Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-22 / 301. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 68. évfolyam 301. szám 1973. december 22., péntek Ara: 80 fillér "».•< & • í ."' v"' ; ir * .F;/ i• V . JPY • Az országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetés! Uj büntető törvénykönyv — Interpellációk — Befejeződött a téli ülésszak Csütörtökön délelőtt az 1979. évi álla­tni költségvetésről szóló törvényjavaslat vi­tájával folytatta munkáját a Parlament­ben az országgyűlés téli ülésszaka. A ta­nácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elsj titká­ra, Lá-ár György, a Minisztertanács elnö­ke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Bé­la, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár Ist­ván, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Je­len voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Apró Antal megnyitója után az első fel­szólalj Trethon Ferenc munkaügyi minisz­ter volt. A többi között megállapította: — Nemcsak a jövő évi, hanem hosszú tá­vú gazdasági feladataink teljesítéséhez is el:ngedhetetlen a foglalkoztatásban és a munlcaerő gazdálkodásban tapasztalható ellentmondások megszüntetése, a rugalmas alkalmazkodás a népgazdaság tényleges szükségleteihez, a megváltozott feltételek­hez. Ezt a célt kell szolgálnia a bérpoliti­kának is — hangsúlyozta a miniszter, majd rámutatott: Társadalmunknak to­vábbra is alapelve a teljes foglalkoztatott­ság. Gondjainkat nem elsősorban a lét­számhiány okozza, hanem az, hogy a meg­levő munkaerőforrásokat nem hatékonyan használjuk fel. Mai heyzetünkben elkerül­hetetlen a teljes foglalkoztatottság biztosí­tásával összefüggő feladatok világos elha­tárolása a központi irányítás és a vállala­tok között A gazdálkodó szervek köteles­sége a rendelkezésükre álló munkaerő ésszerű, hatékony foglalkoztatása, belső átcsoportosítása, a felesleges munkaerő felszabadítása. A központi feladat viszont a telies foglalkoztatottság biztosítása. A költségvetés vitájában felszólalt Lom­bos Ferenc Győr-Sopron megyei, Sándor Dezső Borsod megyei, dr. Radnai Éva Fe­jér megyei. Fülöp László Tolna megyei or­s.zággyű'ési képviselő. Mivel a költségveté­si javaslathoz több hozzászóló nem jelent­kezett, az elnöklő Apró Antal a vitát be­zárta A vitában felmerült kérdésekre Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter válaszolt. Megállapította, hogy az 1979. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat vitájában a korábbiaknál sokkal nagyobb hangot ka­pott a népgazdasági összefüggések, a gaz­daságpolitikai munka és a gyakorlat össze­tartozásának megértése. A vita arra is rá­világ'tott: ez az é\ nagyobb gazdaságfej­lesztési távlathoz, a VI. ötéves tervhez is kapcsolódik. Ez nem formális kifejezése az előretekintésnek, hanem alapos átgondolá­sa anr.ak, hogy a nagyobb követelmények, erőíes/.itések a következő tervidőszak mun­káját is megalapozzák. A pénzügyminiszter válaszát az ország­gyűlés eltogadta, majd határozathozatal Következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általában és részle­teiben. az eredetileg beterjesztett össze­gekkel egyhangúlag elfogadta. A napirendnek meg'elelcen ezután dr. Markója Imre igazságügy-miniszter tartot­ta meg beszámolóját. Dr. Földvári .József, Baranya megyei képviselő, a Btk.-ra vo­natkozó törvényjavaslat bizottsági előadó­ja szólalt föl ezután. A törvényjavaslat vi­tájában részt vett dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselő, dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, Fiala Tivadarné (Heves m.), dr. Nezvál Ferenc (Budapest), Bodogán János (Veszprém megye), Mátay Pál (Fejér megye), Ruisz József (Vas me­gye), dr. Juhász Tibor (Bács megye). A tör­vényjavaslathoz több hozzászóló nem je­lentkezett, ezért az elnöklő Apró Antal a vitát lezárta, és megadta a szót dr. Mar­kója Imre igazságügy-miniszternek. Dr. Markója Imre azokra a hozzászólá­sokra válaszolt, amelyek az alapvető bün­tetőpolitikai elvek következetesebb és ha­tékonyabb végrehajtásával foglalkoztak. E kérdések közül az egyik legfontosabb — hangsúly ózta —, a szigor és a humánum témája. A humanizmus és a szigor tulaj­donképpen egymásnak nem is ellentmon­dó fogalmak — mutatott rá a miniszter. A jognak, ígv a büntetőjognak is humánus céljai vannak, közülük a legfontosabb az emberek jó irányba való befolyásolása. Ezt t ibtségében humánus eszközökkel, erőszak alkalmazása nélkül éri el, de ha szükséges, a szigort, az erőszakot is érvényesíti, ép­pen a humánui célok megvnl •sítása é-de­kében — mondotta többek között dr. Mar­kója Imre. Határozathozatal következett. Az ország­gyűlés előbb a jogi. igazgatási és igazság­ügyi bizottság módosítási indítványait, majd — már ezekkel együtt — a büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot általánosságában és részleteiben egyhangú­lag elfogadta. Az interpellációkra adott vá'aszokat az interpelláló képvise'ők és az országgyűlés jóváhagyó'ag tudomá-ul vette. Az országgyűlés té'i ülésszaka Apró An­tal zárszavával ért véget * Dr Antelffy Györgv felszólalását és az interpellációkat a 2. oldalon ismertetjük. Jogunk védelmi eszköze a társadalmi haladásnak Dr. Markója Imre beszéde Dr. Markója Imre igaz­ságügy-miniszter az új bün­tető törvénykönyv javas­latáról szóló előadói be­szédében mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a jog és az ehhez mindig kapcsoló­dó jogi kényszer a szocia­lizmusban is egyik fontos szervezője és szabályozója a társadalmi-gazdasági folya­matoknak. Védelmi eszkö­ze a társadalmi haladásnak, a megvalósult demokráciá­nak, a biztosított emberi jogoknak ós egyben jelen­tós eszköze az állampolgári nevelésnek és tudatformá­lásnak is. A büntetőjognak és a bün­tetőjogi kényszernek kü­lönösen a társadal-m vé­delmében és az állampol­gárok tudatformálásában van vitathatatlan szerepe. A büntetőjog egyébként a le-^i^cehh jogi eszköz az államhatalom kezében. s hőre a társadalom miiven mértékben kénytelen alkal­mazni a jognak ezt az éles fereverét. az döntően a tár­sáda'mi viszonvok fej­lettté'étől. a t«rr.«ds>tom tu­dati és morális állapotától, nem utolsósorban a bűnö­zés helyzetétől függ. Em­lékeztetett arra az 1950-es évek elején fel-felbukka­nó felfogásra, amely a szo­cializmus építésével pár­huzamosan és szükségszerű­en, szinte automatikusan lét­rejövő eredményként fog­ta fel a szocialista ember­típus kialakulását. E nézet alapján terjedt el az olyan ideológia is, amely szerint a szocializmusban, a társa­1 almi-gazdasági viszonyok fejlődésével összhangban a bűnözés csökkenése is au­tomatikus folyamat — Ma már — mondotta az igazságügy-miniszter — reális módon látunk és gondolkozunk ebben a kér­désben is. Döntő eredményként köny­veljük el — és erre min­den alapunk megvan —, hogy népünk többsége ma­gáénak érzi és becsületes munkával híven szolgálja a szocialista rendszert, törvénytisztelő emberként él és dolgozik. — Ami pedig a bűnö'és helyzetét illeti — folytat­ta —, itt is büszkén val­'unk arról a nagy fejlő­désről. amelv a felszaba­dulás előtti állapotokhoz képest a bűnözés visszaszo­rításában. főként társadal­mi gyökereinek kigyomlá­lása révén bekövetkezett. Bátran álljuk az összeha­sonlítást a mai tőkés orszá­gokkal is. Mégis, e téren sem va­gyunk önelégültek. Tudjuk, hogy még jobban kell él­nünk a szocialista társada­lom adta lehetőségeinkkel, többet kell tennünk, mivel ezen az arcvonalon még hát­ravan az igazi frontáttö­rés. Korántsem tartjuk meg­nyugtatónak azt a helyze­tet, hogy a bűnözés mór­téke az elműH másfél év­tizedben lényegében azo­nos szinten mozgott — az ismertté vált bűncse­lekmények száma évente 120 000 körül alakult —, s hol kisebb, néhány százalé­kos csökkenésnek, hol pe­dig kisebb, szintén néhány százalékos emelkedésnek voltunk tanúi. A bűnözés el­leni küzdelemben tehát to­vábbi határozott erőfeszíté­sekre van szükség a na­gyobb eredmény elérésé­hez. — Ehhez viszont tisztán kell látni abban a nagyon fontos kérdésiben, hogy a bűnözés a szocializmusban is társadalmi jelenség. Ha pedig ez így van, kézen­fekvő. hogv a jobb munka megkövetelésénél figyel­münk középpontjába a bű­nözés okaként vagy fetté­teleként szereplő társadalmi jelenségek elemzését —. és ott, ahol szükséges és le­hetséges — megváltoztatá­sát. negatív következmé­nyeinek kiszűrését kell he­lyeznünk. Ilyen szemlélet mellett, talán meggyőzőbb annak hangsúlyozása, hogy a bűnözés elleni eredmé­nyes küzdelem elképzelhe­tetlen a társadalom leg­szélesebb körű összefogása nélkül. — Vajon — tette fel a kérdést a miniszter — a bűnözés társadalmi prob­lémákért való kezdése és a társadalom felelősségnek felvetne art ielentené hőre nem értékp'n-™k fontossá­ginak megf°'<''ően a F»ünte­tőio" és a bünii'dözés sze­repét? Korántsem! A büntető JOR igénybevé­tele. a következetes bűn­üldözés, é« a színvonalas i?azságszo'?á'tatás szin­tén fontos résre a bű­nözés elleni küzdelemnek. Sőt. szervesen kiegészítik á társadalmi védekezést és megelőzést annak igen lé­nyeges láncszemei. Hiszen a büntetés célja sem más, mint — idézve az új bün­tető törvénykönyv javasla­tát: a társadalom védelme érdekében annak megelő­zése. hogy bárki bűncselek­ményt kövessen el. — Mindezek előrebocsá­tása után — zárta e gon­dolatsort az igazságügy-mi­niszter — úgy érzejn, meg­kísérelhetek választ adni arra a kérdésre, hogy mi­ért tartjuk szükségesnek most, 1978-ban. a fejlett szo­cialista társadalom építé­sének időszakában az új büntető törvénykönyv meg­alkotását? Vajon azért, mert valamiféle nagy bajok van­nak a bűnözés körül? Vagy valamilyen oknál fosva vál­toztatni kívánunk büntető­politikánkon? Eesetleg nem vált be a hatályos büntető­törvényünk? Nem, szó sincs ilyen okokról. Egy­szerűen azt szeretnénk, ha bünte­tőjogi szabályozásunk a le­hetséges módon teljes össz­hangba kerülne a társa­dalmi, gazdasági és tuda­ti viszonyainkban bekö­vetkezett változásokkal, meg jobban kifejezné em­lített és a gyakorlatban is bevált büntetőjogi elvcin­ket és büntetőpolitikai céljain­kat, továbbá az eddigieknél korszerűbb, hatásosabb, a társadalmi fejlődéssel job­ban összhangban álló esz­köztárát teremtené meg a bűnözés elleni eredménye­sebb küzdelemnek. A továbbiakban vázolta a magyar büntetőjog fejlődé­sének történetét, majd rá­mutatott: E törvényjavaslat remél­hető elfogadásával tulaj­donképpen befejezzük az igazságügyi jogszabályok megújítását. Igaz — és ezt kötelességem jelenteni —, hogy az új büntető tör­vénykönyvvel össze'üggés­ben 1979 első félévében még néhány jogszabály megalkotására sor kerül. Ezek a jogszabályok azon­ban — terveink szerint — mind napvilágot látnak az új büntető törvénvkönyv ha­tályba lépése előtt. Azért ja­vasoljuk. hogy az úi bün­tető törvény 1979. július 1­ével lépjen hatálvba. mert szeretnénk, ha addig a bűn­üldöző és igazságügyi appa­rátusok felkészülhetnének a törvény alkalmazására, az irányító szervek pedig min­den feltételt biztosítanának ehhez, ide értve a végrehaj­tási jogszabályok megal­kotását is. A büntető törvénykönyv célja, hogy védelm-t nyújt­son a társadalomra ve­szélyes magatartásokkal szemben, neveljen a szo­cialista társadalmi együtt­élés szabályainak meg­tartására, a törvények tiszteletére. Elsődlegesen azt vizsgáltuk, hogy hazai viszonyaink —de a nemzetközi bűnözés hely­zete is — létrehoztak-e olyan, a társadalomra ve­szélyes új jelenséget. me­lyei? büntetőjogi üldözése szükséges? Ilyen irányú vizsgálódásunk igenlő vá­laszt adott erre. Ezért tar­talmaz a törvényjavaslat több új bűncselekményi meghatározást. így — dön­tően a nemzetközi össze­függések miatt — büntel tőjogi védelmet biztosi tunk a terrorcselekmények a muzeális értékek foszto gatása, rongálása. Illetve az ország területiről engedély nélkül történő kivitele el len. illetve tokozrek a ká bítészerrel és a kábító ha tású anvaookkal kan-soln­tos cselekmények büntető­jogi fenyegetettségét Vi­szont mindenekelőtt az itt' honi veszélyhelyzetek fel­ismerése miatt védjük bün« tetőjogilag is az emberi köirw nyezetet, természeti érté­keinket, műemlékeinket é* más fontos érdekeinket — Ezt követően annak ar elemzését végeztük el. hogy vajon minden, a jelenlegi büntető törvényünkben sza­bálvozott magatartásforma eléri-e azt a veszélyességi fo­kot, ahol már eíkerü'hetet­len a büntetőjogi felelősségre vonás. Az elemzés azt mu­tatta. hogy egyes esetekben itt is indokolt a változtatás igénye. Szakkifejezéssel é'.ve, helyzetünk megen ?edi hogy egy lépést előre tehessünk, a dekrimina'izáció útíán azaz egyes magatartásokat, bár — veszélyesek a társa-tatomra — kiiktassunk a büntetőjogi (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom