki emlékszik a végrendeletekre? Honnan ez a sikoly szél, ez a Koponyák-hegye honnan? A törtenelem tigrise vár a bozótban. Véres állati üvöltés reszket a kövekben. Füstölgő sírkövek: Lidice, Dachau. Auschwitz, A történelem tigrise puhán lopakszik. Ki ne emlékezne a széttépett arcokra: gázkamrákban a világot szívünkre hagyták és láttátok a történelem fenevadját.