Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

4 Vasárnap, 1978. február 29.' Móra Szőregen V

alószínűleg még nem járt a faluban, amikor először leírta nevét. Ki hinné, hogy a Tápéi -diplomaták először , „szőregi követek" voltak? 1908. november 1-én ugyanis A szőregi követek címmel jelent meg első változata Az Én Újságomban. Az 1908-ban írott mese, A becsei molnárok, meg 1912-ben A szőregi malmok címmel. Ám mögöttük nem volt hiteles, helyi történet; Móra a világ mesekincséből és a maga kiapadhatatlan, gyermeki képzeletvilágóből szőtt elbeszélései fölé a Szeged környéki falukról — Algyőről, Dorozsmáról, Tápéról, Csókáról — művészi céllal kölcsönzött címet Más lett a helyzet, amikor régészeti ásatásra rendszeresen kijárt a faluba. A Szegedi Szemle 1928. április 21-i számában Röszkétöl Szöregig című tárcájában örömmel panaszkodik, mennyi munkát adnak neki az ősök a környékbeli falukban. Szőregről ezt írja: „Klasszikus lelőhelye minden régiségnek a kőkortól a rézen, bronzon, népvándorláson keresztül a honfoglalásig. Östelep és őstemető az egész falu. A kertekben nem lehet ásni a prehisztorikus [történelemelőtti] cserepektől. Az eke mindenütt bronz karpereceket és pogány magyarkori kengyeleket vet föl. A templombdombról koponyákat és a legvirágzóbb bronzkorból való edényeket mos ki az eső. Minden elveszelódik. A község közepén óriási homokbánya volt, amelyből évtizedeken keresztül a csontvázak százai kerültek ki nagy muzeális becsű sírmellékletekkel. Minden tönkre ment. A négyezer éves bronzkori temető és az ezeréves honfoglaláskori lovastemető. Én a héten a maradék bánya meredek oldalában a honfoglaló vitézből csak a fejét és egy-két csigolyát találtam. A sírt fölprédálták a játszadozó iskolásgyerekek és leventék." 1927 őszén a Szív utcában ásatott, a mai 6. sz. ház kertjében. Erről is beszámolt a Délmagyarország 1928. október 21-i számában Kéményseprőéknéi Szőregen című tárcájában, amely az Utazás a földalatti Magyarországon című posztumusz kötetében (1935; azóta összegyűjtött műveinek sorozatában 1960-ban is) közkincscsé vált. és országosan ismertté tette Szőreg nevét. Móra szokásosan csevegő módján egyszerre ad képet a régészet nehéz sorsáról az ellenforradalmi világban, a nagyurak önzéséről és értetlenségéről. meg a kisemberek, a dolgozók szinte érthetetlen áldozatkészségéről. Pomoás gunyoros humorával pellengérezte ki a földbi -tokost, aki nem engedte meg földjén az ásatást, hogy vele szembe fölmutathassa a szőregi kéményseprőt: ..Máder Ferencnek hívják azt az öregurat, akinek én a múlt esztendőben elszedjem a kincseit a szőregi Szív utcában. De hogv adóemelése ne legyen belőle, sietek hozzátenni, hogy ezek a kincsek nemigen alkalmasak adóaiaonak még minálunk se. Részben négvezer éves csontok kéDében tartózkodtak a Máder Fe-enc földiében, részben az öreg kéményseprő szívében buikéltak. Ilyenformán nehezen voltak hozzáférhetők mind a két helyen, s nekem is meg kellett öregednem, míg rájuk találtam." Szigorú hírét vette Móra korábban Máder Ferencnek (1866— 1932). az Olmützben (ma OlomoU") született, morva származású, rr agyarul még idegenes ejtéssel teszélő kéményseprőnek. Nem" remélte. hogy beengedi őket a kertjébe, amikor kiderült, hogy a s omszédéból az övébe vezetnek a leletre valló nyomok. Kotorrr \ny János. Móra „személye körüli minisztere" ment követségbe az öreg Máderhez. Nagy meglepetésre a káménvseorj megengedte. hogv a kertjét föltúriák. csak ; *t kötötte ki, hogv szőlőben, fát n kád re tegyenek, a salátát ne t po.-sák le, a méhecskéket ne za a-ják és a termőföldet ne kev°"jék a vad föld alá. D» ut'bb ennél többet is tett az öreg Máder. Amikor látta, hogy a cseresznyefa útjában áll az ígéretes sír föltárásának, páratlan áldozattal maga vágta ki! Máder tácsi. kérdezte az író. honnan került maga ebbe a faluba? „Szegedéhtil — mondta önérzetesen — Otan vóltam én legén a mesterségbe, magyarul is otan megtanultam." „No — teszi hozzá Móra — ottan nemigen tanulhatta meg. hogy egy bronzkarika megér egy cseresznyefát. Mert én ott méltóságos urat is ismerek olyant, aki nekem magamnak megmondta, hogy az egész tudományomért nem adna egy kiszáradt szőlővesszőt." Móra bemutatja tárcájában az egész családot. Az ifjabb kéményseprőt, Máder Istvánt (1903— 1960), aki önként beállt az ásók közé. mert izgatta, miként kerülnek elő az ősök csontiai. holmijai a kertjükből. Feleségét, aki nem tudta elcsalni onnan a férjét. Az unokákat, akik közül az egyik odamaradt a háborúban, a másik meg már maga is nagyapa azóta. Így zárja Írását: „Nemcsak a bronzkori emberek hagyatékát hoztam el megőrzésre Szőregről, hanem a dolgozó öreg és ifjú Máderekét is. Jó az nekem a magyar kuitúrfölényt bizonyítani olyan pillanatokban, mikor nagyurak teszik előttem illuzóriussá." A „magyar kuitúrfölényt" kevéssel utóbb meg a szerb Sztojkov Dusán (1877—1954) példáján mutatta be az író. Dusán a múzeumba kerül című írása három héttel később, a Délmagyarország 1928. november 11-1 számában hirdette az egyszerű emberek dicsőségét. Dusán a második házban lakott Máderék mellett: a mai Szív u. 10. sz. házban. Móra megint egy értetlen nagyúrral való kudarcát mondja el bevezetőül, hogy szembeállítsa vele a szerb földmíves példáját. „A méltóságos úr nem mondott véleményt, és azt hiszem, nagvon sietett a nevemet elfelejteni. Én sem teszem nevezetessé az övét, mert többre tartom a Dusánét, aki a tudomány révén nemcsak az újságokba kerül be. hanem a múzeumba is. Mármint a sokezer éves tálak és Sztojkov Dusán és felesége mit ásatni még a dédunokáimnak is." Szőreg és a szerbek még egy elbeszélésben töltenek be jeles szerepet. A Világ 1924. május 31-1 számában jelent meg Harmadikon című elbeszélése, amely azóta a Véreim című gyűjteménye kiadásaiból (1927. 1958) és minden jobb válogatásból közismert. A múzeum- és könyvtárigazgatónak nem jár csak harmadik osztály a vonaton; de ez nagyon tanulságos az írónak, az egyszerű emberek megfigyelőjének. a népi élőbeszéd ellesőiének. Bár mint úrfélét, kinézik maguk közül a parasztok, kofák, juhászok és más célszörű szögény embörök. ahogy Tömörkény nyomán Móra is szerette nevezni a szögedi nemzetet, sikerült magát mint „esernvőcsinálót" elfogadtatni velük. Így fültanúja lehetett az őszinte diskurzusnak. Beleszól ebbe egy 86 éves öreg szóregi szerb is. Egyikük dicséri az öreg szerb magyar beszédét. Ez így dicsekszik: „minálunk szerb mind tudja magyaMádcrék, 1930 körűi csuprok révén, amiket a németek olyan komoly tudománynak tartanak. hogy nemrég adtak ki róluk egy tiienöt kötetes lexikont. Néhány magvar helynév is akad benne; fogadom, hogy a második kiadásban Szőreg oldalakat kap. És Szőreg híressé tételében nagy része lesz ennek a Dusánnak." Dusánnak nem kel'ett széo körtefáját föláldoznia. <5 a még zöld paradicsomot szedte le idő előtt, „hogy ásathasson az igazgató úr addig, míg a szép időben tart". Szőregről Móra még az írja a Máderékról szóló tárcában: „Szőreg az én régészeti diáriumomban [naplómban] vagy húsz esztendőn keresztül három kereszttel megjelölt hely volt. Ez annyit jelentett. hogv ott olyan mélyen van elhantolva minden ásatási lehetőség, mintha nem is szegénysorsú falu lenne, hanem sokezer holdas uradalom. Pedig leletek dolgában Szőreg még Szegednél is gazdagabb hely. A mi kultúránk alighanem ott kezdődött, még ötezer évvel ezelőtt, mikor nem a modern technika vívmányaival. hanem e^vsze-ű k baltával vertük be egymás fejét, s nem a szabónál rendeltük meg a városi bundát, hanem sa'áf'<ezűleg gomboltuk le a fa-kasról, aki nem adta részletre. S a-óta minden történeti korszak otthagvta a nyomát. Az egész falu egy mintaszerű régészeti kézikönyv, s ha én gazdag ember volnék, megvenném az egészet, s akkor lenne rul. magyar mind tudja szerbül." Az iró közbekírJez: megvannak egvmóssal békességben, ugye? „Magyar is megvan szegény. szerb is megvan szegény, hát mi bajunk volna egymással?" Átadom a szót Mórának: „— No — mondom —. azért negyvennyolcban a szőregi szerbek is csak ráfogták a kaszát a magyarokra. — Ai, az nem úgy volt — nyöszögte az öreg. — Én tudok, mert én voltam már akkor kanászgverek. Az úgy volt, hogy magyar bakter mondta: -gyinnek rácok, megölnek benneteket-", rác bakter mondta: "-gyinnek magvarok, megölnek benneteket". Addig beszélte magyar bakter, rác bakter, még a népek csakugyan megöldösfék egymást." Móra a maga ragyogó fogalmazásában levonja az általános érvényű tanulságot: „Az nem baj. hogy én harmadik osztályon szoktam utazni, mert abból nem lesz háború. Hanem az naiv baj. hoey mindenféle nének különvonaton iáró nagv bakterei nem szoktak harmadik osztályon utazni." A csaPn-ót Mó-a b'-onvára átkölthtte: Tömörkény Faj és fele-kezet c'mű el!es7é!é?é'"en +a'álta meg a to-téoet magvát. De kitűnő é-zékkel ültette át a szőregi história szövetéue. és mint minden ekkori írásában, itt is az ellenforradalmi rendszer ellen élezte ki példázatát PÉTER LÁSZLÖ Fardi Anna Időszerű kérdések A sok apró hazugságot és a sok szeretetlenséget bocsásd meg. Uram, a ml vétkeinket turbinák és virágkelyhek mögött éoül a világ gépzal és felszínes kapcsolatok alapzatán. Megostorozás. Töviskoszorú. Divatos ruhák. A névtelen tömeg az utcán fel alá jár. s a szembejövőben bámulja ismeretlen, ismerős, megrontó. vagy kiegészítő önmagát Aggasztó s biztató jelekkel a századvég így közeledik. A hold központi berendezése virul középpontatlan szívünkben. A jók köztünk vannak H

ázunk tájáról való a tapasztalat Ha fogok egy papirost, és teleírom valakiről csupa jóval, előre tudhatom, sokan neheztelnek majd rám. Legföljebb az ír néhány jó szót, akiről beszéltem, ismerősei és azok barátai azonban vagy kimondják, vagy csak egymás között mondogatják, hogy kár. Hogy jövök én ahhoz, hogy ezt az embert megdicsérem, szentté avatom, amikor itt vannak ők is. Miért nem róluk írtam a jót? Ellenben ha belebotlom valami emberi rondaságba, ha azt írom meg, hogv Hatalmas Jeromosnak is maga felé hajlott a keze, hogy alattvalóiának érzi mindazokat, akiket hivatali beosztása szerint szolgálnia kellene, számíthatok rá, éktelen haragra csak ez az egy geried, és sokan áldják ' tíz kicsi körmömet: na végre! Csak az alapképletnél tartunk, valójában sok változat létezik még. Megteszi az ember, hogy nem saját szakállára dolgozik, hanem sorban megkérdez sok mást, igaz-e, hogy Jámbor Béla jól dolgozik. Igaz, igaz, ég a kezében a munka, rosszat rá csak az ellenségei mondanak, de tudja-e, hogy... Hát arról hallott-e, hogy ... Aztán jönnek a kiegészítések: könnyű neki jól dolgoznia, mert én mindent a keze alá adok. Messze földön híres a művelődési ház munkája? Az okát itt keresse, kérem, mert mi minden támogatást megadunk neki. Másik faluban a könyvtárost szeretném szép cikkel körül simogatni, ott meg akarnak gvőzni. botorság, amire készülök. Hát az is valami? Csak ül a könvvtárban. és melegiti a hátát. De a meleget mi adjuk hozzá! Traktorosról írnék, nyakig olajos gépszerelőről. Szemek sarkában látom a rándulást: még az elnökről se írtam, meg a gépcsoport vezetőjéről se. Átléphetnék minden akadályt, hiszen csak a főnököt kellene nyilatkozatra kérnem. Elmondaná ő, nyilatkozná, hogy nálunk Jámbor Béla valóban jól dolgozik, és a kulturális vetélkedőn is jól szerepelt. mert mi mindig megvizsgáljuk minden Jámbor Béla munkakörülményeit. mi mindig seeffh'ik. mi a Napot is úgv fordítjuk, hogv a legszebb sugarakat reá vesse. S°mmit nem vétenek a tisztesség ellen. ha ngs'ani'gv leírnám, ha a vesszőz i«: oda tenr«s*r\ ahová a n-i'-iZkozö mondén. Való igaz, Bé'a csak a'rkot"d iói dobozni, ha segíti min-tarOi*! akinek ez a d°1oa: és rög+őn Ras-a esz»« V,„ valaki icotw-zZhe tem'é e'őtte a lóViót, Én viszont abba kanaszVoónm be'e. ba huszonöt emberre egvfo-mán süt a Nan. éa rnéoic a* az egv foszflT neH legjobban, akkor az írás melegét is megérdemli. Fölülről lefelé jártam most a lépcsőt, de fordítva is igaz. Az elnökről, aki okos fogással nagyot lódított a szekér rúdján, és nagy része van benne, hogy a közös igyekezet végre kiránthatta a sárból, jót csak egy ember mond, az is torkig részeg. A többiek? És azt nem írom meg, hogy...? Százával sorolhatnám a jó és a szerintem rossz példákat, de nem ez a dolgom most. Azt szeretném csak elmondani, sokkal több a jó ember, mint a rossz. Minden viszonylagos persze, van, aki szépnek mondja azt az arcot, is, amelyiken egy kicsi pattanás mégis akad, van, aki csak a bibírcsókot látja a? egész emberből. Ha dicsőségtábla lenne az újság, és csak az eszenciává tisztult — vagy saványodott — embereket írná meg példaképnek, nehéz dolga lenne. Mit csinálnánk azzal az emberrel, aki nagyobbat káromkodik, mint a muraközi lovakat hajtó kocsis, még operáció alatt is szedi le a szenteket az égről, de ő operál legjobban? írjam durvának, amikor aranykeze van? Az a gyanúm, a faliújságra való tökéletes embert, aki szép is, jó ls, okos is, nem mutatia kapafogát ha nevet, nem hadar, nem dadog, nem néz se jobbra, se balra, jobb lábával nem lép nagyobbat, mint a ballal, az ádámcsutkája se áll ki. füle se kaila. a ba'a meg olyan, hogv ondoláláshoz reklám lehetne az ilven embert még nem találták föl. Sok millió olyan van azonban, akit fönntartás nélkül jónak mondhatunk. Lehet, hogy az esze kereke más tengelyen forog mint az enyém, lehet, hogy nagyobbakat ugrik a gondolat a koponyájában, előfordulhat, hogy minden üres formaságtól fejjel megy a falnak, sok minden megeshet, csak az nem, hogy ártani tudna annak, aki ártatlan. Az az igazság, könnyebb bebizonyítani valakiről, hogy rossz, vagy legalább sántít. Sok-sok botlásunk valamelyikét elég fölnagyítani, máris ijesztőek vagyunk. Ha most kérdezek valakit így kezdem: mondja asszonyom, mondja uram. Nagyapám a vadidegennek is azt mondta: mondja. jóember. Mindenkit ő sem tartott jónak. akkor is akasztottak, talán többet, mint most. Szándékát már nem tudom, de azt olvasom ki a jóemberezéséből, hogy rossznak csak azt tartotta, akiről tudta is, hogy lapátra való rongyember. Abban pedig biztos lehetett, hogy a jók köztünk járnak, és nagyjából hoznánk hasonlítanak. HORVÁTH DEZSŐ