Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Vasárnap, 1978. december 3. WKLDM Lovász Lázár Munkánk szolgálat — Egyszer megkérdeztem egy mozdonyvezetőt, hogy mióta dolgozik a vasúton. Kijavított... — Mi szolgálatnak tartjuk a munkát. —- Ügy is gondolják? — Az igazi vasutasok úgy. — Nem mindenki igazi vasutas? — Akik nem azok, már kiléptek tőlünk. — Éltem pár évet az ország legnagyobb vasutasvárosában. Ott sokat hallottam arról, hogy van vasutasszív is... — Én vasútszeretetnek mondanám inkább. — ön hogyan lett vasutas? — Apám sokat dolgozott a román vasutaknál, de vasutasnak nem sikerült lennie. Felvették, elbocsátották, megint felvették, megint elbocsátották. Szerette a munkáját, s ezt belém is plántálta. — Hol? —- Istensegítsen. —- ? ? ? — Ne csodálkozzék, nem áldást mondtam. Ez a szülőfalum neve. Bukovinában van. 1941-ben költöztünk át onnan Tolnába. — A további évek? — Iskolákba jártam. Aztán beiratkoztam a Közlekedési Műszaki Egyetemre Az első évfolyamot itt végeztem Szegeden, a többit Szolnokon. Mit meséliek még erről az időről... Már középiskolás koromban párttag lettem, az egyetemen DISZ-titkár voltam... Nyaranta dolgoztam, hol műhelyben, hol mozdonyon, hol másutt — Aztán? — Elkezdődött. Ferencvárosi fűtőház, Hámán Kató fűtőház, Békéscsaba. Onnan kerültem az igazgatóság vontatási gépészeti osztályára. Itt is végigjártam a ranglétrát. — Mi ennek az osztálynak a feladata? — Benne van a nevében. A vontatás gépi és emberi feltételeit kell biztosítania. — Magyarán? — Hogy legyen elég és üzemképes mozdony, képzett vezető; az oktatás is a mi dolgunk volt. — Erről jut eszembe. Beszélik, bogy a vasúton rettentő sok a vizsga,.. — Ahogy vesszük. Ha más munkahelyek követelményeihez viszonyítjuk, akkor ennek a szóbeszédnek igazsága van, de ha arról, hogy egy gyorsvonat! szerelvény a legfőbb értéket, az embert viszi, akkor nem. Itt a maximális biztonságra kell törekedni, ehhez pedig tudás kell! Hozhatnék persze a mi munkánk akármelyik területéről példát. Csak egyet hadd mondjak azért. 1963-ban a mi igazgatóságunk mozdonyparkjának a nyolcvan százaléka gőzös volt.., — Ma? — Tizennégy százalék. A modern gépek vezetésére egész új generációt oktattunk. — Többes számot használ... — Én is tanítottam, nagyon szerettem is tanítani, ma már sajnos nincs rá módom. — Tud mozdonyt vezetni? — Persze. Minden mozdonyra megvan a jogosítványom... — És szokott mo-donyt vezetni? — Már nem. Kijöttem a gyakorlatból, kockáztatni meg nem akarok. — Mivel utazik? — Autóval. Szolgálati utakra a vasút kocsijával, magánutakra a sajátommal. Van peraze kivétel is. Ha hosszabb ellenőrző körútra megyünk az igazgatóságban, akkor a szalonkocsiban utazunk a munkatársaimmal. Ilyenkor minden szolgálati helyen megállunk körülnézni. — ön ha kiszáll ebből a kocsiból. ott várja a szolgálati hely főnöke, tiszteleg, és azt mondja: Igazgató elvtárs. jelentkezem. Meg kell mondanom, hogy nekem ez a katonásság formalitásnak tűnik. Az-e valójában? — Csak részben. A vásút hagyományaiból is van ez, meg abból is, hogy egy ilyen menetrendre járó szerkezetet katonás elemek nélkül nem lehet biztonsággal irányítani. Egyébként a múltbéli hagyományok nagyrésze kiveszőben van. csak az idősebb generáció őrzi még úgy-ahogy. Ok meg is követelik néhányan a fiataloktól a régebbi stílust. — Érzek én itt egy ellentmondást. Utasításos rendszer és üzemi demokrácia... Hogyan férnek meg együtt? — Nem csak ön. érzi ezt más is. Nálunk az üzemi demokrácia töretlen megvalósulásáért többet kell vívni, mint másutt, ebben egészen biztos vagyok. A hagyomány ugyanis erős, a régiek nehezen barátkoznak az újjal. Persze az nálunk is igaz. ami mindenütt; vitatkozni csak a döntésig lehet, utána az már törvénynyé válik. A vasutas-szakszervezet egyébként évente értékeli a vezetők munkáját, s ebben az értékelésben szerepelnek az üzemi demokrácia dolgai is. — Vezetők, vezetés, vezetési stílus... ön hogyan tart például egy osztályvezetői értekezletet? — Lehetőleg feszesen! — Mit kell ezen érteni? — Régebben nemcsak nálunk volt szokásban, úgy tudom, a hosszadalmas értekezés. Egy-egy előterjesztés terjedelme elérte a hatvan gépelt oldalt is... — Most? — Tizenöt oldalnál hosszabb nem lehet. — És egy hozzászólás? — öt-tíz perc. — Nem kevés? — Nézze, ez szakmai testület, s aki itt ennyi idő alatt nem tudja elmondani a lényeget... — Az igazgatóság hatalmas területen fekszik. Hogyan lehet öszszefogni, koordinálni a munkát? — Jó csapattal. Van nálunk tizenhárom osztály. Tudják a dolgukat. És az ő irányításuk sem kizárólag az én dolgom, van műszaki és üzemviteli helyettesem is. A szervezettségnek különben is tradíciói vannak a MÁV-náL Valaha azt is mondták, hogy ez az ország második hadserege. — Abban az időben könnyebb volt fegyelmet tartani, a vasút nyugdíjas állást jelentett, mindig volt munkára jelentkező. Mi van ma? — Munkaerőgondjaink nekünk is vannak. Kevés például a sarus és a kocsirendező. De ez nemcsak a mi igazgatóságunkra jellemző. Hetven emberrel még mi segítjük az ország legnagyobb teherpálya- • udvarának, a ferencvárosinak a munkáját. — Kevés a pénz? — Nem mondhatnám. Egy sarus megkeres hat-hétezret is. De ez nagyon nehéz munka, a szolgálat hosszú, a szabad ég alatt kell dolgozni télen-nyáron, s ezeknek az embereknek mindezek mellett óriási a felelősségük is, hiszen figyelmetlenségük több milliós kárt is okozhatna. — Nem lehetne a munkájukat gépekkel helyettesíteni? — A mai technikai körülmények között még nem. Könnyíteni lehet. Ez az új pályaudvarokon meg is valósult — Néhány éve a közvélemény temetni kezdte a vasutat. Elsorvad, nem korszerű, ilyeneket mondtak az emberek. Ma a cég reneszánszáról beszélünk inkább ... — Elkezdődött és tovább folytatódik a villamosítás. Telies egészéten megépül a vezeték Szolnok és Kelebia között — Növekszik-e majd a személy- és áruszállítás sebessége? — Egyelőre nem. — Miért? — Korszerűtlenek a pályák. Biztonsággal csak ilyen sebességgel közlekedhetnek rajtuk a vaEsztétikum a „katedrán" Nehéz lenne röviden ös=zcfogla'ni a lassan 15 éve működő Iskotatelevízió eddigi munkáját, elért eredményeit. S hosszan lehetne sorolni azokat a didaktikai problémákat kérdéseket is. amelyek egv-egy műsor előkészíté"ekor, majd a bemutatása visszahangjaként felvetődnek. Mindig újabb és újabb prob'émák ezek, amelyek megoldása a televízió oktató-nevelő műsorainak hatékonyságát további eredményeit szolgálják. A televíziós didaktika aktuális kérdéseivel foglalkozó szakmai fórumnak is lehetne nevezni a ké'évenként Egerben megrendezésre kerülő nemzetközi oktató-televíziós konferenciákat. E konferenciák célja — meghatározott témában — a te'evíziós oktató-nevelő műsorok módszertanának megbeszé'ése, elemzése, az eredmények összegezése, és a fejlődés további módszereinek meghatározása. natok. A távlat: kicseréljük nagyobb teherbíró-képességűre a sínrendszert, szilárdabb alépítményt készítünk. — Mikor? — A hetedik ötéves tervben. — Az ember csak egy-két évre tervez, néha még álmodik is. Álmodik-e a vasút jövőjéről? — Látom. A jövőt a nagyfokú gépesítés jellemzi, a korszerű távközlési és biztonsági bererfdezések kora lesz. a fizikai munka nagy része feleslegessé válik. Én fontosnak tartom azt is, hogy mindennek következtében kialakul egy, a mainál korszerűbb szemlélet. Ez a folyamat már elindult, amikor a masinisztát, a gőzmozdonyvezetőt felváltotta az érettségizett generáció a dieselés dieselektromos gépeken. — Huszonharmadik éve szolgál, ahogy mondta végigjárta a ranglétrát, 1977 januárjától a MÁV szegedi igazgatóságát vezeti; mit gondol, népszerű a munkatársai között? Lovász Lázár töpreng egy kicsit: — Nagyon sok embert ismerek, mert nagyon sok ember v:lt közvetlen kollégám, az emberek egy másik részét én tanítottam ... Talán az idősebbek közt akad néhány, aki nem szeret. Nem tudom ... — Ügy tudoro, leányai vannak, a Lovász család vasutastradíciói megszakadnak... — No, ez még nem egészen biztos! A nagyobbik lányom orvostanhallgató, s a vasútnak önálló egészségügyi szolgálata van, a kisebb pedig még választhatja ezt a pályát... — Ezt reméli? — Igen. PETRI FERENC — Hogyan kezdte munkáját az idei konferencia, s mi volt a témája? — kérdezzük Kelemen Endrét, az Iskolatelevízió vezetőjét, az idei konferencia elnökét. — A több mint 160 résztvevő 14 televíziós társaságot képviselt. Minden európai szocialista, és néhány nyugat-európai országból jöttek a meghívott iskolatelevíziós szakemberek, gyakorló pedagógusok. A műsorok elemzése és a vita két szekcióban folyt. A tanulók életkori sajátosságait figyelembe véve a 4—10, illetve a 10—18 éves nézők korcsoportja szerinti bontásban működtek a szekciók. A konferenciának egyetlen. de nagyon összetett, igen aktuális témája volt: az esztétikum szerepe és jelentősége az iskolatelevíziós műsorokban. Hipotézisünk szerint ugyanis ma már nem elég e műsorokban egy-egy tantárgy témakörét csak didaktikailag kimeríteni. Nagyon lényeges az is, hogy a műsor milyen többletet nyújt esztétikailag, egészében hogyan hat a nézőkre? — Ezek szerint egy-egy iskolatelevíziós műsor hatását döntően befolyásolhatja az ízléses díszlet, a berendezések, a legmodernebb segédeszközök alkalmazása, bemutatása? — Valóban, a tárgyi környezet tudatos esztétikai megformáltsága is hatékonyan segítheti a befogadást, a megértést. De egy műsornak számos esztétikai vonatkozása lehet. Például hogyan valósítható meg a képernyőn keresztül az élményszerűség valamely művészeti ág sajátos formanyelvén létrehozott műalkotás bemutatásakor anélkül, hogy az eredeti hatást csökkentenénk? Vagy a műsorok egészének hatásos megszerkesztése, a megtelelő dramaturgiai arányok kialakítása, a képszerkesztés, az idő- és térbeli ritmus, a harmónia-díszharmónia, a rész-egész viszonya, a feszültségfeloldás váltakozása, a tempó, a dinamika ... ezek is nagyon jelentős esztétikai elemek. Az esztétikum kérdéseihez tartozik még az emberi cselekvés, a munka szépségének érzékeltetése, a kulturált emberi magatartás sugalmazása, „népszerűsítése". — A ben\utatott műsorok közül melyek feleltek meg a konferencia követelményeinek? — Sok igazán jó műsort is láttunk. Egyértelmű volt a sikere láká Kovács lózsef Csontod újra megszülik Kelj föl és járj: söpörd le fehér ingedről a sarkantyús lábakat fésüld ki hajadból a jeges rögöket óvjad gyönyörű fejed szentséges szikéktől menekülj menekülj a havas pólváktól hazát termő ölek csontod újra megszülik gvémánt-agvaras tél növeszthet keserves glóriát bezúzott kononvád köré addigra már nem leszel sehol halott édesapám! annak az NSZK-beli iskolatelevíziós műsornak, amely Kolumbusz idejében játszódik. Matematikatörténeti film, amely bemutatja, hogy Amerika felfedezésével új lehetőség nyílt a számolásban. Megtudjuk, hogy Adam Reise, korabeli matematikus hogyan adja a nép kezébe a számolás tudományát. Különösen a film „megkomponálásán" van a hangsúly. Térben-időben egy síkba tudták hozni — megtelelő hangulatot teremtve — az akkori helyszínt, szellemiséget, összevetve mai tudásunkkal, ismereteinkkel. — Milyen magyar produkciókat láthattak a konferencián? — Bemutattuk a „Cimbora" egyik adását, amely ShakesDeare színházáról szólt. Juhász Jácint mai riporterként jelenik meg a Globe Színház bejáratánál, és a kapussal beszélgetve elmeséttetl vele a színház alapításának történetét. működését. Ugyancsak az egyidejűség élményét adja a műsor. Egy korabeli beavatott szereplő segítségével hű képet kapunk a Globe Színház életéről, munkájáról, kíváncsiságunkat pedig egy mai szereplő kéoviseli. Az „Itt és ott" című műsorban Halász Judit az Illés-együttes kíséretében songokat énekel a relativitásról. Merte-e álmodni valaha is a pedagógia, hogy a viszonylagos mozgásról dalhan tanítják majd a gyerekeket? — Milyen eredményekkel, tapasztalatokkal zárult a konferencia? — A bemutatott műsorokat esztétikailag vizsgáltuk. Az elemzés, a vita azonban nem teoretikus megközelítést jelentett! A vita középpontjában a didaktika — esztétika kérdése állt. A tiszta didaktika nem tud élményt adni a gyerekeknek, ehhez kell az esztétika. A bemutatott filmek, műsorok, a bevezető előadások, s a viták alapján szemléletbeli többletet kaptunk. A gyakorló pedagógusok közül a konferencia után sokan elmondták, hogy másképp látják az iskolatelevíziót, hiszen a korszerű tanításnak valóban egyik nélkülözhetetlen eszköze. Szóba került a műsorok cserélő is. Például az NDK Televíziótól Thomas Mannról, a Szovjet Televíziótól Puskin színházáról, a bolgároktól pedig Lobacsevszkijről szóló filmeket szeretnénk átvenni. Nagy volt az érdeklődés a mi műsoraink iránt is. Különösen a „Stop" közlekedési sorozat, a „Botticelli: Primavera" című műsorunk. vagy a VI. osztályosoknak készített 16 részes orqsanyelv-műsorunkat vennék át. — Milyen volt a konferencia légköre, hangulata? — A dicsérő vélemények, elismerések mellett kritika is hangzott el bőven egyes iskolatelevíziós műsorokról. Kifogásolták, hogy a képnyelv sokszor csak illusztráció. Ezért lehet hatástalan egy-egy oktató műsor. Különösen a világnézeti oktató műsorokkal kapcsolatban emlegették hibaként, hogy egyes filozófiai műveket alárendeltek gondolatoknak. Ezek az aránytalanságok pedig esztétikailag sem hatnak jól a nézőre, nem köti le eléggé, nem figyel annyira. Fontos kérdés ez. hiszen a világnézeti oktatás televíziós didaktikája még számos problémával küzd. Mi is bemutattunk egy „filozófiai show-t". A műsort azért érte bírálat, mert a beszéd háttérbe, másodrendűvé szorította az illusztrációt. Egerben több iskolalátogatáson, bemutató tanításokon ismerkedhettek meg a konferencia résztvevői azzal, hogyan, milyen körülmények között dolgozik a magyar pedagógus, alkalmazva az iskolatelevízió műsorait is B.G.