Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

Csütörtök, 1978. március 30. 7 Brigádok a mezőgazdaságban Kii a művelődési házban Mórahalom. Az Itteni emberek sorsa sokáig kilátástalan volt. Az örökmozgó futóhomok megkeserítette erre az életet. De fordult a kocka. A gyengén termő homokon gyümölcs-, és szőlőültetvényeket létesítettek. Ujabban sikeresen meghonosodott a zöldségtermesztés is. A mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet eredményei évről évre jobbak. Nő a közös terület aránya. A fő mezőgazdasági ágazatok mellett melléküzemet is létrehoztak. A szakszövetkezet vezetősége a tagoknak egész évben igyekszik biztosítani az állandó elfoglaltságot. A seprű- és ecsetgyártó üzemág egy megszűnt tanyai iskolában kapott helyet. Az idők szava korszerűbb körülmények közé vezérelte a tanyai iskolásokat Most gépek kerültek a hajdani iskolapadok helyére. A seprűüzemben dolgozik a szakszövetkezet legjobb brigádja, a Virágzó szocialista brigád. — Tavaly tíz százalékkal teljesítettük túl a tervünket — újságolja örömmel Böröcz Józsefné brigádvezető. — S ami döntő, zömmel exportot készítettünk. Kétéves a brigádunk, de máris szép eredményekkel dicsekedhetünk. Nemcsak a termelésben, hanem a brigádéletben is sokat vállaltunk. Részt vettünk a megyei Munka és műveltség vetélkedőn, ahol a tizenharmadikok lettünk, miután a járási területi döntőt megnyertük. Böröcz Józsefnéval még a múlt év tavaszán ismerkedtem meg, amikor a megyei szocialista brigádok küldöttértekezlete őt választotta meg, hogy képviselje Csongrád megyét a szocialista brigádok V. országos tanácskozásán. — Nagyon örültem, hogy elmehettem a budapesti tanácskozásra. Sok hasznos ismerettel lettem gazdagabb. Itthon nemcsak a saját brigádomnak számoltam be a tanácskozásról, hanem a többi szocialista brigádnak is. Elmondtam, s úgy érzem, hasonlóan érezzük ma már új film Magyar film. Irta: Szalaí Györgyi. Rendezte: Dárday István. Fényképezte: Koltai I.ajos és Pap Ferenc. Főszereplők: Szakács Zsuzsa, Hlminer Márta, Bognár Eszter. 1. A vállalkozásról. Amikor bemutatták Dárday István első filmjét, a dokumentaiista eszközökkel készített Jutalomutazást, egy dologban összecsengett minden kritika: ez a nagyszerű film egyszeri és megismételhetetlen. Most, a Filmregény esetében még inkább érvényes ez a megállapítás: kiváló, egyszeri és megismételhetetlen. A Filmregény tudniillik négy óra és 26 percig tart Nincs hagyományos értelemben vett cselekménye, három nö felnőtté válásának útját kíséri nyomon hömpölygő epikussággal, könyörtelen dokumentalista eszközökkel, mély, vitára és továbbgondolásra késztető tartalommal. Fésületlen, borzas, kócos ez a film. Olyan, mint a dörzspapír — aki vállalja a fáradságot és a szellemi partner szerepét, az meghorzsolódva hagyja él a mozit Nem egyszerű megszokott moziprogram a Filmregény. Nemcsak szokatlanul hosszú időtartama miatt. Különösen nehéz sorsa lesz — bizonyára nem jÓ6i póz! — a filmnek, hiszen a nézők többsége ódzódik a magyar filmtől, szokatlannak tűnik számára a feldolgozás és a technikai megoldás karco&sága, az amatőr szereplők rutintalansága, s a négy és fél óra, egy nem mindig kényelmes moziszékben, sem jutalomutazás. Gyanítom, a csaknem két évig tartó művészi munkát éppen most, igazi életének kezdetekor, a közönséggel való találkozás pillanatában fenyegeti a zátonyra futás veszélye. Pedig a Filmregény a magyar filmgyártás egyik •súcsteljesítménye, Dárday -?y zenész szájába adja a lm nagy kérdését: „Épül-e zal a kultúra, hogy megilletik egy regény vagy egy -nemű, és nem jut el a közönséghez?" 2. A műről. Nem véletlenül Húrom nővér a film alcíme. A Csehovra való utalás nagyon is tuFilmregény Három nővér datos, a párhuzam kitapintható. A film kezdő képsorain három testvér beszél vágyairól, elképzeléseiről, terveiről. Ezután Dárday nyomon követi, hogy az élet mai helyzeteiben, mai viszonyaink között hogyan valósulhatnak meg, miképpen realizálódhatnak ezek a felnőttkor küszöbén született elképzelések. Az alkotók „az életet mondják", mintegy kiszakítva ebből a születéstől halálig tartó folyamatból egy szakaszt az elemzésre, a boncolásra. Nem kieszelt, nagy, művi konfliktusok ezek, hanem olyanok, amelyek a mindennapok sodrában valamennyiünkkel megtörténhetnek. Talán ettől olyan lebilincselő Dárday filmfolyama. Mert magunkra, mert egymásra ismerünk, mert kegyetlenül őszinte tükör, 3. A tanulságról. Talán nem véletlen, hogy a forgalmazók éppen most tűzték műsorra Dárday Filmregényét. A film hősei önmegvalósításuk lehetőségeit keresik, s közben mindennapi életünk gondjairól szólnak. A fiatalok alakuló életformájának, életmódjának kérdéseire keresik a lehetséges válaszokat. A forradalmi ifjúsági napok idején fiatalok ezrei beszélgetnek, vitatkozna!; a Hogyan élünk? — Hogyan éljünk? — kérdéseiről. Ennél a filmnél jobb vitaalapot nemigen szolgáltathattak volna. A Filmregény valóban filmes eszközökkel készült regény. Egyetlen hátránya van a könyvregénnyel 6zemben, hogy azt abba lehet hagyni, egy könyvjelzővel jelezni lehet az újrakezdés helyét, s vissza lehet lapázni netán. Az alkotó ezekkel a gondolat9kkal bocsátja útjára filmjét: „Szorongva gondolok arra, hogy mindazok a munkások, egyetemisták, szülők, igazgatók, ifjú házasok, akiknek szivem szerint leginkább ajánlom a Filmregényt, vajon megkapják-e a megfelelő hírt, vajon eltalálnak-e a mozikba, vajon találkoznak-e azzal a filmmel, ami róluk, nekik szól?" Kívánom, hogy a válasz pozitív legyen. Tandi Lajos mindannyian, hogy a vállalások csak akkor értékesek, ha nem formálisak, hanem tartalmasak. Ne csak arra törekedjünk, hogy a naplóba beírjuk: ezt, vagy azt a könyvet elolvastuk, ilyen vagy olyan előadást meghallgattunk. A színházlátogatást nem elég csak jegygyei igazolni. Szemléleten múlik persze minden. Ürülök, hogy a brigádunk tagjai is megértették mindezt. Kis szünetet tart. Közben körénk gyűlnek a többiek is, Babarczi Mária, Hajdú Dezső, Nacsa Antal, Sztankovics Katalin, Farkas Mihályné, Papp József, Dobák Istvánné, Nacsa Irén, Babarczi Istvánné, Király Andrásné és Daru Katalin brigádtagok. — Sanyi, mármint Kispéter Sándor hiányzik — mondják kórusban. — Faluhelyen sokkal nehezebb teljesíteni a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavát — folytatja a brigádvezető. A lehetőségek lényegesen rosszabbak. A munka mellett magunknak kell megszervezni a szórakozásunkat. Ezért különböző kulturális műsorokat próbálunk tagjainknak rendezni. A községi művelődési házzal együtt elhatároztuk, hogy közösen brigádklubot létesítünk. A brigádtagoknak ezentúl itt szervezzük az előadásokat és műsorokat, baráti találkozókat. Így próbáljuk megteremteni annak lehetőségét, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb elfoglaltságot. Helyeselnek a többiek ls. Jókedvűek, tréfálkozók, de létszik, hogy tenni akarnak valamit a hajdani tanyavilágban. Radlcs Ferene Külvárosi gondok Egy tanácstag-beszámoló jegyzőkönyve helyett A Móraváros olyan, mint egy darab tanyavilág, amelyben valami szórakozott varázsló a dűlőutak mentén összetologatta a házakat. Eső után vagy hóolvadáskor autó nem járja utcáit. Ütött-kopott, régi házak; tyúkok kárálnak az udvarokon. Egy-egy beépítetlen telken halomra gyűlik a szemét. A vizet, a gázt csak a közelmúltban kezdték "bevezetni errefelé, a lakások többsége komfort nélküli. Slumosodik a városrész, az igényesebbek, tehetősebbek elköltöznek innét. Tanyaiak, nyugdíjas téesztagok jönnek a helyükre, piacra való zöldséget termesztenek a kertekben, az ólakban egy-két disznó is hízogat. Ha korátlagot számítottak volna Bors István tanácstagi beszámolóján, alighanem a középérték is fölül lett volna a hatvan éven. Igaz, a közéleti érdeklődés másutt is gyakran az idősebbek sajátja, nekik ez is időtöltést jelent, a 107. számú választókörzet rendezvényén azonban szinte csak az elnökségben bukkantak föl fiatalabb arcok. Nem jöttek el az utóbbi időben beköltözöttek sem: aki felszólalt, tősgyökeres móravárosi volt. Udvariasan, csendben hallgatták kezdetben a városi tanács munkájáról szóló beszámolót. Több mint kétezer új lakás az Északi városrészben, útépítés a Lenin körúton, üzletközpont a Dugonics téren, Tisza-híd, ennyi millió, annyi tízmillió. De a tarjáni óvodahelyzet elemzésekor már sustorogtak az emberek, Móravárosról beszélne inkább, van, aki Tarjánból is kénytelen idehozni a gyerekét a Katona utcai óvodába. Elmondta hát Bors István, Egy „hétköznap felújítás Lassan becsukja kapuit az óépület, ahonnan a búcsú olyannak ígérkezik, amit sokáig nehéz lesz feledni. Eme költőinek indult kopár sóhajt mindössze egy „hétköznapi" felújítás friss tudósítása szakítja föl, egy operai felújításé, a keddi' Fidelióé, melynek sorsa ugyanolyan megmagyarázhatatlanul mostoha, miként a repertoárgondozást általában jellemzi ez: minimális próbával kihozzák, s egy vagy két előadásra — a premierek sokszor méltatlanul hangos csinnadrattáinak közepette — csöndesen fátyol hull. A csöndközönybe nem árt olykor a harsona; íme hát, tele volt a színház, valószínűleg a publikum is megérezhette, jó előadás ígérkezik (vagy talán a spontán érdeklődés előlegez meg vak bizalmat az operaszínpadokon másfelé is kultivált remekműveknek?), szó, ami szó, nem csalatkoztunk, s ezt annál inkább öröm dokumentálni, mivel az utóbbi időben lelkendezésre okot ritkán szolgáltatnak a helyi teátristák. Szépséghibái természetesen akadtak ennek a felújításnak ls: a zenei kidolgozás olykorolykor megsínylette a kevés próbát, a szereposztásnak van két szükségmegoldása (Véghelyi Gábor Pizarrója még hagyján, de Kamonyi László Minisztere nagyon gyenge), s a 17 tagú férfikar sem tűnik létszámban teljesnek, noha meglepően jól szólt, nem utolsósorban a karmester érzékeny aránytartásai okán. Mégis: Szalatsy István az igazi Beethovent dirigálta, a mű föltárulkozásait himnikus hangvétellel, eruptivan, a finálét szárnyalóan, amiképpen az megíratott — és három szólistateljesítménv ragadja magával a hallgatót, szerencsére ezúttal éppen a főszerepekben. Karikó Teréz eszményi Leonórája a hang megszokott vivőerején túlstilártsan ls kifogástalan, kellően hajlékony és pontos, a magasságokban perzselően szenvedélyes; Gregor József Roccója poétlkusan tiszta, bensőséges vallomás az emberi tisztességről; Vargha Róbert Florestanja pedig reveláció. őszintén megvallva már-már leírtuk a pályáról (lehetett tán hallani jelentős szerepben?), statisztikai nyomatéknak az „öreg énekesek" legendájából — aztán itt egy „gyilkos föladat", Florestan, s Úgy fújta el, fényesen, magabiztosan, mtnt aki mázsányibb súlyokat is játszva hordoz a hátán. S ha még jut figyelme mívesebb megmunkálásra az ária bevezető lassú szakaszán; alakítása pa rádés lesz Jó színvonalú Berdál Valéria Marcellinája és Juhász József Jaquinója ls, a rabok kórusából Bárdi Sándor szép tenorszólója tét-, szik ki. N. L mit kapott a választókörzet az utóbbi időben. Kohósalakkal tették járhatóvá a Korda és a Katona utcát. Vezetik a vizet, a gázt azokban az utcákban, amelyeket nem szanálnak a következő ötéves tervben. Rendbe hozták a Kolozsvári teret, nyilvános telefonfülke létesült a Gagarin isitoia mellett. Kiderült a választók hozzászólásaiból, hogy a legsúlyosabb gondot a szinte járhatatlan utcák és a nyíltszelvényes csatornarendszer jelentik. Az emelkedő életszínvonal és a végletesen elmaradott infrastruktúra itt is egyre nagyobb ellentmondásba kerül egymással. Az itt lakók egy része is elmarasztalható egyben-másban. Magám is találkoztam már olyan emberrel, aki tele szájjal szidta a tanácsot, mért nem aszfaltoztatja ki az utcájukat, de a háziszemetet lelkiismeret-furdalás nélkül a csatornába öntötte. Kétféle probléma merült fel: egyiken csak pénzzel lehetne segíteni, a másikhoz egy kevés jóindulat, felelősségtudat is elég lenne. Öriási összeget igényelne még a kohósalakos útburkolat is. összefogtak az egyik utcában, szénsalakot szórtak az útra, féltő gonddal gereblyézik, hogy ei ne süllyedjen rajta a Zsiguli. Arra járnak a bútorraktárhoz a teherautók, fölvágják a sarat, még örülhet a járókelő, ha nem fröcskölik a képébe. Sok helyen eldugult a csatorna, belevezetik a lakók a szennyvizet, de nem folyik le, csak bűzlik utcahosszat, míg el nem párolog. Nincs, aki kipucolja az eldugult csöveket. Régóta szeretnének újabb kisvendéglőt a móravárosiak. Nem olyan intézményt, mint a Szivárvány büfé, annak esténként kurjongatva, hangoskodva hazatámolygó vendégeiből elegük van. Olyat, ahová elmehet az ember a családjával, olcsón megebédelni, beszélgetni egy-két korsó sör mellett. Olyan vendéglőt szeretnénk, mondta dz egyik hozzászóló, ahol ab-r tosz is van az asztalon. Hetenként kétszer elviszik nostmár a szemetet. Rozsdás vaskupákban, kiérdemesült vájdlingokban várakozik a hulladék a kapukban. Jön a ízemeteskocsi, emberei elkeseredett sietséggel pakolnak. Beledöntik a különböző formájú edények tartalmát a kocsi tartályába, fele bennemarad, aztán úgy vágják a jobb sorsra érdemes kupákat a földhöz, hogy a harmadik házig gurulnak. Meg lehet érteni őket is, az kritizálja a munkájukat, aki helyet cserélne velük. Mégsem tudják a lakók, mi ebben a ráció; az sem kerülne nagyobb fáradságba, ha visszatennék oda, ahonnan elvették, mint széthajigálni őket. Nem kielégítő az áruellátás sem. Minden elismerés a felszabadulás előttről maradt aprócska szatócsboltokban dolgozó nőké; nehéz zsákokat cipelnek a szűk raktárhelyiségekben, sokkal rosszabb körülmények közt dolgoznak, mint belvárosi kollégáik. Nem az ő hibájuk, hogy az itteni boltokban szegényesebb a választék. Sűrűn van baj a közvilágítással, a régi lányéros lám. pák elrozsdásodtak, inognak. Munkaerőgondokkal küzd a DÉMASZ ís, a tanácstag szerint ötezer égő jut egy szerelőre, nem ér oda azonnal mindenhová. Trehány munkát végeznek a különböző vezetékek szerelésekor: ahol egyszer árkot ásnak, ne adj isten, hogy tisztességesen be is temetnék, a saját szerszámaikat is szertehagyják a munkások. Sokakat izgat a közelgő szanálás. Mikor lesz, melyik házakat sajátítják ki, hol kapnak lakást helyette? Attól is félnek — talán nem is alaptalanul —, hogy csak a költözés előtt pár héttel ertesítik őket. Eltörpülnek ezek a problémák, ha a Tisza-híd építéséhez vagy a lakásprogramhoz hasonlítjuk őket. Ha azonban arra is gondolunk, hogy a szemét elhordása, a folyóvíz a lakásokban, a szennyvíz elvezetése, a járható utcák más városrészekben már rég kielégített, elemi szükségletek, akkor nem is tűnnek olyan aprónak a móravárosiak gondjai. Tanács István Nagy sikerű kórushangversenyt rendezett tegnap a Tisza Szálló nagytermében a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskolája. Külön színfoltot jelentett, hogy kedves vendégeket, külföldi kórusokat köszönthetett megnyitójában dr. Moholi Károly főigazgat valamint Tengiz Mdivanit. a grúz Oktatási Minisztériu képviselőjét is. A Tbiliszi Köztársasági Központi Zeneisk"1 . Leánykara Tamaz Paulonnak. a Grúz Szocialista Köztár sóg Érdemes Művészének vezetésével. Marine Occhell v zényletével, valamint a helsinki Espoo-i Po'itech kóHeikki Saari karnagy vezetésével mutatta be műsorát a zsú folásig megtelt koncertterem közönségének. Harmadikkér,: a vendéglátó, a gyakorló iskola Bartók gyermekkórusa lépett fel. Erdős János és Erdős-é Fagler Erika vezényletével. A kórusok népdalokat, népdalfeldolgozásokat, s többel; között Bartók- és Kodálymüveket ls énekeltek. Képünkön: a grúz kórus.