Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

10 Vasárnap, 1978. október í." Háztűznéző Gogol-bemutató a Kisszinháxban Függöny nincs, a nézőtérre szállingózó nagyérdemű így hosszasan szemrevételezi, hogy fogast pakoltak az orra elé, rajta köpönyeg, cilinder. Ha Dosztojevszkij föllépne a szegedi Kisszínház évadnyitóján, most lelkesülten rábökne: „Hölgyeim és uraim, tisztelt közönség! Íme Gogol Köpönyege, a corpus delicti. Mi, orosz realisták, mindahányan ebből bújtunk elő." Dosztojevszkij persze nem játszik. Távollétében Podkoljoszin tisztviselő ölti magára Akakij Akakijevics köpönyegét, az irodalomtörténet eme •tárgyiasult szimbólumát, vagyis rendeltetése lón a harsany citátumnak, amitől mifelénk, úgy látszik, még mindig nehezen szabadulnak. Máskülönben a Háztúznéz/j színpadképe izgalmas. Jánosa Lajos felületesen eldeszkázott, emeletes „nyúlketreceiből" penészszag árad, a fönti traktusban priccsen fekszenek a kérők, egyébként a manzardok keretbe foglalják az előadást, szerepet nem játszanak. Csak a földszinti rekeszek, ahonnan időnként szobabelsőket, asztalokat, ágyakat és vaságyakat gördítenek elő (kellő műszaki gárda hiányában zavaróan összevissza, pontatlanul). Tisztázatlanul használják még a faljelzéseket, kikerülik, majd ugyanabban a szituációban átjárnak rajtuk, de hát enynyi fésületlenség megengedhető, ha az előadás konzekvens, ha a darab értelmezésében rend honol. A darab értelmezésében tehát, mely nem könnyed teasütemény, műfajára nézve maga a szerző is sejtelmes tippet ad, „egészen valószínűtlen eset" — márpedig mi valószínűtlenség abban, ha egészen valószínű korfigurák jellegzetes lepketáncot járnak egy eladósorba. juto(,t falusi kereskedőlány körük Csupán támpontként;: eisó színművét Gogol többször átdolgozta, módosította, feljegyzett előadásain is több volt a bukás, mint a siker, a mi színházaink sem törték magukat érte, s bár messzemenő következtetésekre nem biztat, mégsem árt tudni, a húszas években Hevesi Sándor vallott kudarcot vele. Ami persze cseppet sem von le a Háztűznézőnek a későbbiekre, a mára és nekünk felragyogtatható értékeiből. Mindössze jelzi, nehéz vállalkozás, jelentős színészegyéniségekkel megspékelt, érett, kiforrott együttesek jutalomjátékául hivalkodik inkább — ha a darab olvasatához és a figurákhoz kinek-kinek van mit hozzátennie. A kispolgári létforma, a póriasság, anyagiasság, rangkórság maró szatírája bujkál benne, mint klsördög a dunnahuzatban, szúrósan fészkelődve, eltaposhatatlanul. Groteszksége, humorának forrása, hogy a kérők éppen az iránt érzéketlenek, ami lánykérésben mégiscsak a legfontosabb: milyen a menyasszony (elvárják, hogy legyen némi vagyona, tudjon franciául), - nota bene a menyasszony jelölt sem különb a Deákné vásznánál, Gogol azáltal' jellemzi, ahogyan ő értékeli a gavallérjait, körülbelül olyan mélységben, mint: jóképű, kövér, öovany. („Igazán nagyon nehéz a választás! Nyikanor Ivanovrcs nem csúnya, bár hát soványka; Ivan Kuzmics szintén nem csúnya, Ivan Pavlovics is igen jóképű férfi, csak túl kövér, Baltazar Baltazarovics szintén igen tekintélyes férfiú... a legjobb volna sorsot húzni.") A karakterek izgalmas megfestésén túl a Háztűznéző több, de legalább két rendezői kalandra hív. 1. Miért hajtja Kocskarjov barátját mindenáron a házasságba, pontosabban Agaf ja Tyihonovna karjaiba? Barátját Podkoljoezint, aki „olyan Hernádi Oszkár felvétele Kocskarjov (Raez Tibor) és Podkoljoszin (Király Levente) ábrándja egy esetleges házasságról tökéletesen szeryezte meg a maga osztályát, hogy mindent egymaga csinál", vagyis fajankó. A kérdést fölteszi önmaganak Kocskarjov is, de tulajdonkeppen valaszolatlanul hagyja. („Hát micsoda 6 nekem? Rokonovi vagy mi? Es milye vagyok én óneki: dajkája, nagynénikéje, anyósa, komaasszonya? Miért, mi az ördögnek vesződöm én miatta? A fene tudja ...") A szegedi előadás egyik gyengéje, hogy ez a kaland kihasználatlanul marad, jóllehet, az értelmezésnek bőségesek az alternatívái. Például. — Kocskarjov szerelmes volt Agafjába, viszonzatlanul — elirigyelte Podkoljoszin csökönyös agglegényszabadságát — bosszúja a hivatásos házasságközyeU'tő. Fjoklán, ki korábban őt is megetette égy násszal (Rácz Tibor mintha ide voksolna) — esetleg' a két férfi kapcsolatában deríthető föl érdekeltségi vagy más (a mai színházban divatos) viszony stb. 2. A házasság intézményetői irtózkodó Podkoljoszin, hogy a sok tortúra után végre beadja derekát, az utolsó pillanatban mégis elgyöngül, szégyenszemre kiugrik az ablakon. Mitől riad vissza, ha megbízásából Fjokla már harmadik hónapja kilincsel ara után? Megint pár alternatíva hozomra: — Kocskarjov valósággal hajszolja a házasságba, s ettől tiltakozik ösztönösen — félti önállóságát, vagyis férfilermészet — korainak és méltóságán alulinak tartja a házasságot rövid és közvetített ismeretség ütán — egyébként is határozata lan, nehezen mozduló, döntésképtelen. Lener Péter rendezése ez utóbbit választja. Szerencsésen, hiszen Podkoljoszin tunya, passzív, oblomovi természete remekül illik ide. Azt is mondhatnók, erről szól a darab: „az ember csak él, él, aztán a végén mindentől megundorodik." Csakhogy. A Háztűznéző kulcsfigurájának, Podkoljoszinnak renyhe, eltespedő, puhány szerepmatériájában Király Levente dinamitot robbantgat. Ejtett járások, töcs-játék. begubózó selyemhernyóskodás helyett izgatott, föl-alá rohangászó, harsogo figurát játszik, aki alig várja, hogy történjen vele valami. Az ellentmondás szembeszökő, s hamar fölbillenti az előadás pszichikai tengelyét. Ez a heves Podkoljoszin idejekorán „ráül" Egervári Klára Fjoklájára, majdhogynem beléfojtja a szót, noha a házasságszerzőknek, pláne ha nők, munkaeszköze a cserfes szómágia (Egervári mi mást tehet, felveszi a versenyt lebegtetőnyüszítő hanghordozással, amit konokul végighordoz az előadáson). De megnehezíti az agilis Rácz Tibor dolgát is, hiszen Kocskarjovnak így csökönyös szamár helyett ámokíutót kell kordában tartania. Még jó, hogy Rácz győzi szusszal, miközben aranyifjas sarmjával tétlenségre kárhoztatott falusi eleganciát vezekel, (ö az előadás egyik kellemes meglepetése.) Király Levente félreértett Podkoljoszinjáért kár, mert a tehetséges színésznek itt is érezhető a figurateremtő affinitása, ám megint nincs szerencséje, amiképpen prózai szerepeivel az utóbbi időben. Fekete Gizi Agafja Tyihonovnája tehetséges, csak a szereppel szembesítve féloldalas. Alkatilag idegen az eladósorba nemcsak fölnevelt, de föl is hizlalt kereskedőlány dagadó termetétől, akinek kézzelfogható bájairól elég szó esik ahhoz, hogy átnézzünk rajta. Ez az Agafja nem szorul házasságközvetítőre, inkább vonzó fruska, semmint szánalmasan duci. Ezért hát Fekete Gizi akkor van elemében, ha diszkrét lehet, ilyenkor ázottan parfümös, élvhajhász tempót vesz magára, bár egészében inkább eldorottyásított madmazell, s nincs több köze a kereskedőosalád múltjához, minthogy most éppen őt árusítják. Az egyenetlen színészvezetés örök mankója, ha a karakterekhez látványos gesztusok „állandó jelzőit" veszik használatba, olykor • a ripacskodás határait súrolón. Kátay Endre ügyosztályi gondnoka a nevéhez illő tojáshasához meg jellegzetesen kacsázó járásához időnként pök egyet, Mentes József nyugalmazott tengerész hadnagya a protézisét igazgatja, a fiatal Szendrő Iván ugyancsak, .nyugalmazott" (!) gyalögostisztje meg a kezefejével mókázik. Kátay többnyire rájátszik a figurára, Szendrő Iván neuraszteniás diákfélének tűnik, akit kicsaptak az egyetemről, s csupán Mentes Józsefnek maradnak belső tartalékai az élete alkonyára esendővé töpörödött vén tengeri medve torokszorítóan magányos portréjához, ö az előadás másik kellemes emléke. Miként oda kell figyelni Barta Mária önérzetes kereskedőfilozófiát hordozó Arinájára is. (Elnézést a párhuzamért, ha a groteszk ábrázoláshoz, a tragikomikumhoz filmes emlékekből halászunk elő két típust az elesett kisemberről: Chaplinét és Luis de Funes-ét. Amaz megérthetővé rajzolja, humanizálja, emez csorgósipkásítja, kiröhögteti. A szegedi Háztűznéző színpadán leselkedik a veszély, hogy az orosz realizmus szülőatyját átminősítik kabarészerzővé.) Szabó István lehengerlő csarnoki kereskedője. Bányász Ilona tenyeres-talpas Dunyaskája és Gyürki István szolgája azért Gogol színpadát teszi teljessé, ahol Scháffer Judit jelmezei a kívánatosnak tetsző jelentéktelen-szürkeség dacára is választékosak. Simon Zoltán konkrét zenei jelzései pedig távolságot lépnek attól a világtól, amelyről melódiái kesernyés nosztalgiával búgnak. Barátkozás - a színekkel Azt pedzegette nemrégiben egy óvodás korú kisgyerek édesanyja, hogy azért talán mégis meg kellene fontolni az átfestést... Az előzményekből nem gondolhattam másra — aztán ezt később meg is erősítette —, mint az új odesszai óvodára. Azok kedvéért, akik még nem jártak arrafelé, idekívánkozik: .a színére célozgatott alkalmi ismerősöm. Szerinte az a piros — tulipiros, vagyis túl piros. Magam sem hittem volna, hogy az akkori vitafélére rövidesen visszatérek. De hát foglalkoztatott a dolog, mint ahogy gyakran szóba kerül baráti társaságban, még ismeretlen emberek körében, akár villamoson is. Jó-e az, hogy a jó pár évi zúzott „kőkorszak" után, már tudniillik zúzott kővel egyöntetűvé, monotonná szürkített házaink sora után lassanként megtörik az egyhangúságot a lakótelepi közintézmények színezett tömbjei? Ahogy az az édesanya fogaimarta: „elszakadt tán a gyeplő, mely eddig visszafogta a merész vágtát? Nem volt senki, aki leállította volna az óvodafestést a rikító szín láttán, vagy legalább most kötelezné art, akit illet, hogy fesse át az épületet?" De hát kell-e ilyen ember egyáltalán? — kérdeztem vissza akkor, s most hozzátenném még: csak nehogy egyszer eszébe jusson ilyesmi valakinek ... Nehogy elvegyék a próbálkozás örömét a tervezőktől, az egyetértő biztatásról ugyan le ne beszéljék a kivitelezőt, a beruházót nehogy biztatgassák, a festésen talán tudna spórolni néhány ezer forintot... Mert valóban hosszú évek teltek el, mire a tömeges és gyors lakásépítésben odáig eljutottunk, hogy nem csupán belső összkomfortot teremtettünk, de az épület külső megjelenésére' -is figyeljünk. 'Hogy a lakókörnyezet .szépítésében ma' már az emberek szémély,esen is érdekeltek, meg közügynek is tekintik, hogy a tervező-beruházókivtelező harmasa együtt törekszik arra, hogy az otthonteremtés feltételei ne csak a lakáson belül legyenek adottak. Építészek, az urbanisztikai társaság tagjai, s képzőművészek tanácskoztak nemrégiben arról, milyen járható s ajánlatos útja van a lakótelepek, egészen pontosan: a házgyári panelek színezésének, s ezáltal a színdinamika alkalmazásának az utcán, a téren. Utcák, terek művészetét választották az idei képzőművészeti vlághét témájául is — soha ennyire közérdekű kulturális akciót, mely egyben a várospolitika részévé is vált! S az utca művészetében nem csupán a térkompozíciót, a kutak, szobrok s a növények harmóniáját értjük, hanem a házak színét, a fény-árnyékhatások játékosságát, a felületek mozgalmasságát is! Ezért kellene inkább örülni minden szegedi kezdeményezésnek — még ha nem is a szó igazi értelmében az, hanem importált, más városokból, Pécsről, Győrből, a békásmegyeri lakótelepről. A technikai megoldások terén nincs helye a szégyenlős egyhelyben topogásnak, ami jó másutt, át kell venni, ki kell próbálni nálunk is. A színezésnek korábban nemcsak pénzügyi, hanem technikai korlátai s voltak — azóta a hazai festékipar kívánság szerinti árnyalatot szállít a kiválasztott minőségből. Az már aztán a szakemberek dolga eldönteni, a házgyárban jobb színezni a panelt (de akkor szállítás közben sérülhet a festett felület), vagy inkább összeszerelés után kell-e festeni a nyersbeton felületeket. Ennek az utólagos színezésnek van már példája Szegeden is, s a győriek függeszthető festőállványa is a kivitelezők rendelkezésére áll A loggiák belső falai, a korlátok sokat tompíthatnak a panel „természetes" 6zínén —, de lassanként azért meg kell barátkozni a teljes homlokzatok festésével is. Mert jó az, hogy a középületek a színfoltjai az új városrészeknek, ám tömeghatásuk elég kicsi a tízszintes házakéhoz képest. Azért keltem az újszegedi piros óvoda védelmére, mert hiszem, követik majd a lakóházak is. S kelek most is mindenki védelmére, aki mint a gyerek, ha beszabadul az elzárt éléskamrába, próbálgat, kóstolgat mindent Tón el ls csapja a hasát — de így tanul mértéket, s így kedvel meg addig ismeretlen ízeket. A színezéstől mindazonáltal — intett óva a minap egy várostervezési kérdésekben igencsak illetékes ismerős — nem várható Lakótelepeink összes gondjának megoldasa. Erőfeszítéseink egyike csak, hogy festéssel próbálkozunk. A szín — a leves sója. De csak sóval ízesíteni, vagy art teljesen kifelejteni — nos, abból jó leves nem lesz soha. Pálfy Katalin Tervek a Feszty-körkép elhelyezésére A Csongrád megyei tanács vb és a Móra Ferenc Múzéum igazgatósága tervpályázatot; írt - ki az' ópusztaszeri történelmi emlékhelyen létesítendő Eesrty.-körképcsarriok létrehozására, s a lebonyolításra a Magyar Építőművészek Szövetségét kérték meg A pályázatra 79 mű érkezett. A bíráló bizottság ót tervet ítélt legmegfelelőbbnek a megvalósításra, s ezeket — rangsorolás nélkül — egyenként 12 ezer forintos díjazásban részesítette Megállapodás született, hogy a tervekről szerzőik irányítása .mellett a közeljövőben a Szegedi Tervező Vállalatnál szemléltető ' modellek készülnek?' A díjazott pályaművek szerzői: Bodoky Péter, Hajnal Zsolt, Petróczy Gábor, Puhl Antal és Rajk László. A díjakat a minap Budapesten Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese adta át. A rendező Léner Peter vallomása szerint szükségük volt a Háztűznézőre, hogy eljussanak a Revizor hoz. Túl azon, hogy az út hosszúnak tűnik, Gogol-ügyben a közönség, gyanítom, inkább fordítva látja: a Revizortól jutna el szívesebben a Háztűznézőhöz. Amaz keltheti föl érdeklődését, piszkálhatja meg kíváncsiságát. Legalábbis 1Ö78 őszén, a szegedi színházban. Nikolényi István A tanácstagok új (időközi) választásáról A választás napja: október 8. A szavazás reggel 6 orakor kezdődik és este 6 óráig tart. A tanácstagjelöltek neve, a szavazókörök területi beosztasa és a szavazóhelyiségek helye Szeged megyei város területén a következő választókerületekben : A 10. számú választókerület jelöltje: Batki József, a KISZ városi bizottság titkára, gépjármű-villamossági műszerész, Oroszlán utca 4. A 82. számú választókör: ehhez tartozik a Lenin körút páros oldala a Dugonics tértől az Aradi vértanúk teréig — Aradi vértanúk tere 1., 2. — Dóm tér 5., 6. — Eötvös utca páros oldala a Dóm tértől az Árpád térig — az Árpád tér és a Dugonics tér által határolt terület. Szavazóhelyiség: Ságvári Endre általános iskola, Április 4. útja 3. A 40. számú tanácsi választókerület jelöltje: dr. Tóth Károly egyetemi adjunktus, Közép fasor 7/G. A 147. számú választókor; ehhez tartozik az Alsó Kikötő sor a Csanádi utcáig — a Csanádi utca páros oldala az Alsó Kikötő sortól a Vedres utcáig — a Vedres utca páratlan oldala a Torontál tértől a Csandádi utcáig — a Torontál tér — Népkert sor — a Kállay Albert utca páratlan oldala a Pillich Kaimán utcától a Népkert sorig — Pülich Kálmán utca páratlan oldala a Kállay Albert utcától a Jankovich utcáig — Jankovich utca páratlan oldala a Közép Kikötő sortól a Pillich Kálmán utcáig — Közép Kikötő sor a Torontál tértől a Jankovich utcáig határolt terület. Szavazóhelyiség: Mező Imre általános iskola, Csanádi utca 2—4. Az 51. számú tanacsi választókerület jelöltje: Mendebaba Rado gépésztechnikus. Szerb u. 46. A 160. számú választókör; ehhez tartozik a Szerb utca 15—139-ig és 28—138-ig — Gyár utca 1—37-ig — Templom tér 5. és 6. — Rózsatő utca 1—17-ig és 2—40-ig — Magyar utca 137—199-ig és 134-től 196-ig — Újvilág utca 21—77-ig terjedő szakasz által határolt terület. Szavazóhelyiség: Béke mozi, Rózsatő utca 13. A 103. szamu tanacsi választókerület jelöltje: dr. Török László orvos, Török utca 4/C. A 118. számú szavazókör: ehhez tartozik a Tolbuhin sugárút páros oldala a Moszkvai körúttól a Veresács utcáig — a Hajnal utca páratlan oldala a Veresács utcától a Móra utcáig — a Veresács utca páros oldala a Tolbuhin sugárúttol a Hajnal utcáig — a Móra utca páratlan oldala a Hajnal utcától a Moszkvai körútig, valamint a Moszkvai körút páratlan oldala által határolt terület. Szavazóhelyiség: Móra Ferenc általános iskola, Zoltán u. 14. A 141. szamu tanacsi választókerület jelöltje: dr. Banka Lajos bv. orvos ezredes, Nagyfa. Kérjük a választókat, hogy szavazáskor személyi igazolványukat és a választói névjegyzékbe felvételükről szóló értesítést hozzák magukkaL A Minisztertanács rendelete értelmében 1978. október 7-én 12 órától október 9-én 12 óráig az érintett választókerületek területén szeszes italt árusítani vagy más módon forgalomba hozni tilos! Szegedi megyei városi Választási Elnökség íx)