Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

Vasárnap, 1978. október 15. A magyar-szovjet barátság erősítéséért írta: dr. Komócsin Mihály * P ártjaink — az MSZMP és az SZKP — vezető szervei számos állásfoglalásukban kiemelték a magyar—szovjet ba­rátság és együttműködés jelentő­ségét, és felhívtak a két nép kö­zötti kapcsolatok fejlesztésére. Pártunk 1975-ben megtartott XI. kongresszusa dokumentumaiban kiemelte ennek jelentőségét. Így például a kongresszuson elfoga­dott programnyilatkozat hangsú­lyozza: „Hazánkat, népünket a barátság és a sokoldalú együtt­működés megbonthatatlan szálai fűzik a Szovjetunióhoz." Népeink barátsága forradalmi harcokban kovácsolódott ki. Tör­ténelmi múltunk során nemze­tünk legkiválóbb szellemiségei számtalanszor kerültek eszmeileg azonos platformra a cári Orosz­ország haladó személyiségeivel. Az 1935-ös forradalom erős hul­lámokat vert a magyar munkás­osztály és a baloldali érzelmű ér­telmiség körében. A Nagy Októ­ber forradalmi fellendülést vál­tott ki hazánkban is. Hamar a széles néptömegek jelszavává vált: „kövessük az oroszországi proletariátus példáját!". A föld­ről. a békéről szóló dekrétumok, a proletariátus hatalmának meg­teremtése élénk visszhangot kel­tett a magyar munkások, parasz­tok, haladó értelmiségiek köré­ten. A Bolsevik Párt jelszavai a magyar dolgozó nép számára is útmutatóul szolgáltak harcában. Ezek a cári Oroszország hadifo­golytáboraiban élő magyarok kö­rében is forradalmi lelkesedést és tettrekészséget váltottak ki. Ezért ragadott százezernyi ma­gyar internacionalista fegyvert a szovjethatalom, a szocialista for­radalom vívmányainak védelmé­re. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban tapasztalatokat szerzett magyar forradalmárok kezdeményezésére alakult 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja, a magyar munkásosztály új, bolsevik típu­sú szervezete. Népünk az elsők között követte Oroszország népeinek példáját, és 1918 októberében polgári demok­ratikus, majd 1919 márciusában szocialista forradalmat vitt vég­hez. A hősi kísérletet akkor az Imoerialista túlerő elfojtotta, de a forradalmi tűz tovább parázs­lott a magyar nep körében. Élesz­tette a tüzet a Szovjetunió léte, sikerei a szocialista építésben. Népünk legjobbjai a Horthy-fa­siszta elnyomás legsúlyosabb évei­ben is ébren tartották a szabad­ságvágyat, a jobb. a szocialista jövőbe vetett reményeket. A bör­tönök és internálótáborok, az el­lenforradalmi terrorakciók elle­nére mindig akadtak bátor har­cosok, akik — erőt merítve az élő szocializmus példájából — ma­gasra emelték a vörös zászlót ha­zánk földjén. A nemzetközi for­radalmi harcok szinterén is szá­mos magyar kommunista vett részt, közülük nem egy életét ál­dozva. Népünk legjobbjainak kép­viselői ott harcoltak a spanyol polgárháború hadszínterein, az antifasiszta ellenállási mozgalmak és a német fasiszta megszállók ellen küzdő partizánosztagok so­raiban. Népünk fiai közül szá­mosan küzdöttek a második vi­lágháború idején is a szovjet Vörös Hadsereg katonáiként Dolgozó népünk történelmi igazságtételnek tekintette, hogy az első győztes proletár forradalom katonái hozták el a szabadságot, törték össze a fasiszta rabigát, és teremtették meg a lehetőségét az úi társadalmi rend építésének. Hazánk felszabadulása óta eltelt közel 34 év távlatából visszate­kintve elmondhatjuk szovjet elv­társainknak, hogy jól éltünk a kapott lehetőséggel. Fejlődésünk nem volt zökkenőmentes. voltak visszaesések — mint például 1956­ban — de a Szovjetunió segítsé­gével úrrá lettünk mindenkor a nehéTségeken. Különösen az utób­bi máscél, két évtizedben, pár­tunk helyes politikája következ­• A cikk »z odesszai Znamja Kommuni/ma tegnapi számában jelent meg. tében meggyorsult hazánk fejlő­dése, és ma már a fejleit szocia­lista társadalmat építjük Magyar­országon. Munkánkban, a nehézségek le­küzdésében mindig magunk mel­lett éreztük idősebb testvérünk, a szovjet nép segítségét. A for­radalmi harcokban kikováesoló­dott barátság, a szocialista építő­munka során sok ezernyi új szál­lal kötődött még erősebbé. Pár­tunk. és kormányunk politikájá­nak alaptétele a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez való őszinte ba­rátság. Ennek ápolását nemcsak in ternacionalista kötelességünk­nek, de nemzeti érdekünknek is tekintjük. Pártunk ennek szelle­mében neveli népünket, a felnö­vekvő új generációkat. Pártjaink első számú vezetői — Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársak — nem egy­szer hangoztatták, hogy a két or­szág, a népeink közti barátság erősítésében jelentős szerepet játsszanak a területi szervek, szervezetek közti közvetlen, sok­oldalú, állandóan fejlődő kapcso­latok. Szólott erről Kádár János elvtárs a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója alkalmából, Kijevben elmondott beszédében is, amikor hangsú­lyozta: „A magyar—szovjet ba­rátság ezerszálú kötelék, ameiy a közös, lenini eszméktől a politikai célok és elvek azonosságán át a legkézzelfoghatóbb együttműködé­sig életünk minden területét át­szövi. Jóleső érzés itt arról szól­nom, hogy a magyar—szovjet együttműködés számos élő kap­csolata fűz össze bennünket a szomszédos Szovjet-Ukrajnával. Sokoldalú az együttműködés a magyar és az ukrán dolgozó em­berek között: hat magyar megye testvérkapcsolatokat ápol a her­szoni. a kárpántontúli, a krimi, a lvovi, az odesszai és a vorosilov­grádi területtel." Mi, csongrádiak, örülünk an­nak, hogy testvérmegyei kapcso­latot létesíthettünk a Szovjet­unió egyik jelentős területi egy­ségével. Számunkra különösen kellemes, hogy a baráti együtt­működés éppen Odessza megyé­vel alakult ki. Mint országaink — a Szovjetunió és Magyaror­szág —, így megyéink között is vannak jelentős nagyságbeli kü­lönbségek a terület méretében, a lakosság lélekszámában, a gazda­ság potenciájában és több más­ban is. Ezen eltérések mellett azonban sok hasonlóság is van. Közel azonos földrajzi szélességi fokon fekszik Csongrád és Odesz­sza megye. Csongrád megyében ugyan nincs tengerpart, de a te­rületén levő számos folyó, patak és tó következtében a vízhez való kötődése hasonló, mint az odesz­szaiaknak. Klimatikus adottsá­gainkban sok azonosság van. Mint Odesszát, Szegedet is a nap­fény városának nevezik, hiszen több mint 2100 napfényes óra van itt évenként. De még az eseten­ként szélsőséges időjárási jelen­ségek is nálunk ugyancsak ta­pasztalhatók. Történelmi múl­tunkban is sok hasonló vonás fe­dezhető fel. Területünk gazdasá­gi arculata, a mezőgazdaság je­lentős szerepe, az iparon belül a könnyű- és élelmiszeripar nagy részaránya, szintén hasonlóságot mutat. Megyeszékhely városunk, Szeged — ugyanúgy, mint Odesz­sza — jelentős kulturális centrum, Magyarország egyik legnagyobb vidéki tudományos, felsőoktatási, kulturális bázisa. Szervezetszerű kapcsolataink több mint két évtizedes múltra tekintenek vissza. A kapcsolat felvételének kezdeményezésére az indította a szegedi párt- és ta­nácsi vezetőket, hogy a baráti szálak kötődése az odesszaiakkal tulajdonképpen már a felszaba­dulás idős-akában megkezdődött. Megyénk területéről 1944 szep­temberének végén, októberben a második ukrán front csapatai űz­ték ki a német fasiszta hadsere­get és horthysta csatlósaikat. A felszabadulás időszakában Szege­den állomásozó szovjet katonai alakulat személyi állományának nagy része Odessza megyelek kö­zül került ki. Az itt levő szovjet egységek parancsnoka egy odesz­szai elvtárs volt, aki a hadsereg­ből történt leszerelése után Odesszába tért vissza, ott dolgo­zott, majd lett nyugdíjas. Csong­rád megye lakóinak zöme a szovjet embereket az odesszaia­kon keresztül ismerte meg elő­ször. Emberségük — a háború vé­gi nehéz időszakokban —, segítő­készségük, kommunista elvszerű magatartásuk sok emberben kel­tette fel barátság érzését a Szov­jetunió iránt. Ezért fogalmazó­dott meg az 1950-es évek elején Szeged lakosaiban az óhaj, hogy létesüljön testvérvárosi kapcsolat Szeged és a „Hős Város", Odesz­sza között. A két város vezetői között levelezés kezdődött. A köz­vetlen együttműködés kialakításá­nak óhaja még csak erősödött, amikor az 1956-os ellenforradalmi támadás felszámolásához a Csong­rád megyeieknek ismét odesszaiak nyújtottak segítséget. Az ellenforradalom felszámolá­sa után közvetlenül, az odesz­szaiak delegációt küldtek hoz­zánk, és ettől kezdve a közvetlen személyi találkozások, kölcsönös látogatások is gyakorlattá váltak. A két város vezetőinek együtt­működését követte az üzemek, intézmények, tömegszervezetek, iskolák kapcsolatainak létesítése, így magától értetődő volt, hogy 1969-ben arra kértük pártjaink központi bizottságait, engedélyez­zék testvérmegyei kapcsolat léte­sítését Csongrád és Odessza me­gye között. Azóta a területeink közötti együttműködés évről év­re szélesedik. Különösen lendüle­tet vett a baráti együttműködés fejlődése az utóbbi időszakban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját Csongrád megye lakói az ese­ményhez méltón ünnepelték meg. E történelmi sorsforduló tisztele­tére dolgozóink döntő többsége munkafelajánlást tett. A kibonta­kozott munkaversenyben százá­val alakultak új, szocialista cí­mért küzdő brigádok. Sok ezer újítást nyújtottak be, melyek 90 százaléka már bevezetésre is ke­rült. 83 ezer dolgozó vállalt és teljesített szabad idejében társa­dalmimunka-felajánlást lakóterü­letük, valamint gyermekeket, il­letve idős korúakat ellátó intéz­mények fejlesztésére. A kommu­nista fiatalok számos speciális if­júsági versenyformát kezdemé­nyeztek. Kimagasló eredményei­kért 23 Csongrád megyei dolgozó szovjet kitüntetésben, több bri­gádunk a Központi Bizottság el­ismerésében részesült. A gazdag ünnepi prog-amban jelentős szerepet játszottak az 1977. október 5—12-e között meg­rendezett ..Odessza és Csongrád megye dolgozói barátsági heté­nek" rendezvényei. Ennek kere­tében Szeged város Odesszáról el­nevezett új városrészének köz­pontjában (egy nagy forgalmú, nemzetközi turistaútvonal tenge­lyében) barátságunkat szimboli­záló emlékművet állítottunk fel. A kapcsolatok alakulásának, az odesszai terület fejlődésének is­mertetésére 27 politikai, kulturá­lis és egyéb rendezvény került lebonyolításra. Csongrád megye lakosságának tömegei kerültek közvetlen kapcsolatba ezáltal a testvéri Odessza megye dolgozói­val, szereztek gazdag ismereteket munkájukról, életükről. Szovjet testvé-megyénk lakói kommuniz­must építő munkájának bemuta­tását — természetesen — nem korlátozzuk az ünnení alkalmak­ra. Megyénk két naoiianiáhan és fotyói-a'aiban folvama'c-an je­lennek meg c'kkek O-'esszáról Harmincnégy sn-űn généit oldalt tesz ki az elmúlt éhekben meg­telent. sajtóanyagok címernek jegvzéke. Mi. Csongrád megvetek büszkék vasvunk a gazdag for­radalmi múlttal rendelkező test­vérmegyénkre. a Hős Városra — Odesszára —. a kommunizmus (Folytatás a 6. oldalon.) KURUCZ D. 1SIVAN: JUHASZ A 25. Vásárhelyi Őszi Tárlat alkotásaiból AUOTHA MARGIT: ADY ENDRE ÉS DÓZSA GYÖRGY EMLÉKÉRE TÓTH VALÉRIA: KENDŐS Nö HEZÁG FERENC: DCLI ELZA I

Next

/
Oldalképek
Tartalom