Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

\ Vasárnap, 1978. március 12. Szeged és Kossuth 1848—49-ben S zeged az 1870-es évek­ben virágzó mezőgazda­sági város, 70 000 la­kossal, kiterjedt kereskedelem­mel. Fő problémáját az éven­te „menetrendszerűen" érkező árvíz jelentette, amely nagy­ságától és tartósságától függő­en, hetekre, esetleg hónapokra lekötötte a város erejét. Egy­egy ilyen árhullám után min­denki érezte, hogy nem lehet a végtelenségig halogatni egy átfogó védelmi rendszer kiépí­tését, mert a helyzet kataszt­rófához vezethet. Különösen az 1876-os árvíz volt komoly fi­gyelmeztetés. De a városatyák a kormánytól, a kormány vi­szont Szeged vezetőitől várta a munkálatok elrendelését. Pénzt viszont egyik fél sem akart adni. Ezzel szemben megépítették a percsorai védő­gátat, amely Szeged védelmét nem szolgálta, annál inkább a Pallaviclni-uradalomét Az egyéni érdekek felülkerekedé­se és a városi vezetők erély­telensége nyilvánult meg ab­ban is, hogy az alföld—fiumei vasút illetékesei visszautasít­hatták — mint szükségtelen beruházást — a vasúti töltés megerősítését Az 1879-es árvíz ilyen mó­don minden komolyabb véde­lem nélkül találta Szegedet A február végi, március eleji hő­sies védekezés csak néhány napig odázhatta el a végvesze­delmet Március 11-ről 12-re virradóra a gyönge vasúti töl­tés átszakadt és a víz megin­dulhatott a védtelen város fe­lé. Először Rókust és Felsővá­„Szeged él!" rost öntötte el. Hajnali 4-kor víz alatt állt már a Dugonics tér, fél hét felé pedig Alsóvá­ros ís víz alá került A Tisza elárasztotta a környező falva­kat (Tápét, Dorozsmát, Szent­mlhályteleket) és a tanyavilá­got A víz sodrása a 6800 ház­ból mindössze 383-at hagyott meg. De még ezek egy részét is le kellett bontani, mert a tartós vízállás javíthatatlan károkat okozott és így lakha­tatlanná váltak. A város la­kóinak több mint fele még a vész előtti napokban elhagy­ta Szegedet A visszamaradt 34 000 emberből 20 000 mene­kült el március 12—13-án Új­szegedre, s onnan tovább Ma­kó, Arad és Temesvár vidé­kére. Az árvfz során életüket vesztett lakosokról pontos adatunk nincs, az erre vonat­kozó adatok ellentmondóak. A Szegedre érkező királynak szándékosan kis számadatokat mondtak a város vezetői (volt is emiatt nagy fölháborodás az ellenzék körében). A polgár­mester március 18-án, a köz­gyűlésnek benyújtott jelenté­sében 131 halottról beszélt. De a romok közül újabb és újabb holttestek kerültek elő, még májusban is. Valószínű, hogy a tényleges szám kétszáz fölött volt Legtöbben az összeomló házak'között lelték halálukat, mások pedig a hidegtől elgém­beredve a falakról, fákról es­tek le és fulladtak bele a víz­be. Külön probléma volt a holtak azonosítása. A családok szétszakadtak, sokan elmene­kültek. Ezért Újszegeden, egy fabarakkban helyezték el a holtakat, és 48 óráig ott vol­tak szemlére kitéve. Gondot jelentett az is, hogy Szeged valamennyi temetője víz alatt volt, ugyanakkor a járvány­veszély miatt a temetést a le­hető legsürgősebben meg kel­lett oldani. Ezért a szőregi út és a torontáli társulat védőtöl­tése kereszteződésénél nyitot­tak egy ideiglenes temetőt az áldozatoknak. Ez a mai újsze­gedi temető. Később helyezték el azt az emlékoszlopot, amely a temető közepén ma is látha­tó, idézi az egykori tragédiát Rajta az alábbi felirat olvas­ható: „Vészben haltatok el. Szeged él! Isten áldásért hamvaitokra könyörög. 1879. március 12." A víz az elárasztott város romjairól csak lassan húzó­dott vissza. Az újjáépítés so­rán Szeged ismét felépült, és védőművei megóvták a Tisza támadásaitól. A jelenleg folyó munkálatok újabb időkre biz­tosítják a város védelmét ZOMBORI ISTVÁN (Folytatás az 5. oldalról.) Bjdonságát annyira, hogy ha ugyanazon hely utóbb ismét sa­létrom savval megnedvesíttetik újólag fekete laend." Kossuth népszerűségét ebben a tisztség­ben így tartósan lerontani nem, csak félreslklatni lehetett, azo­nos maradt önmagával, azonos az életének értelmet adó, vere­ségei ellenére is mindenki másé­nál eredményesebb küzdelem­mel. Eddig nem került közlésre Kos­suth Lajosnak, mint „népíelkelési teljhatalmú országos bíztos"-nak, 1848. október 6-án Szeged város Közgyűléséhez intézett levele, melyben összefoglalta az ország helyzetével kapcsolatos nézeteit: ,.A legszívesebb hálával veszek búcsút e lelkes várostól, melynek ezreit esküdni hallóm, hogy meg­menti a hazát minden gonosz­tól... Ezennel szab. kir. Szeged városában is a népfelkelést ak­fcint rendelem el, hogy az hala­dék nélkül organizáltassék... amint Pestre érek kard, és pisz­tolyokról nyomban gondosko­dom". A szegedi közgyűlés vá­lasza: „Ezen felhívást a közgyű­lés kitörő lelkesedéssel fogadja, s kinyilatkoztatja, hogy az annyi századok óta hol erőszakkal, hol ármánnyal nyomorgatott haza megmentésének dicsőségében Vá­rosunk közönsége résztvenni for­rón óhajt, s az esküt... tettel beváltani mielőbb készen illand". Nemeskflrthy István „Kik ér­ted haltak szent világszabadság" e. új munkája 1848—49 hadsere­géről szól. Nemeskürthy mun­kássága sok vitát váltott ki tör­ténész szakmai körökben. Nem •Itatható azonban problémaérzé­kenysége. Munkájában többek között azt feszegeti kik alkották ezt a hadsereget, s miért álltak a zászlaja alá? Egy mostani, újabb dokumentumunk is arra mutat M, hogy a forradalom elő­rehaladtával e téren a problé­mák ls sokasodtak. Csuka ezre­des, 1848. december 16-án Szeged városa Védblzottmónyához irt le­velében jelezte azokat a nehéz­ségeket, amelyek a szolgálat el­látása terén mutatkoztak: „Saj­nos kellett tapasztalnom, hogy némely nemzetőrt csapatokban nem fogva fel a törvény irányát — midőn őrdllási szolgálatot kel­lene nekik tenni, magok helyett felfogadván egy napszámost, azt küldik a nemzetöri kötelesség tel­jesítésére, — midőn a felfogadott egyén nem bírván fegyverviselési képességgel, valljon hogy felelhet meg a nemzet altal a nemzetőr­ségbe bízott garantiának?" Kossuth Lajos 1849. május 12­én válaszolt Szeged város közön­ségének arra a levelére, amelyet a város 1849. április 23-án inté­zett hozzá, az április 14-i függet­lenségi nyilatkozat ügyében: „Ezen ősmagyar város, hazánk­nak az országgyűlés által... ki­nyilatkoztatott függetlenség... örömiratában hazafiúi melegség­gel karolta fel... és én Szeged városa népét, mint személyes je­lenlétem alkalmával, úgy most újólag örömmel nevezem e nyil­vánításáért: nemzetem büszkesé­gének!". Ezek az iratok hűen mu­tatják Szeged és Kossuth szoros kapcsolatát, Szegednek a 48-as forradalom és szabadságharcban betöltött szerepét és jelentőségét. Az utolsó dokumentumok a szabadságharc bukásának idejére esnek. 1849. júniusának végén a szegedi utcákon a házak falaira ragasztott nyomtatványok jelez­ték a nagy veszély közeledték Szemere Bertalan belügyminisz­ter 1849. június 28-án Szeged város bírájához fordult az orosz cári csapatok betörésével kapcso­latban: „A kiadott kormányi föl­hívásokból 150 példányt a végett küldök önhöz: 1. Egy példány mindenikből ragasztassák ki a város házára, 2. A templomok­ban a lelkészek által olvastassák föl, 3. Tartasson ön népgyűlést és olvastassa föl ott is, 4. A fölös­leges példányok a nép közt osz­tassanak ki, 5. Adja tudtára ön szóval is a népnek, hogy, a ve­szély, mely bennünket fenyeget, nagy és rettentő". Az utolsó Irat a vég eljövetelé­ről tudósít bennünket. Gajdócsi Terézia, Takáts Ferenc hitvese levelében kéréssel fordult a köz­gyűléshez: „Miután férjem az új szegedi csatába tetemesen megse­besülvén jelenleg is kórházi fel­ügyelés alatt vagyon és nekem jelenleg 3 élő gyermekeimet táp­lálom, s ingatlanyaim nincsenek, méltóztassanak valamivel sege­delmül lenni." Szllavetzky Ágoston alezredes, a szegedi nemzetőrség parancsnoka Pozsonyba távozva így búcsúzott Szeged városától: .JVoha távol, mindig szíves rész­véttel fogom kisérni Szeged váro­sa sorát, hálát adandó, a Min­denhatónak ha az úgy mind kí­vánom és mind a lelkes lakásai érdemlik, boldoo teend". Kíván­sága a város boldogságára telje­sült, ilyenek érzéseink a 130. év­fordulón! Mint Kossuth írta: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz". DR. PER NEKI MIHÁLY A z étlap olyan előkelő, aranybetűs bőrmappában volk a pincér annyira tisztelettudónak és fenségesnek látszott, a zenekar pedig olyan finoman játszott, hogy egy pil­lanatra habozni kezdtem. Olyas­valamit akartam rendelni, ami méltó ehhez a környezethez. Va­lamilyen elegáns ételt, mondjuk például ikrát és bélszínt szarvas­gombával, francia konyakot és friss ananászt Vagy foglyot ap­róra vágott, szárított zöldséggel és pezsgők En azonban tejfölös káposztát akartam. Azonkívül csupán néhány lejem volk az or­vosom pedig szigorúan megtil­totta, hogy bármilyen fűszeres, sült vagy párolt ételt egyem. Nekibátorodtam és így szóltam: — Legyen szíves, hozzon ne­kem egy adag tejfölös káposz­tát... A pincér most dühösen azt fe­leli, hogy ilyen fogás náluk nin­csen — gondoltam, és összehúz­tam magam, szidásra várva — a pincér azonban nyájasan mo­Tejfölös káposzta solygotk Kezében Hs jegyzet­tömb és ceruza volk Nem, mondhat akárki bármit, a jó vendéglő — az jó vendéglő. Nagyszerű a kiszolgálás, ha fene fenét eszik, akkor ls! Még me­részebb lettem. — Es a káposztában okvetle­nül legyen egy karika főtt sár­garépa, az orvosom ajánlotta a sárgarépák — Értem — bólintott a pincér, és feljegyezte rendeléseinek Egy pillanatra megdermedtem, any­nyira elbűvült a mértani szabá­lyosságé választék fényesen csil­logó hajában. — Igen — majdnem elfelej­tettem —, ha lehek azt ls szeret­ném, ha a káposztában egy kis cékla lenne. Ez tetszetős és ét­vágygerjesztő is.., — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér, és UH vább írk — Még valamit? — Köszönöm, ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendel! Lám, kérem szépen, én még kis sem nyitottam az étlapot, szesze­lyes kívánságaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelet­tudóan bólogat... — Tessék — mondta a pincér, és átnyújtott egy papírlapok — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedelmével, felír­tam önnek a legközelebbi zöld­ségüzlet és tejbolt címét, ahol mindig kapható friss tejföL Ügy vélem, odahaza éppen olyan ká­posztát készíthet majd, amilyet annyira szerek Minden jók Nem, mondhat akárki bármit,' az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló... L. STLVESTRÚ Esti körséta Induljunk el együtt, gyönyörködjünk az esti Szeged fényeiben. A Hungária előtti tér szür­kületben is sokszínű, mozgalmas; a Kálvin teret szegélyező házak tornyai, érdekes tetődíszei meg­cslpkézik a még éppen csak hogy sötétedő eget. Aztán az Anna-kúthoz érve, a sugárúti lámpasor nappali fényessége, a Csemege tarka reklámja, s az irodaház kivilágított ablakainak szabályos rendje érdemel figye'met. Csak észre kell venni — csalogatónak SZÓMJB hát képsorát fotóriporte­rünk. dr. Somogyi Károlyné: menjünk vele ta­vaszi esti sétára. Ki-ki kedve szerint választhat útvonalat az egyik lehet akár a Lenin körút is. ahol felvételeink készültek. Az újjáépítés után nagyvárosiasabbá vált, tágasabb lett a körút messzebbre nézhet a tekintet. A házsorok régit újjal tarkító rendje érdekes városképet hozott létre, a Szegedre oly jellemző eklektikát az újon­nan emelt épületek szigorúbb ritmusával, mérta­ni szerkezeteivel oldva fel. A mesterséges fény árnyékhatásai még át is rajzolják a homlokzato­kat s ha nem Is Ismeretlent, mégis csak felfe­dezni való Szegedet járhatunk be egy-egy esti sétánkon. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom