Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

k MAG A7IM ^ * " r ' .ÁSÍ'" ' , k r lu/tVi Vasárnap, 1978. február 5. 66 Színház és zene Odesszában O dessza színházművészete szinte egyidős a várossaL 1809-ben, alapitása után alig tizenöt évvel építették fel el­ső színházát Eleinte túlnyomó­részt olasz operákat adtak elő, később orosz és ukrán drámákat is színpadra vittek. A színház gyakori látogatója volt Puskin, aki 1823—24-ben Odesszában élt Adam Mickiewicz, Belinszkij, Go­gol, Dobroljubov és a drámaíró Ósztrovszkij is tapsoltak előadá­sainak. Híre* előadóművészek léptek fel színpadán, többek kö­tött Sesepkin, Mocsalov, a Kvit­ka-Osznovjanyenko által alapított színtársulat valamint Alridge néger tragikus színész. A színház 1873-ban leégett Belmer és rellner tervel alap­ján építették fel helyén az opera­és balettszínház csodálatos épü­letét (Lásd rajzunkon, melyet A. C. Oavdzlnszklj készített a Délmagyarországnak.) A mai Odessza színházi és ze­nei élete hát színházban, a fil­harmóniában. a konzervatórium­ban és kultúrpalotákban folyik AZ operett- és baléttszínház je­lentós zenei hagyományokkal rendelkezik. Emlékezetes előadá­sain énekelt Saljapin, Szoblrtov, Nyézsdanova, Kruselnylekajft, Lemesev. A kimagasló karmeste­rek közül Csajkovszkijt Rims»­WJ-Korszakovot Rublnsteint éa Napravnyikovot említjük. A forradalom után ukrán nyel­vű előadásokat ls bemutattak Ma az operák nagy részét ukrán for­dításban adják elő. A színház re­pertoárlának lényeges részét ké­pezik a klasszikus ukrán, orosz és külföldi operák: Ivan Szuszanyin, Jevgenyij Anyegin, Igor herceg. Borisz oodunov. Jolanta. Don Jüan. Rigoletto. Bajazzók. Aida, Carmen, Giselle, a szovjet „Szemjon Kotko" és „Anna Kare­nina" című operák. A társulat neves szólistái Szergienko. Tka­csenko. ögrenyics. Rlchter. Ll­szak, Makarov. Nyescseretnij, Ba­lettművészei Antonova. Bariseva, Valtér. Karavaeva. Kaverzin, No­Vickij és Fomin. Odessza hat színháza közül öt ft forradalom után épült. Az él­Bőt. át „Októberi Forradalom** Ukrán zenés-drámai Színházát 1925-bén alapították. X917 előtt a cári korifiáhy netfl engedélyez­te. hogy aZ uítráh saWtáMUlátdk állandó színházban játszahak. ezért vónddrolrtluk kellett Város­ról városra, faláról falura. Az Ukrán színművészet gyöts fejlő­dése élőtt csak áz Októberi For­radalom nyitotta meg az utat. Az Ukrán színpad hírességei között találjuk Sumszkijt, Uzsvijt, Dob­fovolszkljt, Pönomarenkót Nyat­kót és Macievszkaját. A mostani színészek közül legismertebbek Tverdohlib Lucenko, Tuz. Bo­zsek. Butovszkala. SlmansZkaW Osztasevszkij, Pohilko és Szljoz­ka. Ez a színház mutatta be elő­ször a szocialista ukrán dráma­irodalom jeles képviselői. Mikl­tyenko és Kornyejcsuk műveit. Állandóan a színház műsorán vannak a klasszikus Ukrán. tfrtez és külföldi szerzők darabjai. Az „Ivanov" orosz drámai szín­ház 1927 óta működik. Alapvető feladata napjaink, a mai émber bemutatása a következő szerzők művein keresztül: Pogogym, Ar­buzov. Aflnogenov. Rozov. Dvo­recklj. Vasziljev, Vampilov. Ezenkívül orosz klasszikusokat ta műsorra tűznek, többék között Gogol. Lév Tolsztoj, Alékszej Tolsztoj. Ósztrovszkij. Szuhovo­Kobílín. Gorkij drámáit, ftéper­toérjukban a külföldi drámairo­dalom képviselői ls helyet kap­nak. Az odesszai drámaírók mű­vei közül nagv sikert aratott Öaj­dajenko „Kirillov kapitány", Riad csenko „A megígért csillag", Pinov ..Mindössze tizenhárom hó­nap" eímű Színműve. Sok tehet­séges színész játszik az ..IvanoV'­ban, például Mihajlov, aki az ukrán színészek közül legjobban kelti életre Lenin alaklót. Eleté­nek több mint negyven esztende­jét szentelte a színháznak az Uk­fáh SZSZK hépmflvésÉé. Bugova. Velicsko. Prosztjakov, Poljakóva, Nozsenko. Sztorózsérikó. KótóV, Naumcey, Cslnldzsane. Zaiden­berg, Marennyíkov és BessZortóV a legtehetségesebb színészek közé tartoznak. Odessza legfiatalabb színháza a zenéskomédia-színház, mely 19S4­ben Lvovból költözött Ide. Társu­lata nagy sikerrel játszik. Fő fel­adatának tekinti a kísérletezést, állandó útkeresést: szélesíti a műfajkeretet új témákat dol­goz fel. A társulat határozottan szakított a szentimentális operet­tekkel. Kálmán, öffenbach, Mo­zart Strauss klasszikus operett jel és zenés vígjátékai mellett Du­najevozklj. Alckszandrov. Szolov­jev-Szedoj és Dmitrijev szovjet zeneszerzők műveit is előadják. Számos színdarabot írtak Odesz­sza tiszteletére többek között Du­najevszkij a „Fehér akác"-ot Sandler a „Hajnalban" és „Né­gyen a Zsanna utcából" címűt Szolovjev-Szedoj a „Hazai kikö­töben"-t Dmitrijev az „Odesz­szai óböl"-t Ismert musicaleket is nagy sikerrel adnak elő. Né­hány cim: A Mississippi virága. Csókolj meg, Kata. My Fair Lady, Don Quijote. A társulat a Szov­jetunió sok városában vendégsze­repel. mindenütt felejthetetlen si­kerrel. Az iskolás korosztálynak játszik a „Nyikoláj Ósztrovszkij" ifjúsági színház. Előadásait a felnőttek is szívesen és gyakran látogatják. Műsorát filozofikus tartalmú tan­mesék (Tolsztoj: Aranykulcsocs­ka. Svarc: Hókirálynő. Piroska és a farkas), a Nagy Honvédő Há­ború idején a gyermekek által ta­núsított állhatatosságot, bátorsá­got megéneklő színművek (Kata­jev: A hadsereg fia, Karev: Odessza fia), valamint a Nyikoláj Ósztrovszkij életéről szóló dara­bok alkotják. A színház szórós kapcsolatot épített ki az iskolák­kal, tanári testületekkel. a ezek véleményét figyelembe véve választja ki az előadásra kerülő darabokat AZ 1934-ben alapftott bábszín­ház a legkisebbek igényeit elégíti kl. Alapítása óta főbb mint száz művet mutatott be. A* utóbbi Időben évente 1350 előadást tart ezek közül ezer vendégszereplés. A társulat városi és falusi Iskolák­ban. úttörőtáborokban, gyermek­szanatóriumokbfln és Óvodákban is játszik. A gyerekek változatos műsorban gyönyörködhetnek: „Varázsütésre". „Mese az arany­halról". „Aljosa virága". „Burat­tino". „Aladdin csodalámpája", „Hamupipőke", „A titokzatos orr­szarvú" stb. Kétségtelen, hogy ezek a mesék adják meg a gyere­keknek ae első erkölcsi-etikai be­nyomásokai fejlesztik ki bentlük a helyes esztétikai érzéket Az év minden szakában ér*es­nek odesszai vendégszereplésre hazai és külföldi együttesek éa szólisták. Előadásaikat a nagy létszámú, állandó társulattal ren­delkező Állami Filharmónia ren­dezi. A filharmónia épülete le­nyűgözi a látogatót mind külső, mind belső nagyságával, pompá­jával. Az odesszai művésze* kapcsolatot tartanak közönségük­kel. Gyakran játszanak a város üzemeiben, a környező városok­ban. falvakban. Nyáron hosszabb vendégszereplésre utaznak á Szovjetunió más városaiba. Az odesszai „Nyézsdanova" konzervatóriumban végzett művé­szek közül sokan Világszerte is­mertek. mint például Nyézsdano­va. Csavdar. Gtiskó. Kravcsenya, Rugyenko. Hrisztics. Oiejnyícsen­ko, Ogrenyles, Emil Oilelsz, Dá­vid Ojs«rah és Bankevíes. Sok zeneszerző él és alkot a város­ban. többek között Znatokov, a „Szvecska esküvője* című opera szerzője, Kraszotov, aki a „Tajgai dal" elmfl operát és szimfonikus műveket írt Maszljukova. Grztí­böVsZklj. Freídlin, Szirohvatov, Glazacsov, Asszejev, Juszin. Itt kezdte pályafutását Dankevics, a „Bogdán Hmelnyickij" és a „Tra­gikus éjszaka" című operák szer. zője. A zenekritika megállapítja, hogy Odessza zeneszerzőire jel­lemző a műfaji sokrétűség, téma­gazdagság és a nagyfokú szerzői önállóság. MIHAIL ILMS Írók és művészek a régi Szegeden HAJNAL GABRIELLA GRAFIKÁJA A képek és szobrok Iránt ér­deklődők egyre növekvő táborából sokan keresik az otyan művészeti Jellegű verseket és cikkeket, melyek ismert nevű magyar költőktől és Íróktól szár­maznak Kétségtelen, hogy Ju­hász Gyula műveket és mestere­ket méltató Írásaival találkozha­tunk legtöbbször. Tudjuk, hogy Juhász a klasszi­kus mesterektől az alföldi művé­szekig — versein és cikkein ke­resztül — számos festővel és szob­rásszal foglalkozott. A Tanács­köztársaság ideién írt Szegedi művészek kiállítása a Kultúrpa­lotában (1919) Című. bátor hangú cikkében a ....lobogó győzelem zászlojá"-nak nevezi a proletár­forradalom ügye mellett kiálló helyi képzőművészeink által ren­dezett tárlatot, mely a költő eza­rint a „... szépség diadalát je­lenti á fájdalmas és nyomorúsá­gos valóság felett". Idegen fegy­verek védelmé alatt ugyanis ak­kor kezdődött az ellenforradalom. Juhász Gyula — többek között — a barátainak tekintett, száz éwej ezelőtt született, mártírrá lett tíellér Ödön (1878—1921) és á kilencven éve napvilágot látott, forradalmi szellemű Gergely Sándor (1888—1932) szegedi mű­vészekről 1914—1928 között több alkalommal versekben és cikkek­ben is megemlékezett. A szintén száz éve született és az első vi­lágháborúban fiatalon hősi halált halt Szőrt József (1878—1914) nagy tehetségű helyi festőnk em­lékének a Csönd (1918) című köl­teményét szentelte. Munkácsy Mihály, a magyar festészetnek e mindenkort vezér­egyénisége 1891 őszén tett szege­di látogatása alkalmával részt vett a város közelében levő Fel­sőtanyai Központ (a mai Balás­tya) átadási Ünnepségén. Itt ta­lálkozott olyan idevaló parasztok­kal, pásztorokkal, akik a Hon­foglalás című közismert atkotása — melynek nagy szín- és szén­vázlata a Közművelődési Palota kupolájában látható — népi alak­jainak modelljei lettek. Erről a kirándulásról később, Munkácsy halálakor Mikszáth Kálmán írt Férfinézőben (lftoO) dmmel élve­zetes hangú beszámolót. Tárcá­jában olvashatjuk, hogy a Mun­kácsy elé vezetett parasztok és pusztai emberek között „...gyö­nyörű típusok akadtak: ősarcok, szőrrel benőve egészen a szemig, csontos, körteképű kunok, lapos­fejű tatárok, keresztbe vágott szemmel, nyomott, pogácsaképű besenyők, széles, girbe-gurba ft­ziognómiájú, zömök termetű ma­gyarok. apró, mélyen bentülő sze­mekkel... A fotográfus ott vott velük » rögtön lekapta, amelyik megtetszett a nagy művésznek". A százhúsz éve született, la­katosi nasból lett nagy magyar szobrász, Fadrusz J&nog (1858— 19Ó3) szegedi kapcsolatairól Cser­zy Mihály, a „Homok" néven Is­mert egykori szegedi borbélymes­ter is írt A Fadrusz mester (1900) cím alatt megjelent tárcá­jában a neves művésszel való ta­lálkozásáról szól, amikor is — 1900 nyarán — Fadrusz Szegeden járt, hogy az ide készülő Tisza Lajos-szobor vázlatát bemutassa, és modelleket keressen szobra mellékalakjaihoz. Az Iparos szár­mazására egyaránt büszke író és szobrász egymás Iránti kölcsönös nagyrabecsülésükről Fadrusz le­vele is tanúskodik, mélyben Cser­. zynek többek között ezt írta: „... Mesteremberből lett művész, véremből való vér vagy te, ked­ves jó öcsém, mert mesterlegény vagyok én is annak rendje és módja szerint, mert négy évig vertem az ütlot." Az ezt követően nemsokáfa — Vágyig hetvenöt éWfel ezélőtt — elhunyt Fadrusz Jánostól szintén Csferzy Mihály vett búcsút á Szegedi Híradó 1903. október 27. számában. Cserzynek e korai művészeti írásain kívül, megemlítjük még a Mikor a nagy árvíz nőit... (1902) Című tárcá­ját, melyet a félszáz esztendeje örökre eltávozott Vágó Pál (1854—1928) népszerűvé létt sze­gedi árvízképének — 1902 máju­sában történt — elkészülte, illet­ve átadása alkalmával jelent íeg. Mói tóra Ferenc tolla által róva i* több művészeti írásáról adha­tunk számot Kezdve azzal, hogy Tömörkény halálától — vagyis 1917-tól — a szegedi múzeum mügyűjteményének leltárkönyvé­be — ha nem is folyamatosan, de éveken keresztül — egészen 1925­ig a megszerzett festményekről és szobrokról szakszerű leíráso­kat eszközölt. De nála nemcsak a gondos nyilvántartás, hanem olykor az egyes alkotásokkal kap­csolatos érdekes megjegyzései 1* fontossá teszik leltári bejegyzés Mit Móra művészeti (rásai között egyaránt találhatunk régebbi és az ő korabeli művészekkel, Írók­kal, müvekkel kapcsolatos cik­keket, tárcákat Legkorábbiak közé tartozik — a már szóba került — Vágó Pál áltai festett Szeged 1879-es árvízkatasztrófá­ját megörökítő impozáns méretű festményhez kötődő irása, mely Mikszáth az árvizképen (1910) címen jelent meg. Biztos, ma már sokan nem tudják — és talán er­re gondolva jegyezte fel Móra —, hogy „...szellős übetziherben ott szoronkodik az a Mikszáth nevezetű újságíró a kép jobb sarkában, leghátul." A szegedi köztéri plasztikák leglsmertebbi­két Margó Ede alkotását, a fi­noman szecessziós, fehér márvány Dankó Pista-szobrot 1912-ben ál­lították fel. Móra Ferenc A ci. gány-szobor (1912) című írásában keserűen jegyzi meg, hogy „...a hegedűs-Szobrot a filiszter-gög keresztelte el cigány-szobornak, nem most, hanem már gondolata fogantatásakor ... Tessék elhin­ni — hangsúlyozta Móra —, hogy ma ez a cigány-szobor a legnyu­gateurópaibb dolog Magyarorszá­gon. Éppen ez a cigány-szobor A már említett — száz esz­tendeje született — két szegedi művész, Heller Ödön ég Szőri József életműveikkel Tisza-parti városunk festészeti hagyományait jelentősen gazdagították. Megbe­csülésnek örvendő személyük ée munkásságuk Móra Ferenc ér­deklődését ós irántuk való tiszte­letét ig kiváltották. A pályájának derekán, harminchat éves kóré­ban Uzsóknál hősi halált halt festőről Móra Szőri József (1914) Című szép nekrológjában — töb­bek között — így irt: „...a bot­dógitásnak ét a társadalomra való hasznosságnak nagyon sok energialehetősige múlt et vele és a modern magyar festészetnek egyik, külföldön is több ízben méltatott, nagyigiretű tehetsége volt." A fehér tisztek által 1921­ben meggyilkolt Heller Ödön tra­gédiáját pedig Móra beleszőtte A festő halála (1922) című köny­vébe. De a későbbi kiadásnak. (1934) megváltoztatta a címét, s a könyv Négy apának egy leánya címmel jelent meg, melynek té­mája csak bizonyos vonatkozás­ban volt azonosítható a valóság, gat. A szóban forgó kérdést Ma­dácsy László elemezte Humor éa rejtett problémák Móra Ferenc egy regényében című tanulmá­nyában, mely a szegedi múzeum 1989,1. Évkönyvében Jelent meg. Mórának a húszas években ke­letkezett művészeti írásai sorába tartoznak még a Börcsök piktor (1924), a Szegedi grafika (1926), a Hogy készült Fadrusz krisztu­sa? (1928) és az At freseo (1929) című érdekes feljegyzései. Ezek, és az említett Írások közül több az 1938-ban kiadott Szegedi tu­lipántos láda két kötetében ls megtalálhatók csakúgy, mint Mó­rának a Szeged kövei és a Szép­ségkeresők című írásai, melyek által teljesebbé válik Móra Fe. renc ée a művészetek közötti kapcsolatról eddig kialakult fo­galmunk. TiSza-partt városunk egykori művészeire, íróira, műveire ve­tett rövid visszapillantásunkat zárjuk Mórának azon bölcs meg­állapításával, hogy „...az embe­reket mindenre rá lehet venni, még a jóra és szépre ls, és eS a legnagyobb érték bennük." Nos, a régi Szegeden élt vagy itt meg­fordult — fentebb említett — írók és művészek a „szépségkere. só*' szegedi embereknek — min­den bizonnyal — Jó „eligazítóikí voltak. 8ZELESI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom