Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

Szerda, Í978. november 29. 3 Az európai észak— déli autópálya tervei Lengyelország és Magyar- Az európai észak—déli ország 1972-ben tette közzé autópálya mindkét irányban javaslatát az európai konti- legalább kétsávos lesz. ívenens északi és déli részét lése, kanyarulatai óránként összekötő autópálya létesíté- 120 — a nehezebb hegyi szaséről. A fontos főközlekedési kaszokon óránként 80—100 útvonalra vonatkozó élőké- kilométer — sebességű halaszítő tárgyalások azóta be- dást engednek. fejeződtek. Tíz állam képviselői és az ENSZ Fejlesztési Alap vezetői vettek részt ezeken. A létrejött megegyezés alapján . a varsói központi tervezőirodában elkezdték a tervek kidolgozását. Ezen a A sztráda hossza: Ausztriában 450 kilométer, Bulgáriáhan 350, Csehszlovákiában 300, Görögországban 800, Jugoszláviában 1600. Magyarországon 600, Lengyelországban 700, Romániában 900 nváron minden Törökországban 4000, Olasz_ , ,f ™ nden országban mmtegy 100 kiloérdekelt ország határalloma- méter lesz. Összeköti majd sán ellenőrző vizsgálatokat az Északi-tengert az Adriávégeztek, hogy a jövendő val, a Fekete-tengert az autópálya igénybevételéről Égei-tengerrel, s „közelebb fogalmat alkothassanak és a hozza" a Kárpátokat, a Balsztráda terveit ennek meg- kán-hegységet és a Dinárifelelően készítsék eL Alpokat. Javuló gyógyszerellátás Az Egészségügyi Minisztériumok felügyelete alá tartozó vállalatok munkáját és helyzetét elemezte kedden az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A minisztérium beszámolója megállapította, hogy a közvélemény a gyógyszerellátást vagyis a gyógyáru értékesítő vállalat tevékenységét érzékeli első sorban. A gyárak általában negyedévenként szállítják a medicinákat és az elmúlt évek összegzése szerint a gyógyszerellátás kielégítő. E téren is fejlődött a szocialista országok együttműködése. Amíg 1963-ben 21 gyógyszer hoztunk be, jelenleg már 110-féle készítményt importálunk a szocialista államokból. Az utóbbi öt évben 15 tőkés gyógyszerimportját lehetett helyettesíteni ebből a forrásból. (MTI) Lassú munka, lejárt határidők Pártfórumon a lakóházak felújítóinak munkája A régi építésű lakóházak s bennük a lakások felújítása, egyáltalán az épületek állagának megóvása, karbantartása fontos és folyamatos feladata Szegeden az ingatlankezelő vállalatnak. Ezért ra egyszer 7, másodszor másfél millió forintot és olyan kedvezményt: ha eleget tesz az IKV-val kötött szerződésnek, akkor a 7 millió forintot nem kell visszafizetnie. Az 500 új lakás megkapott a városi tanácstól az építésére sem futja erejéből, ötödik ötéves tervben elvég- A hagyományos építési módzendő munkákra 850 millió szerrel, amellyel dolgozik, forintot A kivitelezésre szerződést kötött 400 millió forint értékben a Szegedi Építőipari Szövetkezettel; 200 millió forintot érő munkát a Szegedi Magas- és Mélyépímintegy 300 lakás felépítésére van reális lehetősége. A magas- és mélyépítőipari vállalat most irreálisnak tartja szerződésben vállait kötelezettságén ele teljetoipari Vállalat kapott, az ütését Nem bírja építőmesösszeg többi részét énnto teri kapacitással a lakóházak munkákra az IKV saját épí- felújítását, s emellett más tőrészlegével vállalkozott, il- munkákkal is megbízták, letve 60 millió forintot fej- Nem voit előkészített munlesztésre fordít. A födémcserével, illetve az anélküli teljes felújítás 49 épületet érint 1041 lakással, illetve 95 üzlettel, bérleménnyel. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában mit katerúlete tavaly és tavalyelőtt Panasza van a tervezőkre. Nem készítenek ezekhez a munkákhoz megbízható tervet. Mintha ezt a rom szerződő félnek egyazon nyelven kell beszélnie, hogy az egyetértésben ne legyen „elhallás", különbség. Tiszta és világos a tétel: a munkákból 60 százalék felújítás, 40 százalék karbantartás a lakóházakon, lakásokban. Nagy feladat Szegeden a régen épült lakóházak felújítása, amelyet nem lehet csak félkézzel végezni. A városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya úgy összegezte a tanácskozást, az érdekelt partnervállalatok párt és gazdasági vezetőinek beszámoltatását, hogy a közöttük létrejött szerződés egyaránt erkölcsi, politikai és gazdasági felelősség. A lemaradásokat be kell hozni, s ennek érdekében változtassanak kapacitásuk szerkezetén. Törekedjenek feladatukat lebecsülnék, mert együttműködésre, bevonva ezekre nem írnak ki pályávégeztek, vállalkozásukkal zatot> amciy elnyerhető. A hol tartanak a szerződő felek? Erről tanácskozott, számoltatta be az MSZMP Szeged városi bizottságának gazdaságpolitikai osztálya a kivitelezők párt- és gazdasági vezetőit, a tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok pártbizottságának titkárát; a városi tanács építési osztályának vezetőjét A szerződésben öt födémcserés és hat anélküli lakóház felúiításának írt alá a Szegedi Építőipari Szövetkezet, és vállalt homlokzati munkákat. Tavaly és tavalytervek és a tények között 30-40 százalékos az eltérés, és a pótlások is okai egy-egy munka befejezési határideje elcsúszásának. Ez a vállalat is a födémcserés épületek átadásával adós, a homlokzatok helyrehozásával nem. A lassú munkát meg lehet magyarázni, elfogadni azonban nem szabad. Ez a vállalat is kapott a városi tanácstól fejlesztési alapra 12 millió forintot, mégis adós tavalyról és várhatóan az idén is az lesz. Ebben a vállalkozásban a előtt 34—34 millió forint ér- befejezetlen munkák hátráltékű munkát végzett el. Az tatják az újak megkezdését, idei teljesítményről várható- amelynek és általában a lean 50 millió forintról állít- maradás okát az üzem, és hat ki számlát A homlok- munkaszervezésben kell keabba a tervezőket is. Ettől a munkától nem lehet idegenkedni, hiszen hosszú távon ez lesz a feladata — ez a város érdeke! — mind a magas- és mélyépitőipan vállalatnak, mind az építőipari szövetkeretnek a megrendelő, az IKV anyagi alapja és tervezése szerint. Több munkaerőre jövőre és utána sem számíthatnak, éppen ezért a munka- és üzemszervezésre, a technikai fejlesztésre kell törekedniük, hogy amit felelősséggel és szerződérben vállaltak. azt fejezzék is be az ötödik ötéves tervben. Ennek alapján értékelik majd a vállalkozók párt- és gaz-" dasági vezetőinek a munkáját is. S addig még bizonyíthatnak, hogy képesek a érfesziiltség és egyenlősdi A minap hallottam, baráti társaságban, egy kisebb, alig negyven embert foglalkoztató munkahely vezetőjének keserű kifakadását: „Most mondjátok meg, mit tegyek?! Kaptam összesen 4000, azaz négyezer forintot, -negyven emberre, a november 7-i jutalmazásra. Hát pénz ez? Mit kezdjek ezzel az összeggel? Adjak mindenkinek egy százast, vagy százötvenet?! Imádom, amikor a differenciálásról beszélnek, csak azt nem értem, miért nem adnak hozzá pénzt is?!" Eddig a kesergés, amit a többiek — maguk is munkahelyi vezetők — helyeslő fejbólogatással nyugtáztak, s ki-ki hozzá is toldta a saját történetét, aminek csattanója lényegében ugyanez volt: csak beszélnek a differenciálásról, de pénzt nem adnak hozzá. Aztán úgy adódott, hogy véletlenségből megtudtam: ama bizonyos, alig negyven embert foglalkoztató munkahelyen, egyetlen embernek jutott 3000 forint jutalom, s már foga'maztam is magamban a vezető bátorságát elismerő mondatokat, amikor ak is k-iderúlt, hojjy az a bizonyos 4000 forint csak az igazgatói alapból kihasított plusz pénz volt; kiegészítése a munkahely dolgozóinak jutalmazására megszavazott 24 ezer forintnak, igaz viszont, hogy az alapösszegről a főnök később szerzett tudomást, mint a pótlékról. Ezek után nem állhattam meg, hogy pieg ne kérdezzem: hogy osztották szét az összesen 28 ezer forintot? Kiderült: a több gyermekesek kaptak 2-3 ezret, válogatás és differenciálás né'kúl, a maradékot nagyjából egyenlő arányban osztották szét a többiek között Kérdezem a főnököt, aki olyan nagy nekikeseredéssel panaszkodott: hát a 28 ezer forint is kevés, alig negyven embernek? Mire a válasz: „Mit tehettem? Akinek alacsony a bére, azt azért kell jutalmaznom, akinek nagy a családja, azt azért, s a maradékot testvériesen kell elosztanom, ha nem akarok hetekig haragban lenni a munkatársaimmal..." S ebből a válaszból kiderült hogy alkalmanként nem is annyira a pénz kevés, hanem a bátorság és a józan ész. Nem arról van szó, hogy nincs miből differenciálni. hanem arról, hogy nem merünk differenciálni, s az ebbéli maeatórtást még a rosszul és torzán értelmezett politikai megfontolások is erősítik. Hogy tudniillik: annak adjunk, akinek amúgyis kevés van ... Meg annak, akinek nagy a családja ... és annak, aki a legutóbbi béremelé- kor valami mintt kevesebbet kapott Nyugati közgazdászok, amikor a magyar gazdaságot vizsgálják, elemzik, mindig és feltétlen elismeréssel beszélnek a bérek és jövede'mek szabályozásának rendiéről. Az angol Wiles például, „The controll of inflation in Hungary" című munkájában kereken kijelenti, hogy eredményes gazdasági fejlődésünk ..technikai" titkát éppen a bérszabályozásban, a bérezési gyakorlatban látia. Szerinte ez a fajta szabá'vozás „rendkívül ügyes eszköz, mert az állam ilymódon kikancsol egy jelentős költséginflációs forrást". Szcény vViles, ha tudná — meglehet: nagvon jól tudja —, hogy miközben éberen figyelünk és vigyázzuk a váxár'óerő kiáram'ását, egyre inkább megfeledkezünk eevéb szemoontokról. Például arról, hogv a kleme'kodő teljesítményeket kiemelkedően magas fizetséggel kellene honorálni, ha csak nem akarunk lemondani a gazdaságfejlesztés egyik lényeges hajtóerejéről. Megfeledkezünk erről olyanynyira, hogy riasztó mumusként kezeljük a bérfeszültséget, mindenekelőtti követelményként hangoztatjuk a szociális megfontolásokat, s hovatovább az egész bérezési és jutalmazási rendszert valamiféle karikatív intézményként kezeljük (vajon nem ez fedezhető fel a prémiumósszegek tömeges alapbéresítése mögött?). Mi több: fennen hangoztatjuk, hogy a társadalmi közhangulat ellene van az erőteljes differenciálásnak, az emberek egyszerűen nem tűrik el, ha a másik lényegesen többet keres. Minden magas fizetés, minden kiugró "jövedelem eleve gyanús; a nagy összegek mögött elsőként soha nem a nagy teljesítményt, hanem a manipulációkat, a szabálytalanságot keressük. Aligha kell hosszasan bizonygatni, hogy a helyzet megváltoztatásának kulcsa nem a „még több pénzt!" követelésének érvért nyesitésében rejlik. Nem is a bér- és jövede'.emszabá'yozás rendjének gyökeres megváltoztatásában. Sqkkal inkább néhány tévhit — ha szabad így fogalmazni: néhány társadalompolitikai babona — felszámolásában. Például abban, hogy az életszínvonal növelésével kapcsolatban meghatározott átlagszámok nem azt jelentik, hogv mindenkinek, minden körülmények között, s minden feltétel nélkül ilyen és ilyen mértékben kell, hogy növekedjék aZ életszínvonala Nem kell! S legfőképpen nem a meghatározott feltételek teljesítése nélkül. Tudomásul kell venni azt is, hogy más dolog az állami, vagv vállalati szociálpoilikai és szociális gyakorlat, és egészen más a bérpolitika és bérezési gyakorlat. Az előbbi a társad-tom segítőakciója, a "másik pedig a végzeit munkáért járó fizetség. A kettő összekeveréséből csak nehezen kibogozható — napjainkban már-már kibogozhatatlan — társadalmi bonyodalmak származnak. S persze azt is tudomásul kell venni, hogy a munkahelyek vezetőit nem azért nevezik ki és nem azért fizetik, hogy a lehetőség szerinti csendes-békés hangulat megteremtői és ápolói Iegvenek a munkahelyükön, hanem többek között azérc is, hogy a reálisan megszabott teljesítményeket végrehajtassák, és beosztottaikat a valóságos teljesítmények szerint fize"""'< és jutalmazzák. P

ersze, lehet másfajta magatartás is, Lehet azt is, hogy az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés helyett a kockázatmentes nivellálást szorgalmazzuk. Ez esetben pillanatnyilag nyugodtabban élhetünk és több időnk és energiánk marad egyébre. Például kollektív bölcselkedésekre, vég nélküli vitákra arról, hogy ugyan miért hajszolják az emberek a pénzt abban a bizonyos második gazdaságban, miért vál'alnak erejükön felül is munkát némi mellékkereset reményében, vagy hogy ugvan mi az oka annak, hogy tehetséges emberek tíz- és százezreiből nem sikerült kicsiholni azt a teljesítményt, amire egyébként kénesek lennének. S ebbéli töprengéseik közben csak nagvon kevesen jutnak el a kérdéshez: vajon mi történne. ha az igazán tehetségesek, az átlagnál lényegesen többet produkálókat tehetségük, teljesítményük szerint fizetnénk? Vértes Csaba zatok helyrehozásával eddig resni. Kérdés: a vállalkozók közel egymilliárdos beruhájól haladt, viszont nem adott szeretik-e a lakóházak felát egyetlen födémcserés épü- újítását, avagy olyan munletet sem eddig, anélkülit káért kapnak, amely rövid igen, tizenkettőt. Arra hivat- idő alatt hoz nagy pénzt? kőzik: olyan nagy épületek Terv, pénz van és 256 átmejutottak neki, amelyeket neti lakás, amellyel kevés nem győz forgóeszközzel; város rendelkezik. A kiürífejlesztése elmaradt a köve- tett házak nem mindegyikét telményektől; bizonyos szakmákban nincs elég munkaereje; a felújítások tervezésével, a munkák előkészítésével nem tud lépést tarveri fel a munka zaja. Oly. kor csak egy malterosláda, hálóval fedett állvány jelzi, hogy a kivitelező ..felvonult". A ráeső részhői legkisebb zás adta követelményeknek eleget tenni. S ezzel nem fejeződik be az öreg lakóházak rekonstrukciója. Sorra kerülnek majd a többiek is — elhasználódásuk mértéket szerint —, amelyeket a következő években kell felújítani. Lödi Ferenc Ülésezett SZQVOSZ elnöksége Kiegyensúlyozottabb lett tevékenysége — állapították az áruellátás, gazdagabbá meg egyebek között a SZÖvált a választék, megnöveke- VOSZ elnökségének kedd dett az élelmiszer-forgalom, reggel kezdődött ülésén. A új létesítmények egész sora tanácskozáson arról is szó készült el. Mindez azt jelzi, esett, hogy a korábbiakhoz hogy általában a népgazda- képest fejlődött a ruházati sági tervvel összhangban fej- és vegyesiparcikk-forgalom, s lődött az idén a fogyasztási a háztáji és a kisegítő gazszövetkezetek tani. Pártalapszervezete cse- lemaradása az IKV-nak van, lekvési programjában na- pedig profi'ía és fel'.-'—ü!*gyon nagy szerepet szántak sége nem építőipari jellegű, e munkák segítésére, az l-az, hogv itt a pártvezetőakadályozó tényezők leküz- ség — mint ahogy a magasdésére, de nem haladnak és mélyépítőipari vállalatnál előre. Emellett 500 új lakás is — arra ösztönözte a gazépítésére is vállalkozott az dasági vezetőséget, hogy terötödik ötéves tervben. vük való-uHon m®-1. A tAt Amikor számokkal is kel- vállalat, pártszerveinek képlett illusztrálni, hogy mit le- siselői ennek érdekében het elvárni a továbbiakban többször is tanácskoztak. Az az építőipari szövetkezettől, eredmény: a partnervállalat a 400 millió vállalkozásnak szakít eddigi gyakorlatában még a kétharmadát sem a hagyományos technológiáigérte. Kapott pedig a váró- val és keresi az újat amelysí tanácstól fejlesztési alap- re van lehetőség. MindháHaó a szov'ef f olténak Kedden átadták a szoviet kon. A hajó alkalmas uszáfolyami flotta részére a Ma- yoh ion alá ára és ve/zélybe gyar Hajó és Darugyár óbu- iutott hajók men'ésére is. dai gyáregységének legiicbh Megerősített acé'szerkezete termékét, az első 1240 lóerő lehetővé tesz1, hogv 25 cm teljesítményű toló-von'ató- vastag összefüggő jégben is hajót. A csaknem 50 méter hajózhassanak vele. hosszú és 10 méter széles * Masyarf ^í0" ^Rl™' XX . , Syar szovjet megrendelésre hajó tutajokat, vontat, majd további 16 hajó számítására a szovjet folyókon és tava- szerződött a jövő évekre. és vállalataik daságokban tovább javult az ^^^^^^^ AFÉSZ-ek termelésszervező munkája, a termékek felvá1 s.árlásának szervezettsége. Ugyanakkor a gazdálkodás néhány hiányosságára is rámutatott az elnökség. így oéldául szóvá tette, hogy sokhelyütt nincs megfelelő kész'et, illetve választék a tartós tag-asztási cikkekből. nem nőtt a vendés'átás fo-galma. s a gazdálkodás hatékonysága is elmaradt a tervezettől. Mindezek figyelembevételével terjesztik az országos tanács soron következő ülése elé a jövő évi gazdálkodás irányelveinek tervezetét. (MTI) Díj i kamarának Az idén a Magyar Kereskedelmi Kamara is elnyerte a nemzetközi Arany Merkur-díjat, amelyet Mexikóvárosban adtak át a kamara képviselőjének. Ezt a díjat 1961-ben alapították, s évente osztják ki azok között a személyiségek, szervezetek, illetve vállalatok között, amelyek gazdasági eszközökkel kiemelkedő eredményeket érnek el a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, a, népek közötti barátság elmélyítésében. A szocialista országok képviselői és szervezetei közül — a Magyar Kereskedelmi Kamarán kfvül — az idén e díjjal tüntették ki a szovjet vegyipari minisztert, a Szovjetunió Minisztertanácsa tudományos-műszaki állami bizottságát és Jugoszlávia gazdasági kamaráját is.