Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

Vasárnap, 1978. április 16. HH Életritmus írta: Dr. Ábrahám Ambrus R

itmuson a nagytermészetben mindenütt előforduló, de az ' Iővilágban is észlelhető ssfltaszossugot értjük, unely utóbbit joggal illet meg az eletritmus elnevezés. Lényegében változás, amely hasonló időközökben • visszatér. Időszakosság. amely ott van minden növényi us állati életben. Ott van a sejtekben. 'a szövetekben, a szervekben és az egyirányban műkö<16 szervcsoportokban, a készülékben. Ritmus és nem ütem. Ütem nincsen sem az élő, sem a holt természetben. Ütemben járnak a gépek, az órák, s ennek hódol a nagyvárosi ember gépies élete. Az ütem az emberi szellem sajátsága, a ritmus az élet ősjelensége. Kísérjük végig a ritmust az egysejtűek és soksejtűek életeben, s azután a szervekben. Lássunk példát a napiritmusokra, utána az időszakosokra, majd próbáljuk megmondani, hogy mi az oka ritmusoknak és van-e haszna a ritmuskutatásnak Az egysejtű állatok között vannak olyanok, amelyek bizonyos életszakasz elmúltával kettéosztódnak, lassan megöregszenek, utána megifjodnak, majd újra osztódnak és a ritmus folytatódik anélkül, hogy a halál mint természeti tünemény beáliana. Természetesen ezek is elpusztulnak, de csak akkor, ha az életkörülmények változása következtében nem jutnak hozzá ahhoz a környezethez, amelyben elindultak vagy külső erők működnek közre abban, hogy az öröknek ígérkező életfonál Hirtelen megszakadjon. A szabad szemmel te J61 látható állatok között a paloló féreg eletében jelentkezik az életritmus a legszembetűnőbb formában. A paloló féreg rabló életet élő soksertéJű tengeri gyűrűs féreg. Hazája a Samoa-sziget Az állat hosszúkás testű, hasonlít a földigilisztához. A szaporító sejteket * testének hátsó gyűrűi termelik. A gyűrűk szaporodáskor leválnak. feljönnek a tenger felszínére. ahol m belőlük kiszabaduló hím és női szaporitósejtek összeolvadnak. A szaporodás évente kétszer, októberben és november hónapban következik be Ez a folyamat, amelyet rajzásnak nevezünk, mindkét alkatommal egyetlen egyszer. az utolsó holdnegyed utolsó szakasza előtti éjszakán szokott végbemenni. Ilyenkor hemzseg a tenger az óriási mennyiségben rajta nyüzsgő állatoktól. A hajnali szürkületkor jelennek meg. Nyüzsgésük egyre növekszik, a legnagyobb napfelkeltekor, de már 2—3 óra múlva eltűnnek. A benszülöttek, kiknek a tápláléka az állat, kosarakkal meregetik ki a zsákmányt, és ünnepet ülnek. Szép példája az életritmusnak a madárvonulas. amely mint tény régen közismert, azonban oka felől nem tud semmit a tudomány. Mi az. ami elindítja a vándormadarakat az új hazába, és vissza újra. ha elmúlt a tél, nem tudja senki. A teljes ritmusok után nézzük a szerveket és ezek közül az emberi szívet. Az emberi szív ritmikus mozgása kezdődik a pitvarok összehúzódásával és befejeződik a kamrák összehúzódásával. A vér nagy üres vénákon, s a tüdővénákon a pitvarokba kerül. Mikor üregük megtelt, a pltva-rok összehúzódnak, s a vért a kamrákba szorítják. Ezután öszszehúzódnak a kamrák, es a vért az aortába, ,s a tüdőartériákba nyomják. Majd elernyednek a kamrák, s egy kis szünet után kezdődik elölről a ritmus. És ez így megy az első összehúzódástól az utolsóig, megszakítás nélkül, míg mozog a nagy mű és pislákol az életláng. Ritmus az alvás is. Az agyvelő, amely központi felfogó szerve minden belsó és külső történésnek és végrehajtója a benne önállóan vagy más Ingerek hatasára keletkező ingerületeknek időnként funkcióját teljesen beszünteti. Az alvás oka lehet az agy vérellátásában beálló változás, lehet szénsav-felhalmozódás, de lehet a működés következtében beálló mérgezés is. Ezekkel a valószínű hypothezisekkel " szemben sok érvet sorakoztattak fel amellett, hogy a köztiagyban van egy szakaszosan működő alvásközpont, amely fenntartja az alvásritmust. Ritmus van a mirigyek életében is. A mirigyek, ahogy ezt a kehelysejteknél az egysejtű mirigyek legismertebb alakjainál látjuk, időnként megtelnek váladékkal, majd kiürülnek, s utána a nyugalom ideje alatt elvesztett anyagaikat pótolják. Ugyanezt a szakaszosságot látjuk a tejmirigynél, ahol a tejtermelő sejtek élete a működés idején hármas folyamatot mutat. Egyik az elválasztás, a másik a kiválasztás, és a harmadik az újraképződés. Az első időszakban a sejt plazmája megtelik szemecskékkeL A szemecskék elfolyós ódnak, összeolvadnak és tejjé változnak. A második időszakban a tej átszűrődik a kivezető csőbe. Ezután jön a pihenés, az újraképződés ideje, amely alatt a sejt az elveszteti részeket kipótolja. A szervek életében Jelentkező szakaszos folyamatok a napiritmusok. Ilyeneket a növény- és állatvilágban nagy számmal ismerünk. A növényeknél napiritmusban megy végbe a szerves ínyagtermelés. a légzés, a sejtosztódás. a hosszanti növekedés, a levegőnyílások nyitódása és záródása. Napiritmus észlelhető a levelek és virágok mozgásában, kinyílásában és záródásában. Mutatkozik napiritmus a sejtosztódásban is. A kukorica gyökércsúcsán a sejtosztódási alakok maximuma éjjel 12—1 óra között jelentkezik, a minimum reggel 6 órakor. A borsó gyökerén sejtosztódásban a maximum délelótt 9—11 órakor, a minimum este 9—11 óra között mutatkozik. Napiritmusnak hódol a gerincesek együttérző idegrendszere, amelyről tudjuk, hogy nappal főleg a testüreg területére eső, tulajdonképpeni együttérző része, éjjel pedig a feji és keresztcsonti része van működő állapotban. Az átkapcsolás az emberben 18 és 20 óra között megy végbe. Érdekes vizsgálatok számolnak be arról, hogy a májnak ismert kettős működése, az epeelválasztás és a cukorraktározás nem egy időben megy végbe. Az elválasztó és raktározó tevékenység egymással váltakozik. A raktározás idején a máj cukrot, fehérjét, és vizet raktároz, elválasztáskor az átalakított anyagok a vérbe kerülnek és mint melléktermék keletkezik az epe Az emberi máj elválasztó tevékenysége nappalra, raktározó működése éjjelre esik. Ebből következik, hogy ha a nagy étkezéseket éjszakára tesszük át, zavar áll be az emésztésben. Éjjel ugyanis, mivel nincs epe- és hasnyálmirigynedv sincs, a táplálék nem emésztődik meg, és nem szívódik fel. Az emésztés csak reggel kezdődik, mikor az epeelválasztás ismét megindul, illetőleg a szükségelt mértékig emelkedik. Mivel a májnak a ritmusa nem változik, kétségtelen, hogy az étkezéseknek és az életmódnak kell a ritmushoz alkalmazkodniok. A tapasztalat és az önmegfigyelés igazolja, hogy a máj elválasztó tevékenységének a maximuma alatt valami nagy testi fáradtság szokott meglepni I bennünket. Ez azonban fél—1 óra alatt eltűnik, főleg akkor, ha fekszünk, mert így könnyebb a vérkeringés, s a szív energiamenynyiségének a fokozódásával gyorsabban küszöbölödnek ki a bomlástermékek. A napiritmusokkal szoros kapcsolatban állanak az évszakos ritmusok. Ezek közül a legismertebb, a nyak elülső felén kétoldalt elhelyezkedő tjnirigynek, a pajzsmirigynek a ritmusa. Halakon, békákon, gyíkokon madarakon és emlősökön végzett szövettani vizsgálatok igazolják, hogy a változó hőmérsékletű állatok pajzsmirigye a legmelegebb hónapokban, az állandó hőmérsékletűeké, a leghidegebb hónapokban termeli a legtöbb váladékot. Téli álmot alvó emlősök pajzsmirigye úgy viselkedik mint a változó hőmérsékletűeké. Számos vizsgálattal rendelkezünk arra vonatkozólag is. hogy az agyalapi mirigy működésében is megvan az évszakos ritmus. A barnabéka agyalapi mirigyének az elülső lebenye július és augusztus hónapban mutatja a minimumot, míg a maximum kora tavaszra esik. A halak hvpophysisén szintén észleltek efféle ritmust. Két fontos kérdés vetődik fel a ritmuskutatás nyomán. Egyik az életritmusok okait volna hivatva megállapítani, a másik arra várja a feleletet, hogy a gyógyászatban és' a mindennapi életben tanít-e valamire a ritmusok tana és ha igen, mire. Az okok, amelyek a ritmusokért felelősek kétfélék lehetnek. Olyanok, amelyek mint belsőeredetű erők magában az élő szervezetben működnek és oljanok, amelyek mint külső erők, kívülről hatnak a szervezetre. Belső ok és belső erő természetesen maga az élet, amelyet semmiféle külső erővel, vagy külső hatással létrehozni nem lehet. Azonban ezen belül is vannak autonómiák, amelyeket nem külső okok szültek, amelyeket külső erők kényük kedvük szerint nem irányithatnak. Ilyen autonómia a szívmozgás, a véredények mozgása, az ingei-vezetés, és az idegközpontok működése. Ezek mellett az élet szempontjából immanens erők mellett, amelyeknek összességét „belső óra" névvel illetjük, szavuk van azoknak az erőknek, amelyek mint földi erők az élőt. s az élettérben magát az embert is közvetlenül érik, de azoknak is, amelyeket régen kozmikus erőknek neveztek, ma pedig földön kívüli erőknek mondunk. Hogy a talaj, amelyen élünk, a víz, amelyet iszunk, a táplálékok, amelyekkel életritmusunkat folytonosságban tartjuk, a nehézségi erő, a föld melege, a sugárzások, a világosság, a sötétség, az évszakok váltakozása, a Nap, a Hold, a csillagok járása közvetve vagy közvetlenül hatással van reánk, abban az elmondottak meggondolása után azt hiszem senki sem kételkedik. Azonban azt, hogy 33 meteorológiai tényező közül, amelyeket a meteorobiológusok felvesznek, mint kozmikus ok. melyik vagy melyek és milyen mértékben befolyásolják a napi és évszakos ritmusokat, mely utóbbiak bizonyos, nem fertőző betegségek tömeges jelentkezésében is megnyilvánulnak, azt megmondani nem tudjuk. Helyesen ítéli meg az emberi napiritmusok lényegét Jores, a neves ritmuskutató, amikor azt mondja, hogy az ember napi periódusa a hormonok és az idegrendszer útján szabályozott folyamat, amelyet részben a „Belső óra" részben pedig a földi és földön kívüli folyamatok szabályoznak. A másik kérdés, van-e haszna a ritmuskutatásnak? A kérdésre igenlő választ kell adnunk nemcsak akkor, ha ebben a tudomány kincsesházának a gazdagodását szemléljük, hanem akkor is, ha az orvostudományt és a gyakorlati életnek sokszor hangtalan útjait szemléljük. Hogy az. orvostudománynak milyen nagy hasznára van a ritmusok ismerete, azt egyetlen példával akarom megvilágítani A fentiekben láttuk, hogy a májnak kettős ritmusa van, az egyik az elválasztó működés, a másik az áthasonlító folyamat, amely cukorraktározásra vezet. Mivel az epeelválasztás nappalra, a cukorraktározás pedig éjjelre esik, másképp bánik az orvos az epehajtó, s az epeürítő szerekkel ma, mint akkor, amikor a fenti napiritmusról még nem volt tudomása. A gyakorlati élet szempontjából is hasznos a ritmusok ismerete. Sok álmatlan éjszakától, bél. és gyomorzavaroktól mentesíti magát az, aki a májritmus ismeretében mellőzi az éjszakai bőséges és rendszertelen étkezést, tudván azt, hogy éjjel nincs epeelválasztás vagy ha van, az egészen minimális. Sok néma töprengésben átvirrasztott éjszaka szürkeségét és bizonytalanságát tartja távol magától az. aki az izgató szerek rendszertelen fogyasztásával nem zavarja meg éjjel a központi idegrendszer normális ritmusát, amely —, hogy a napi munka alatt felgyülemlett bomlástermékektől megszabaduljon, s a funkció folyamán elvesztett részeket és energiákat pótolja, — a külső hatásokat közvetítő idegpályák kapcsolataiból visszahúzódva pihenésre Készül Bermudezné festője S

zázötven évvel ezelőtt, 1828. április 16-án hunyt el Francisco Goya (1746— 1823), a nagy spanyol festő. Korszakzáró művészetében nemcsak a hagyományos témákat vetette el, hogy realista ábrázolóstti mellett helyet adjon kőitől látomásainak is, de a merev, akadémikus szemléletmóddal is szakított és piktúrájában hangsúlyossá tette a spontán festői eszközökkel való közvetlen megjelenítést. Hatása az európai — s ezen belül főleg a francia impreszszionista festészetre — meghatározó érvényű volt Nyolcvankét éves korában bekövetkezett halála után, neve sokáig homályba merült és csak a századfordulótól kezdtek foglalkozni vele. Egyre nagyobb számbon jelennek meg Goya-monográfiák, de ezekben a festő forradalmi egyéniségét átformálják, ellaposítják. Rajzai felé az utóbbi évtizedekben fordult az érdeklődés. Goya, a legtermékenyebb művészek egyike volt. Több mint hétszáz táblaképe, majdnem nyolcszáz rajza és kétszáz metszete maradt fent A paraszti származású családi körből Goya, a spanyol reálista festészet — Velasquez mellett. — legnagyobb mesterévé emelkedett. Francisco Goya emlékének ezúttal — életművének részletesebb taglalását elhagyva — úgy szeretnők áldozni, hogy egyik közismert hazai remekművével, a ragyogóan létrehozott Bermudezné arcképé-vei kapcsolatos kűri ózitást, illetve a portré körül felmerült egykorú viták Juhász Gyula által kritikai éllel levont tanulságát felidézzük. Pohárnok Zoltán és Takács Marianna „Spanyol festészet" című kitűnő könyvükben (1942) Goyának e portréjával kapcsolatban ezt írják: „...A budapesti Szépművészeti Múzeumban van egyik korai női arcképe, mely minden valószínűség szerint Cean Bermudez, a híres mütörténetl író feleségét ábrázolja. Ez az 1790-ben készült arckép rendkívül finom rózsaszín, ezüst és fekete színharmóniákban, t habos, könnyű csipkék és fátylak keretéből halványan felmerülve ábrázolja az asszonyt Míg Greco Zurbarán, Velasquez, sőt Alonso Cano asszonyai szemünkben is szépek, könnyedek és elragadok, addig Goya asszonyai csak a festőiség lenge báját viselik magukon, de nem keltik szép nők benyomását." Bermudezné arcképé-t éppen hetven éve, 1908 tavaszán vásárolta meg Térey Gábor, az akkor általa vezetett Szépművészeti Múzeum számára. Voltak, akik a portré vásárlási összegét túlságosan magasnak tartották, és az arcmás hitelességét is kétségbe vonták. A képpel kapcsolatos kicsinyes szempontú és szakmailag megalapozatlan támadásokat Térey, a Vasárnapi Újság 1908. jún. 21. számában utasította vissza. Többek közölt hivatkozott Richárd Muther-nek, a boroszlói egyetem művészettörténet-tanárának, a bécsi Zeit 1908. máj. 21-i számában közölt írására, melyben a tekintélyes szakember elismeréssel szólt Goyának e művéről. Bermudezné arcképe által felkavart nézeteltérésekről Lengyel Géza is írt a Nyugat 1908. jún. 16-i hasábíijB r^Wíir * mmmm ffilMÉ raM tv * SW9 Goya: Bermudezné arcképe jain. Időben őt követően nyilatkozott meg ez ügyben Juhász Gyula, akinek a Szeged és Vidéke 1908. júL 12. számában megjelent „Utazás egy arckép körül" című — Térey mellett bátran kiálló, illetve az akkori - honi sekélyes művészetszemléletet bíráló — cikkében többek között az alábbiakat olvashatjuk. „Dorian Gray híres arcképe óta még nem t'olt arckép, amely annyi és oly csodálatos rditozáson ment volna keresztül, mint Bermudezné arcképe, amelyet a halhatatlan Francisco Goya festett és amelyet most a kiváló Térey Gábor vett meg számunkra. A kiváló Térey Gábor, a portrét mint remekművet vette meg nagy pénzen. Es ettől fogva Bermudezné képe elkezdett változni, változni, a magyar kultúra képére és hasonlatosságára. Másnap már értéktelen mázolás lett belőle, harmadnap közönséges svindli, majd ismét még eddig utol nem ért remekké, majd meg a különben lángeszű Goya elhibázott alkotásává lön..." „...A magyar mükritika pedig hallgat és az ügy elhallgat. Enny tudatlanság és ügyefogyottság honol nálunk művészeti téren. Ennyire nem tudnak nálunk felülemelkedni kicsinyes elfogultságokon, párttekinteteken és klikkszempontokon. Még ha egy nagy és halott, söt halhatatlan spanyolról van is szó, akkor is a kalmármérlegre és a szubvencióra néznek, nem a műtörténelembe és a saját lelkükbe. Miért? Hát legfőképpen azért, mert nem értenek a dologhoz. Mert nincs szemük és nincs lelkük hozzá, csak érettségi bizonyítványuk és esetleg oklevelük van a művészethez. Mert a mi iskoláink még mindig nagy távolságra vannak a mai élettől és a mai művészettől. Mert teljesen hiányzik még nálunk az a művészi oktatás, amely nélkül az iskola igazán modern embereket, széphez értő és szépet megérző embereket nem nevelhet." Bermudezné festője, a másfélszázaddal ezelőtti napon szemeit örök álomra lehunyó, teljes nevén Francisco Jósé de Goya y Lucientes-nek nevezett mester, a spanyol forradalom és a nép művésze volt. Piktúráját az egész világon ismerik és megbecsülik. SZELESI ZOLTÁN KISS ATTILA RAJZA