Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1978. február 5. 65 Amikor fáj a tudatlanság Apró gyerekekről lesz szó, olyanokról, akik a környezetükben élő felnőttek, leggyakrabban a szülők akár másodpercnyi figyelmetlenségének — és tudatlanságának áldozatai. Boda Dopaokos professzorral, a SZOTE gyermekklinikájának igazgatójával fehér köpenyt öltöttem én is, és ellátogattam az intézet intenzív osztályára, valamint néhány kórtermébe. A disznóölésen ott lábatlankodik természetesen a legkisebb is, de ugyan ki tarthatja rajta mind a két szemét a munka dandárjában? így esett meg, hogy a két és fél éves Zoli beletottyant a földre rakott forró vizes dézsába. A figyelmetlen pillanat következményei: a gyerek hátsó felének csaknem kétharmada megsérült. A szülők ijedtükben olajjal próbálták „kezelni" az égő bőrfelületet... Nem csoda, hogy súlyos-életveszélyes, sokkos állapotban kellett a klinikára szállítani Zolikát. Ottjártamkor még az intenzív osztályon láttam. Infúzió, állandóan őrködő műszerek. „A sokkos állapoton és talán már a végzetes mélyponton is túl van" — mondja a professzor. A szintén két és fél éves Imrének és szüleinek rossz karácsonya volt. Akkor történt, hogy óvatlan pillanatban magára rántotta a gjerek a forró levest. Ferike ugyancsak két és fél éves, őt a nagymosás bűvölte el annyira, hogy olthatatlan vágyat érzett: beletenyereljen maga is a gőzölgő vízbe. A mama lélekjelenléte és némi tájékozottsága enyhített valamit Ferike szenvedésein — és gyorsította a gyógyulást is. Az édesanya ugyanis hideg tejbe mártotta a gyerek kezefejét. (És a hangsúly itt a hideg jelzőn van!) Ott nyoma sincs az égési sérüléseknek, míg a karra csurgott forró víz nyoma egyelőre még látszik. Péterke a legkisebb, mindöszsze egyéves. Amikor az ágya fölé hajolunk, abbahagyja a sírást. Megfeledkezik arról is, milyen kényelmetlen így, felkötözött kézzel, mozdulatlanul feküdni. Ö a tűzhelyről rántotta magára a forró vízzel telt, nyeles lábast. Hogyan kezelik ezeket az igen veszélyes állapotban klinikára került gyerekeket? Van-e mód a teljes gyógyulásra? Boda professzor szavai némi megkönnyebbülést okoztak a látottak után. Az új, hatásos kezelési módszerekkel meg lehet menteni ma már a súlyos égési sérüléstől szenvedőket. Ugyanakkor elképesztő adatról is tudomást szereztem: tavaly 48 kisgyermeket ápoltak hasonló balesetek miatt a klinikán. Nem vígasznak, inkább figyelmeztetésnek szánja az orvos következő megállapítását: ezeknek a gyerekeknek egyharmada tíz évvel ezelőtt még meghalt volna. Az égési sokk kezelésén, n gondos, intenzív ápoláson kívül lényeges a seb ellátása. Régebben különféle kötéseket alkalmaztak, újabban, néhány éve csupán bebizonyosodott, hogy jobb eredményre, gyorsabb gyógyulásra vezet az úgynevezett cserző, fertőtlenítő, nyitott kezelés. A gyerekeket altatják, míg testük sérült részeit speciális folyadékkal lefedik. így kemény réteg képződik a bőrön, amely megakadályozza a savóveszteséget, ideiglenesen pótolja a bőrt, fertőtlenít, a baktériumok nem tudnak rajta megtapadni, emellett szellőzik és „táplálkozik" a levegőből: Alig telik el tíz nap és normális, ép hám keletkezik alatta, s mint a tojáshéj, úgy válhat le az egészséges bőrfelületrőL A nagyon súlyos roncsoló égéseket plasztikai műtéttel gyógyítják. Hogy a kisgyermek mennyit szenved a már jóvátehetetlen, megtörtént baleset miatt, az a szülők lélekjelenlététői és egészségügyi tájékozottságuktól is függ. Amint Boda professzortól megtudtam, sajnos orvosok között sem köztudott, hogy az égési seb azonnali, leghatásosabb gyógyszere a hideg víz. És nem az olaj, vagy a tej! Nemrég ismerték fel, hogy a forróság hatását befolyásolni lehet ezzel a módszerrel. Mi ennek a magyarázata? A nagy meleg hatására a sejtek elpusztulnak, de ennek mértéke függ a hőhatás időtartamától is. Ha tehát azonnal lehűtik a forró testrészt, a sejtek magukhoz térnek. Az orvosok szeretnék minden szülő lelkére kötni, mi a teendő, ha már megtörtént a baj. Először is: a ruhát nem szabad levenni a sérült bőrről, azzal együtt kell lehűteni a testfelületet, addig, amíg egészen hűvös tapintású lesz. A legjobb persze az lenne, ha mindig lenne kéznél jég is. Disznóöléskor, ezt is hasznos lehet megjegyezni: a hó ugyancsak jó szolgálatot tesz ilyenkor. Mindemellett természetesen az lenne a legmegnyugtatóbb, ha gyerekeinkkel egyáltalán nem történnének ilyen balesetek. Ha megfigyelték, a bemutatott gyerekek többsége két és fél éves volt. A klinikai tapasztalat az, hogy a másfél-hároméves kor a legveszélyesebb, ilyenkor egy-egy ellenőrzés nélküli mozdulat végzetes lehet a gyerek számára. Az ismerkedés, a tapasztalatszerzés ideje ez, ilyenkor mindent meg kell forni, elvégre a kéz is érzékel. Érzékelni akarja a tűzhelyre rakott, gőzölgő fazekat, az asztal sarkáról kinyúló, hosszú nyelű kávékiöntőt, a meleg vizet, amelyben a mama olyan nagy habot dagaszt. És a csetlő-botló lábak ilyenkor még gyakran öszszecsuklanak, s ha éppen a földön hagyott forró vizes edény közelében, bizony nem kétséges a végeredmény. A megelőzésnek tehát nem a hideg víz a legjobb módszere — ezzel enyhítjük a bajt —, hanem az. ha megóvjuk gyerekeinket mindenféle veszélyes helyzettől. CHIKAN ÁGNES NAGY LÁSZLÓ Képversek és betűképek Készítettem tipográfiai feladatul az fcxárművészeti Főiskola másodéves grafikusainak \ ÍJ A b CC\ fSsr^^SÜM * \ } J X. ABCDEfC HUNGÁRIÁN A1R«*ts ^ ÖNARCKÉP Nagy László (1925-1978) SEfc, jftrT^'ÁxfarjJ ctiOí) -eMu./ tc '{ZLjfjU X xuUÁjt iJAx, bjxuiL, ürjj jÜítc, ' xxxjxtyxx A* ritfi t»Lr, íe £jf.*HjreYi5 táftt xtA+Jlhj't fyi&aLt vicxjxtí. tt> xtf-lx — xjLxfíxx', i xjjuU-, L-f j X xm-t x íxxuux itZx Cxt-tjxf nW.' fsitf • mx turtl, KxJxAUiJ: JZMxiMx xtxJúÚxnUn^ •)iíiiri. {x£r(r jxTJtxSAfixMi xÁxi xru. ú xiix/tx rav, itíiitxu txxJíT-fxm&x*, E

lsőnek Násztya érkezett a helyszínre. A járókelőktől megkérdezte, hány óra. „Szalad az idő. Munkához kell látnom, különben estig sem teljesítem a normát. De hát hogyan kezdjek hozzá, ha senki sincs itt, aki megmutatná, hol kell kezdeni az ásást?" Aztán megérkezett a mester. — Mi az, te már itt vagy? — kérdezte, és élvezettel cigarettára gyújtott — Miért kérdezi, láthatja: Itt vagyok. Akár el is kezdhetjük — és megmarkolta a lapátot — Csak ne olyan hevesen. Mindjárt jön az építésvezető, és kijelöljük a munkaterületedet — nyugtatta kedélyesen a mester. És megjött az építésvezető. — Hol a főnökség? — érdeklődött, és kezet nyújtott a mesternek. — Na, nem is baj. Attól féltem, én leszek az utolsó. Kissé restelltem volna a dolgot... — Hát a főnökség után jönni sose kellemes. — Addig talán kijelöljük a helyet. — Nem, nem — tiltakozott az építésvezető. — Nem olyan egyszerű az. Inkább várjunk még egy kicsit. Miért vegyünk minden felelősséget a nyakunkba? Majd közösen eldöntjük. A munka frontja Egy óra múlva megérkezett a főépítésvezető. — Még nem kezdték el? Na, sebaj. Majd nekilátunk, és egykettőre rendbe vágjuk. Apropó, intézkedtem, hogy itt legyen a fő. mérnök és a műszakiak csoportja is. És valóban. A hintázva fékező kocsiból kilépett a főmérnök és a három műszaki. Kis csoportba verődtek. Előszedték a rajzokat a logarlécet, a körzőt, és elkezdtek valamit számolgatni, méregetni. — Ügy számolom, tizenöt centivel kissé balra kell ásni — jelentette ki a főmérnök. — Szerintem egy milliméterrel sem kell eltérni a tervrajztól — vetette közbe az egyik műszaki. — Ugyan... más a papír és más a helyszín — lőtt vissza a főmérnök. Ésszel kell csinálni mindent... És maguk hogyan vélekednek? — fordult a főépítésvezetőhöz. — Nem is tudom... Hogy egyöntetű legyen a döntés, kérdezzük meg a központot. Mindannyian a telefonfülkéhez indultak. Sokáig kotorásztak a zsebükben, erszényükben, míg végre előhalásztak egy érmét Hívták a kö2pontot, újra és újra hívták. Kis idő múlva szétszéledtek. Csupán Násztya maradt ott a mesterreL — Na, hál' istennek minden tisztázódott, elrendeződött — szólt megkönnyebbülve a mester— Csupán az bosszant, hogy ezzel a fáradsággal krétát és mérőszalagot is hozhattunk volna. A fene vigye el!... E szavak után lábbal kimért körülbelül tíz métert. Aztán keresett valami forgácsdarabot, meghúzott vele két, majdnem párhuzamos vonalat, és ünnepélyesen utasítást adott: — Gyerünk Násztya, áss! Pontosan a két vonal között! Ez neked mára elég is lesz. Remélem tudod, hogy a munka eredményességétől függően a prémiumosztás minket is komolyan érint. Holnap majd gondoskodunk rólad. Majd újra összejövünk és megtárgyaljuk a további teendőket IVAN SZOCSIVEC (Fordította: Baraté Rozália) SZENWEZETTEKA FOLVOK • VALAKI • a o Dk CSUKA'. \VÁG E10TTI SZAKIAH/fe ADA3 !