Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

2 Kedd, 1978. március 21: Petőfi, Ibsen Hegedűs Géza írta: „A norvég nemzeti költészetben Ibsen együtt az, ami nekünk Petőfi, Arany és Madách." Az évfordulókat két méltó műsorral ünnepelte a televízió: március 15-én Illyés Gyula drámáját Hintsch György adaptációjában és rendezésében láttuk; a nagy drámaíró Ibsen születésnapján pedig Ruszt József rendezésében a Ha mi halottak feltámadunk tévéváltozatát. Az Illyés-mű, Az ünnepelt hőse: Petőfi Sándor; március idusának főszereplője, akit három hónappal később majdnem agyonvert Szabadszálláson a félrevezetett tömeg. Az Ibsen-dráma hőse: Rubek professzor, a sikerei teljében is magányos szobrász. Vagy inkább: az alkotó művész általában, lehet maga Ibsen is, akár Petőfi ls. Hintsch tévéjátéka: meggondolkodtató, agvat-szívet mozdító, összhatásában erőteljes. Voltak azonban gyengébb részletei, amelyeket csak nagy figyelemösszpontositással lehetett követni. Elsősorban azokra a párbeszédekre gondolunk, amelyekben Petőfinek a népről, a forradalomról, szabadságról vallott nézetei tisztázódtak, de a szavakat nem sikerült képpel, a tévés kifejezés megfelelő eszközeivel támogatni. Ilyenformán ezekben a jelenetekben a szokásosnál nagyobb terhek hárultak a színészekre. Szacsvay László újszerű, érdekes Petőfi-képet próbált nagy odaadással honosítani a nézőkben. Ez a Petőfi nem változott március óta, mint a máreiusi ifjak némelyike. Ugyanolyan őszinte, nyílt és lángoló hitű, megfontolás- és politikusságmentes forradalmár. Mint akkor, 15-én, amikor hinni lehetett a nagy remények gyors valóvá válásában. A „politikusság" itt apróbb-nagyobb megalkuvásokat jelez, a változó helyzethez az alkalmazkodás készségét és képességét. Mint amilyen Jókaié ls volt. Nagy Gábor kiforrott, következetes szerepformálásában Jókai olyan ember, akit: megértünk. De racionális és érzelmi alapon egyaránt Petőfi mellett, az önmagát megőrző költő-forradalmár mellett kell voksolnunk. Az epizódalakítások közül legjobban tetszett a keményen, meggyőződéssel hallgatásba burkolózó Szirtes Ádámé és a szellővel is léngő, felelőtlen Aljegyzőt megformáló Ambrus Andrásé. Ruszt József rendezésében nem nehéz felfedezni a mához szóló üzeneteket — nyúljon bármilyen magas piedesztálra helyezett klaszszikushoz. Ibsen utolsó, önmaga által is epilógusnak nevezett, különös hangulatú drámájából Ruszt szigorú következetességgel hangsúlyozta a ma elevenbe vágó mondanivalókat. Nagyszerű színészekre támaszkodhatott. Gábor Miklós Rubek szerepében nagyon te mai drámát Játszott el: az egyedüllét tragédiáját Magánya az alkotó művészé, aki a teljességre törekszik, az ibseni csúcsra, amelyet azonban képtelen elérni megalkuvások nélkül. Küszködését a magány és a kiábrándultság kíséri. Gábor Miklós arcjátéka az alkotó ember e válságáról vallott megkapóan, sokértelműen. A rejtélyes, misztikus ibseni környezetben — melyet a nyomasztó ürességbe helyezett talányos díszletek jeleztek a képernyőn — az évek után megint egymásra találó pár szomorú bolyongása végén ott a halál. (A hajdani modell, Irén szerepében Törőcsik Marit láttuk.) A tévéváltozat Ibsen két világát erőteljesen, tiszta keménységgel, gondolatébresztőén állította elénk: a mindent akarók (Rubek és Irén) pusztulását és a magukkal-környezetükkel klegyezők (Maja — Almási Sva és a földbirtokos — Lukács Sándor) életbeli biztonságát. S.E. Emlékünnepség és vetélkedő A Fodor József Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet biológiai-higiéniai munkaközössége és biológiai szakköre az iskola névadója halálának 77. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett tegnap, hétfőn délután a Petőfi Sándor sugárúti kollégiumban. A műsorban az iskola tanulói és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának hallgatói működtek közre, majd a biológiai szakkör tagjai emlékfát ültettek el a közegészségtan neves tudósa, a névadó Fodor József emlékére. Az ünnepség a szakkörösök higiéniai vetélkedőjével zárult. JH sátán és társai A Szarajevói Balett vendégjátéka Szegeden Nem volt véletlen az a nagy érdeklődés, amellyel a Szegedi Nemzeti Színházban két este fellépő Szarajevói Balett vendégjátékát kísérte a város közönsége. Ezt, a talán leginkább nemzetközi művészeti műfajt meglehető, sen ritkán láthatjuk a szegedi deszkákon. Régebben a Pécsi Balett állandó, évenkénti vendége volt a városnak, az utóbbi időben azonban egyre kevesebbszer élvezhetjük a tánc- és mozgásművészet jelentkezését. A Szarajevói Balett két estén négy produkciót mutatott be. Az első estén három egyfelvonásos szerepelt műsorukban. A három darab fölrajzolta az együttes érdeklődési területét, szándékai ívét, lehetőségeit, határait. A Párbaj Tasso A megszabadított Jeruzsálem című eposzának motimumaiból keletkezett, a keresztes háborúk korában Játszódik, középpontjában a hős Tankréd és az amazon Chlorinda párbaját elveníti meg. Ez az irodalmi mű már Claudio Monteverdit is megihlette a 17. század elején, de a bemutatott balett zeneszerzője kortársunk, Rafaelo da Bamfield. A harcmezőn megelevenedő párvlJelenet az Oféliából adal a klasszikus balett hagyományait idézi. A középső darab, a Hans Ulrich Engelmann német zeneszerző müvére komponált. Ofélia, egy balett-terembe vetődő takarítólány tragikus történetét jeleníti meg. Tipikus programzene, újszerű megjeKözlekedési kalesetek A Juhász Gyula utcán haladt személygépkocsijával az esti órákban a 25 éves Chappon Tibor Szeged, Juhász Gyula utca 17. szám alatti lakos. Az egyetemi hallgató Ittasan vezetett, a Csuka utca felé tartott. A Brüsszeli körút kereszteződéséhez érve nem adott elsőbbséget a körúton közlekedő személygépkocsinak, s nekiütközött Megállás nélkül tovább hajtott a Csuka utca 14. szám előtt ismét nekiütközött egy autónak, ezúttal egy parkoló személygépkocsinak. A balesetben senki sem sérült <heg, a három gépkocsiban közel 10 ezer forint értékű anyagi kár keletkezett Egész napos italozással ünnepelte névnapját a 30 éves Illés József, Bordány, Rákóczi utca 11. szám alatti lakos. Ittasan ült kerékpárjára, Bordány felől Szeged felé tartott A szerencsének köszönhető, hogy noha öszsze-vissza kacskaringózott az úttesten, nem okozott balesetet. Ezúttal csak maga fitetett rá az ittas kerékpározásra, a 39-es kilométerkő közelében felborult, s 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett Segédmotor-kerékpárral közlekedett Kistelek felől Balástya felé, a 66 éves id. Tóth József, Kistelek, Remény utca 15. szám alatti lakos. A 145-ös kilométerkő közelében irányjelzés nélkül kanyarodott balra, emiatt egy őt előző személygépkocsi hátulról nekiütközött Az autó az ütközés után az árokba borult, s egyik utasa, a 31 éves Szeli Imréné, Szőreg, Jácint utca 5. szám alatti lakos, 8 napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett A segédmotor-kerékpáros sérülése szintén 8 napon túl gyógyuló. A baleset során körülbelül 40 ezer forintértékű anyagi kár keletkezett. Feltehetően ittasan közlekedett kerékpárjával a 41 éves Kiss István Hódmezővásárhely, Dobó Katica utca 47. szám alatti lakos. A gyalogjárdán haladt, s a vásárhelyi Akácfa utca 10. számú ház előtt a kerítésoszlopnak ütközött. A baleset során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. Lovasfogatot hajtva, ittasan közlekedett Hódmezővásárhelyen, a 26 éves Ferenczl István, Vásárhely, Tanácsköztársaság tér 79. szám alatti lakos. A Körtöltés utcai vasúti átjáróban túlságosan közel hajtott a felnyitott sorompóhoz, emiatt a sorompó ruhájába akadt és a földre rántotta. Ferenczi István 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett. Székkutas és Hódmezővásárhely között, a 47-es számú úton akart stoppolni a 33 éves Zanócz Imre, Békéscsaba, Lencsérl utca 1. szám alatti lakos. Az úttest közepére állva igyekezett megállítani egy személygépkocsit, a gépkocsi vezetője elütötte. A stopposnak eltört a lába. így is élnek A kö^udat szerint „az átlagember" hétköznapi elfoglaltsága nagyjából úgy foglalható össze: reggel elhagyja otthonát, munkahelyén nyolc órát dolgozik, délután vagy este pedig „magánember" lesz. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve így éli életét. S noha „átlagember" tulajdonképpen nem létezik, a fenti modell mégis elfogadható. Ügy tűnik, két tényező szempontjából mindenesetre: valahol, valamilyen lakásban lakik az illető — és valamikor napközben dolgozik. A múlt héten két rádióműsort hallgatva feladatott a lecke: értékeljük csak át kicsit az átlagos — átlag-fogalmát is. Pénteken délután egy órán át különös lakóhely, vasárnap félóráig pedig különös munkaidő számított főszereplőnek a Kossuth, illetve a Petőfi rádióban. Az egyik riportműsor címe Munkásszállón élni volt, a másiké — a Jelenidóben-sorozat keretében — Hosszú az éjszaka. Mindkettő merőben szokatlan, de elterjedtségét, a munkásszállókon élő, illetve az éjszaka dolgozók számát tekintve nagyon is gyakori életmódra irányított reflektorfényt. Magyarország lakosságának több mint egy százaléka, 150 ezer ember él heteken, hónapokon át távol családjától, szeretteitől, megszokott-megszeretett lakóhelyétől. Átmenetként, persze — csakhogy ez az átmenet tartóssága miatt erősen állandónak, otthon-pótléknak számít. Pontosabban: számítana. A riportműsor a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT és a KPM illetékeseit „körbejárva", három munkásszálló állapotát vizsgálva megdöbbentő, olykor felháborító tényekre is felhívta a figyelmet. A szerkesztő Holalcovszky Istvánt külön dicséri, hogy az idén január elsejétől életbe léptetett rendeletből indult ki: a munkásszállók új kategorizálását tartalmazó szabályokból. S nemcsak az derült ki, hogy „vitatott kategóriák" is vannak, de hallottunk nyolcvan emberre eső hat mosdóról plusz egy zuhanyozóról, és szobánként 14 ágyas tömegszállásokról is. A szerkesztő-műsorvezetők, Balogh István és Juhász Judit, illetve a riporterek, Rádai Eszter, Kapusi Rózsa és Incze Zsuzsa nem voltak restek rákérdezni a vállalatok áldozatainak kérdőjeleire, a művelődés lehetőségeire, a kulturált élet minőségi követelményeinek hiányára. A további segítség, az intézkedések már igazán nem a rádiósokon múlnak. Hosszig az éjszaka. Házibulin, bárokban szórakozva persze ennek sokszor éppen az ellenkezője látszik. De mar a bárban is lehetnek emberek, akiknek minden éjszaka hosszú és főleg — munkaidőt jelent. Például a bárzongorista, aki húsz éve szívja a füstöt és látja az éjszakai „édes életet" — közelről. S a többi éjszakai „átlagember": a magyar dolgozóknak mintegy 20—25 százaléka, akikről a másik riportműsor szólt. Kondor Katalin kérdezősködött fonónőktől, villamossín-javítóktól, sőt „éjszakás" csillagásztól is. Az aktualitást Itt a tavaly bevezetett műszakpótlék jelentette, valamint az, amit az egyik illetékes mondott: „A technikai fejlődés magasabb színvonalán ugyan jóval kevesebb éjszakai munkára lesz szükség, de az elkövetkezendő 5—10 évben az éjszakai munka stabilitása várható." Munkásszállón élni, éjszaka dolgozni: egyik sem komformista embernek való. Akiknek viszont válogatni nem lehet, akiknek részben körülményeik, részben munkakörük csak ezt teszi lehetővé — természetes dolog. S bizony semmiképpen sem árthatott például a sokszor éppen a dolgozók érdekeire oly gyakran hivatkozó néhány ' vezetőnek meghallgatnia a múlt hét e két műsorát. Arról szóltak: így is élnek. Domonkos László Országos döntő előtt A megyei közlekedésbiztonsági tanács szervezésében, a Kolozsvári téri KRESZparkban tartották a 16. nemzetközi iskolakupa és a 3. ifjúsági kupa megyei döntőjét. A 64 versenyző közül az általános iskolások kerékpárral a középiskolások kismotorral bizonyították ügyességüket, s azt, hogy jól ismerik a közlekedés szabályait. A kerékpárosok egyéni versenyében a szegedi Petróczki Béla és a hódmezővásárhelyi Surinya Andrea vég. zett az első helyen. A csapatversenyben a csongrádiak bizonyultak a legjobbaknak. A középiskolás versenyzők közül a vásárhelyi Kiss József és a szegedi Haraszti Gábor ért el első helyezést. A segédmotor-kerékpárosok csapatversenyében a szegediek végeztek az első helyen. Az április 5—6—7-én, Budapesten megrendezendő országos döntőben a megyei döntők első és második helyezettjei vesznek részt. A legügyesebbek május 16— 20. között, a lisszaboni nemzetközi döntőben képviselik hazánkat. lenítési eszközök kísérletével. Ravel Bolerója a variációk sokféleségét vonultatja fel. A második este színre került Sátán összegzi a Szarajevói Balett és a körülötte dolgozó alkotóművészek törekvéseit, s mutatják ezen törekvések és elképzelések korszerű hangvételét, kifejezésmódját. Miroslav Jancic, a balett librettóját egy 12. században írt, eddig ismeretlen boszniai keresztény feljegyzés ihletésére készítette, a zeneszerző Vojin Komadina erre a librettóra készített 1971-ben sok eredeti ötlettel fűszerezett, hangszereket, énekhangot, zöreje, ket, s egyéb hatásokat ötvöző muzsikáját, a koreográfus, Slavko Pervan pedig klasszikus és akrobatikus e'emeket, modern törekvéseket és népi motívumokat egyesítő táncot A Sátán meséje az emberiség születésének kezdeteiről és végezetéről szól absztrakt módon, jelképesen. Fő. szereplője a Sátán — aki, számunkra megváltozott előjellel, az Alkotó megszemélyesítője —, és az Eszme, mely vele együtt és ellene igyekszik megfogalmazni az emberi fejlődés törvényeit. A kétrészes balett sok újszerű, eredeti és látványos részlete ellenére is kísérletként hatott, nem tudták az alkotók fölfűteni az előadást azokkal a magával ragadó elemekkel, melyek részesévé teszik a történésnek, a tanulságnak a nézőt. Fölkészült művészek — Muhamed Ima. nic, Emina Kamberovic, Gordana Magas és Dragan Ticic — táncolják a fő-zereneket, a Jelzé-szerü díszletek és jelmezek tervezője Veselin Sadrov. Minkét este felvételről volt hallható a muzsika. A szalagon a Szarajevói Népszínház zenekara játszott Ivan Stajcer vezényletével. T. L. Diáksikerek Péchy Blanka színművésznőnek 1960-ban tett alapítványa indította el a Kazinczyról elnevezett „Szép magyar beszéd" versenyt, melyet azóta minden évben megrendeznek Győr városában a középfokú oktatási intézmények tanulói számára. A győri találkozót azonban megyei és városi döntők előzik meg, s csak az itt legjobban szereplő diákok vesznek részt az országos versenyen. Szegeden — az előírásnak megfelelően — külön rendezték meg -a versenyt a gimnáziumok és szakközépiskolák, és külön kategóriában a szakmunkásképző intézetek számára. A szegedi győztesek a következők: 1, Baji Klára (Radnóti Miklós Gimnázium, tanára dr. Márvány Jánosné), 2. Kovács Julianna (Tisza-parti Gimnázium, tanára dr. Fehér Adámné). A crakmunkásképző iskolák versenyében 1. Fapp Eszter (Élelmiszer-ipari Szakközépiskola, tanára: dr. Szabadkai Zoltánpé). 2. Csányl István (000. Szakmunkásképző Intézet, tanára Pusztai Nándorné). Az április végén tartandó győri versenyen a felsorolt tanulók képviselik