Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

4 Péntek, 1978. szeptember 8; postaláda Alkohollal sem! társszerzőnk az olvasó munkával, és még több fo- nisztériumban, főhatóságnál rinttal kialakított, igazán könnyebb tíz-húsz vidékről szép Népkert sort ne rondít- érkező résztvevőhöz igazodni, hassák össze?! Nem tudom, mint a menetrendet igazítani egészséges-e, hogy egész nap az értekezletek szervezőinek ott csúfoskodik, büdösödik a elképzeléseihez, nagy csomó trágya, ahol má- Tari Imréné Domaszékről sok felüdülést, szépséget ke- arról ír — és levelének ak­resve sétálni szeretnének?" tualitást a tanévkezdés ad — írja O. Miklósné, aki a —, hogy nagyon sok diák ta­Népkert soron lakik. nulhatna udvariasságot szü­leitől, pedagógusaitól. Tolak­II » r / i " szanak a buszon, át nem ad­t-iarOmTeie ^ák a helyet az idősebbek­' nek! Tudjuk, a Postaláda László Béla (Debreceni ut7 megértésre legfeljebb figyel­ca 33/F.) három észrevételét mertethet. ezért hát inkább küldte el csokorba szedve. «ak bízunk abban, hogy diá­„A városban az autóalkatrész- kok is vannak levelezési ro­ellátás köztudottan rossz, vatunk olvasói között. Több mint fél éve készen áll Egyik, korán reggel keló a. Dózsa György utcában üre- olvasónk tette szóvá, hogy a sen az új AUTOKER-bolt. tarjáni víztoronytól menet­Nincs illetékes szerv, vagy rend szerint 4,30-kor induló felügyeleti szerv, amely ki ll-es autóbusz gyakran kima­tudná mozdítani a holtpont- 'ad, s többször tanúja volt, ról ezt a nehezen döcögö sze- ho«y a forgalmista csak keret? Vagy ilyen gazdag a naSy nehezen tudott rávenni mi országunk, hogy megen- e8y-egy gépkocsivezetőt arra, gedheti ezt a pazarlást, mert hoSy elinduljon. Nem tudjuk. . .. , . , . úgy gondolom, ez az. Az üz- ho8y ez a panasz a lépcsőze­beszeJgetni sincs kedve az let tervezett bevételét vajon fes munkakezdés miatti me­embernek a saját akásaban, ki fizeti megV, netrendváltozas előtt, vagy n Ehhez csak annyit tennénk "tán íródott-e. Ha utána, rfi , fél n;i,6 hozzó: korábban terjedelme- kérjük levélírónkat, jelentse A „INUN.™™ „I,M ?? autók sebb cikkben is próbáltunk panaszát telefonon a 11-005-öi „A villamoson sokan utaz- ajtajának csapdosasát, a mo- választ keresni a kérrtésre számon. tak. Az ablak mellett idős, torok berregtetését és szív- hoav miért üres rtílíSt Temesvári Antalné alacsony, egyszerű fekete ru- hatjuk a tömény benzingőzt. AZr nnvi L . nt auguTzt^ M ún f n ^ hába öltözött néni állt. Pe- Akik reggel 5-kor kelnek. _, f váffimegnyugtatónak Béla térről détotán 4 őrikor hogy tüzelőjüket kéthó- kéri. hogy köszönetet mond­recet ropogtatott. Egy kis fa- szeretnének már ebben az iK á nem tarthattuk — induló buszon odacsukiT napi várakozás után végre hasson. Kórházban volt, ezért lasnyi mégiscsak kell. külö- időben békésen aludni. Ha Jf0Ky a rneaengSnél ki- ajtó. A vezetőt időben ftevéi* megkaphassák. Segítenénk, de a késői levél. ..A Szent István nhspn h;j knral vnlt a Ir^Mc nfinlc o MH00 mlnf+ nrlrlio Ko .. . . . . , . liftjei n lr #ilt**l"ll'/,4 Í/IFI tiin/ir/. .„a,,ll/,„l htfnfílÁ. Az o heti levelekből általános tanulságként aligha szűr­hetnénk le bármit ls, hiszen meglehetősen vegyes csokrot formáztak levélíróink. Másképpen fogalmazva: tipikus pa­naszok. gyakran visszatérő témák — és ami egyre érthe­tetlenebb — mind több névtelen levélíró. Az újságíró szá­mára nem marad más munka ilyenkor, mint a csoporto­sítás, az esetleges rövidítés, és annak megkérdőjelezése, hogy komoly szándékkal fogalmazódnak a cím és aláírás nélkül érkező levelek. Levelezési rovatunk állandó címe, a „Társszerzőnk az olvasó" ls arra utal, hogy egyenrangú társnak tekintjük a panasztevőt, a kérdezőt, a válaszadót. S mint hogy a levelezési rovat összeállítója is nevével vállalja munkáját, szeretné, ha szerzőtársai ls megtisztel­nék ezzel az olvasót. Történet az udvariasságról Napjainkban egyre több rezni a Munka Törvény­területen észlelhetjük azt a könyv azon rendelkezésé­káros folyamatot, hogy a nek, miszerint ittas állapot­szolgáltatást végző dolgozó- ban tilos munkát végezni, kat "az elvégzendő, vagy A lakosság tevékeny segít­elvégzett munka színvona- ségével viszont meg lehetne Iának jó minősége remé- szüntetni az előidéző oko­nyében jutalmazzák. Pél- kai. s ezt kérjük Önöktől, dául alkohollal. A Váras- Célunk az esetlegesen be­gazdálkodási Vállalat levé- következhet? balesetek,; kenységének jelentős része megelőzése, s bár erre a éppen a lakossági szükség- szükséges belső intézkedése­letek kielégítését célzó szol- ket megtettük, mégis akkor gáltatásokból áll: a házi- és lenne igazán eredményes ipari szemét elszállításából, ez irányú törekvésünk, ha a tér- és úttisztításból, a ebben a lakosság támoga­kémények és tüzeléstechni- tását, segítségét is megkap­kai berendezések vízsgála- nánk. tából, tisztításából és ellen- Talán nem mellékes őrzéséből. E területeken szempont az sem. hogy a szerzett tapasztalatok kész- szolgáltatást végző dolgozó tetik vállalatunkat arra, munkájáért fizetést kap, s hogy minden lehetséges esz­köz felhasználásával meg­szüntessük dolgozóink bal­esetmentes munkájának egyik ellenségét: az alko­holkínálást. Ebben a város lakóinak segítségét kérjük. Vállalatunk éppen a ve­szélyforrások nagy száma miatt igyekszik érvényt sze­amit végez, nem más. mint munkaköri kötelessége. Te­hát kérjük, ne kínálják al­kohollal a szolgáltatást vég­ző dolgozókat! Dr. Monory Bulcs ~ (Szegedi Városgazdálkodási Vállalat) hogyan ? Nevüket, nősen, ha korai volt a kelés, csak a hideg miatt addig be ^ 'mia t meztették ba^et h7t nem S?" ,vat' "e^nlrJa';Dlegha,fb anT tovabbi munkálatók válnak tőrtént. Szándékosságot bU leltük sehol. CoS A n lÍThit irawfll? ™ í,0 y,/ szak" szükségessé. De hát annak is zonyára olvasónk sem tételez . kodott. A piacról jöhetett, emberekkel megfelelő szer- van mól. vagy két hónaDja fel. hiszen kérése is csak anv " Hazafelé tartott. Mellette jól kentyűkkel vizsgálják felül a V^hol - rtüusoLn azól^ ny , "-SSÜS. V™^ hi öltözött középkorú férfi állt. hangszórók erősségét, és csak - csúszhat fkuoTune több Körnl hnzMi fiatal hrtlcru tilt a uouaznai a Kuplung ••• Közel hozzá fiatal hölgy ült. a legszükségesebb hangerő­Üjságot olvasott. Valami na- vei üzemeltessék ezeket a be­címüket téri piacra indultam bevásá­rolni. A Klapka téren kap­Nagy Ida, aki a Mátyás té- tam az clsö szívrohamot, de szociális otthon lakója, mikor jobban lettem , elmen­jól kentyűkkel vizsgálják felül a vJahöl"'-T/üu^osan^óíva nyí,"szenttífeífek %gy *kta5t hiányolja lapunkból a szer- lem bevásárolni. Hazafele iit -x„Ac=A„At A,- „.„u -- • figyelmet az utasokra ^ ** szombati piaci árak menet jött a második roham. közlését. A felsorolás meg- Megkértem egy házaspárt, se­jelentetését azért hagytuk gitsenek. mivel minden erőm abba, mert a gyakorló házi- elhagy. Nekik, s az ismeret­asszonyok véleménye szerint len autósnak, aki hazavitt, a közölt számok nem fedték szeretnék köszönetet monda­ni. A mentők még aznap kór­házba vittek szívinfarktus­kilencvenéves bácsi, Gál Jó­zsef személyi igazolványát tartalmazó levéltárcát hozott A másik téma: „örültünk a buszvezetők. a Retek utcai Csemege meg­sal." vara. kláán* nem^™^^ 1 A 'gdz°1' júk a parkolókat, ott csendes . u , S5TS Utazunk Válaszol gyon érdekeset, mert öt nem rendezéseket." A moziüzemi nuitásának Bosszantó' amn- f . . zavarta semmi sem. A kö- vállalat ígérete szerinf a jövő Z^ yZy ezzeleavidMUa Sorokban demlC SlJ^Yr é7 :r°nbaH me^óbáInak az üzlet mögötti áZtef/ei- *0r0*Dan§ demes. Lenyeg. az ő kenyel- g.tem a hangszórók szabalyo- hontották és úgy felejtett'éH» A tarjani 312-es épülettel pontosan a valóságot. A férfi hol 17 irifk nénit Olvasónk harmadik észrevé- szemben az óvoda kerítésénél 0zv- Herbecfc József né egy hol afiatalhiáavet fiavelte Más' Minden áldott nap- telérő1 Csúzda va9l> zúzda? ~ mint egyik olvasónk írja Condola tol vas ó nem Sok kdlülbejül üra "ürül (dél- címmel néhány nappal ez- - hét éve a fához támasi­kuvetke7teté?em mée* eJöit) elfoglalják a házunk előtt már jelent meg glossza tottak egy vasból készült hir­lehiS' 1 -érti Yfín^T el6tt szépcn kiképzett autó- a Délmagyarországban. A detőtablát. Valaha plakátok ^ szerkesztőségünkbe. Ekkor kéonon saSlko^olvMtém f»rkolókat a lovas kocsik, Lugas utcai játszótéren lefek- lehettek rajta, még az épít- tette szóvá, hogy a talált tár- •/( .-i . le márm^rn «7 í^ né^f^ amelyek téglát, vagy egyéb tetett csúzdakeret miatt re- kezés kezdete előtt A hét év g>'ak Brüsszeli körúti irodá- OZ llletekeS nenl Ja" anyagokat szállítanak. A lo- mélhetőleg nem lesz több persze nem múlt el nyom iában elég körülményesen vak a természet parancsának gyermekbaleset nélkül, dísznek tehát éppen veszik át a talált tárgyat. A Augusztus 11-én Fekete Jó­nem tekinthető a hirdető. levéltárcát egyébként a zsefné tette szóvá, hogy a fél­A tarjáni párháznál és az Szatymazon lakó tulajdonos- literes fóliás tej nem mindig Erős János utcában egy vo- aak eljuttattuk. félliteres. Schopper János, a nalban öt olyan lámpaoszlop Az Oroszlán utcai halbolt- szegedi tejüzem üzemigazga­Augusztus 11-én. 25-én és található, amelyen pá-- napi ha" vásárolt két. egy kilós- tója tájékoztatja olvasóinkat eptember 1-én is „befutott" világítás után elaludtak a nal kisebb pontyot R. J.-né. arról, hogy a szabvány sze­dibálnak. iszogatnak, esze- a Napfény expressz a Posta- lámpák — noha nemrégiben Ennek kilónkénti ára ugyan- rint a félliteres tejnél 3 getnek, és hogy gyorsabban ládába. S íme, ma is, Hege- javították azokat. úgy 35 forint volt. mint az százalékos eltérés a megenge­tes Mármint a regről Most múljon az idő. kabátjaikat dús Györgyné levelével. De Papp Sándorné két kiskorú e«y kilósnál nagyobb halnak, dett. Az adagológépek plusz­ttít a7 ion/i mralBiitAc A leten'tve a szép rózsaágyak mert úgy gondoljuk, egy-egy gyermekét nem vették fel az w kell"e ennek lennie? — mínusz 1,5 százalék hiba­JUII az Iguu rnegiepeies. n. meUetti füves részen szundi- vonat indulási idejének meg- óvodába, sem Tarjánban, kérdezi olvasónk. A szeptem- határral dolgoznak. Sze­kálnak. Igazan nagyvárosi határozásáról „népszavazás- sem a konzervgyáriban. Fel- ber elseje előtt vett ponty műnkben a termék súlyát látvány. sal" mindenki megelégedésé- vételi ügyekben járatlanok ara egységesen 35 forint volt, szigorúan ellenőrizzük, de az Csak azt nem értem, hogy re úgysem lehet dönteni, lévén, nem segíthetünk. A az elseje után vett; 60 dekás- sajjios szinte lehetetlen, hogy ezt még nem látta meg sen- ezért levélírónk gondolatai bizottságoknak kell eldönte- súlyosabb ponty ára 30 ki illetékes?! Volt már eset. közül egyet emelünk ki, s niük, valamennyi körülményt forint. velük azzal is vitatkoznánk. Azt mérlegelve, melyik kisgyer kelt és elindult az ajtó felé. " "hétnek keresztül) A H»tám,AH,m menetneK Keiesztui.) A Határozottan helvat "htrtnsft ""mewies Keiesziui.; a haj- rtuguszxus 11-en, 35-en es uaiamaio, amejyen par n va igának. Ha az ülőhe- tÓÍk eközben kedélyesen or- szeptember 1-én is „befutott" világítás után elaludtak lyet kiharcolta, a leszállást miért ne? Ez csak természe­férfi, felismerve az adott helyzetet, elegáijs mozdulat­tal az üres helyre ült, teljes kényelembe helyezve magát. Most meg a néni figyelte a férfit. Hogy mit gondolt ma- . ... , cában' Ezt csak ő tuHtn vol- "°Sy megpróbáltunk na meemondini A villa mos «zót érteni, hogy ez autópar- "'ja Hegedűs Györgyné, hogy meknek van leginkább szük­a Bem utcánál csikorog koló. nem pedig lőállás, de a MAV-nak kellene aikal- sége az óvodára. De úgy tud­balra kanyarodott A nán? ko amit mondtak nekünk. azt mazkodnia az értekezletek juk. van fellebbezési lehető­^ából efiv hTszn^t nvlon "em ildomos leírni. Tessék szokásos kezdési időpontja- ség. zacskót vett ki Mefimlrarit mondani, nincs arra rendel- hoz. Nos. ez a vitatéma. Ügy Nyugdíjasok kérték Ieve­perecét tette bele A vég- kezés' hogy a nagyon so" véljÜk ugyanis> egV-egy mi- lükben mielőbbi segítségün­állomás közeledett. A vasúti pályaudvar. A férfi az ajtó­nál megfogta az egyik kosa­rat. és a villamosmegálló be­tonjára tette. Köszönöm ked­ves, nagyon köszönöm — mondta csodálkoz.óan a néni az .udvarias' férfinak. Aztán mindkettőjüket elnyelte az utasok forgataga" — Barna Péter. Köszönet a naponta kicsomagolt 150— 180 ezer egységet mind ellen­őrizzük. A panaszt figyelem­be véve intézkedtem, hogy minőségellenőrző részlegünk az ellenőrzést megszigorítsa." Wanek S. Ferenc egy jú­lius 30-án reggel történt ese­tet ír meg, s közvetítésünket Összeállította: Pálfy Katalin írja Gémes Eszter: 9 magam Zajos a Népkert sor „Mondhatom. Szeged leg­szebb részén lakunk. Újsze­geden, a Népkert soron. De van egy-két dolog, ami igen megkeseríti az itt lakó csa­ládok életét. A Kertmozi es­ténként olyan hangos, hogy hiég a tv-műsort sem hali­juk tőle. A legmelegebb nyárban csukott ablakok, é.s leeresztett redőnyök mellett próbáltunk aludni, több-ke­vesebb sikerrel. Végigszen­vedtünk mar egy-két csodás filmalkotást, mint például a Dekameron nyers, faragatlan olasz óbegatását. a Keoma című film utolsó negyedórá­jában egy szerencsétlen nő születését, két héten keresz­tül. A többiről ne is beszél­jek, már a harmadik este kf­vülről tudta a filmeket az egész Népkert sor. Hát meg­értjük mi. hogy kellett, na­gyon kellett ez a mozi. mi örültünk a legjobban, amikor elkészült. De azért, ami sok. az sok, Este 8-tól 10-ig még 117. Igencsak hetvenen kezdődött az ár, de akkor még keveset tudtam szedni. Sok baj volt vele, egy évben sokszor kellett kacsozni. Nagyon szép volt egy évben, mikor már teljében volt az érés­nek, elverte a jég. Ügy beleverte a földbe a le­velét. indáját, terméséi, hogy ki kellett kapálni. Azután barackfát ültettem. Megváltam a kecskémtől. Elkomiszodott, akár­hogy pányváztam, addig húzta a nyakát, míg el nem szabadult. Hiába volt a karója körül a leg­dúsabb fű. azt mind letaposta. Azért gebeszke­dett, amit nem ért el. Egyszer a karó körül szor­goskodott. Mit akarhat ez? Láttam én már olyan müveletet, amit az. akart. Fontoskodva járta kö­rül a karót. Olyan nyolc centi átmérőjű lehetett a karó vége. Addig illesztette a körmeit a karó hegyére, míg mind a négy körmével fent nem állt. Én figyeltem. Mikor sikerült neki, körülné­zett, mint aki nagy hőstettet vitt végbe, megelé­gedett pofával, örömbégetésbe kezdett. De nem kis ideig állt ám ott! Ha már egyszer odaszegez­te magát a karó hegyére, az ott sokáig kibírta. Kezdtek a fáim, földem teremni, fedél volt a fejem felett, habár egyötöd részben. Már ötvenedik évemben jártam, kezdtem az éjszakai munkákon lazítani. Varrás, mák, bab­fejtések. locsolás, kubikolás, a romlóidét ide­oda: olyan nyugodt, megelégedett voltam. Ha­nem a kecském, a „Kaci", a legszebb almafá­mat, a négyéves fát addig rágta derékon, míg le nem dőlt a koronája. A másikat is megsebezte, de az szépen beffort Mikor megláttam, lépni nem bírtam. Ö meg nagy örömmel szaladt hozzám. Azt hittem, agyonverem, felvettem a karóját, csak egyet bírtam a farára vágni, elbődült, amit eddig so­ha nem tett. Volt még egy testvérnek ott rom tanyarész, annak a falán felszaladt a padlásra, onnan bégetett lefelé, keservesen. O nem ismer­te a megverést, nagyon zokon vette. Hiába men­tem tel utána, hogy megfogom, akkor kiment a tetőgerincre. Nem tudtam lecsalni semmivel. Ette a százévesnél több tetőnád leveleit, utóbb meg a nádszálakat. Már az bántott, három napja nem fejtem, elapad. Ahhoz való esze ls volt, biztos szomjas is volt, kiszopta saját magát. No, Kaci — mondtam neki —, addig leszel nálam, míg meg nem tudlak fogni. De már éhezett, ami ehető volt, megette. Szedtem neki egy csomó zöld herét, egy hosz­szú rúdra rákötöttem, feltartottam neki. Meg is ette volna a rúdról, de én mindig húztam lefelé. Így szépen lecsaltam, és megkötöttem. Kipány­váztam. addig igazgatta a kötelet a nyakán a lábával, míg a nyaka ki nem jött belőle, vagy megfeszítette a négy lábát, akár fél nap is, amíg a karót fel nem húzta. Kénytelen voltam bent egy oszlophoz kötni, oda hordtam neki a füvet. Pontosan fejtem, naponta háromszor, még el is adtam belőle. Idebent már nem szopta meg magát. Minden huncutsága dacára is én szerettem Kacit. Meg­írattam a járlatát, és elvezettem a dorozsmai vásárra. Hajtani nem kellett, utánam eljött vol­na bárhová is. Ugyancsak Balástyáról volt Lász­ló János plébános szakácsnője, kecskét venni a vásárba. A plébános epés volt, és kecsketejet ajánltak neki. hogy az kitisztítja. Ismertük a szakácsnövel egymást, meg is egyeztünk. Én a bűneit elmondtam, Juli azt mondta: ezen én mindenen tudok segíteni. — Mennyi tejet ad? — kérdi. — Kettőtől háromig! Felelek érte. Ahogy eszik. Juli kifizette az árát, én meg visszavezettem a plébániára. Eltelt egy hét is, nem mertem a kecske után érdeklődni, féltem, hogy valamit petekelt. Mert újabbnál újabb zsiványságot eszelt ki. Odasettenkedtem a kerítéshez, hátha meglá­tom. Láttam is, meg volt az udvarban pányváz­va, egy lépésre volt tőle egy szép kis fa, azt akarta elérni. Elnyújtózott, már az első körmével érintette a fát. Rászóltam: „Kaci!" Megismerte a hangom, elkezdett bőgni, nem is bőgés volt az, ordítás. Ugyan petreceltem a kerítéstől, hogy észre ne vegyenek. Juli csak észrevett, visszahívott. Nincs a kecskével semmi baj, még a három li­ter tejet is megadja. Hanem egy hétre utána ta­lálkoztam Julival, szólt ám a panasz: a könyök­lőn, ha cserepes, ha folyós, ha szúrós, minden virágot lerángat, lelegel. Addig eszel, amíg el nem szabadul. El kellett adni Julinak a kecskét, mert itt kopár lett volna minden, mondja a pap. Szőke Lajos kántorék (népes család volt) megvették a kecskét. Ott annyira kedveztek neki, hogy na­ponta a négy liter tejet is megadta. Hanem egy­szer kiszökött a lucernába, jóllakott és felpuk­kadt. Szegény Kaci! Nem messze tőlünk lakott egy jó gazdaember nyugdíjas vasutas, négy hold nagyon jó gyümöl­csöse volt. Apámnak kereszlfia volt, a húgom meg neki volt keresztlánya. Mindnyájan kereszt­apám-keresztanyámnak szólítottuk. ök meg minket keresztlányomnak. A gyümölcsös ki volt adva egy szegedi •palád­nak. A fiuk az apának mostoha fia volt, hazajött orosz fogságból. Szakmája szobafestő. Hogy olyan zavaros volt a világ sora, forrásnak volt indul­va, még letisztulva nem volt, jobbnak látta be­olvadni a családja körébe, földmunkásnak. Ügy a gazda, mint a felesei, mind nagyon jártak a templomba, de jómagam is. összetalálkoztunk jövet-menet, úgy a gazdáékkal, mint a munká­saival, mindegy volt, kivel, mert akkor még csa­patosan járt a tanyai nép a templomoa. Azon vet­tem észre magam, akarva, nem akarva, ezzel a férfival igen sűrűn mentem kettesben. Annyit felentett. mintha nővel megyek. (Folytatjuk.) t f

Next

/
Oldalképek
Tartalom