Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-02 / 258. szám

5 Szerda, 1977. november 2.' Az éles szerszám villám­gyorsan végigszánt a fenyő le­tisztított törzsén. A kimet­szett rész a földre hull, s a nyílt sebből sárgásfehéren csordul ki a gyanta. Lassan csorog és a friss barázdában egyre lejjebb szivárog, egé­szen a gyűjtőedényig. A ha­talmas fenyőfa nem is rez­zen, pedig a „vére" folyik. Az ember nem sok időt tölt egy-egy fánál, sietősen igyek­szik tovább. Mégis megszólí­tom. — Gyantázó vagyok — fe­lel, de munkáját nem hagyja abba. — Fura módja ez a ke­nyérkeresésnek — jegyzem meg, s elgondolom, hány és hány különleges foglalkozást űznek az emberek világszerte. — Majdnem háromezer fám van itt a rúzsai erdőben meg Öttömös és Üllés határában — magyarázza Juhász István. — Hány gyantázó járja er­refelé az erdőt? Elgondolkodik, majd ki­böki. — Az egész Alföldön, ha jól tudom, 16-an vagyunk. Ennél jóval többen dolgoz­nak a Dunántúlon. — Hogyan határozta el, hogy gyantázó lesz? — Tizenegy évet dolgoz­tam már az állami gazdaság­ban, mikor a szomszédom, aki régebbi gyantázó, szólt, hogy van felvétel az erdő­kémiánál. Ügy hívták akko­riban a gyantabegyűjtő vál­lalatot. Kérdezte, van-e ked­vem átmenni. Így már hat éve itt vagyok. Mindig ked­veltem az erdőt, szerettem benne járni. Igaz, ezt a mun­kát akkor is el kell végezni, ha éppen esik az eső, vagy fúj a szél. Legalább négyna­pon ta járom végig a gyan­tás fákat, mert havonta négy­szer-őtször csíkozunk. Otthon jószágot tartunk, nagy a ker­tünk, háztáji földünk is van, s ezen a munkahelyen job­ban beoszthatom az időmet. — A fizetés? — Elégedett vagyok. A le­adott gyantamennyiség után kapjuk a pénzt. Havonta egyszer van gyűjtés, de év­közben csak előleget kapunk, a végelszámolásra a csapolás befejezésekor kerül sor. A gyantagyűjtés szezonja min­dig az időtől függ. Ha tíz fok alá megy a hőmérséklet, alig csorog a gyanta. A csapolás­ra legkedvezőbb a 20—25 fok meleg. Akkor nemcsak sokat ad a fa, hanem az értékesebb terpentinből ls kevesebb pá­rolog el. Fánként évente át­lagosan másfél kiló gyantát tudunk összeszedni. Motoros áll meg az úton: Illés János erdész, az alföldi körzet gyantagyűjtőinek ve­zetője, pusztamérges! lakos. — Külföldön és itthon is nagyon kapós a terpentín, a fenyőolaj és a gyanta — mondja. — Főleg a bútor-és papíripar, de a kozmetikai, festék- és gyógyszergyárak is felhasználják ezeket ^z alapanyagokat. Körzetünkben évente 5—6 vagonnyi gyantát tudunk összeszedni. — Minden fenyőfát meg­csapolnak? — Nem. A mi munkánk csak akkor kezdődik, amikor az erdészetek már kijelölik a fákat vágásra. Ezeket a kitermelés előtt 3—4 évvel átadják nekünk bérleti díjért, gyantázásra. Kiszámítottuk, hogy ez idő alatt egy fenyő annyi gyantát ad, mint a fa értéke. Juhász István egy vödörre szerelt tekerőt babrál. Néze­getem, próbálom forgatni a hajtókart, mire egy felfelé álló propeller pörögni kezd. — Két errevaló társam, Ti­már Géza és Fodor Elek újí­tása. Arra való, hogy a gyan­Muszorgszkijjal és Puccinival Budapesten Járt ©di Opera Két estén is megmutatko­zott minap a fővárosi közön­ségnek Szeged operatársula­ta. Közvetlenül a Borisz Go­dunov helyi premierjét kö­vetően buszra szálltak, hogy a budapesti művészeti he­tek rendezvénysorozatában a Fővárosi Operettszínház színpadán keltsék életre Mu­szorgszkij zenés népdrámá­ját, hétfőn este pedig a sze­gedi operaművészek tolmá­csolásában közvetítette egye­nes adásban a Petőfi rádió Csepelről a Bohémélet kon­certszerű előadását. Mindkét alkalommal Pál Tamás diri­gált és a szegedi szimfoniku­sok működtek közre. A Borisz Godunovról még a bemutató melegében kö­zöltünk értékelő méltatást, s most, hogy az országos saj­tóban napvilágot láttak az el­ső kritikai észrevételek, lé­nyegében megerősíthető: a társulat rendkívüli feladatra vállalkozott, erejéhez és ké­pességéhez mérten becsület­tel. A publikum hosszasan ünnepelte a szegedi opera­művészeket, s bár a sajtókri­tikák sem kendőzik el a pro­tát kiszedjük a gyűjtőedény- A kivágott fenyőfákról lé­ből. Korábban éles szélű ka. vágjuk a gallyakat és küld­nállal vágtuk ki, ami bal- jük a zalaegerszegi lepárló­esetveszélyes volt. A régi üzembe. Ebből készül a fe­módszernél sokkal többgyan- nyőolaj. ta marad vissza. Ezzel köny- més János a motorjához nyebb és gyorsabb is a be- indul. Nagy a körzete, sokat gyűjtés. kell motoroznia az Alföld ho­— Télen mi dolga akad a mokos erdei útjain. Juhász gyantázóknak? István felkapja vödrét, nagy — Bőven akad akkor is — léptekkel igyekszik a követ­mondják mindketten. Aztán kezö fához. Illés János így folytatja. — Radics Ferenc Rádiófigyelő Reggeli krónikák Ha elhagyjuk a meghatá- heti ennek a műsornak a rozás esetleges elemeit, ak- mostani formáját. A nemze­kor a krónika szó egy idő- ti fő adón elhangzik — más szak eseményeinek összefog- téma híján, vagy ki tudja mi lalását jelenti. Ezt tudván okból? — egy sor olyan tu­töprengőbe is eshet a hallga- dósítás is, amelyek nemhogy tó. Vajon hajnalonta-regge- felébresztenék az éppen éb­lente, amikor éppen hogy el- redezőket, hanem szapora kezdődik a nap, mit foglal- ásításokra csábítják őket. A hat össze a három kiadásban is megjelenő rádiós napilap, a Reggeli Krónika? A külpolitikai összefogla­lót leszámítva szinte semmit. És ez a kényszerű tény tulaj­donképpen kérdésessé is te­A „levelek" visszhangja Kezdjük az általános iskolában Azzal zárul a Délmagyar- leikben — azt a tudatot, természetesen azok az isko­ország cikksorozata, hogy az hogy nálunk emberi érték Iák is, ahová tanulóink jár­egyetemre bekerült fiatalok, szerint tartjuk őket számon, nak. ha hátránnyal indultak is, az Mik lehetnek az alapvető Intézményünk szép és gaz­első évben behozzák lemara- emberi értékek? dagon felszerelt. Az itt ne­dásukat, de jó lenne ezt az Itt hozzá kell szokniuk ah- velkedő gyermekeket megta­időszakot előre hozni. Sokat hoz, hogy közösségben élnek, nítjuk a lehetőségekkel úgy tehet a középiskola és a szü- cselekszenek. Ezért ki kell élni, ha továbbtanulnak, és lői ház együtt, mondja a so- alakítanunk bennük a kö- szellemi pályára kerülnek, rozat. A Csongrád megyei zösségi élet alapvető norma- akkor is megállják helyüket, tanács Szegeden épült új di- it — egymás megbecsülését, akkor se felejtsék el a ta­ákotthona még előrébb lép, segítését, a saját és közös va- nyai, falusi gyermekkorukat, ezt a hátrányt már az általá- gyon védelmét, gyarapítását Akkor is legyen meg az ara­nos iskolában szeretné be- Számolnunk kell azzal, hogy gaszkodás a szülői házhoz, hozni. tanítványaink eddigi környe- amelyet most tapasztalunk. Szeptember 5-e, vasárnap, zetükből magukkal hozták a érkeznek a vadonatúj intéz- kisebbségi érzést, az önzést, ménybe a majdnem „vadide- a becsvágyat az esztétikai gen emberek" — leendő ta- igény alacsony voltát a be­nítványaink. Szülők hozzák szédben, öltözködésben, étke­őket természetesen. Hosszú a zésben, általános viselkedés­sor, nagy a tömeg. Várakoz- ben. Kismértékben ennek el­nak előcsarnokunkban a lentétével is találkozunk, szükséges adminisztrációs te- mely éles határvonalat von vékenységek elvégzésére, tanulóink közé. Legtöbbjük­utána elhelyezkednek, pako- nél megvan az éles, termé­1 ásznak, közben beszélgetnek szetes gondolkodásmód, mely új társaikkal és szüleikkel. eddigi környezetükben, isko­Apuka féltő gondoskodás- Iájukban kiválóvá tette őket. sal kérdez ezt is. azt is, az Itt viszont arra kell töreked­induló új életről. Negyed- nünk, hogy felzárkózzon a szerre is visszajön. „Szeres- városi gyermekek intelligen­sék ám a kislányomat, neki cia színvonalára is. nincs anyukája!" Elgondolkodtató, melyik Rajta kívül még hány di- tanuló tudása ér többet: a ákotthoni gyermekünknek városié, aki színház- és mo­nincs anyukája, vagy apuká- zilátogató, könyvtár áll ódá­ja! haza is rendelkezésére, apu­Sok helyen jártam a nyá- kája esetleg kapásból meg­ron családlátogatásaim al- oldja a matematika példát, kalmával, messze úttalan ta- és bátran közlekedik a váro­nyavilágban, ahol nemcsak si csúcsforgalomban? A fa­a szellemi, de anyagi szük- lusié — aki ismeri teljessé­ség is a kis gyermek diák- gében a csillagos eget, a otthonba indulását pártolta. Göncölszekeret, a frissen fejt De érkezett tanulónk — szü- tej illatát, tudja, milyen a lei kíséretében — úgy is, tarlóvirág? Mindkettő egyen­hogy figyelemre se méltatott értékű. 13 fehér köpenybe öltözött A tanulóink helyzetéből pedagógus közül egyet sem, adódó különbséget kell meg­még csak nem ls köszönt. Az szüntetnünk nekünk a diáit­anyuka talpig érő estélyiben, otthonban. A sokat emlege­Az előcsarnokban a paraszt- tett hátrányos helyzetet. Kl­kendős nénik rácsodálkoztak, fejlesztenünk igényüket a Én is, munkatársaim is ... bővebb ismeretek elsajátítá­Diákotthonunk lakóinak sára, segítséggel, jól felsze­létszáma 230. Munkásszár- relt könyvtárral, megváloga­mazású 96, téesztag szülők tott rádió- és tévéműsörok­gyermeke 105, értelmiségi 29. kai, igényeknek és életkor­Feladatunk: kialakítani min- nak megfelelő újságokkal, denkiben — tanulóban, szü- folyóiratokkal. Ezt Kaári Sándornc igazgató vidéki tudósítók jelentik pél­dául, hogy aznap délelőtt ülésezik valamely megye ta­nácsa; a napirendi pontok pedig a következők... Sze­rencsésebb volna talán, ha ezekről a valóban fontos ülé­sekről akkor küldenék el be­számolóikat, amikor a testü­letek már döntéseket is hoz­tak! Lehetséges, hogy a vállalt név miatt a kétely ... Lehetséges, hogy meg kel­lene változtatni a műsor ne­vét ... Miután reggel jobbára csak háttérrádiózgat a hallgató, sokkal szerencsésebb a Pető­fi adó műsorának szerkeze­te. Több a jó muzsika, s a legszükségesebb informáci­ókhoz mégis hozzájuthatunk. Még néhány gondolat erejéig visszatérve • a krónikákhoz. Ügy tűnik, hogy mutatkozik némi visszaesés is. Néhány évvel ezelőtt mintha több lett volna az izgalmas körkap­csolás, a munkásokat meg­szólaltató kisriport, az aktu­ális témákkal foglalkozó so­rozat. Lehet, hogy csupán nosz­talgia mondatja velem, de néhány év előtti, Bereczky Gyula vagy Mester Ákos szerkesztette krónikákat kel­lene visszahozni. Megérné. P. F. dukció érzékeny (néhol még érlelésre váró) pontjait, azért a fogadtatás egészéből, a hi­vatalos és félhivatalos véle­ményekből kitetszik, szimpá­tiával, rokonszenvvel azono­sultak a fővárosban színhá­zunk operai törekvéseinek újabb megnyilvánulásával. Nem telt meg igazán hétfő estére a Csepel Művek Ár­pád utcai Munkásotthonának impozáns hangversenyterme, mégis zajos ováció köszönr tötte a Bohémélet „stábját". A szegedi operisták vendég­játéka a művelődési ház őszi bérletének nyitányát ígérte, olyan sorozatot indított, ahol a hazai koncertélet repre­zentatív együttesei garantál­ják a folytatást: Erich Klaas dirigálásával a Magyar Rá­dió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Lukács Ervinnel a Filharmóniai Társaság Zene­kara, Fischer Ádámmal az Állami Hangversenyzenekar, végezetül pedig a Mura Pé­ter vezette miskolci szimfo­nikusok. Az est főszereplője, Pál Tamás, ezúttal is kettős szerepet vállalt. Nemcsak di­rigálta együttesét, de elegáns operaismertetésével, lebilin­cselően érdekes összekötő­szövegeivel olyan hangulatot teremtett, hogy a publikum intim közelségben érezhette Murger és Puccini párizsi bohémait, a Quartier Latin padlásszobájának, nyüzsgő kávéházának színes figuráit, A Bohémélet évek óta hiány­zik a szegedi színház reper­toárjáról. Gyors fölébreszté­se eme nehezen érthető tetsz­halálból zökkenőmentesei! történt, a muzsika szenvedé­lyességét, emocionális fűtött" ségét áradó romantikáját 0 nézőtérre átsütő őszinte örömmel és fölszabadult ki­tárulkozással közvetítették a szegedi művészek. Titka? A szimfonikusok, a kórus (és a besegítő operaházi gyermek­kar) láthatóan élvezi, szereti és tudja is; Berdál Valériá­nál ideálisabb Mimi kevés van, Réti Csabának parádés szerepe a Rodolphe, Gyime­si Kálmánnak a festő Mar­cel, Greyor Józsefnek a filo­zófus Colli ne, Vághelyi Gá­bornak a zenész Schaunard (a még mérhetően kisebb feladatok „testhezállóak" Ju­hász Józsefnek, Kenessey Gábornak), de a Musette­ként bemutatkozó Bajthay Horváth Ágota is kínált íze­lítőt képességeiből. Mindösz­sze ennyi a titok. Kell több? N. L Riadó 17 Országos játékkal az úttörők a 60. évfordulót Az ország egymillió-két- bosok, az úttörők. Ismeret­százezer piros- és kéknyak- szerző „hadjáratokat" indí­kendőse várja, hogy felhan- tottak a 60 évvel ezelőtti gozzék a rádióban a „riadó- események alapos áttekinté­készültség", majd nem sok- sére, a világtörténelmi je­kal ezután a jel: a csepeli lentőségű forradalom napjai- majd olyan, a Nagy Októ­vasmű szirénája. Ezzel kez- nak felidézésére, hogy a no- berrel kapcsolatos feladato­dődik az a több napos or- vember 7-ig zajló programo- kat oldanak meg, amelyek­szágos játék, amely Riadó kon, akadályversenyeken kel megjelenítik a történelmi '77 elnevezéssel a Nagy Ok- megfelelő felkészültségről eseményeket. tehessenek tanúbizonyságot. A riadót követően az úttö­rők megalakítják forradalmi osztagaikat az irányító pa­rancsnokság vezetésével. tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját köszön­ti. A rajt időpontját a „fő­hadiszállás", az úttörőszövet­ség szigorúan titokban tart­ja, ám az országos játék gaz­dag programját jól ismerik mind a 3500 csapatközösség­ben. Már a nyári táborok­ban megkezdődött a felké­szülés a Nagy Október meg­ünneplésére, s a tanév első hónapjai is ennek jegyében teltek el. A várható esemé­nyekről, az úttörőszövetség­ben tájékoztatták az MTI munkatársát: — A Riadó '77 akcióra az elmúlt hetekben, hónapok­ban nagy lelkesedéssel ké­segítik I szültek hazánkban a kisdo­HUNGEXPO-program Az idén még hét magyar di magyar bemutató megren­kiállítást rendez külföldön a dezését Irányozta elő, s elő­HUNGEXPO. Az utolsó no- készületeket, tárgyalásokat vember 27-én nyílik Lagos- folytat újabb kiállításokról ls. ban, de természetesen már így a jövő évben is lényegi­elkészült a jövő évi külföldi leg annyi külföldi bemutató magyar bemutatók program- megszervezésére kerül sor, ja, amelyről kedden sajótá- mint az idén. A szocialista jékoztatón számolt be Kom- országokban 21 helyen, a fej­Játh István a HUNGEXPO lett tőkés országokban 18, és külföldi kiállítási igazgatósá­gának igazgatója. a fejlődő tengerentúli orszá­Az 1978. évi programban a gokban 14 magyar bemutatót HUNGEXPO eddig 53 külföl- irányoztak elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom