Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

I Vasárnap, 1978. december 3. Megyei utazások A „zöldséges" szövetkezet Gyönyörű. Igen modern épület „bújt el" Szentesen, az öreg piac melletti utcában, az Árpád Zöldségtermelő Szövetkezet irodaháza. Mondtam is dr. Márton Sándor főkönyvelőnek és Lantos Gergely ugronómusnak, a szövetkezet parttitkárának, hogy ezt a reprezentatív megjelenésű házat a város főutcájára kellett volna építeni, hiszen még ötven év múlva ls illene a városképbe. — Nem is a mának építettük; hanem utódainknak ls Talán n tanács alkalmazottainak kellett volna jobban megnézniük a tervet re ajánlatot tenni a helyre. Nekünk persze megfelel es az utcácska te. A másik dolog, ami szemembe tűnt, a szövetkezet hivatalos neve. A megszokott mezőgazdasági termelőszövetkezet helyett zöldségtermelő szövetkezet a cím. — Hosszú története van ennek — mondta Márton Sándor. — Talán százesztendős a múltja. Az esernyőicszazas évek végén telepedtek le Szentesen a bolgárkertészek majd e húszas években lendült föl igazén a kertészkedés. A Kurca mentén választottak öntözésre alkalmas területeket, s kitűnő paprikát paradicsomot karalábét karfiolt és káposztát termeltek. Mi elődnek tekintjük a Szentes és Vidéke ZöldségGyümölcstermelő és Értékesítő Szakszövetkezetet amely körülbelül 200 bolgárkertészt tömörített soraiba. A későbbi egyesülések után a tagság ragaszkodott a „zöldség" megnevezéshez a szövetkezet cégjelzésében. Később elgondolkodtató magyarázatot is följegyeztem. A zöldségtermelés csak akkor lehet komoly és eredményes, ha prímszerepet játszik a szövetkezet gazdálkodásában. Ahol másodlagos a helye, kiegészítő ágazat vagy csupán a nőknek munkaalkalmat fölajánló lehetőség, ott könnyen nyomon követhető a termelés mennyiségének ingadozása, sőt az sem ritkaság, hogy eltűnik a zöldségtermelés. Ezért is maradt meg a szentesi Árpád zöldséges szövetkezetnek. A főkönyvelő adatokat mond: — A szövetkezet évi 260 milliós bevételéből a zöldség 65-70 millióval részesedik, igaz, hogy az állattenyésztés 90 milliós értéket hoz, mi mégis zöldségtermelőknek valljuk magunkat. Megmagyarázom miért A zöldségtermelés kapja a legjobb földeket, az állattenyésztést korábban is azért kellett fejleszteni, hogy a kertészet földjei jó trágyát kapjanak, sőt, amíg nem volt termálvíz, a trágyát használtuk fűtésre, a talaj melegítésére is. Szerencsére van meleg víz a föld mélyében. Az első termálkutut a kórház fúratta Szentesen. Dr. Székely Alfréd kórházigazgató „járta kl", hogy korszerűsítse a fűtést. Mi ls akkor kezdtünk tervezgetni a termálvízre 1964-ben Szentlászlóban fúrattunk és arra építettük az első hajtatőházunkat és palántanevelőnket. Jelenleg 8 hektár üvegházunk van és 20 hektár fóllafelület. S most épül az út. 13.6 hektáros üvegház, amelyből készen áll 4,4 hektárnyi rész. Akár zárójelbe ls tehetném a többi ágazatról mondottakat, de aligha érdemelné meg. Az Árpád 4200 hektár földet bír. melyből 3200 hektár szántóterület 1300 hektáron búzát, 700-800 hektáron kukoricát, a tobbin szálas takarmányt termelnek. A földek minősége nem a legjobb, sok a szikes, a szikfoltos benne. Búzából 42 mázsa a hektáronkénti átlagtermés, kukoricából 50-55 mázsa. De oly nagy a szóródás, hogy 20—80 mázsa között ingadozik a hektáronkénti termés mennyisége. Az állattenyésztésben a szarvasmarha áll az elen, 1620 darabból 580 a tehenek száma, de alacsony a tejhozamuk, alighogy 3000 litert adnak egyenként évente. Érdekes viszont, hogy sok libát és pulykát keltetnek. Ötszázezer kis pulyka és 300 ezer naposliba bújik ki a tojásokból. A kisllbákat mind eladjak további tartásra, a pulykákból viszont 200 ezer darabot a szövetkezetben nevelnek föl és 4,5-5 kilogrammos korukban értékesítik. A negyedik ágazat az építőcsoport. mely évente 80 millió forint értékű munkát végez a szövetkezet berkeiben. De kanyarodjunk vissza a zöldségtermeléshez, a Jelenlegi beruházásokhoz, az üvegházak építéséhez! A 415 milliós beruházást, illetve annak a döntő többségét a szövetkezet tagjai, alkalmazottai valósítják meg, az építőrészleg ügyes szakemberei. Csupán a villanyvezetékek, az utak és reátörnék kiépítését rendelték meg más cégektől. — Lenyeges előnyökkel jár a saját kivitelezés — mondja Márton Sándor. — Ahogyan a szerkezet szerelése elkészül, már a sarkunkban vannak a zöldségtermelők. Nem levelezünk, nem adminisztrálgatunk sokat. A szövetkezet papírmunkája is csak éppen annyi, amennyire nagyon szükség van. Az az elvem, hogy az adminisztráció ne hátráltassa, hanem segítse a termelést, s fölösleges tisztviselői létszám ne zavarja a dolgozókat. — Milyenek ezek az üvegházak, és hogyan készülnek? — Az üvegházi szerkezeteket az NDK-ból vásároltuk. Itt van egy német szerelő, aki irányítja az építkezést. Azt mondta a külföldi szakember, hogy 24 munkásra van szükség a szerelésnél és megtervezte a kivitelezés ütemét, idejét is. A mi szakembereink 12-en vállalták és rövidebb időre a megvalósítást. Megszerkesztettek egy önjáró állványt, olyan gyorsan haladnak ezzel, hogy a német szerelő csak ámult. Az üvegházak építésénél sem bürokratáskodunk. Mindent kiszámítottunk, a beruházás bértételét .egyösszegű utalvánnyal adjuk át az érdekelteknek, s mindenki jól jár. Ez a bérösszeg az eredetinek 70 százaléka, de így gyorsabban és jobb minőségben készülnek az üvegházak, következésképpen előbb szolgálhatják a termelést, ami a kőzöstognek hoz hasznot, s a piacon is nagyobb lehet a kínálatunk. Azt természetesen nem tagadom, hogy a szerelők esetleg nem nyolc órát dolgoznak naponta, hanem tízet, néha talán többet is, de ez az ő elhatározásuk. Különben nem új fölfedezés ez az eljárás, régóta ismert korrekt és kétoldalú előnyökkel jár. A főkönyvelővel aligha kell vitatkozni, legfeljebb dicsérni lehet az általuk követett gyakorlatot. A tagság, a szövetkezet dolgozóinak többsége jól keres, a fizikai munkát végző férfiak zöme 3-7 ezer forintot, a nők 2-4,5 ezer forintot visznek haza havonta. A majorokba, az üvegházakhoz autóbusszal utaznak az emberek, mindenütt van öltöző és fürdő, aki akarja, igénybe veheti az üzemi étkeztetést, s munkaruhát is a szövetkezet biztosít. Amikor ott jártam, az üvegházakban paradicsom, paprika és saláta sokaságú tárult elém. A zöldségtermés 3035 százalékát külföldre szállítják a Hungarofruct „közbeiktatásával". Az NSZK, az NDK és Csehszlovákia a legnagyobb vevő. A termés többi részét idehaza adják el a nagykereskedelmi szervezetek közvetítésével, míg körülbelül 8 százalékot a magán kiskereskedők visznek el a szövetkezetből. A szentesiek vállalkoztak arra is, hogy a környék 8 gazdaságában segítik a zöldségtermelést, s gesztorai egy korszerű termelési rendszernek. Átadják a technológiájukat, gépeket szereznek a partnereknek, vetőmaggal és szaktanáccsal látják el őket és garantálják a termékek értékesítését is. Ez évente, a saját termésükkel együtt közel 1500 vagon finom, hajtatott zöldség, elsősorban zöldpaprika és piros paradicsom. Följegyeztem két számot: • szabadföldön termelt paradicsom kilogrammonkénti átlagára a termelő Javára 5 forint, az üvegházakban termelők 30-35 forintot „vágnak zsebre" átlagosan 1 kilogramm paradicsomért. Micsoda különbség! De az is igaz, hogy óriási ősszegbe kerül egy üvegház, s még többe egy termálkút. Ettől függetlenül nagyon megéri, s amennyiben a szövetkezetek ilyen adottságokkal rendelkeznek — termálvíz-lehetőséggel és pénzzel —, vétek volna ölbe tett kézzel nézni a világba, az állandóan éhes világpiacra. A külkereskedelem még többet tehetne, elsősorban a szép paprika, paradicsom és saláta csomagolásának fejlesztésében. A salátát nem lehet szabolcsi faládákban szállítani az NSZK-ba, hiszen minden csepp nedvességet kiszív belőle a láda. A hollandok nylonzacskókban szállítják, s ott marad a saláta levelén a vízcsöpp is. A szövetkezet hiába szeretné korszerűbben csomagolni az áruját, a külkeresek azt mondják, nem kell, ne cifrázzuk. Végül egy bukfenc, amelybe beleestek a szentesiek. Ügyesen megszervezték és megoldották az üvegházak gyors fölépítését, megy minden, mint a karikacsapás. Egy dolog azonban hiányzik, a termálkút. A tervezett hat új kútból csak kettőt készítettek el. Állítólag nem érkezett meg a románoktól rendelt fúróberendezés, az olajosok viszont csak akkor segíthetnek gondjaikon, ha a maguk munkáját elvégezték. Nem föladatunk a késedelmekért felelősök tetemrehívása, de az igen, hogy a nyilvánosság előtt sürgessük ennek a beruházásnak a „rendbetételét", mivel mindanynyíunk érdeke volna, hogy mielőbb paradicsomot és paprikát termeljenek a szép. tágas és drága üvegházakban. Ezt kívánja a hazai piac — a fogyasztók jó ellátása — és a népgazdasági mérleget javító külföldi eladás növelése is. GAZDAG!! ISTVÁN Bencze Iózsef Kovács Á kovácsműhely csillagmeséje büszke mesterség lett álmaim éie Acélkalapácsok kiplkopácsa, felizzott va-alc piros varázsa, keresni Ibitek, ect'R e'néz'em, kormos krková~e?á engem itt igé-> Azóta folvton szítom a czikrát, verseim égi, c.sil'ogó ti'kát, Csillaglánc eltett ott bűvö'etbe, segédnek méRis egv kovács vett be Sóhajom szisszen, égetnek lángok, szívemben örök dalt kalapálok! Tandori Dezső Ami könnyebb, ami nehezebb (Kormos Istvánnak, a Bolyongó Költőnek) Távoli világok üzenetként küldik érdekességeiket; gyakran látunk fénykénen pingvint, sebesültet akár, látjuk, hogy a fotósnak nem volt érdeke a mentőakció, látunk eukaliptuszokat, melyeknek ágai oly maradandóan kopárak, hullámlovasokat hoz a képeslap a Fidzsi-szigetekről, és kaktuszok tövében álldogálnak a szé'es karimálú kalapokban, és talán ha nagyon igyekeznénk, ha Odaátra írni lehetne, Raymond Chandler küldene egy mozaikképet Terry Lennoxról, küldene egy fotót „Rozsdás" Reganról, akit belelőttek egy olajkútba, de már ezt, a nyomozás végeredményét, nem lehetett megmondani a békés, e'aggott milliomosnak, aki úgy szerette azt a fickót; koalákról hány és hány képet kaotam, és mennyire örültem! Mostanában kezdek rájönni; amit senkitől se kérhetnék, íme, ilyesmi: Egy nap, melyet szabadon, dolgozgatva töltöttem egvütt egy madárral* látva hirtelen elhatározásait, vállamat kőfé'.eségként biztosítva üldögéléséhez, ujjamat rúdnak a körmei-ujjai alá, és lakásom terét és pillanataimat kettéosztva magunk közt, vállalván az állandó szimultánt, amely nélkül most már nem is bírnék meglenni. Bizony, egy koaláról, százról is. meg óriás kaktuszok világáról és még a regényalakokról is könnyebben küldhet kéoet bárki, mint egyetlen mezei verébről, ahogy valahol kint a szabadban tevékenykedik éppen! Kurunczi Xgnácz nagy szerelme P

orbéU szép álmát semmiképpen nem akarom megzavarni avval, hogy fölemlegetem nevét, de kevés olyan régi történet van. amiből mai tanulságokat ne lehetne levonni. Azt írja az újság — réges-régen, 1892-ben —, hogy Kurunczi Ignácz lelőtte tulajdon feleségét. A mai újság elvetemültséget emlegetne ilyen hírre, vagy hivatalosan fejezné ki magát, és azt mondaná, szerelemféltésből követte el bűnét, a régi jó világban azonban másképpen szaladt rá a neve a kutyanyelvrc. Ide irom, ahogy olvastam: .,Kurunczi Ignác- makói polgártársunk túlságos módon szerelmes volt feleségébe, Jenei Annába. Az asszony nem szerette az urát. hanem el-clszökött hazulról, s némely makói kofa vallomása szerint szeretői is voltak. A férj végre megsokallta a dolgot, egy szép napon, amikor már halomra gyúlt szivében a keserűség, lelőtte az asszonyt." Van még tovább is, el is mondom, de itt álljunk meg egy szóra. Protokoll szerinti rangjukra ma is kényesek az emberek, de nem bánják, ha bírósági ügybe keveredve elmarad a nevük mögül. Kurunczi Ignácz néhai hősszerelmes azonban sziklaszilárdan megőrizte polgártársi rangját a komor és komoly bíróság előtt is, sőt talán a fegyházban is. Engem meglep, hogy nem volt gyanúsított, nem volt tettes, vádlott, sem bűnelkövető, csak úgy egyszerűen polgártárs volt, Lehet, hogy arra gondoltak, ha majd vissza akar térni a tisztességes, és ugyancsak szerelmes férjek sorába, ne legyen teher rajta az az átmeneti időszak, amikor kosztot és kvártélyt kiutalásra kapott. Tetszik nekem ez a tapintat. Szó sincs a tudósításban nyomozati anyagról, az először tagadó, de a cáfolhatatlan bizonyítékok súlya alatt megtört ember beismerő vallomásáról. Az akkori bíróság tudta, hová kell nyúlnia, ha valamit biztosan akar megtudni: megkérdezett három kofát a piacon, és azonnal kiderült, hogy Jenei Anna nyelvét öttögette hites urára, sőt szeretői is voltak. Megható az is, hogy Ignácz bátyánk egy szóval se tagadott, nem vezette hamis nyomra sem a rendőrséget, sem a bíróságot. Ügy gondolhatta, még mindig tisztességesebb, ha ő maga lövi le szerelemből a feleségét, mintha más tenné ugyanilyen indítékból. Lapátravalónak gondolhatta a kicsapongó asszo yt, de annak se mondta. Mit esdm 'sogjanak rajta, ha majd belekerül az újsigbal Kalapot kell emelnem akkori, és azóta föltehetően már néhai kollégám előtt azért a mély emberi együttérzésért, amely mindvégig kicsendül soraiból. Mindnyájunkkal történhet baleset — ez járhatott a fejében, amikor ilyen szépen fogalmaz: egy szép napon, amikor már halomra gyűlt szívében a keserűség... Legalább egyik férfi értse meg a masikat! Merész fordulattal szánt a további találgatások elé az újság, amikor megírja, hogy miként a rossz pénz nem vész el, az elcsámborgó asszony se halt bele a lövésbe, hanem fölgyógyulván pörre ment. Párbeszéd következik ezután, a bíró kérdez, Ignácz felel. Miért akarta lelőni, megölni? Dehogy akarta! Csak meg akarta ijeszteni. Gondolom, ez sikerült is neki.) Azt akarta megmutatni szegény pára, hogy milyen erős, és mennyire szereti, ezért, ós csakis ezért nyúlt a pisztoly után. Elvertem én, kérem, nem használt. Ha látja, hogy ezt is tudom, ha belátja, hogy erre is rávisz a szerelem, talán megszeret. Jenei Anna most vált porrá énelőttem. Vak volt, és érzéketlen, ha ezt a nagy szerelmet nem vette észre. Mit meg nem tett makói polgártársunk, hogy égető, nagy vonzalmát megbizonyítsa, de akár az útszéli kőszentnek esedezett volna, Anna hideg maradt. Ti, férfiak, ott a bírói pulpituson, ti nem álltatok Ignácz mellé? Pancsa asszony rút cselekedete titeket nem háborított föl? Nem vettétek észre, hogy egyik oldalon áll az elárvult, magáru maradt és megcsúfolt Ignácz, másik oldalon pedig ott van az el nem árvult, süt éppen sokak pártfogását élvező fehérnép? Aki még a pisztoly szavára se tudja meg, hol a helye? Azért tetszik nekem ez az eset, mert kitűnik, a férfiúi együttérzés — ma úgy mondanánk: szolidaritás — szent, nagy emberekhez méltó. Az igen tisztelt bíróság ötévi fegyházra ítélte Kurunczi Ignáczot, gondolván, ennyi idő alatt szerelmi sebei begyógyulnak. A gyilkossági kísérletét, mint tisztességes es megcsalt férjhez méltatlan bélyegei elvetette, helyette a súlyos testi sértést tette. Es most jön, ami engem levett a lábamról: az ügyész nem fellebbezett, hanem szép beszédet mondott. Igy irja kollégám, el kell hinnünk. Helyszűke miatt — vagy bezárták időközben a makói Koronát — nem tűzhetett a szép ügyészi beszédből mindnyájunk okulására, de fontosnak tar.otta megegyezni, hogy szép í-o!f a beszél Biztos, hogy a férfiember épülésért szolgált. Ignácz bácsi pedig nyugodjon békében élete párjával, Jenei Annával. A rendíthetetlen, nagy szerelem ükunokáiban talán torribft ci. HORVÁTH ÜEZSO