Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-11 / 188. szám

4 Péntek, 1978. augusztus 11: postaláda társszerzőnk az olvasó Nyáridőben, idegenforgalmi szezonban érthetően előtérbe kerülnek SE ulazauuil. a helyi közlekedéssel, a kereskedelmi ellatásKaJ kapcsolatos gondok. Postaiida rovatunk legutóbbi, s art mefe'őzó szamahan is közlekedésre, kereskedelemre, vrndeglatasra vonatkor® több észrevételt tettünk közzé. E heti öss/ealli tasunk hol sem hiányoznák a közlekedés kellemetlenségeit feltáró levelek, szó esik a gyalogosok panaszáról is. Az Illetékesektől választ várunk arra. miért van az előírtnál kevesebb tej a félliteres műtasakban. • hogy mikor oldódik meg jó néhány Egy volt vöröskatona kérése Levélben kereste meg szer- aőbb megtudta, hogy az egykenetőségünket Sándorfaivá- kori izázadírnok Szegeden, a ról a Kéri dűlő 24. azám alól Párizsi körúton lakik, de Molnár Sándor olvasónk, aki mégsem sikerült találkoznia 1919-txvj vöröskatonaként a vele. mert a keresett házat kecskeméti 49. gyalogezred- bajtársa eladta, s elköltözött ben szolgált Ugyanebben a Molnár Sándor reménykegyalogezradben volt egy.azá- dlk abban, hogy a Béla nezadímok — oívaaónk nem vü századírnok még él, naamlaknak pontosan a neve- gyon szeretne elbeszélgetni re, csak annyit tud. hogy Bé- vele. Ügy tudja, hogy elófilának hívták. Molnár Sándor aetöje a Délmagyarországnak, jó barátságban volt vele, ezért lapunk hasábjain teszi róaat vettek a csongrádi üt- közzé üzenetét: adjon életkizeiben és a Duna-Tisza- jelt magáról, írjon Molnár közi harcokban. Olvasónk kó- Sándor címére. Micsoda utazás Nemrég, július 24-én je- Elmagyarázták, hogy a szegyet váltottam — oda-visz•za — a másnapi SzegedSzabadka között közlekedő, 8 óra 10 perckor induló autóbuszjáratra. gedi autóbuszállomáson bizonyos mennyiségben elővételben is eladhatnak jegyeket (vajon, mi értelme van ennek, ha így sem lehet felszállni a buszra?). Minvalahánv ember társasává- denesetre feljegyezték a lakcímemet, majd közölték Július 25-én reggel tizenban várakozom a buszra. Begördül az autó — Gyu velem, hogy körülbelül két Iáról érkező menetrendbe- ^ ™ulY? ™*kap°,n? a 3e" rinti járat fel akarunk árát- P061™: <A szállni. A kalauz kijelenti, - ne^vertvalahany ohoev senkit nem vb* fel nntert — biz°ny 8 főposUhogy senkit nem vesz fel, mert már Gyulán megtelt a ra kell majd elmennem. busz. Végül negy embernek "SSO^T soha nem talál otthon a postás.) Ezután má6 választásom mégis sikerült felszéllnia. Mit tegyünk — tépelődünk mi, lemaradt utasok nem maradt, újabb jegyet —, ballagjunk jeggyel a ike- váltottam — ezúttal a 10 zünkben gyalog a határ- óra 20 perces járatra — ,síhoz? Persze, inkább a pénz- került is elutaznom Szatár felé indultunk, vissza- badkara. Mégis, szeretném váltani jegyünket. A pénz- megtudni, vajon milyen intárosnó néhány embernek tézkedéseket tesznek az ilvisszaadta a pénzt, mások- letékesek annak érdekeben, nak, köztük nekem, nem. hogy hasonló kellemetlenViszont íelmehettem a for- ségek a jövőben ne fordulgalmt irodába. Ott meg- janak elő. nyugtattak, hogy a ka la- Kádár Emília uzok „kiskirályok": azt 6725. Szeged, vesznek fel, akit akarnak. Katona József u. 53. Közlekedés, balesetveszély Sorokban Hegedűt Györgyné szegedi, mekes szülőknek, mert esős Kémes utca l/A alatti olva- és száraz időben egyaránt sónk a Budapesti Műszaki kellemetlen a rücskös, tócsáEgyetem levelező tagozatá- kat marasztaló, félkész járnak hallgatója. Mint írja, dán közlekedni, gyakran kell Pestre utaznia, Lapunk augusztus 6-í szá« mivel más megoldás nincs mában szóltunk azokról a számára, mindannyiszor vo- motorosokról, akfk a gyalognattal megy. Éppen ebből járdán közlekednek, s veszóEiaUJok nevében kérdezi kete Józsefné —; hogy a fél- származnak a keílemetlensé- lyeztetik az arra járók bisZ. K. olvasónk, mi az oka literes csésze nem telik meg *ei- ueyanis s 6 óra 35 perc- toneágút. Mint Tóth Mihály annak, hogy az utóbbi Idő- a félliteres tasakban vásárolt kor induló reggeli gyors ál- szőregi olvasónk írja, ezzel ben a megszokottnál drágáb- tejjel. Olvasónk ezért napo- talában 10—20 perces késés- a gonddal nemcsak a fodorbak s jegyek a Fáklya mo- kon át mérte az üzletben vá- sel' valamivel 10 óra előtt ér telepieknek kell számolniuk, ztbsn? Levélírónk megnyug- sárott tej mennyiségét; fél a Nyugatiba. Olvasónk emiatt Szőregen is nagy előszeretstáaára közöljük, s filmsztn- deci általában hiányzott Va- mindannyiszor lekési az tettel veszik igénybe a motoházban nem emelkedett a Jon mi ennek a magyaráza- evetemen •z órákat, roeok és a kerékpárosok a jegyek ára. Igaz. időnként 15 la? Vajon senki nem ellen- Véleménye szerint hasonló járdát Ha csupán gyerefcekforintbs kerül az első hely, őrzi, hogy a tasakokban va- kellemetlensége másnak U ről lenne szó, ez még megbode ennek egyszerű a rongya- lóban az előírt mennyiség van- a «Bíeli gyorssal na- csátható volna, de sajnos sok ugyani* található? — kérdezi olva- ®rf>n sokan utaznak — kü- felnőtt is onszágútnak nézi a lönböző tárgyalásokra, meg utca be52*ll->sekre> hivatalo* össze razala. 11 yenkor olyan filmet vetítenek, iw- sónk. lyeknál « plakátokon is jel- Szegedről a zik, hagy 50 százalékkal magasabbak a jegyárak. 25. szám alatti 'háSSi - Budapestre. gyalogjárdát |A városben nagyon gynk ran tapasztalni, hogy a rend" w- , _ .„ . Satvári György: „Házunkban ^JjJ™ .aS! kívül f^aalmas utkerwztet»71-ben kaptuk meg a la- tíz család él, s mindenki so- * * J"*1 JfYh ződésekben nappal is - sokkást - írja Boros József ne kat bo^nko^ a vtüany Cv- ntitsL »°r órákon át - <«riíEftSá fUdOÍ miatt- Évek óta gyakran elő- tiért« lói *» ínnyel villognak a közLáuló larjanból, a Lugas forduJ( hogy ninctl ^^ . Vajon mtert kellett a jól be- úti jelzőlámi>ák. Megnehezíti utca 6. szám alól. Nagy bá- házban, ha pedig van, akkor váu 8 6rai indulást időt fél ez a járművezetők és a gyanatukra a tető azóta is vál- úgy világít az izzó, mint egy órával későbbre tolni? —kér- logosok közlekedését Vajon ^ eyertya' amikor fúJ a szék dezi Hegedús Györgyné. • lámpákban van a hiba. ször fordultak segítségért a peniJX, a tévé é* a többi n K * vagy egyszerűen elfelejtik a tarján! VI. Lakásszövetkezet elektromos berendezés sem C.K.^vasónk levele mar jelzőkeszülekeket az elnökéhez, Papp Tiborhoz, de működik emiatt megfele- a hely» közlekedéssel, ponto- J^J ^^ villogóról átkaproindamiyiszor elutasító vá- íöen." Olvasónk azt írja, sabban szólva a gyalogosok csolni? — kérdezi P. L. ollüf f JESÍÍÍL. n^í^Tfc hoty a BÉMÁSZ-nál már is- gondjával foglalkozik. Mint vasónk. óketdemin t olvasóink ír- mer6sként fogadják- de írja. a Sajka utcában meg- Egyik délután a Csaba :ttJSTüSl'TU Sítí egyetlenegyszer ram vizsgál- kezdték ugyan) ^ nem fe. - 47 «ámú ház etótt az nul beázik. Régóta figyelem — irja Fcták meg alaposan, hogy lehet a hiba oka. mi . ... • , . úttesten jókora, ltörülbelü. jezték be a jarda aszfaltoza- egy méter átmérőjű, öt-hat sót, a amint arra az utca la- méter mély nyitott csatomakót következtenek, a közeljö- lejárót fedeztünk fel. Mint vőben nem is kap szilárd kisgyermekes szíilők iszo. . , . . , , nyodva gondoltunk a kicsikburkolatot az igencsak for- leselkedő veszélyre - irgalmas utca Római körút- ja többek nevében Talmácsi tói a város központja felé Istvánné felsővárosi olvaterjedő szakasza. Sok bősz- sónk. összeállította: Ladányi Zsuzsa Gémes Eszter: Mindig magam Válaszol az Illetékes Júfíuz 28-í Postaládánkban ban. Üzletünkben a válaszkőzzétettük Kerek György tékot saját — a Szeged és tarján! olvasónk levelét, Vidéke ÁFÉSZ — vágóhídm«ly a közvilágítás furcsasá- jgröi szállított hentesárukkal szűságot okoz ez az errefelé gait tett* szóvá. Észrevételé- bővítettük. lakó öregeknek és a kisgyerrs a DÉMÁSZ-tól válasz érkezett: „A figyelő- és elháritószolgAlat szerelői észlelés után, másnap este • helyi hibát elhárították. Hogy az utcai lámpák egész nap világítottak, annak a kapcsoló meghibásodása volt az oka. a hibát azóta kijavították." Ugyancsak július 28-1 számunkban hoztuk nyilvánosságra Szabó János tarján) olvasónk levelét, melyben n levélíró azt sérelmezi, hogy a Kék Csillag melletti ABCaruházban rendkívül szegényes a zöldség-gyümölcs választék. Dr. Mészáros Tiborné üzletvezető válaszlevelében leírja: ... az olvasó bírálatát elfogadjuk, mert a korábbi Időkben különböző szállítást nehézségek miatt előfordult, hogy csekély választék volt zöldség-gyüin ölesfélek bób Intézkedtünk, hogy vásárlóink ezentúl szép, ízletes és friss gyümölcsöt, zöldséget találjanak a boltEndre Bélának sírjára Tiszta, szelíd lelkét csöndben ringatta az alkony, Egy volt óta mező, benne a róna dalolt, Mások a parlagról büszkénmagasodtak az égnek, 0 a magyar föld méla porába hajolt. Juhász Gyulának e pársoros szép verse — melyet a fenti címmel 1928. nyarán írt — eszünkbe juttatja, hogy a születése révén Szegedhez, munkálkodása kapcsait Vásárhelyhez kötődő Endre Béla (1870— 1928), az Alföld tájánaknépének nagy festő-lírikusa félszáz évvel ezelőtt, 1928. augusztus 12-én hunyta le örök álomra finom színeket látó szemeit. Temetésén Juhász Gyula mondott az Alföldi Müveszek Egyesülete nevében búcsúztatót Mi most „Endre Bélának sírjára" néhány olyan, vele kapcsolatos Idézetet és versrészletet szeretnők pár szál virágként elhelyezni, melyek legközvetlenebb barátaitól, Tornyai Jánostól, Kiss Lajostól és Juhász Gyulától származnak. Kezdjük talán Tornyai János kedves humorú, de mély példázatú jellemzésével, mellyel Endre Béla humánumát, soha meg nem szűnő emberi segítőkészségét dicsért ,„ . .Hányszor előfordul — írja Tornyai, Kiss Lajos: Vásárhelyi művészA mai Tornyai János Múzeum egyik alapító tagja, Kiss Lajos, a neves néprajztudós, így emlékezett vissza Endre Bélára, a festő tiszteletére 1958-ban Vásárhelyen rendezett emlékkiállításának katalógusában: „... Nagy műveltségű és gazdag családból származott, de G mégis a szegények közt érezte jól magát. Velük érzett. Festeni is a gondterhes, sokbajú, szegény embereket szerette. A vásárhelyi mtivészek valamennyien vallották, hogy Endre Bélától többet tanultak, mint az összes hazai és külföldi akadémiáktól együttvéve. Tőle tanulták a legegyszerűbb, de örök igazságokat, melyek nélkül a művész nem alkothat örökéletűt." A vásárhelyi festők közül Juhász Gyulának a vonzó szerénységű Endre Bélával bensőseges viszonya alakult ki, melyet több írása is tükröz. Ezek közé számit az Olvadáskor című 1914. nyarán írott — a népi erők összefogását sugalló — verse. melyet a költő kedvelt festőbaj-átjának, Endre Béla képe alá szánt 1927. élet (Bp. é. n.) című köny- őszére esett Endre Béla vében — fazekas ét művész utolsó, általa is megért szeéletében (itt az Alföldön gedi kiállításának megnyíkülönösen), hogy a szekere tása a Kass-szálíó halljában. elakad. Ilyenkor az átkozott Tárlatán — mely a Vásárheszekir nem mozdul se tl-se lyi Majolika Telep munkáitora. A szegény kárvallott nak bemutatójával volt hiába tekinget égre-földre, összekötve — Juhász Gjrula sehonnan semmi segítség, az alföldi festészet e kimaAkkor eszébe jut a művész- gusló alakját, Endre Béla ne/c — Endre Béla. Egy szó, a jó Béla bácsi menten ott terem és az elakadt szekeret játszi könnyedséggel a kis ujjával kirántja, a és a vásárhelyi művészet című előadásában méltatta. Zárjuk e kis megemlékezésünket Juhász Gyula 1925. szeptemberében írt Vásárkátyúból. (De sok ilyen sze- he}V\ sétatéren című, nosz. , ,, • , ,, talgikusan édes-bus versével, keret kirántott már, nézze ^ Endr(f ^ meg akárki, egész bele van éknak szeretettel" ajánlt, g görbülve a kis ujja.)" e'só szakasza így hagzik: Első szerelmet, első verset Te hoztál, Vásárhely, nekem, S mi kedvesebb öreg szívemnek. Mint első vers és szerelem? A vásárhelyt sétatéren Muzsikál múltam boldogan S felejtem éjben, sárban, dérben, Hogy ifjúságom oda van... Szelesi Zoltán Metró a Volga partján Kujbisev — a Volga-part építenek. Az elmúlt ötéves egyik festői szépségű városa — napjainkban nagy építkezések színhelye. Az 1 millió 200 ezer lakosú városban gyom ütemben fejlődik a lakásépítés. Főleg tervben több tízezren költöztek új lakásba. A tizedik ötéves tervben Kujbisevben is megkezdik a metró építését. Ez jelentős mértékben hozzájárul majd a város közlekedési gondjainak 12—16 szintes lakóházakat megoldásához. 05. Beleesett a szamárköhögésbe, ha köhögött olyankor a széklet véres gennyel ment el. El akarta a kisasszony helyezni, de senki sem vállalta. A testvérem nagyon könyörgött, vigyem el, mert neki az ura nem engedi. Később odaviszi hozzá, -e testvéréhez, Kerekes Alberthez. Ráalltam, de az orvos beleegyezése ls kellett. Mikor elmentünk hozzá, azt mondja: — Bozóné! Van magának fogalma, mit akar? Aki beleejtette a bajba, gondozza ki belőle. Három kicsire rávinné? Kezdtem visszatáncolni, de a testvérem azt mondta, viszi tő'em rövidesen. Éppen búcsú előtt szombaton vittem el a kislányt Nálam a búcsú a lakodalommal felért, mert mindenfelől Jött össze a rokonság. Igencsak bárány, meg pulyka lett vágva. De milyen fáradság volt az nekem! Alig álltam a lábamon, az egyik vendég jött, a másik ment azt mindenkit kiszolgálni. Estefelé odamegyek a kislány fekhelyéhez. — Uramisten, ez meghalt! — mondom a testvéremnek. Jön oda a testvérem, dehogy halt felveszi, az ölébe helyezi, pulykalevessel eteti. A kislány evett szemlátomást változott a színe. Később megint etettük, egyszerre csak keveset adtunk neki. Az étvágya megjött evett ís, de a köhögés nem múlt el. Sőt mi több, a két kisebb lány is megkapta. Ügy kinozta őket a köhögés, hogy mikor köhögtek, a szemük fehérjét elborította a vér. Egész éjjel hol az egyik, hol a másik iákolt. mint a szamár. Hosszú kosarakba voltak az ágyam elé rakva, mert ha elfogta valamelyiket, azonnal fel kellett ugranom és felemelni őket, mert fekve megfulladtak volna. Ilyenkor mindig tisztába kellett tenni, mert alól meg a véres genny ment. Hat hétig a lámpa nem volt eloltva, de alvás sem nekem, 42 kilóra fogytam. Az orvos kezelte őket, volt egy babakocsim, mind a hármat vittem egyszerre. Reggelente egész halom pelenka várt a mosásra. Lótejet kerestem nekik, mert szamártejet sehol sem kaptam, azt itattam velük. Ha bajban van az ember. kapkod fűhöz-fához. Hat hétre kitisztultak, én meg beleestem. Mi szidást kaptam én az jurámtól. Ahogy elmúlt a betegségük, szemlátomást gyarapodtak a kislányok. Mikor egészen rendbe jöttek, én magam is kitisztultam, a lányok híztak. Volt nekik egy olyan kalitkaszerűség csinálva, mint most a járóka, csak nagyobb térségű. Ez a sparhet közelébe volt téve, oda adtam be nekik a játékokat, sokszor elaludtak benne, amelyik almos volt. Már kétéves volt a kis Gyovai, az a kis, halálnak szánt lányka. Véletlenül megtudtam az anyja címét a Sári anyjától. Gondoltam, frok neki, lássa meg, milyen szép gyermeke van. El is jött egy szombaton délután. Szabadkán lakott. A szülei egy kaszárnyában kantinosok voltak. A három kislány bent volt a rácsosban. Mondom neki: — Válassza ki, melyik a magáé? Nézi őket, a legsoványabbra, Sárira mondta, hogy az az övé. Mondom neki: — Nem! Akkor az Hónára mondta. — Nem válogatunk, egynél álljon meg. Végre aztán megmutattam, melyik az. Nem győzött elcsodálkozni rajta. De a kislány nem vállalta be, bár azután jött ritkásabban, hozott is neki nyalánkságot, de a lány nem barátkozott mee vele. Titokban örültem is neki, mert szándékomban volt örökbe fogadni. Mar akkor tudtam, hogy nekem nem lesz. Csak a sorsok másképpen alaikultak. Csak estelenként értem rá varrni, ilyenkor a két kislány kétfelől élit, egv darabig egyiket vettem az ölembe, azután a másikat. Milyen öröm volt ez nekik! A Sárikát meglátogatta sűrűn az anyja, meg a nővérét, azok szerették az anyjukat, mindig úgy várták. Amint már Írásom elején emiitettem, azért cseréltem meg a húzat, mert ez 600 négyszögöles volt, az első meg 300 négyszögöles. Faluhelyen a kert Jövedelmező. Mellettem a Palié, fél házzal, 300 négyszögöl földdel, határos volt így egy testben 900 négyszögöl kertünk volt. A másik felől határos szomszédom Sávai nevezetű ember volt (Folytatjuk0 9