Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

7 Vasárnap, 1978. május 7. MAGAZIN A Szovjetunió déli köztársaságaiban intenzíven foglalkoznak a napsugárzás — mint a legtisztább energiaforrás — hasznosításával. Jerevántól délre például, ahol évi átlagban 300 a napsütéses napok száma, szervezték meg a Szovjetuniónak a napsugarak hasznosításával foglalkozó egyik kutatóintézetét. A napsugarak összpontosítása útján már 3000 Celsius-fokos hőmérsékletet is sikerült létrehozni. Képünkön: A Szovjetunióban kifejlesztett olvasztókemence, amelyben a tükrök segítségével 3000 Celsius- fokon olvasztanak fémeket. Építés, autó, környezetvédelem Lehetetlen hiánytalanul listába foglalni, hogy mi minden kell ahhoz az adott helyzethez, hogy minden tényező megfeleljen a környezetvédelmi követelményeknek. Még azt is nehéz lenne felsorolni, hogy a kedvező emberi környezet megteremtésében mely szakmáknak, mely munkaterületeknek, tevékenységeknek milyen szerepe van. Annyi azonban kétségtelen, hogy az építőipari szakemberek közvetlenül érzik az ezzel kapcsolatos gondokat, nehézségeket, és többnyire módjuk van arra is, hogy keressék és a lehetőségek keretein belül alkalmazzák is az eredményes megoldásokat A gondok különösen a nagyobb településeken jelentkeznek, ahol az ország lakosságának túlnyomó többsége él, és ahol ugyanakkor a legtöbb szennyezőanyag keveredik a levegőbe, a vízbe, ahol a legtöbb hulladék gyűlik össze, és ahol a legnagyobb a'zaj. Jogos igény az is. hogy az építmény harmonikusan illeszkedjék a tájba. Mindenkinek, aki valamilyen szerepet játszik az építésben, figyelembe kell vennie a hely mikroklímáját is, az uralkodó szélirányt. Még arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy 10— 15 emeletes lakóház valóságos radiátorként megváltoztatja közvetlen környezetében a hőmérsékletet, sőt még a szélirányt is, de az akusztikai viszonyokra is hatással van. Az építés gyakorlati problémáin túl, már nálunk is jelentős kérdésfelvetéseket tesz a növekvő autóforgalom. Hazai véleményünk a következőképpen taksálja életünk-levegőnk szennyező forrásait. Az kétségtelenül igaz, hogy a vegyi üzemek rendkívüli szennyezést juttatnak a levegőbe, de korántsem múlják felül a fűtésből vagy akár a közlekedésből származó szennyezés mértékét. Ennek a megállapításnak is igazat kell adnunk. Az USA-ban, a világ legnagyobb autós országában (ahol a gépjárműsűrűség legnagyobb — hány főre jut egy gépkocsi — 2,5; Kanadában 3; Ausztráliában 3,1; Franciaországban 4,b stb.), a gépjárművek adják a légszennyezés 60 százalékát Ugyanakkor az ls igaz, hogy a gépjárművek bocsátják ki a szénmonoxid 90 százalékát a szénhidrogének 60 százalékát és a nitrogénoxidok közel felét. Ha azonban hazai körülmények között feltesszük a kérdést, hajlamosak vagyunk azt mondani, ugyan hol állunk mi még ezektől a számoktól! Nálunk a gépkocsisűrűségi mutató talán azt mutatja, hogy 24—25 lakosra esik egy személygépjármű. Ez tízszer kisebb, mint az USA-é, és ötször kisebb, mint Angliáé. Vannak azonban előrejelzéseink, melyek szerint a gázszennyeződés 1,2— 1,4-szerese lesz a jelenleginek 1980-ra, majd 1985-re tovább emelkedik. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy a gépkocsi nemcsak abban jeles, hogy a környezetre káros anyagokkal tölti a légteret, hanem abban is, hogy igénybe veszi a létfontosságú elemeket. Így ezer kilométeren annyi oxigént fogyaszt el, ami egy ember egész évi életszükséglete. A levegőt védeni kell minden olyan behatástól, amely annak természetes minőségét hátrányosan megváltoztatja, és az egészségre, vagy a népgazdaság szempontjából káros. A levegő tisztaságának védelme érdekében minél kevesebb gáznemű, vegyi anyagot, port és kormot bocsássunk a levegőbe, hogy a szenynyezés normalizációját túl ne lépjük, hogy a kívánt minőségű és összetételű levegővel élhessünk. E területen a motorizáció sokat ronthat, de tarthatjuk is a jelenleg még nem elkeserítő állapotot, ha az autók emissziós-kibocsátó szintje tovább javul. BÁTYAI JENÖ A

felszabadulás előtt a horthysta rendszer negyedszázada alatt fontos, tudatformáló. agitatív szerepet töltöttek be a munkásotthonok, melyek szerte az országban, nehéz politikai és gazdasági viszonyok között működhettek. Az akkori Magyarország második legnagyobb városában. Szegeden a szervezett munkásság saját munkásotthont vallhatott magáénak, a Hétvezér utcában. A Maros utcai munkásotthon — amely 1919. augusztusától volt a szegedi munkásság otthona — szűknek és kicsinek bizonyult. 1924-ben mozgalom indult a szegedi munkásság körében egy nagyobb és méltóbb épület vásárlására. 1926-ban vásárolták meg a Hétvezér utca 9. szám alatt levő épületet, a szegedi munkások filléreiből. mely a leghosszabb időre vált a szegedi szervezett munkásság otthonává, a horthysta korszak időszakában a munkásság politikai-agitációs és kultúrmozgalmának szervező központja lett. A Hétvezér utcai munkásotthonnak — s az előzőeknek is — gondnoka. Bucsezán Miklós, a szegedi forradalmi munkásmozgalom ismert alakja volt. Értékes hagyatéka, naplója, levelei segítenek bennünket az ott folyt tevékenység hű ábrázolásában. A szakmákon és a kulturális szerveken kívül itt nyert hajlékot a Szociáldemokrata Párt szegedi titkársága is. Egyik jellemzője a szegedi rendőrhatóság akkori intézkedésének: a pártiroda az utcai épületben volt míg a szakmai és kulturális helyiségek túlnyomó része az udvari épületrészben. A rendőrség elrendelte, hogy az udvari részt fallal vagy kapuval kell elzárni a párthelyiségtől, és a kapunak csukva kell lenni az alatt az idő alatt, amíg a párttagság ülésezik: nehogy ..politikai fertőzést" kapjanak a szakszervezeti tagok. A levéltári és archívumi anyagokban. az újonnan gyűjtött viszsza emlékezésekben visszatérő momentum a munkásotthonba rendszeresen járó „öregek" csoportjának emlegetése, amelynek léte meghatározó szerepet játszott a szegedi forradalmi mozgalomban. Időszakunkban a domináns szerepet játszó „öregek" csoportjának tagjai közé tartozott: Agócsi János. Bernáth András. Bodnár Lajos, Bucsezán Miklós. Cseh Imre. Csűri Mihály, • Dám János. Dobó MiklÓ6. Drégely József, Engi István, Eidus Bentián. Erős Istvánná. Gladics József, Gombai Mihály, Gombkötő Péter. Gyólai István, Katona András. Kiss József, Komócsin Antal, Komócsin Illés, id. Komócsin Mihály. Korom Mihály. Krajkó András, Lacsán Mihály, Ladvánszky József, Mison János. Pap. di György, Pipicz József, Simon Béla, Silbermann Gyula, Stern Dávid, Strack Ádám. dr. Szepesi Imre. Tombácz Imre. Waltner Mihály és Zombori János. A fenti vezetők irányításával a szervezett munkásság szervezeti életének minden jelentős eseménye itt zajlott le. innen indult ki. Itt beszélték meg és szervezték a sztrájkokat, május elsején itt gyülekeztek a felvonulásokra, és a 30-as években és a 40-es évek elején itt jelentek meg az illegális kommunista párt harcosai közös akciókat szervezve a baloldali szociáldemokratákkal — mint ezt a névsor is kitűnően mutatja. Sok, tehetségét igazában a felszabadulás után kamatoztató Piros zászló a munkásotthonon Kiss Dénes: Aszályos arc Arcával nem kínál anyám mosolya cserepesre száradt Vak titkait sugdossa rám életnek halálnak Már tudom szent csipkebokor ami örökre eltakarja mikor föllobban vakítón ahogy sohasem akarta. fiatal kommunista útja indult el a Hétvezér utcai munkásotthonból. 1936-ban jelent meg először a munkásotthonban Benke Valéria, itt ismerkedett meg a mozgalom és a marxizmus eszméjével, 1938-ban jelent meg először a szervezett munkásság központjában Komócsin Zoltán. Nagygyörgy Mária és mások. A munkásotthonban 1940—1944 között kialakult az ifjúkommunista fiataloknak egy rendkívül aktív vezető csoportja. A csoport kommunista agitációt folytatott, előadásokat tartottak a munkásotthonban, baloldali darabokban játszottak, melyet olyan játékkal és tartalommal töltöttek meg, amely a tőkés rend ellen irányult. A munkásotthonok a belügyi szervek állandó üldözései mellett fejtették ki tevékenységüket, s az ellenőrzésből egyre nagyobb részt kért a hadsereg „nemzetvédelmi osztálya". A szegedi munkásotthon a rendőr-főkapitányság detektívtestülete tagjainak állandó ellenőrzése alatt állott, A munkásotthonban sűrűn megforduló Pintér Károly detektív-csoportvezetőnek. Gyólay. Győry és Répás nevű detektiveknek Buócz Béla rendőr-főkapitány adta ki napiparancsban az utasításokat. Sajnos, a Szegedi Rendőr-főkapitányság iratainak egy része — jórészt a háborús évek iratai — az 1944-es menekítés során elpusztultak. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében levő eredeti rendőrségi jelentés közli az ifjúmunkásoknak a munkásotthonokban folytatott kulturális és politikai tevékenységéről a következőket: „A rendőrségnek be nem jelentett előadásokon kommunista verseket szavalnak, nem egyszer szimbolikusan vagy a valóságban szerepeltették a kommunisták ismert jelvényeit, a sarlót és kalapácsot... Ugyanezeken a helyeken napirenden vannak a viták, felolvasások, kisebb csoportok megbeszélése." A szegedi munkásotthonban tevékenykedő, előbb említett ifjúkommunista fiatalok domináns szerepet játszott csoportjának tagjai voltak: Amigó István, Freicosné Berta Margit. Birnfeld Sándor. Boda József, Bucsezán (Bányász) Ilona, Dáni Mihály, Törökné Dáni Mária, Faragó Imre. Halász György. Simonovicsné Herczog Edit, Törkölyné Heiszig Margit, Komócsin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály, Korek József, Lengyel Mária, Lengyel Gusztáv. Machánszky József. Markovits Tibor. Nagygyörgy Mária. Neulánder Sándor, Herczné Pósa Mária, Móriczné Rosenberg Anna. Strál Sándor, Győriné Strack Éva, Szuhai Imre. Telkes György és Törköly Ferenc. A csoport kapcsolatot talált Ságvári Endrén keresztül a kommunista mozgalom központi irányítóival. Ságvárin kívül Waltner Mihálynak. Stern Dávidnak és Tombácz Imrének kiemelkedő szerepe volt a fiatalok kultúrpolitikai munkájának irányításában. A politikai, agitációs munkában viszont az ifjúkommunisták egyre inkább önállósodtak. A munkásotthonban a kommunista agitáció egyik legeredményesebb formájának bizonyult a vitakörök rendezése, amelyen Marx munkái, kultúrpolitikai, általános műveltséget gyarapító, természettudományos témák szerepeltek. A vitafórumok előadói: Waltner Mihály. Tombácz Imre. Halász György, ifj. Komócsin Mihály. Komócsin Zoltán és Törköly Ferenc voltak. A Komócsin Zolttán vezette vitakörökön a Kommunista Kiáltvány fejezeteit vitatták meg a résztvevők. A Kommunista Kiáltvány Ságvári Endrétől származott Ezt egy „Friss újság" regénybe kötve Rosenberg Anna hozta le Pestről, s azt Komócsin Zoltánnak adta át. Strack Éva visszaemlékezése szerint — a természettudományos előadások sorozatban — „Az ősködtől napjainkig" címmel az első előadást a csoport számára ifi. Komócsin Mihály tartotta. Waltner Mihály kultúrpolitikai előadásokat tartott. A vitakörökön minden alkalommal egyszerre 10—15 ifjúmunkás vett részt. Magyarországnak a Szovjetunió elleni háborúba való beiepeseael növekedett a vitakörök szerepe: a hírek terjesztése és megbeszélése került az érdeklődés homlokterébe. Ugyanakkor ezek a vitafórumok kitűnő keretet nyújtottak az öntevékeny képzésre. A Szegedi Rendőr-főkapitányság detektivtestütetének két tagja, Gyólay és Répás detektívek szinte mindennapos látogatói voltak a munkásotthonnak. Az ifjúkommunisták azonban figyelőszolgálatot szerveztek, s érkezésüket jelezték a csoport számára. Sokszor ez igen nehéznek bizonyult. Egy alkalommal például Lengyel Gusztáv és Strack Éva a munkásotthon belső udvarán beszélgettek. Váratlanul megjelent Répás detektív. Társaik a színpadon voltak. Strack Éva elé állt. Lengyel Gusztáv pedig a kezében levő égő cigarettát megfordítva, kezét nyújtotta Répásnak. A meglepődött detektív a feléje nyújtott kezet elfogadta. Ebből az esetből nagy ügyet csinált. de nem lehetett mit tenni: Lengyel arra hivatkozott, hogy véletlen volt. A függetlenségi mozgalom kialakításáért folytatott harc fontos fegyverévé vált a háború éveiben a munkás színjátszó mozgalom. A darabok a háborús gazdálkodást vették célba, s ennek egyik legsúlyosabb velejáróját: a közellátás romlását, a sorbanállást. a jegyrendszert. Az agitatív hatás nyilvánvaló volt. A' munkásotthonban működő Munkás Színjátszó Egyesületben és a Munkás Dalegyletben élénk kultúrpolitikai tevékenység folyt. Gorkij. Heyesmann, Moliére. Mó. ricz, Bródy, Darvas. Ibsen és mások műveit mutatták be. nagy sikerrel. A Szegedi Altalános Munkás Dalegylet állandó kapcsolatot tartott fenn a környező munkás-dalegyletekkel; az Orosházi Petőfi Dalkörrel, a Hódmezővásárhelyi Általános Munkás Dalegylettel és a Makói Petőfi Dalkörrel. A Csongrád megyei Levéltárban őrzött eredeti, igen ritka röplap mutatja ezen együttműködés sikerét: a fennállás 35. évfordulóján 1943. június 13-án nagy sikerű antifasiszta estet rendeztek. Ai esten, a röplap tanúsága szerint. Birnfeld Sándor, Birnfeld Aliz. Bucsezán Ilona, Heiszig Margit, Komócsin Mária, Tóth Rózsika, Markovits Tibor. Neulánder Sándor és Strack Éva forradalmi hatású dalokat énekeltek. Nagygyörgy Mária és Komócsin Zoltán pedig Várnai Zseni. Petőfi és József Attila forradalmi hatású, gyújtó hangú verseit szavalta. Igen nehéz viszonyok között — mint ezt Hollós Ervin: Rendőrség. Csendőrség, VKF 2. című munkája is mutatja — a kultúrpolitikai tevékenység is egyik megjelenési formája volt a horthysta rendszer elleni küzdelemnek. Magyarország német megszállását követő napokban a munkásotthont bezárták. Buócz Béia. a rendőrkapitányság vezetője 1944. március 27-én intézkedett az ajtók lezárásáról és lepecsételéséről. A szakmáknak csak a tagdíjbefizetések tartását engedélyezték. Néhány nappal később lezárták a 6000 kötetes könyvtárat, és a kulturális munkát azáltal bénították meg. hogy a két nagyterembe egy vállalat tollüzemét telepítették be. Hamarosan, április 3-án. a munkásság vezetőit internálták. De az itthon maradottak tovább folytatták a mozgalmi munkát. 1944 júniusa és augusztusa között Dáni Mihály. Komócsin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály és Törköly Ferenc az internáltak családtagjai részére — kisebbnagyobb pénzösszegekkel — gyűjtést kezdeményeztek. Mások — Mátyás Mária, Pászthy Márip. Strack Éva — közvetlenül a családtagokhoz költözve segítettek. 1944. október 10-én. amikor a szovjet tank- és gyalogsági alakulatok Szeged határához közeledtek. Boda József és Waltner Mihály felmentek a szegedi munkásotthon padlására, és piros zászlót tűztek ki a munkásotthon homlokára, melyre ugyancsak érvényesek Juhász Gyula szavai: ..Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be. Mely millióknak ád jogot. ... Ki itt belépsz, hozd el magaddal. Piros zászlónak a reményt". DB. PEKNEKI MIHÁLY