Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-20 / 143. szám

I Kedd, 1978. június 20. Imberek kiit forró vassal — Nem fC, hogy balesetet okoz? — Vigyázok minden moz­dulatra — mond,itt Domonkos Fái. — Az biztos, hogy na­gyon odn kell figyelnie a darusnak Itt az öntödében a munkájára. A tégelyekben ezer fok fölött Izzik a folyé­kony vas, s u szó szoros ér­telmében lavírozni kell a forró teherrel, hogy az a kívánt helyre kerüljön. Négy futódaru sínpályája hálózza be a Szegedi Vas- és Fémöntöde két oldalsó csar­nokát. Az egy tonna teher­bírású emelőgépek szállít­ják a föl tüzesed ott öntőfor­mákat és dobtégelyeket. A kézi formázó területén gyak­ran 10—15 ember dolgozik, így szinte állandóan kísért a balesetveszély. Elég egy apró figyelmetlenség, és máris megtörténhet « baj. A daru­kezelő szakértelmén, meg­fontoltságán múlik, hogy mindenki kellő biztonságban érezhesse magát a 30 méter hosszú magaspálya alatt. A délelőtti műszakban Do­monkos Pál az ügyeletes. Hu­szonegy évvel ezelőtt jött az öntödébe, ismeri az itt folyó munkát. Előtte, a hajlékony úszókábelen a műszerfal. En­nek segítségével vezérli a villamos motorokat. Nyolc nyomógombbal Irányítja az emelőművet hordozó kocsi­szerkezetet, vagyis mozgatja n futómacskát a megfelelő sebességgel. — Ügy hallottam, nemcsak a darukhoz ért... — Formázó voltam 196ÍUg — mondja —, majd egy ba­leset miatt kénytelen voltam szakmát változtatni. Nyolc helyen eltört a lábam, nem birtam tovább a cipekedést. Azóta se hevertem ki rende­sen a sérülést, de ez, amit most csinálok könnyű mun­ka. A motorba lesetem után el akartam menni Innen, azonban rábeszéltek, végez­zem el a darus tanfolyamot. Nem csalódtam az ÚJ mun­kakörömben, bár szívesen formáznék ma is, ha az egészségem megengedné. Ép­pen tegnap „ugrottam be" valaki helyett, de hiába, a lábami Már nem vagyok a régi. — Biztosan átélt mér né­hány „meleg" helyzetet tíz­éves darukezelőt pályafutása alatt... — Volt rá példa, hogy ak­kor nyílt kl a lánczem, ami­kor a tüzes tégely a ma­gasba lendült. Olyan Is volt hogy a megsérült tárcsa el­vág) n a drótkötelet. Szeren­csére baleset sohasem tör­tént. Nagyon sok múlik a Jó féken. Akkor tökéletes, ha a motor abban a pillanatban megáll a teherrel, amikor a kapcsolóról leveszem a ke­zem. Mihály Lajos művezető a darukezelők munkájáról be­szél: — Nem egyszerűen egy súly felemeléséről van szó, amit arrább kell tenniük, ha­nem a munkafolyamatokban való aktív részvételről. A jó darus harmonikusan moz­gatja a szállítandó terhet, nem darabosan rángtatja, közben „együtt él" a többiek tevékenységével, akiket tu­lajdonképpen kiszolgál. Szám­talan biztonsági előírást kell betartania és betartatnia má­sokkal 1*. Két darusunk van, mindketten tapasztalt szak­emberek. Domonkos Pál Vál­tótársa Jernel Imre. az Idén megy nyugdíjba, ök nem fülkében ülnek, lentről, köz. vetlen.közelről irányítják a különböző műveleteket. — A feleségem is az ön­tödében dolgozott — mondja Domonkos Pál. — Hét éve hagyta Itt ezt a munkahelyet, mert ahol három gyerek van a háznál, nem jó megoldás, hogy férj-feleség két mű­szakba van beosztva. — A fizetés? — Megkeresem a négy­ezret. Az én prémiumom a formázok teljesítményétől függ, ezért mindannyiunk erdeke, hogy meglegyen az összhang, hogy egymás keze alá dolgozzunk — mondja a darus, megtörli izzadt hom­lokát, és megnyomja a kürt gombját, kezdődik az emelés. Az öntőcsarnokban ilyen­kor, június közepén ötven fokra szökik fel hőmérő higanyszála a formázó té­gelyek körül. Rózsa Imre Amíg a pultra kerül a debreceni A levegőben pörkölt bőr-, hús- és zslrszag keveredik a vízgőzzel. Az örökmozgó füg­gőpálya roskadásig megrak­va lábuknál felfüggesztett sertésekkel. Körülöttük ben. tesek késekkel, bárdokkal. A Szegedi Szalámigyár és Hús­kombinát legnagyobb vágó­üzeme. Hevesi László terme­lési osztályvezető és Kühn András vágóüzemvezető vál­lalkozott arra, hogy kalauzol az üzem labirintusában. — összesen, a vezetőket is beleértve, háromszázhúszan dolgozunk itt — kezdi Heve­si László. — A vonalon dol­gozók egyharmada szakmun­kás, a többi pedig betanított. — A vágóüzembe szállító­szalagon érkeznek az álla­tok. Először elkábítjuk, majd felfüggesztve leszúrjuk őket — tájékoztat Kühn András. — Véreztetés, forrázás, leko­pasztás, lángolás következik ezután. A bontást követi a hasítás. Ez korábban a leg­nehezebb munka volt, hiszen bárddal kellett kettévágni a sertéseket. Most nagy telje. sítményü szalagfűrésszel dol- nyek között kétszer annyit górunk. Hét másodperc alatt termelnek, mint korábban, széthasítható egy sertés. Ml- Sikerült a termelést folya­vel vékony a pengéje, és matossá tenni. Az egymás csak egy Irányba vág, így után következő munkákat a nincsenek szilánkok. A hasi- technológiai lgényak szerint tás után lefejtjük a húsról a szalagszerüen szervezik. A szalonnát és a hűtőkbe szál. darálóba és a keverőbe ügyes lítjuk. Műszakonként 1200— emelők borlgatják ki a Jiús­1400 sertést tudunk levágni, aal megtelt kiskocsikat Belépünk a zslrüzembe. — Ez a llftboy. A kiskocsit Ügy képzeltem, hogy majd csak mellé tolják a dolgozók, hatalmas kondérokban serceg becsúsztatják a horonyba, a a zsír, s tömény zsírszag gép pedig egy gombnyomás­tölti meg a csarnokot. Téved- ra u daráló fölé emeli, majd tem. A zsírnak Való szalon- beleblllentl a húst a garatba, nacsfkokat teljesen zárt rend- Sokat könnyít ez a kis masl­szerű olvasztóba teszik. Akár na a munkánkon. Többnyire öt tonna szalonnát Is képe- négyféle alapanyaggal dot­sek itt kiolvasztani óránként, gozunk. A keverésnél szlgo­— A zsír csővezetéken jut rúun be kell tartani a recept el a csomagolóba — folytatja előírásalt, a fűszerek adago­a vágóüzem vezetője — A nagyon lényeges. Az­hazai fogyasztásra fél. és tón Ismét kocsiba kerül a húszkilós csomagokat készí- töltésre előkészített massza, tünk, a 12 kilósakat az art- Természetesen tábla jelzi, goloknak exportáljuk, Kubá- ho«y csemege, debreceni, fils­ba pedig 200 literes hordók- 'ölt vagy éppen lecsókolbász ban küldjük, tartályvngonok- van bennük. Végül követke­ban és kamionokban azészn- zik « kolbásztöltés. Az elké­ki országokba zsírt. flz egészség „műhelye" Szverdlovszkban, az uráli iparvarosban több négyzet­kilométerre terjednek ki a szovjet gépipar gigászának, az ,,Urulmaa"-nak az épüle­tei. Tágas csarnokaiban és műhelyeiben készülnek az ipar különböző ágazatai szá­mára a gépek. A legnagyobb mégis az „egészség műhelye". Beletartoznak a város körül HÁZASSÁG I. kerfllpt S**(MI> Oravetz latvén és Ko­vács Eva. Kis Zoltán ös Elek Katalin Júlia ima, Bölcsök Láítt­io <M Konuii Margit, Temesvári Mihály és Rlgé Erzsébet, Rúzsa Miklós István és Gábor Márta, dr. Simon Endre és Szekeres Agnos Zsuzsanna. Sebessy Lász­ló és Pataki Margit, VArhalmt József és Szekeres Viktória, Snent péterí Dániel és Vörös Margit Márta. Zádari István és Kori Margit Erzsébet házasságot kötöttek. 8BtlLETES I. kerület Szeged: nretus Károlynak és Kovács Ilonának Nikoletta Tí­mea. GyUre Istvánnak él Szábó Juliannának Ildiké, Pál János­nak és Csernus Piroskának Me­linda. Kígyós Itojonnak és ltoké Erzsébetnek Éva Csilla, Csikós Istvánnak és szél-Tóth Mária Rozáliának István, Hiabd Jrtzaef­nak és Király Máriának József, szakái Antalnak és Ballal Évá­nak Péter. Mn'kn.1 Ferenertek és Katona Eszternek Ferenc. Dé­kány Sándor Józsefnek és OaJ­daesi Irén Eszternek István, Bo­rt) M Pálnoik és Nagy Jullnfiiná­nak Edit. Deine László József­nek és Mlksl Margit Breaébel­nek Dóra, Husna Imre Gézének és PálO Erzsébet Kata! innak Anett. Telek Imrének és Hege­dűs Mária Erzsébetnek Anita, Varga Józsefnek és Boros Judit Erzsebolíiok Vénusz, Oroszii Nán­dornak es Kaszanyl Máriának Márta, orodán Andrásnak és Pa­taki Melinda Zsuzsannának Ákos Leven le. Dám Gyulának és Balogh Katal lmunk István, P'nrkae-Csa mangó Józsefnek és Varga Erzsébet Mfcaüának Eri­ka, Zacnok Andnvts Benedeknek és Barna Ildikóinak Tibor An­dor. Bondor Istvánnak és Né­meth Mária Gyöngyinek F.soli. Alexin Ferenc Lstvannwk és Kö­vas Katalin Ágnesnek Tamás, Gáli Dezsőnek es Orbán Zsu­zsannának Tímea. Varga Ádám­nak és dr. ErdOs Evrtnsik Eva, Ars Attila Pálnak es Sebestyén Editnek Vivien, Juhász litván­nak és Hárittg Anna Máriának Viktor Gábor. Szabó Imrének és Magyar Rozália Teréznek Ri­ta. Krisztin Lászlónak és Masa Évának Bva. Hegedűs Gábor­nak és ár. Prágai Ágnes Iloné­nak Gergő Gábor. Vlgh Szilvesz­ternek éa Mészáron Franciska An 11 aru»k Edit. Huszita Imrének é« Molnár Ilonának Anikó. Huszita Imirémuk és Molnár Ilonának Gab­riella, Gomibos Zollármaik és Pu­tytk Márián,iik Beatrix, dr. Nagy Láaslona.k és Nyemcsek Ilona­ltok Zoltán. Nádasi Árpád Er­vinnek es Tolootts Eva ibolyá­nak Barbara Noém.1, Rabi Imre tttvArtnak es Borbol t Eszler P1­mskána.lc Mária, Vlds Jánosnak és Csontos Evanak Eva. Rúzsa tmrének és Tóth Erzsébetnek Róbert Imre, Oláh BcMrtnsto és miit Margitnak TUnde, Tóth La­jos Tibornak es Velles Ibolya Máriának Andrea Ibolya Bor­ozók látván ltok és Puskás fir­VHébrlinrk Orthbr. Kalmár István pindormsk és Sort* Unnának KrtsziUaa, dr. Vezaonyl Péternek Családi események és Kovács Editnek Adrienn, László Istvánnak és Tielesch Máriának Zsolt, Moczó Sándor Istvánnak és Szepesi Mária Mar­gitnak Vilmos Zoltán nevű gyer­mekük született. III. kerület Szeged: Kápral Zoltánnak és OroJAn Katalinnak Zoltán Nor­bert. Kovács Sándornak és Gyu­ris Ildikónak Tímea Kitti, Kiss Pál Antalnak és Farkas Erzsé­betnek Csaba Balázs, Bálint La­jos Ferencnek és Szél pá 1 Ida Magdolnának Attila, Horváth Lajosnak és Méh esi Évának Mi­hály, Palatínus Lajosnak és Bo­zó Es ráérnék Lajos. Fülöp Gézá­nak és Borséi Eszternek Ildikó, Horváth Jánosnak és Kovács Erzsébet Honának Gréta, Patát Jánosnak és Kolompár Piroska Rozáliának Beatrix Hajnalka, Kokat Tibor Lászlónak és Béké­si Klárának Szilvia. VAradi Ist­ván Józsefnek és Oazsó Klárá­nak Árpád, Orsy Józsefnek és Foki Klára Brzoébetnek Akos Tömés, dr. Lete Andrásnak ós Balogh Mártának istváfi, Várnai Gábornak és Császár Ilona. Ju­ditnak Judit, Vízhányó Ferenc­nek és Kovács Editnek Ferenc, Rovo Zoltánnak és Őrhegy í Ro­záliáitok Róbert Zoltán .nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Feketü Bélámé Berta Erzsébet, Gémes Mályásné Kor­mányba Julianna, Farkas Gábor, Hojó-Káltnáih József. KVala Szil­via, Rózsa Józaefrvé Szekeres Julianna, Komáromi Károly Vin­ce, Molnár György Imre, Peták József. Hús Árpád Péter, Tanács Mlklósné Palotás Etelka, KomAr Mihály, Bakó József Ágoston, Varjast Istvánmé Róvó Anna, Terhes László tmréné Kocsis Etelka. Nagy fátvánmé Baité Má­ria. Benodékfi JAnosné Dávid Julianna. Födi József, Bognár Józsefraé Hajnal Ilona, Hódi Ist­ván. SZ'élpál tmréné Veress Er­zsébet, Töth Imre meghalt. III. kerület Szegett: Kéri Andrésné Filűáry Julianna Ilona. Forgó Ferencné Rsimasz Júliámmá, Német Piros­ka. Dudás János, Kálmán János, Borhas Józsefivé Magda Rozál, BctrbAs J ános, Komo Albert né Szél Juszttma, Ráez Ignác, Tóth Ferenc. Dámokos Mihály. Dobó Etel, Benedek Jőzsefné Katona Piroska, Bernéth Istvánná Mák Piroska, Kószó lstvinné Rózsa Anna, Farag) József, Tombécz Imre, dr. Fülöp Pál meghalt. levő mezők és rétek, tavak, folyók éa erdők, a ttyönyörü jégpálya, stadion, sportcsar­nok, lövölde, sízésre alkal­mas terepek, gyermekgtadion. A sportlétesítményeket éa -felszereléseket természete­sen díjmentesen bocsátják a sportolók rendelkezésére. A testnevelési tömegmun­kát nz „Uralmas" sportklub vállalta magára. Csupán az utóbbi években olyan ered­ményeket értek el a sporto­lói, hogy méltán sorolható az ország legjobb sportklubjai közé. A sportklub tömegsport­központ. A 22 000 munkás, technikus és mérnök rend­szeres testedzést végez, il­letve sportol. Tavaly az üze­mek közötti versenyeken és szpartakiádokon 72 680 spor­toló vett részt. A sport iránt érdeklődők 28 sportágból vá­laszthatják ki a nekik meg­felelőt. Legnépszerűbb a sí­zés, korcsolyázás, könnyűat­létika, labdarúgás, talaj- és szertorna, műkorcsolyázás, röplabda, kosárlabda. A gépgyárban nagyszerűen felismerték a sport és a munkateljesítmény közötti összefüggést. Az itt végzett szociológiai felmérések kimu­tatták, hogy a rendszeres testedzést folytató munkás teljesítőképessége 9 száza­lékkal nagyobb, s a meghűlés következtében fellépő beteg­ségek előfordulása 2,5-szer kevesebb a sportolóknál. (BUDAFRESS-itAPN) indítjuk a hentesárut vaskere­tekre aggatva szállítjuk a Tovább megyünk. Csempé- '^TrííS" SmniT* szett csarnok fényes gépek. u ™ füítölünk * A tA 11 u .'--41. u i. - IOZUnK IS. A félbe hasított sertések a hűtőkamrából gördülnek ki a feldolgozóba. Felvinnyog a Belépünk a füstölőbe. Szek­rények sorakoznak egymás villanyförész, és a hústmár- mellett. Távhömérök jelzik a is kisebb darabokban viszi to- ^tl hőmérsékletet. A füs­vább a szalag. Csattog a töt különálló teremből bárd, sebesen jár a kés a dol- vezetik a szekrényekbe. Kis sozók kezében Kicsontozzák mirhákban ég a fürészpor. gozoK Kezeben. Kicsontozzák A fu„tft, ger)erútor *ziV)a­és szétdarabolják a húsdara- fújja a füstölőbe. Előbb füs­bokat. Kiskocsik sorakoznak tőinek, azután a szekrényből a szalag mellett. Ha egyik- kiszívatják, és a helyébe másik megtelik, tovább tolják gőzt engednek be. A műve­a darálóhoz. Az itt folyó let végén a kolbászt, a csá­munkáról Frányó István, alszárszalonnát, a sonkát éa húsfeldolgozó üzem vezetője társait bő vízzel lemossák, informál. és fgy szállítják a hűtőrak­— A megye igényei sze- túrba, rint készítjük a hentesárut — A bolti megrendelések Általában 00—85-félét is alapján naponként viszik az gyártunk. Egy-egy műszak üzletekbe a nálunk készített alatt rendszerint 200 mázsá- hentesárut. Átlagosan 100— nyit. Nálunk lépcsőzetes mun- 110-en dolgoznak ebben az kakezdés van. A húselőkészí- üzemrészben, a vezetőkkel és tők kezdenek a legkorábban, takarítókkal együtt. Előny, és a füstölők a legkésőbb, hogy sok törzsgárdatagunk Termékünk a párizsi, a virsli, van, akik tíz-tizenöt éve dol­a krinolln, a felvágott, a disz- goznak a vállalatnál. Ezek a nósfijt, hogy csak a főbbeket dolgozók már jól ismerik a említsem. Újdonság, hogy a hentesáru-készítés csínját­múlt év szeptemberétől is- bínját. mét használjuk a régi éstöb- Az udvaron teherautó r»­bé-kevésbé már elfelejtett kodlk. Oldalán a felirat: Sze­fflszerekét. Szerecsendlóval, gedi szalámi. A hűtött rako­gyömbérrel, koriánderrel, bo- dótér gyorsan megtelik a leg­rókabogyóval is ízesítjük az finomabb falatokkal. Még egy úgynevezett vörösárut. ellenőrzés a portán, s máris A húsfeldolgozó a Tisza- indulhat az üzletbe a szállít­partl szalámigyárból 1973-ban mány, hogy mielőbb a pult­költözött át a vágóhídra. Az ra kerüljön az itt készített, eltelt idő alatt jól „beállt" az keresett hentesáru, üzem. A mostani körűimé- Radics Ferenc Gémes Eszter: Mindig magam 34. — Hutli kend-é. András bácBil A három nö­vendék sohn el nem válik. Inni is, delelni is, le­gelni is együtt, éjjel is mindig egymás mellett fekszenek. Ha valamik egy kicsit eltévelyög, olyan bőgést csinálnak, csuk úgy törik H csor­dát, úgy iurnkodnnk össze. Van itt egy csavar­gó tehén, kendtek felé való, Buknlcéké. Az éjjel­nappal körforgásban van. Hogy mikó pihen? TöDb bajom van vele. mint az egész csordával 1 Dudásnak hívták a kutyáját. Dudás felpattant a tökére, a gazdája lenyúl érté, felemell: Nézd, a fekete a kukoricában I Dudás kinyújtja a nya­kát, meglátja a feketét a kukoricában, olyant sördült a gazdája kezében, majd kiesett. Lete­szi a tőkére, a kutya forog. Hát nem mén? — kérdi apósom. Dehogy nem mén, csak méregeti a távolságot, honnan közelíthetné meg leghama­rább. Mindön felé messze esik, soká érne oda. Felcsillan a puli szeme, ránéz a gazdájára, az int nékL Akkor a Dudás a csordán keresztül, a fekvő, delelő marhák hátán marháról marhára ugrott, Kinézte, hogy a feketét fele idő alatt eléri, ha így választja az utat. Még ilyent nem csinált, úgy látszik, mindig okoskodik. Olyan Jót neve­tett Rékasl, még a könnyei is hullottak. Mikor Rékusi lelépett a tőkéről, én álltam fel rá. Ahogy Dudás ugrott egyik marháról a másikra, azok ingerülten csaptak felé, de nem érte az el Dudást. Odaért a kukoricáshoz, a fekete meg se reb­bent, Dudás a fülébe kapaszkodott, a fekete le­rázta. akkor az orra lyukéba, erre mér meg­adta magát. Ahogy szaladt, belekapaszkodott a farkéba, el nem engedte, még be nem terelte a csorda közé. Olyan szívvidító dolgok történtek, meg beszédek folytak itt le. szinte vágyam tá­madt itt maradni. Ezek a kutyák, kissé nagyobbak a pulinál, de hűségre éppen olyanok. Pásztorembernek legked­vesebb témája a kutyája. Rékasi ls kezdi: „Halll Imnd-e. András bécsi, a Duda olyan kutya, hogy olyan több nincs! Életömbe ez a harmadik ku­tyám, de ahogy passzol a természetünk, mintha a teslömbű szakajtottam vóna ki. Még a vér­mérséklete is olyan, min! az enyim! Akkor lus­tul, mikó én, akkor frissül, mikó én, akkor ha­ragszik, mikó én. Akkor danol, mikó én, Jártatl a száját. De még egy ujjHl se vertem mög. Any­nyl volna, minthn a magam testit verném. Ez a kutya tizenöt éves, de még bíri az Iramot. Azt a csa­vargó tehenet is Ú tarti röndbe. Három ilyen csa­vargó marha van a csordába. Dupla bért kértem. sima bérér nem lehet elvállalni. A másik kettő Inkább öklelős, nekimén a Jámborabb marhának, osztán tusakodik vele, oldalba, fejbe, ahun éri. Ez ls a Dudás Ugye. De ú osztán röndöt tősz köztük. Mindég csak az öklelőst forgatl, fülé­nél, farkánál, orránál fogvást clmbálja, míg le nem áll." — Hény darab Jószág ja van kendnek? — kér­di apósom. Rékasi fiatalabb volt apósomnál, de az tiszte­letadás volt, hu az öregebb kendezte a fiatalab­bat. — így nem tudom kendnek megmondani, a ro­vás fa beszél. A rovásfa sima deszkaféleség volt, kétfelé volt hasítva, egyik fele a gazdánál, a másik fele a számadónál, ott csalás nem lehetett, mert a kettéhasított fának passzolni kellett. Rovásfának legjobb volt a fűz-, vagy a nyárfa, mert puha. Közben a számadó elkészült a paprikással. Mindig úgy intézte, ha a gazdn megy, meg tudja kínálni, mert azok meg egész heti Inni­valót vittek neki. A zöld fűbe letette a bográ­csot, meg a hajába főtt krumplit, mindenki há­mozott magénHk, amennyi kellett. Egy-egy ká­posztalevél volt mindenki előtt, erre rakta a krumplit, kenyeret, bicskát. Hús csak a bogrács­ban maradt, egy rakáson, így nem hűlt ki, míg ették. (A rovásfárn, ahány dnrub Jószág van, annyi vonást karcolnak bicskával, keresztbe, Az­tán széthasítják, felo itt marad, felét elvisz! a gazda.) (Folytatjuk., t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom