Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

2 Kedd, 1978. november 2í: Kádár János beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt (Folytatás az 1. oldalról.) mert ellenállni a győztes imperialista hatalmak i^ktáturrtának. A-. ország, a nép további sorsa attól függött, van-e olyan társadalmi erő, amely képes a forradalmi vívmányok megvédésére és továbbvitelére. Volt ilyen erő. Hatvan évvel ezelőtt megtörtént a döntő lépés, létrejött, az a tudatos, szervezett élcsapat, amely képes volt megfogalmazni és következetesen képviselni a munkásosztály, a nép forradalmi céljait. 1918. november 24-én Budapesten a baloldali szociáldemokraták, a forradalmi szocialisták, az Oroszországból hazatért forradalmárok megalakították a Kommunisták Magyarországi Pórtját, megválasztották a párt első Közpopti Bizottságát, s annak elnökét, Kun Bélát. Azon B hatvan éwei ezelőtti napon ily módon létrejött a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja, ami máig ható fordulópontot jelentett munkásosztályunk, népünk történetében. A kommunista párt rövid Idő alatt megnyerte a munkások és a parasztok nagy tömegét. Maga mellé állította a nemzet sorsáért aggódó és a társadalmi haladásért cselekedni akaró értelmiségleket A polgári kormány tehetetlensége. és az ország válságos helyzete sürgette, a tömegek forradalmosodása, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése pedig lehetővé tette, hogy 1919. március 21-én a nép nagy többségének akaratóból, az Oroszországban győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom után másodikként hazánkban is győzzön a szocialista forradalom. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása népünk történelmének kimagasló Időszaka. Létrejötte azt jelentette, hogy hazánkban először kerüít. minden hatalom a dolgozó nép kezébe. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt, rendkívül nagy nehézségek közepette is, bebizonyította a magyar munkásosztály államalkotó erejét, elhivatottságát a társadalom megújítására, a nemzet vezetésére. Az első magyar proletárdiktatúrát — amelyet Európa-szerte rokonszenvvei fogadtak a munkástömegek, a népek — külső erő, a nemzetközi imperializmus fegyveres beavatkozása verte le. Az intervenció fő szervezője, az antant, azon belül az európai hegemóniára törő francia imperializmus volt. Céljaihoz felhasználta a forradalomtól rettegő csehszlovák és román burzsoázia fegyveres erőit. A külső fegyveres erővel a magyar nép nyakába ültetett horthysta ellenforradalmi rendszer, a fehérterror megsemmisítette a Tanácsköztársaság vívrrtúnyalt és negyedszázadon át kíméletlenül elnyomta a népet, kegyetlenül üldözte a kommunistákat, és eltiport minden haladó törekvést. Az ellenforradalmi rendszer huszonöt éves uralma, a legkegyetlenebb terror sem tudta azonban megsemmisíteni a Tanácsköztársaság emlékét. A proletárdiktatúrát akkor leverhették, az eszmét azonban nem győzhették le. A Kommunisták Magyarországi Pártja az ellenforradalmi terror ellenére Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság kimagasló vezetőjének, és Landler Jenőnek, a magyar kommunista mozgalom baloldali szociáldemokratából lett kiemelkedő személyiségének irányításával hamarosan talpra ájlt. Újult erővel és 25 éven át szakadatlanul folytatódott az illegalitásban dolgozó kommunisták és más demokratikus erők harca a fasiszta rendszer ellen, a dolgozó nép Magyarországáért. A II. világháborúban megsemmisítő vereséget szenvedett a fasizmus és a Szovjetunió Vörös Hadserege Magyarország számára is elhozta a felszabadulást. A német fasizmus veresége kedvező nemzetközi feltételeket teremtett a demokratikus fejlődéshez. de az újjászületés belső feltételeit rendkívül nehéz viszonyok közt, népünknek kellett megteremtenie. a magyar párt története, országunk mai szocialista valósága, másszóval a gyakorlat bizonyítja ez 1848-ban, a Kommunista Kiáltványban először meghirdetett eszmék megdönthetetlen igazságát, hallatlan életerejét s egyben annak óriási jelentőségét is. hogy Lenin szakítva a II. Internadonéléban' eluralkodó opportunizmussal, megvédte, általános érvénnyel továbbfejlesztette. az imperializmus és a proletárforradalmak korszakára alkalmazta" Marx és Engels tanításait. egy munkahelyen hány tagja A demokratikus centrális* van a pártnak, hanem azon, mus elvének helyességét a hogy az adott munkahelyen legnehezebb feltételek között és az oi sz. gban hogyan és is igazolta a kommunista milyen mertékben valósul párton gyakorlata. tearxismeg a párt politikája. I Közelmúlt történelmünkA párt ereje a tudományos szocializmus elméletének alkotó alkalmazása ta—leninista pártunk eszmei, politikai, szervezeti egységét ben erre is található negatív « demokratikus centralizmus és pozitfv tapasztalat egy- lenini .elvének következetes aránt. A párt taglétszámét aikalmazasával teremtettük tekintve az ötvenes évek ele- meg. A demokratikus centraján volt a legnagyobb, ami- í«J»us lényege a lehető legkor najptegy 000 ezer tagja szélesebb körű szabad vita volt, di- a politikai torzuló- a döntés folyamatában, és a megbomlá- teljes egység, fegyelem az A népi demokratikus átalakulás vezető ereje volt az MKP A népi demokratikus átalakulás vezető ereje a Magyar Kommunista Párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is életerősen, határozott programmal, nagy szervező erővel lépett a politikai élet porondjára. Mint a népi demokratikus átala. kulás legkövetkezetesebb képviselője gyorsan növelte befolyását és hamarosan az ország legerősebb pártja lett Három évvel a felszabadulás után. pártunk vezetésével, az osztályharc eredményeként Magyarországon másodszor is győzött és hatalomra jutott a munkásosztály, létrejött a proletárdiktatúra, hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett. A szocializmus építésének kezdeti lendületét törték meg az akkori pártvezetésben eluralkodott szektás, dogmatikus hibák, amelyek súlyos politikai torzulásokhoz. a partélet lenini normáinak semmibevételéhez, a demokratikus jogok korlátozásához, törvénysértésekhez, végső soron a párt ós a tömegek kapcsolatának megromlAftához vezettek. F, súlyos torzulások, a revizionista árulás a belső és a kü'ső osztályellenség támadása együttesen tette lehetővé, hogy 1958-ban ellenforradalmi felkelés törjön ki. A párt úrrá tudott lenni a súlyos helyzeten, és két évtizede ismát és magfelelően betölti társadalmunkban azt a vezető szerepet, ame'yet a munkásosztály, a dolgozó nép elvár tőle; politikája élvezi a legszélesebb tömegek támQftatásót. Ennek eredményeként hazánkban ma a munkásosztály, a do'gozó nép hatalma szilárd, az ország belpolitikái helyzete kiegyensúlyozott, népgazdaságunk fejlődik, népünk életkörülményei lehetőségeinkkel arányosan javulnak. Népünk szocialista építőmunkájának eredményeit. s azt. hogy szocialista államunk, a Magyar Népköztársaság méltóan kiveszi részét a haladásért, a békéért világszerte folyó küzdelemből, nemzetközileg is széleskörűen elismerik. Tisztelt Központi Bizottsági Pártunk, a magyar munkásosztály a küzdelmes hat évtizedben sok győztes csatát vívott, de történelmi utunk nem volt mentes kudarcoktól és tévedésektől sem. Az egész utat áttekintve, mégis joggal és büszkén mondhatjuk: a párt harca sikeres volt, a mérleg pozitív, pártunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek, népünk támogatásával történelmi jelentőségű eredményeket ért el. Az évforduló alkalmából szólni kell" a hat évtized harcának* néhány fő tapasztalatáról, hiszen ezek nemcsak maradandó erédményeink, történelrtii vívmányaink fő forrásai, hanem iránymutatók pártunk tevékenységében most és a jövőben is. Pártunk eredményeit és sikereit mindepeke'őtt annak köszönheti hogy a tudomáhyos szocializmus. Marx, Enzels" és Lenip tanításait vaiija magáénak, s e tanítások alkotó a'kalmazására törekszik gyakorlatában. Világnézetünk és politika! gondolkodásunk elméleti alapja és tudományos módszere a marxizmus-leninizmus A világhelyzetnek az utóbbi hat évtizedben bekövetkezett alapvető megváltozása ésielenlegi fő iránya, ezen belül Tapasztalataink alapján valljuk, hogy a marxizmus— leninizmus elmélete nélkülözhetetlen fegyver a munkásosztály forradalmi harcában. Közismert az is, hogy a marxista—leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvésnek, a konkrét helyzet konkrét elemzésének vezérfonala. A tudományps szocializmus megalapítói nem minden helyzetre alkalmazható sémákat hagytak ránk, hanem a társadalmi fejlődés törvényeit, az osztályharc vezetésének tudományos módszerét tárták fel. A tudományosan kidolgozott elvek és módszerek birtokában minden kor minden forradalmi pártjának magának kell eldöntenie, hogy az adott helyen és helyzetben milyen megoldások a legcélrayezetőbbek. Pártpnk -történetének minden szakasza, megalakításától a mai napig, azt bizonyítja. hogy a párt erejét elsősorban a tudományos szocializmus elméletének alkotó alkalmazása, az elvi alapokon nyugvó politika kidolgozása és megvalósítása adja. Ez eredményezte 1916—19ben a tömegek megnyerését és forradalmi fejlődését, a munkásosztály hatalmának kivívását, a szocialista forradalom győzelmét, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását. Ez segítette pártunkat a negyedszázados ellenforradalmi rendszer elleni harcában is. A marxista—leninista elmélet segítségével vezette pártunk a hatalomért folytatott harcot a második világháború éveiben és a felszabadulás után; ezzel jutott hatalomra másodízben 1948ban a munkásosztály, s vette kezdetét hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Az 1958 őszén kirobbant ellenforradalmi felkelés fegyveres leverése után tudományos elméletünk alkalmazása tette lehetővé, hogy úrrá legyünk a mély politikai válságon, és folytatódjék a szocializmus építése. A pártban volt annyi erö, hogy az elmélet segítségével, igazi marxista módon, kritikusan és önkritikusan vizsgálja az akkori tragikus helyzet okait és tanulságait, kidolgozza a konkrét helyzetnek megtelelő politikát és tennivalókat. A párt ennek megfelelően szakított mind a dogmatikus, szektás torzulásokkal, mind a revizionista árulással, újjászervezte sorait, nyílt, elvi politikájával visszanyerte a tömegek bizalmát. Mindez lehetővé tette a gyors konszolidációt, a munkásosztály hatalmának megszilárdítását, a szocializmus épitésének lendületes folytatását, a szocializmus alapjainak lerakását, s ezzel a harc hazánkban eldőlt a szocializmus javára. A Magyur Szocialista Munkáspárt saját magára nézve kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—leninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tóöülpi a. testvérpártokiói, különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait. Ügy véljük, hogy ma, amikor a kommunista pártok önállóan dolgozzák ki politikájukat, minden párt számára növekszik annak fontossága, hogy minél jobban ismerjék és értsék egymás harcát, tevékenységét, hiszen korunkban a kommunista és munkáspártok tapasztalatainak összessége elméletünk és gyakorlatunk fejlesztésének a fő forrása. sok, o pártegység sa miatt vezétő 6 csak gyengült, hanem maga lehajlásában. A demokratia párt is megbénult. Ezzel kus centralizmus érvényesüszemben az újjászervezett Iése felszabadította a kompártnak 1957 (tavaszán lénye- munisták alkotó energiáit, gesen kevesebb, kereken 240 tág teret nyitott a "elelős ezer tag,a volt, mégis ered- kezdeményezésekhez, megóvményesen oldotta meg tel- . . . , , adatait, mert helyes és reá- * tCVe" lis politikai célokat tűzött désekto1' lehet6ve tette az új kérdések marxista megki, jó módszereket alkalma- , ,r t Á o T, zott, egységes volt es meg válaszolását, erősítette a párt ludta nverni a non naav egységét és cselekvőképessotöbbségét A^ újjászervezés fét 3 megoldáséóta pártunk létszámát tekintve is egészségesen fejlőban. 1956 novemberében a pártdött, folyamatosan kiegészült élet lenini normáinak, a dea felnövekvő fiatal nemze- mokratikus centralizmus, a dékek soraiból, s ez nagy kollektív vezetés, és a végnyeresége ügyünknek. rehajtásban az egyéni feleA párt vezető szerepének lősség elvének helyreállítábetöltéséhez a forradalmi el- sával teremtette meg pármélet, az elvi politika, a tö- tunk az eredményes munka megek megnyerése mellett, meghatározott szervezeti elnélkülözhetetlen feltételeit a Központi Bizottságban, a vek betartása is nélkülözhe- Párt valamennyi szervében tetlen. Amikor Lenin a szó- és szervezetében. Ennek kedzad elején megkezdte harcát vező hatása azonnal mega munkásosztály új típusú mutatkozott a Központi Biforradalmi pártjának megte remtéséért, kifejtette, ez a párt nem lehet zottság 1956. decemberi hahogy tározatának vitájában, s így sem v°lt ez később is a mezőgazegyes frakcióvezetők önké- daság szocialista átszervezényének kiszolgáltatott, ré- séről, a gazdaságirányítás reszekre szaggatott szervezet, formjáról, a párt programsem pedig egységes cselek- nyilatkozatáról folyt vitákban vésre képtelen kispolgári, és e nagy horderejű hatéanarchikus vitaklub. A de- rozatok végrehajtásában is. mokratikus centralizmust te- A pártélet lenini normáinak kintette a meghatározó szer- betartása és betartatása a jövezeti elvnek, s ennek érvé- vőben is a párt eredményes nyesüléséért harcolt mindvé- munkájának elengedhetetlen gig, feltétele. Történelmi küldetés: elvezetni a társadalmat a kommunizmushoz Szilárd marxista — leninista elveken alapuló politikával Gyakran hallani olyan «— nem üjkeletű — burzsoá szólamokat, valamint olyan „újító" okfejtéseket, amelyek a marxizmus, vagy legalábbis a leninizmus „elavultságáról" szólnak, s tanúi vagyunk annak is, hogy a maoista irányzat mily messze került a tudományos szocializmus el vei tői. A mi nézetünk világos: korunkban, ahogy Marx és Engels tanításai nélkül nincs, úgy Lenin tanításai nélkül sincs marxizmus. Számunkra a marxizmus—leninizmus olyan tudomány, amely a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet egész történelmi korszakának tar ladaimi törvényeit tárja fel, amely maga is fejlődik, lépést tart a valósággal, ezért időszerűsége egyre inkább megmutatkozik korunk nagy ' világfolyamataiban az egész földkerekségen. Kedves Elvtársak! Eytjzedes történelmi tapasztalataink igazolják, hogy a munkásosztály a kapitalista kizsákmányolás elleni harcban, a hatalomért vívott kiélezett küzdelemben és a szocializmus viszonyai között egyaránt csuk akkor tudja társadalmi küldetését betölteni, ha harcát olyan szervezett forradalmt élcsapat vezeti, amely egyaránt képviseli napi érdekeit és sohasem téveszti szem elöl történelmi céljait. A párt, a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése a szocializrhus viszonyai között, a hatalom birtokában is elsődlegesen a szilárd marxista—leninista elveken alapuló politikán múlik. Ahogyan a helyes politika, a szocialista forradalom fejlődési ütemének helyes meghatározása erősíti a párt vezető szerepét, úgy csökkenti azt az olyan szektás, álradikális politika, amely figyelmen kívül hagyja a tömegek napi érdekeit, számukra még nem érthető célok érdekében követel áldozatokat, és a türelmes, mindennapi felvilágosító és szervező munkát, a példaadást parancsoigatással akarja helyettesíteni. Ugyanígy gyengíti a párt vezető szerepét, tömegbefolyását ós veszélyezteti az előrehaladást az a revizionista, megalkuvó álláspont is, amely az elmaradottabb, konzervatívabb tömegek hangulatát tükrözve, a tömegek értetlenségére hivatkozva figyelmen kívül hagyja a távlati célokat, lemond a dolgozók meggyőződéséről, mozgósításáról és a tömegek uszályába keiül, A párt vezető szerepét az elmélet alkotó alkalmazásán túl döntően, az befolyásolja, hogy a párt mennyire képes megvalósítani politikáját a gyakorlatban. Vezető szerepének érvényesülése tehát elsősorban nem azon múlik,hogy országosan vagy egyA párt történelmi küldetése, hogy elvezesse a társadalmat a kommunizmushoz, megteremtse a dolgozók közös otthonát, amelyben az emberek békében, jólétben és szabadon élhetnek. E ragyogó cél megvalósításában a párt, a párttagság magára vállalja a munka nehezét, és ezért nem kér és nem kap kiváltságokat. Ebben az értelemben mondjuk, hogy a párt szerepe a nép önzetlen szolgálata. A pártnak ugyanakkor messzebb kell látnia, mint a tömegeknek, azon kell munkálkodnia, hogy a dolgozó osztályok felismerjék igazi érdekeiket és vállalják a társadalom átalakításának hatalmas feladatát. Ebben az értelemben beszélünk a pártnak, mint a munkásosztály, a dolgozó nép legöntudatosabb élcsapatának vezető szerepéről. Fejlődésünk mai szakaszában — mint a programnyilatkozat ls kimondja — pártunk fokozatosan a munkásosztály élcsapatából az egész dolgozó nép élcsapatává válik. Tisztelt Elvtársak! A szocializmusért folytatott harcunk tapasztalatai meggyőzően igazolják azt az alapvető marxista tételt, hogy az osztályharc elsőrendű fontosságú kérdése a politikai hatalom meghódítása, A magyar munkásosztály ls csak a politikai hatalom b'rtokában tudott váget vein! a kapitalista k'zsákmányolásnak, cs foghatott az új világ építéséhez A munkásosztály po. Útikéi hatft'mának konkrét formája mindig az adott történelmi helyze nek megfelelően alakult: 1919-ben a Magyar Tanácskoz-ársa ríj a proletariátus d'ktatúrájűnak állama volt. a fe'szabadu'ás után kialakult népi demokratikus állam, a Magyar Népköztársaság pedig betölti a proletárdiktatúra funkcióit. A marxizmus—leninizmus tanítása és a forradu'mí mozgalmak gyakorlati tapasz'alalai szerint a munkásosztály a hatalmat szövetségesel tAá mogatásával. békés vagy nem békés úton hódíthatja meg. A magyar munkásosztály 1919-ben és 1948-ban is fegyveres harc nélkül, viszonylag biékés úton hódította meg a hatalmat. A történelmi viszonyok úgy alakultak mindkét esetben, hogy a burzsoázia erőtlennek bizonyult a munkásosztály politikai fellépésével szemben. A hatalom meghódítása bármilyen úton történjék is. az osztályharcnak mindig döntő ütközete, s a burzsoázia politikai hatalmának: elvesztésébe harc nélkül sohasem nyugszik bele. 1919 augusztusában a magvar burzsoázia a hazát, a nemzetet e'árulva külső fegyveres erőt hívott az országba, hogy hatalmát visszaszerezze. S 1948-at követően ls megragadta az e'6Ő kedvező alkalmat, szította és kihasználta az országban kialakult mély politikai krízist, hogy 1956 őszén, fegyveres ellenforradalmi felkelés kirobbantóiéval megkísérelje hatalmát visszaszerezni. Ez a kísérlete kudarcba fulladt, mert 1956-ban a magyar munkásosztály tapasztaltabb volt, mint 37 évvel azelőtt, de lelentős mértékben azért is. mert a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen és időközben számunkra kedvezően megváltoztak; a magyar munkásosztály ví-nrínyat védo'mében lámaszkodhatott a Szovjetunió, a szoe a'i-'a országok a világ haladó erői; nek szo'ldar'á'ára. támogatására. és a nemze'közi ímpcriB,izm''snak nem volt lehetősége beavatkozni országunk belügyeibe. A munkásosztály kai szerint minden célját, így a hatalom meghódítását es megőrzését is lehetőleg politikai úton és politikai eszközökkel kívánja elérni. Ahol fegyveres harcra, pol-