Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-26 / 201. szám

2 Szombat, 1978. augusztus 26. 4 vietnami—kínai határon Súlyos határincidens © Hanoi (MTI) Súlyos incidens történt pénteken a vietnami—kínai határon. Az incidens színhelye Lao Lung tartomány legforgalmasabb határátkelőhelye, a Barátság nevet viselő pont volt. A Hanoiban pénteken este kiadott közlemény szerint a határátkelőhely káderei és biztonsági személyei felhívták az ott csoportosuló kínai származású állampolgárokat, hogy térjenek vissza munkahelyükre. A kínai fél hangosbeszélők segítségévei közbeavatkozott, és provokátorokat arra biztatott, hogy foglalják el a vietnami határposzt egyik részét. A felheccelt emberek kőzúpon zúdítottak a vietnami káderekre és rendörökre. A zűrzavart kihasználva, a kínai halárállomás felől több száz, késekkel és vasdorongokkal felfegyverzett támadó 'benyomult vietnami területre, a provokátorok megsegítésére. A közlemény megállapítja, hogy a brutális akciónak két halálos áldozata és 21 sebesültje van. Közülük hét súlyosan sebesült. Kínaiak — Kínán kívül Egy évtizednyi hallgatás után Peking újra felfedezte a Kínán kívüli kínaiakat és visszatért ahhoz, a hutvanus években már megfogalmazott és követett politikához, amellyel saját szolgálatába kívánta állítani a „honfitársakat". Pontos adatokkal soha senki sem tudott szolgálni. Legfeljebb becslések vonnak: ezek szerint több mint 22 millió kínai él az anyaorszaglól távol, elsősorban Délkelct-Azsiában, Amerikában és Nyugat-Európában. Ók a pekingi szóhusználal szerint a hua-csiaók, vagyis azok, akik távozták, de majd visszatérnek. Rajtuk kívül 15 millióra teszik azok számát, akik távoztak, de már aligha térnek vissza, mert többé-kevésbé asszimilálódtak a befogadó országokban. Természetesen a 22 millióba nem számítottuk be Tajvant, 19 millió lakosával. Már Időszámításunk előtt 200 évvel — nem sokkal a Nagy Fal megépítése után — megindult a kivándorlók áradata. A Sárgu-folyó túlnépesedett völgyéből keltek útra, hogy új hazát keressenek. Hóditások. háborúk, elbukott népfelkelések nyomán újra-úira pnagas^u csapott a kivándorlási hullám. Kína délkőlet-ázSlaí katonái hódításai idején a meghódított területeken telepedtek le, s amikor a közvetlen kínai hatalom megszűnt, maradtak vagy éppen ismét útra keltek. Feljegyezték, hogy a XVIII. században császári rendelettel próbálták meg elejét venni a kivándorlásnak. Sikertelenül. A múlt században a tajplng-felkelés. a nagy népmozgalom leveresc utan elsősorban DélKína, megtorlásoktól joggal tartó, nyomorral és földhiánnyal küszködd parasztjai fogtak vándorbotot. E folyamathoz sajátos hivatkozási ulapot adott az ópiumháború után a győztes gyar'matositók által Kínára kényszerített Tonkinl-szerződés. amely arra kötelezte a meggyötört, letepert birodalmat, hogy ne korlátozza állampolgárai kivándorlását. A magyarázat: a gyarmatosítóknak szükségük volt a szorgalmas kínul parasztokra, az ügyes kézművesekre és a találékony kereskedőkére. tgy alakultak DélkeletÁzsiában, dc bárhol másutt ls, a látszatra rendkívül homogén kínai közösségek. Ránézésre Jószerivel ullgha van 'különbség a szingapúri és a New York-1 Chlnutown, az Indonéziában vagy Torontóban, a Japánban vagy a Fülöp-szigeteken létező kínai kolóniák között. E közösségek zártságát segíti az őei tóidhoz, a nyelvhez, a szokásokhoz való ragaszkodás, uz öltözködés, az étkezés, a hagyományos ünnepek betartása. A Kínán kívüli kfnai negyedben élők — még akkor Is, ha őseik már több száz éve elhagyták az anyaországot — kínai iskolákba járatják gyerekeiket, saját újságjaik, színhazaik, kiadóik vannak és többnyire egymás közt házasodnak. Egyfajta védekezésül ls szolgált ez, hiszen elsősorban Dél kelet-Ázsia befogadó országainak uralkodó osztályai saját céljaik érdekében nemegyszer éltek a kínaiak elleni gyűlölet felkorbócsolásával, pogromhangulat szitásával. Indokként a kínai közösségeknek a gazdaságban, a kereskedelemben betöltött szerepét hozták feL A legnagyobb történelmi tévedés lenne azt hinni, hogy ezek*, ben a zárt közössegekben mindenki kereskedelemmel foglalkozik és gazdag. Délkelet-Ázsia kínai negyedei éppoly rétegezettek voltak, mint a befogadó országok társadalma. Csak legfeljebb kifelé kevésbé tűnt annak. Minden új kínai kivándorló a kínai közösseget kereste meg, s a szegények — érthetően — honfitársaiktól vártak segítséget. Kaptak is, uzsora-, nemegyszer 100 százalékos vagy még magasabb kamatra pénz- és árukölcsönt. S ha a „honfitársaknak" ez jutott, elképzelhető, hogy nem Jártak Jobban a befogadó ország lakosai. De e tekintetben sem volt különbség kfnai vagy indonéz uzsorakereskedő között, egyformán nyomorgatták az Indonéz parasztot, aki kénytelen volt még lábon eladni, elzálogosítani gabonáját. Tagadhatatlan viszont, hogy számarányukhoz képest a kínaiak nagyon nagy befolyásra tettek szert az egyes országok gazdaságában. Szingapúr kivételével, itt ivem kínai kisebbségről kell 'berzéfn!,' minden, négy fokosból három kínai.. És természetesen más a helyzet Hongkonggal, vagy éppen Makaóval, ahol a néhány ezer gyarmatosító tisztviselőtől, katonatiszttói, telepestől eltekintve mindenki kínai. (Y. K. Pao is az, aki a világ egyik legnagyobb hajóflottájának tulajdonosa. Hongkongi bázisú flottája a görög riválisokéval birkózik. Robin Loh-hol Szingapúrban, hol Hongkongban bukkan fel, valóságos multinacionális birodalmat irányit. Nyilvánvaló, hogy ők állanak reflektorfényben és nem a szegény gyári munkások, ónbúnyászok, parasztok é6 tanítók. Pedig ók is kínaiak — Kínán kívül.) Pekingnek azonban elsősorban azok a hua-csiaók kellettek, akiknek pénzük volt és nem kevés. A Kínai Népköztársaság megalakulását követően, nagyon hosszú Időn át az ország éppen rajtuk keresztül kereskedett olyan államokkal, amelyekkel nem volt normális kapcsolata. Hongkongnak különleges szerepe volt, ma ls nagyon fontos. Peking arra ts bátorította a külföldi kínai tökét, hogy garanciák ellenében az anyaországban ruházzon be, s erre a célra külön pénzügyi alapokat létesített. A népi Kína történetében mindig is jelentós valutaforrásnak számított e külföldön élók által az otthoni rokonoknak hazaküldött pénz. Volt év. amikor az adományok elérték az 1 milliárd dollárt. Kína arról sem mondott le soha, hogv a közösségeket saját politikai céljaira használja, rajtuk keresztül közvetve vagy közvetlenül gyakoroljon nyomást helyi kormányokra. A „kulturális forradalom" zűrzavaros éveiben e kapcsolatok meglazultak és most Peking újra erőfeszítéseket tesz felújításuk, minden eddiginél kiterjedtebb hasznosításuk érdekében. A meghirdetett modernizálási program végrehajtásához a jelenlegi kínai vezetés szeretné felhasználni a külföldön éld kínaiak tökéjét, szakértelmét. Jó példa ez utóbbira, hogy csak 1978 első felében több mint 300, az Egyesült Államokban élő kínai tudós tért haza, előadni vagy visszatelepülni. Köztük nagyon sok olyan, aki hadiiparral, űrkutatással kapcsolatos tudományok művelője, oktató vagy kutató. Annak is megvan az oka, hogy az amerikai hatóságok, akik korábban akadályozták, ma miért ösztökélik nyiltan a „hazalátogatásokat". Nyilvánvalóan amerikai—kínai érdekek egyeztetéséről van szó — szovjetellenes alapon. Az is nyilvánvaló, hogy a pekingi vezetés, amely vallja a régi Maomondást — ..Ahol kínaiak vannak, ott van Kína" — a külföldi kínai közösségeket nagyhatalmi, terjeszkedő céljaira kísérli meg felhasználni. A legjobb példa a Vietnamban élő kínai közösség esete. A szocialista Vietnam döntése a magánkereskedelem teljes átszervezéséről, a spekulánsok, árufelhnlmozók megtöréséről kétségtelenül érzékenyen érintette az országban, főleg Délen élő kínai kereskedő burzsoáziát. De ez az intézkedés nem a kínaiak ellen Irányult, éppúgy érintett vietnamiakat, franciákat, vagy indiainkat. Peking mégis elindította a suttogó ^propagandát: -kínai kormány hazahívja a tengerentúli kínaiakat a haza építésére, és aki nem engedelmeskedik, az áruló." A Vietnamban élő kínaiak megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, ugyanolyan Jogokkal élhettek, mint a vietnamlak. Sokan közülük ott harcoltak a felszabadító hadseregben, fontos politikai pozíciókat tölthettek be. Vagyis Pekingnek ez a hirtelen támadt „aggodalma" egyszerűen a Vietnamra gyakorlandó nyomás része. És erre bizonyíték: a kínai vezetés egyetlen egyszer sem emelt szót annak az 500 ezer Kambodzsában élő kínainak az érdekében, akiket a háború óta elűztek otthonukból és sorsuk azóta nagyon is kétséges. Zalai István BREZSNYEV—HAMMER. TALALKOZÖ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a Krím félszigeten fogadta Armand Hammer amerikai Üzletembert, aki — mint ismeretes — az Occidental Petroleum Corporation közreműködésével épülő szovjet műtrágyagyár egyik üzemegységének avatására étkezett a Szovjetunióba. Leonyid Brezsnyev a többi között kijelentette. hogy a szóban forgó együttműködés a kölcsönösen előnyös szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése jó lehetőségcinek meggyőző példája. PLUTÓNIUMFERTÖZÉS Nagy-Britannia atomfegyver-kísérleti telepét hónapokra megbénította a plutónlumfertőzés hirtelen hatalmasra duzzadt botránya. A hadügyminisztérium azonnali hatállyal lezárta az aldermastonl telep minden plutóniummal dolgozó részlegét és közleményében először ismerte él, hogy „fontos fejlesztési programok szenvednek halasztást". amerikai Változások a szegények p£ országában Laoszban © Vientiane (AP) G. V. Montgamery képviselő vezetésével amerikai kongresszusi küldöttség érkezett pénteken Vientianeba. A laoszi fővárosban kormánytisztviselők fogadták a delegációt. A washingtoni kongresszus képviselői az Egyesült Államok indokínai háborújában eltűnt amerikai katonák sorsáról kívánnak tájékozódni Laoszban. A küldöttség — mint arról beszámoltunk — szintén ezzel a feladattal előzőleg Vietnamban járt, és laoszi látogatásáról ma, szombaton még visszatér Hanoiba Géprablás Papírlapok a lépi- . kisasszonynak © Genf (MTI) Pénteken légi kalózok kerítették hatalmukba az Atlanti-óceán fölött a TWA amerikai légitársaság egy Boeing—707 típusú, New Yorkból Genfbe haladó gépét. A gép Genfben leszállt. A genfi rendőrfőnök a repülőtéren tartózkodó újságírókkal ismertette a géprablás eddigi eseményeit. Ezek szerint egy utas papírlapokat l&ttM %,egyj&„}égjjcisaszszonynak. $ lapok tartalmaznák a. n^£ukat -höT „Egyesült .. forradalmi harcosoknak" hol „Kölcsönös szövetség tanácsa a békéért, az igazságosságért és a világhétéért". hol pedig „Pragmatikus palesztineknek" nevező terroristák két üzenetét. Az egyikben a háborús bűnös Hess, valamint Sirhan Sirhan (Róbert Kennedy gyilkosa). és öt. az Egyesült Államokban fogva tartott horvát terrorista szabadon bocsátását követelik. Második üzenetükben különös módon olyan személyek szabadon bocsátását sürgetik, akik ellen nem is indult bírósági eljárás. Közöttük van Hess felesége. fia és ügyvédje. Ismeretessé vált, hogy a gép fedélzetén 79 utas és 11 főoyi személyzet tartózkodott. A genfi rendőrség kiürítette a repülőgépet, a terrorista kilétének megállapítása folyamatban van. Az ENSZ-megbízottak már az átmenetről tárgyalnak Namíbiábnn, arról, hogyan bonyolítsák le alt a választást az év végén, amely eldöntheti: ki jut hatalomra a függetlenné: váló országban. 'Kérdés persze, hogy egyáltalán lesz-e választás, s az is kérdés, ha lesz. kifejezl-e a helyi lakosság valós akaratát. Alapos ok van rá, hogy kételkedjünk az igenben. A kétkedés magyarázata Afrika eme hatalmas sivatagi területének történelmében. közelmúltjában és jelenében rejlik. Az egykori portugál, brit, majd német gyarmatot az első világháború idején szállták meg az akkori brit domínium, a mai Dél-afrikai Köztársaság csapatai. Később a Népszövetség adta hivatalosan Pretória kezébe, igy lett Dél-Afrika mandátumlerületévé. Arrafelé aztán úgy vélték, ez mindig így marad. Tévedtek. Ahogy változtak az erőviszonyok a világban. Afrikában és az ENSZ-ben, úgy változott Namíbia sorsa is. 1986-ban a világszervezet kimondta, hogy Dél-Afrikának nincs joga belbirtokaként kezelni a területet, ellenkezőleg, az ott élő mintegy egymilliós lakosságnak joga van az önálló állami léthez. Ezt persze kimondani könnyebb volt mint megvalósítani. 12 évnek kellett eltelnie, hogy valamiféle átmenetről lehessen beszélni. A magyarázat egyszerű. A fajüldöző Pretóriának jó oka volt rá, hogy foggal-körömmel ragaszkodjék a Namíbia feletti uralomhoz. A Venezuela méretű hatalmas terület jó része ugyan kietlen sivatag, de az Itt befektetett minden 100 dollár évente 200 dollár profltot biztosít. A munkaerő nevetségesen olcsó. Namíbia vezet Afrika ólombúnyászatában és cintermelésében. Gyémántbányáinak világgazdasági jelentősége van. És — talán ez a legfontosabb — itt sejtik Földünk ismert uránkészletének 10 százalékát. A már működő bányákat nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, brit és francia monopóliumok irányítják. S mégis — Sam Nujomának, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet vezetőjének szavaival — a hihetetlen gazdagság ellenére az afrikai szegények között is a legszegényebbek élnek itt. A gazdasági ok katonaival is párosul. Az országnak legalább ezer kilométeres tengerpartja van. erre haladnak el az Afrikát megkerülő hajók, köztük például az RÁDIÓTELEX BVT-FELIIÍVAS A Béke-világtanács ismét összehívta a világ békeharcos művészeit, tudósait és más neves értelmiségeit. Felszólította okét, hogy a békéért küzdő értelmiségiek wroclawi világkonferenciájának 30. évfordulója alkalmából október 6-i kezdettel Wroclawban megtartandó háromnapos jubileumi találkozójukon ismét emeljék fel szavukat a nepek békéjéért — jelentette be a iengyel országos beketunács nyilatkozatában, amelyet a wroclawi békekongresszus megnyitásának 30. évfordulóján, pénteken hoztak nyilvánosságra. ÖSSZEÜLT A KONKLAVÉ Vatikénvárosban pénteken délután összeült a 111 bíborosérseket — köztük a magyar Lékai Lászlót — tömörítő konklüvé, hogy megválassza VI. Pál utódát, az egyházállam történetében a 364. pápát. A Sixtusi-kápolnában szombattól kezdve naponta négyszer szavaznak. HÍRÜGYNÖKSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Jolle Jolles, a holland hírügynökség vezérigazgatója, az Európai Hírügynökségek Szövetségének elnöke az MTI vezérigazgatójának meghívására augusztus 23—25. között Magyarországra látogatott. Látogatása során tárgyalásokat folytattak a két tájékoztatási intézmény további együttműködéséről. Jolle Joliest fogadta Várkonyl Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője. „ÜZEMI BALESET" Súlyos „üzemi baleset" történt csütörtökön az Egyesült Államok egyik föld alatti rakétakilövő bázisún. Kansas szövetségi államban, Vflchita várostól mintegy 50 kilométerrel délré,- Titán— II. Interkontinentális rakétakilövő támaszponton . — az egyik rakéta megtöltése közben — nagy mennyiségű nitrogéntetroxtd-gáz szabadult ki, A bázis egyik alkalmazottja a helyszínen meghalt. olajat szállító óriás tankerek. E partvonalon van egy kikötő, amelyet a kontinens Hongkongjának is neveznek: Walvis Bay. Stratégiai jelentősége óriási: az egyetlen olyan kikötő a partvonalon, amely alkalmas nagy hadihajók fogadására is. Van persze más, újabb keletű katonai szempont is. Namíbia északon Angoléval határos. A népi Angola megszületése óta a dél-afrikai fajüldözők Namíbiának valamiféle ütköző állam szerepét szánták. Emellett itt képezték ki, s képezik ki ma is a törvényes angolai kormány ellen harcoló egyik szakadár szervezet, az UNITA katonáit. A Namíbiát 20 ezer fős katonasággal megszállva tartó dél-afrikai rezsim ezt a területet használta fel kiinduló bázisaként az Angola elleni agressziókhoz. Miért van szükség e katonaságra? Azért, mert másképpen már régóta nem ment volna a hatalom megtartása a terület fölött. Namíbiában ugyanis .1960 óta küzd a függetlenségért a SWAPO, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet. Katonai, politikai sikereit az elnyomás sem akadályozhatta meg. E szervezetet Ismerte el a namíbiai nép törvényes képviselőjének az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet. Az afrikai változások, a haladó Angola és Mozambik megszületése és a SWAPO tekintélye kényszeritette a dél-afrikai fajüldözőket és nyugati pártfogóikat arra, hogy valamifajta — természetesen nekik tetsző — megoldást keressenek. Először azzal próbálkoztak, hogy a megalkuvó helyi politikusokra ruházzák . át a hatalmat, aztán rákényszerültek olyan rendezési tejfv kidolgozására, amelyet a SWAPO ls hajlandó volt elfogadni. Az egyezség az idén július közepén született meg. Eszerint 1500-ra csökkentik az országban állomásozó dél-afrikai csapatpk létszámát, ötezer ENSZ-katona és ezer megfigyelő érkezik Namíbiába, akik a rend fenntartására és az év végén sorra kerülő választások előkészítésére, lebonyolítására és tisztaságára ügyelnek. Afrikának azonban már szomorú tapasztalatai is voltak a világszervezettel. Emlékezzünk csak 1960 Kongójára, az ENSZ-csapalok ottani működésére! Akkor a haladó rendszer likvidálásánál segédkeztek. Azóta persze alaposan változtak az erőviszonyok. A SWAPO. a felesleges vérontást elkerülendő, volt hajlandó belemenni a kompromisszumba. De sohasem mondott le meghirdetett céljáról. a kolonialista és neokolonista befolyástól mentes, független. Namíbia megteremtéséről. Vezetői azt is tudják. hogy a fajüldöző Dél-Afrika mindent el fog követni a neki és pártfogóinak tetsző választási eredmények kicsikarásáért, ha kell, akár terrorral, megfélemlítéssel is. Mi több. Pretóriában egyelőre hallani sem akarnak arról, hogy Walvis Bay az ú.l államhoz tartozzon. A kikötőt és környékét jogellenesen, hivatalosan is aiinektálták. Ezt viszont a SWAPO nem fogadhatta el. Az ügy tehát rendezésre vár. Mindenesetre a felszabadítás! szervezet sohasem zárta kl a fegyveres harc folytatását, ha Dél-Afrika megsérti az egyezséget, vagy meg akarja tartani a mély vizű kikötőt. Jóllehet még sok idő van hátra a választás napjáig, ultgha hií hető azonban, hogy Dél-Afrika — önmagát megtagadva — belenyugodjon egy haladó rendszer hatalomra jutásában Namíbiában. Z.L