Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

Vasnrnan, 1978. október 29. II yugdíjazható a munkakedv? öregekkel ültem egy asztalnál a minap, a szépen berendezett szociális otthonban. Álmaikról, vágyaidról beszélgettünk. Képzeletükben nem birtokolható tárgyak lebegtek az elérhetetlen messzeségoen, hanem valami egészen más, magasrendűen emberi óhaj. „Legalább zacskókat ragaszthatnánk!" — mondta gyermekien őszinte arccal az otthon egyik fehér hajú lakója. „De hisz ma már sorozatban ontja magából a kész zacskókat a gép!" — vágta közbe legyintve a másik." „Nem baj az, attól még mi is megcsinálnánk a magunkét." Munkáról álmodnak a nyugdíjasok. S hogy ez menynyire természetes igényük, bizonyítják a pszichológusok is. Szegeden például rajzpályázatot hirdettek a szociális otthon 70-80 éves gondozottai részére. Aki gyerekkorában fogott utoljára színes ceruzát és ecsetet, és akinek ujjai a betűvető tollnak már nem engedelmeskednek, hozzáláttak, hogy fiatalkori élményeiket, mai apró örömeiket képekben felidézzék, s megörökítsék. Hetekig tartott a készülődés, az alkotás láza, és az eredményhirdetés friss, élményszámba menő eseménye is sokáig témát adott az egyhangúan pergő napokban. A cselekvés, a tett eredménye, s végül az elismerés — egész életünkben megújuló folyamat. Maga az élet. A szociális otthonok lakói általában elesett, magukra maradt öregek, állandó gondozásra, felügyeletre szorulók. De vajon fizikai erejükkel együtt elhagyta volna őket a munkakedv is? A tapasztalatok szerint nem. Igényelnék a megbízásokat, a feladatokat. Önmaguknak is szeretnék bizonyítani, tudnak még hasznot hajtani. Akár fonalgombolyítással, rongyvágással, hímzéssel, zacskóragasztással. És a társadalom meghallja-e öregjei szavát? A vállalatoknak érdekük, hogy ne engedjék el nyugdíjba vonult dolgozójuk kezét. Nemcsak a közösséget összekovácsoló érzelmek késztetik erre, hanem az is, hogy nincs elegendő munkáskéz. Az életerős nyugdíjasok előtt nyitva is állnak a vállalatok kapui. A szociális otthonok lakói azonban nem tudnak ott kopogtatni. Azt várnák, hogy náluk kopogtassanak. És ez az, amire csak elvétve akad példa az országban. Többek között azért, mert jogszabályok nem tisztázták ennek lehetőségét. A MOTESZ szociálrehabilitációs szövetség közgazdasági és jogi szakcsoportja — a szegedi városi tanács egészségügyi osztályával — konferenciát rendezett, amelynek éppen ez volt a témája. Az új, készülő jogszabálytervezethez számos új tapasztalatra tettek szert a szakemberek. A jelenleg érvényben levő jogszabály igen felszínesen foglalkozik az intézetben gondozott idős ember munkába állásának lehetőségeivel. Nyit egy kiskaput: általában akkor létesíthet munkaviszonyt, ha nyugdíjjogosultságához viszonylag rövid ideig kell még dolgoznia. A majdani új jogszabálynak az lenne a célja, hogy szélesebbre tárja ezt a kaput, minden gondozott egészségi állapotának, korának megfelelően hasznos munkát végezhessen, ha ez szándékában áll. A hogyanra, a fizetés módjára, elosztására még nincs kidolgozott álláspont. Keresik azokat az eszközöket is, amelyekkel munkára lehetne ösztönözni — saját egészségük, közérzetük érdekében — a céltalanságba beleszokott, magukat elhagyott koros embereket. A munkáltató is jól járna: okosabban tudna gazdálkodni üres kézzel maradt dolgozóival. A Baranya megyeiek jó példával szolgálnak. A szociális otthon szerződést kötött egy vállalattal. A munkabért takarékbetétkönyvbe rakják. A tiszta jövedelem 40 százalékát közösségi célokra fordítják, a fönnmaradó részt a dolgozó gondozottak egyéni jutalmazására. Méghozzá úgy, hogy ösztönözzenek is ezzel: az igyekezetet, a szorgalmat, a jó minőségű munkát „díjazzák". Ez a módszer tulajdonképpen nem új, jogszabály ad rá lehetőséget, de csak a napközi otthonok részére. Az egészségügyi integráció azonban elmossa a határokat az intézmények között, ezért is szükséges, hogy a jogi előírások is alkalmazkodjanak a valósághoz. Kérdés azonban, hogy az öregek szándéka, az új paragrafus elegendő lesz-e a sikerhez. A tapasztalat szerint ugyanis a vállalatok húzódoznak attól, hogy szerződést kössenek a szociális gondozottakkal. Alkalmi egyezségeket ugyan mer kötni egyikmásik, hosszabb ideig azonban nincs bátorsága az öregekre is bízni magát. S a szociális otthonok vajon tudnának-e ilyen kötelezettségeket vállalni? Hiszen sok időt, energiát emészt föl a gondozottak munkaviszonyával kapcsolatos számos teendő. Egyelőre tehát töprengenek a szociálpolitika, a pszichológia, a jog és a közgazdaságtan szakemberei. A sok megválaszolatlan kérdés között annyi azonban bizonyos, hogy szándékaik megegyeznek az idős emberek érdekeivel. Merthogy munkakedvük nem ment nyugdíjba, amikor gépüket, asztalukat átadták a fiatalabbaknak. Chikán Ágnes Gyümölcskutatás Több mint ezer szőlő- és gyümölcsféle termőképességét, felhasználhatóságát tanulmányozzák a szakemberek az országos mezőgazdasági fajtakísérleti intézet helvéciai állomásán. A már fajtaelismerteknél is jobb tulajdonságokkal rendelkezőkből jelölik ki a nagyüzemi és kísérleti szaporításra alkalmasokat. Almából 200 változat található a bemutatókertben. Az újonnan szelektált, nemesített téli almák íz- és zamatanyagban gazdagabbak, i starkingok és a jonatánok pirosabbra színeződnek. 20féle körtét, több száz csonthéjas gyümölcsöt — köztük úi szilva-, kaiszi-, meggy- és cseresznyefajtákat — tartgl nak nyilván. Szilvából választékbővítésre ajánlják a korai érésű tetszetős gyümölcsű tuleu timpuriu fajtát Kajsziból egy korai és egy késő érésű hibrid érdemelte ki az elI szaporítást. Az új meggyfajták közül az egyik legígéretesebb az öntermékenyülő új fehértói fürtös. Az állomás szőlőgyűjteményében a legújabb nemesítésű hazai csemege- és borszőlő hibridekkel együtt 200 fajta szerepel. Befejeződött a rákkutatók tanácskozása A magyar rákkutatás eddig elért számottevő eredményeinek elismerése volt az a döntés, amellyel az Európai Ráktársaság — az EACR — 1972 után immár másodszor bizta meg hazánkat az európai rákkutató társaságok és intézetek tanácskozásának megrendezésével — mondotta dr. Gyenes György professzor, a Magyar Onkológusok Társaságának főtitkára szombaton, a háromnapos tanácskozás befejezése után adott nyilatkozatában, az MTI munkatársának. A rákkutató tanácskozás elméleti szekciójának előadásai a daganatos sejtburjánzás biológiai sajátosságaival és a daganatkutatásban használt új kísérleti módszerek bemutatásával foglalkoztak. Elsősorban az állatokra átültetett emberi daganatokkal végzett kísérletek eredményei keltettek érdeklődést. Ezek ugyanis az állatokon növekedve is megtartották bizonyos „emberi" tulajdonságaikat, így lehetővé vált az állatokon kifejlődött olyan daganatok kísérleti megfigyelése, amelyekre emberi körülmények között nincs lehetőség. A klinikusok fórumán igen sok szó esett a nyirokrendszer daganatairól, jóllehet azok a daganatos megbetegedéseknek csak kis részét alkotják. Jelentőségüket az adja, hogy az esetek döntő többségében gyermekeket, illetve fiatalokat támadnak meg. Az utóbbi tíz év eredményeként kell megemlíteni — amint ez F. Rilke milánói professzor előadásából is kiderült —, hogy a régebben egységesnek tartott daganatcsoportot több szövettani és immunológiai módszer segítségével részekre lehetett tagolni. E felismerések jelentősége nem csupán akadémiai, hanem nagyon is gyakorlati. Hz újjászülető vízibástya L. " Betonozzák a belső padlót és a téglafalak közét Tégla virít szürke betonmezőben a Tisza-part Kultúrpalota alatti szakaszán. A szegedi vár egykori vizibástyájának alapjára hasonló építményt emelnek az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói. A régészek irányításával már korábban feltártak a területet, s ezért nem valószínű, hogy a folyó iszapja értékes leleteket rejt ezen a helyen. A mostani építkezés célja, hogy a város egyik legrégibb műemlékét megőrizzék ós esztétikusan beilesszék a jelenlegi partfalba. Ha a Tisza vízállása alacsony, a bástya maradványai jól látszanak. Az új falkoszorú majdnem öt méterrel kisebb átmérőjű, mint a régi rondella s így könynyű a kettőt megkülönböztetni. A máladozó köveket a muzeológusok víztaszító tulajdonságú anyaggal vonják be, ez gátat vet majd a további pusztulásuknak. Az 1879-es nagy árvíz utáni támfal építés közben útban volt a vízibástya, ezért a Tisza nullás vízszintjétől mért ,400—450 centiméteres magasságig lerombolták. Az akkori alsó támfal ugyanis 6 méterre emelkedett ki. A folyó évtizedekig rakta hordalékát a falakon kívülre és belülre, végül hosszú rézsű alakult ki, szemben a folyás irányával. Ezt az 1970-es évek elején az új partfal építését megelőzően gépekkel kellett kikotorni. Ekkor került újból napvilágra a rondella. Rátaláltak, pedig voltaképpen el sem veszett, hiszen a vár történetének ismerői azelőtt is tudtak róla. Az első terv szerint kövekből építették volna a mostani mellvédet. Aztán mégis a tégla mellett döntöttek, mert az inkább emlékeztet a régi bástya építőanyagára. és jobban felkelti a műemléki hangulatot. Az újjászülető vízibástya fala 610 centiméterrel és magasabbra a nullavízszintnél és 50 centiméterrel emelkedik az alsó part járdaszintje fölé. Vastagsága 250 centimé, ter lesz. a külső és belső téglafal közé 2 méter széles betonréteget öntenek az építők. A belső padlószint ugyancsak betonból készül. Decemberre tervezik az új rondella átadását, később a szegedi vár alaprajzát is kirakják mozaikokból a belső padlóra és táblát állítanak, amely a létesítmény eredetére utal. Tavaszra már bizonyára érdekes színfolt lesz a vízi bástya a turistáknak és a szegedieknek egyaránt. J. E. épületek, a szovjet berendezésekkel létesített gázüzemek. Az elmúlt másfél évtized intenzív munkája eredményeként ma már megyénkben hozzák felszínre hazánk kőolajtermelésenek 72 és földgáztermelésének 59 százalékát. Számos létesítmény látható a föld felett, s amint nézi őket az ember, képzeletben a mélyet járja, a föld alatti világot kutatja. Azt a rendszert, amely acélcsővel juttatja el az olajat, a földgázt a feldolgozóüzemekhez, a fogyasztókhoz. Amely révén, ha nem is közvetlenül, de közvetve, valójában erősödik a gazdasági kapcsolat olyan formája is, hogy találkozik ez a vezetékrendszer a Szovjetunióból érkező Barátság és Béke kőolajvezetékkel. Eddigi eredményeink jelentős bázist jelentenek, s megteremtik az alapját annak, hogy ma már nem az ipar mennyiségi fejlesztése áll munkánk előterében, hanem a termelés minőségének, hatékonyságának javítása. E törekvések jegyében valósítottuk meg az elmúlt években a könynyű- és élelmiszeripar rekonstrukcióját, korszerűsítettük a termékstruktúrát. A mi vidékünket, elsősorban megyénk székhelyét, Szegedet — hasonlóan, mint Odesszát — a napfény városaként jellemzik. Megyénk természetes adottságai, a napsütéses órák magas száma, a Tisza, a Maros és a Körös folyók jelenléte, a kedvező talajszerkezet jó alapot nyújtanak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, az intenzív kultúrák meghonosításához. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület ma meghaladja Csongrád megyében a 350 000 hektárt. Ez az ágazat foglalkoztatja az aktív keresők 30 százalékát. Termelési eredményeink kedvezőek, gyorsan emelkedtek, mióta az ágazaton belül nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett iparszerű mezőgazdasági termelési rendszerek! Pé'dául őszi búzából 1978-ban gazdaságaink hektáronként 40 mázsás átlagtermést értek el, tavaly kukoricából 47.9 mázsa, cukorrépából közel 370 mázsa, burgonyából pedig 132 mázsa volt a termésátlag, s az előrejelzések szerint az idén is ehhez hasonló, vagy magasabb termésátlagokat várunk. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a nagyüzemi gazdálkodás eredményei a meghatározóak. Számunkra ezek a gazdaságok az elsődlegesek, de figyelmet fordítunk a közel 80 ezer háztáji és kisegitő gazdaság fejlesztésére is. A megye lakosságának ellátása szempontjából ugyanis ezek termelése is jelentős, hiszen a nagy kézi munka igényű ágazatok esetében részesedésük igen magas. Például a gyümölcsfélék termelésében közel 70 százalék, a zöldségfélék előállításában 50 százalék. De figyelemre méltó a szerepük a hústermelésben, a sertés-, baromfitenyésztésben, s a tejtermelésben is. Ezért segítjük őket géppel, alapanyaggal, s a szövetkezeti gazdaságok közreműködésével felvásároljuk és értékesítjük termékeiket. A fejlődés, a termelés eredményeihez hasonlót találhatunk az ország minden megyéjében. De hasonlóak a Csongrád megyeiek abban is az ország más vidékein lakókhoz, hogy a városokban, a falvakban egyik generáció a másik nyomába lép, ahogy a nagyapák, a fiak és az unokák nemzedéke a munka, az építés „térképévé" változtatja a tájat Változik e táj, s benne megyénk öt városa. Nemcsak a kommuniális ellátottság szintjét tudtuk emelni, sikerült kedvezően alakítani esztétikai megjelenésüket is. A formálódó, rendezett község- és a humánus városképek megőrzésére és továbbfejlesztésére irányuló munkánk eredményei nem feledtetik, hogy még ma is egyik legnagyobb •társadalmi gondunk a lakáskérdés. Ötödik ötéves tervünk időszakában terveink szerint 25 ezer lakást építünk, átlagosan 53 négyzetméter alapterülettel. A megye 460 ezer fős népességéhez mérten ez jó arány. Ennek ellenére még mindig sokat kell várakozniuk a jogos lakásigénnyel jelentkezőknek, hogy megfelelő otthonhoz jussanak. Ezek száma sem kevés, közel 14-15 ezer. Csongrád megye székhelye, Szeged, az ország egyik legfontosabb tudományos, kulturális és művészeti központja. A közoktatás minden fokozata megtalálható szűkebb hazánkban, hiszen 40 intézetben folyik középfokú oktatás. Két egyetemen, négy főiskolán felsőfokú képzés. Az elmúlt 10 esztendő alatt 13 százalékról 22 százalékra emelkedett a szellemi dolgozók aránya, s a megye népességének 17 százaléka, vagyis 80 ezer ember vesz részt különböző oktatási formák igénybevételével a tanulásban. A kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, klinikákon eredményes, tudoj máriyos tevékenység folyik. Ezeknek az intézményeknek kisugárzó hatása messze túlterjed nemcsak a megye, hanem az ország határain is. S Odesszában is, a testvéri kapcsolatok eredményeként is, jól ismertek tudományos körökben. Az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött a közművelődés és bontakozott ki az alkotóművészi tevékenység. Megyénkben élénk az irodalmi, a zenei élet. Több országos terjesztésű folyóiratot jelentetünk meg. Hazánkban az egyik legrangosabb nyári színházművészeti esemény a Szegedi Szabadtéri Játékok, amely a magyar és a nemzetközi színházkultúra, különösen az opera és a balett széles tárházából meríti produkcióit Nagy öröm számunkra, hogy két évtized alatt 10 szovjet együttes lépett fel szabadtéri színpadunkon, köztük a Moszkvai Nagyszínház, a kijevi, a tbiliszi, a rigai, a novoszibirszki, a minszki balettegyüttesek, valamint a Mojszejev-, az ukrán és a grúz állami együttesek. A 32 előadáson 160 ezer néző tekintette meg a szovjet művészek nagyszerű élményt nyújtó produkcióit. Sokat láthattak a megváltozó életből a Csongrád megyébe látogató Odessza megyei küldöttségek, a hivatalos delegációk, a turistacsoportok tagjai. Szovjet barátaink azonban érzékelhették, láthatták gondjainkat is. Aligha lehet egy rövid írás keretében pontosan és részletesen érzékeltetni Csongrád megye fejlődésének tényeit és vázolni gondjait. Nem lehet a beszámoló teljes, hiszen ez a fejlődés nem ért véget, a változás folyamatos. Amint a testvéri kapcsolatok előtt szép távlatok állnak, úgy a fejlett szocialista társadalmat építő Magyarországon az általános előrehaladás, a fejlődés eredményei a távlati tervekben szerepelnek. A ma. a jelen és természetesen az emberek munkája a biztosítéka annak, hogy terveink megvalósulnak. A tanácsok fontos részét képezik a feladatok megvalósításának. Az elmúlt évben, amikor az Odessza megyei barátsági hetet rendeztük Szegeden, dolgozóink még jobban megismerhették a Szovjetuniót, a testvérmegye életét Most, viszonzásul elküldték a maguk építő-, termelőmunkáiénak eredményeit bemutató kiállításokat és képviselőiket Odeszszába. Szeretnénk, ha Csongrád megye bemutatkozása tovább erősítené és mélyítené azt a barátságot, amely több mint három évtizedes múltja során kiállt minden megpróbáltatást, és ma is legfőbb biztosítéka zavartalan alkotó munkánknak, országépítő tevékenységünknek. Dr. Perjési László, a Csongrád megyei Tanács elnöke