Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

Vasárnap, 1978. október 23* Megyei utazások Gimnázium Kisteleken S

okat emlékezünk mo«tanában. Tízéves, húszéves, huszonöt éves — nem feledkezünk meg róla. Senki nem mondhatja, hogy fölösleges Igyekezet hiszen ha rólunk van szó, névnapunk, születésnapunk, házassági évfordulónk, anyák-nagyanyánk jubileumai, az ágazó-bogazó család jeles napjai mind fontos alkalmai az ünneplésnek. A közösségi ünnepek legalább ennyire fontosak. Gyakran kapunk meghívókat valamilyen kerek esztendő elején, közepén vagy végén, nagyon sokszor lemondunk mégis a részvételről. Büszkék vagyunk az eltelt időre, arra, hogy közben gyarapodtunk kézzel fogható eredményekben, és bölcs tapasztalatokban egyaránt de a mának és a holnapnak ls kellene annyi helyet szorítani az újságban, mint a tegnapnak. A kisteleki gimnázium fönnállásának huszonötödik évfordulója mindenkinek nevezetes nap lehet, aki benne járt hiszen a diákok ragaszkodása Idők múltával erősebb, mint egykor volt de nekünk, kívülállóknak egy a sok közül. Vannak nagyobb kort n-egért iskoláink, több rá emlékező diákkal. De ha belegondolunk — gondoljunk belel Az analfabétizmus megszünteiese és az általános műveltség emelése, a műveltség általánossá, mindenkinek elérhetővé tétele olyan szándék kezdete volt, amely legújabb kori történelmünk vastagbetűs fejezete. Mórahalom, Üli és. Kistelek. Csanádpalota. Mindszent falusi gimnáziumai — ha nem egy Időben Indultak ls —. ezt a szándékot akarták éltalánossá tenni. Időkőzben megszűnt mindegyik, csak a kisteleki maradt, az ls kétszeri oldalági pályamódosítással. Hozzáértő emberek összegezték mér. éa föltehetően részletesen megvizsgálják més-més szempontok szerint később is. miért maradt meg az egyik, miért múlt el a többi, e sorok írójának rokonszenve az akkori kezdeményezést most ls dicséri, a kisteleki ünnepen azonban maradjunk az itteni gimnáziumon belül. Bxtó Sándor a legelső gimnáziumi osztály névsorben második diákja, felesége és Németh lmréné későbbi osztálytársak ülnek körém emlékesni. Hogya* lett a Gyug«u-ház kocsmájából a tudomány otthona? Mert ez a gimnázium kocsmából lett. A legelső csöngetést akarom visszaidézni, de Bitó Sándor nem emlékszik rá. — Talán nem volt csöngő? — Nemhogy csengő, de iskola sem volt Az általános Iskolába Jart először a gimnázium la Volt összesen három tanárunk: Tóth Gyula Igazgató. Vártai Anna és Varga Mária. De mi azért kihúztuk magunkat mert mi már gimnazisták voltunk 1 Tíz percben ez udvaron ha közénk állt valaki a kisebbek közül, egy Intéssel elkergettük. Olyan büszkén viseltük a ködvágó sapkát, mintha « ml fejünk esek azért lenne, hogy sapka üresen ne maradjon. Díszszázadot szerveztünk, aki ebbe bekerült, azzal madarat lehetett volna fogatni. Elöl mentünk minden fölvonuláson. Kistelek büszke volt rá. hogy neki gimnáziuma van. — összehasonlítás másikkal? — Fogalmunk se volt róla, milyen lehet az igaz! gimnazista. Ml olvat még nem láttunk. Ha tükörbe néztünk, legföHebb nevettünk magunkon. A jeges vermet temettük be. hogy ne legyen útban. Hozzáfogtunk tíz perc elején, olyan porosak lettünk. nem is mehettünk volna he órára. Ilven földszintes emlékeink vannak az első hónapokról. Meg az, hogy mi voltunk a legnagyobbak. Négy éven keresztül mindig — óriási élmény! Minden utánunk jövő fiút ml avattunk ÍÖL Akkora jog volt ez, régen megtiltották, a vécé mögött még akkor is gyakoroltukBe kellett mutatkoznia az új gyereknek az első tanítási nap hosszú szünetében. Enyhítő körülmény volt ha maga jelentkezett. Feszült a nadrág, ahányan voltunk, jól rávertünk. Ha utána is meg tudta mondani a nevét megmenekült Aki árulkodott maga ellen hívta ki a sorsot — Más emlék? — Altalános iskola! osztálytársunk Szegedre járt Meg nem értettük, mi a jó benne, amikor itt is van gimnázium. Jött egyszer látogatni, nekiestünk, kérdeztük, milyen az igazi. Akkora iskolát ml el se tudtunk képzelni, amekkorái ő mondott Hogy ott szertárak vannak. Az u^sn nálunk ls van, kár vele dicsekedni. Be ls vittük: itt vsa A biológiát * kémiai meg a tornatermi együtt Lehet ennél jobb a világon? Azt hittük, fölvágós lett. ás fitymálja a miénket Másodikban is ellőtt akkor már vizsgáltattuk egymást. Amit ő tudott, a»t mi ia tanultuk. Akkor már magunk előtt ts mertük mondani! gimnazisták vagyunk. — Ugorjunk, Az érettségi? — Könnyű annak, akinek elődei vannak. Ast «e tudtuk, mi fán terem. Bemegyünk, ép ml lesz tovább? Elnök i« les?? És sz mit esinál? Eszi a diákot? Pedig elvan szép terembe mentünk érettségizni — azelőtt a tűzoltóké volt — Eredmény? — Negyvenhétén indultunk elsőben, érettségiig huszonhármán maradtunk. Ketten megbuktak, salnos. esak huszonegy bizonyítványra volt asükség. Elővesszük a naplét sorra vessrük. kiből ml lett Adminisztrátor is van. nőgvógyász is, külberes ts. védőnő, garázsmester és kábelgyári munkás is— A környékbeliek? Bitó Sándorné és Németh Imréné Sövényházáról járt be, biciklivel. Télen albérletet vettek ki. — Eszünkbe se jutott hogy máshol is van gimnázium. Kiiött az igazgató. Juhász Antal, és hívott bennünket Akinek testvére volt, jött utána, mi"t akármelyik nagy gimnáziumban, — Az új épület? — Hatvanegyben érettségiztünk. még akkor t* a tűzoltószertár nagycsarnoka volt a reprezentatív osztályunk. Akkor még nem is hallottunk róla, hogy lesz Ül gimnázium. Rá két évre már állt a vásártér sarkán. Gyorsan készült Kistelek akarta, hogy Jó gimnáziuma legyen. Keresztes János, a mostani igazgató az oldalági változásokról beszél. Hatvanháromtól hetvenháromig mezőgazdasági technikum is csatlakozott a gimnáziumhoz. de nem vált be. — Azt hiszem, nem a szándék volt rossz, szükség is lett volna rá. hogv elinduljon valaki, és jó szakember legven, de alig akadt valaki, aki mezőgazdasági pályára ment Külön történelem. Kevesen látták az elején, hogy jó téesz is lesz egyszer. ís a szövetkezet sem kereste a szakembert — Hetvenhatig csak gimnázium volt az épület falai kőzött nyele o««tállyal. Akkor társult a postaforgalmi szakközépiskola. — Két év kevés a tapasztalatra. — Bátran mondhatjuk, bevált. A postásra szükség van. és ezt legjobban a posta látja. — Három tanárral kezdett huszonöt évvel ezelőtt az iskola... — Most tizennyolc tanít és nyolc a kollégiumban. Vannak többen is, eleik Itt érettségiztek, és ide Jöttek vissza. — Huszonöt év alatt a gimnáziumokról többszőr is váltott a hivatalos állásfoglalás. A kistelekiről mi az ön véleménye? — Óriási tett volt. hogy létrejött. és megmaradt Akik itt dolgozunk, jövőjében is bízunk. OOEVATB DEZSŐ Terv Olvasom, hogy Honi von Verre, huszonnyolc esztendős holland pincér felmondott munkahelyén, ez Amsterdam közelében fekvő „Kelfje" népű vendégfogadóban; elhatározásának fő oka az vaU, hogy t csárdának mind a konvhiM, mind termei és terasza közvetlenül e nagyvárosba vezető gyorsforgalmi út mentén épült, ctekhojy — ez egyik (a konyha) a sztráda jobb, a többi viszont a túlsó, a bal oldalon, ily módon tehát a derék Hantnak minden egyes rendelés esetén — napjában számtalanszor — át kelleti kelnie a százegynéhány kilométeres sebességgel robogó gépkocsik életveszélyes folyamán. Mint olyan ország pofára, amelynek zászlaján a dolgozó ember feltétlen megbecsülésének jelszava díszlik, jómagam is mélyen együttérsek a pincérrel, és ssivből kívánom neki. hogy mielőbb sikerüljön elhelyezkednie olyan vendéglőben, amelynek termeit és folyosóit nem népesítik be a kamionok, személygépkocsik. Gondolatmenetem közép pontjában azonban — megvallom — mégse Hant van Verre egyéni aorta áll. hanem kálváriájának okozója: az a terv, amely a vendéglő helvét a gyorsforgalmi út két ellentétes oldalán szabta meg. Egy autópályával kettészelt fogadónak már az ötlete is — első látásra — feneketlen ostobaságnak tűnik; élek azonban a gyanúperrel, hogy kitalálója nem egy tervezőmérnök volt. hanem maaa a .Kalfje" jövendő tula<dono*a. Erre vall ugyanit az elképzelés ét végrehajtás logikája: t hogy van benne logika, rögtön kimutatom. Egy eutóscsdrdinak, ugyebár. autáút mellett a helye. e» nem vitás. Mindnyájan ismerjük továbbá az autósok képtelen kényelemszeretetét (talán elég, ha ez amerikai kocsitulajdonosokra utalok, akik a mozinézéstől a misehallgatásig töméntelen mindenfélét müveinek anélkül, hogy autójukból kiszállnának); nos. e kényelmesség miatt e csárdának az autóút kőzve'len közelében kell lennie. Nomirmost: a sztrádán két irányban özönlenek a kocsik. a tulai valamennyiükre spekulál, tehát ide is. oda is parkoló*á"Ot léteit.,. mondjam tovább? A ..Haitié" ideális helye az út kellős közeién lett volna, ez nyilván nem ment, tehát: a csárda vegye körre az u'-at, a pincJr veJ g legyen óvatos (míg meg nem hal). Van itt tehát logika, esakl.ogy; ridegen üzleti, leplezetlenül nyereségvágyból táplálkozó, s minden emberies (humánus) szempontot kíméletlenül mellőző, röviden szólva: kanítalista logika. Nem hízelgeh magamnak azzal. hogy ízt én. s most fedeztem fel; szó Sincs róla, mindennek meglehetősen régi hagyományai vannak, s mint példánk mutatja, sajnos, mg is él és hat — ha hagyják. Felmerülhet a kérdés: mindehhez mi közünk? Hisz néhány sorral feljebb magam is elhatároltam mindnyájunkat ettől a mentalitástól, s a Szöcskesorsra kényszerített pincér igazára voksoltam .,, Nos. legg'lnfc őszintik: minden társadalmi különbség, eltileg egyértelmű felfogás, a közérdek és humánum belső, lenyegt összefüggései ellené-e is — itt-ott. ritkán s épp ezért kirívóan — előfordul. hogy előnyösnek látszó, közvetlen hasznot Ígérő gazdaságossági tényezők bűvöletében olyan tervek, vagy éppen létesítmények születnek, amelyek végső soron az emberekre ütnek vissza. Bizonyára sokan emlékeznek az ún. „termo tor kémények" ügyére, amelyeket egy'k városunk lakótelepi házaiba építettek be; olcsóbbaknak, gazdaságosabbaknak Ígérkeztek. de — nem szeleltek rendesen. s ebből — tudtommal mindmáig húzódó — huzavona, pereskedés, a lakók számára pedig számtalanféle t -jajta kár. bosszúság származott. De ezzel rokon a kecskeméti „bűzgyár" esete is. amely — gondolom — a népgazdaság szempontjából nem jelentéktelen funkciót látna el. csakhogy a környező lakóházakban élő emberek alig tudják elviselni az üzemből áradó förtelmes szagot, a tervezők és (külföldi) kivitelezők vedig a „szagküszöb"-ról vitatkoznak .., A megoldás kézenfekvő: azonnal és egyértelműen tennünk kel! az efféle jelenségek ellen. A „hogyan" azonban még teljesen másként fest a ..Kalfje", s misként a mi esetünkben. Hans van Verre, mi nt megjegyeztem.: kilépett, de a sztráda menti fogadó — maradt. Ez egyfajta, s egyéni lehetőség. Mi azonban — itt. nálunk — az efféle esetekben nem fogunk ..kilépni": szerintünk — mondion fel az Ilyen tervezői Vagy ned'g: ugráljon 6 a srtrádán (legyen neki term oforkém énye. legyen az ő ablaka alatt az óHatifehé-ie előállító ürem)! Ez a mástaita. a közösségi, a valóságosan humánus megoldás. FÜLÖP JÁNOS ' KUs Mihály Polner Zoltán Oszi üzenet Ad; Az kéne nekünk dalra dal y Endréhez Múlt vagy mégis légy jelen Lélekváltság Zúduló rügyek. Mibennünk feltámadnál újra A vers míg átüt véreden zöld tövis boronák. Kedvünkre mindont elsorolni Átlátunk majd a végzeten Elásott lófejen toporognak Gvere dúdoljunk édes dalt Gyere dúdoljunk édes dalt alföldi tanyák. Érik a szőlő mustol a tekerő Érik a szőlő mustol a tekerő Minden csupa rom. Az kéne nekünk újra élni Am mámorodnál elébed már minden csupa Jaj. Az kéne nékllnk Igazán Mérget tennék bor helvett Futkosó egéré a fagvoktól i Itt é'ni m°g'nt kedvet adj Mi kiittuk nem k^-kodek kikezdett ravataL Gvere dú^nHunk é-4** dalt Gvere dalolunk éJ~* öa't De jól van ez így — A tájra csönd mered. Vesztőhely néma konyhák mélyén szótlan kis öregek. Érik a szőlő mustol a tekerő —s. Érik a szőlő, mustol g tekerő. De jól van ez így — A tájra csönd mered. Vesztőhely néma konyhák mélyén szótlan kis öregek. A könnyű mezőn botorkál a harang. Majd megbocsátja vétlen halálunk s nyíló rozmaring. V