Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

2 Kedd, 1978. március 21: Hulló levél, sárga levél... Emlékezés Dankó Pistára |C Hihetetlen gyorsan röp- üveggel elválasztott részé- gányprímás személyében (a "»• pentek elő a cigány- ben volt a szegedi írók és Bihari utcában lakott). Ha költő lelkéből a szebbnél íróbarátok törzsasztala... Pistának nem volt pénze, szebb dalok. Egy csöndes ká- Oda jött be Dankó. Gondi fizette helyette a félvéházi sarokasztal, kezében űj nótám van... ! Es deci pálinkát. Az adósság sok a szórazfa elegendő volt ah- halk hegedűszóval eljátszotta lévén, a prímás egyszer a hoz, hogy új nóta szülessék. „ társaságnak a „Csitt- következő ajánlatot tette: Gárdonyi Géza egy ízben csitt" nótát. A zajos, né- — Idehallgass, Pista. Kvitrajtakapta a Hungária kávé- pes kávéház elcsendesült, teljük le az adósságod egv házban Dankó Pistát. Mindenkit szíven fogott az nótával, „...amint ceruzaval a már- új nóta varázsa. Másnap már ?? ványasztalra hangjegyeket az utc;in énekelték. Egy hét _ Hát csinálsz rólam ls „ „, múlva zonS°rá2ni hallottam. egy nótát, mint Rácz Pali~,®PP*n 82 utolsó l?ktfust Hanem egy év kellett hozzá, ról vagy a Czutor Béláról. H5.J2!ÍL£ego 7A«F ÍÜRK/ m[8 Budapestre ls elérke- így született meg a nóta. végigpongette a nótát sebté- „ * Benne volt a prímós neve is ben a hegedűn. zeil... Heánv néven — mee a Aztán odament a cigányok- A nótát azóta sok idegen ^ Zlztí Z, ahoTjátSS"*-? a^heSe" wesfperal?íó™.» szőtt, a Csongrádi sugárút tlűikön fejüket összedugva, lefordították. A notakóltó . , , Pine.Vendéelő a összetanulták az új nótát. 1889-ben cigány nyelvre i. fflf me?y 'neWt A kávéházi terem egyik átültette: a bejáratnál piiieszárnyakra emlékeztető tetőszerkezetéről kapta. (Mások szerint belül, a mennyezet közepéről furnérlemezből készített boszorkónypiíle lógott zsinóron.) A mulatót, mely a Temesvári családé volt s legnagyobb forgalmát az első vílágháboRégí közmondás: cigány Is dal forrását. A nótaköltónek rú előtt érte el, az 1920-as a maga lovát dicséri. Dankó ekkor már nemcsak tiszte- években bontották le. A róPtsta szerény volt, ha a he- lóje, de „maecenása" Is volt kusi fiatalság szórakozóhelye gedűt kellett dicsérni, dl- a rokon Gondi Márton ci- volt. csérte azokét, akik azt náld- , „ , . nál jobban szólaltatták meg. .^Megszólal a Kcce Marci hegedűje, zeneje Hegedűművészete elismerését ^tc'a'ja.í', linv^at,a Píllébemaga hárította át Pósa ver- Tarka pille, szállj el. sében (eredetileg „Dankó A lányt ne csábítsd el. Pista heeedűie szé- Mert a kislány úgyis csalfa í,x i Bm oA, Pniirn Csókolgat és hiteget, megcsalja a szivedet 5? országos * hírű prímást f»dul s kinevet ,» Kortársai, nagy muzsikusok Azt m0ndják, Dankó Pista millenniumi évek előtt, miemlékét örökítette meg da- valósággal vadászott a jobb- kor említettek java már ellaiban („Hej, Rácz G y u- jobb dalszövegek után. távozott innen. Talán ez is la híres cigány...", Legjobb szövegírói szegedi hozzájárult, hogy ó is eltá„Radics Béla híres jUejében Pósán kívül Pap vozott szülővárosából... cigány..." stb), a „Hét Zoitán, Gárdonyi Géza, Be- „ „„„„ országban nincsen kefi Antal s masok voltak. Csongor Gyozó *>lyan cimbalmos..." Akkor Volt aztán bajban, a (Folytatjuk.) pedig konkurrenséröl a Pósa „Párno cigno áscl csaj! Kánsol kháté jék cignaj: Ruzsá blmb pattanij Trim csumid csattanij... As. ás ás! As, ás. ás....'" (Hüvelyk Matyi, 1889. márc. 2. sz.) asztalánál, Blaha Lujza hí res cimbalmoséról Lányi Gézáról szól. Protekciós, rokoni alapon csinálta 1890-ben Szegeden a „K e c e csárdás t", mely kotta nélkül ls cigányzenészeink kedvelt darabja. A helyi fáma szerint Dankó Pista sokszor megfordult hajnaltájt Pollák Jakab pálinkamérésében, mely a Jelenlegi Anna forrás mellett az ún. Klrschhucz-házban várta a zenekörútjaikról hazatérő muzsikusokat. Mások a volt Lelnzlnger patika helyén állott egykori Bittó János kocsmájába teszik a Maszkok mesterei A Mongóliába látogató turisták szívesen vásárolják a különleges maszkokat. A Mongol Művészek Szövetségének műhelyében évente 15 ezret készítenek Alapanyaguk gipsz, festék, lakk és aranyborltás. A ' maszkokat ötvösmunkával, fantáziával, mesteri tudással formálják. A gyűjtök nagy örömére újabban enyvezett papírból alakítják a maszkokat, így könnyebben szállíthatók és festésük, színárnyalataik ls tartósan megmaradnak. A maszkkészítés gyökerei a messzi múltból erednek, amikor nélkülük elképzelhetetlen volt az ünnep. Most ez a művészet újjászületik. A liocsei, a plovdivl, a zágrábi nemzetközi vásárokon nagy sikere volt a mongol maszkoknak. (BUDAPRESS—APN—MONCAME). t HÁZASSÁG ? I. kerület . tseged: Kiss Júz-sef Géza és Martos Judit, Szlrák János és Veres Margit, Szabő Sándor és gzécsl Ilona Etelka. Mészáros Cajos Antal és Magony Ilona Anna. Szűcs Sándor és Rutai pagmar, Flser Gábor es Kardos Ildikó, JóJArt György és Uhrtn Ágnes, Kéri Józset Tit

or és Karkas Erzsébet, Pintér Oszló és Kiss Margit Márta, Czlmer László Tamás és FaraÍ

ó Jolán Edit, Benczlk István mra és Kovács Anikó huzas-•ugot kötöttek. II. kerület Szeged: Horvátti József és Kával Ildikó, Lakatos Gyula György és Nagy Viktória báaasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Sseged: Herczeg Györgynek .és Bíró Erzsébetnek György, Vlncze Jánosnak és Bagl Zsuzsannának Péter, Szabó Lászlóinak és Uyoval Ilonának Krisztina, Károlyi István Tibornak is Sebők Editnek Szabolcs, t>/abó Tibornak és Katona Matildnak Csaba, Roczkó Tomlszkivnalc es Horválh-Cztnger Katalinnak András, Zsadányl Gázőr Istvánnak és Böszörményi Rozáliának Ildikó Mária, Ráírni Jánosnak és Németh Etelkának Etelka. Schütt Józsefnek os Gönczi Erzsébetnek Rita, Szűcs Lászlónak és Csontos Ro; zélla Katalinnak Edit, dr. Gulvás Józsefnek és Szombati Anna Máriának Lilla. Tóth László Gyulának és Szántó Évának László. Bezdán Andrásnak es Császár Ilonának Zsolt, Tikvlczki Józsefnek és Szalcala Erzsébet Rozáliának József, Gyetval Józsefnek és Torma Etelka Margitnak József, Kávássy Sándornak és Bodó Erzsébetnek Gábor, Sárközi Lászlónak és Ktalka Irénnek László, dr. Ürmös Ferencnek és Dombóvári Zsuzsannának Zsuzsannn, Bárkányi Istvánnak és Korom Anna Máriának Márta, Rózsa Imrének és Ábrahám Irén Etelkának Tibor. Csillag István Józsefnek és Czirok Rozália Erzsébetnek Zsolt, Kodrán László {Tibornak és Cslkesz VeronikaCsaládi esenvek nak Szilvia, Marinka Mihálynak és Csúcs Annának Zita, Seres Józsefnek és Dudáa Rozáliának József Attila, Páll Lászlónak és Virág Rozáliának Krisztián. Csiszár Ferencnek és lványl Gizella Erzsébetnek Zoltán, Andruk Józsefnek és Ulbán Irmának Edit, Imre Józsefnek és veszeika Valériának Szilvia Valéria, Farkas Pálnak és Tóth Máriának Pál. Kiz Mihálynak és Széli Aranka Máriának Anita. Sarusl Jenő Jánosnak és Benedek Magdolnának T bor Szabolcs, Lázár Jánosnak és Kovács Ilonának János, Hermann Györgynek és Tamás Valéria Saroltának Csaba. Ruttkay Lászlónak és Füz Ida Klárának Eszter Anikó, Czlgony Istvánnak és Bárány zsannának Zsuzsanna, Tóth Antalnak és Ilraskó Annának Brigitta, Rajman Sándornak és Kovács Irénnek Tímea Mónika, dr. Szabó Józsefnek é3 Bozókl Margitnak Katalin. Szarvas Gábornak és Domokos Máriának Gábor,. Gyuris Jánosnak és Kormos Margit Máriának Gabriella Anita, Monostori Jánosnak és Varga Juliannának Róbert nevű gyermeke született. m. kerület Szeged: Csonka Imrének és Fehér Klárának Imre Gábor, Rácz Zoltán Istvánnak és Fejes Mária Gizellának Henrik Csaba, Magyarossy Józsefnek és papp Klárának Nóra Margit, Németh Lászlónak és Mészáros Magdolnának László, Patak! Sándornak és Palőez Katalinnak Sándor, Patai Ferenc Istvánnak és Juhai Piroskának Tamás, Dobra Lajosnak és I.örlcz Editnek F.dlt Zsuzsanna, Kosóczki Dezsőnek és Szúnyog Eva Rozáliának Eva. Ráca Lászlónak és Weisz Máriának Zsuzsanna, Lakatos Sándornak és Kasza Erzsébetnek Tamás, Rácz Vincének és Ábrahám Piroskának Vince, Tóth Andrásnak és Sági Regina Teréziának Gerda Gabriella, Kartp Tibornak és Kovács Máriának Zoltán, Nagy Ferencnek és Zslborács Irénnek Attila, Papp József Tamásnak és Pataki Mária Magdolnának Attila Ferenc, Rákosi Zoltán Sándornak és Brtnzen Katalinnak Zoltán Viktor, Sípos Gyulának és Vass Erzsébetnek Gyula, Blte István Józsefnek és Bernát Juliannának Attila, Buchholez , Tivadarnak és Eperjesi Jusztinának Attila, Völgyes! Nándornak és Pintér Annának Nándor nevü gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Papp Antal. Viola Andrásné Bánfl Katalin, Matzkó Gyuláné U) Gizella, Ábrahám Lászlóm- Debnár Margit, Adám János. Bitó János, Bodnár Jenő, Bán Gyuláné Tauszig Leona. Szabó Jánosné Simon Borbála, Selfmann Béláné Léderer Ilona, ördög József, Molnár Istvánné Tóth Sára. dr. Berencsl Györgyné dr. Matthes Klára, Négyökrü Lajos. Jakab Ernőné Kergylk Dorottya, Csálc Istvánné Györgyi Ilona. Radlcs Rozália. Túri József, Illés Antalné Nagy Anna meghalt. n. kerület Szeged: Hevesi Istvánné Kiss Piroska, Ördög Imréné Ballá Juliánná, Veres Lajos meghalt. Algyő: Varga Istvánné Bakos Petronella meghalt. III. kerület Szeged: Kónya Sándor, Kovács Andrásné Csúri Terézia, Kiss József, Táoal József, Komtáti János. Szakall Ferenc, Kis Lajosné Kormos Tlona, Bősze Lászlőné Üjvári Ida Anna, Gázsér Latos, Ábrahám Latos, Gulácsi János, Gerőcs Lajosné Borbás Mária, Kókay Istvánné Frobszt Ilona, Üjvári István Ferenc, Pintér Lajos, Dékány Pál, Kullat Lászlóné Terecskei Julianna, Német Imréné Demeter Terézia, Bárkánvl Józsefné Bozókl Anna meghalt, , Helytörténetírás, történettudományi ismeretterjesztés szépséghibákkal Az ember egyik természetes, tiszteletre méltó tulajdonsága, hogy ragaszkodik ahhoz a szűkebb földrajzi és társadalmi környezethez is, amelyből közvetlenül vétetett, amely felnevelte, amely lehetőséget adott számára, hogy mind a maga, mind rokonai, szülőhelye és hazája, mind végső soron az egész emberiség javára élje le az életét. Ez a természetes sajátosság azonban visszahúzó erővé torzul, ha megakadályozza azt, hogy a szűkebb pátrián kívül nagyobb összefüggésekben ls lásson a lokálpatrióta. Még nagyobb a baj akkor, ha olyanokban uralkodik el a szülőhelyem a világ közepe, a falumon, a városomon, a megyémen, a hazámon kívül nincsen élet téveszméje, akiknek hivatása lenne szóban vagy a nyomtatott betű hatalmával embertársaikat a szebb, a jobb, a tartalmasabb emberi életre ösztönözni. A lokálpatriotizmust csak addig a mértékig helyeselhetjük pozitív emberi vonásként, amíg nem akadályozza a szocialista hazaszeretet kiteljesedését, a hazafiság, patriotizmus és a nemzetköziség egységes érvényesülését. Behelyettesítve a behelyettesítendőket, mindazok igazak a helytörténetírás, a nemzeti és az egyetemes történetírás viszonyára, amelyeket a lokálpatriotizmus, a patriotizmus és nemzetköziség kapcsolatáról elmondottunk. Enyhén fogalmazva, nincsen létjogosultsága az olyan helytürténetlrásnak, amely nem számol a nemzeti, az országos történettudomány eredményeivel, ez utóbbi pedig nem hagyhatja figyelmen kívül sem a helyi, sem a vonatkozó egyetemes történettudományi eredményeket. Ellenkező esetben abból az abszurd — a marxista társadalomtudományok számára végképp elfogadhatatlan — előfeltevésből kellene kiindulnunk, hogy a társadalom életében nincsenek összefüggések, nincsenek kölcsönhatások, a rész és egész dialektikája értelmetlen „logikai játék". Sommásan fogalmazva, aligha vitatható, hogy a helyi fejlői dést, eseményeket kisebb-nagyobb fáziskülönbséggel, áttétesen befolyásolják az országosak, a nemzetköziek és viszont. A rossz, szakszerűtlen helytörténetírás „eredményei" csak kárt okoznak, az országos történetírás azokra nem támaszkodhat, ezért a legjobb esetben csupán szegényebbé válik. Az ilyen „történetírás" eluralkodása esetén a rossz „alkotások" gátolják a valódi eredményeket hozó, színvonalas helytörténetírás kialakulását, is, hiszen hány olyan szakmailag felkészült, a tör. ténettudomány fejlett módszereit alkalmazni képes tör. ténész akad majd, aki hajlandó vállalni a szakkörökben — bevallva, vagy bevallatlanul — ma már egyre kevésbé dicsérőnek szánt helytörténész minősítést. Napjainkban különleges jelentőségre tett szert — sok más mellett — a történettudományi ismeretterjesztés. örvendetesen növekszik azoknak a száma, honfitársaink körében, akik a történelmi múlt megismerését is igénylik, legyen az a múlt helyi, országos vagy országhatárainkon kívüli. A már kialakult és — reméljük — tovább fejlődő, izmosodó érdeklődés kielégítése minden arra hivatott kedves kötelessége. Erre ösztönöznek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány közművelődési célkitűzései is. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a közműveltség fokozását, ennek keretei között a történelmi tudat fejlesztését, a sajtóorgánumok — közöttük lapunk, a Délmagyarország — sem tekintik másodrendű feladatuknak, szép számmal közöltek, és bízunk benne, hogy a jövőben ls nyilvánosságra hoznak történettudományi Ismeretterjesztő cikkeket. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy az ismeretterjesztésen túl aligha mehetnek, mivel az önálló kutatási eredmények szakfolyóiratokba valók, amelyeknek — több més mellett — megvan a szakmai apparátusuk a kívánatos tf elengedhetetlen színvonal biztosítására. A történettudomány művelése és a történettudományi ismeretterjesztés, bár egymástól nem hermetikusan elzárt, de mégsem azonos tevékenység. A történettudomány művelőinek minimálisan a forráskutatás és forráskritika fejlett módszereinek alkalmazásával új eredményeket kell hozniok, és azokat a szakmabeliek bírálatának alávetniök, a történettudományi ismeretterjesztő viszont a nagyközönség számára dolgozik, szakmájának már elért eredményeit kell közölnie, nem szakemberekből álló hallgatóságával vagy olvasóival, népszerű módon. Ez a megállapításunk nem jelenti azt, hogy egy és ugyanaz a személy ne fejthetné kl mindkét tevékenységet. Csupán arról van szó, hogy egyszerre senki sem vállalkozhat mindkettőre, mert ezt vagy a szakma, vagy a közönség, vagy mindkettő megsínyli, és annak a veszélye is jelentkezik, hogy a nem szak. emberekben téves, hamis képzeteit alakulnak kl. A fentiek igazolására legyen szabad hivatkozni lapunk, a Délmagyarország 1978. március 12-én megjelent egyik, Szeged és Kossuth 1848—49-ben című cikkére, amelyről aligha dönthető el, hogy új eredmények közlése vagy ismeretterjesztés volt-e a célja. A szóban forgó mű egyik kitétele új kutatási eredményeket ígér, de elmarad a tudományos módszer, ugyanakkor napilapban kapott nyomdafestéket, amely sok ezres olvasótábor ismeretigényének a kielégítésére hivatott. Ez, a szerencsésnek aligha minősíthető „vegyesházasség" elhibázottá tette az egész művet. Mindezek elóre bocsátása után nem mulaszthatjuk el azt, hogy legalább néhány konkrét példával ne bizonyítsuk állásfoglalásunk igazát. A cikk szerint „szerencsés véletlen folytán 1977. decemberében újabb, eddig nem ismert, sehol sem közölt 48-as szegedi dokumentumok kerültek elő", amelyek közül 10-nek a közlésére kapunk ígéretet. Mivel a cikk, címéből kitetszően, elsősorban Kossuth és Szeged kapcsolatáról kívánt megemlékezni, kissé részletesebben, jószerével csupán arra az 5 iratra térünk ki közelebbről, amelyeket Kossuth Lajos aláírása fémjelez 1848. május 24., augusztus 10., szeptember 6., október 6., 111. 1849. május 12-i keltezéssel. Ami először is a Kossuth Lajos által aláírt iratok „ismeretlenségét", „közöletlenségét" illeti, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a cikkben említettek kivétel nélkül megjelentek legalább a „Kossuth Lajos 1848/49ben" című hatalmas, több ezer oldalas, mintaszerű forráskiadvány-sorozat valamelyik kötetében (Budapest, 1951—57, Akadémiai Kiadó), az, iratod időrendi sorrendjében 2. kötet 192—3., 702., 892—3., 3. kötet 95—96. és 5. kötet 293—4. oldalakon, sőt akad közöttük olyan ls, az 1848. októberi keltezésű, amelyet a cikk bevezető soraiban említett Reizner János: Szeged története című, a múlt század végén megjelent művének 2. kötete 110—111. oldalain teljes terjedelmében közölt. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. június 14-i leiratának tartalma is éppen olyan jól megismerhető Reizner művéből (2. kötet 94. old. 2. jegyzet), mint a cikkből, amely „egy most előkerült új dokumentum" közlésének tünteti fel vonatkozó szövegét. A felsorolt tényekből kitűnően nem megnyugtató az a forráskutatás, amelyre a cikk épült. A forráskutatás, a történelmileg becses adatok, tények szakszerű feltárásának hiányosságai miatt bajok vannak a cikk következtetéseivel kapcsolatosan ls. Az 1848. május 24-1 „Kossuthlevél"-ből aligha szabad arra a következtetésre jutni, hogy abból „Kossuthnak Szeged szabad királyi város iránti szeretete" tűnik ki, mert ez az irat valamennyi szabad királyi városnak megküldött pénzügyminiszteri rendelkezés, amelyben Kossuth arra utasltja őket, hogy az ún. királyi díjat továbbra is fizessék meg vagy a régi módon évenként, vagy az évenkénti összeget tőkésítve, egy összegben váltsák meg magukat e teher alól. Szeged például a között választhatott, hogy továbbra ls évenként 712 forint 30 krajcárt vagy pedig egyszerre több mint 14 000 Ft-ot fizet be a pénzügyminiszter kezelésében álló kincstárba. Nem adnak következtetési lehetőséget Kossuth és városunk viszonyára az 1848. augusztus 10-1, Illetve szeptember 6-1 „levelek" sem, mert azok olyan általános érvényű pénzügyminiszteri rendeletek, amelyeket a kormány hivatalos lapjának számító Közlöny is közölt (1848. augusztus 12-1, illetve szeptember 7-1 számaiban), ha úgy tetszik, jogszabályként általános érvényű „kihirdetésben" részesültek. Nem kívánunk foglalkozni Kossuthnak 1848. október 6-án Szegeden keltezett, bár nem városunk közgyűléséhez, hanem közönségéhez szóló levelével, amelyet már Reizner közölt, s az 1849. május 12-i irattal kapcsolatosan ls csupán annyit jegyzünk meg. hogy az április 14-i függetlenségi nyilatkozatra válaszul Szegedhez hasonlóan számos törvényhatóság (megye, város, szabad kerület) terjesztett fel már korábban is hódoló nyilatkozatot, amelyekre a helyi viszonyoknak megfelelő válaszokat kaptak. A cikkben kivonatolva közölt iratok nem adnak többet a szakmabelieknek Szeged és Kossuth viszonyáról, mint amennyit korábban is tudtak. A cikk a történettudományi ismeretterjesztés céljait sem eléggé szolgálja, mert kimondva-kimondatlanul azt a benyomást kelti, hogy Kossuth különleges, az ország más vidékeitől eltérő kapcsolatban állt városunkkal. Ez a sugalm"zás viszont aligha állja ki a történelmi igazság próbáját, mert hiszen megbízható történetírásunk már régen bebizonyította, hogy Kossuth Lajos nem egy szűk helyi közösségé, hanem egész népünké, sőt az emberiségé, tehát a miénk, szegedi embereké is, Dr. Both Ödön tanszékvezető egyetemi docens