Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

8 Péntek, 1978. november 10. postaláda társszerzőnk az olvasó mafd va'afcl, évtizedekkel később, fOllanozza Posta­ládánk ös zeóllitásait, aligha a'akitja kl mai életünkről azt a véleményt: ehe yt volt a lé ező világok legjol'blka. DE hoey apid, mindennapi vitáink, harcaink közepette voltak elézedelt, szivet-lelkei melerifő perceink is. azt sem tagad­hatja meg tő ünk serkl. Mai ö-szeáritásunk éppen erre az összetett, látszólag ellentmond icos é'etre pé'da: van, aki elégedett az egyik válla'at. a bu z-ofőr, az elárusító mun­kájával. • van, aki éppen m'at'uk bosszankodik, össze­ere-z'Ji'k hát a Jót a rosrzal, a követendő példát az c'ret­ten'ővel, nem titkolva, hogy ebben a harcban melyik félnek drukkolunk. Ilyenek vagyunk Pusztainé Kondás Mária (Felsővárou, 308/B. I. 3.) di­cséri az Elektromos ISz Le­nin körúti kirendeltségét. Le­vélírónk kismama, akit még jobban sújt az egyedüllét, mint „sorstársait", mert férje Pécsett tanuL Érthető hát, hogy elkeseredett, amikor elromlott az új tévékészüléke. Szombaton bejelentette a hi­bát a szövetkezetnek, ahol a javítást keddi napra el is vállalták. Már szomorkodott olvasónk a szürkének ígér­kező hétvége miatt, amikor aznap délután csöngettek a szerelők és megjavították» a még garanciális készüléket. Ezért olyan hálás ez az elvá­gónk. Fajnir József né (Bécsi kőr­út 37—39.) viszont füstölög, levele izzik a elmarasztaló jelzőktől, ök magnetofonju­kat vitték ugyanoda javítani, már többször is. három hó­napon belül. „Negyedszer a gyerek visszavitte garancia­papir nélkül, akkor már meg­tudták javítani. Ha valami garanciális, miért nem lehet azt megcsinálni becsülete­sen?" Meg lehet csinálni. Példa rá az előző levél. Csak Jobbik énjére hallgasson min­dig a szövetkezet. Idős, nyugdíjas asszony, özv. Sóki Mátyásné küldte el hálás sorait Hódmezővásár­helyről. Egyik nap — mint Írja — hazafelé menet, az autóbuszon felejtette pénztár­cáját. Odahaza vette csak ész­re, hogy hűlt helye a tárcá­nak. Éppen azon töprengett, mitévő is legyen, amlkbr ko­pogtattak. A busz vezetőie, Nagyszegi Ernő, a Volán 10. számú Vállalat dolgozója állt az ajtóban, kezében az el­veszettnek hitt pénztárcával. Becsületességét köszöni nyug­díjas olvasónk. Nem Ilyen elégedett azon­ban a Szeged—Újszeged kö­zött közlekedő 80-as GC— 74-43 rendszámú autóbuszve­zetőjével az a hat ember, akit a minap a kulturált közleke­dés hangnemétől idegen sza­vakkal illetett a • magát Simon J. Mihálykértf meg­nevező autóbuszvezető. A gyermekkórház előtt várako­zó utasok, látva a megálló­ban. nyitott ajtókkal, kivilá­gítva veszteglő autóbuszt, föl­szálltak rá, jegyet váltottak, és leültek. Egyszercsak elő­került valahonnan a sofőr, és mint a rakoncátlankodó. Ille­met nem Ismerő gyerekeket, leteremtette a kocsiba beme­részkedett utasokat, majd le­szállította őket. Most úgv ér­zik, nemcsak mint utasokhoz, hanem egyáltalán, mint em­berhez méltatlan volt az az eljárás, ez a hangnem. Na. és elég készségesek-e az ezt-azt eladók, a szolgála­tot teljesítők? Örömmel ír­juk le Borbély Béláné (Sza­mos utca 10.) levelépek tar­talmát. annál ls inkább, mert reméljük, hogv azóta kisfia megg"ógyult. A 13 éves fiú ugyanis október 26-án este rosszul lett. Édesanyja a mentőket akarta hívni — s hogy-hogy nem. előttünk is rejtély — mindannyiszor a tűzoltóság jelentkezett. Ne­gyedszerre a hibabejelentő jelentkezett. Az ügyeletes hölgy készséggel vállalta, hogy a segélykérést továbbítja a mentőknek. Néhány perc múlva valóban meg is érke­zett a vöröskeresztes autó. ..Ezúton szeretném kifejezni hálámat az ismeretlen postai dolgozónak, aki segített raj­tűnj;, annak ellenire, hogy tudta, nyilvános fülkéből te­lefonálok." Lehet, nem életbe vágó az a szolgálat, amelyet a villa­mosjegy-árusítók teljesítenek. Mégis sok mindenről lekés­het. aki egy villamost vagy a pesti gyomot kési le a jegy­váltás nehézségei miatt. Ju­hász Gábornak (Székelv sor 21.) nem volt szerencséje ak­kora szolgálatkészséggel ta­lálkozni. mint az előbb idé­zett levél írójának. Egyik nap, reggel 6 óra előtt. 10-12 em­ber állt sorba a főposta mel­letti jegyárusító pavilon előtt. Teltek-múltak a hajnali ér­tékes percek, de senki nem mozdult. Az ok: kialudt a villany a bódéban. Szürkült már ugyan, de ilyen látási vi­szonvok mellett nem vállalta a hölgy a jegyei adást, A kö­nyörgő várakozók megkapták a magukét, persze nem jegy, hanem a nekik és az áram­szolgáltatónak címzett szit­kok formájában. Az elkótya­vetyélt percek után a Nap­fény expresszhez tartó uta­soknak nem volt mit tenni — „potyáztak" a villamoson. Ugyancsak a készségesség és a jó modor hiányát kifo­gásolja Virág Istvánné (Der­kovics fasor 40). Férjével ko­csiban ülve várt sorára az E5-ös úton lévő új benzin­kútnál. A kút kezelője azon­ban nem tartotta be az ér­kezés szerinti kiszolgálás rendjét, s ebből csúnya szó­váltás kerekedett. „Miárt nem lehet ilyen forgalmas helyen olyan embert foglal­koztatni, aki tud is bánni áz emberekkel?" — kérdezi ol­vasónk. És hogy jó példával zárjuk is a sort, Huszka Mártonná (Lenin körút 18-20.) levelét idézzük. Október 12-án vásá­rolt a Tip-Top cipőboltban egy pár lábbelit, s fizetés közben elvesztette fülbevaló­ját. Az egyik elárusító eltette az értékes holmit, hogv ha keresik, oda tudja adni. „Más­nap elmentőm érdeklődni. Megmutattam a párját, és visszaltaptam a másikat. A bolt dolgozói köszönetemet el­hárították azzal, hogy nekik ez kötelességük." Épp így belülről jövő, em­beri kötelessége kellene hogy legyen mindenkinek a lelki­ismeretes, pontos munka, a szolgálatkészség, a tisztessé­ges hangnem is. Nevenincs panaszosok ismét sok a névtelen levél szerkesztőségünk postaládá­jában. Egyik „Anonymus" a kisteleki húsbolt eladójára panaszkodik, mert sértegeti az idős embereket, a másik nehezményezi — egyébként joggal —, hogy a Palánk 4. második emeleti lakója a por­zsák egész tartalmát a kör­nyékre zúdítja, a harmadik az ATT vizsgamódszerét bí­rálja. A személyes nézetelté­réseket, Lgaz, akkor sem tud­nánk orvosolni, ha a pana­szosok fölfednék kilétüket. célravezetőbb lenne, ha együttes szándékkal jutnának közös nevezőre. A közügyben szóló névteleneket nem ért­jük, miért titkolják kilétüket, hisz jó szándékuknak esetleg éppen ez lesz a kerékkötőm. A . Komócsin tér lakói" alá­írásé levél is — ki tudia, mi­ért —, névtelen. M'gis kö­zöljük a kérést: állítsanak parkőrt a szép térre, hogv sokáig gyönyörködhessenek benne az arra járók, az ott élők és a szálloda lakói. Fázók és ráfázók Fázik Zsoldos Istvánné és családja, s a levelet mé3 alá­író Simon Klára szerint nem­csak ők, a Komócsin Zoltán tér 3-ban. Már a második télnek indulnak így neki a három új ház lakói. S félnek, hogy az idén is fagyoskodni fognak, hiszen nem megv föl­jebb 18 foknál a hőmérő hi­ganyszila. Berki Imre (Rúzsa. Felsza­badulás út 17.) az idén ta­vasszal benevezett a márka­kupak-gyűUési akcióba, el is küldött 1500 darab kuoako+, de a budapesti szervező iro^a még csak válaszra sem mél­tatta, nemhogy sorsjeT're. Kétszer levélben reklamált is olvasónk, panaszára azonban nem reagáltak. Nem csoda, ha becsapottnak érzi magát. Fodor Imre (Alkotmány utca 17.) tavaly júliusban el­adta Zsiguliját. Az első fél­év adóját ő. a második fél­évit az új tulaldonos f'zette ki. Ennek ellenére júliusra kérték tőle az egy hónapra eső adó összegét, ma'd az idén októberben fel«zó'ítást kapott, fizessen 300 forinto4. mert elmulasztotta befizetni a génkocsiadót. Levelét el­küldtük a tanács illetékesei­hez. onnan váriuk olvasónk­kal együtt a választ Válaszol az illetékes Lapunk október 6-i Posta­ládájában Rossz automaták címmel jelent meg írás és egy kérés: helyezzenek el le­vélszekrényt a Tabán ABC környékén. Dr. Lénárd Lász­ló. a Postaigazgatóság igaz­gatóhelyettese válaszolt a cikkekre. „A Szeged I. postahivatal­ban felszerelt értékcikk-áru­sító automaták üzemképes ál­lapotát a hivatal naponta többször ellenőrzi. A haszná­lat közben meghibisodó au­tomatákra -Nem üzemel-'fel­iratú táblát helyez a kezelés­sel megbízott dolgozó. Az automaták műszaki megoldása olyan, hogy amennyiben értékbikk nincs bennük — tehát üresek —, automatikusan' lezárnak. Ilyen esetben azokba érmét bedobni nem lehet. Az auto­maták meghibásodását gyak­ran az idézi elő, hogy azokba nem megfelelő — deformáló­dott — pénzérmét dobnak. Ezek az érmék idézhetnek elö olyan jelenséget, melyet tisz­telt H. K. olvasójuk levelé­ben észrevételezett. Olvasó­juk felesleges küldözgetésé­ből származó kellemetlensé­géért szíves elnézését kérem. Hasonló eset elkerülése érde­kében az érdekelt dolgozók kioktatására, valamint az au­tomaták fokozott ellenőrzésé­re Szeged 1. számú postahi­vatalt megfelelően utasítot­tam. Ezúton kérem olvasóik olyan irányú tájékoztatását, hogy az értékcikk-árusító au­tomatákkal kapcsolatos eset­leges panasz esetén a szolgá­latban lévő csoportvezetőhöz forduljanak." „A lapnak ugyanebben a számában jelent meg Szent­ágotai Károlyné javaslata, melyben — többek nevében — a Tabán ABC környékén levélszekrény felszerelését kéri. A levélszekrények el­helyezését szabályozó rendel­kezések városokban egymás­tól általiban 600 méter távol­ságra jelölik a levélszekré­nyek felszerelési helyét. A Tabán ABC-tői a Szilléri su­gárúton haladva a legköze­lebbi levélszekrény körülbe­lül 250 méterre a Római kör­út—Szilléri sugárút kereszte­Cselekvéssel a természetért Az országgyűlés őszi ülés­szakán dr. Gonda Györgytől, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökétől interpellációjában kérdezte egy képviselő, mit kíván tenni a kormány a környezetvédelemről szóló törvény eredményesebb vég­rehajtásáért? Az államtit­kár válaszában elmondta, hogy minisztertanácsi ha­tározatban kívánnak az irá­nyítás és a felelősség kér­désével foglalkozni. Gyakran hangoztatjuk, kör­nyezetvédelmi törvényünk is erre kötelez, hogy a ma ter­mészetvádelmének túl kell lépnie a szoros értelemben vett természeten, valamint azon a szemléleten, misze­rint csak az igen ritka, már kipusztulóban lévő fajokat szükséges óvni. Mondtuk azt is, hogv környezetvédel­münket ki kell terjeszteni a lakásoktól az egész tele­pülésig. a kiskertektől a nemzeti parkokig, a távoli tanyáktól a nagyvárosokig. Sűrűn hangoztatjuk, hogy életterünk megvédésében valamennyiünknek — korra és foglalkozásra tekintet nél­kül részt kell vállalnunk. A gyakorlatban azonban még gyakran meghasad a tett — kik érte (mint például a TIT madártani szakkörének tagiai), kik ellene tesznek (mint azok az emberek, akik több évtizedes fehérnvártát irtottak ki az á.sotthalmi természetvédelmi területen). Körnvezetvádelmet csakis a szemlélet és a gyakorlat harmonikus egvs^ge alaníén képzelhetünk el. Tapasztalat bizonvíUa: ebben az ösz­szefüggésben a szemlélet kérdése az elsődleges, azaz elsősorban azt kell tisztáz­ni: mit, hogyan és miért? A tudatosítás pedig nevetési feladat, hogyan pedagógiai ténvkedés. amelvnek min­denkire hatnia kell. Azért hangsúlyozom ezt a tényt, mivel nálunk három, igen eltérő felfogással találja ma­gát szembe az ember. Kis számban, de hallatják még hangjukat az olyan természetvédők, akik min­den emberi tevékenységet beszüntetnének, mert — szerintük — ebben rejlik a bajok gyökere. Olyan ter­mészeti gazdagságról álmo­doznak és cikkeznek, amely soha .nem is létezett. Vi­szont arról, hogv, itt és most mit lehet és kell tenni, mé­lyen hallgatnak. A második irányzat e szemlélettel hom­lokegyenest ellenkező, az úgynevezett technicista fel­fogás. Sokan vallják, hogy a megoldást a vegyszerek­től. gépektől és a blológ'a tudományának fejlődésétől kell várni. Csoportjuk le­nézi a természetnek azt az óriási hatását, amelv még a modern ember életében is döntő fontosságú. A harmadik iránvzat a falusi ember sajária. aki közel él a vízhez, fához, a tág levegőhöz, s tanúja a természet állandó megúju­lásának. Ezért úgy érzi, hogy a természet lehetősé­gei végtelenek, a víz min­den szennyet elvisz, az er­dő nagy, lehet baltázni. Szükségtelen bizonyítani, hogy mennyi kárt okoznak ezek a szemléletek. Énpen ezért hangsúlyozni kell az ok és az okozati összefüg­gések tisztázásának szüksé­gességét. azt, hogv a kör­nyezetvédelem mai útját az adott tudományos-technikai forradalom és a társadalmi­Raz*a*ái»l realitás közepet­te kell keresnünk. Termé­szetesen figyelembe véve mindezeknek a folyamatok­nak a felgyorsulását és a vele járható strez=zhatá-o­kat is. Ezeknek a tényezők­nek figyelmen kívül hagyá­sa, enyhén szólva is az ön­magunkkal és gyermekeink­kel szembeni felelőtlenséget jelentené. Mert ahhoz, hogy az ember hosszú időn át biztosíthassa életterét, az ál­tala megváltoztatott környe­zetben élő más lények szá­mára is elviselhető élőhe­lyet kell létrehozni. Szeged új, modern városrészeiben (Tarján, Északi városrész) a díszüitetvények és parkok kialakításánál fontos szem­pontnak kellene lennie a madarak fészkelésl és táp­lálkozási lehetőségei meg­teremtésének is. Különböző fák klülte­tésekor gondolunk-e arra, hogy ezek egyáltalán nyúj­tanak-e, és hány állatfajnaK fészkelésl lehetőséget és „te­rített asztalt". A korai ju­har és kőris terméséért be­települnének a meggyvágók, a süvöltők és a pintyek. A bokrok szintjének kialakí­tásától függ például a po­száták és a feketerigó meg­telepedése. Azt is tudnunk kell. hogy hova és miért kell a galagonya, a kecske­rágó, a hó'oogyó vagy a bodza, és hova az örökzöld fenyő, a tuja, tehát azok a fajok, amelyek az éjszaká­zó helyet biztosítanák sok kis „társbérlőnknek". Urba­nizált környezetünkben tö­rődnünk kell a mesterséges biotopok kialakításával. Ré­gebben nem kellett a ter­mészetet szeretnünk. Mos­toha erőivel harcoltunk és erőszakkal csikartuk ki tőle megélhetésünket. Olyan eredményesen harcoltunk vele, hogv napjainkra le­győztük. Eddig ő gondosko­dott rólunk azzal, hogy harcra nevelt, most nekünk kell gondoskodnunk róla. mert továbbra sem lehetünk meg nélv'"'le. Csiztnpzla György adjunktus. Juh-ísz Gv-ula Tanárképző Főiskola zödésében, a Római körút 19. számú házon, ellenkező irány­ban haladva az ABC-től kö­rülbelül 350 méterre, a Szil­léri sugárút és a Budapesti körút kereszteződésében lévő 320-as épületen van felszerel­ve A két levélszekrény kö­zötti távolság, valamint az ABC-áruház és a meglévő levélszekrények közötti cse­kély távolság új levélszek­rény felszerelését nem indo­kolja. Egy esetleges új levél­szekrény ürítése a Szilléri sugárút rendkívül nagy köz­úti forgalmát figyelembe vé­ve — közlekedésbiztonsági okok miatt is — nehézségbe ütközne. Fentiek alapján t. olvasójuk javaslatát nem áll módom ban elfogadni, illetve teljesíteni:' Ugvancsak október 6-án foglalkoztunk azzal, hogy Szőregen mikor kötik be a Magyar utcába a vezetékes gázt. Be ke Dezsőné dr., jog­tanácsos válaszolt a DÉGÁZ­tól. ..Szőreg gázellátására ta­nulmányterv készült, mely­nek megvalósítására a hato­dik ötéves terv középső évei­ben kerül sor. A városi ta­nács ez év augusztusában tárgyalta a közműhálózat helyzetét, és határozatot ho­zott a város külső területei­nek gázellátását tartalmazó, tervszerű ütemezési javaslat kidolgozására. E javaslat ki­dolgozási határideje ez év december 31-e, melynek el­készülte után valószínűleg pontosabb időpontot tudunk megjelölni. Addig is kérjük az érdeklődők szíves türel­mét. 1079 januárjában újbóli tájékoztatással fogunk élni." összeállította; Chikán Ágnes Nagyobb sűEyű csecsemők Bulgáriában az újszülöttek iúlya az elmúlt évtizedek so­rán átlagosan 200 grammal megnövekedett. Szülészorvo­sok, kutatók vizsgálni kezd­ték, milyen összefüggésben lehet a súlygyarapodás gyor­sulása a magzat táplálását, légzését és anyagcseréjét biz­tosító placentával. A szófiai szülészeti klini­kán kétszáz szüló nőt vontak be az érdekes vizsgálatsoro­zatba. Külön vizsgálták azo­kat, akiknek 2900—3600 gramm súlyú volt az újszü­löttük, s külön azokat az anyákat, akik 3600 grammon felüli csecsemőt hoztak a vi­lágra. Kiderült, hogy az első csoportba tartozóknál a pla­centák átlagosan 451,4 gramm súlyúak voltak, a második csoportnál pedig 565,04 gram­mosak. A szakemberek vizsgálódá­saik során arra az érdekes megállapításra jutottak, hogy összefüggés áll fenn a pla­centa és a terhesság időtar­tama között is. Kiderült ugyanis, hogy az átlagos ter­hességi időtartam 1937 és 1972 között négy nappal meg­hosszabbodott Lada — gyorsabban A korábbinál gyorsabban jutnak az elosztóhelyekre a Szovjetunióból érkező Lada személygépkocsik a MAV zá­honyi átrakókörzetéből. A szállítások ütemét a vagonok tengelycseréjének megoldá­sával gyorsították meg. Ko> rábban a gépkocsikat előbb leemelték a szerelvényről, aztán ismét fölrakták a ma­gyar vagonokra. Ezzel a mód­szerrel egy-egy szerelvény át­rakása több fnűszakot vett igénybe. A tengelycserével ugyanezt a feladatot egy mindössze 6 tagú brigád, egy műszak alatt oldja meg. Teljes védelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom