Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

N ; ...v'" :: Sí' .-. 'jí "'á •''»• Vasárnap, 1978, január 1. öv Találkozások Németh Lászlóval S

oha nem voltam kettesben az íróval; mindig mások társaságában volt alkalmam beszélgetni vele. Azazhogy legelőször kettesben voltam vele. Nem testi valójával, hanem szellemével Műveivel. 1941-ben a Maros partján, az Ibolyás erdőben volt az a cserkész őrsvezetői tábor, amelyen először a népi írókról ós a népdalról hallottam. Egy piarista diák, Bakos Karcsi volt annak a „forgószínpadnak" az előadója, amely a népi írók főbb műveit ismertette meg velünk, 15—16 éves gyerkőcökkel. Az előadó sem volt sokkal idősebb nálunk; úgy tudom, közvetlenül a fölszabadulás után meghalt Egy kis gyümölcsízes ládikóban sorakoztak a népi írók fontosabb művei. Veres Pétertől a Mit ér az ember, ha magyar?, Erdeitől a Parasztok, Fójától a Viharsarok. Nem emlékszem már, Németh Lászlónak melyik könyvét mutatta föL Ettől kezdve rendszeres gyűjtője lettem a népi írók könyveinek, Püski Sándor kiadványainak. Magyar Élet volt a népi írók könyvkiadójának a cégneve, ezért azután 1945 tavaszán egy alkalmi házkutatás el is vitte őket: azonosítotfák a Magyar Élet Pártjával. De Erdélyi József Emiékje kivételével a többit hamarosan visszakaptam. 1944 nyarán egyetemi társaim az ojtozi szorosban tankcsapdákat ástak; én otthon feküdtem mellhártyagyulladással. Németh Lászlót olvastam. A minőség forradalmát, a Készülődést, a Kisebbségben tanulmányait meg a Magyarság és Európát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem. Inkább csak sejtettem a lángelme sugárzását De az akkoriban már szinte visszhang nélkül megjelent új kötetéből, Az értelmiség hioatdsdból megragadott az Ady-idézet köré font tanítása: Tartsd magad... Mert most az a leggazdagabb, Ki várni érez, várni tud. Akkor még nem tudtam, hogy akinek a példájából Németh László ezt a tanítást leszűrhette, az a Kristó Nagy István, akit 1945 nyarán ismertem meg Vásárhelyen, s aki az Égető Eszter Máté Józsijának ls modellje lett. A másik modell, akinek „cigányos mosolya" föltűnik a regény lapjain, Tárkány Szűcs Ernő, ugyanezekben a hónapokban lett szívbéli jó barátom. Éppen az ő révén kerültem kapcsolatba az íróval. Azt írja Németh László az Óraadók királysága című tanulmányában (legutoljára az összegyűjtött műveknek A kísérletező ember című kötetében a 368. lapon), hogy amikor a vásárhelyi gimnáziumban elvállalta a filozófia tanítását, célul a források olvastatását tűzte ki maga elé. A gimnázium tanári könyvtárában megvolt a Filozófiai írók Tára, de Platón nem. „Szegedre sürgönyök mentek az új Platón-kiadványért" — olvassuk. Nos, ez költői túlzás; kénytelen vagyok leszállítani a valóság szürkébb talajára. Nem táviratok, csak levelezőlap, az is csupán egy. Így szólt: KejJvas Barátom, me%haptam én tavasszal ts a levelüket, de altkoriban nem volt tanácsos onnét válaszolnom, Orosházán kerestem kollégájukat, de az meg benn volt Szegeden; Csizmadián át küldött pár szavas üzemetem („Magam helyett eztátt a régi Írásaim") nem tudom, odaért-e. Itt vásárhelyén már sokkal könnyebben, társulókonyabban élek: azívesen látóm Öftökét is, csak vendégül iátni nem tudom, egyelőre magam is vendég vagyok Krtstóéknél. Legjobb, ha délután keresnek föl, mert délelőtt tanítok. Ha nem okoz nehézséget, néhány könyvet is kihozhatnának mindjárt a könyvtárból, amire az órán szükségem Volna, s itt nincs meg. Platón kétkötetes űj magyar kiadása. Kardos Tibor: Magyar reneszánsz írók (vajthő ir. ritkaságok) S a Bécsi Képes Krónika kis kiadása az Officinában. Szeretettel köszönti Németh László. A keltezetlen lapon a postabélyegző sem olvasható, de ráütöttem az én keletbélyegzőmet az érkezés napján, innen tudom, hogy. 1945. szeptember 15-én kaptam meg. Az az igazság, hogy az utalások egy részét mér magam sem értem. Azt tudom, hogy orosházi kollégánk Torda Molnár Béla volt, most az orosházi járás főorvosa, nekem lakótársam albérletben, minthogy a Tiszán télen nem lévén híd, nehéz volt a Szóregről való bejárás. Csizmadiára nem emlékszem, de az üzenetet megértettük: arra célzott, hogy most nem adhat tanácsot, a kért útbaigazítást korábbi műveiből olvassuk ki. Nem tudom már, a látogatásra miért csak félév múltán, 1946 áprilisában került sor. Akkoriban persze nem olyan könnyen közlekedtünk Szeged és Vásárhely közt, mint manapság, kivált gépkocsin. Rendetlenül vezettem már a naplóm, 1947-ben bele is untam, s föl is hagytam vele, így csak néhány héttel későbbi visszapillantásban rögzítettem ezt a látogatást A napját sem jegyeztem föl, de „életem legnagyobb élményének" minősítettem. (Húszéves voltam: addigi életemnek valóban a legnagyobb élménye volt.) Lőkös Zoltánnal mentünk át, engem egy vásárhelyi kislány — Németh László tanítványa — is vonzott Ekkor ismertetett meg Tárkány Szűcs Ernő Galyasi Miklóssal és Péczely Attilával. Németh Lászlóhoz Zolival kettesben mentünk. „Németh László Kristóéknál egy kis, egyablakos szobában lakik, egy kis asztalka az ablaknál (ott van világos, az ajtó felé sötét van), s ott dolgozgat" — jegyeztem föL Bár részletesebben leírtam volna! Boldog voltam, hogy azzal fogadott: „No, végre! Személyesen is találkozunk!" „Leültünk, én vele szemben, s jó óra hosszát beszélgettünk. Mindenről: folyóirat, iskolai tanítása (különösen a filozófiáért lelkesedik; olvasott is föl tanítványai év végi dolgozataiból; nekem ötletet adott egy újfajta, történetiszemelvényes VIII-os filozófiatanítás módszerére, s ígért egy kéziratot, amelyben mostani tapasztalatai összefogásából ezt körvonalazza) s persze: politika," Az ötlet azért érdekelt, mert harmadik szakom, a magyar és latin mellett, a filozófia volt A kilátásba helyezett kézírat éppen a már idézett Óraadók királysága lett „Rettenetesen el van keseredve" — folytattam naplómban. Állandóan házkutatástól, írásainak elkobzásától rettegett. Azóta — éppen a karácsonyi könyvvásárra megjelent Homályból homályba című önéletrajzi kötetéből is — tudjuk, hogy Békésen mennyire ráijesztettek, s az ő roppant érzékenysége már-már az öngyilkosságig hajszolta. „Beszéltünk egyéni sorsáról: ki akar vándorolni. Nekem kellett bizonygatnom, hogy ez nem méltó Németh Lászlóhoz Kértem, írjon, ne zárja el magát: mi megőrizzük jobb időkre a kéziratait" „Emlékezetes tavasat este vott ez. Eső után, friss levegő volt, mikor elbúcsúztunk Németh Lászlótól." Tárkány Szűcs Ernő közvetítésével tartottuk tovább is a kapcsolatot Ernőnek küldtem májusban, majd 1947 júniusában Németh László művelt, hogy dedlkáltassa nekem. Azután évekig nem találkoztunk, ám figyeltem sorsát, műveit, az ellene indított hajszákat, de lassú visszatérését is az irodalmi életbe. 1956. november 4-én Van-e ellenforradalmi veszély? címmel cikket írtam a Szegedi Néplapba. Két ihletőm volt abban, hogy Szegeden fölemeltem szavam az ellenforradalmi jelenségekkel szemben. Az egyik Kádár János november 2-1 rádiónyilatkozata, a másik Németh László szintén november 2-i cikke az Irodalmi Üjságban. Nem is hittem volna, hogy a magam vidéki megnyilatkozása országosan is ismertté vált Pár héttel később már jött a hír: Tamást Áron gratulált érte. S három év múltán Németh László ls emlékezett rá. Akkoriban a szegedi egyetem Balatonkenesén bérelt nyaranta néhány szobát dolgozóinak üdültetésére. Így kerültem én is oda 1959 augusztusában. S egy forró nyári napon elvonatoztunk Aszófőig, onnan meg gyalog másztuk meg a sajkódi dombot. Németh Lászlót Ott találtuk kicsiny mézeskalács-házikójában. Zsúfolt szoba, szerény ágy, kis asztalka, kis ablak, kilátással a vízre, a sajkódi öbölre. Feleségemnek föltűnt, hogy a polcon, a könyvek közt egy üveg megkezdett lekvár árválkodott Érdekes, hogy amikor tíz év múltán, utolsó találkozásunkkor Németh Lászlónak fölemlegette ezt — az isten tudja miért — benne megrögződött emléket, az író kicsit zavartan tagadta, hogy egyáltalán lett volna ott lekvár ... Nem tudom már, miről beszélgettünk, csak azt, hogy panaszkodott B. Nagy Lászlóra, akinek a túlzott óvatossága miatt nem jelenhetett meg szerinte a Magyar Műhely című kötete. Azóta persze az odagyújtött tanulmányok az életműsorozatban jórészt napvilágot láthattak. Lekísért bennünket a betonútig, a romokig, ahol elágazik az út Tihany és Füred felé. Megint eltelt egy évtized. Lett volna többször alkalmam, különösen 1962 óta, mióta gépkocsim volt, hogy meglátogassam, de viszszatartott, hogy írásaiban állandóan panaszkodott a hívatlan vendégekre, akik „a híres író látására" betörnek alkotói magányába, s akik miatt nem tud dolgozni. Bár úgy éreztem, a magamfajta igazi híveire, barátaira ez nem vonatkozhat, mégis zavart ez a folytonos sirám. 1966-ban levélben kerestem meg: a Tömörkény Emlékkönyvbe kértem tőle vallomást a nagy szegedi klasszikus születésének századik évfordulója kapcsán. Magánlevélként küldte el Tömörkényt pár mondatban pompásan jellemző és méltón értékelő véleményét, amelyet a megszólítás elhagyásával közöltem is. 1968 nyarán mégsem bírtam kiállni, hogy arra járván, Domokos László szepezdi villájából Földvárra tartva, be ne ugorjak ismét Sajkódra. A ház elé kanyarodva már egy Volkswagen állt ott Mint kiderült: az övék, Ella asszony vagy valamelyik lánya hajtja. Bent társaságot találtunk: ismerősöket Fodor Andrist, a költőt; Tüskés Tibort, a pécsi írót és Vekerdi Lászlót, a tudománytörténészt, akinek egy évvel később megjelent Németh Lászlóról az Arcok és vallomások sorozatban sikerült pályaképe. Ki-ki a párjával. így is fényképeszkedtünk le a kis ház előtti veranda lépcsőin. A mellékelt képen Vekerdi azért nem látható, mert Fodor András gépjét ekkor épp ő kattintotta eL Augusztus 10-e volt vasárnap. Beszélgetés közben voltam oly botor, hogy fölhoztám a bő héttel előbb megjelent glosszát a Népszabadságból (most megnéztem: 2-án jelent meg), amely belekötött Németh Lászlónak az Élet és Irodalomban mégjelent nyilatkozatába. Barátaim meregették a szemüket, krákogtak, mire észrevettem magam, s valahogy elütöttem a dolgot Szerencsére Németh László is átsiklott rajta. Ekkor derült ki, hogy környezete gondosan eldugja előle a lapokat, nehogy fölizgassák. 1971 tavaszán Tóthpál József, fútkor a Bartók Művelődési Központ igazgatója, műsorral akart megemlékezni áz író hetvenedik születésnapjáról. Megbízott egy kis füzet összeállításával, amely Németh László szegedi Vonatkozású írásait tartálmazza. El is készültem véle, bár sóha nem jelent meg. Béletettem a Juhász Gyuláról szóló rövid írást (1933), a Szegedi Fiatalokról szóló részlétet (1941), az 1942. március 14-én a szegedi egyetemi Ifjúság előtt tartótt előadásának (Az értelmiség önérzete) néhány bekezdését, valamint a Tömörkényről szóló vallomást Szerettem volna kiegészíteni, ezért levélben kértem, írná le röviden Szegedhez fűződő kapcsölatait. Különösen hiányzótt véleménye Móráról, de általában is: tanulságos Lett Vólna az ő Szegedképe, régi, fölszabadulás előtti és utáni emlékeiből, hiszen tudtam, hogy pár éve, tán 1969-ben, nyáron, a Város és vidékéhez anyagot gyűjtő Erdei Ferenc társaságában néhány napot itt és a környéken töltött Csak április 12-én kaptam választ azt sem az írótól, hanem feleségétől: „Férjem állapota ugyan , javulóban van, de a betegség anynyira megviselte (négy és fél hónap), hogy a postáját se adjuk át így semmi írást küldeni nem tudok." Valószínű, hogy amit ezeken a hasábokon hetvenedik születésnapján köszöntőül írtam, nem került a szeme élé, Utána sem tettem már kísérletet; visszatartotta félSz, hógy zavarom abban a munkájában, amely valóban a legfontosabbnak látszott szememben is: életművének a betakarításában, összegyűjtött művelnek gondozásában. PÉTER LÁSZLÓ Mit adhat a műszakitudományos forradalom? A

második világháború óta a szakfolyóiratok, de a napilapok hasábjain is egyre sűrűbben találkozunk a technika és a természettudományok eredményeinek ismertetésével. Olyan jelenséggel állunk itt is szemben, hogy az információ robbanásáról beszélünk. És ez a folyamat akkor kezdődött, amikor a haladó emberiség legnagyobb közkincsévé a betű vált Dubinyin szovjet akadémikus véleménye szerint a tudományos kiadványok száma 10 évenként megduplázódik. Az amerikai Allén Kent szerint, világviszonylatban naponta minden percben 2000 könyv, újság, kiadvány, terjedelmesebb jelentés születik napjainkban, 1 milliárd 50 millió oldalon. A második világháborúval lépett színpadra az atom, kozmikus korszakról beszélünk, most fejlődtek ki igazán a műanyagok az ember szolgálatában. Sokszor úáy tűnik, hogy a múlt század nagy mesemondóinak álmai napjainkban valósulnak meg, az asztronautika egy-egy szenzációs sikerének megvalósításával. Az ember már nemcsak a Holdra készülődik, már azt ls megjárta, már más bolygókat ostromól, sőt már tudományos köröket mesterséges bolygók kiépítése foglalkoztat. Nemcsak az asztronautika, de a mélytenger ts foglalkoztatja az embert, ma már hónapokat töltenek tízezer méter mélyen, hol vagyunk már Piccard professzor ötezer méteres mélymerülésétől? A mai modern kémia túlszárnyalja az alkimisták legmerészebb elképzeléseit, soha nem ismert új anyagok sokaságát gyártja, és többek véleménye szerint nincs messze az az Idő, amikor az eddig csak a csillagokban lejátszódó termonukleáris folyamatokat is az ember szolgálatába állítja a technika és a tudomány. Korunk műszaki-tudományos forradalmát a természettudományok terén tapasztalt nagyszerű eredmények tették lehetővé. A természettudományok új eredményei alapján érték el a második világháború Időszakéig az atomenergia feltárását, az elektronika széles körű alkalmazását, a kibernetika, az asztronautika és a vegyipar újabb és újabb ágainak létrejöttét. Ezek és még egy sor más tudományos vívmány alapján a műszaki-tudományos forradalom mindinkább terebélyesedik, és gyökeresen megváltoztatja az ember tevékenységét annak minden területén. Az anyagi termékek előállításában a műszaki-tudományos forradalom a termelés mindhárom anyagi elemét érinti: 1. a termeléshez szükséges energia előállítását az atomenergia feltárása, a napenergia hasznosítása; 2. a munkaeszközöket az automatizálás; 3. a munkatárgyakat a vegyiparban előállított új anyagok révén. A műszaki-tudományos forradalom az iparbaft azon keresetül hódít egyre nagyobb teret, hogy a termelési folyamatokat komplex módon gépesíti és automatizálja, továbbá mind szélesebb körben használja fel az új anyagokat, hasznosltja az atomenergiát, a termelési folyamatokat kemizálja és elektriflkálja. A mezőgazdasági termelést a teljes gépesítés, új, nagy hatékonyságú műtrágyák, növényvédő és gyomirtó szerek, radioaktív izotópok és antibiotikumok felhasználása befolyásolja óriási mértékben. A közlekedésben az ipar eredményeként a hasznos teljesítmény és a sebesség Ugrásszerűen fokozódik, azáltal, hogy új, nagy teljesítményű járművek jelennek meg. A műszaki-tudományos forradalom révén a fogyasztás szerkezete is megváltozik, a háztartások gépesítése, a gépkocsik és a legkorszerűbb kultúrcikkek révén. Ez utóbbiak megváltoztatják az emberek szórakozésmódjét és -igényét is. A gyógyászatban új, hatékony gyógyszerek és új vizsgálati eljárások (pl. a kibernetika, a lézersugár stb. alkalmazása) segítik a betegségek leküzdését, köztük a korábban milliókat pusztító népbetegségekét is. A felsőoktatásban új szakok, tananyagok alakulnak ki, újszerű kísérleteket folytatnak a mérnök és természettudományos hallgatók. Az alacsonyabb fokú oktatásban a korábbinál alaposabb és szélesebb körű természettudományos és műszaki ismereteket sajátítanak el a fiatalok. A technika és a tudomány mai vívmányai, valamint a nyomukban beállt változás alapján feltehető a kérdés: mi az új e felfedezésekben a korábbiakhoz, pl. az elektromossághoz, a telefonhoz, a könnyűfémekhez, a repülőgépekhez vagy a gépkocsikhoz képest? Joggál beszélhetünk-e, s ha igen, miért, a technika és a tudomány mai forradalmáról? Nem kétséges, hogy forradalom kezdődött a tudományban és a technikában, és ezek kihatásai felmérhetetlenek. Ez a válasz, amely azon alapúi, hogy a technika és a tudomány a utóbbi három évtizedben eléri, eredményei hatalmas ugrást jelentenek az embernek a természet legyőzéséért vívott harcában, ma már általános a marxista közgazdaságtudományban. Az emberiség e vívmányok segítségével egy emberöltőnél kevesebb idő alatt három irányban is szétrombolta az évezredeken át leküzdhetetlennek tartott korlátokat: betört a makroés a mikrokozmosz világába, ismereteket szerzett onnan, teljesen új anyagokat állított elő és a legkorszerűbb automatákat szinte értelmes lényekként állítja saját szolgálatába. Korunk gigantikus műszaki-tudományos vívmányai sorsdöntő változások az emberiség anyagi életfeltételeiben. Miért minőségi változások e vívmányok az emberiség életében, létfeltételeiben? Ma, amikor már Pakson épül a magyar atomerőmű, közvetlenebbül érzékelhető félfedezésének jelentősége. Az ember az atomok világát meghódítva olyan hatalmas szunnyadó energiaforrást tárt fel, amely több tízezer évre biztosíthatja az energiaellátást, Annak ellenére, hogy a kutatásoktól a jövőben e téren egyre többet várhatunk, az atomenergia már napjainkban is aktuális az energiatermelés, a radioaktív izotópok alkalmazása terén. Ugyanígy nagy jelentőségű a műszaki-tudományos forradalom másik két vívmánya, a korszerű vegyipar új anyagainak és általában a kémiai eljárásoknak elterjedése, valamint az automatizálás. Az új, szintetikus anyagok nemcsak függetlenítik az embert bizonyos természetes anyagok lelőhelyeitől, mennyiségétől, de sok tekintetben egyenesén nélkülözhetetlenek. Kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, és lényegesen olcsóbbak is a természetes nyersanyagoknál. Felhasználásuk térhódítása tehát egyet jelent a társadalmi munka termelékenységének növelésével. Ugyanakkor a felmerülő igényeknek megfelelően újabb és újabb tulajdonságú műanyagok a korábbiakból előállthatók. A műszaki-tudományos forradalom legjelentősebb gazdasági vívmánya a termelési folyamatok automatizálása. Ennek hatásai főképpen a fejlett Ipari országokban lelentkeznek. Mivel a világ legtöbb országában még a termelés komplex gépesítése, tehát az ember fizikai munkájának kiküszöbölése sem valósult meg, az automatizálás a termelékenység ugrásszerű növekedését eredményezi a jövőben. Műszaki-tudományos forradalom már megteremtette a műszaki-tudományos eszközöket és feltételeket, amelyek lehetővé teszik a munka termelékenységének ugrásszerű növelését, az ember anyagi létfeltételeinek gyökeres megjavítását BÁTYAI JENŐ