Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

Keid, 1*78. február 7. Kérdőjelek a Molnár József lelvatele Szörcgen még soha nem adtak el annyi gyümölcsfát, mint ősszel hetünk mást, elküldjük őket. Eddig tavasszal csak azt árul tuk, ami ősszel megmaradt, most tovább mondjuk az ígé_ volt, beszélni is fölösleges róla, alma is kevés, jonatán nincs, őszibarack sincs, nagyon keresik a cseresznyét, a Tavaszra tesz elé® elfvérv A dolog természetes rendje, hogy a faiskolában ne kérdőjelek, hanem facseme ték nevelődjenek, ösz óta vi szont egyfolytában azt hallani az oltványokat árusító telepeken, hogy ez sincs, a" sincs, és nem is tudni, mikor lesz. Amikor az őszi kérdé sekre választ akartunk ke resni, azt tudtuk meg, hogj megszűnt az Ültetvényterve ző és Szaporítóanyag-forgalmazó Vállalat, legyünk türelemmel, majd csak megszerveződik az új. Az ilyen feleletre azonnal aggodalma támad annak a kertésznek is, aki csupán egy fát akart őszszel elültetni, meg annak is. aki huszonötöt. Igaz, hogy tavasszal is lehet, de sokkal jobb, amelyik már ősszel földbe kerül, és különben sem jó az, ha magyarázatot ad a kereskedelem, amikor csemetét kérnek tőle. Nem tu-Ini, milyen messze — Ha sokan keresik, min- — Mi történt ősszel? van még a tavasz, de a téli dig drágább lesz. — Sajnos, későn vettük át jó idő merint elindította a — Egy fillérrel sem adtuk a hálózatot, már nem volt kertészkedőket, hogy oltvá- drágábban, de volt, aki ügye- időnk intézkedni, nyokat keressenek, és most sebb volt nálunk. Vitte egy — Ígéret? is azt a választ kapják, amit ember, mint a cukrot, be — Bőséggel van szaporítóősszel: ígéretünk van, hogy Szegedre, egyszer csak meg- anyagunk. Cseresznye is, kapunk, de hogy mi'kor, és kérdezi valaki, tudjuk-e, mit szőlő is, és van még őszibamit, azt, sajnos, nem tudjuk. csirlál vele? Árulja ő maga. rack is. Lényegesen több lesz Beálltunk a kérdezők közé Amit mi tizenkét forintért tavasszal, mint ősszel volt. mi is Baktón a csatorna mel- adtunk, az nála tizenöt lett. Most készülünk hirdetni, letti árusító telepen, és ilye- Élelmes ember mindig akad. hogy jöjjenek a vásárlók, ha neket tudtunk meg: Elzenghetnénk most összes beáll a jó idő. A lerakata___ fölháborodásunkat, de nincs inknál úgy rendelkeztünk, — iOKan jonnex, nem te- értelme A hiánybói nyn_ ha két ember jelentkezik, egyenesen következtettünk már kezdjék meg az árusíerre. Ha nincs mozijegy, van tást. jegyüzér, ha nincs szőlőolt- — Kezdenék, de sovány a retek ~ho2v~ tavasszal ió vány' van viszonteladó. A kínálat. Iz ellátáf Szőlő iaeri kevés nagy dolgok valaho1 mindig ~ Kis türelmet kérünk, rnH Ko^iini ií ^ESiJSüS összefüggnek. hamarosan elmúlnak a gonA szőregi termelőszövetke. aokzet tagja a faiskolák egyik Meggyőződésünk, hogy az „ hálózatának, itt is érdeklód- átszervezésre szükség volt meggyet, ö* az sincs. Vinnék tünk. A teljes bőség hírével Tavaly tavasszal hallottunk a korai körtéket, de csak té- fogadtak bennünket Cseresz- mar rola hogy elengedhetetllt adhatunk, birsalma nincs, * van, meggy is, naspo- lenül bekövetkezik. Sajnos, naspolya nincs, és mogyoró fra. magastörzsű ribizli, sár- af is sejteni lehetett jó kosincsen gabarack több fajta is, birs rán. b°gy ez sem megy siIr„Vi«i, « Di«i és naspolya is van. Termelési mán- és aki közel állt a tűz* Jadat: ennyit még soha nem höz, biztosra mondta, lesznek itíJíliS?!^ adtak el, mint amennyi ősz- ebből még problémák. Kósza S"í^nnfT^ S7el gazdára talált. Volt szőlő jóslatnak véltük akkor, és emberek töltik ki azonnal a lesz kvasszal is. nem foglalkoztunk vele. Ügy ^W-STS - B-t— fSSStiSSZ J£S looltványait jol ismerik, itt — Ahogy az ido jóra for- gj a vevőhöz az oltvány teérdeklődtünk. dul. Ha elmúlnak az éjsza- hát létérdeke a termelőnek — Nincs a világon annyi 1131 fagyok. iS) forgalmazónak is, hogy oltvány, amennyit most el Telefonon érdeklődtünk a mihamarabb lábra álljon az nem tudtunk volna adni. Szikrai Állami Gazdaságban, új hálózat A jóslatnak lett Annyira keresték, de nagyon mert úgy hallottuk, szerve, igaza, valahol elakadt a közsoknak azt kellett monda- zetileg újabban ide kapcso- ponti jó szándék. nunk, nincsen. lódnak az árusítótelepek. H. D. Kevesebb a bányatűz Új felszerelések, berendezések Az Idén fejeződik be a ha- előzés érdekében automati- ilyen mentőkészüléket vásázai szénbányászaiban az a kus szénmonoxid- és hordoz- roltak az NDK-ból és az több éves, nagyszabású bá- ható metájielőjelző műszere- NSZK-ból. Magyar—szovjet nyabiztonsági program, ame- ket vásárolták. Ezeket főleg a kooperációban elkészültek az lyet a kormány anyagi tá- KGST-tagállamokból szerez- eddigi leggyorsabb és legmogatásával valósítottak, il- ték be. Minden szénmeden- biztonságosabb riasztó roletve valósítanak meg. Még cében korszerűsítették a hír- hamiiocsik a központi men1974-ben született kormány- közlőre." dszereket és a disz- tőállomások részére. Kísérlehatározat a szénbányászat pécserszo'.gálatot A föld tekbe kezdtek a legjobb lángbiztonságának növelésére, el- alatti telefonhálózatot alkal- mentesítő, hővédő ruhák kisősorban a bányatüzek meg- mássá tették automatikus választására, hogy azokkal éózésére. A program megva- riasztás céljára is. elláthassanak minden báiósitására 833 millió forintot A kormány anyagi támo- nyamentőt. kaptak központi erőforrás- gatásával korszerűsítették, A kormány által juttatott bál a bányaüzemek, ame- illetve kiegészítették a bá- 833 millió forintot ez év márlyet kizárólag tűzvédelemre, nyamentő állomások felsze- ctusá'g felhasználják a báa biztonság fokozására költ- relését. Az eddiginél nagyobb nyavállálatok. A továbbiakhettek. A kormány rendid- teljesítményű mentő'-észülé- ban elsősorban saját erővüli anyagi segítségének fel- keket szerezlek be. Míg a forrásukból kötelesek gon.' használás^ nem befolyásolta régi típusúak két órára, az doskodni a bányászok fakoa bányavállalatok gazdasági újak négy órára biztosítanak zottabb védelméről, a bányáeredményeit. oxigént a mentésben részivé- szatot fenyegető veszélyek A bányab'ztonségi program vöknek, súlyuk pedig egy- elleni úiabb intézkedések be. tervszerű teljesítése kedve- harmaddal kisebb. Eddig 600 vezetéséről. (MTI) zően éreztette hatását a föld alatti munkahelyeken, 1974 tői kezdődően évről évre jelentősen csökkent a tüzek száma. Minden tűzveszélyes bányát elláttak a költséges, de a bányászok biztonságát jól szolgáló berendezésekkel. Az elektromos zária'ot okozhat' bányagépek védelmére felszereTek olyan tűzoltó berendezéseket is, amelyek veszély esetén automatikusan lépnek működésbe és oltják el a tüzet. Ugyancsak a meg H

a valakit nem riaszt el a hűvös idő, és sétája során útba ejti a Tiszapartot, kellemes meglepetésben lehet része. Az építők ugyanis szép csöndben, ané kül, hogy különösebben eldicsekedtek volna vele, a múzeum és az új Hungária szálló között be.'ejezték a partfal építését. Készen van a lépcsősor, az út, s a téli-szürke víz a lépcsők alján sima betonréteget nyaldos. S úgy látszik, sokakat a tél sem képes visszariasztani: vasárnap már sokan sétálgattak a megújult parton, hogy szegediként, a város közepén először köthessenek közeli ismeretséget a folyóval úgy, hogy lábuk előtt alig néhány centire omlanak szét a betonon a Tisza barnásszürke, kis hullámai. Eíké'zült hát a vízügyi igazgatóság jóvoltából a parifalnak ez a része, s erről már csak krónikási kötelességből is illik megemlékezni lapunkban. Ám ebben az esetben — legalább is számomra — nem maga a tény a legfontosabb, inkább a folyamat és a belőle leszűrhető tanulságok. Nyilván, még sokan em'ékeznek arra, hogy az 1970-es magas vízállás is sok kárt tett a szegedi partfalban. Egy-két helyen a fal megcsúszott, elveszítette stabilitását, s biztonsági szempontok miatt mindenképpen szükségessé vált a felújítása, átalakítása. Akkoriban sokféle terv készült erre a célra, ám mindegyiknek volt egy nagy hibája: túlságosan drága volt S végül a városi tanács végrehajtó bizottsága elé került egy terv — amelynek alapján végül is részben már megszületett az új partfal —, s amely költségeit tekintve is elfogadhatónak bizonyult. El is fogadta a végrehajtó bizottság, igaz, meglehetősen heves vita után. Részt vettem azon az ülésen, amelyen éppen ennek a javaslatnak a sorsáról döntöttek. Hallgattam a parázs vitát, s egykönnyen nem is tudtam eldönteni, kinek is adjak igazat. A felszólalók egy része Szeged megszokott, számunkra, városszerető emberek számára oly kedves arculatát féltette az újtól. Attól féltek, hogy a beton riasztó kolosszusa tönkreteszi a sétány, a part hangulatát, a város oly megszokott, kedves arcát S aztán a vitában az ember ha'lgathatta a tervet védő szakember véleményét, hogy biztonsági szempontokból mindenképpen szükséges a partfal átépítése, hogy az új terv az egyetlen, amely elfogadható árakkal számol, s a Tisza-part új arca semmivel sem lesz csúfabb, mint a régi. Sőt, végre eltűnik az igazi fal, lépcsősor köti majd ö5zsze a vizet a sétánnyal, rendezett lesz végre a part, azaz először lesz Szegednek végre igazi, városi folyópartja. Hiszen, amíg a fal elvágta Szegedtől a folyót, a íépcsősoros, új megoldás végre igazán részévé teszi a városnak a Tiszát, emberközelbe hozza azt. sétára, pihenésre használhatóvá téve a partot, s valóban főutcává varázsolva a folyót. Esztétikai és anyagi szempontokat egyaránt figyelembe vettek tehát a döntésnél. A városi tanács 40 millió forinttal járult hozzá az építkezéshez, amelynek egyéb költségeit a vízügy viselte. Ez a negyvenmillió éppen az esztétikailag igényesebb megoldást volt hivatva elősegíteni. S az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság örömmel egészítette ki a szakmai szempontokat az esztétikaival is, hogy az új Tiszapart valóban városias legyen. Igen, már akkor is az új felé hajlott az ember rokonszenve, s akkor, évekkel ezelőtt is ebben a szellemben számoltunk be a végrehajtó bizottság döntéséről. S akkor megindult a levelek áradata. Tucatjával érkeztek laounkhoz, s a tanácshoz a tiltakozó levelek, melyek írói mindmind a part régi, megszokottan kedves arculatát féltették. De hát ez sem állíthatta le a munkát, s mostanra a partfal egy része el is készült — szerencsére. Hogy ez valóban szerencse, leginkább talár, a sétálók bizonyíthatnák. Esztétikai szempontból és ha wnálati értékét tekintve egyaránt nyert az újjal a szegedi Tiszapart. Hogy miért érdemes ezt most elmondani? Nem, semmiképpen sem az „ugye, megmondtam'' melldöngető öröméért, hanem egyszerűen a tény kedvéért. Azért, mert maga a tény is éppen eléggé elgondolkodtató és tanulságos. Mert valóban elgondolkodtató az, ahogyan sokszor félünk az újtól, az ismeretlentől. Emlékezzünk csak! Milyen gátlásokkal nyílt meg Szöged első önkiszolgáló boltja a Rózsa utca sarkán! S hányan fogadták morogva az újdonságot — A pénzemért most már magam szolgáljam ki magam? S ma már igencsak nehezen tudnánk elképzelni önkiszolgáló boltok nélkül életünket. Néhány év alatt vérünkké vált az új, a jobb, a praktikusabb. S alighanem így lesz hónapokon belül a partfa'lal is, amelyet — ha elérkezik végre a tavasz —, minden bizonnyal elborít majd a pihenő, sétáló, napozó emberek áradata. A partfal története valóban tanulságos, főkéop ha tovább is gondoljuk. Mert ha így félünk az újtól, amelynek előnyeit viszonylag könnyen beláthatjuk már a tervezés idején is, s amellyel egyéb dolgunk sincs, mint az, hogy ha megszületett, ak-. kor élvezzük előnyeit, használjuk úgy, ahogyan akarjuk, akkor hogyne félnénk munkánkban, munkahelyünkön is az újtól, amelyet ráadásul nemcsak egyszerűen elfogadnunk kell, hanem megteremtenünk, s azután dolgoznunk, termelnünk is kell vele, sok-sok új ismeret, új szokások és új munkatempó elsajátításának fáradságát is vállalva. Ezek után már talán nem is csodálkozunk olyan nagyon a híreken, hogy néhány vállalat, üzem dolgozói olykor fölháborodva, elkeseredetten fogadják a hírt, hogy régi, levegőtlen, sötét, zajos és büdös kócerájukat fölszámolják, hogy helyén tágas, világos, jó levegőjű, csöndes, termelékeny, új gépekkel dolgozó csarnokot emeljenek. Amin józan eszünk szerint kívülállóként értetlenül kellene csodálkoznunk, értelmet kap a partfal példáján. Mert tény, hogy fönntartásokkal, sokszor félelemmel és tiltakozással fogadjuk az újat, még akkor is, ha nem tölti majd be életünk egyharmadát, mint ahogyan azt a munkahely teszi. Tanulságos a partfal példája. Ugyanis megvilágíthat számunkra valamit. Azt, hogy félelmeink többnyire ösztönösek, a megszokásból táplálkoznak, még akkor ls, ha ösztöneink nyomására észérvekkel, logikus fejtegetésekkel igyekszünk alátámasztani az új elleni tiltakozásunkat, ragaszkodásunkat a régihez. Pedig jövőnket életformánkban, munkánkban, gondolkodásunkban csakis az új szolgálhatja és formálhatja. Kinőtt kabátunkat — lettlégyen bármily kedves is — le kell vetnünk, át kell engednünk az enyészetnek. F

é'elmeinket, az újtól való húzódozásunkat mindig csak utólag furcsálljuk igazán, amikor hetek, hónapok alatt megszokjuk az újat, a jobbat. Csakhogy ekkor már alig-alig jut eszünkbe a régi, s félelmeinket is elfeledjük. Pedig hát tanulni csak úgy tudunk, ha levonjuk a kínálkozó tanulságokat, ha az ÚJ ízét élvezve, rájövünk féle'meink oktalanságára. S ehhez talán jó zarándokhely lesz az új partfal is. Lépcsőin üldögélve, a parton sétálva, élvezve majd a tavaszi napot, a fény, a levegő, a rendezettség örömét, s a víz közelségét, érdemes lesz egy kis önvizsgálatot is tartanunk. Az új tiszteletére és a magunk hasznára... Szávay István Társadalmi segítség a magánépitkezésekhez Az V. ötéves terv végéig — tengernvi gonddal jár. 280 ezer lakást építenek — Ezért a népfront megyei, váállami támogatással — ma- rosi és községi bizottságai gánerőből. Az engedélyek be- 1978-ban felkarolják a maszerzése, a terület-előkészítés, gánépítkezők ügyét, társaaz anyagvásárlás és maga dalmi segítséget az építés — túlzás nélkül nekik. egyéb engedélyekhez is tartalmazzák az űrlapokat. Ugyancsak a tanácsokkal együtt a népfrontbizottságok felmérik a városok és a nyújtanak nagyközségek beépítetlen területeit A többnyire foghíMagyar-leigyel Csikós-Nagy Béla hazaérkezett Simon Pál nehézipari miniszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett Henrik Konopacki lengyel vegyipari miniszter. A találkozón a két ország 19?0. utáni vegyipari együttműködésének lehetőségeiről tárgyalnak. Hazaérkezett Moszkvából a — a takarékos anyaggazdáimagyar delegáció, amely kodás kérdéseit, értékelték a Csikós-Nagy Béla államtit- bízottsági munkát és megkárnak, az Országos Anyag- határozták az idei feladatoés Árhivatal elnökének ve- kat. Aláírták a magyar—lenzetésével részt vett a KGST gyei anyagellátási szervek anyagi-műszaki, ellátási közötti hosszú lejáratú kétegyüttműködési bizottság VII. oldalú szerződést a fölösleges ülésén. Az értekezleten meg- és elfekvő készletek cseréjétórgyalták — többek között re. (MTI) A tíz dunántúli város ta- ^ telkek kindIkoz' nácsi, népfront és KISZ ve- "ak a családi » a kisebb zetőinek részvételével nem- társasház építésére. rég megtartott győri tanács- A helyi népfrontbizottsákozás tapasztalatai és a gok amolyan összekötő kanépfrontfórumokon elhang' pociiként segítik a tanácsok zott vélemények alapján és a magúnépítők között1 feladattervet dolgoztak ki. jobb megértést. A könnyebb Csökkenteni akarják az en- tájékozódás érdekében pélgedélyek utáni hosszas tal- dául javasolják, hogy az érpalást, hiszen a bürokrácia a vényes építési jog.,zabályomagánépítők évi szabadsága- kat, a hitelre vonatkozó renból vesz el jó néhány na- delkezéseket ismertítőfüze. pot. A tanácsoknál szorgal- teltben adják ki. Az új — mázzák az úgynevezett „egy- elsősorban anyagtakarékos — ségcsomagok" bevezetését, családi házak terveiből klamelyek az építési és az állításokat rendeznek.