Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

4 Péntek, 1978. július 21: postaláda társszerzőnk az olvasó Tóth Mihály (Kossuth Lajos fiugárút 16.) szomorúan tapasztalja, valószínű többedmagával, hogy az utóbbi hetekben romlott a kereskedelemben árult Anna-víz minősége. Kíváncsi lenne olvasónk az okokra. Z. P. vendégségben járt nemrégiben az Alsónyomás soron és minősíthetetlennek tartja a nyílt árokból áradó bűzt. Vajon nem károsítja a szennyes víz az ott élők egészségét? — kérdezi. Kürtőska/ács — Javában benne járunk már a nyárban, ki a város vagy az ország határain túl piheni ki egész éves fáradalmait, kinek meg éppen ez az évszak adja a legtöbb munkát. Ez . _. . . lehet az oka, hogy olvasóink levélírókedve is alábbhagyott, pOp/llU/ jelzi ezt a nekünk címzett borítékok gyérülő száma. S akik . , ...... , , , , - — - • . , j , , t A város tisztán tartása marinak, azok is többnyire „örökzöld" temakkal fordultak hoz- mar közüggyé vált, s úgy tűzdnk, amelyek télen-nyáron panaszra adhatnak okot. Már- nik, mintha a lakosság jobpedifl sajnos ilyen a kereskedelem is. ban vigyázna a föltakaritott utcákra. A tisztasághoz azonban ez kevés. Tóth Lászlóné panaszának helyt adni nem írJa' h°gy vasárnap a SZUE tudunk, mivel a sör is kere- melletti medencékhez vitte . .. . i i tes áru, így korlátlan meny- kislányát Gondtalan stranPOrleKeaUnK nyisegben nincs belföldi sör- dolasuknak azonban véget r böL Importsörből megfelelő vetett a kürtőskalács-vásárT. I. — mint Írja —, min- a mennyiség és a választék- lás. Ugyanis a csemege eldennap vásárol többek kö- bál kedves vevőink vásárol- fogyasztása után „nyakukon" Kereskedünk, zött 10 dekagramm fölvágot- hatnak, ahogy kedves vemaradt a papírja. Bejárták tat. Az utóbbi időben azon- vőnk is irta, nyolc rekesz ban nem egyszer tért haza sörből nagyobb mennyiséget a Í°kora Parkot, kezükben a 15—20 dekával, akarata elle- az egységvezető nem tud ki- papírral, de nem találtak nére. Az elárusító ugyanis adni." Olvasónk megjegyzé- szemétkosarat A köpenyzsebben őrizgették, mikor hazafelé menet fölfedeztek egy műanyag dobozt. Vajon hány 6zülő tartja be ilyen következetesen nevelési elveit? Csak szét kell nézni a füvön, úgy alkonyattájt... rábeszéli, hogy ennyit vi- se: külföldi sör sem volt gyen. vagy különben reggeli nélkül marad a család. S az , , indok? Ha a rúd végébői io f-el oro nyereseg deka marad, mondja az el- , árusító, azt senki nem veszi \inn\r VPC7fí>CP(T ? mór meg, és neki kell meg- VUS/ 'COZ. C.C3Cg . Veterán eszperantisták A várnai kongresszusra utazó, nagyszámú külföldi eszperantista részvétele igen élénkké és hangulatossá tette a XXVII. Magyar Országos Eszperantó Kongresszus július I6-i ülését, amely a veterán eszperantisták összejövetele nevet kapta. Az ülésen felszólalt Eugén Raveloson, madagaszkári pedagógus, aki elmondta, hogy a sok nyelven beszélő Afrika és a szigetvilág népe a közös nyelv segítségével akarja megteremteni a népek összefogását. Amikor megkérdeztük a franciául is kitűnően beszélő pedagógustól, hogy miért van szüksége neki az eszperantóra, hiszen a francia nyelv is egyike az úgynevezett világnyelveknek, Eugén Raveloson így válaszolt: A francia nyelvet Franciaországon kívül a munkásság nem tanulja, egyébként is Franciaország tőkés állam és évszázadokon át elnyomta a gyarmati népeket. Az úgynevezett világnyelveket csak állandó tanári felügyelet mellett lehet jól elsajátítani és az emberek nem arra születtek, hogy örökösen nyelveket tanuljanak. A gyarmati népek sok nyelven beszélnek és ennek következtében nem teljes a megértésre való törekvés sikere. Hasonló és gyakorlati érvekkel alátámasztott a lengyelek véleménye a közös nyelvvel kapcsolatban. Szerintük nem fontos az Egyesült Nemzetek hozzájárulása, mivel a Csendes-óceán térségében kialakult pidzsin nyelvekhez sem járultak a világ nagyhatalmai, mivel azt a népiek érintkezése alakította ki. Ugyanúgy hasznos volna a magyar és lengyel nép között az eszpierantó nyelv iskolai oktatásának a bevezetése, mivel a két ország érintkezése és a nagy turistaforgalom is követeli a nyelvi nehézségek kiküszöbölését. Egymás nyelvének a kölcsönös elsajátításából nem lesz soha tömegmozgalom. Az eszpierantó nyelv, mint a legkönnyebben megtanulható nyelv, sokkal jobban szolgálná a népek közötti barátság elmélyítését. Korsós Lajos Ami szemet szúr B. I.-né érdeklődéssel olSzegedi Ünnepi Hetek "78 hanem orvosi segítséget — olvassuk a plakátokon, igénylő sérülést is okoz. Elvárjuk mi, városlakók is és hangzott ez mér tanácstagi gyönyörködünk az ünnepi beszámolókon is. Akár az előkészületekben, a csinosodó Aradi vértanúk terén levő városban. Van azonban né- Szőregi csata emlékművének hány szemet bántó jelenség „megviselt" környéke is. Az is — írja Nagy László (Csa- ott futballozó fiatalok tönkíizetnie. Tehát a vásárló vasta lapunkban a lépcsőzerendelkezi? igen csodáikon Lnylt, •SÜKETÍT BdeSetVeSZely! nanK rajta. lamj ^ & középiskaIaB fja Sz. A.-né panaszának szín- ezután háromnegyed nyolcra Szep a Honved teri jatszo _ _ ^ J| helyét is pontosan megírta, mcgy, hogyan kíséri el az ál- tór' "i'ömmel vitte oda eddig n"ádi útca 17.) —, amely el- retették a* virágáfflíást szegéiim jobbnak látjuk, ha a le- talános iskolás, nyolcéves permekeit G. F.-né. Ámult- len tenni az illetékesek lyező téglasort, s ezeddig velet elküldjük a megneve- kislányt az iskolába? Nyil- kor azonban oromé csaknem tudnak> a városát szerető senki nem állította helyre, zett üzletbe, vizsgálják meg ván megteszi ezután is, de panatta vedlett at, amikor járókelő csupán azzal segít, Legalább a dóm környékét ott n történteket és ítélkez- ezzel a kicsi nem nyer. az elromlott kut korul, ta- ha észreveszi mindezt és fel- kellene példásan rendbe zenek saját berkeikben, be- marabb kell kelnie, rohanva ^n éppen a javítas abbaha- hívja rájuk a figyelmet. A tenni, ahogy a parasztember látásuk, igazsagérzetük sze- kapja ^ a reggelijét, és fél SF0" nyomain — megbotlott Dóm tér jobb oldalán, a készíti el a tisztaszobát, ha nnt. Az esetet azonban köz- nydetöl már ott őgyeleg az klsfla'1iSzerencsfr5,i cs^k szerb templom felőli részen vendéget vár. városi temetőben. S ami tollat adott a kezébe: az ott dolgozó diáklányok illetlen, a helyhez méltatlan viselkedése. Olvasónknak igazat adunk: a gyászolók méltán sitani"? nem árt elültetni a még gondtalan, vidám gyerekekben sem. Gémes Eszter: readjuk, ugyanis nem egyedi ^oLa eiőtt vagy odabenn, fölhorzsolta a térdét, de jelenségről van szó, és jog- várva a nyolc órát. S mivel könnyen történhetett volna gal érezheti sérelmesnek ' . , ' ... súlyosabb baleset is. mindenki, aki a szocialista valószínű, nem egyedül ez a kereskedelem normái szerint testvérpár jár ebben a cipő- ^ . szeretne vásárolni. ben, a közlekedés sem nyer /vCJJVC/CttC/ Olvasónk meglátott a kira- olyan sokat az általános és katbah egy árut, amely meg- középiskoiai tanítás kezde- Telekl Ferencné (Oskola tetszett neki. Bement az üz- necvedoras eltolódása- utca 18) édesanyja sírját lá" letbe. érdeklődött az ár íelől. t*ne* negyedórás eltolodasa- togatta meg a minap a Bel A válasz: ezután fogják vaL árazni. Másnap visszament olvasónk, árcédula még min- r_ i L _ dig nem állt a portékán. De OOTOKDun csodák csodája, amíg 6 nézelődött, egy férfi lépett az Erényi Lajos (Kistisza üzletbe, megkérte az eláru- 13)_ amint írja fölcsapott emelhetnek szót, ha a temető sltót, ne adja már el azt a • csendjét viháncolással, játbizonyos árut, amelyre aztán P^auo auvomaiava. jum- szótérre vagy vidám kiránrákerült az „eladva" cédula. ota a buszokon kétforintos dulásra illő viselkedéssel fölOlvasónkkal elkeseredése érmékért ad jegyet a gép, dúlják a gyerekek. Nemcsak leíratta ezt a mondatot: ,.Ir- azóta csak öt 15—20 alka- a gondnokságtól lehet elvárSyVfLrvna,Jómengnyf^ ^ ^ 32 ^ " ^P-rtalták í igtyűlígé^, Clabb enyém sok' nem adna"e két darab már valaki elvesztésének fájaz áru" egyforintosért kétforintost, dalmát, s az együttérzés ké* Ritkaságok - és hiánycik- Kérdése a következő: nem - függetlenül a kek is vannak, sajnos. Ez lehetne a jegyárusító helye- "ll" azonban nem jelenti azt, ken kétforintosokat is íogy bármelyik üzletvezető eltűrheti: az elárusítók maguknak hasznot kovácsoljanak ebbőL Ennek még a látszatát is el kellene kerülni. Olvasónknak — és minden vásárlónak tanácsoljuk, ha hasonló Jelenséggel találkozik, ne röstellje kérni a vásárlók könyvét. Ezt tette Korom Ferencné Vs (Algyő, Bartók Béla u. 25.), bár őt a válasz nem nyugtatta meg. Az ópusztaszeri Árpád emlékműnél levő büfében olvasónk — ötödmagával lévén — őt üveg sört kért. Meglepetésére kettőt tettek elé. Mondták, ezt nem tudják elosztani, hiszen poharat se kaptak mellé, csak korsót. Az elégedetlenkedő vendégek ezután elnyerték „méltó" büntetésüket: egyáltalán nem szolgálták ki őket. „Én is vendéglátó dolgozó vagyok és szerintem, amíg az üzletben sör van, addig kötelesek annyit adni, amennyit kérnek." Bejegyzett panaszukra a kisteleki Egység AFÉSZ-tól a következő választ kapták: „A vásárlók könyvébe tett panaszát megvizsgáltuk és igen rozoga a kerítés', félő, hogy nemcsak az arra járók esztétikai érzékét sérti meg, Összeállította: Chikán Ágnes A szövetkezeti parasztság üdültetése A korszerű mezőgazdasági termelés, a műszaki újdonságok széles körű használata következtében a szövetkezeti dolgozók ma már nemcsak télen üdülhetnek. A Szövetkezeti Parasztok Szövetségének Üdülési Bizottsága három évszakban — ősztől tavaszig — nyújt pihenési lehetőséget a wövetkezeti tagoknak. 1978-ban 36 000 szövetkezeti tag vesz részt családtagjaival a szervezett üdültetésben. Az üdülőhelyek közül választhatják Prágát, Pozsonyt, Bnnót, Karlovy Varyt, Mariánské Láznet, I.uhacovicét vagy a helyi üdülőközpontok közül Krko« nősét, Krusné Horyt, a Beszkideket, az Alacsony- és a Magas-Tátrát Az idén is, akárcsak aa utóbbi években, igen nagy az érdeklődés a szovjet te> matikus üdülés iránt. A dolgozók szívesen kötik öszsze a pihenést a szakmai tájékozódással. Külföldi útjaik során meglátogatják a mintagazdaságokat, ismerkednek a helyi gazdálkodással és kicserélik a tapasztalatokat. A szovjet utak mellet! például az NDK-ba 17 ilyen üdülést szerveztek az ország több területére — a lipcsei AGRA és az erfurti IGA mezőgazdasági kiállítások megtekintésével. Az 1978-as évre összesen 7250 szövetkezeti dolgozó számára biztosítottak külföldi üdülést, s ebből 515 helyet a szakmunkástanulóknak, 712-t pedig az utazó szövetkezeti tagok gyerekeinek utaltak ki. Az utóbbi két számadatból kitűnik, hogy gondot fordítanak a fiatalokra is. Tropikus mezőgazdasági tanszék Az altenborgl Agrármérnöki Főiskolán és a lipcsei Kari Marx Egyetem tropikus mezőgazdasági szakán eüdig 44 fejlődő ország 600 szakembere tanult. Az altenborgi főiskolán, az ország egyetlen speciális tanszakán tizedik alkalommal ismerte el a tanári testület a vizsgázottak érdemeit. Az eddig diplomát kapott 200 hallgató legtöbbje ma már hazája vezető mezőgazdasági szakembere. Családi ház — állami támogatással Az 1971. novemberében 1977-ben 725 millió márkát hozott rendelet óta 45 000 új tett ki ez az összeg. Azépícsaládi ház épült a Né- tési költségeket átlagosan 85 met Demokratikus Köztárr százalékban ezen a módon saságban. Ezek közül csak- fedezik, s ezek 70 száza. „_„„ , . . leka kamatmentes hitel, nem 12 ezret 1977-ben epi- Az álIami köicsönökön kitettek. vül a lakásépítők munkaAz építőket — a munkás- helyükön pénzügyi és anyagi családokat, szövetkezeti pa- támogatást is kapnak. A rasztokat, sokgyermekes csa- családi házak építése az ládokat — állami támoga- NDK-ban 1980-ra valószínűlásban részesítik. A taka- !eg 15 százalékkal növekrékpénztárak és bankfiókok szik majd, és előrelátható1971. vége óta összesen 3,4 lag az ötéves terv folyamilliárd márkát fordítottak mán 55 000 új lakás épül építési kölcsönökre. Csak ilyen feltételek mellett Mindig 79. — Maradj még! — kérleltem. — Nekem ez elég egy évre, mindenki keresse be a maga szükségletét. A többi falusiaktól látva én is elmentem Dúcba krumpliföldet fogni. Fél holdat kértem, adott is az intéző egy jó darabot, ahogy felléptem, közel volt az egy holdhoz, örültem neki, mert a kenyér után a krumpli kerül legtöbbször az asztalra. Vetőmagot is adtak, harmados volt. Fogadtam egy gyereket, elvetettük. Az uraság le is ekézte, csak a sorok közé kellett odacsapkodni a kapaval. Eddig nem sok bajom volt vele. Éppen sandorfalvi búcsú előtti héten eresztették meg az ásást. Ha az uraság valami termést be akar takarítani, oda mindenkinek menni kellettaki abban érdekelve volt. Ott külön 'egy-két felessel nem vesződtek. Nekem meg arra a hétre el volt vállalva a sok varrnivaló, búcsú alkalmával sok vendégem szokott lenni. Mondom az uramnak. — De rosszkor kezdik ezt a krumplit ásni, én még belebolondulok a héten. Itt a varrás, nektek enni vinni, a búcsúra készülődés. — Hogyhogy nektek? En megyek Baktóba Ágnes néniékhez. — Te? Hát nem segítesz? — Ahogy mondod! — Mit csinálok én magam? Kemény a föld. vágni sem bírom, az összest három felé széjjel válogatni, zsákot emelgetni! Mikor szakad már le az ég? — Ha fölvetted a kolompot, zörgesd! Énrám egy picurkát se számíts! El is ment. Lerogytam egy kis ágyra, hangtalanul zokogtam. Pedig úgy megkönnyebbültem volna ha torkom szakadtából ordíthattam volna. Megfogadtam a szomszédasszonyomat, a jószágot rábíztam a lányára, ő tudta, hol van az én vetésem. Megbeszéltem vele, hogy másnap reggel menjen oda. Én meg este hazajöttem anyámekhoz, a két húgom még lány volt, anyámtól elkértem őket. Mi már nem mentünk Sándorfalva felé hajnalban, mert a távolság ugyanannyi tőlünk is. Vágtam a bokrokat fel, hárman meg ásták. De az életbe, amennyi krumpli ott volt, leírhatatlan. Csak az volt a baj, hogy apró volt, és késedelmes volt a szedése. Három négyökrös szekérrel vitték be a majorba. Háromfelé széjjelválogattuk, háromfelé elosztottuk úgy, hogy az egész hetünk ráment. Szombatra nem jött a szomszédasszony sem, sem a testvéreim, de én sem mehettem volna, ha megszakadok, akkor sem. Péntek estére rendben volt a válogatás. Nekem egy szekérrel járt. Mondom az intézőnek: , — Mátyás bácsi, küldje haza most nekem a krumplit. Igaz, hogy holnap én, de a többi cimborám se jöhet, az uraságét verembe hordani, de küldök helyettem, aki letakarítja. — Nem vitetöm haza! Elég sokan becsaptak már. — Mátyás bácsi, itt a pecsétgyűrűm zálogba, ha nem küldök helyettem, ezért lehordja bárki — Esetleg így elvitetem. Megraktunk egy szekeret, még tele zsákokat is raktunk a tetejére. Hazahozták a nagy szekér krumplit, ledúrtuk az udvaron, letakartuk, később vermeltük el. Éppen már az uram is otthon volt Látszott rajta, mennyire örül neki. Hiszen jutott' belőle nekünk is, meg a jószágnak is. Csak mondom, baj van, mert az uraság része nincs lehordva a verembe. — Annyi baj legyen! Akinek nem tetszik, hogy ott van, majd lehordja. — De nem úgy van áml — mondom. — Mert a gyűrűm zálogban ott maradt nála. — Isten marhája! Csak azt csodálom, hogy nem szénát eszel. Ismét nagy vihar tört ki köztünk. Fogadtam aztán egy jó erős asszonyt mellé, na menjetek, egy-kettőre takarítsátok le. Mikor odaértek, mondja az uram Mátyás bácsinak: — Jöttünk a krumplit letakarítani, adja ide a gyűrűt! Odaadta. Mikor Mátyás bácsi elment, ő meg n major árnyékában útnak vette magát. — De hamar hazajöttél. — Aki szívesen dolgozik, az halad. Egész este van már, jön Kovácsné, m-gábói kikelve, szidja az uramat. Mind egymaga hordta le kiskassal a két szekér krumplit. Ami zsákokba volt szedve, azt meg Süli Matyinak kellett segíteni lehordani. Aztán átkozott engem. Menjek csak hozzá földet kérni, majd ad ő nekem! (FolytatjukJ