Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-11 / 188. szám

Péntek, 1978. augusztus 11. 3 Az is dinnye, aki megveszi... — mondta egy asszony haraggal a 16 forintos görögdinnyére szerdán délután a Városellátó boltja előtt. Majdnem fölborította a mérleges állványt, s igaza volt. De megszámoltam, kilenc „dinnye" fordított hátat neki és állt libasort birkatürelemmel pénztárcájában kotorászva. Hát nekik nem drága? ötkilós, hatkilós dinnyéket préselgettek a szatyrokba s nem kifogásolták az árát. Pedig ahogy elnéztem őket, táncdalénekes, trikotázsos, anyagbeszerző, menő futballista, orvos, festménykereskedó egy sem volt közöttük. Kisjövedelmű családanyáknak, vékonypénzű nyugdíjasoknak, munkából hazaigyekvő munkásnőknek néztem őket Mert nők voltak valamennyien, hármójuknak a szoknyájába apró csemeték kapaszkodtak. Komputer nélkül is könynyen kiszámítható, hogyan, meddig lehet ilyen méregdrága dinnyét vásárolni — mondjuk — havi háromezerből. Szegeden ugyanis körülbelül ennyi az ipari átlagkereset s országosan, a nehézipart is beleszámítva sem éri el a három és félezret Ha egyetlen darab vastaghéjú, itt-ott éretlen dinnyéért oda kell adni egy százast aznap költhet-e egyéb élelemre például egy háromtagú család, ahol csak a férfi keres? Időnként mégis muszáj dinnyét venni, hisz' benne vagyunk a szezonjában, s megkívánja gyermek és felnőtt egyaránt. S az okosok azt mondják, a 16 forintos ár még istenes. Az Április 4. úti kiskereskedő azért nem árult eddig dinnyét mert 16—17 forintnál olcsóbban ő sem tudta megvenni, s akkor hol lett volna az ő fáradságának díja. Áru van elég — állapította meg a megye és a város vezetősége, s a felhozatal folyamatos. De akkor miért nem érvényesül az a törvény, hogy bőséges kínálat — olcsóbbodó árak? Vajon hol és kik élnek vissza a lakosság gyümölcséhségével? És a türelmével? F. N.L Tévé az olajbányászat szo;gáiatáiian A szénhidrogénkutatás új, korszerű eszközét, a szovjet gyártmányú akusztikus lyuktelevíziót próbálták ki sikerrel a Nagyalföldi Kutatóés Feltáró Üzem szakemberei. A készülékkel Sarkad térségében végeztek kísérleti méréseket szovjet szakemberek közreműködésével. A két-háromezer méter mélységű béléscsövezett kutakból továbbított felvételekről, pontosan és gyorsan megállapíthatták, hogy milyen a béléscsövek állapota, hol van sérülés, vagy repedés. A nyitott kutakban a televíziós berendezés a kőzetrétegek állapotát rögzítette és pontosan kimutatta, hol, milyen mértékben repedezettek a kőzetek. Az első kísérletek igazolták, hogy a lyuktelevízió a hazai kőzetviszonyok között is tökéletesen alkalmazható, ha a fúrásokat megfelelő minőségben készítik elő. Üzemszerű használatát az alföldi szénhidrogén kutatásoknál is tervezik. „Gyümölcsfagyár A Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság borbá&i kerületében csütörtökön felavatták az ország legnagyobb és legkorszerűbb gyümölcsfa szaporítóanyagtermelő üzemét. A gazdaság régi faiskolájából több mint 45 millió forintos költséggel létrehozott új „facsemete gyárat" magyar és szovjet szakemoerék közösen tervezték, s egyidejűleg Bács-Kiskun megye szovjet testvérterületén, a krimi Mir Szovhozhan is kialakítottak egy hasonlót. A Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság „leváltott" faiskolája évente körülbelül 600 ezer facsemetét hozott forgalomba, az új viszont kereken 1 millió minőségi almás és csonthéjas termésű oltványt ad a termelöknek. Főként az Alföld és a Dunántúl öt déli megyéjét látja majd el, s jelentős tételeket exportál is. Az űj gyümölcsfa szaporítóanyag-termelő üzemet Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adta át rendeltetésének. Megjelent az avató ünnepségen Izjaszlav Genrihovics Baljaszinszkij, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa is. Téma: az urbanizáció Csütörtökön Szombathelyen megnyílt az urbanisztika kérdéseivel foglalkozó Savaria nyári egyetem. A tizenegyedik éve működő kurzuson 14 ország 240 hallgatója ismerkedik napjaink világjelenségével, a városiasodással, illetve ezen belül a város és környéke összefüggéseivel. A hagyományoknak megfelelően — Vas megyei üzemek és intézmények — az idén is alapítványokkal segítették elő dolgozóik részvételét a nyári egyetemen: 27 gazd sági szervezet együttesen 49 hallgató számára tette lehetővé ilymódan a beiratkozást. A megnyitón Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke hazánk településhálózatának fejlődéséről ós az agglomerációs jelenségek alakulásáról tartott előadást. Három a sok közül... Lapunk hasábjain hétről hétre súlyos közlekedési balesetekről számolunk be. De nem hiányoznak az efféle tudósítások a rádió és a televízió műsorából sem, sokan már egy harmadik világháborúról beszélnek, mondván, hogy a közlekedésben, az országutakon emberek ezrei pusztulnak el naponta a világon. Megerősíthetik ezt a művégtagok gyárában is, egyre több kezet és lábat pótló művégtagot kell készíteni, jórészt éppen a közlekedési balesetek áldozatai számára. Nem egy embertől hallani, azért nem vesz autót, mert fél a volán mögé ülni. S nemcsak azért, mert saját életét óvja. Arra is gondol, hogy nem tudná elviselni a tudatot: figyelmetlenségből vagy önhibáján kívül halálát okozná valakinek. A gépjárművek szaporodásával egyre nő a balesetek száma, s a szerencsétlenségek áldozatai — az utóbbi napokban is sok példa volt erre — nagyon gyakran gyalogosok. A KRESZ a gyalogosan közlekedők életét is különböző rendelkezésekkel igyekszik megvédeni. Csakhogy hiába vannak óvórendszabályok, ha nem tartják be azokat. A gépkocsivezetők például nagyon gyakran megfeledkeznek, illetve szándékosan nem gondolnak a lakott területen megengedett legnagyobb sebességre. Sokan közülük nemrég gyalogosok voltak s talán ők szidták legjobban azokat az autósokat, akik eszeveszett sebességgel hajtanak még a gyalogátkelőhelyek közelében is. A közlekedésrendészet trafipax-szal felszerelt autóiból nemrég fényképfelvételt készítettek három olyan autósról, aki városban, a kijelölt gyalogátkelőhelyen is jóval a megengedett sebesség felett száguldott keresztül. A Fonógyári úton, a temető közelében — a kijelölt gyalogátkelőhelytől pár méterre — meghúzódó rendőrautóból lencsevégre kapták például a ZA 41—58 és a ZR 09-41es rendszámú személygépkocsik vezetőit: egyiküknél óránként 110 kilométeres, másikuknál 92 kilométeres sebességet mutatott a sebességmérő. A Népkert sor és az Odesszai körút kereszteződésénél, a kanyarban megörökített ZI 22—1 l-es rendszámú kocsi vezetője 96 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedett Csak három autó a sok közül, s hogy vajon miképpen tudtak volna megállni, ha netán gyalagos megy át előttük az úton — ugye felesleges is kérdezni. Nyilvánvaló, hogy idejében semmiképpen. A felelőtlen, hebehurgya, a törvény előírásait, az emberek közötti kapcsolatok írott ée íratlan szabályait felrúgó emberek gyalogosan, a mindennapi életben is veszélyesek. Ha a volán mögé ülnek, s netán agresszív ösztöneik kiélésének lehetőségét látják az autózásban, sokszorosan veszélyesek; vétlen emberek, nagyon sokszor idősek és gyerekek élete függ tőlük. Csupán a KRESZ és a törvénykönyv rendelkezéseivel sajnos aligha lehet védekezni ellenük. L.Zs. Palackba zárt alkotókedv K

ovács A. aranykezű szakmunkás, annyi szent. Szerszámkészítő. Olyasféle az a vasasok között, mint a tízpróbázó az egy versenyágra specializálódott atléták gyülekezetében. Sutákat kérdezek. érzem, de ő csak áll rettenthetetlenül, az olyan emberek biztonságával, akik. nek, amibe csak belefognak, biztos sikerül. Se szeri, se száma újításainak. A többiek a műhelyben, ha elhaladnak mellette, valósággal megsüvegelik. „Mi a gazdasági rutinmunkája?" — szegezem neki hirtelen a magammal hozott kérdést, gondolván, biztos van neki ilyen. Mielőtt válaszra méltatna. megelőzi az idegenvezetőmül szegődött újítási előadó, aki magából kikelve riposztozza: „Mit gondol az újságíró elvtárs! Kovács elvtárs a fejével dolgozik!" Alighanem szentségtörést követtem el. pedig megfordultam már hasonló műhelyben párszázszor. Szóval: Kovács A. csakugyan „kötetlenül gondolkodik". Jár-kel a monst. re üzemben, figyel. Aztán megáll, mond. juk egy présgépnél, szól az asszonynak, hogy „ugyan állítaná már le pár percre, drága", s mikor moccanatlan a masina, ki. vesz belőle valamit — hívei szerint „a lelkét" —. hümmög kettőt-hármat, s odaszól a főművezetőnek, vagy aki vezető éppen ott van, hogy magával vinné néhány napra ezt a micsodát. „Vigye csak, Kovácskám", s már kezdődhet is a visszaszámlálás. Három nap elteltével visszafelé lejátszódik az iménti jelenet, mely természetesen csattanóval végződik. A sajtológép teljesítménye jó egyharmadával megnő, s már be is van vezetve az újítás, mielőtt elfogadták volna. Sokan most azt gondolják, hogy Ilyen meséket írna Andersen, ha ma élne. s ha teszem azt, SZOT-díjas volna, pedig Ko. vács A. élő alak. méghozzá nem is egy van belőle. Abban viszont igaza van a kételkedőnek, hogy maga a történet túlságosan is jól olajozott A legtöbb újítás átmegy vagy tíz kézen, s bizony a fogadtatást illetően nem mindenhol egyforma az értelmezés. Közben telik-múlik az idő. ami általában nem tesz jót az újító alkotókedvének. Van úgy, hogy fél év is eltelik biztató szó nélkül. Ennek ellenére az újítási mozgalom virágzik, alig hallani olyan vállalatról. ahol panaszkodnának. Átnéztem jó néhány vállalat újítási „bizonyítványát". s rendre azt tapasztaltam, hogy a fizikai dolgozók viszik a prímet, ök nyújtják be a legtöbb újítási javaslatot, nekik van a legtöbb elfogadott újításuk, s természetesen a gazdasági megtakarításban is élen járnak. Ennek megfelelően a kalkulált és eszmei díjból is ők veszik fel a nagyobb summát. Mondhatni: így van ez rendjén. Hiszen a brigádversenyben az újítások révén hozott megtakarítás sokat jelent a címek odaítélésénél. Engem mégis az izgat, hogy érvényesül-e bizonyos fékező hatás ebben a nagyra hivatott mozgalomban? A legtöbb iparjogvédelmi előadó elsőre erre diplomatikusan csak annyit mond: „Ha nem csökken az újítások száma, márpedig nem csökken, akkor nem beszélhetünk fékezésről." Majd hozzáteszik: „Más a helyzet annál, akit már ért valamilyen kudarc. Az legtöbbször nem csinálja tovább." Alighanem itt van a kutya eltemetve. S mindjárt a bűvös kifejezés: munkaköri kötelesség! Ez a szorosan egymást követő két szó okozza immáT krónikusan az újítási mozgalom legnagyobb gondját. Kétségtelen, hogy a munkaköri kötelesség határa akkor lenne jól látható, ha mindenki ismerné a munkakörét, lenne arról leírása. Márpedig — tisztelet a kivitelnek — ez ma még a legtöbb helyen nincs meg, vagy olyan általános, hogy abba utólag bele lehet magyarázni barmit Amitől sokaknak elmegy az újítási kedve, vagy legalább is elmehet, hiszen a fizetést az a műszaki és adminisztratív értelmiségi dolgozó is megkapja, aki rendre csak a rutinfeladatait látja el, s nem töri egyfolytában azon a fejét: hogyan lehetne nagyobb hasznára választott közösségénekl Talán szokatlan, amit mondok, mégsem hallgathatom el: ha az újítások jelentős része munkaköri kötelesség, akkor akik soha nem újítanak, azok nem teljesítik a munkaköri kötelességüket? Más kérdés, hogy mi késztet embereket arra — akik nagyon is ismerik munkakörüket —, hogy csak a „határaikon túl" eresszék szabadra alkotó fantáziájukat... A „nehéz" emberek persze nem hagyják annyiban. A többség azonban, kivált, akik „nincsenek védett korban", nem keresnek jogorvoslást a bíróságon. A

vállalatok év végi eredménylistáján valahol alul, szerényen ott húzódik meg az a forintösszeg, melyet az újítások hoztak a konyhára Szép summa valamennyi, mégis arra gondolok: vannak rejtett tartalékok ezen a téren is. Rugalmasabb, ösztönzőbb elbírálással, ügyintézéssel még több szellem szabadulhatna ki abból a feltehetően nem is túlságosan Komfortos palackból — a vállalatok s rajtuk keresztül a népgazdaság hasznára. Kertész Péter robbano Gáztalanító berendezéseket szerelnek fel Az utóbbi két évben a vízügyi szakemberek különösen két tragikus balesetre figyelhettek fel. Elsőként a békéscsabai konzervgyárban rengette meg a levegőt a detonáció. Hárman életüket vesztették. Amikor a katasztrófa okát' keresték, rájöttek, hogy a gyár kútjából előtörő vízben rendkívül sok a metángáz, elillanása után ez alkothatott robbanó elegyet a levegőben. Megerősítette a feltevést egy magánlakás fürdőszobájában bekövetkezett újabb sajátos szerencsétlenség, amelynek anya és a lánya estek áldozatul. Tanulva a történtekből, sorra megvizsgálták a kutak vizét, és azt tapasztalták, hogy az Alföldön csaknem mindegyiknek magas a metántartalma, néhol háromszáz liternél is több fordul elő feloldottan egy köbméter vízben. A jelenség és a gyakori földgázfeltárások közötti összefüggést nem sikerült kimutatni, de a tény, hogy a föld mélye újabb veszélyt rejt magában, sürgette a védekezést. Ebben a kényszerű helyzetben az Országos Vízügyi Hivatalnak kellett eldönteni, mennyi gázt szabad tartalmaznia a közületek által foLengyel szerelők Dunaújvárosban Dunújvárosban a Dunai Vasmű konverteres acélművének építése új szakaszához érkezett A GanzMÁVAG, valamint két lengyel vállalat kilencvenöt szakembere megkezdte a hetven méter magas üzemcsarnok acélszerkezetének szerelését. Képünkön: lengyel magasépítők az építkezesen. gyasztott víznek. A Szovjetunióban a bányavízre, Dániában a mocsaras területek ivóvizére volt érvényben hasonló rendelet, de ezeket nem lett volna célszerű átvenni. Az OVH maximálisan 0.8 liter metántartalmat engedélyezett köbméterenként, mert az ebből eltávozó gáz még zárt helyiségben sem okoz robbanást. Köbméterenként három literig gaztalanítani kell a kút vizét, e fölött pedig az üzemeltető köteles speciális, nagy teljesítményű berendezést felszerelni és annak működését sűrűn ellenőrizni. Ilyen gépet sem Magyarországon, sem külföldön nem gyártanak. A szegedi mélyfúrású kutak vizében köbméterenként átlagosan öt és fél liter a metán, ezt feltetlenül le kell csökkenteni 0,8 liter alá. A szegedi vízmű saját erőből olyan berendezést készített a régóta i&nert gáztalanító elvének felhasználásával, amely jóval nagyobb teljesítményű az eddigieknél. Óránként ezer köbméter vizet tesz fogyasztásra alkalmassá, miközben ötezer liter gázt állít elő. Felhasznalju, b.gy a le. ogő oxigénje vízben jobban oldódik a metánnal, és mintegy kiszorítja azt. Hattyastelepről már ezen a módon ..megszűrt" vizet juttatnak a lakosságnak, a közeljövőben pedig a többi vízm-V'e.. is felszerelik a gáztalaníiókkal. i. E-