Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Vasárnap, 1977. október 16. 11 Sz'kszai Károly: Hazaérve Horkolnak a fák. Az ajtó mögötti kenyérsárga fényben falnak dőlve az ágy ugrani készül. Szél csörömpöl meszesvödörben, dolgozni szeretne, pohár viz kéregeti számat, bevánszorgok az ajtón, görnyedten mint anyám arca. Fegyvertelen a szoba, lezárva a rádió, nincs hírek, horkol a háború, hóhérok alszanak, pók-csend, csak néha a tó felől disznóröfögés, egy szakadozó Európa-térkép zizeg, de kit zavar egy papírlap száraz reccsenése másnaposan, otthon? Sinka István: Anyám balladát táncol Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kendőjét gyepre hányta, a Korhány vizénél, Pusztapándon. s bokázó lába pásztortűznél, öles apám örömére szállt, mint illat a virágon. De gyönyörű lábán víg figurát eredő táncába 6 se vitt csak mutatta ringó mozdulattal haláfba járó őseit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán. S hajnaltájon, lengő szélben, hogy fény nyílott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát hat másikat meg karikába. — Közöttük anyám ott sugárzott s kis csizmája lángot vert át Az ősi ritmust pásztorok fütyülték.;. ÍCettő-kettó felállott szélrül, jelezve, hogy a csúfolt ős szép feje most halálba révül. S a holtak szemét, ahogy lezárták: ezt a sirató, örök búcsút a nyárfák alatt már öten járták. \ Akkor meg. mikor sírt nyitnak, közéjük lendült hatodiknak apám is, kinek léoteit úgy mérte az öt táncoló, mint ki utolsó fordulattal az egész műbe értelmet vitt... Mikor a gyertyák porig égtek, még anyám eljárta a végét: egy szál virág körül koszorút táncolt... A juhászok meg már csak nézték. hogy az égen hold ballag át s csudálja nagy. fehér szemmel anyám lábán a balladát. Gondoskodó figyelem K

icsit szégyelli az asszony, de hát... négy gyereket nevelnek. Együttes keresetük 5 ezer 500 forint — hát tessék belőle gazdálkodni. Mire összeszámolják, mi kell tanév kezdetén, belefájdul a fejük. Mire egyenesbe jönnek a tanszerekkel — három gyermekük iskolás —, már hűvöset fúj az ősz, télikabáton, csizmán kell tanakodni. A téli holmik közül egyetmást örökölnek a kicsik, de cipót, csizmát sosem lehet „átvállalni". A fejlődő gyerekláb megsínylené mások nyomdokait. Évike második gimnazista — szerencse, hogy szigorúan kötelező az iskolaköpeny. Demokratikus ruhadarab. A márkás farmer így is kijár a nagylánynak, de az anyukának úgy kell számolnia: kevesebb harisnya fogy, mióta farmerimádó a lánya. A fiúk? Hát a fiúkat etetni és cipővel ellátni nehéz. — Megdolgozunk a pénzért, s lám, jólesik, rá is vagyunk utalva, hogy állandóan támogassanak bennünket Hagyomány a ruhagyárban, hogy iskolakezdésre támogatást kapjunk. Méghozzá időben, még a kedvezményes vásárkor megvehetjük a legszükségesebbeket. Örülök is, hogy támogatnak, meg egy kicsit szégyellem is... De miért? Nem szerencse, hanem a gondoskodás figyelme, hogy némelyik (s már majdnem mindegyik) gyár, üzem, intézmény és sok termelőszövetkezet időszakonként segít a családok anyagi nehézségein. Szociális alap. Egyszeri segély. Mindegy, milyen keret Az adomány lehet alkalmi, vagy némelyik üzemben például úgy kiszámítható, mint a nyereségrészesedés. • Megszületett a harmadik gyermek. A harmadik, akit a család is nagyon várt, s akit családpolitikai törekvéseink szerint is már-már jobban várunk, mint a többit — Az OTP kedvezményt ad, mert társasházban lakik a család. A magasabb kamatú hitelből engedtek el 30 ezer forintot. Mióta öcsi van, 850 forint helyett 650 a havi törlesztés. Nálunk ez sokat jelent — mondja egy apa. A gumigyárból kapott munkáslakás-akció keretében lakást egy másik család. Amikor a kis Balázs megérkezett, értesítést kaptak: a gyár által nyújtott kamatmentes kölcsönből 10 ezer forintot elengedtek. A jókívánságokat Ilyen szép ajándékkal toldották meg. Szükség is volt rá! * A juttatás, támogatás — mindig ajándék. Sok mindentől függ. Például az anyagi helyzettől. Minél gazdagabb a vállalat, s minél rászorultabb a család, annál nagyobb lehet — hol albszolút értékben, hol meg jelentőségében — az összeg. De akármennyi is jut, legtöbbször egyszeri a segítség. Kell, akkor is kell, hogy gondoljanak a nagycsaládosokra. Ismerjék anyagi körülményeiket Jól öltözött, s tiszta, rendes a legtöbb gyerek. Az anyák igyekezetét becsülöm ebben. Nem helyeslem, de megértem az „inkább nekik legyen meg mindenük, mint nekem!" — jelszót. Sokan erejükön felül küszködnek, hogy mindig divatos ls, ne csak csinos legyen gyermekük. Gyermekeik. Ismerek anyát — nemcsak a népdalból —, akit a hajnal is a varrógép mellett talál. Aki sokallja, hogy a havonta megjelenő divatlap 24 forint de megveszi, mert mindig talál benne ötletet az alakításhoz. Van, aki megcsinálja, van, aki kiszámítja, milyen pénzkereső munkát tud inkább vállalni pluszban. A sokgyerekesek gyerekeitől rabol időt az is, hogy anyuka minden boltot végigszalad, míg megvesz egy blúzt, ruhát vagy cipőt A rögzített áras gyermekruhák — bár nem igaz az, hogy nincs rá kereslet! — nem elég szépek. Keresnek, kutatnak hát, mint az időmillomosok. , • KI kapja a dotációt? Azt bárki kiszámíthatja, hogy egy kiscsizma 80—100 forintnál többe kerülne, ha nem segítene az állam. De segít. Kipótolja az árát És mégsem éri meg rögzített áras gyermekruhát gyártani a termelőnek. Különben szebbet is adna, változatosabbakat Aztán: nyilvánvaló, hogy ezen az áron kapja a gyermekholmit az egygyermekes, meg a tízgyermekes család is. Bz rendben is van. Mégsem biztos, hogy elosztási törekvéseink érvényesülnek. Mert dotációt kap a keresztpapa, a jó szomszéd, meg mindenki, aki vesz valamit gyermekünknek. Nem, dehogyis gondolunk valami adminisztratív elosztási módszerre. Csak a kérdőjelek ágaskodnak: biztos, hogy nem lehetne másképp osztani a dotációt? Ismerek családot ls, baráti kört is, ahol tavaszi és őszi „szezonváltáskor" körbejárnak a kinőtt gyerekruhák. Mert évről évre tartósabbak, jobb minőségűek a gyermekholmik. Előbb növik ki, mint nyűvik el a srácok. Egy-egy életkorban pedig szembetűnően gyors a fejlődés-növekedés, néha nem győzünk ruhát venni. S a kinőttek használhatók, jók. A Bizományi Áruház, vagy a használtcikk-kereskedő néhány forintot ad érte. Kidobni ls kár. De mi legyen vele? Van, aki szégyelli felajánlani másnak. Igaz, sokan meg elfogadni restellkednek. Egy óvodában láttam egy kiscipöt, felírással: „Kinőttük! Ha valakinek jó, tessék Jutka óvó néninél átvenni!" Névtelen üzenet volt. Akadt a cipőcskének gazdája. * Talán volt már egy-egy mondat, ami sejtetni vélte: nem tudni pontosan, csak viszonylagos biztonsággal lehet kiszámítani, hogy a nagycsaládosok gyermeknevelési gondjai is — az anyagi okok miatt — nagyobb gondok. Pénz és pénzszerzésre fordított plusz Idő megrövidítheti, nevelési szempontból is hátrányos helyzetbe hozhatja a gyermekeket. Természetes vágya a szülőnek, hogy gyermeke kérdéseire megfelelhessen, vele tanulhasson, vagy legalábbis igyekezzék megérteni, mi foglalkoztatja gyermekét. Akit pedig több gyermek ostromol a napi „miértek" özönével — annak, éppen annak ne jusson ideje újságra, könyvre? S amikor a várható kiadásokat összegezve a sokgyermekes szülők elkeserednek a számtani művelettói, az első gondolat az: milyen plusz munkával tudnék még pár száz forintot keresni ? S mi marad el? A tanulásra, művelődésre, a gyermekekkel tölthető szabad órákra amúgy is szűken szabott idő. Mig arra törekszik a szülő: ne lássa senki az ő gyerekein, hogy öten vannak testvérek — a kabáton, a cipőn esetleg tényleg nem is látható ... De a kedves, jó és szép szavú anyuka, apuka fontosabb, mint az új cipő! * Híve vagyok a munka szerinti elosztás elvének. De híve vagyok annak ls, hogy vállaljunk részt a sokgyermeket nevelő családok és gyermeküket egyedül nevelők gondjaiból. Nem biztatok egyetlen vezetőt se arra, hogy érdemtelenül fizessen többet, de ha teheti, ne engedje el a csekélynek tűnő fizetéskülönbségért is elpártolni akaró nagycsaládost. Értük kell és érdemes vállalni az időleges bérfeszültséget is. És becsüljék meg a nagycsaládos anyákat, még ha nem főhivatásnak is tekintik ők — hogyan ls tekinthetnék! — munkahelyi feladatalkat. Jutalmazásnál, béremelésnél hátrányukra indok ne jöjjön elő! A szakszervezett bizottság tagjainak szeme mindig nyitva legyen gondjaikra. Figyelmesség, gondoskodás kísérje a nagy családokat — tapintattal, mert támogatásuk nem adomány. SZ0KE MARIA A „HÁROM NAGY" JALTÁBAN. Az antifasiszta koalíció tagállamai (a Szovjetunió. Egyesölt Államok és Nagy-Britannia) időről időre egyeztették elképzeléseiket. Churchili, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián (1945, február 4—12.) BARÁTI KfcZFOGAS. Szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál 1945. április 25-én, 1945. május 9-én Németország egész területen véget értek a harcok