Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

4 Szerda, 1977. november 2.' Határőrök a közéletben Pártbizottsági ülésen vitatták meg a katonák tömegszervezetekben végzett munkáját, a kiskunhalasi határörkerületnél. Az ülésen és a vitában részt vett Krasznai Mihály, a szegedi járási pártbizottság osztályvezetője ls. A vitából egyértelműen következtetni lehet, hogy a határőrök eredményesen dolgoznak a tanácsokban, az MHSZ-szervezetekben, az Ifjú Gárda és az Úttörő Gárda parancsnokságokban is. Jelenleg több megyei, városi és községi tanácstag tevékenykedik, akik a választott funkcióból eredő feladatokat lelkiismeretesen végrehajtják. A tanácsokban elismerően nyilatkoznak munkájukról, mert tevékenységük nem szűkül le a testületi ülésekre, hanem kiterjed a helyi politikai, kulturális és sportéletre, az ifjúság szocialista nevelésére is. Amikor a községi tanácsok a határőrök és a lakosság kapcsolatát értékelik üléseiken, a napirend előadói a határőr tanácstagok. A határőröknek közvetlen munkakapcsolatuk van a határ menti járási KISZ-bizottságokkal, KlSZ-alapszervezetekkel, Ifjú Gárda és úttörő szervezetekkel. Az Ifjú Gárda- és Úttörő Gárda-mozgalom segítésével megbízott határőrök tagjai a parancsnokságoknak, s munkájukat, megbízatásukat hosszú idő óta eredményesen végzik. E példamutató tevékenységükért valamennyien részesültek már a területi KISZbizottságok, úttörő .elnökségek elismerésében. A területi ifjúsági szervezetekben dolgozó katonák a határőrség céljait is szem előtt tarfva végzik munkájukat, segítve a KlSZ-szerzetek együttműködését és a fiatalok honvédelmi nevelését. Ennek kapcsán a fiatalok megismerik a határőrség tevékenységét, feladatait, a határőrizeti munka segítésének formáit, módszereit. A községi, járási, városi tömegszervezetekben aktívan tevékenykedő határőrök más formában is részt vesznek a közösségi életben. Évente 180—200 liter vért adnak á rászorulóknak. De másként is cselekszenek. Például október 2-án délelőtt az ásotthalmi Petőfi Tsz értékes kacsatelepe kigyulladt, a két közeli őrs személyi állományának közreműködésével a he'yi tűzoltóság eloltotta a lángokat; A katonáknak a határőrizetben a lakosok is önzetlenül és aktívan segítenek. A helyi vézetők személyesen is táiékozódnak a katonák szolgálatáról, ellátásáról és he'ytállásáról. A határ menti községekben szervezett különböző rendezvényeken mindig szó esik a határőrök és a lakosság kapcsolatáról. Legutóbb Ásotthalmon, Mórahalmon, Röszkén, Tiszaszigeten és Üjszentivánon, községi aktívaértekezleten volt szó a határrenddel és az önkéntes határőr-csoportok tevékenységével kapcsolatos feladatokról. A lakosság körében végzett felvilágosító munka hatására szilárdult a határrend. A határ menti dolgozók közvetlenül is részt vesznek a határőrizetben. Felderítik, jelzik, sokszor személyesen fognak el körözött bűnözőket, a tiltott határátlépés elkövetésének szándékával érkező kalandvágyókat, munkakerülőket. Gazsó Béla Lámpa nélkül Félelmesen megnövekedett a forgalom országútjainkon az utóbbi öt-hat esztendőben. Kérdés, fejlődik-e közlekedési kultúránk is, párhuzamosan azzal, hogy egyre többen ülnek volán mögé. A közúti fegyelem nem kerül pénzbe. (Sajnos azoknak sem mindig, akik megsértik.) A forgalomban egyenlő jogokkal rendelkeznek a gépjárművezetők és a kerékpárosok, lovaskocslíiajtók. A KRESZ rendelkeeéseinek betartását azonban nem egyforma eréllyel kérik czémon a közlekedés minden résztvevőjétől. Biciklire nem kell jogosítvány, lovas kocsira igen, de senki nem veszi komolyan. Ugyanazokon a zsúfolt utakon közlekednek, amelyeken a gépjárművek. Csak éppen szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyják a közlekedésbiztonsági előírásokat, életveszélyes helyzeteket produkálnak, baleseteket Idéznek elő a kivilágítatlan lassú járművek. A jogszabály humánusan Intézkedik; a részeget, a szabálytalanul közlekedőt sem lehet büntetlenül elütni. Kettős felelősségvállalásnak hívja ezt az új KRESZ, és lényegében agt jelenti, a gépjárművezetők büntetőjogi felelősség terhe mellett kerülgessék ki a sötétben, lámpa nélkül, gyakran ittasan közlekedő kerékpárosokat lovas kocsikat, ahogy tudják. Ilyenkor ősszel, elérkezvén a must forrásának Ideje, megszaporodnak a lapokban a dörgedelmek, intó szózatok, és témába vágó baleseti tudósítások. Nem növekszik ugyan a klvilágítatlan jármüvek száma az őszi alkoholcsúcs idején, de vezetőik az újbor mámorától elbizonytalanodnak, padkától padkáig billegnek. Azt tartják az öregek, a részeg ember Mária kötényébe esik. Az országúton azonban az arra járó autósok kezében a kötény csücske. — Miért nem vesz lámpát e biciklijére, kedves bátyám? — kérleltem egy atyafit a bajai úton. Maga jár rosszabbul, ha elkeni egy autó. A sofőrt kiengedik pár év múlva, de magát három kéntor sem énekli elő a föld alól! Za-aros szemmel bámult rám, aztán azt mondta, elég fényes lámpát szerelnek az autókra, akt akar, lát annak a fényénél. — Vennék én lámpát — magyarázta egy öregember. — De egy-két nap alatt úgyis ellopják. Ha bemegyek egy fröccsre a presszóba, még a biciklit is odaláncolom a kerítéshez, hogy biztos megtaláljam, mikor kijövök. Tapasztalatok hiányéban nem tudtam eldönteni, igaz-e, amit mond, valóban olyan sűrűn lába kel-e a biciklilámpáknak. Még ha igaz, akkor sem elég ok arra, hogy a kerékpáros magát életveszélynek, a közlekedés többi résztvevőjét büntetésnek tegye ki. Igaz, kettőn áll a vásár. A gépjárművezetők egy része mindenestül kitiltaná útjainkról a lassú járműveket. Nincs igazuk: a megfelelően felszerelt kerékpároknak, lovas kocsiknak helyük van és lesz közlekedésünkben. Adódnak furcsa helyzetek. Például: sötétedés után tompított fényszóróval halad egy autó az országúton. Szemben jön egy másik gépjármű. Részegen, klvilágítatlan kerékpáron dülöngél valaki előtte. Mire a sofőr észreveszi, már csak aközt választhat, a biciklist gázolja-e el, vagy összeütközzön a szembejövővel. A tárgyaláson felelősségre vonják: miért nem hajtott lassabban? A tompított fényszóró 25 —40 méterre világítja be az utat. Ha tehát biztonságosan akar valaki vezetni, arra kell törekednie, hogy a fékűt rövidebb legyen, mint a lámpa által bevilágított terület. Megyénkben esténként sűrűn baktatnak lovas kocsik, kóvályognak biciklisek lámpa nélkül, ketten-hárman egymás mellett, nyugalmasan trécselve. Az óvatos sofőr meg döcöghet kilométerek tucatjain át negyven-ötven kilométeres sebességgel. Kevesen döcögnek,' joggal háborognak u gépjárművezetők, miért kell a fölösleges, ésszerűtlen lassúság, mikor lennének más eszközök ls. Többségükben Inkább vállalják annak kockázatát, hogy elütik a sötétben életveszélyesen közlekedő lassú Járműveket, de tempósabban hajtanak. Hivatásos sofőr mondta, aki sötétedés után autót vezet a tanyavilágban, fél lábbal mindig a rács mögött van. Mit lehet tenni? Az érvek, a meggyőzés szelíd eszközei, melyekkel a sajtó évek óta próbál eredményt elérni, leperegnek az egy viharlámpa áráért maguk és mások életét kockáztatókról. Tanyákon, falvakban élő, földműveléssel foglalkozó, idősebb emberek hajtják a lovat, tapossák a pedált a klvilágítatlan Járműveken. Elvárható-e tőlük a közlekedési fegyelem maradéktalan betartása? Radikálisabb fellépést sürgetni ellenük? Nem méltányosabb-e mégis, nézzék el kemény kétkezi munkájuk jogán, hogy balesetveszélyt okoznak? Nem. Ha csak arról lenne szó, hogy hátráltatják a gépjárműforgalmat, a mai állapotokon akkor is változtatni kellene. De többről van szó. Hiszen a szabálysértők elsősorban önmagukat sodorják életveszélybe. Nincsenek tisztában a dinamó, a viharlámpa ára, a felszerelésével járó csekély fáradság és saját testi épségük közti összefüggéssel. Terjedőben van egyfajta közúti önbíráskodás. Ez egyelőre kimerül abban, hogy a sofőrök a letekert ablakon trágárságokat kiabálnak ki. Hallottam elgondolkodtatóbb esetről is: Jól megtermett tehergépkocsi-vezető mesélte, hogy ő már rájött az igazságosztás módjára. Ha meglát egy biciklist lámpa nélkül közlekedni, a gazdáját belelöki az árokba, a kerékpárt fölteszi a platóra, és pár kilométer után lehajítja valahol az út szélén. — Mert ezekkel csak így lehet — vonta le a tanulságot. Így egyáltalán nem lehet! De néhány heti ellenőrzés rengeteget szilárdíthatna a közlekedési fegyelmen. A jelenleginél ösztönzőbb pénzbírság alkalmazása pedig meghozná a kívánt eredményt: kevesebb lassú jármű botorkálna lámpa nélkül, csökkenne az ebből eredő balesetek száma. Megérné. Tanács István Ki ez az író, töprengett Illyés Gyula fényképe előtt kritikus-író kortársa, Rónay György: „Mit mond ez a fényképarc? Szem, száj körül a vonásokban, a szem kicsit hunyorin ironikus tekintetében ugyanaz a jellegzetes kifejezés, amelyet olyan jól ismernek, akik ismerik őt; vállának abban a kis mozdulatában, amely egyszerre kibúvó is, „bánomisén" is, gúny is, kétely is. Olyasmi van ebben az arcban, ebben a mozdulatban, meg a versei nagy hányadában is, hogy: hátha nem is jól érted, amit értesz; hátha nem is azt mondtam, amit gondolsz ... Metsző, de ironikus, sokszor fanyar okosság." Rónay Györggyel együtt sokan kérdezték már, kicsoda Illyés Gyula, valójában mit rejt gazdag életműve, hol helyezkedik el irodalmunk történetében? Legelső, ami szembetűnik, hogy életműve eltéphetetlenül összenőtt korával; teremtő módon együtt lélegzik a történelem változásaival, mert hiába szeretett volna olykor visszaszabadulni csak írónak, korának tennivalói nem eresztették: vállalta az iró-mindenes szerepét. Továbbvitte Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady örökségét, s úgy merít a hagyományokból, elevenít fel régi műfajokat, hogy közben nem zárkózik el a legmodernebb művészi mozgalmaktól sem. A művészet korszerűségét társadalmi és emberi feladatokkal köti össze: vallja, hogy az irodalomnak szolgálnia kell, csak így lehet igazában modern is. Alkotásra biztató megrendelést mindig korától, pontosabb szóval: népének-nemzetének helyzetétől fogad el. A társadalom mélyvilágáról készít látleletet; nemzeti gondokra és veszélyekre figyelmeztet; eszmei félreértéseket oszlat el: homályban maradt kérdéseket világít meg. Művei a társadalom javát, a közösségi érzés, nemzeti tudat jó irányú működését szolgálják. Ez a feladatvállaló elszántság erkölcsi természetű: Illyés nem tesz különbséget egyéni, emberi és nemzeti tennivalók között. Az idő és a hely kívánalmai szerint írja művelt, vezéreszméül minden időszakban és minden helyzetben a jó ügy szolgálatát vallja magáénak. 1902-ben, halottak napján született. Parasztszármazék, helyesebben: uradalmi cselédek ivadéka. Tízéves koráig nagyobb faluban meg sem fordult, törekvő nagyanyja jóvoltából viszont a kastély nevelőnőjétől francia szót tanulhatott Megkockáztatjuk, hogy jelképet lássunk ebben az életrajzi tényben. Illyés mindig két helyen tudott egyszerre otthon lenni: a társadalom legalacsonyabb régióiban, a szociális, nemzeti gondok sűrűjében és a magas kultúrában, az európai műveltség legfinnyásabb Igényt is elismerésre késztető köreiben. Elvégezve a középiskolát, már egyetemre járt, amikor a húszas évek elején Párizsba került, — egyenesen a legmodernebb újítók, a szürrealisták csoportjába. összeismerkedett az avantgarde íróival, Aragonnal, Eluard-ral, Tzaraval, Bretonnal és másokkal, dolgozott lapjaikba. Lelkes Ifjú forradalmárként vetette magát az avantgarde oly megejtő, mert szellemi szabadságot ígérő kalandjába. A magyar szürrealizmus egyik manifesztumát is ő fogalmazta. Eljátszhatunk a gondolattal: lehetett volna francia író, hiszen a franciát második anyanyelveként értette és szerette. Irt verset francia nyelven is. Hogy miért nem ebbe az irányba kanyarodott élete, sőt az avantgarde-tól is miért pártolt el, azt többször leírta. 1926-ban érte a sorsfordító élmény, amikor Párizsból hazatérve, ellátogatott szülőhelyére: „Magam Párizsból jöttem meg, Párizshoz szokott szemmel, nyugat-európai igénnyel az igazság és az irodalom iránt. Az én megdöbbenésem az volt, amikor szülőhelyemen, a pusztán körültekintettem. Egyénileg nem vittem valami fájdalmas emléket innen, s kint ez a fájdalmas emlék — mint minden emlék — még szépült is. De ez az új szem most csupa iszonyatot látott ... Nem ismertem a hazámra ... Akkor nem tudtam, csak most visszakövetkeztetve merem kimondani akkori érzésemet, a döntő elhatározást: áruló lennék, ha csak író akarok lenni. Az újítás, a merészség nemcsak az irodalomban esedékes, hanem a társadalomban is, sőt ott esedékes először és igazán." Ez a fölismerés szövi át erkölcsi parancsként egész pályáját, jélöli ki művei témavilágát, határozza meg eszközkezelését, írásai hanghordozását. Illyés a „népi" irány egyik legismertebb alkotója a két háború közötti Időben. Ennek az iránynak írói nagyrészt a dolgozó osztályokból léptek az Irodalomba, s hívek maradtak származási rétegeik vágyaihoz és szelleméhez. Magyarországon az irodalom vállalta át magára mindannak a társadalmi tennivalónak a nyilvántartását, a gyógyítás módjainak megjelölésével egyetemben, amely egészségesen fejlődő nemzeteknél a társadalmi Intézmények dolga. Szociális, demográfiai, szociológiai, politikai problémákkal viaskodtak ezek az írók, a nemzet eleven lelkiismereteként; belőlük szerveződött össze az a nem hivatalos demokratikus parlament, amely a nemzet jelenének és jövőjének dolgait megvitatta és művekben az ország elé terjesztette. Illyés szívvel-lélekkel vett ré3zt ebben a munkában, noha már a felszabadulás előtt kinőtt a mozgalom kereteiből. Külföldön is legismertebb műve, a Puszták népe megdöbbentő tényekkel zsúfolt helyzetképet rajzolta szolgasorban élő pusztai cselédek életéről. Sötét, reménytelen világot fedezett fel; tárgya komor, a hang gyakran keserű; a könyv mégsem áraszt egyoldalú életszemléletet: nem elégedett meg a leleplezéssel, a legmegdöbbentőbb helyzetjelentést is magas művészi igénnyel vetette papírra. A széles körű műveltség megszerzésére erkölcsi, eszmei indítékok ösztönözték. Ezért forrt össze életművében a nemzeti „sorsproblémák" vizsgálata az emberek, fajták, vallások testvériségének és egyenlőségének eszméjével, de a legtisztább művészi becsvággyal is. Két idézet megvilágítja, mi a tartalma ennek a humanista elkötelezettségű „európaiságnak". 1942-ben kiadott francia irodalmi antológiájának bevezetőjét ezekkel a sorokkal zárta: „Hálánk jeléül szeretném felmutatni ezt a tisztelgés-gyűjteményt a francia népnek, sorsa nehéz pillanatában." Műfordításgyűjteményének előszavában pedig ezt írja: „Újkori művelődésünk szerencsés nemzeti hagyománya az 'az igény, hogy irodalmunk változatlanul a világirodalom közlekedő edényén legyen egy kis ág; akármilyen szerényen ls, de annak állását jelezze!" Magyarság és Európa, haza és nagyvilág egysége Ilylyés életművének egyik legértékesebb eszméje, legsugárzóbb gondolata. Óceánok című versében arról vall, hogy az emberiség közösségében keresi és találja meg a helyét;'„Szűk magyar voltomnak s hazámnak / s éveimnek gátja között / tőled vár, népek óceánja, / űj utat e szív, s ha bejárta / új kikötőt." Bélád! Miklós A „ferde torony" megerősítése Oktatóváros Leningrádban elkészült egy hatalmas szakmunkásképző kombinát terve, melynek építését jövő tavasszal kezdik meg. A kisebb város méreteinek megfelelő intézet 11 blokkból áll majd. és 30 különböző rendeltetésű épületét átjárók. galériák kötik össze. Egyidejűleg 3600 építőipari szakmunkástanulót oktatnak majd itt. Az olaszországi Pisa városában a XII. században épült híres „ferde torony" a szakértők véleménye szerint 2,5 méternyire süppedt a földbe, és felső része 5—6 fokot hajlott el a függőlegestől. Mindezt talajcsuszamlás váltotta ki. A „ferde torony" megerősítésére tervet dolgoztak ki, mely szerint a híres építmény körül három 60 méter mélységű, távolabb pedig három 120 méter mély artézi kutat ásnak. Ezek az intézkedések szabályozzák majd a föld alatti vízáramlatok nyomását, melyek vándorlása fenyegeti a pisai tornyot. TakannánytartaléknHk a gyep A napokban tanácskoztak a megye mezőgazdasági szakemberei az MTESZ-ben. Csongrád megye 1977—1980. évre készített gyepgazdálkodásának fejlesztési tervét tárgyaltak meg. A megyében jelentős terület, mintegy 35 ezer hektár nagyüzemileg hasznosítható gyepterület van, aminek kihasználása nem tűr halasztást. A szántóföld zöme gabonaféléknek, ipari- és árunövényeknek kell, szálastakarmány-termelésre a szántóból egyre kevesebb jut. Az Intenzív gyepgazdálkodásnak vannak Jó példái megyénkben; a szegvári Puskin, a szentesi Termál, a szeged-szőregl Tisza—Maros szög, a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag, és az eperjesi Ifjú Gárda Tsz-ben nemcsak a felújítás, a termesztés, hanem a hasznosítás is mintaszerű. A jó eredmények mellett azonban több üzemben még mindig elhanyagolják a réteket ÚS legelőket. A kukoricánál — amit iparszerűen. világszínvonalon termelünk — műtrágyából átlagosan 340—350 kiló hatóanyagot juttatnak ki hektáronként, a gyepre megyénk nagyüzemi gazdaságai 1976 évben átlagosan csupán 28,7 kilót. Ez meglátszik a termésnél is. A tanácskozás kifogásolta a sok helyen még meglevő szabad legeltetési módszert. Fölváltásához rendelkezésre állnak a villanypásztorok is. Az előrelépéshez az üzemeknek fel kell használniok a rendszergazdák segítségét is.