Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

WC Vasárnap, 1977. október 16. 11 Senki többet? Művelődni jó... (Folytatás az 5. oldalról.) ra kezében a magasba emelt tár­csa A tárcsa kissé remeg, de azért elszántan tartja, akár az elóbb. amikor... Első döntnök: — Nyolcvan..; Kilencven... Á személyzet. A képmutogató, míg a licitálás tart. lassú iramban félkörözi a képet, hogy minden oldalról Jól látható legyen. Nagy. izmos kéz, a keretre fonódó, bütykös ujjak­kal. barna segédszemélyzetis kö­peny. Valaki állítólag személye­sen is Ismeri. Azt mondja róla, amikor nincs szolgálatban. jól megtermett, olyan százkilencve­nes dolgozó, hátra fésült, őszülő hallal, tömött bajusszal. Idősödő, bhrna hajú nő a kö­zépső pénztáros. Már órák óta számolja az ötszázasokat, ujjai­nak motollaszerű mozdulatával. Amikor újabb képet kezdenek félkörözni az asztalon, néha ol­dalt pillant, a számolást azonban ilyenkor sem hagyja abba. A pillantás, amit a képre vet nem tarthat tovább két legföljebb há­rom másodpercnél. S eközben vagy tíz ötszázas fut át sebesen járó ujjai között Magas, nyúlánk pénzbeszedő nő. Zöld pulóver, farmerszoknya, ringó járás. — Valamibe belerúg­hattam a cipőmmel — súgja bosz­szűsan társnőjének. — A cipő fe­kete. tele talpú, legalább hétszáz­ötvenbe kerülhet A zöld pulóve­res most lehajol, és ujjával pró­bálja láthatatlanná dörzsölni a kjs horzsolást Társnője szőke, teltkarcsú, mintás blúza alatt szabadon és merészen feszülő keblekkel, me­lyek csúcsa szinte átüti a vékony kelmét... Ha mindez persze fest­ve volna, olajban! Érett színek, élesen kirajzolódó kontúrok! A háttérben fekete, de inkább talán bordó drapéria.,. Akkor ez itt most tulajdonképpen, ha jól meg­gondoljuk ... Így azonban ... Közben üdítőket szolgálnak fel a személyzetnek. Mindenki kap belőle. Mennyi jaffa. mennyi kó­la. mennyi szőlőmárka! Legalább ládányival vehettek mindegyik­ből ! Az egyik pénztárosnőnek pél­dául három üveg kóla jutott. Most ott állnak az üvegek az asz­talon. a zöld lámpa sárga fény­körében. mindössze centiméterek­re az ötszázasok nagy, laza kaz­laitól. Micsoda bőség! Ez beleke­rülhetett legalább... Rögtönzött summázat a képauk­ció utolsó perceiben, még erősen az események hatása alatt állva persze: nemes küzdelem volt tej fel melletti párharcokkal, olykor késhegyig menő viadalokkal és csatározásokkal. Am még a leg­drámaibb helyzeteknek is min­den porcikáját áthatotta a sport­szerűség. a legendás fair nlnv emelkedett szelleme És végül,.. Mennyi boldog arcot látni most itt! Kisimult vonások, csillogó szemek, sugárzó tekintetek, fog­sort villantó mosolyok! Persze, az előcsarnokban ide­oda hullámzó tömegben lehor­gasztott fejű, szomorú pillantású dolgozókkal is találkozni. Legszívesebben odarohannánk hozzájuk egy meleg, kemény kéz­szorításra. — Csak fel a fejjel — mondhatnánk nekik —, még nincs veszve semmi! Most még nem si­került egyet sem megszerezni a dobra került Kraft-Kundrassek­festmények közül, Időlegesen fel kellett adni a harcot. Ám nem vele együtt a reményt is!... Mert már nincs" messze az a nap, ami­kor jövőre, ugyanebben az idő­pontban Csak nézzük, amint tétova lép­tekkel a parkolóhely felé ballag­nak. Még látjuk, amint fájdal­mas pillantással kísérik a fák kö­zül lassan kigördülő Diesel-Mer­cedest. a földhöz ragadt Toyotát, valamint a forgalomban szeré­nyen felszívódó ezüstszürke Fer­rarit. Majd nagyot sóhajtanak, és beülnek a Renault, a torinói FI­AT, a Volkswagen volánja mögé. Fel berreg a motor, és az autók lassan belevesznek az őszi este félhomályába. PAPP ZOLTÁN M ég tavasszal, a színházi idényben történt: az egyik sikeres darab előadásán — miközben a pénztárt számo­san és hiába ostromolták jegye­kért — üres maradt egy teljes széksor. Kiderült, hogy az oda szóló jegyeket egy szocialista brigád vásárolta meg, ám közü­lük mindössze egy valaki akadt, aki el is ment az előadásra. Nincs szükség névre és címre a fenti esethez, mint ahogyan a következőkhöz sem: egy londoni társasutazáson fakultatív prog­ram volt a világ legnagyobb mú­zeumának, a British Múzeumnak a meglátogatása. Aki nem ment el, az időt vásárlásra vagy bármi másra felhasználhatta. Ml taga­dás: a magyar csoport nagyobb része az utóbbit választotta. Lehetne olyan következtetést is levonni a fenti két esetből, hogy az emberek különbözők, kit ez, kit az érdekeL Ennél azonban sokkal fontosabb a másik, bíz­vást levonható tanulság: azok, akik komolyan veszik, átérzik a szocialista brigád mozgalom je­lentőségét és tartalmát — való­ban akarnak művelődni. Ahol és amikor pedig nem veszik igény­be az erre adódó lehetőségeket, ott a szervezésben és — nem utolsósorban — a felajánlás for­málisságában van a hiba. Művelődni aligha lehet úgy, hogy egy^k napról a másikra va­laki kitűzi a célt más vagy má­sok elé: ezentúl művelődjetek 1 Magyarországon — noha mi ritkán mondjuk, de külföldön közismert — Igen olcsón, nemzet­közi összehasonlításban szinte ne­vetségesen kis pénzért lehet mű­velődni. Az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, s az idén alkotott művelődési törvény az egész ország közvéleményé­nek, érdeklődésének előterébe állította a művelődés ügyét. Idéz­ni is érdemes ebből a törvény­ből: „A közművelődésben való részvétel állampolgári jog, egy­ben minden állampolgárnak — képessége, képzettsége és érdek­lődése szerint — önmaga és a társadalom iránti kötelessége." A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása záró állás­foglalása kimondja: „Az orszá­gos tanácskozás küldöttei szüksé­gesnek tartják, hogy a szocialista brigádok gyorsabban lépjenek előbbre a közösségi gondolkodás­ban, a művelődésben, életük szo­cialista módon való alakításá­ban." Az Idézetből is világosan kitű­nik: ma már eljutottunk odáig, hogy a művelődés nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ami a gya­korlat nyelvére lefordítva azt je­lenti: újat, az átlagosnál töb­bet, jobbat, szebbet alkotni csak az képes a modern társadalom­ban, aki művelődik, sokoldalúan képezi magát. Márpedig a szocia­lista brigádok éppen azért ala­kultak, hogy a munkahelyeken, a termelésben élen Járjanak, példát mutassanak. Bizonyos műveltségi szintet eleve feltételez az, hogy valaki szocialista brigádtag legyen. Nem utolsósorban azért, mert munká­ja eredményét, értelmét Is kell látnia: nagyobb távlatokban gondolkozik, nemcsak az általa megmunkált alkatrész érdekli, hanem az abból létrejövő na­gyobb egész, az új termék, s azon túl az üzem, a gyár az or­szág, a társadalom, amelynek haszna lesz munkájából, s amely kárát vallja a rossz munkának. Számos szocialista vagy e címért dolgozó brigád ezért válogatja meg újonnan felveendő tagialt: hanyagul dolgozó, nemtörődöm, munkahelyére Ittasan járó ember általában nem kerülhet be a szocialista brigádtagok közé. Akit pedig érdekel a munkája — az igyekszik minél többet megtudni róla. Érdeklik az új munkamódszerek, előbb csak a technika, aztán már a tudomá­nyos vívmányok is, s ahogyan összeforr a brigád, úgy növekszik a tagok érdeklődési köre is. Ám csak akkor, ha valóban közös a munka, a célok megbeszélése, közösen határozzák el azt ls, hogy mit olvassanak el, mit néz­zenek meg, hogyan gyarapítsák szakmai és általános műveltségü­ket. Sok szép és jó kezdeményezéa hiúsult már meg — a formaliz­mus miatt. Kétségtelen, hogy nehéz dolog egy brigádnak — néhány vagy több embernek — igényeit, érdeklődési körét, kul­túra iránti fogékonyságát össze­egyeztetni. Mérce, általános sza­bály — nincs és nem is lehet. Ám szinte minden brigádban vannak emberek, akiket megra­gadott egy könyv tartalma, egy festmény szépsége, egy színda­rab fordulatossága. Élményeinek elmesélése — talán — bekerül a brigádnaplóba. De ha csak eny­nyi történik, aligha elégszik meg az élményszerző: másokkal is megkedveltetni a kulturális ér­tékeket, mások érdeklődését is felkelteni, aztán közös élménye­ket szerezni — ez a szocialista brigádok és brigádtagok immár törvénybe is foglalt kötelessége. Ingyen belépőket kapnak a szocialista brigádok az ország valamennyi múzeumába — jelen­tette be az említett tanácskozá­son a Budapesti Történeti Mú­zeum főigazgatója. Még szoro­sabbnak kell lenniük a kapcsola­toknak a munkások és a művé­szek között — erről beszélt egy nyomdász brigádvezető. Mindez ugyanabba az irányba mutat: a műveltség közkinccsé tétele, s ezen belül első helyen a szocia­lista brigádok művelődése felé. Múlnak az évek, a szocialista brigádmozgalom már kinőtte a gyerekcipőket. Egyre nagyobbak a követelmények, hiszen egyre magasabb a mérce, egyre többet jelent „szocialista módon dolgoz­ni, tanulni és élni". VARKONYI ENDRE Gyurkovics Tibor: Évek Péntek ImreJ A kukoricafák között eltűntél, őszi szél zörög lábad nyomán és tél dere rakódik a kezedre le. Alakod vették nyári fik. tavaszra váltott a világ szemedben. És az asszonyok halovány szája mosolyog. Nem vagy sehol. Se tél, se túU Az ég a fejedre borult Október Október ormait Lombok lépcsőzetén bepólyálja a köd, jár méltóságosan zajongó kékségük cinóber királyfi, az égről elszökött palástja lezuhan. Nyugalmát óvja. Egy elkésett méh ideges a vidék: késő virágra száll; a lefutó dombon sárga szirmok közé merülő venyigéit % bemártja potrohát HITSZEGŐ RABLÓTÁMADÁS. A békés élet, a gazdasági fejlődés rohamos tempóját DÍSZSZEMLÉRŐL A FRONTRA. A Vörös téri díszszemle akkor sem maradt el, arai­inegtö te a második vlligháború. 1938. szeptember elsején a hitleri Németország le- kor a froit alig több mint 20 kilométernyire — Himki falu határában — húzódott rohanta Lengyelországot, két évvel később hitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra Moszkvától. Az egysegek a díszszemléről egyenesen a frontra meneteltek

Next

/
Oldalképek
Tartalom