Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

5 Péntek, 1978. július 21: Dinnye — korábban A jövőben egy hónappal előbb, már június végén megjelenhet a piacon a diny­nye, s korábban terem az uborka is annak a termesz­tési technológiának az al­kalmazásával, amelyet a Kertészeti Egyetem kutatói dolgoztak ki. A módszerről csütörtökön háromnapos ta­nácskozás kezdődött az egyetemen. Bővülő Tovább bővül a népszerű Indiai hanglemezek hazai vá­lasztéka: csütörtökön a Vö­rösmarty téri hanglemezsza­lonban kamarakiállításon mu­tatták be az újságíróknak a Gramaphone-India hangle­mezgyártó cég, a His Master, s Voice calcuttai leányvállala­ta ez évi újdonságait Az ebből az alkalomból megtartott sajtótájékoztatón elmondották: az évente csak­nem másfél millió hanglemezt exportáló indiai cég lemezei­ből az idén a tavalyinál 50 százalékkal több, 360 ezer da­rab kerül a hazai szaküzle­tekbe. Tanulmánykötet a tavalyi nyári egyetemről Tanulmánykötet hagyta el következtetésre mindenkép­a nyomdát, a Szegedi Nyári pen eljutnánk. Egyetem tavalyi előadásai- Ha nem is minden terüle­nak anyaga. Művelődés- ten és egyformán elismerten, pszichológia volt az elmúlt de társadalmi méretű és év foglalkozásainak tárgy- súlyú feladatként fogadják el köre, fókuszába állítva az a közművelődést, szerte e egyén szocializálását, közös- hazában. Komolyan veszik, ségi társadalmi lénnyé for- felnőttként kezelik, s talán málását. Ügy is mondhat- mintha kevesebb formaliz­nánk, nevelési kérdésekről mussal is. Megköveteli ezt esett szó 1977-ben, csak ép- a szocializmus építési üteme, pen nem iskolás fokon. A a világ rohanó változása, a társadalom mindennapi éle- tájékozódás és állásfoglalás tének hatásait igyekezett kényszere. Más szinten és új számba venni a tanácskozás, módon kerülnek elénk még a s benne a közművelődési régi kérdések is, s ezekre mai válaszokat adni, felelős­ségteljes kötelességünk. Ezért kell a korszerű — tehát hasznosítható — műveltség, hogy megfeleljünk e gyorsu­ló időnek. A művelődés évszázadokon át elkülönülést, arisztokra­tizmust is jelentett, forradal­mi tettnek számított kilépni a szellemi toronyból és le­menni a nép közé. Ma ez a távolság már jóval keveseb­beket választ el, tömegek igénye lett szakember dolgát, nemköny­nyű feladatait Tizenöt előadást közöl a gyűjtemény, mintegy külön­böző nézőpontból közelítve a közös témát — az elmélet, a tudomány segítségét gya­korlati népművelőinknek. A tudományos kutatás, a hiva­tali és mozgalmi irányítás közös törekvése ez a kötet­ben is megnyilvánuló tapasz­talatcsere, népművelőink is­mereteinek gyarapítására. Sokféle módon vizsgálódhat­nánk, a könyvet lapozgatva, de úgy vélem két alapvető Szegedi Ipari Vásár, Marx tér. ünnepélyes megnyitó ina délelőtt 10 órakor, meg­nyitja dr. Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter. — Nyitva naponta 11—19 óra között. A XV. pedagógiai nyári egyetem, az MTA Biológiai Központjában. A fotóklubok 14. szegedi szalonja a Bartók Béla Mű­velődési Központban, min­dennap 10—18 óráig. Ifj. Fazekas Lajos népi iparművész nádudvari fe­kete cserepeinek kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, naponta 10—18 óráig. Iparművészeti VIT-pályá. zati kiállítás a Gulácsy La­jos Teremben, naponta fél 10—18 óra között. A Szegcdi Szabadtéri Já' iékok múltja-kiállítás a rád megyei parasztbútorok SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Móra Ferenc Múzeum Hor­váth Mihály utca 5. szám alatti dísztermében, vala­mint a Móra Ferenc Mú­zeum állandó kiállításai: Ember és környezete, Csöng­és népviseletek, „Vasvirá­gok" — a szegcdi kovács­és lakatosmesterség 200 éve. Lucs-képgyüjtemcny. Meg­nyitja ma délután 18 óra­kor Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal álta lános elnökhelyettese. Meg­tekinthetők naponta 10—19 óra között. Dán néptánctábor. Vedres István kollégium. Űttörő néplánctábos Csongrád megyei tanács di­ákotthona. Ember és olaj címmel Horváth Dezső es Gyenes Kálmán fotókiállítása az al­győi Ady Endre Művelődési Házban, naponta 10—12 és 18—22 óra kőzött. Népi hangszerek kiállítá­sa Tápén, a Juhász Gyula Művelődési Házban, napon­ta 15 és 19 óra között. Iparművészeti pályaművek a VIT jegyében Az öröm és a bosszúság egyszere keríti hatalmába a látogatót a Képcsarnok Gulá­csy Lajos Termében rende­személyiségünk zett lakberendezési kiállitá­Ecsedi Gézemé köszöntése szellemi gazdagítása is, s ez a szocializmus érdeme. Elé­gedettségről mégsem lehet szó, mert csak fékezné job­bító szándékunk. Művelődés­pszichológia jut érvényre akkor, ha a közművelődési son. Hosszú évek hagyomá­nya, hogy a szegedi ünnepi hetek zajos forgatagában a Képcsarnok egy kiállítását a lakberendezés ügyének szen­teli. Ezzel nemcsak ízlést for­mál és igényt teremt, de le­hetőséget arra, hogy a látoga­tók meg is vásárolhassák je­munka képes megvalósítani les iparművészeink különös a személyre szóló nevelést— gonddal összeválogatott kol­tömegméretekben. Ellent- lekcióit' Az }áe} bemutató meg egy esemenyhez, a kozel­mondás lenne ez a kívánság? jövőben megnyíló havannai Minden bizonnyal, de maga Világ Ifjúsági Találkozóhoz is az élet is ellentétes igénnyel kapcsolódik. A kubai VIT je­i • t -i i •„.„„ - gyében és szellemében ugyan­lep fol lepten-nyomon, s ^ ^ iparművészeket%ív_ ezek teljesítése előírja a dia- tak fontos rrtünkára a szerve­iektikát. zők. A VIT országos művé­Egyszóval afféle művelő- szeti pályázat iparművészeti . .. , részének egy töredéke került deselmeleti kezikönyvet ud- a kymzeti galériabeli vözölhetűnk az uj kiadvány- bemutató után a Képcsarnok ban, mely a TIT Csongrád megyei Szervezetének gondo­zásában látott napvilágot, s nem csak tartalmával, kül­lemével is jól illeszkedik öt xorábbi elődjéhez. Tráser László szegedi termébe. A tárlat va­lóban reprezentatív, s nem­csak szépen rendezett, de cél­szerű, praktikus, korunkhoz igazított is. A szegedi bemutatón né­hány lakberendezési együttes és kiegészítő dísztárgy kapott helyet. Praktikusnak, kényel­Acs S. Sándor felvétele A kiállítás egy részlete mesnek és esztétikusnak ál­modott lakásunk prototípusai kerültek egymás mellé. Plach­tovics Vilmos bőrrel burkolt karfás pihenőszéke, Korda Somogyi Károlyné felvétele Dogyan is volt? Ecsedi Gézánc Deák Bélának, a városi pártbizottság titkárának mesél Ajtaján kis tábla: özv. Ecsedi Gézáné. Asztalán vi­rág, gladióluszok, szegfűk, vö­rösek. Fényképalbum. Pálya­társak, úttörők, barátok — .a mozgalomban töltött évek emlékeztető lapjain. És ala­pok mindegyikének története van. Nyolcvanadik születés­napja alkalmából tegnap, csü­törtökön köszöntötte őt a vá­rosi pártbizottság nevében a testület titkára, Deák Béla. Vele együtt hallgattuk az emlékező szavakat. * „1916-ban szabadultam fel, mint varrónő, s egy hétre rá már szervezett munkás vol­tam. Daltárs — mondjuk most azokról, akik akkor ve­lünk énekeltek a munkáskó­rusban. Aztán színjátszó let­tem Vásárhelyen — így kez­dődött." Szerepéből ma is szó szerint idéz. Még színdarabot is írt, elő is adta az együt­tesük. „Az őszirózsás forra­dalomban felvonulásokat, tüntetéseket szerveztünk. Az első igazi erőpróba, a .beve­tés': 1919 januárjában uno­kabátyám, Zsarkó János szá­zados velem küldött élelmet a Bauer-malomban bentre­kedt egyik vöröskatona-egy­ségnek. Fiatal lány voltam — s nem gyanús személy. Baj nélkül célba értem. A Vörös Hadsereg futárjában a kato­nák csak a határozottságot látták, az igazi küldetést szí­nészkedéssel kellett leplezni. Az illegalitásban a pártsajtó terjesztője voltam," Bodó Jú­lia háromszor volt fogság­ban. Egyszer kiürítették a tárgyalótermet, csak úgy volt hajlandó vallomást tenni. Vallomása persze félrevezető volt. A talpraesettség megté­vesztette a bíróságot. „A ház­kutatáskor megtalálták a sokszorosítógépet. A férjemé volt, úgy tudom, írógép — mondtam ártatlanul. A fér­jem két héttel azelőtt halt meg." Ha letegezték, vissza­tegezte a vallatókat, ha isme­retlen elvtársát meglátogatta a börtönben, rokoni levelet írt előtte neki: „abban a kék pulóverben megyek majd, amit tőled kaptam, mert olyan jól áll a szemem szí­néhez" — írta, hogy ráismer­jen, akinek hírt visz. Találé­konysággal, fürge ésszel és hittel vészelte át a nehéz időket. Most nyolcvanéves. Nem csupán ebből az alka­lomból köszöntjük őt. P. K. Húszéves a szabadtéri Engedtessék meg elöljáró­ban néhány adat: abban az évben a szegedi nyár vendég­művészei között tizenkilen­cen voltak a Kossuth-díja­sok, öten a kiváló, tizenket­ten az érdemes művészek. Addig a Bánk bán díszleteit tartották a legmonumentáli­sabbnak; az Aidához készült építmények felülete megha­ladta a 3 ezer négyzetmétert, az előadáshoz ezerszáz kosz­tümöt készítettek elő — a közreműködőknek! Akkora tömeggel, mint itt, addig még sehol sem vitték színre a Pá­rizs lángjait, Aszafjev balett­jét. A téren, nyáron át, ötez­ren dolgoztak. Miért ez a számhalmaz? Magunkat is, az olvasót is azért buzdítanánk most a fi­gyelmességre az általában bi­zalmatlanul kezelt adatok iránt, mert meggyőzhetnek egy elkoptatott szó valóság­tartalmáról. Akárhogy is: a monumentalitás elvitathatat­lan sajátossága ennek a sza­badtérinek. Éppen ennek az évnek a programja lehet bi­zonyság, hogy nemcsak a for­ma, a külsőségek, a járulé­kos dolgok tekintetében! A művészi értékteremtés és ha­tás, az élményadás szempont­jából is. Az érvek? Elsősorban per­sze az Aida máig élő hatású, emlékezetes előadása, a sza­badtéri alkotásoknak ez a ma is tündöklő példája. Kell-e emlékeztető? A címszerep­ben: Margaret Tynes, Amne­ris: Zenaida Pally, Radames: L uigi Ottolini, Amonasro: Svéd Sándor. És akik a szó legjobb értelmében partnere­1962 ik voltak: Szalma Ferenc, Turján Vilma, Sinkó György, Sebestyén Sándor; meg akik már jóformán mindent tud­tak a téri siker titkairól, az itt „összeszokott" alkotógár­da: Vaszy Viktor, Mikó And­rás, Varga Mátyás, Márk Ti­vadar. Ez az Aida volt az első (1959 óta persze); a Tragédia­felújításhoz is találni évfor­dulós apropót, 30 évvel az­előtt játszották itt először (pályafutásának az ezredik előadását is a téren érte meg); még egy szám: a Párizs láng­jainak szintén három évti­zeddel azelőtt volt a moszk­vai bemutatója. És még va­lami, hogy a számsort befe­jezzüjr: Kodály Zoltán, a sza­badteri-megújulás óta szintén először műsorra tűzött Háry alkotója, abban az évben ün­nepelte 80. születésnapját. Szabady István addigi pályá­jának legnagyobb sikerét aratta a címszerepben; Fe­renc császárt Lendvay Andor alakította, akit első szerződé­se, az 1924—25-ös évadra szó­ló, a szegedi színházhoz szólí­tott. Mintha ez az év a kü­lönleges díszletek éve is lett volna: Kodály daljátékát Ba­kó Józsefnek, a szabadtéri szcenikusának újszerű szín­padán mutatták be. Kórody András tokiói vendégeskedés­ből érkezett, hogy a téren ve­zényelje a művet, amelyet a szerző születésnapján és je­lenlétében operaházi bemu­tatkozásakor, 1946-ban diri­gált először. A Háryban és Erkel Bánkjában közreműkö­dő cimbalomművész, Tarjáni Tóth Ida viszont Párizsból jött a Tisza-partra, másfél órával a bemutató előtt lan­dolt Ferihegyen. Szerencsére akkor meg ide is volt „légi járatunk". Később még egy szerencse érte a művésznőt, Török Ferencnc Pacsirta ut­cai lakosnál felfedezett egy páratlan értékű, hatalmas, különleges húrozású, barokk hangszertestü évszázados cim­balmot. Ebben a szezonban két fan­tasztikus kisasszony ejtette bámulatba Szeged polgárait és az özönlő vendéghadat. Mindketten kirakatban vol­tak, egyik egy virágüzletében, a másik az idegenforgalmi hi­vataléban. Egyéb közös tu­lajdonságaik: mindkettő von­zó volt, sót szép; összetéveszt­hetetlen kosztümökben pom­páztak, egyik Aidáéban, a másik IBUSZ formaruhában. Az egyik gép volt, a másik olyan, mint egy gép. A kü­lönbség? Az előbbi mégis be­szélt, az utóbbi, pedig élt, se nem mozdult, se nem muk­kant; az okos volt, emez ta­lán nem annyira. Megfejtés? A kirakatverseny lázában hűs-vér kisasszonyt ültettek pompázatos virágok illatfel­hőjébe ugyancsak az alkotás lázában született (legyen a hangkésleltető berendezés után valami más!) a szegedi matematikusok találmánya, a 25 közérdekű kérdés megvá­laszolására képes gépkisasz­szony. István fotelből, kanapéból és asztalból alló pihenöegysége, Leszi Mária és Szabó Vera né­pi ihletésű pacolt-rusztikus bútoregyüttese, Simon Gy. Péter formatervezett előszo­bafala, Papp Mariann kis la­kásokhoz simuló Íróasztala és Nagy Szabolcs nyers dolgozó­falsora képviselik a fent em­lített szándékot úgy, hogy az ember és tárgy harmonikus viszonyában megtalálták a so­rozatgyártás lehetőségeit is. A kiegészítő, jórészt díszítő jellegű lakberendezési tár­gyak sorában ott láthatjuk Dombi Lívia és Erei Sándor színes üvegedényeit, Karsai Judit szürke kerámiáit, Sig­mond Géza lámpáit, Farkai Gabriella rusztikus textil fa­liképét, Lammel Ilona légié.­kerámiaszobrait, Magyarcsá. Mária gyertyatartóit. Vaia mennyi árról tanúskodi. hogy a fiatal iparművésze . alkotó módon merítenek a*. ősi és tiszta hagyományokbó . s ezt természetes egyszerűség gel alkalmazzák mai igé­nyeinkhez. A bemutatón — nyilván nem véletlenül — ki­állították Űj vári Jenő üveg­ből és bőrből, Székely Ildiké fémből és bőrből és Gerle Margit kerámiából és bőrből komponált ékszereit is. A kiállításon egyetlen da­rab sem vásárolható meg! (Előjegyzéseket vesznek fel a kiállított darabokra.) Pedig már a bemutató napján szin­te minden lakberendezési tárgy gazdára talált volna Ebből levonható a tanulsá? ha kizárólag bemutató jelle gel rendezünk kiá'.'i '—t, a kor annak nem a l?r,!\ masabb színhelye a K nok, amely e!sf-:or„?n kedelmi cé'o'.cat szr' .1 : pedig a Káncsarnc ! an r< n dezünk bemutatót, ez m... . ban foglalja a megvásárol tóság lehetőségét. A ket' együtt fals dolgokat szül. 1 mindenképpen szeplő a nagyszerű bemutató remé­nyekre jogosító arcán. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom