Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

4 Kedd, 1978. február 14. 5 A közhangulat A párt csak akkor tud eredményes munkát végezni, ha jól ismeri a közhangula­tot, az emberek véleményét a különféle politikai kérdé­sekről, eseményekről, intéz­kedésekről. A döntéseknek természetesen' sohasem lehet egyedüli vagy legfőbb meg­határozója a közvélemény; az elhatározásoknál minde­nekelőtt megvalósítandó tár­sadalompolitikai céljainkból, valamint az objektív felté­telekből, körülményekből kell kiindulni. Am a közvéle­mény, a közhangulat maga is egyik tényezője, eleme a számításba veendő feltételek­nek. Ezért a párt különböző színtű vezető testületei cél­tudatosan igyekeznek meg­ismerni a dolgozók vélemé­nyét és hasznosítani azt a döntések előkészítésében, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, a politikai munka feladataínak kijelölé­sében. Ez feltétele az irányí­tó munka eredményességé­nek, s egyúttal kifejeződik benne politikai rendszerünk demokratizmusa. m Állandó, eleven kapcsolat Az embereket foglalkoztató kérdések és az ezekről alko­tott vélemények megismeré­sében nagyon fontos szere­pük van a pórt alapszerve­zeteinek. Túlzás nélkül mondhatjuk: semmiféle köz­véleménykutató intézet nem helyettesíthetné az alapszer­vezetek tagságának állandó, eleven kapcsolatát környeze­tével, s az így szerzett friss, naprakész ínformációk soka­ságát Mindenki tudja, hogy az emberek ma bíznak a pártban, • ezért nyíltan, őszintén mondják el elismerő és elmarasztaló véleményü­ket egyaránt. Azt is hozzá­tehetjük: általában azzal a meggyőződéssel mondják el, hogy ez a vélemény eljut az Illetékes vezető testületekig, fórumokig, ahol majd a töb­bive! együtt mérlegelik, fi­gyelembe veszik. Az alapszervezetek tehát Ilyen értelemben kettős elvá­rásnak tesznek eleget, ami­kor figyelemmel kísérik, számba veszik, értékelik a dolgozók politikai természetű véleményét. Ez a — pórtéle­tünk gyakorlatában Informá­ciós munkának nevezett — tevékenység egyformán fon­tos mind a pórt felsőbb szer­vei, mind maga az alapszer­vezet számára. Az e tevé­kenység eredményeit tükröző összegezésekből ugyanis nemcsak az irányító testüle­tek, de maga az alapszerve­zet ís fontos következtetések­hez juthat el. Nem csupán „mások" szómára készíti te­hát ezeket, hanem önmaga számára is. A valóság ismeretére épít Ahhoz, hogy ezek az ínfor­mációk hasznosíthatók legye­nek, mindenekelőtt igazak­nak kell lenniük, a valóság­hoz híven, mindenfajta tor­zítástól mentesen kell tükröz­niük a közhangulatot. Ehhez ma minden feltétel adott Az MSZMP szakítva az ötvenes évek elején eluralkodott gya­korlattal — a valóság isme­retére építi politikáját, a pártvezetés nem az intézke­dések „visszaigazolását", az ellentmondások „kisimítását", a gondok elkendőzését várja a közvéleményt tükröző­felmérő jelentésektől. Azt is hozzátehetjük, hogy egyetlen alapszervezetre sem vet ár­nyékot, ha kitűnik, hogy mű­ködési területén az emberek nem mindent ítélnek meg azonnal helyesen, hogy van­nak félreértések, téves véle­kedések, s akad intézkedés, melynek kedvezőtlen a fo­gadtatása, netán viták is vannak. Sót, sokkal inkább mérhető a munkája azon, hogy tud-e árnyalt és sok­színű képet kialakítani a közvéleményről. Hiszen ez arról tanúskodik, hog£ meg­felelőek a tömegkapcsolatai, a párttagok állandó véle­ménycserét folytatnak kör­nyezetükben, a pártszervezet következetesen feltárja és számon tartja az embereket foglalkoztató dolgokat, a jót s a rosszat egyaránt. Ha eleven és mindennapos a politikai véleménycsere, ha érdemben működnek a mun­kahelyi demokrácia, a moz­galmi szervezetek fórumai, akkor a pártszervezet sok­sok ismerethez juthat. Ezért helyes a közhangulat meg­ismerésében — mint általá­ban a politikai tömegmunká­ban — messzemenően építeni a pórtcsoportokra, azok gaz­dag, sokrétű tapasztalataira. A pórt- és tömegszervezetek tanácskozásai, gyűlései, a munkahelyi értekezletek, a politikai oktatás foglalkozásai, a vitaköri megbeszélések, n különféle csoportos és egyéni beszélgetések mind fontos forrásai az információnak. Mindezek összegyűjtéséhez, válogatásához, összegezésé­hez, elemzéséhez felkészült­ség, tapasztalat, politikai ér­zék szükséges; ezért az alap­szervezeti vezetőségek mérle­geljék gondosan, kiket bíz­nak meg ilyen pártfeladat­tal. Sohasem öncélú ! A munka azonban nem ér véget az összegezés elkészí­tésével. Az emberek joggal várják, hogy véleményükre reagáljanak is valamilyen módon — szóban vagy cse­lekedettel. E reagálásnak természetesen mindig attól kell kiindulnia, aki az adott kérdésben illetékes. Az ese­tek nem csekély részében ez a felsőbb irányító pártszer­vekre vár, ám az alapszerve­zeteknek ilyenkor is gyakor­ta van tennivalójuk a válasz továbbításában és magyará­zatában, az intézkedés meg­valósításában. Nem kevésszer azonban közvetlenül nekik kell reagálniuk. Oly módon, hogy az agitációs munkában, az oktatásban megmagya­rázzák a nem értett problé­mákat, válaszolnak a nyitott kérdésekre, érvelnek igazunk mellett. S oly módon is, hogy egyes dolgokban intézkednek, módosítanak a fennálló hely­zeten, megoldják az arra megérett és a közhangulatot befolyásoló kérdéseket A közhangulat tanulmá­nyozása tehát sohasem ön­célú ismeretszerzés. Mindig valamilyen cselekvésre kell hogy késztesse a pártszerve­zeteket, s e cselekvés ered­ményességét szolgálja. Gyenes László Vasút­villamosítás A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság keleti partvidékén a múlt év végén ünnepélyesen átadták a for­galomnak a Tancsong—Kom­aok között közlekedő, villa­mosított vasútvonalat Az építők fáradságos munkájá­nak köszönhetően a vasút­vonalat a tervezett két év helyett nyolc hónap alatt villamositatták. A 64 kilométer hosszú sza­kaszon villamosvezeték­rendszert állítottak fel, bő­vítették az alagutakat Azál­1 ojiások sínhálózata 11,5 ki­lc^éterrel bővült s új állo­mások épültek. A vonal villamosításával lehetővé vált a Komdok és Rjongjang térségében levő bányák és más létesítmények növekvő szállítási igényeinek jobb kielégítése (BUDA­FRES — KCNA) „Csendszigetek" Csehszlovákiában Csehszlovákiában már évelt óta kibontakozott és manap­ság egyre terebélyesebbé nő az a mozgalom, amelynek fő célkitűzése, hogy a csend és nyugalom „szigetei" ne es­senek a civilizáció áldozatá­ul, hanem a természet és az ember védelmében, érdeké­ben megmaradjanak. A természetvédelmi körze­tek közelében feltűnő szinű tábla figyelmezteti az utaso­kat, az arra haladókat, hogy tartsák tiszteletben a vidék nyugalmát. Az első ilyen „védett terü­let" a Plsek hegyvonulata volt A tóját több mint nyolcezer hektárnyi lombos és tűlevelű erdő, számos ta­vacska díszíti. Itt, akár a többi védett területen, tilos olyan obejektumot emelni, amely megzavarná a táj ter­mészetes rendjét. Sem hét­végi házak, sem üdülők épí­tésére nem adnak engedélyt A sétautakat, az erdőket, az erdőszéleket, a tópartokat, a növényzetet védik. Folyó- és tószabélyozásra csak kivéte­lesen indokolt esetben kerül­het sor. Járművel behajtani tilos. A közeli főútvonalakon sem szabad megállni, tül­kölni. A parkolóhelyek, az egészségügyi létesítmények a „nyugalom területén" kí­vül kapnak helyet A gya­logosok nem vihetnek ma­gukkal tranzisztoros rádiót, nem rakhatnak tüzet az er­dőben, tisztásokon, nem za­varhatják a vadakat Viszont szedhetnek gyógynövényt, gombát. A tilalmak megsze­gőit szigorúan büntetik. (BU­DAPRESS — ORBIS) Új termék - vagy újabb termék? Sok vállalatnál a műszaki fejlesztés eredményességét az új termékek számával mé­rik. Az új termékek száma azonban nem jelent feltétle­nül „minőségi" változást, legalábbis ebben a statisz­tikai adatban nem. Az .,új" jelző ugyanis könnyen csak „újabbat" jelent. Olyan ter­méket, amelyet eddig nem gyártott a vállalat, de hasz­nálati értéke, műszaki szín­vonala semmiben sem kü­lönbözik az eddig is gyártot­taktól. Megnyugtató statisztika Ennek az „újabbnak" leg­feljebb más a színe vagy a RAZASSAQ I. Kerület Szeged: Taylor Grah»m Jotm és Szabó Klára, Gavlik Tibor ta Antal Ibolya, Kun Láseliö és Szondi Mária Ilona, Nagy Lajos Vendel és Fekete Mária. Erzsé­bet, dr. Marjütics István ta dr. Katóni Piroska, Hlia Sándor és Nemcsak Zsuzsanna, Baí Ferenc és Moldvai Eva Katalin, dr. Fá­bián Tibor és Debreczeni Anikó, Kenéz András és Kaxsad Magdol­na házasságot kötöttek. Szórcg: Kapitány Illés és Bata Irén házasságot kötöttek. II. kerület Szeged: Kincses Beniámtei és Tóth Zsuzsanna Katalin. Tóth Tibor és Aradi Ildikó Eszter, Laudlsz Jánós és Tóth Judit Er­zsébet. tíönczi Jnzsef Béla és Láazlö Magdolna. Szekszárdi Fe­renc és Kovács Rozália Eva há­zasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Kenderest Andrásnak és Fodor Emília Kataünnalk Gá­bor, l-aczkó Lászlónak és Kó­rom Máriának Erzsébet noná. Kiss Lajosnak és Verosztó Mar­git Juliannának Marta Julianna, Vas Imre Gyulának és Tomkia Anna Máriának Gabriella, Szűcs Lajosnak és Varga Hoci 1 iának Lijoa, Kocsis István Zoltánnak és Ordögh Ilonának Gábor. Mik­losovlcs Tamasnak Bakizs Er­zsbeinek Andrea, Jernei József­nek és Fránjró JuUannianak Pé­ter, Oberframik János Attilának és Fábián norvának Hona, Gár­gyán Józsefnek és Sóly-a Honá­nak József, Kun-Sziabó János­nak és Buiknirz EtdlTea Rozáliá­nak Zoltán. Czirok Sándornak és Katona Juliannának Orsolya, Terhes Ambrusnak és Nagy Er­zsébetnek Zsolt Szabói ~s, MOS7­hclm Jánosnak és Kisimártom Klárának Klára, Bors Győző Lászlónak és Jó/s a Irénnek Edit Irén. Tóth Zoltánnak és papp Irénnok Zoltán, Kúra Józsefnek és Uoz.ó Anikó JúBAnak Gábor Ottó. Bort Mihálynak és Gémes Kenyai paradoxon Kenya egyik körzete arról nevezetes, hogy itt gyakrab­ban esik jég, mint bárhol máshol Afrikában (de az is lehet, hogy gyakrabban, mint a föld bái-mely más pontján). Évente közel 200 napig tom­bolnak orkán erejű széllel tarkított viharok. Az esetek 35 százalékában a csapadék jégeső formájában hullik, ami rendkívül nagy kárt okoz a teaültetvényekben. Az utóbbi időben ezüstjodidot tartalmazó lövedékkel „ost­romolják" a íelőket. A vesz­teség egyharmadára csök­kent. Családi események Honának Zsolt Mihály, dr. Mlur­ka Istvánnak és Sötét Pirowká­rvak Zoltán, Varga Sándornak és Gemes Evámak Sándor Csia.be, Tóth Ferencnek és Márta Máriá­nak Tibor, Gurdics Lajosnak és Komáromi Ibolyának Lajos, Hű­se Lajos Tibornak és Ulviczki Erzsébetnek Anikó, Miklós Jó­zsefnek és Révész Máriának Jó­zsef Csaba, dr. Albert Sándor­nak ós Nagy Erzsébetnek Eszter, K:ttlmar Jenőnek és Csonka Ibo­lyának T.umás, Nagy Mánknak és Farkas Máriának Noémi, Gár­d1An Ferenc Istvánnak és Szélpál Mária Magdolnának Ferenc. Kis­pál Ferencnek és Vass Máriá­nak Mónika, Flazekas János Ist­vánnak és Törőcslk Ibolyának Csaba, Juhász István Pálnak és Somogyi Gizellának Gizella. Ma­tt® Józsefnek és ÜJvárl Miargtt Mártának Zsolt, Nagy Pál Györgynek és Bezzeg Zsuzsanná­nak Erzsébr-t, Soos Sándornak és Molnár Mártának Ágnes Viktó­ria, Dobó Antal Imrének és Gyu­lai juhanna Gizellának Imre Pé­ter. Szabó Ferencnek és Kószó Magdolnának Ferenc. Dósa Ta­másnak és Kotlát Irón Katalin­nak Renáta, Mihályffy László Győzőnek és Varga Küra Teré­ziának Angéla. Slaák Sándornak és Csernák Veronikának Sán­dor, Milltár Miklósnak ós Gyuris Erzsébetnek Zsolt, Komjáti Zol­tánnak és Cseh Zsuzsannának Zoltán Gábor. Körmendi János­nak és Gémes Gyöngyinek Gyön­gyi, Kovács Jánosnak és Szemán Erzsébetnek Andrea, Virágh Lászlónak és Siket Etelka Máriá­nak Péter Gergő. Rubicsek Györgynek és Kóroki Gizellának Adóm nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Barna Lajosnak és Bi­ezók Irén Katalinnak Bernadett, Rabaitin Ferenc Jánosnak és Ko­togány Mária Rozáliának Hen­rietta Mária, Horváth-Czakó Ist­vánnak és Rabi. Idának Csilla Éva, Török Ferencnek és Szabó Ilona Margitnak Attila Ferenc, Nógrádi Józsefnek és Bodor Klá­rának Szilvia Katalin, Pataki Já­nosnink és Farkas Rózsa Gizellá­nak Rózsa Anita. Rózsa Sándor­nak es Kocsis Máriának Mónika, Pintér Józsefnek és Varactt Edit­nek Attila, Engt Mihálynak és Na^ymlhály Hónának Mihály, RapcsAnyi Györgynek ós Román Gyöngyi Ritának Attila Zsolt, Hornyák Istvánnak és Bolia Ani­kó Terezianak Róbert Szilveszter, Börcsök Attilának és Nógrádi Katalinnak Katalin Mária, Ju­hász Károly Józsefnek és Jankó Irermelk Gábor József, Urbén Mihálynak és Gémes Magdodiná­maik Magdolna, Somogyi János­nak és Hajdú Mária Irénnek Tünde Mária, Somlai Imrének és Tamási Máriának Mónika Zsu­zsanna, Csatlós Mihálynak és P«­lacskó Zsuzsannának Andrea Il­dikó, T-amászí Józsefnek és Zsótér Rozáliának Rozália, Csábi Sán­dornak és Molnár Rózának Sán­dor, Csala Dezsőnek és Molnár Mártának Gábor Dezső, Csányl Lászlónak és Nagyszöllősl Erzsé­bet Irénnek Bernadett, Káhlesz Zoltánnak és Takács Mártának Zoltán. Tóth Péternek és Kövér Ilonáinak Péter, Rutai Sándornak és Sípos Erzsébetnek Norbert­Rutai Sándornak és Sloos Erzsé­betnek Árpad nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS L kerület Szeged: Ruppert Józsefné Bal­lá Erzsébet, Horváth Ferenc Jó­zsef, Francaik Jánosné Koósz Aranka, Rudnyámszky Béla Gé­za, Gyuris Józsefné Hódi Vüima, Ludvlg Viktor Ágoston, Longer Albertnó Böröcz Julianna, Tva­ruskó Ferenc, Kovács István. Oláh Sámuel, Kiss Anna, Mol­nár Józsefné Schmelder Anna, Mlkácsi István, Frank András, Karácsonyi Józsefné Mihály Er­zsébet, Kelemen Jánosné Gajdi Julianna, Abnahám-Furus Lajos­né Jakus Matild, Dór Ferenc. Gál Béta. Nagy László Mihály. Czirok Albert, Gregus János, Nagy La­jos, Németh István, Rózsa Pé­terné FeWimcvrm Ilona, Rutai Tm­réné Berta Veronika meghalt. Szőreg: Zstkai Istvánmé Varga Mária, Aradi Jánosné Bálint. Jú­liára na. Tóth Anitáimé Nagy Erzse­bet, Szűcs Lajos meghalt. II. kerület Szeged: Rúvó Imréivé Borbély Rozália. Balcacsd György. Simon Jánosné Illés Eéeülta, Csdltag Ro­zália meghalt. III. kerület Szeged: Vidéki István. Király SzUvesztcrné Börrcsök Katalán, Bóka Jánosné Dómján Miairgit. Kovács József, Üjvári Miklósné Dudás Viktória. Nagy Jánosné Tombácz Veronika. Rózsa Ist­ván, Kovács Józsefné Vass Mária. Tóth Antal István, Rutai János. Bajusz Józsefné Sánta Piroska. Détár Sándcrné Vastág Rozália Fodor István. Varga József. Daj­ka Rozália. Biró Antal. ' -'-vny Árpád, Hepp Gyulámé Krizsa Etelka, Varga Józsefné Balazs Etelka meghalt. formája, vagy nem kapcso­lóval indul, hanem nyomó­gombbal, vagy éppen for­dítva (mindkét megoldásnak meg van az előnye, hátránya, ami jól reklámozható), to­vábbá esetleg nem szögletes, hanem kerek a beleépített műszeróra, nem fénnyel je­lez, hanem hanggal, vagy kombinálva, mindkettővel (ami újból csak jól reklámoz, ható) és nem oldalt kell be. letenni valamit, hanem felül­ről, s nem alul esik kl vala­mi, hanem oldalt és így to­vább. Tehát csupa lényegte­len műszaki változás és mégis megtelik a statisztika „új termék" rubrikája, min­denki megnyugtatására Egyszerű lenne pedig ki­szűrni a valódi úldonságo­kat a kevésbé valódiak kö­zül. Csupán meg kellene nézni, hogy mennyit költött a vállalat az üj termék meg­jelenésének időszakában a gyártási eljárásokra, vett-e új gépeket, korábban nem használt anyagokat stb. Többnyire ugyanis az a hely­zet, hogy a használati érték­ben, műszaki színvonalban valóban újat hozó termék gyártása ritkán lehetséges — legalábbi gazdaságosan — a régebbi technológiával, az elavult gépeken. Az új gyártmány beilleszkedése Ha viszont ebből indulunk ki — tehát, hogy egy „igazi" újdonság valóban komoly változásokat követel a gyá­raktól, akkor már el kell fogadni a szakembereknek azt az intését, miszerint min­den új gyártmány bevezeté­sét csak igen alapos, körül­tekintő számítások, elemzé­sek után szabad elkezdeni. Egy „valódi" új terméknek két „környezetbe" kell jól és magától értetődően beillesz­kednie. Bele kell „simulnia" a vállalat belső műszaki, gazdasági adottságai közé, másrészt a reménybeli meg­rendelők lehetőségei és igé­nyei közé is. A fejlesztés eredményeként születő vagy licenc alapján készülő új gyártmány csak akkor felel­het meg egy vállalat — s az egész népgazdaság érdekei­nek — ha azt a technológu­sok megalkuvások és zökke­nők nélkül képesek sorozat­gyártásra fogadni. Ha az új termék „ráillik" a gépekre, megfelel a vállalatnál dolgo­zók képzettségének, műszaki ismereteinek és gyakorlatá­nak, továbbá megfelel „szá­mára" a termelés szervezett­ségi színvonala és a gyár­táshoz szükséges anyagok, al­katrészek megfelelő áron beszerezhetők. Sok pénzbe kerül Ha egyetlen űj gyártmány érdekében valamennyi már kialakult feltételt gyökeresei, meg kell változtatni, akkor az — felesleges is monda­nunk — túl sok pénzbe ke­rül, s kérdéses, hogy az új termék árbevétele képes-e mindezt fedezni? S akkor itt van a másik hogy az űj termék felhasz­nálására felkészültek-e már a megrendelők, illik-e az új gyártmány az ő műszaki­gazdasági lehetőségeik é> szükségleteik közé? Egy-egj vállalat kialakult műszaki gazdasági-szervezettségi ét szakmai színvonala bizonya újdonságot azonnal vagy kl sebb változtatások után ki pes fogadni, mások alkalma zását viszont nem teszi la hetővé. Kiolvasható a konstrukcióból Egy űj termék megalkotA 6ában tehát távolról seit elégséges az adott szakm* műszaki szempontjait érvé nyesíteni. Az új gyártmánj felhasználhatóságát megszab ja a vállalat, sőt egy egéa ágazat (olykor egy egéa nemzetgazdaság) elért mű szaki színvonala és fejlesl tósi lehetőségei is. Ha mind ezek az adott gyártmánj konstrukciójában nem kerüli nek összhangba, akkor lat dul elő többnyire az, hogy I fejlesztés eredményét csal évek, olykor évtizedek múl« va hasznosítja a termelés. A magyar iparban a kd vetkező években kulcsfeladaá a gyártmányválaszték kon szerűsitése, megújítása. El egyrészt a futó gyártmányéi folyamatos fejlesztését, mű­szaki színvonaluk karban* tartását jelenti, másrészt i hazai vagy külföldi fejlesz tési eredmények hasznosítá­sával a merőben új gyárt­mányok, termékcsaládod meghonosítását. Különösen az utóbbi fel« adat végrehajtása során (d* az előzőnél is) tehát egyrészt mellózni kell a bevezetőben említett űn. statisztikai „új­donságokat", mert ezekből — legalábbis a nemzetközi pia­cokon — nagyobb bevétei aligha származik. A termék­váltás érdemi munkája köz­ben pedig el kell kerülni « felesleges áldozatokat, ne­hogy egy-egy vállalat és an­nak partnerei ma még eset­leg teljesíthetetlen feladatok elé V"—'illenek. Gerencsér Ferenc \

Next

/
Oldalképek
Tartalom