Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

„Megmondom az őszintét..." is sír, végül a tanító néni is. A családban szégyenlik a dolgot, az iskolában esetleg fölmentik a kicsit. — Mindegyik fél viselkedése érthető, csak nem praktikus. A megoldás: korán kell kezdeni az olvasástanulást. A beszédgyengeség kialakulása ellen sokat tehetnek a szülők. Gyerekeiknek már csecsemőkorban sok-sok jó beszédpéldára van szükségük. Manapság a felnőttek rohannak, a gyerekek többsége bölcsődében, óvodában, folyton csoportban; nem kapnak elég személyes, csak nekik szóló kérdést és választ. Ez pedig nem mozdítja elő a beszédkedvüket A közösségeknek természetesen a beszédtanulás szempontjából is vannak előnyei, de meggyőződésem, hogy az intimitásra, a közvetlen szülői érdeklődésre feltétlenül szükségük van a kicsiknek. Ideális lenne, ha csak délig járnának óvodába. Nagy a felelősségük a gyermekintézmények dolgozóinak is, én nem bánnám, ha a képzőintézetekben alapismereteket kapnának a beszédgyengeség felismerése, illetve a hanghallás fejlesztése tárgyában. Nem utolsó sorban : nekünk, logopédusoknak fejleszteni kell az együttműködést az óvodákkal, hogy időben tudjunk segíteni. — És mi az iskola szerepe? — Véleményem szerint a beszédtechnika és a beszéd emiékeze ti készségnek nem használt a memoriter száműzése az iskolákból. A beszéd ugyanis mozgás, a hangképző szerveknek legalább olyan összeszokottan kell együttműködni, mint egy futballcsapat tagjainak. Tudom, hogy a rengeteg kívülről megtanulandó vers, egyéb memoriter helyett most a gondolkodás fejlesztése az iskola célja. De: gondolkodásfejlesztés a beszéd fejlesztése nélkül? Töprenghetünk rajta, miért van az, hogy az idősebbeknek jobb a bezédkészségük — és a logikával sem volt soha több bajuk, mint az ifjaknak. SULYOK ERZSÉBET T

isztelt Bíróság, nagyon el voltunk keseredve, öt holdon gazdálkodunk — csak kettő a sajátunk, hármat bérelünk — az egyik holdon apróhagymát, a másikon kukoricát, a többin káposztát és karalábét termeltünk. Nyáron olyan sok volt a zöldség, hogy a termés nagy részét nem tudtuk eladni. A 40 éves asszony, akár a megdorgált kisgyerek, kisírt szemmel, zsebkendőjét gombócba szorítva toporog a bíróság előtt. Szeme ideges rebbenéseiből látszik, fél, érzi: a „jósnő" — picike, törékeny alkatú fiatalasszony — a háta mögött élesen figyeli. — Igen, Tisztelt Bíróság, arra is kitérek. Juliskát úgy ismertem meg, hogy a barátnőmnek elsírtam a keserűségemet. Vidéki vagyok, úgy gondoltam, ő csak ismer Szegeden valakit, aki meg tudná nekem mondani, mire számíthatok még. ö azt felelte, hülyeség, de ha ragaszkodok hozzá, jó, elvisz valakihez, akiről hallotta, tud jövendőt mondani. Egyik nap megvártam a hivatala előtt, akkor mentünk el Juliskához. — Megfogta a kezemet és úgy nézett rám, hogy beleborzongtam. Azt mondta: magát sok bánat érte, de nem számíthat jóra ezután sem. Felszólított, gondoljak valamire. Én az apróhagymára gondoltam, amit nem tudtunk eladni, ö ekkor rávágta: sok pénzt ér, de nem sikerült értékesíteni. Kitalálta Tisztelt Bíróság, hogy mire gondoltam. Azután azt mondta, a férjemnek ne szóljak arról, hogy itt jártam, mert akkor nagyon nagy baj ér. Megijedtem, három gyerekem van, Tisztelt Bíróság, és nagyon beteges vagyok. Már évek óta nem dolgozom. Az óvónőképzőt végeztem el, tizenhat évig voltam óvónő, de ötször volt idegö6szeroppanásom és hat éve rokkantságiban vagyok. — Nyugodjon meg, kérem, ne reszkessen, nincs mitől félnie. Valóban azt hiszi, hogy a vádlottnak hatalma van maga felett? — Megmondom az őszintét. Tisztelt Bíróság, félek. Amikor legközelebb elmentem hozzá — emlékszem, péntek volt, azt mondta, ezen a napon jobbon lehet jósolni — két friss tojást kellett magammal vinnem. Ö az egyik tojást beletette egy fehér törülközőbe, a földre. Azt mondta, törjem szét a lábammal. Én széttörtem, ö megnézte, megijesztett: „Tiszta a sárgája, nem véres, még mindig magán van a rontás, ami a sok keserűségét okozta. Tegyen ötszáz forintot a másik tojásra, menjen haza, és hozzon még pénzt, én majd abból is kiűzöm a rontást. De ne szóljon senkinek, mert megbénul. Éjszaka, pontosan éjfélkor menjen ki az utcára és tegyen kilenc lépést a kerítés mellett. Minden lépésnél szórjon a földre egy kanál sót és gondoljon a hagymára!" — Azt feleltem, félek éjszaka, ö megnyugtatott, akkor hozzak ezer forintot és ő megcsinálja helyettem. Lassan minden pénzünket el hordtam, a férjem nem értette, hova lettek a százasok, azt hazudtam, elvittem a postára, de útközben elvesztettem. Aztán kölcsön kértem, ez sem volt elég, még mindig bennem volt a rontás. Tyúkokat és ágyneműt is vittem, mert azt mondta, azok is meg vannak rontva, ő majd mindent kitesz szentelődni, aztán a pénzzel együtt visszaadja. Becsapott, nem kaptam vissza semmit, a dunyhánkat is kicsalta... — A barátnője mondta magának, hogy ne menjen többet a jósnőhöz, maga mégis újra meglátogatta ... — A keserűség hajtott, Tisztelt Bíróság, meg a félelem. Azt mondta, most már nemsokára ki tudja űzni házunkból a rontást, csak az esküdt gyűrűmet, amit oda adtam, párosítsam ki aranynyal. Menjek éjszaka a keresztútra, és tűzzek ki lobogónak egy asztalterítőt, hogy meglásson a tizenkét feljebbvalóm. De ne gondolkozzak semmin, és ne szóljak a férjemnek, mert a tizenkét feljebbvaló megéget. — Maga ki is tűzte a lobogót, aztán mi lett? — Haza szaladtam, Tisztelt Bíróság, de a kisgyerek felébredt, felsírt, és akkor felriadt a férjem is. Akkor mindent bevallottam neki. Aztán feljelentettük Juliskát a rendőrségen ... LADÁNYI ZSUZSA Tamkó Sirató Károly Biztató Ne ess kétségbe, érjen bármi! Csak egy a törvény: várni. Várni! Ha reszket alattad a föld: Csak önmagadat meg ne öld! Ha egyetlen vagy. mint a szálfa Felvirrad még magányod álma. Minden beérik, révbe fut: S győzött — ki élni s várni tud. Vasárnap, 1978, március 12. w A hangok világa L

átod? — kérdezzük a gyerekektől, és rámutatunk a kutyára, a villamosra, a házra, Jenő bácsira; környezetünk dolgaira és az emberekre. Később a színek, formák, tulajdonságok érzékelését segítjük, megintcsak a látás képességére apellálva. Sokkal ritkábban mondjuk: hallod? Ahhoz pedig, hogy a kicsi ne csak tudja: ez a sárga a villamos, hanem szépen mondja is — gyakrabban és tudatosan kellene a hallásával törődnünk. A kifogástalan beszéd, később a zavartalan olvasás — és helyesírástanulás alapja: a fejlett hallás. A legtöbb gyereknek valóban csak arra van szüksége, hogy többször kérdezzük: hallod? A hangokat, zörejeket minden nehézség nélkül „észreveszi", megkülönbözteti. Csakhogy: nem egyforma adottságokkal születünk! Másolom egy meghívóról: a Csongrád megyei logopédek szakmai munkaközössége tisztelettel meghívja továbbképzési napjára. Téma: a fonémahallás fejlesztése, mint az olvasástanítás előkészítése. Napirend: két bemutató, vita. A Toldi titeai óvodások játszanak. Eltelik néhány perc, amíg a laikus észreveszi: különleges játékokat A gyerekek élvezik, a nézőik meg bámulhatják, milyen biztosan tájékozódnak a hangok világában. Mondhatnánk, természetes, hiszen kiscsoportos koruk óta tervszerű zenei nevelést kapnak; az óvodai hangversenyek (ezeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói adják), az énekórák, hangszeres gyakorlatok, a játékok a zenei hangokkal •— rendszeres óvodai programok. Ezeknek a gyerekeknek persze nem csupán a zenei hallásuk fejlett A zajok, zörejek „mondanivalóját" éppúgy értik, mint a beszédhangokét. Köszönhetik — ők és a szüleik — Veleerdi Irén óvónőnek, aki legalább annyi gondot fordít a beszéd, a hanghallás, mint az ének-zenei igényesség fejlesztésére. Az emlegetett különleges játékokkal éppen azt mutatta be a szakmai (logopédusokból és óvónőkből álló) közönségnek: milyen módszerekkel. gíteni. A logopédus célja: beszédgyenge gyerekei egyszer ugyanolyan teljesítményeket produkálhassanak, mint a Toldi utcai óvodások. Addig is: megható és tiszteletre méltó közös örömük, amellyel az apróbb-nagyobb sikereket nyugtázzák. De vajon miért olyan fontos, hogy erre a nem nagyon súlyos, nem túl gyakran előforduló beszédhibára, a beszédgyengeségre ekkora figyelem forduljon. Aki a válaszra illetékes: Vekerdi Zsuzsanna, logopédus, a megyei munkaközösség vezetője. — Nem fogalmazunk pontosan, ha azt mondjuk: nem nagyon súlyos. A beszédgyengeség ugyanis rendkívül nagy hatással lehet a személyiség fejlődésére. Általában az érzékelés fejletlenségéből ered ez a beszédhiba-csoport; mivel a beszédtanulás a halláson alapul, ha a hallási érzékelés fejletlen, beszédgyengeséggel számolhatunk. Mit jelent ez? Többek között, hogy nem elég biztos és pontos a beszédhangok megkülönböztetése; ha valaki nem tud hangsort felbontani, analizálni, illetve szintetizálni, ez beszédgyengeséget jelez; vagy: ha szótöredékeket mond, fejletlen a beszédemlékezete. Ha az óvodákban figyelnek azokra a gyerekekre, akik nem olyan szinten beszélnek, mint a többiek, már hároméves kor körül fel lehet fedezni a beszédgyengeséget. Legtöbbször nincs szükség közvetlen logopédiai beavatkozásra, csak arra, hogy az óvónők és a logopédusok között jó együttműködés legyen. Ennek eredményeként hallás- és beszédfejlesztő gyakorlatokkal, játékokkal lehet segíteni a gyerekeken. — Mi történik, ha nem sikerül időben észrevenni a beszédgyengeséget, vagy nem foglalkoznak szakszerűen ezekkel a gyerekekkel? — Mlntahogy nem tudnak például hangsorokat fölbontani, nagyon nehezen tanulnak meg olvasni. Az analizáló képesség hiányát gyakran nem lehet észrevenni a beszédben. Csak az olvasástanuláskor. A gyerek ugyanis képes folyamatosan beszélni, megkülönbözteti a hangokat; külön-külön kimondja őket. csak összemondani képtelen. Ha emiatt az első osztályban sorozatos kudarcok érik — akár egy életre gátolhatja az ismeretszerzésben. Ellenségévé válhat a betű és még felnőtt korában is hadilábon áll a helyesírással. őszintén szólva: szerencsések ezek az óvodások. De még azok a gyerekek is, akik utánuk szerepeltek: Fejérné Hegyi Ágnes, logopédus, hallásfejlesztő foglalkozást mutatott be velük. Korántsem tartanak ott, mint hasonló korú óvodás társaik. Beszédgyengeség — így nevezik a logopédiában a beszédhibáknak ezt a csoportját; szakszerű foglalkozások névén lehet rajta se— Azt hiszem, ilyenkor fordul élő, hogy sír a gyerek a könyv fölött, a szülő próbál segíteni. Minthogy nem megy a dolog, 6