Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Hétfő, 1978. november 6. Harcokban edződtünk Erősödő barátság* A Fekete-tenger és a ozőke /X Tisza édestestvérek, csak •a" földrajzi értelemben vannak távol egymástól. Amilyen természetességgel siet idősebb nővéréhez a mi városunkat kettészelő folyó, olyan természetességgel találkozott a történelemben a két nép, a két város. Szeged és Odessza barátsága Immár történelmi. A Nagy Október győzelme után a mi népünk legjobbjai, történelmünk talán legvilágosabb, csodálatos pillanatában, elsőként követték Október példáját. A magyar hadifoglyok közül sokan találtak rá az igazi célra Szovjet-Oroszország földjén, ismerték fel helyüket és feladataikat az internacionalisták soraiban, majd később a Vörös Hadsereg egységeiben vállvetve szovjet bajtársaikkal. Azt tartja a magyar népi bölcsesség, hogy az igazi barátot a bajban ismeri meg az ember. S Íme, az 1944 őszén hazánk földjére érkező felszabadító Vörös Hadsereg egy becsapott, megtévesztett nemzet őszinte barátjakent jött el — áldozva vért. életeket, elhozva az új élet reményét. A szovjet hadsereg katonái között sokan voltak, akik éppen Odesszából, a hős városból indultak el a hadak útján, s jó néhányan magyar internacionalisták, igaz hazafiak, akik viszszafelé fordítva fegyverüket, együtt küzdöttek a szovjet katonákkal Európa feldúlt csatatereIn. Ez a két történelmi egymásra találás, sok ismeretség, barátság, személyes kötődés a két nén testvériségének alapköveit jelentette. A felszabadulás után bennünket, a két ország fiait összekapcsolt a közös történelmi cél, a szocializmus építése. A két nép, a két ország barátsága egyre jobban szélesedett, konkréttá vált, a személyes barátságok pecsétei által hitelesítetté. A városok közötti kapcsolatok fejlődésének rajtköve az 50-es évek vége azóta mind Szeged, mind Odeszsza vezető szervei, politikai társadalmi és tömegszervezetei, egész lakossága azon munkálkodik, hogy a kapcsolatok gazdagodjanak, gyümölcsözően fejlődjenek. A két város történelme, szerepe hazája históriájában, gazdag hagyományai, építészeti szépségei és csodálatos természeti viszonyai egyenes útjelzők voltak a • F cikket szovjet testvérlapunk, az odesszai Vecsemaja Odessza KSíölte október 11-én, Szeged felszabadulásának ünnepén. Alekszandr Mezsirov Öreg ég Élünk alattad öreg ég, a gyökerünk a földben, mi adjuk a nép kenyerét, és ázunk esőben, de föltámadt a napos ég. valahol itt a porba, a mindennapok kenyerét — uram — add meg nekünk Ima. Kit éltetett a sík mező, az megbékélhet evvel, elég egy ásónyi erő, hogy megéljen az ember. (Oláh János fordítása) testvéri kézfogáshoz. A kapcsolatok további erősítése internacionalista kötelességünk és történelmi felelősségünk. A tapasztalatok kicserélése, a barátság elmélyítése, a közös feladatok megoldásáért folytatott harc kiszélesítése közelebb visz valamennyiünket nagy céljaink megvalósításához. Az együttműködés fejlesztése és erősítése annak a Janusarcú történelmi igazságnak a felismerése, hogy részint elősegíti országainkon belüli gazdasági, politikai és társadalmi feladataink elérését, ugyanakkor nemzetközi jelentősége, internacionalista példája is óriási. Az elmúlt évek eredménye, hogy a két város közötti kapcsolat mindinkább differenciálódik és konkretizálódik. Megtalálták egymást a két város gyárai és üzemei, s ezáltal erősödik gazdaságépítő munkánk; felvették a kapcsolatokat a politikai, társadalmi és tömejszervezetek, ezáltal szélesedik az egymásról szerzett ismeret és tapasztalat; a két város tudományos műhelyeiben mind több közös témán dolgoznak a kutatók és szakemberek; a ksultúra és a művészet nagykövetei az egymás városába látogató operisták, muzsikusok, képzőművészek; s a barátságvonatok fiataljai, munkásai, termelőszövetkezeti dolgozói a személyes élmények szívet melegítő bizonyságaival teszik le voksukat barátságunk, testvériségünk mellett. Ma már nyugodtan mondhatjuk: ismerjük egymás történelmét, forradalmi hagyományait. ismerjük a művészeti élet kiválóságait, a tudomány reprezentánsait/; s ismerjük egymás dolgos hétköznapjait, a szocializmus építésének eredményeit; s ismerjük egymást — munkásod mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek —, ha nem is arcról, de a közös gondolatokból, érzésekből, sikerekből és gondokból. Szeged elsők között volt a testvérvárosi kapcsolatok felvételében Szeged és Odessza együttműködésének eredményeként született meg és fejlődött a két megye, Odessza és Csongrád megye egyre gazdagodó kapcsolata. Eredményeinket bizonyítja, hogy rendszeresek a tapasztalatcserék, gyakran találkoznak a két város politikai, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői, mind gyakrabban indulnak el a testvérvárosba a barátságvonatok, turistacsoportok, s egyre többször köszönthetjük egvmás művészeti életének képviselőit. Ilyenkor ősszel mi is, akárcsak szovjet barátaink — forradalmakat köszöntünk. Együtt tisztelgünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világréldát adó győzelme előtt, köszöntjük a magyar történelem csodálatos 1)3 napjának, a Tanácsköztársaságnak előfutárát, az őszirózsás forradalmat, melynek az idén 60. évfordulója lesz. Ugyancsak hatvanéves pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt elődje, az 1918-ban megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja. S ilyenkor ősszel — október 11-én — ünnepeljük Szeged felszabadulásának évfordulóját is. Az ünneplés egyúttal a hála és a köszönet alkalma is. Köszönet a szovjet népnek, a felszabadító szovjet hadseregnek, hogy elkergette hazánk földjéről a fasiszta hordákat, s megteremtette az új élet lehetőségét, a szocialista fejlődés reményét. E reményt az elmúlt 34 év alatt a Szovjetunió segítségével igyekeztünk valóra váltani, hazánk szépülő, gazdagodó földje eredményeink példája. Tudjuk, hogy gyarapodásunkban, épülésünkben benne van a Szovjfetunió népének áldozatos munkája, megannyi világraszóló gazdasági, politikai, társadalmi sikere. Őszintén örülünk a szovjet nép és testvérvárosunk, Odessza hős város sikereinek, osztozunk gondjaikban. Most, amikor kapcsolataink ünnepének, Odessza terület és Csongrád megye barátsági hetének eseményei zajlanak, még inkább, érdeklődésünk, gondolataink és érzéseink homlokterébe kerül a két testvérváros. Sok-sok rendezvény, kiállítás, elvtársi találkozó erósíti barátságunkat, fűzi még szorosabbra a közös szálakat. Ez a mostani alkalom jó lehetőséget kínál arra, hogy a meglevő eredményeket számba véve föltérképezzük a továbblépés, testvéri kapcsolataink fejlesztésének még kiaknázatlan lehetőségeit Biztosak vagyunk abban, hogy ez a kapcsolat olyan sokrétű és gazdag, mint maga az élet, s ezt a két testvérváros íat-oco*"-. <"nz szépgében és sokszínűségében kiteljesíteni. Mi, szegedi kommunisták és a Tisza-parti város lakossága kívánjuk a Fekete-tenger gyöngyszeme, Odessza kommunistáinak és minden lakójának; a marxizmus—leninizmus alapján érjenek él hatalmas sikereket társadalmuk építésében, a kommunizmus megteremtésében, nagy eredményeket a X. ötéves terv feladatainak megvalósításában. A szovjet nép sikerei bennünket is bátorítanak, erősítenek és lelkesítenek saját feladataink valóravátosában. Kívánjuk, hogy két éHizedes, immár történelmi kapcsolatunk a'jövőben is szélesedjen, és mélyüljön, a két testvérváros, Szeged és Odessza minden lakójának örömére. TÖRttK JÓZSEF, a szegedi városi pártbizottság első titkára M

ennyi emlék tör föl bennem. Keresek, kutatok gondolataim tárházában. Mit is mondjak el, hiszen életem meghatározója, immár 59 éve a párt szolgálata. Hogyan is kezdődött? A szemtanú hitelességével mondom el 83 évesen, visszatekintve a hősi korra, s egy kicsit a fiatalságom éveire is. Véget ért az első világháború, 1918-at írtunk. Oroszországban létrejött a szovjethatalom, a munkások, a parasztok forradalma megrendítette a világot. Európa több országában a proletariátus elérkezettnek látta az időt. hogy az orosz munkásosztály példájára megdöntse a burzsoá hatalmat, s kézbe vegye sorsának irányítását Gyere közénk! — hangzott a hívás, s 1918-ban. Debrecenben tanúja lehettem a párt megalakulásának, 1919-től magam is a párt tagja lettem. Az első feladat nagy próbatételt jelentett: a proletárforradalom kivívása és megvédése Magyarországon. A hívó szóra fegyvert fogtam: ott voltam a debreceni Korona-szállóban, ahol elkészült a forradalmi harc terve. A 39-es dandár törzsének különítményébe osztottak be. Feladatunk a rendfenntartás, az ellátás, s ezenkívül még a szabotázsakciók felszámolása volt Parancsnokunk Sárai Szabó Tibor volt, politikai megbízottunk pedig a ma már legendás hírű Karikás Frigyes, ő, ha csak tehette, közöttünk tartózkodott. Közvetlen természetessége, tiszteletet parancsoló egyénisége lelkesített bennünket. Példakéonek tekintettük. Magával ragadóan politizált, nevelt, irányított. Világos és egyértelmű beszédét mindenki megértette és lelkesen fogadta. Amikor fegyveresen támadtak a tanácshatalomra, Karikás Frigyes buzdító szavára egy emberként indultak a frontra. Egy osztrák századdal harcoltunk együtt. Tiszafüred és Poroszló között, a Tisza-hídfőnél foglaltunk el tüzelőállást. A harcokban sok vöröskatona vesztette életét, vagy sebesült meg, védve a tanácshatalmat A front egyre jobban szűkült, Egerbaktán, Rimaszombaton át újabb állásokba vonultunk. A Tiszán jöttünk le a Sajó torkolatáig, hogy itt átkelve, ismét felvegyük a harcot a támadó román királyi csapatokkal. Eközben súlyos kézlövést kaptam, kórházba szállítottak. A Tanácsköztársaság veresége a kórházban ért, s fogolyként a Scheidemann-lágerbe kerültem. 1920-ban szabadultam, s ekkor érkeztem haza Debrecenbe. A vasútnál mint vonatfékező dolgoztam. Néhány nappal hazaérkezésem után, 1920. március 27én detektívek kerestek. Annyit közöltek velem, hogy kihallgatásra visznek. A rendőrségen Roncsik Rezső rendőrkapitány a vallatást akkora pofonnal kezdte, hogy majdnem a falnak estem, összeláncolt kezem sem akadályozott abban, hogy visszaüssek, Erre elszabadult a pokol. Ahányan a szobában tartózkodtak, mind nekem estek. A bikacsökök csapásai csakhamar sok sebből vérzővé, magammal tehetetlenné tettek. Félig agyonverve, véresen vittek le a fogdába, ahol Nagy József, volt századparancsnokom vigasztalt és próbáit ápolni. A kihallgatásoknak ilyen módszere a politikai foglyokkal szemben természetes volt. E kínzások hatására a vöröskatona-társaim közül Zivi Józsefet kétszer kellett megoperálni súlyos vesesérülések miatt. A kínvallatások során szerzett súlyos betegség miatt Szatmáry József és Török Péter meghalt. A kínzásoknak és sanyargatásoknak a legváltozatosabb formáit találták ki és alkalmazták. Jól emlékszem, hogy az egri fogházból — ahol a bírósági tárgyalást vártuk — Tormási Károly villanyszerelő, a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka megszökött. Megtorlásul három napra megvonták tőlünk az élelmet és a vizet. Állapotunk annyira leromlott, hogy orvosi rendeletre kénytel* nek voltak beszüntetni a telj« koplalta tást. Ilyen körülmények között vártuk a tárgyalás napját. A vádiratot Kóczián királyi ügyész 1920. október 4-én nyújtotta be tizenhét vádlott ellen. Az ügyész vádemelési indítványában lázadás, jogtalan eltulajdonítás, rablás és gyilkosság bűntettével vádolt bennünket. A vádiratban — melyet ma is őrzök — ez áll: „Terheltek valamennyi cselekményt mint a Tanácsköztársaság fegyveres erejének tagjai a Tanácsköztársaság fenntartása érdekében követték el, s így az ügyben az 1039/1919. M. E. sz. rendelettel szabályozott gyorsított eljárás szerint megtartandó főtárgyalásra az egri kir. törvényszék, mint büntető bíróság illetékes." A tárgyalóteremben sok volt a hangadó, akik többször kiáltották, hogy „fel kell őket akasztani". A tanúk azonban nem vallottak ellenünk. Az ítéletet állva hallgattuk. „A magyar szent korona nevében" Nagy Józsefet halálra, Szatmári Bélát és Tóth Lajost életfogytig tartó, Csordás Sándort és Szatmáry Józsefet 10 évi, Török Károlyt, Török Pétert, Bodnár Lajost, Zivi Józsefet, Weisz Jenőt, Vadász Lászlót, Vadász Istvánt, Törő Lászlót, Törő Ferencet és Sándor Lajost 6—6 évi, Kendel Gyulát 5 évi és Cz. Nagy Etelt 2 évi fegyházbüntetésre ítélte az egri kir. törvényszék. Mielőtt Egerből a váci fegyházba szállítottak volna bennünket, megérkezett a halálra ítélt Nagy József kegyelmi kérvényének elutasítása. 1921. március 18-án engedélyt kaptunk, hogy egyenként, fegyveres őr kíséretében, a siralomházban elbúcsúzzunk tőle. Másnap, a kora reggel csendjét a nehéz láncok csörgése verte fel. Nagy Józsefet kísérték a vesztőhelyre. Míg végigért a folyosón, hangosan kiáltotta: ..Szervusztok fiúk! Isten veletek!!' A kivégzésre összegyűlt gyülevész banda felé így kiáltott: „TI mind idekerültök, bitangok! Éljen a világforradalom! Gyere bakó, végezd a munkád!" Nagy József, a párt hűséges katonája, a 39-es dandár szolgálatvezetője így halt meg. A debreceni hentessegéd mindössze 28 éves volt. A börtönből 1926-ban szabadultam. Az ítélet 5 évre megfosztott politikai jogomtól is. Üldöztetésem azonban nem ért véget. 1928ban Sze.tedre költöztem, ahol röpcédulák terjesztéséért őrizetbe vettek. Az már szinte természetes volt, hogy 1944. április 3-án, mint megbízhatatlant, több elvtársammal együtt internáltak. így kerültem a ricsei internálótáborba, majd innen Szentkirályszabadjára és a mauthauseni haláltáborba. A 204 tagú csoportból 34-en maradtunk életben. 1945. április 24-én érkeztem haza Szegedre. Ezzel lezárult életemnek egy sok megpróbáltatással iárt korszaka. Ha megtörten is, de frissült erővel vethettem bele magam abba a munkába, amelyben a munkásosztály, a párt vezetésével megkezdte annak az új társadalomnak az építését, melyért korábban is küzdött BODNÁR LAJOS HERCZEG KLÁRA: AURORA 4