Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

Vasárnap, 1978. október 22. KT/7AÍ MAG Csápenszki István Meg kell vitatni a döntéseket — Hol kezdjük? — Az elején. Az embert élete végéig elkísérik a gyerekkor emlékei. — CsaK kísérik? — Talán meg is határozzák. Az én esetemben biztosan így van. Az ország akkori legnyomorúbb szögletében születtem, a Nyírségben. — Milyennek látszott onnan a két háború közti Magyarország? — Nyírlugost mind a négy oldaláról uradalmi birtokok határolták, a szüleim uradalmi cselédek voltalt. Mit mondjak még, körös-körül a keserves homok világ, ami nem nagyon adott kenyeret, munkát. Az emberek direkttermő szőlőből csinálták a bort, krumpliból a pálinkát So£ volt a beteg, a sérült, a szellemi fogyatékos. — Hogy szabadult; kl abból a világból? — Az volt az én nagy menetelésem. Harminckilencben, 16 éves voltam akkor, felkerekedtem, s felmentem gyalog Pestre. Munkáért Először a Haller téren voltam ágycérlő. — Ágy bérlő? Mi az? — Ma már nem nagyon ísmerik ezt a fogalmat Az ágybérlő nem lakást bérel, hanem csak egy fekhelyet így voltam én is, az első két hétben volt egy nagy kenyerem, azon éltem — Aztán? — Sikerült egy fűszerboltban kifutói állást szerezni, egy évig csináltam, aztán a Hangyához kerültem egy gyümölcsléüzembe, s egy itteni találkozás döntö hatással volt az; életemre. — Hogyan? — Ott kezdem el, hogy én a falumban csak öt osztályt tudtam kijárni, így hát azt sem tudhattam, hogy az én nevem, a Csápenszki lengyeles hangzású. Tudta viszont az ottani mérnök, aki egyébként azelőtt a lengyel ellenállási kormány tanácsosa volt. Sz az ember vett maga mellé, s tudatosan foglalkozott velem, sok mindent rámbízott, apámnak tekintettem. — Mikor került Szegedre? — Negyvennégy májusában, az Ilona utcában szerveztünk egy új gyümölcsléiizemet, de itt nem sokáig voltam, mert jött a behívó. A mérnök azt tanácsolta, hogy ne vonuljak be, adott egy papírt, s azzal én elmentem Moaorra, egy ottani üzemünkbe, de a háborúból mégsem sikerült kimaradnom Munkaszolgálatos levente voltam, átéltem szörnyűségeket, egyszer meg is tizedelték az egységünket És innen van egy másik élményem is. Óbudán szervezték csenevész suhancokból azt a csapatot, amelyet ágyútölteléknek szántak a fasiszták. Voltunk vagy hatszázan, s a hatszázból natan nem vállaltuk. Erre elrendelték, hogy bennünket le kell köpni, és ez meg is történt. Bennem akkor ért véget, akkor omlott össze a volt világ. — Ezután? — Következett a második nagy menetelésem Gyalog lejöttem Szegedre. Vissza, az Ilona utcába. Közben a lengyel mérnököt, Kaszinski Kázmérnak hívták, a szovjet elvtársak repülőn hazavitték, Varsóba. Rám bízták az üzem vezetését. — Húsz éves volt akkor? — Ha nem számítjuk a háborús éveket, de azok, mint talán tudja, duplán számítanak. —, Nehéz időszak volt... — Az. De volt erőnk, lendületünk, s egy kis találékonyságért sem mentünk a szomszédba, meghallottuk, hogy jó a káposzta termés, gyorsan lesavanyítottunk jó néhány hordónyival, kaptunk érte szenet, aztán gyártottunk borecetet is. — Meddig dolgozott ott? — Nem sokáig. Megválasztottak az élelmiszeripari szakszervezet városi titkárának. Ekkoriban léptem át a szociáldemokrata pártból a kommunista pártba. Mikor átléptem, még tizenhatan jöttek a munkatársaim közüL Dolgoztam a Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalomban is. — Kicsit elkomorodott az arca. Mkárt? — Mert ártatlanul gyanúba fogtak, ez jutott eszembe, ott kellett hagynom a szakszervezetet, utcára kerültem. Később írtam a pártközpontba egy levelet Tisztázódott a dolog Városi SZIT-titkár lettem, később részt vettem a DISZ megalakításában, városi titkárhelyettesként dolgoztam ötvenegyig. — Aztán? — Pest A DISZ-központ Az információs osztályon dolgoztam, onnan kerültem Győrbe, megyei szervező titkárnak. A Rába partján voltam ötvenhatig Részt vettem az MSZMP megalakításában is, és részem volt csalódásokban is. Sok ember vált gyávává, a mi eszménk árulójává akkor. — Párttagok? — Igen. Bár én inkább karrieristáknak nevezném őket mert azok voltak. — Mi történt ezután? — Komócsin Zoltán tanácsára hazajöttem Szegedre, újrakezdeni. — Újrakezdeni? — Bizony. Volt aki meg sem akart ismerni, nagy nehezen kaptam egy kifutói állást, majd később egy íróasztalt a BelspedaéL — Onnan? — Hívattak a pártbizottságra. Járási instruktor lettem. Hatvankettőben a járási pártbizottságra kerültem. Akkor folytak a téeszszervezések. Szerveztünk egy brigádot, volt abban tanár, orvos, munkás. Szép idő volt Araikor befejeztük a munkát, tartottunk egy összejövetelt a kendergyár kultúrtermében, alig tudtunk a meghatottságtól beszélni. — Apropó, beszéd... Politikai pályán sok alkalma van az embernek beszélni. Hogyan tanulta meg? — Hát amikor ml elkezdtünk az ifjúsági mozgalomban dolgozni, bizony azt se tudtuk, hogy mi fán terem a retorika, de muszáj volt megtanulni. — Gyakorolni, tanulni... — Én mindig tanultam, pártfőiskolát is végeztem, ez még azelőtt volt, hogy járási ideológiai, majd pár hónap múlva első titkár lettem. — öt évig dolgozott a járási pártbizottság élén, majd a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatójává nevezték ki. Már ne haragudjék, hogy megkérdezem, de nem érezte ezt valamiféle törésnek a pályáján? — Én nem. — Mások? — Mások igen. Észrevettem, hogy néhány ember, akit véletlenül sem tudtam a köszönésben megelőzni addig már nem siet köszönni. Huszonhárom évet dolgoztam a mozgalomban. Én semmit sem tekintettem nyugdíjas állásnak. A politikai munkát az egyik legszebb hivatásnak tartom. És dolgozom továbbra is, van feladatom a megyei pártbizottság egyik munkabizottságában, a vállalatnál pedig szemináriumot vezetek. — Amikor idekerült, hogy fogadták a kollégái? — Sehogy. — Ezt nem egészen értem.) — Pedig egyszerű. Nem volt vezérkar, aki veit, az is iskolában volt — És később? —- Megértettük, ás megértjük egymást! — Mit gondol, ez minek köszönhető? — Én a vezetést a pártban tanultam, azt tanultam, hogy a döntéseket meg kell vitatni, és lehetőség szerint minél szélesebb körben. — Mit jelent ez egyszerűbb szavakkal? — Azt, hógy az emberektől mindig tanulni kell, mert dolgozni csak velük együtt lehet. — És mi van akkor, ha a vezető téved? — Ha a kollektív bölcsességre támaszkodik, a vezető aligha téved. — Kellemetlen helyzetbe azért kerülhet... — Persze. Nemrégiben döntés született, hogy az egyik üzemünket be keU zárai. Elhiheti, hogy nem volt könnyű odaállni az emberek elé, és megmagyarázni nekik. Különösen a most felvett szakmunkástanulókkal volt nehéz megértetni a dolgot Miért vettek fel bennünket, ha ezt előre tudták? Nos, nem tudtuk előre, de a munkásokról sikerült gondoskodni. — Szereti a tejet? — Miért kérdi? — Mert úgy tudom, lelkes szószólója a korszerű táplálkozás ügyének, a tej pedig ... — Szeretem a tejet, és azt szeretném, ha sikerülne győzelemre vinni a fLüórozoti tej ügyét Generációk lennének a mainál egészségesebbek, nem ismernék a fogfájást... — Hisz benne? — Nehéz dolog lesz, ezért hiszek. — A vállalat az iparág legjelentősebb exportőre. — Igen, mert szinte egyedül vállaltuk a kockázatot Hitelt vettünk fel, kiszámítottuk, hogy hamar megtérül a pénz, s a kisteleki gyárunk már termel! Exportra. Valutáért — Mit csinál Csápenszki István szabad idejében? — Sétálok. Nagyon szeretek gyalogolni. — Hogyan jár munkába? — Busszal. — Elégedett ember? — Az vagyok, mert én emberekben, ahogy el is meséltem ezt, sokszor csalódtam, de az eszmében, amiért dolgozom, s amiben hiszek, abban soha: — Hogyan látja a mai fiatalokat? — Kitűnő generáció, okosak, szorgalmasak... — De nem elég lelkesek... — Dehogyisnem. Ha annakidején mi ilyen okosak lettünk volna, mi is másképp csináljuk. — Hogyan? — Talán kevesebbet gyűléseztünk volna, s többet forgatjuk a könyveket A mai fiatalokat én nem hagyom bántani. — Az egyik tervéről, a űuórozott tej gyártásáról már szólt, van-e másik? — Természetesen van. Olvastam én a múltkoriban, hogy tönkrement egy jó pár vagonnyi alma. Akkor jutott eszembe, hogy almából kitűnő gyümölcsecetet lehetne gyártani. Nekem van szakirodalmam is hozzá. — És? — Ha el tudok menni szabadságra, felülök a vonatra, és megkeresem Debrecenben az ottani igazgatót, hátha kedvét kap az Ötlethez. Megjegyzem, a gyümö'icsecet sokkal jobb annál, amit ma hasznáLmk. PETRI FERENC Könyvek között N

em a legkellemesebb foglalatosságok közé tartozik a házikönyvtár-rendezés. A több mázsányi könyv megmozgatása közben már képtelenrég e'lenállni a csábításnak: megállok egy pillanatra, szemem megakad egy koszlott kis köteten; istenem, hiszen az Horatius! Hány éve is annak, hogy kezembe vettem! Kinyitom, olvasom a lao tetején levő sort. Hevenyészett, és prózai magyar fordításban így hangzik: „A múzsa megadta a görögöknek a kerek szájú beszéd kiváltságát." Hm... Tehát a kerekség maga volna a széprég, a töké'etesség? Úgy rémlik, hogy Platón is mondott valami ilyesmit, de ki fog most a könyvtornyok aljába túrni a Platón-kötetért? Biztos, hogy mondott ilyet, és annak idején a skolasztikusokról is tanultuk anekdotaként, a gimnáziumban, két magyarázó mondat között; de jót is röhögtünk rajta: a kör tökéletes, térbeli megfelelője, a gömb tehát a legtökéletesebb test; következénkénpen a feltámadás után az üdvözültek egytől egyig gömb alakúak lesznek. Nem valami csábító perspektíva, ha jól meggondolom, de az ötlet elirmeré'sre méltóan frappáns. És a mi kollektív magyar emlékezetünk, a ml nyelvünk nem tud-e valami ilyesmiről? Dehogy is nem! „Teg" — a régi erdélyi íróknál annyit jelent, mint koponya. Lássuk csak. mit tud erről Kemény János. Kontrollként előkotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így használta. Egyébként nedig mai nyelvünkben is él ez a szó: teke, tök, tegnap (azaz, befejezett, tökéletes, „tökéletes" nap). Node, szőjük csak tovább a játék fonalát. Csak a nyelv dfcséri-e a gömböt, a tökélete-teg netováhbiát? Vajon mit tud erről az alkalmazott geometria? Miért gömb alakú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyagfelhaszná'ással a legnagyobb térfogatot kéoviseli. A gömb tehát csakugyan tökéletesebb, mint mondjuk a forgási ellimzoid ... De hát biztos ez? Ellenzéki érzékem máris berzenkedik. Nem szereiem, ha valamit ellentmondást nem tűrően bebizonyítanak. Lássuk csak, egyelőre még mindig a matematikánál maradva, Püthagorasz szent száma a négy volt, mert az első természetm számnak az összege — 1+2+3+4 — pontosan tízet ad. De az ókor tórsadalmi embere sem a kereket, a kör alakút, a gömb alakút érezte szépnek embertársában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — a négyszegletest. Színonidész, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négyszegletű, a tárgyilagos történetíró pedig, Suetonius Tranouillus dic-éri Vespasianus császárt akinek „statura fűit quadrata" — testöllása — négyszegletű volt S ha már ismét a nyelvnél, a szóhasználatnál tartunk, mi magyarok hogyan vélekedünk erről? A kerek-e az ideális (a „teg" ezt látszott bizonyítani), vagy pedig a szegletes? „Derék ember", mondjuk, De mit jeleni az, hogy „derék"? Ady szűkebb pátriájában, a Szilágyságban azt a házat amely nem félház, s nem domboldalba mélyesztett kunyhó, így nevezik: „Derékra épített ház", az o'yan, ame'vnek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszög"-ben találkozik esvmással. A derékszög pedig a telies szögnek éopen negyedrésze, tehát... Hagyjuk. Hátha nem is igaz. Hátha csak én gondolom így Hatha csak játék ez, egy esős dé'után megvidámítására Hagyjuk. Rakjuk inkább rendbe a könyveket KEMÉNY GÁBOR Medicina és művészet Gyógyul «ss magyar jelű címmel a kisteleki napok ka-etében érembemutató nyüt A lapban bemutatott érmek és plakettek dr. hóna Endre orvosnak, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete választmánya tagjának gyűjteményéből valók, a kiállítás szép darabjai, melyek Szegedhez kötődnek. A kisteleki fogszakorvos e szenvedélyével egyaránt hódol az orvostudománynak és a művész etnek. A 85 éves Szent-Györgyi Albertet ábrázoló rézplakettet Tápai Antal szobrászművész készítette; Ivanovics György professzornak tanítványai és munkatársai adományozták Tóth Sándor szobrászművész alkotását; az Országos Onkológiai Intézet 25 éves jubileumára Lcpis András szobrászművész készített érmet. , Katona Judit Ballada Síikor még kinn aludtam, mint kisgverek az ólban (s trágvadombhoz vizeltem) nagy tóba gyűlt a könnyem Volt kanum égre tárva, é'em a fagvra lengett, árvaiágom virága erős volt szárban, tőben Látták. Senki se kérte. Nem vitték erőszakkal. Szép virága volt. Hátam zúzmarás széltől sajgott Nagv tóba gyűlt a könnyem. Virágom benne hervad, anyám is benne fekszik. Fiam nyit rám Nap-ajtót