Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

4 Csütörtök, 1978. március 30. 7 Kisnek ü®w<ei ca csaBőd ? Minden csalód nevel; kl többre, ki kevesebbre. Ér­demes e gondolatnak néhány sort szentelni. A kisded kor­ban az ápolás, n szükségle­tekről történő szüntelen gon­doskodás a meghatározó. A gyermek fogékonyan nyitott minden iránt, ami körülötte történik. Követendő példákat lót a felnőttek tevékenysé­geiben és társai magatartá­sában egyaránt A fejlődés egy további szintjén már nemcsak a jóról és a rossz­ról, a helyesnek vagy a hi­básnak vélt magatartásokról, hanem önmagáról is ítélete­ket alkot Ekkor, a 10—12 eves korban válik nagyon fontossá és lényegessé az ún. született képességek egyre pontosabb és helyesebb fel­ismerése, azok fokozatos ki­fejlesztése. Ebben a folyamatjellegű feladatrendszerben a legna­gyobb felelősség a családon nyugszik, mert nevelőhatásai a legkorábban kezdődnek, a gyermek születése pillanatá­ban. Az egész életút további menetére kiható szülői befo­lyás képezi a gyermeki sze­mélyiség továbbfejlődésének az alapját Erre a másra át nem ruházható és nagyfele­lősségű szülői feladatra fel kell készülni, mert az élet első 5—6 évének hatásai be­ivódnak és nyomot hagynak a gyermek további fejlődésé­ben, egész életében. Ezért segíti államunk a családter­vezés összetett feladatának korai, már gyermekkorban történő megismerését; erköl­csi és nevelési követelmé­nyeinek elsajátítását Mun­kánkat nehezíti, eredménye­inket lerombolja a családter­vezés gondolatának, egész feladatrendszerének félreér­tése és az, hogy sokan a kérdéskört a nemi felvilágo­sításra szűkítik. A családter­vezés pedig ennél lényegesen gazdagabb ós emberibb fo­galomkör. Ezért az a felada­tunk, hogy a gyermeket a családban olyan harmonikus és kiegyensúlyozott élet ve­gye körül, amelynek követé­se majd természetes példa és Igény lesz számára — saját családi életének majdani ki­alakításában. Olyan kiegyen­súlyozott élet vegye körül, hogy 6 is úgy akarjon majd élni. A szülőknek ez a példa­szerepe a legdöntőbb kérdés a családi életre nevelésben. A családtervezés ott kezdő­dik, amikor a leendő anya és apa egymás iránti szeretettel, a kis jövevény számára har­monikus családi élet kiala­kításával teszi lehetőVé az eszmélést. Ezt a szándékot egy másik nevelési folyamat egészíti ki. Ennek keretében felkészítjük a fiatalokat a kiegyensúlyo­zott és boldog családi életre és születendő gyermekeik vállalására, valamint a neve­léshez szükséges pedagógiai ismeretekre. A társadalom nagy elvárása: tudatos fel­készítéssel — amely elsősor­ban a szülők példás családi életére épül — biztosíthat­juk a gyermekek majdani családi boldogságát. Igaza van Illyés Gyulának: a ne­velésben „mindnyájan abban vizsgázunk, hogy milyen fia­talságot tudunk magunk után nevelni". Ebben a feladat­ban benne rejtőzik a munká­ra, a munkás életre nevelés gondolata. A gyermek igény­li, hogy a családban is le­gyen állandó munkafeladata, így ismeri meg fokozatosan helyét a családban és egy­úttal átéli a közös, a máso­kért végzett munka szépsé­gét és eredményességét És mindez még a 2—6 éves korban történik legfogéko­nyabban. Ezeket a tevékeny­ségeket majd az óvodai ne­velés önkiszolgálást fejlesztő hatásai pótolhatják. A család indítja el tehát a gyermeket a munka személyiségfejlesz­tő hatásainak az útján. Ez a hatás majd a felnőttkori munkavégzésben, az alkotó aktivitásban és a munkamód­ban is kimutatható lesz. A gyermek családon belül vég­zett munkájának gondos megszervezése tehát óriási jelentőségű feladat 2. Minden család nevel? Igen; ki többre, ki kevesebb­re. A társadalom nevelési erőfeszítései pedig a szülők segítsége és együttműködése nélkül eredménytelenek ma­radnak. Káros tehát a neve­lési feladatok áthárítása az Iskolára. A szülői feladatok­ra tudatosan fel kell készül­ni Ezt a munkát már a gyermekkorban meg kell kezdeni és a nevelési isme­retek gyarapításával, az er­kölcsi felelősségtudat állandó gyarapításával, a házastárs megbecsülésének, a gyermek szeretetének erejével, vala­mint a társadalmi együttélé­si normák tiszteletbentartá­sával kell továbbfolytatni. Ez tehát egy egész életen át tartó folyamatos — emberi értékekkel egyre gyarapodó — tevékenység. A család a jövőnek nevel. Felkészíti a gyermeket fel­nőtt, alkotó életének tartal­mas élésére. Ez a felkészítés — bór a legkisebb korban, a családban kezdődik és majd összekapcsolódik az iskolai neveléssel — a társadalom számára történik, a jövő tár­sadalma számára. A nemze­dékváltás után helyünkbe lé­pőket olyan új és magas­szintű munka- és társadalmi feladatok ellátására kell ne­velnünk, amelyek ellátására magunk talán még nem is vagyunk alkalmasak. A tu­domány és a technika gyors fejlődése mellett is elsősor­ban a munkájukat értő és szerető, azért felelősséget is vállaló fiatalokat kell nevel­nünk. A társadalom fejlődé­se mindinkább az emberi ér­tékek, a szorgalom, a mun­kaszeretet, a felelősségérzet, a kötelességtudat, a huma­nizmus, az elvi szilárdság és a meggyőződés körében tá­maszt egyre nagyobb és ma­gasabb követelményeket ve­lünk és gyermekeinkkel szemben. A fiatal csak akkor válhat boldoggá, elismertté és meg­becsültté, ha szívesen végzi a társadalom ezernyi felada­ta közül a magáét. Ebben kell segíteni, amikor a vilá­got „felfedezi" ós önmagát megismeri, A múlt és a je­len világa alapján segítsük a jövő megismerésében, a fel­készülésben. Adjunk tanácsot kétkedé­seikor, de ne felejtsük el: neki kell majd önállóan, a saját lábán megállva, becsü­lettel élnie é? dolgoznia a társadalom egy meghatáro­zott helyén. Zenei József Hulló levél, sárga levél.. Emlékezés Dankó Pistára 00 Szóltunk arról, hogyan indult el a cigányfiú a magyar égbolt csillagai fe­lé, arról is, hogyan szület­tek dalai. Nem lenne a kép teljes, ha nem emlékeznénk meg arról a rövid életsza­kaszáról, mikor már nem'vi­déki, hanem „fővárosi ci­gány", az utolsó hat eszten­dőben az ország cigánya. Egyszóval, valami méltatás féle illene ide... Nem véletlen, hogy akik fölfedezték, akik eltemették, akik síremléket állítottak neki, szobrot emlékezetének: mind a Szegedi Napló mű­helyéből kerültek ki. Dankó maga említi egyik nyilatko­zatában, hogy sok nyomorú­ságon ment keresztül, de egy segítőtársa volt életében, mely buzdította, pártolta, serkentette őt, ez: a magyar sajtó volt. 'Szeged a múlt század nyolcvanas éveiben (bár Mikszáth már eltávozott in­nen) irodalmi központ volt. Pósa Lajos, Enyedi Lukács, Sebők Zsigmond. Kulinyi Zsigmond, Tömörkény Ist­ván, Békefi Antal, majd Gárdonyi Géza vették párt­fogásukba a cigányfiút, ki nélkülük sohasem vált volna azzá. ami lett. Hiszen a vágyai a színház felé von­zották. Mindenáron színmű­író szeretett volna lenni, ta­lán azért is, hogy kitűnjön csúfondáros cigánytársai kö­zül. A legnagyobb szerencse volt számára, hogy a ,Pósa­asztal idejében szárnya alá nyúlt, melynek tagjai zenére éhes népies dalköltő iskolát képeztek. Nemcsak serken­tést nyert tőlük, de kitűnő dalszövegeket is. A „népie­sen úri" Pósa Lajost csak­hamar az igazi népies törek­vésű Gárdonyi Géza váltotta föl. Ami Dankó zenei tehetsé­gét illeti, állíthatjuk, hogy ez a tanulatlan, néhány ele­mi iskolával rendelkező fia­tal prímás, ki még nem is volt elsőrangú hegedűs sem, a magyar nótas^rzés leg­magasabb fokára emelke­dett. Egyik szakzenei bíráló­ja szerint ezt' a szerencséjé­nek köszönhette „mely Pósá­ék törzsasztalával meghozta számára a serkentést... Gár­donyi Géza barátságával a megértő kritikust, az ambi­ciózus pécsi Valentin Ká­roly cégével pedig az első kiadót..." Keszi Imre az első komoly bírálója, 1937-ben, tehát már jóval Dankó halála után. Ik­tassuk ide az első elismerő szavakat, az 1903-as, leki­csinylő kritika után: „,.. szép sikerrel folytatta a nagyhírű Szentirmay Ele­mér kezdeményezését, a ma­gyar táncok ritmusának be­vitelét a magyar nótába. Szentirmay és Dankó terem­tették meg a hallgató mellett a magyar nóta másik típu­sát: a táncdallamot. Műkö­désének legmeglepőbb és igazi tehetségről legszebben beszélő része az, amelyben a valódi, Bartók és Kodály működése által csak nap­jainkban (1937!) feltárt pa­rasztdal hangjait sejtette meg. Az igazi népdalban oly gyakori írig és mixolid hangnemek Dankónál is előfordulnak, ismeri a kolo­mejka tánentmusát, különös, dünnyögő dáliamai alá, né­ha egyenesen valami ci­gánynyelvű szöveg kívánko­zik. Finoman stilizálja a kurucos , zenét... szinte halljuk mögötte a bőgő brummogását, a cimbalom csengő-zúgó futamait." Ösztönösen felismeri a kvintváltót („Hej, korcsmá­ros, mit ugrál kend...!' vagy „Dorozsmán, a kiskun földön,.,")), s azt motívu­mokban gazdagítja. Megér­zett minden népies ritmust, még a kihaló félben levőket is. Figyelemreméltó „Bús az gólya, le van a tó csapol­va. .. " kezdetű nótája, mely — szakbírálója szerint — a „páratlan ütemre" példa. Zenekritikusai az ilyesmiket akkortájt nem vették észre. Ok még a nótaköltő temeté­sére sem mentek el. Az. utókor már nem is említi őket. A Dankó dalokat még mindig éneklik az ország­ban. Ennyi a pozitívum. De nézzük fogyatékosságait is. „Először, mint minden naturalistának: elképzelése a zenéről, egyoldalú, egyszóla­mú. A kíséretet a maga ze­néjéhez megcsinálni már nem tudja, ezt kénytelen hozzáértő kortársaira bíz­ni..., de ez a kisebb ne­hézség, utóvégre is a nóta kíséret nélkül terjed szájról szájra." Zenei emlékezete te< le volt itt-ott hallott, „fel­szedett" melódiákkal. Oly­kor a legszebb dalait ls ké­pes volt elrontani egy-egy olcsó, oda. nem illő, szenti­mentális fordulattal, taktus­sal. Az is megesett vele, hogy utolsó éveiben a fővá­rosban az akkor divatos chansonok, kuplék mintájá­ra, hajlandónak mutatkozott népies dalait ilyenekkel föl­cserélni. („A gépírás ma a divat...", vagy a kéziratban maradt kupléja, a „Vércse" például.) Csongor Győző (Folytatjuk.) Az ORBES szálMái A régi patinás, szecesszi­ós szállodákat sokan szere­tik, de tény az is, hogy már nem felelnek meg az igé­nyeknek. A korszerű szállo­daipar jelképe ma Lengyel­országban az ultramodern, eredeti építészeti megoldású varsói Ofbis Victoria szállo­da. Az ORBIS lengyel utazási iroda rendelkezik Lengyel­országban a legnagyobb szál­lodai hálózattal. Jelenleg 42 hotelt üzemeltet az ország­ban, 1980-lg nyolc újat épí­tenek: Varsóban, Poznanban, Gdanskban, Szczecinben, Gdyniában, Sosniecben, Krak­kóban és Blalystokban. A poznani szálló már jú­niusban megnyitja kapuit a nemzetközi vásár vendégei előtt A korszerű szálló 870 ágyas: ebből 425 kétágyas és 20 lakosztály. A hotelben szauna is lesz, valamint 350 férőhelyes parkolót ls építe­nek hozzá. A gdanski Orbis-Hevelius szállodát — 552 férőhellyel — július 1-én nyitják meg. Hasonlóan a poznanihoz, itt is minden igényt kielégítő vendéglátóipari egységekkel egészítik ki a szállót 1979 októberében nyílik majd meg Gdynla új — 600 személyes — szállodája. Te­rületén nagy fedettuszoda ls készül. A lengyel idegenfor­galom számol azzal, hogy a tengerpartra egyre nagyobb számban érkeznek vendégeit ezért Szczecinben ls építenek egy 450 férőhelyes szállodát. Varsóban nagy népszerű­ségnek örvend az Orbis-So­lec szálló, otthonos hangula­tával. Hasonlót terveznek a Visztula partjára. K&rciSny faanyag Lengyelországban új faki- égerfa keménysége az eljá­készítésl eljárást dolgoztak rós folytán a két és fél­ki: műanyaggal itatják át • „ . a fát és ezáltal növelik szi- szeresére növekszik, lárdsagát és tartósságát. Az L. L. Virágzás előtti növényvédelem Rügyfakadás után, a zöld, majd piros bimbós állapot­ban végzett permetezésekkel a gombabetegségek és a ro­varkártevők ellen egyaránt védekezhetünk. Az almás­kertekben a varasodás fertő­ző spórái már megjelentek, ilyenkor, rügypattanás után a fák könnyen fertőződhet­Népünk hagyományvilágából A tanyavilág ipari szolgál­tatásokkal való ellátottsága mindig megoldatlan volt. Az ipari munka drágább, ezért a tanyaiak nem is nagyon igényelték. Ezek hozták lét­re a fúró, faragó parasztem­ber típusát, akt a kisebb házkörüli javításokat el­végezte. Ha a kapanyél ki­esett a kapából, nem vitték a gyakran távol eső bognár­műhelybe, hanem a rendel­kezésre álló egyszerű szer­számokkal maguk megcsinál­ták. Akinek a kezében jól áir­tak a szerszámok, hajlamot érzett az effajta munkára, szívesen segített a szomszé­doknak is. Ha a kevés föld, vagy a teljes nincstelenség, megélhetési forrássá tette a barkácsoló munkáját, egész évben ezt csinálta. Szerszá­mokat nem tartott, annak az eszközeit használta, akinek dolgozott. Minden tanyában volt rámás, kézi és körösst­vágófűrész, balta, szekörce, kis- és nagyfejsze, kétkéz­vonó, kalapács, véső és satu. Utóbbi a gyalupadot helyet­tesítette. A satut házilag ké­szítették. A földbe ásott akáefaosz­lop föld feletti részét kéthar­madáig függőlegesen ketté­fűrészelték, majd a féloszlo­pot keresztben elvágták. A felső végétől lefelé számítva 20 cm-re mindkét féloszlo­pot azonos magasságban át­fúrták és vasból készült csa­varmenetes tengelyt helyez­tek bele. Mindkét féloszlo­pon átfűzték. Az egyik végét csavarral rögzítették, a má­sik végére egyágú hajtókart tettek. A szabadon mozgó féloszlop alját úgy ékelték be, hogy játéka legyen. A megmunkálandó darabot a két féloszlop csavar fölötti rész közé helyezték, egyágú hajtókarral beszorították és úgy munkálták meg a mun­kadarabot. Rendszerint a kocsiszín egyik sarkába, vagy a tanyaudvar védett helyén állították föl. A saját riszre történő bar­kácsolásra dologtalan időben került sor. Az évi munka ritmusában az őszi betaka­rítás befejezésétől, november elejétől, a kora tavaszi mun­kák beindulásáig, február utolsó hetéig, továbbá a nagy nyári dologidő szünetében, csépléstől a krumpliszedé­sig — leginkább augusztus­ban — volt ilyen munkára lehetőség. A népi kismesterek állan­dóan dolgoztak, ha kaptak munkát. Iparengedéllyel nem rendelkezőket, kontár névvel Illették. Az egyik típus há­zat, melléképületeket épít, falaz, tapaszt, kéményt rak, tetőt csinál, kemencét, tűz­helyet. készít A másik típus inkább famunkákban jeles­kedik. Górét, alelot épít, jászlat, kerítést, kapukat csi­nál. kutat ás, fölállítja a kútgémet. Jó munkájuk alapján egyik szomszéd ,ajánlotta a másik­nak. Kosztot és igénytelen szállást kaptak. Napszámjuk kétszerannyi volt, mint a mezőgazdaságban dolgozó munkásoké. Gyakran ketten, hárman is a keze alá dolgoz­tak. A gazdának érdeke volt, hogy haladjon a munka. Alkalmas helyen rávésték, ráégették vagy kátránnyal rámázolták a készítés ide'ét é3 a készítő nevének kezdő­betűit. A mozgatható tár­gyakon kialakított jelzés in­kább a tulajdonjogra, mint sem a készítő nevére utal. Ha kölcsönadás során elkal­lódott, a -tulajdonjegy eliga­zítást adott. Börcsök Vince l nek. A csapadékos Időjárás­sal folyamatos fertőzés vár­ható, ezért csak réztartalmú készítményekkel permetezzük az almafákat. Bordóilé vagy rézoxldklorld növény­védőszert plrosbimbós korig 1—2-szer használhatunk. A lisztharmat terjedésének meg­akadályozására kén, vagy kénpótló szereket tegyünk a permetlébe, ilyen a Mores­tan és Karathane. így a két legveszélyesebb gombabe­tegség ellen tudunk idejében védekezni. Az őszibarackfákat elsősor­ban a levélfodrosodás gam­babetegség veszélyezteti. A réztartalmú permetszereket azonban csak pirosbimbós állapotig használhatjuk, mert perzselnek. Célszerű ezért mielőbb 6zerves gombaölő­szerekre áttárni. Jó hatása miatt az Orthocidot részesít­sük előnyben. Ugyancsak szerves rézpótló készítmé­nyekkel permetezzük a cse­resznyét és a meggyet a mo­nllia elszaporodásának meg­akadályozására. A gombabetegségek ellen készített permetlébe — bor­dóilé kivételével — érdemes rovarölő szereket is keverni. Már megjelent az alma- és őszibarack-levéltetű. Aktu­ális a védekezés a bimbólt­kasztó bogár, a körte levél­bolha, a téli araszoló és a sodrómoly ellen. Ellenük a legjobb hatású a felszívódó 3i 58 EC. A gyümölcsösöket a virág­zás előtti időszakban foko­zottan figyeljük és a szüksé­ges permetezéseket idejében végezzük el. Ezzel íruy- a ter­méseredményt nagymérték, be befolyásolhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom