Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

Szerda. 11)77. október 26. —— Magyar felszólalás az ENSZ leszerelési vitájában • New York (MTI) Az ENSZ-közgyülés Poli­tikai Bizottságának lesze­relési vitájában felszólalt cir. Domokos Mátyás nagy­követ. További konkrét in­tézkedéseket sürgetett, ame­lyek alkalmastik a fegyve­rekkel együtt a felhalmozó­dó veszély csökkentésére is. Üdvözölte a Szovjetunió es az Egyesült Államok tár­gyalásait a hadászati fegy­verek korlátozásáról és más fegyverek eltiltásáról. Han­goztatta. hogy a fegyverke­zési verseny legveszélyesebb területe a nukleáris fegy­verek mennyiségi felhal­mozása és minőségi tökéle­tesítése. Mindkettő megféke­zését nagy lépéssel hozhatja közelebb a Szovjetuniónak az a bejelentése, hogy kész megállapodást kötni az atomrobbantások felfüggesz­téséről. • Az ENSZ alapokmányával és a szervezet szerepének erősítésével foglalkozó kü­lönbizottság jelentése fe­letti vitában a közgyűlés jo­gi bizottságában kedden fel­szólalt dr. Konrád Edit, a magyar küldöttség tagja. Kifejtette, hogy az ENSZ a béke, a nemzetközi bizton­ság megerősítése érdekében lött létre, 'szervezeti alap­jait az alapokmány céljai határozzák meg, ezért annak módosítása súlyos követ­kezménnyel járna. Az ENSZ szerepének erősítése — han­goztatta — kizárólag az alapokmány szigorú betar­tása alapján lehetséges. Folytatódtak a szovjet­indiai tárgyalások # Moszkva (MTI) Kedden, a Kremlben foly­tatódtak a szovjet—indiai tárgyalások. A küldöttsége­ket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fótitkára. a Szovjetunió Legfelsőbb Tp­nácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin mi­niszterelnök, illetve Mo­rardzsl Deszal indiai mi­niszterelnök vezeti. Leonyid Brezsnyev és Morardzsi Deszai keddi meg­beszélésükön áttekintették a szovjet—indiai kapcsola­tokat, az együttműködés kérdéseit, különös tekintet­tel ji minden oldalú to­vábbfejlesztés távlataira. Ezen belül szó volt a két ország nemzetközi téren va­ló együttműködéséről is. A nemzetközi helyzet megvitatása során különö­sen nagy figyelmet szen­teltek az olyan időszerű kér­déseknek. mint a fegyver­kezési verseny megszünteté­se és a leszerelés, a közel­keleti és a kelet-afrikai ve­szélyes feszültséggócok fel­számolása, az Afrika déli részében fennálló fajüldö­ző rendszerek politikája. A tárgyaló felek megállapítot­ták. hogy a két ország ál­láspontja ezekben a kérdé­sekben azonos, vagy közel áll egymáshoz. A felek ki­fejezésre juttatták: tovább­ra is szándékukban áll min­den szükségeset megtenni annak érdekében, hogy a feszültség csökkenésének fo­lyamata tovább szélesedjék, kiterjedjen a világ minden térségére, így az ázsiai föld­részre is, annak érdekében, hogy a különböző országok között aktívabbá váljanak az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok. A tárgyalások meleg, ba­ráti légkörben folytak. MAGYAR FELSZÓLALÁS BELGRÁDBAN A belgrádi találkozó gaz­dasági együttműködési kér­désekkel foglalkozó mun­kacsoportjánalt keddi ülé­sén felszolalt Iván Endre, a magyar küldöttség tatja. Rámutatott arra, hogy Ma­gyarország maradéktalanul megvalósította a helsinki zá­róokmány kereskedelmi és gazdasági információkra vo­natkozó ajánlásait. Ötödik ötéves tervünk több nyel­ven kiadásra került. POLITIKAI GYILKOSSÁG ABU DHABIBAN Abu Dhabi, a/. Egyesült Arab Emírségek fővárosa re­pülőterén ismeretlen fegy­veresek kedden délelőtt tü­zet nyitottak Abdel Halim Kjíaddam szíriai minisztert elnök-helyettesre. Szíria kül­ügyminiszterére. A repülő­tér épületének egyik eme­leti teraszáról kilóit golyók nem találták el a szíriai po­litikust, de halálosan meg­sebesítették s kíséretében levó Szaif Bin Szaid al­Ghobast, az Egyesült Arab Emírségek külügyi állam­miniszterét. BÉREMELÉSEK KÍNÁBAN Kínában kedden nyilvá­nosságra hozták Jü Csiu­linek, az Államtanács al­elnökének. az állami terv­bizottság elnökének a par­lament állandó bizottsága előtt elhangzott gazdaság­felmérő referátumát. Jü, miután végigszámlálta, mit teljesített az ország a „né­gyek bandájának" bukása után, a KKP KB döntését idézve bejelentette, ez év október elsejei hatállyal kezdve bér-, illetve fizetés­emelést kapott a munkások és az alkalmazottak 56 szá­zaléka. Közéleti napló PULLAI ARPAD AUSZTRIABAN Pullai Árpád közlekedés­és postaügyi miniszter Kari Lausecker, osztrák szövetsé­gi közlekedési miniszter meghívására hivatalos tár­gyalásokra kedden Bécsbe utazott. Áttekintik a két or­szág között fennálló köz­lekedési és postui kapcso­latokat és tárgyalnak az e területeket érintő időszerű kérdések megoldásáról. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Lasonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte dr. Rudolf Kirch­schliigert, az Osztrák Köz­társaság szövetségi elnö­két Ausztria nemzeti ünne­pe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellárnak. Apró Antal, az országgyűlés elnöke An­ton Benyának, a Nemzeti Tanács elnökének küldött üdvözlő táviratot. AUSZTRÁL KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására kedden Budapestre érkezett az Ausztráliai Szocialista Párt küldöttsége, amelyet Pat­rlck Clancy, a Központi Bi­zottság elnöke vezet. A kül­döttséget a Ferihegyi repü­lőtéren Nagy Gábor, a Köz­ponti Bizottság külügyi osztályának helyettes veze­tője fogadta. EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Walter íves ausztrál me­zőgazdasági államtitkár ok­tóber 18. és 25. között ha­zánkban tartózkodott. Fo­gadta öt Rácz Pál külügy­minisztériumi államtitkár, Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és Török István külkeres­kedelmi miniszterhelyettes. Mezőgazdasági nagyüzemek, élelmiszeripari üzemek mun­káját tanulmányozta, s el­látogatott Martonvásárra, az MTA mezőgazdasági kutató­intézetébe is. A látogatás eredményeként tovább fej­lődik a két ország agrár­termelési együttműködése. Odessza történelmi napjai 2 Pétervar felkelői, mun­• kások, katonák és mat­rózok 1917. február 27-én meg­döntötték az önkényuralmat. A februári polgári demokra­tikus forradalom a munká­sok, katonuk és parasztok harcának országszerte hatal­mas lökést adott. Ettől kezd­ve kettős hatalom működött: a szovjetek és az Ideiglenes Kormány bizottságai. Hason­lóképpen alakult a hatalmi helyzet Odesszában is. Itt is, akárcsak Pétervárott, a szov­jetek bolsevizálásáért folyt a harc. Az odesszai bolsevikok (kb. 2000 ember) ebben a küzdelemben a város mun­kásságára támaszkodtak, mely több mint harmincezer tőt tett ki. A bolsevikok sür­getésére feloszlatták a cári rendőrséget és munkásmilí­ciút hoztak létre, melyet ha. marosan Vörös Gárdává szer­veztek át. Ez képezte a mun­kásosztály fegyveres erejét. Az odesszai vörösgárdisták szervezői és vezetői Makar Cslzsikov és Mojszej Kangun, bolsevikok voltak. 1917 októ­berében a Vörös Gárda már háromezer tagot számlált. Odesszában különösen ne­héz volt a szovjethatalomért vívott harc, hisz a várost az összes többitől eltérően nem­csak belső, hanem külső el­lenforradalmi erők támadása is fenyegette: az USA, Ang­lia, Franciaország, Románia és más országok külföldi missziói, nagyszámú külföldi burzsoázia, az ukrán polgári­nacionalista Központi Nép. gyűlés (Rada) hadserege, fe­hérgárdista csapatok, tiszti növendékek, kadét-, mense­vik- és eszerszervezetek, a város kispolgári elemei, és nagy haderő állt a belső el­lenforradalom rendelkezésé­re. Mikor az odesszai ellenfor­rádálóhi tudoftiást szerzett a pétervári Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­méről, döntő lépésre szánta magát. A hajdamálcok fegy­veres akciót provokáltak, s megölték a Vörös Gárda törzsparancsnokát, Kangunt. A Vörös Gárda munkásveze­tősége határozottan vissza­utasította a vörösgárdisták lefegyverzésére irányuló pro­vokációt. Ezekben a nyugtalan na­pokban egy nagyhatalmú ka­tonai szervezet jött létre, a Rumcserod (a Román front, a Fekete-tengeri Flotta és az odesszai katonai körzet taná­csai képviselőiből létrejött szövetség). A Rumcserod ele­inte mensevik vezetés alatt állt, a bolsevikok csak októ­berben tudták átvenni az Irányítást. Radikális Intézke­déseket hoztak: a tömegeket mozgósították és felkészítet­ték a szocialista forradalo­mért vívott döntő ütközetre. Az ellenforradalmi erők lét­rehozták a „Köztársasági Bi­zottság az ország aktív vé­delmére" elnevezésű szerve­zetei. Válaszképpen a bolse­vikok megalakították a „Ka­tonai Forradalmi Bizottsá­got". A bolsevikok, tudomást szerezvén arról, hogy a ro­mán seregek el akarják fog­lalni Odesszát, s hogy ellen­forradalmi felkelés készül, fegyveres felkelésre vezették a tömegeket. 1918. január 13­ról 14-re virradóra a vörös­gárdisták, a forradalmi ér­zelmű katonák és matrózok harc nélkül elfoglalták az odesszai katonai körzet főha­diszállását, a városparancs­nokság épületét, a postát, táv­irdát, telefonközpontot, a pá­lyaudvart, a bankokat és más intézményeket. Reggel a vá­rosban kihirdették a szovjet­hatalom győzelmét. Erre a hajdamákok és n junkerek támadást indítottak a szovjetek ellen. Páncél­autók segítségével visszafog­lalták a katonai körzet főha­diszállásának épületét, a táv­irdát, a pályaudvart, ahol ideiglenes támaszpontot léte­sítettek, s megindultak a vá­ros központja felé. A Forradalmi Katonai Bi­zottság felhívást intézett a proletariátus hű halhoz a forradalom megvédése érde­kében. E bizottság és a had­műveleti osztály tagjainak többsége a forradalmi csa­patok élére állt. Közöttük volt Csizsikov, Lazarev, Acs­kanov, Gurjev, Holopov, és mások. Január 16-ra virradó éjjel a felkelők, miután erő­sítést kaptak, ellentámadás­Magyar—olasz fórum • Budapest (MTI) Az európai és földközi­tengeri biztonság és együtt­működés olasz fórumának küldöttsége kedden dél­előtt a Hazafias Népfront Belgrád-rakparti székházá­ban megkezdte tanácskozá­sát. A magyar—olasz fóru­mon az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának kül­döttsége Sütő Ottónak. a bizottság elnökségi tagjá­nak vezetésével vett részt. A fórum, amely a két ország közéleti képviselőiből ala­kult, először 1971-ben ülé­sezett Budapesten. Az idő­közben lezajlott találkozók követték az európai biz­tonság és együttműködés helyzetében bekövetkezett változásokat. • Tullia Carettoninak, az olasz szenátus alelnökének vezetésével a fórumon részt vevő küldöttségben az olasz kereszténydemokrata, kommunista, szocialista és köztársasági párthoz tarto­zó szenátorok és képviselők kaptak helyet. A több na­pos véleménycsere első napján a két delegáció át­tekintette az európai eny­hülés általános kérdéseit. Az olasz képviselőket és szenátorokat a fórum első napjának befejezését köve­tően hivatalában fogadta Sarlós István, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára. ba mentek át, s a hajdamá­kokat visszaszorították az ál­lomásig, ahol véres küzde­lemben csaptak össze. A haj­damákok és a junkerek gép­puskával lőtték a pályaud­vart és környékét. Erre vá­laszképpen a „Szinop", „Rosz­tyiszláv" péncélhajók legény­sége és az „Almáz" cirkáló forradalmár matrózai tűz alá vették a hajdumák kaszár­nyát és a pályaudvart. Január 17-én reggelre a forradalmi csapatok elfoglalták a pálya­udvart. a katonai körzet fő­hadiszállását, s visszaszorí­tották az ellenfelet a Nagy Szökőkút 16. állomásáig. Az orosz és ukrán munká­sokkal, katonákkal és matró­zokkal együtt harcoltak Odesszában a szovjethatalo­mért a csehek, szlovákok, bolgárok, szerbek, magyarok, lengyelek és románok nem­zetközi csapatai, melyeket Aszen Hrisztev, Adolf Sipek, Oleko Dundics, Melcsok Mik­lós, Jan Krakoveczky, Ale­xandra Nicolau és mások szerveztek meg. 1918. január 17-én (30-án) az ellenforradalmárok veresé­get szenvedtek. Odesszában megalakult a szovjethatalom. A januári felkelést követő békés építőmunka mindösz­szekét hónapig tartott. 1918, március közepén osztrák­német megszálló csapatok t' rtek be a városba. Munká­sok ezreit, köztük kommu­nistákat, zártak börtönbe. A megszállók végigfosztogatták Ukrajnát, gabonával, szalon­nával és más rablott holmi­val megrakott szerelvényeket indítottak Németországba és az Osztrák—Magyar Monar­chiába. Az odesszai bolsevikok ille­galitásba vonultak, s igy irá­nyították a megszállók elleni harcot. Az illegalitásban dol­gozó párttagok gyűjtötték és a Vörös Hadsereg törzskará­nak továbbították az ellensé­ges hadseregről szóló Jelen­téseket, s az osztrák—német, csapatok között végeztek bomlasztó munkát. A Német­országban 1918 novemberé­ben kitört forradalom a meg­szállókat kivonulásra kény­szerítette Ukrajnából. Alighogy elhagytak Odesz­szát az osztrák—német meg­szállók, új ellenség foglalta el a várost, az angol—fran­cia intervenció. November végén felvonultak az odesz. szai kikötőben az ellenséges hadihajók, s december 17-én megkezdődött az antantcsa­patok partraszállása. Csak Odesszában több mint ötven­ezer idegen katonát és tisz­tet szállásoltak el. Az Illegális bolsevik párt előtt komoly, nehéz felada­tok álltak. Meg kellett szer­vezniük 82 intervenció és a belső ellenforradalom elleni harcot. Mihail Iljas ( Folytatjuk.) Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 116. — Megmászni az Etnát? Meghalnak! Nagyon veszélyes út az! — szörnyülködött az állomás­főnök. de a puskás ember sehogy sem volt. meg­elégedve az enyhüló helyzettel, s ingerülten tört ránk. — A ti hazatokban így utaztok? Ingyen? Ott ez a szokás? ? Ernst. szárazon jelentette ki: — Akinek nincs pénze, ott is felszáll a vonat­ra. s megy, ameddig engedik. — Hát ezen nem utazhatnak tovább — mond­ta higgadtan az állomásfőnök, és szemrehányó tekintettel intette le a puskás embert: — Kül­földi diákok, hagyni kell futni őket. — Aztán megkínált bennünket egy-egy cigarettával, szí­vélyesen kezet fogott, s indult a kis állomásépü­let felé. Nemsokára csengetés, füttyszó hallat­szott, s a vonat szép lassan kidöcögött a pálya­udvarról . Mi szívfájdalommal néztünk utána, aztán ud­variasan hajlongva, a még mindig elégedetlenül ránk bámuló vasutasok előtt megindultunk újra a sfnek mentén. De a puskás ember egyre csak morgolódott, sehogy sem tudott megnyugodni, s a végén utánunk futott. Nem tetszett neki az ál­lomásfőnök könnyelmű intézkedése, 6 gyanúsnak tartotta a mi viselkedésünket, már csak azért is, mert erre ritkán járnak külföldiek, hiszen itt alig van néznivaló. Csak a kénbányák! Ezen az­tán tovább rágódott. Különösen Ernst kihívó, szakállas ábrazatával nem tudott kibékülni. — Aztán biztosan nem kémek maguk? — fu­tott mellettünk lihegve, mert mi alaposan kilép­tünk. — Ugyan! — legyintett Ernst. — Elég volt ne­kem a háborúból, meg az effélékből. — Vplt a háborúban? — Mindenki volt, aki nem volt túl fiatal, vagy túl öreg. — Akkor maga nem is diák — támadott rá le­leplezően —, miért mondta, hogy diák? Mert valami rossz szándéka van! Ernst félig értette csak az Izgága férfi sza­vait, s rámkiabált, hogv fordítsam le neki, szó szerint. Lefordítottam. Ekkor hirtelen megállt, s azzal a vizenyős, szürkészöld szemével mereven, vésztjóslóan bámult az olaszra — Mit akar maga tőlem? — üvöltötte ingerül­ten, s egy kissé előredőlt, mint aki ütésre ké­szül. Az olasz hátralépett, de nem ijedt meg. Far­kasszemet nézett a némettel. — Otthon oi-dítson. ne .itt — mondta reked­ten, aztán megvetően végigmért bennünket, és sarkonfordult. Fordultában mqg megjegyezte: — Az állomásfőnöké a felelősség, ha valami kide­rül magukról. — Ezzel vállvonogatva, kemény léptekkel visszasietett. Mi meg kedvetlenül, s némiképp megalázva folytattuk utunkat. Alig váltottunk néhány szót, szivén ütött bennünket a gyanúsítás. De hát volt némi igaza az olasz vasutasnak is, hiszen nem tudhatta valójában, hogy kik és mik vagyunk, Útlevele mindenkinek lehet. Mogorván haladtunk előre, pe mikor újra egy alagút nyílásához érkeztünk, már nem haboz­tunk, hogy mit csináljunk. Rossz szájízzel bár, de nekivágtunk a meredek öszvérútnak, mely átvitt a hegyen, hogy újra a vasúti síneknél lyukadjunk ki. A magasból még elbámészkodtunk a hullám­zó hegyvonulatokon. melyek lomhán vonuló csordára emlékeztettek, a Ficuzza kiemelkedő csúcsán; de a távolban kiraizolódott a Chiara­monték híres, csipkés szegélyű vára is, mely meg­közelíthetetlen szirteken épült mar a szaracénok idejében, mai alakját azonban csak a XV. szá­zadban nyerte el. S valamivel odébb, a kis hegyi város. Mussomeli tűnt fel, melynek csak temp­loma. néhány magasabb éoülete hirdette messzi­ről az emberi beavatkozás konstruktív szépsé­gét. Itt minden a hegyek tetején épült, a Valle­lunga és Villalba is, melynek állomása felé igye­keztünk. Az út azonban fárasztó volt. és csak lassan érkeztünk oda. amit néha már órákkal előbb megpillantottunk valamely alkalmas sza­kadék széléről. Közben leheveredtünk és ettünk, (Folytatjuk.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom