Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-16 / 140. szám

2 Péntek, 1978. június 16. postaláda társszerzőnk az olvasó Sorokban „Spk társammal kötöttünk nak, bizto6, hogy a másik já­szerződést korai burgonya rat indul korábban Szeged­termesztésére. Sajnos, a má- re. Leveléből egy javaslatot jusi zord időben a termés- is idézünk: ha már a Szé­nek majdnem háromnegyede chenyi, a Bartók Béla s a elfagyott" — írja Kovács Fe- Szent György téren vannak renc (Dóc, József A. utca 9.), parkőrök, miért ne lehetné­a szerződés szerint viszont nek a lényegesen nagyobb te­június harmincadikáig le kell riiletű tarjáni, s újszegedi te­szállítanunk a vállalt meny- reken is. nyiséget. Ügy látjuk, hogy Egy sikeres találmány al­addig nem lesz újkrumpli, és címmel jelzett, a napokban nem a mi hibánkból, hanem megjelent cikkünkre reagál Postnládaroval unkban hétről hétre Jó néhány jogos ész- az időjárás szeszélye folytán. Bartos Tibor. Kiesé ironikus rcvétcl teszünk közxc, legyen szó a közlekedés, a közvilá- Mi.t ügyünk?" — kérdi vé- hangnemben azt javasolja, gitás gondjairól, vagy például az elhanyagolt terekről, par. KÖJAL a Délmagyar- Í^'EÍ kokról. E heti összeállításunkban több levélből idézünk, ország hasábjain a lakosság rbl hírt akarunk adni, nem melyben az Uletckcsek válaszolnak a korábban nyilvános- tudtára adta, hogy június ken olyan messzire menni, ságra hozott észrevételekre. De szó lesz a keletlen, gusztus- augusztus 30~ig ,folya- elég a Tolbuhin sugárúti kór­t„i,„ itjuiulj-i/j u . „„„i „ím„.„iu ;:.,.„,matosan vegyszeres szúnyog- házba villamosozni. Ott k«nyerrol is. s arról, hogy nemelylk üzletben - je- irtást végez Szeged város ugyani3 mÁT évek óta ered_ len esetben az egyik cipoboltban — hányaveti módon, el- közigazgatási területén. Mi- menyesen használják — a utasitóan foglalkoznak a vásárlókkal. E leveleket ugyancsak vei Szeged város közigazga- csecsemőkori sárgaság keze­it* illetékesek figyelmébe ajánljuk. Vásárlók észrevételei tási területe elég nagy, lehet- lésére — a kék fényt. Olva­ne-e a felhívást legalább két- sónk nem elég figyelmesen hetenként alkalomadtán meg- futotta át a kérdéses cikket, ismételni, hogy a lakosság ha gondosabban elolvassa, tudja. a szúnyogirtás éppen maga is észreveszi, ci tolói­melyik körzetre érvényes, s mány itt „óbban áll", hogy ne kelljen egész nyáron, este „ csehszlovák tudósok által , " " ,a. , és éjszaka zárva tartani az kikísérletezett szerkezet az tualis téma. Ezt bi- otthon kicsomagolta az arut, aWnkoitnf" _ írio M I ,] ., , . sze e ec .. 02 V. /. szegedi olva- vette észre, hogy a kenyér ab>akt*at ~ f£a • eddiginél lenyegesen rom­A kiszolgálás színvonala a délután vásárolt fél kiló ke­kereskedelemben — állán- nyeret az üzletben. Miután dúan aktuális zonyítja sónk levele is, melynek rö- fogyasztásra alkalmatlan, kiiVdött * lepléből Wé«r£ vid tartalma a következő: ugyanis keletlen, egyben van vételt tárunk nyilvánosság tó hatását. ESEí? 2±áV°„?°[a elé. Az egyik a Széksősfür- Az egyetemi könyvtár új dőre közlekedő autóbuszjá- kölcsönzési rendszerével kap­A' V- . ^rk^ztő^günkbe debb M alatt éri e{ gyógyi. boltban 306 forintért vásá- — panaszának alátámasztá­roltunk egy pár férfi félcipőt, sára, be is hozta szerkesztő­Körülbeiül egy hónap múlva ségünkbe, észrevételének jo­Még sincs egyedül A közművelődési palota titokzatos tájait is. Bár ajtaján idős, kissé hajlott szemüveggel olvas, késő es­nénike lépett ki. A lépcső tig fent szokott lenni. Köz­felé halad. Kezében mű. ben megnézi a számára ér­anyag táska, benne köny- dekes műsorokat a televí­vek. Nehézkes lépéseit lát- zioban. A beszélgetés során ván, felajánlom segítsége- egyre jobban úgy érzem, met, melyet 6 készségesen hogy a könyv megrajzolt el is fogad. Elindulunk. Las- életét kifesti, kiszínezi. S san magunk mögött hagy- szinte kifogyhatatlanul só­juk az utolsó lépcsőfokot is. rolja, hogy mennyi könyvet Elköszönnék, de arcáról lá- olvasott már: Balassitól tom, mondanivalója van. El Dosztojevszkijig. Az iroda­is kezdi. Életének egy-két lom széles repertoárját be­villanásnyi felidézése. Bár mutatva, egyre mélyebb ha_ nehéz a lépcsőzés, a köny- tást váltva ki benne. S az vekért mindig szívesen el- a szenvedély, ahogyan be­jön a könyvtárba. Egyedül szél: megragadó, él. Férje néhány évvel ez- Azóta — ami találkozá­előtt halt meg. Két család- sómat illeti az idős nénivel ját messzire vitte a hivatá. — sokszor elgondolkodta­ss. Meg unokák is vannak, tott. A néni egyedül él, s Így számukra az utazás nem ezzel számol. Nem azon a legkönnyebb. De ha jön- gondolkodik, hogy mennyi­nek, a nagymama számára re eljárt felette az idő, ha­mindig nagy örömet hoz- nem azon, hogyan tudná nak. Egyedül maradt, de megszépíteni a hátralevő — mint mondja — sohasem éveket, magányosan! Amikor elköszöntünk, azt A könyvekről beszél, mondta: a könyvesboltba Szenvedélyesen és nagy sze- megy, meg akarja nézni az retettel. Jól megvan velük, újdonságokat. Gazdaggá tudják tenni éle- Barna Péter tét. Szereti a szépirodalmat, Szeged, de szereti „bejárni" Afrika Ságvári Endre u. 13. ratokkal kapcsolatos. Olva- csolatosan írt méltatlankodó a cipő sarka levált VÍSSKI- gowágáról magunk is meg- ,5 75/Y és 35.^ járatok akl három idegen nyelven vittük a cipőt az üzletbe. Az győződhettünk. Olvasónkkal ' ' - ' üzletvezető-helyettes pana- együtt ml is méltánytalan­Válaszol az illetékes szómra azt válaszolta, hogy nak tartjuk az üzlet egyik késő, 8 napon belül kellett alkalmazottjának .eljárását, volna a lábbelit visszahozni, aki, mondván, mi is így kap­Vásarlaskor velünk a garan- tuk az árut, nem felelünk ér­ciaidőt nem közölték. Kér- te, nem cserélte vissza az el6ui megánóbaa "várakoz- vábbítottuk. tem, hogy javíttassak meg a ehetetlen kenyeret. OlvasónK cipőt, vagy küldjék el a KER- megjegyzi, még hogy ugyan­M I-hez. Egyiket sem lehet— ebben az üzletben más kel­hangzott a válasz. Sőt, meg- lemetlenség is érte, mely — kérdezték tőlem, olvastam-e szpré jövedelmű nyugdíjas a Délmagyarorszag Hibás , uruk, reklamációk című cik- lévén ~ ugyancsak megcsap- _ __ két. pantotta pénztárcáját A 9-én vároeTtanáca vb építési" <b portjából"lehet, h<*y ésszé A fent! sorokhoz engedtes- va6arolt tojás ugyanis egy- közlekedési osztályától vá- rűtlenségnek tűnik egyes já­sék meg néhány megjegyzés, tői egyig rossz, magyarán záp lasz érkezett: „A Makkoser- rátok megállóhelyének kije­A Gála cipőbolt a Komplett volt. Hasonló panaszokkal dó sor 30- számú telek elha- lölése, de bármelyik Üjsze­Ruházati Vállalat üzlete, s npmp(tv„-r fíw,alWfB. nyagolt áUapotával kapcso- gedre közlekedő járat meg­akárcsak a vállalat többi nemegyszer rogiaikoz- latban megkerestük az IKV állóját cserélik meg a 17-es­boltjában, itt is szocialista tunk' 8 Javasoljuk a tanács illetékeseit, akik 'az intézke- sel, vagy a 71-essel, az brigádban dolgoznak az el- illetékeseinek, vizsgálják fe- désre ígéretet tettek. Ezen ugyanúgy problémát okozna, árusítók. A kulturált, udva- lül a romlandó élelmiszerek túlmenően felülvizsgálják a A Közlekedjünk okosan cí­rias kiszolgálás nyilvánva- UroláKát ^ forgalmazását Belvárosban a még kezeié- mű írásra a Szegedi Közlé­sünk ^tapasztalatéi szerint^a levelet egy szegedi olvasónk. ,ágítás gondja;t tfte szóvá, szerint a községek és a vá­DÉMASZ meg- rosok külterületén a kozvi­válaszlevélben lágítást havonta egy al ka­szerkesztősé- lommal tudják rendszeresen Pdriíiszát s nem várják be a Széksóstó- beszél és ír, s az új rend- vizSBálta ról a dorozsmai ABC-áruház szer kirekeszti az egyetemi .,. Z*.... elé érkező járatokat. Ha az könytár olvasóinak köréből. *aJeKOZla"aK emberek a vasbolt elé siet- Észrevételeit, s levelét — a nek, akkora 35-ös és a 75-ös megoldás reményében — a indul el, ha pedig az áruház könyvtár illetékeséhez Fű helyett levélköteg cí- számú járatokról szó—szük­mü, május 19-i Postaládánk- séges elkülöníteni. A bérlet­ban közzétett írásunkra a jegyek érvényessége szem­günket intézkedésükről. Elis- ellenőrizni és javítani. E merik, hogy a kérdéses idő- munkák hiányosságait is el­, ,. ,. .. .... ismerve a vállalat intézke­to- ben a lámpát nem javítottak dett hogy a javítások szin_ meg, a hibáról ugyanis a ja- vonalasabban, s időben tör­vítást végző szerelő megfe- ténjenek meg. ledkezett. A jelenleg érvé- összeállította: nyes vállalati rendelkezések Ladányi Zsuzsa lóan célkitűzéseik között kell, hogy szerepeljen, annál is inkább, mivel ez az „alpont" a szocialista munkaverseny céljaiban is szerepel. Hivat­kozhatnánk még az ember­séges magatartásra, a szocia­lista kereskedelem jellemzői­Köszönet A Rózsa utca sarkán ta­lálható buszmegálló kiépíté­sükben levő „foghíjakat", és kedési Vállalat illetékesei is a szükséges lezárásokat, te- válaszoltak. Szóvá tettük azt, reprendezéseket, illetve a fü- hogy a 4/A jelzésű, Centrum vesítést elvégzik annak ér- Áruház és Tarján között köz­dekében, hogy a jövőben le- lekedő villamos gyakran csak vélköteg helyett fű díszítse a az Anna-kúti megállóig köz­most elhanyagolt területeket, lekedik. A válaszlevélben ol­A Közlekedjünk okosan cí--vasható, hogy e járatok dél­re is, ehelyett most beérjük séért mond az Északi város- mű, a Postaláda június 2-án után 6 és 7 óra között a ró­annyíval, hogy emlékeztetjük rész lakóinak nevében kö- megjelent írásában a közle- kusi kocsiszínbe vonulnak, a bolt vezetöhelyettesét: a gzönetet Géczi Istvánná ol- kedés Rundjairól szóltunk. A Az utolsó menetben emiatt vásárlók jogos panaszát orvo- „ „ rKpntrraHi x,.ffúr Volántól érkezett válasz sze- nem közlekednek a Centrum tolni — vagy legalább ahhoz vasonk' a. Csongrádi sugár- rint a Tiszántúira közlekedő Áruház előtti megállóig, segítségei nyújtani — köte- útról. Mint írja, a tanács pél- helyi autóbuszjáratok megál- Mészáros Sándor algyői ol­lessége. S ha már a minő- dás gyorsasággal intézkedett, lóhelyeit — lévén igen nagy- vasónk nemrégiben a közvi­ségi kifogások szabályairól — Szöveg nélkül szó esett, szögezzük le, a ve­zetőhelyettes rosszul ismeri — netán egyáltalán nem is­meri? — a reklamációkkal kapcsolatos rendelkezéseket. Tájékoztatásul idézzünk hát néhány mondatot lapunk jú­nius 6-án megjelent Hibás áruk. reklamációk című cik­kéből: „A hibát az új gya­korlat szerint is azonnal be kell jelenteni az észlelés után. Az áru milyenségétől függően változott viszont az az időköz, amely alatt a hi­ba — o vásárlástól számítva — bejelenthető. Ezt az időt valamilyen módon az eladó rendszerint közli a vevővel. Ha ez elmarad — eltérő jog­szabály hiányában — a vá­sárlástól számított hat hónap az irányadó." Ugyanitt ol­vasható az is, hogy esetle­ges vita esetén az eladó kö­teles a vásárló számára díj-­mentes szakvéleményt kérni az arra illetékes minőség­vizsgáló szervtől, például a KERMI-töl. Olvasónknak ja­vasoljuk, hogy panaszával forduljon a Csongrád me­gyei tanács kereskedelmi fel­ügyelŐ6égehez. K. S.-né nyugdíjas olva­sónk panaszát hasonlóképpen bírálták el az Anna-kúti Cse­mcgeüzlctben. Az idős asz­bzony, mint írja, június 8-án Gémes Eszter: Mindig magam 51. Telik-múlik az idő, azt mondja egy reggel apósom: — Kisanyó, el köllene mönni a tanyai kapitán­hoz, bizonyítványt kérni az ökrökrül. Azt mondja az uram: — Séhová sé! Van az ökröknek gazdája, majd elmegy az! Ilyen parancs után nem mehettem sehováse. Minden hivatalos helyre engem küldtek, mert én minden pénzzel beszámoltam, és ha maradt, vissza ls adattam. Egy tehénnek iker borjai lettek, mind a kettő bika volt. Olyan egyformák, hogy még aki bánt is velük, nem ismerte ki őket. Csak a mozdula­tukról, fejtartásról, később aztán a szarvuk nö­véséről. De olyan ügyetlenek voltak, még egy­hónapos korukban is támogatni kellett őket a szopáshoz. A legöregebb fiú, Jóska gondozta a két istenadtát. Azt mondja neki az. apja: — No, Jóska! Ha ez a két borjú mögmarad, neköd adom! Jóska nagyon örült nekik, magáénak is tartot­ta. De nem úgy az apja. Megbánta. Szó! Szellő! Fehérön a fekete a beszéd. Ezek az ökrök soha el nem váltak, ivásnál, evésnél, még a legelön is egymás mellett voltak a pusztán. Ha valamelyik hamarabb bement az istállóba, meg lett kötve, az ott ordított, tört, zúzott, a másik meg kint. Kezdte őket Jóska járomba nevelni. De azt is úgy kellett eszközölni, hogy egyszerre nyomni be a nyakukat, úgy aztán nem volt baj, ha látták egy­mást. Nagy. erős, gyönyörű ökrök nevelkedtek belőlük. Háznak a címerei. Messziről híresek voltak a szépségükről. Vezér szarva tövén göndör volt a szőr, a Szilajén meg sima, ez már jó ismertetőjel lett rajtuk. A pusztán a marhatartó gazdák el nem feledték megnézni, és gyönyörködni bennük. Azért vol­tak ezek címerek, mert nemigen dolgoztak, a két erős 16 mindentel tudott végezni. Amikor aztán mi odakerültünk, én egy-kettőre általláttam, hogy mennyire hátraveti a jövedelmet. Bár én is na­gyon szerettem őket. Mondom anyósomnak, mert én csak annak mertem szólni, mondani valamit, ő aztán továb­bította! Ezek az ökrök csak címerek, ezek hasz­not nem hajtanak, a leglelke marhatakarmányt eszik, csak annyi hasznuk van, ami trágyát csi­nálnak. Mennyivel több hasznot adna két tehén, azokat lehetne fejni is, meg évente borját is ad, trágyát meg azok is csinálnak annyit, mint az ökrök. Lenne öt fejőstehén, úgy is megyünk tej­haszonnal a piacra, akkor többet vinnénk. De sem én, sem anyósom az előzményekről nem tu­dott, aztán csak kiharcolta apósommal az el­adást. Ekkor lettem én küldve, hogy írassak passzust, ekkor lettem én lepisszentve az uram által a menésről. Apósom mérges lett, hogy nem engedett el. Akkor mindent elmondott: . — Apám! Annak az ökröknek a járlatírásnál már van gazdája, azt csak maga semmisítheti meg, mert maga nem hatalmazott fel senkit, hogy a nevére Írassa valaki az ökröket. Én ezt régen tudom a kapitány fiától, még mielőtt meg­esküdtünk volna. Etel addig hajtotta Jóskát, még magára nem íratta az ökrök passzusát. Mindig vadásztam a kulcs után, de nem bírtam kifogni. A véletlen játszotta a kezemre. Amíg kiment az asszonnyal Etel, a passzust kiemeltem, mert megláttam, Igaz. öt forintomba került, de meg­érte. Hazajöttünk Majsáról, behívom a két öcsémet a marhaistállóba, megmutatom nekik a passzusokat, és mondom: nézzétek! Itt vannak az ökrök passzusai, most azt kívánjátok, hogy el­égessem? Vagy visszaadjam nekik? Amit mond­tok, azt teszem. Égessük el! — mondták. Azzal gyufát gyújtottak és elégették. Azután ment el apósom passzust csináltatni. El is vitték a majsai vásárba, de az egész háznép siratta. Apósom szokásai, mondásai. Apósom nem volt jellemes ember. Szigorú parancsot nem tu­dott kiadni, de nem ls tudott teljesíteni. A csa­ládban az én uram, meg az elvált asszony csa­vargók voltak. Apósom szidta őket, mindennek lehordta: tisztuljatok, takarodjatok a háztól! Mentek is azok örömmel, csak ne kelljen nekik dolgozni, leginkább a szegedi rokonokhoz men­tek. Mikor egy hét eltelt, már várta őket, kiült az eperfaderékra, a szeme mindig arra volt, amerre elmentek. Így szidta őket: hun az a .„­be tudnak csavarogni! Nem kő nekik az otthon! Olyanok, mint Rákóczi! Mén idegönybe! Mikor meglátta őket, ment eléjük, a két kutya utána. Mőre kódorogtatok, kedves cselédjeim? Nagy vívódása volt az anyósával. Tizenhét éves volt anyósom, mikor elvette. Három gyer­mek született nekik, amikor a lányuknak is. — Kénytelen löszök fölhanni a házasélettel, mer az a vén dög versönyt gyün velünk! — így morfondírozott apósom. — Még az Isten is mögfeletközik ekűnnl a konznektussát. Maj még én dilizök be, hama­rébb! Hát nem éröm én mög azt. Hogy egy kis... jusst használjak. Túléli ez még az Is­tent is! Egyszer azt mondja: figyeld mög, ha a mi­atyánkot mondom, hogy mondom. (Mindig imád­kozott.) Anyósom ül a padkán, lába alatt kis­szék, feje a kemence oldalához van támasztva, horkol szép szabályosan, apósom ül az ágy szé­lén, mondja szép sorjában a miatyánkot, mikor odaér vele, „de szabadíts meg a gonosztól, amen", ránéz anyósomra, még rá is intett. Ilyen volt az imádsága. Valamit elbeszélt, másnap másként mondta el. Ha valaki mondta neki: tégnap nem így beszél­te! Ne is tuggyon az én beszédömön elmönni sénki, sé né tuggyon abbű tanulságot meríteni senki sé. Volt három kutya, mi azoknak mindig adtunk főtt ételt. De ha tehette, mindig hordta ki nekik a nagy karéj kenyereket, azok meg elásták. A ltot nagy kutya kötve volt, hanem volt egy sár­ga, bodor szőrű, angol puli, Csikasznak hívtak. (FolytatjukJ \ >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom