Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

4 Vasárnap, 1977. október 16. 11 A vak politika Giricz Mátyás rendezi, Pál Tamás dirigálja a Borisz Godunovot Péntek este mutatja be a szegedi színház operatársu­lata Muszorgszkij Borisz Go­dunovját. A vállalkozás ön­A karmester: PÁL TAMAS. tek folynak: a Kulturális Rimszkij-Korszakov-féle Minisztérium például a szín- váUozatot A közeli szegedi ház torteneteben egyedülal- pTemier viszont ez utobbl loan nagy összeggel támo- alapján készüi Miért? gatja a kivitelezést (a pro- _ Atnézve az ös-Boriszt, dukció forintértéké bármely klderüU> maga Muszorgszkij másénak körülbelül az ot- is több variációt írt, tehát szöröse lesz). Rimszkij-Korszakov sem A rendező: GIRICZ MATYAS. Nürnbergi mesterdalnokok egyik felvonásához — és a Ságvári általános iskola gyer­— A Borisz ment néhány ^.^„.^„„j p^™ nem *van szó, tehát nincs kockázat nélkül a bemutató, de óriási lelkesedéssel készülnek, ami bizonyára kamatozni fog. J- , ,,, . . mekkórusával. Persze magáért beszél, nem vélet- "O^ráht hivatósos énMrő1 lel ha a szokásosnál alapo- be az eredeíi mú. sabb intenzivebb előkeszule- vet fehát nem a szokásos — Először dirigálja a Bo­riszt. Milyen gondolatok fog­lalkoztatják a premier előtt? — Rimszkij-Korszakov partitúrája annyira tökéletes, hogy csupán el kell játszani, A fiatalok legszívesebben olyan munkahelyet választa­nak. amelyen gondoskodnak arról Is, hogy szabad óráik közül néhányat kellemesen és hasznosan töltsenek el. A vonzerőt tehát a vállalati KISZ-esek munkája is ala­kítja. De mi kell a jó mun­kához? Rátermett KlSZ-ve­zető, ügyes segítőtársakkal, pénz, amelynek nagy részét a fiatalok maguk előteremt­hetik, s alapvetően fontos a klub, amelyben gyűléseket tarthatnak, olvashatnak, szó­rakozhatnak, s találkozhat­nak másutt dolgozó, vagy ta­nuló barátaikkal. E föltéte­lek számos munkahelyen nem adottak hiány nélkül. A Dél-magyarországi Magas­és Mélyépítő Vállalatnál pél­dául az a legnagyobb gond, hogy még mindig nem sike­rült hozzájutni a fiataloknak megfelelő, állandó klubhelyi­séghez. De lássuk sorjában! Cserhalmi László, a KISZ­bizottság titkára és Zalai Antal szervezőtitkár minde­a egyediségét, a N.L lehetett más helyzetben mint mert bármely úgynevezett „ . . ., mi, amikor kiválasztotta és erős karmesteri ertelmezés 7 , ^oozik operá- átdolgozta-hangszerelte a fölborítaná a belső arányo­?' ^ é?-utde leginkább megfelelőt És kat. Annyit tehetek, hogy a olyan színházak vezető be- miért ne fogadjuk ei auten- zene mélységeit igyekszem osztású művésze, ahol ope- tikusnak a kortársat, ha Mu- dirigálni, és nem a felszínét. raegyúttes működik szorgszkijjal teljes egyetér- A mű zenei szövete népi — SOK zenes aaraDot aui- tésben, annak beleegyezésé- fogantatású, és gondolati gaz­tottam színpadra, már-mar vel doigozott. Egykori elő- dagságával differenciáltan operai igényességű operette- adások előszeretettel szűkí- egyszerű. Muszorgszkij eb­ket is, mint a Mosoly or- tették !e a művet holmi ben az egyszerűségben mégis szaga vagy a Cigánybáró gyermek-gyilkos darabra. Mi tudatos és sokjelentésű ve­Eredendően operarendezonek most úgy látjuk, nagy poli- zérmotívumokat használ, Készültem, aztán másképpen tikai opera. ezeket kell kibányászni és! nekelőtt arra ad választ, mi­Ssto Z^ntZ i - Es a zeneirodalom tán érvényesíteni. A Boriszban ért számlál a bizottság csu_ bevallhatom, alkotóként győ- legnagyobb korusoperája. Az annyi minden van, hogysem-', ... . or. , ntt, nyörűség ez a munka alig negyven tagú színházi mihez sem hasonlítható. P*"'640 tagot, amikor a DÉ­^.r* JV. .a ? rfí; énekkar viszont... Vagyis nem „valamiféle stí- LÉP 'ó hatezer dolgozojanak kézségeket támasztott a Bo- _ valóban kevés. Ezért lusban" kell elhelyezked­rtS2- „ , . . - ,, .... kiegészítettük a József Atti- nünk, hanem magában a . ~..?, ai rfndaz°n«;1 a föl- ja Tudományegyetem ének- műben - ez adja szándé­készulésre szánt idő es ener- karóvai. _ mely együttes kunk szerint az előadás gia jóval szerényebb lehet a besegített már tavasszal próbákénál, hiszen az iga- fiiharmóniai koncerten, zán lényeges dolgok a hely­színen, a megvalósítás során alakulnak ki. Az operában majdnem fordított a helyzet, hiszen a kivitelezéskor pél­dául az előadás ritmusát a zene szabja meg, amit pró­zai előadásokon a rendező. Operában meghatározó a ze­ne, azzal szoros összhangban — vagy nyilvánvalóan nem összhangban, ha ilyen mon­dandónk van — kell dolgoz­ni. — Elképzelése • Borisz Godunovról? — Maga a történet baná­lisnak tűnik, ha Puskin és Muszófgszkij csupán a cár lelkifurdalását írja meg, alig­ha kezdhetnék vele bármit. Véleményem szerint bem túlságosan fontos, hogy Bo­risz megölette a trónörököst vagy sem, hogy jó cár-e vagy sem — egyébként jó cár, s darabbeli ellenfele a gálád ember —, tehát nem az a lényeges mi történik, hanem hogy mit hisznek róla. A Borisz Godunov a vak poli­tika, illetve a politikai vak­ság díámája: a cár és a tö­megen örök és áthidalhatat­lan konfliktusa az elsődle­ges, mellette még a haza ér­dekei is eltörpülnek. A ze­nedráma hitelét az adja. hogv a történelem hasonló fordulatokat igazol vissza, te­hát akad itt tanulság bőven. Szakmunkásképző tanfolyamok A termelőszövetkezetek mert 30 jelentkező. esetén kertészetei az utóbbi időben az oktatással kapcsolatban nagymértekben korszerű, felmerülő költségeket a ta­sodtek. A további fejlesztés- nácsok, áriami költségvetés­ben egyre lényegesebb a megfelelő szakemberellátás. Az új és nagy értékű gépek, berendezések használata, a technológiai folyamatok át­alakulása, a termelési mó­dok megváltoztatása magá­val vonja annak szükséges­ségét, hogy kellő szakisme­rettel rendelkezzenek a ker­tészetek dolgozói is. Külö­nösen a felnőtt szakmunkás­képzés kerülhet' az elkövet­kezendőkben előtérbe. Saj­nos, a szakmunkásképzésben részt vevők száma csökként Csongrád megyében. 1976­ban 224-en, 1977-ben már csak 81-en kaptak szakmun­kás-bizonyítványt. Ez kevés még akkor is, ha ideszámít­juk a betanított munkásokat, 1976-ban 180, míg az idén 210 főt Célszerű tehát, ha a termelőszövetkezetek, gazda­ságok vezetői felnőtt* szak­munkásképző tanfolyamokat szerveznek, annál is inkább, bői megtérítik. fele harminc évnél fiata­labb. — Csak a szegedi fiatalok tartoznak hozzánk, a többi­ek más városok KISZ-bizott­ságának tagjai. A másik ok: a hozzánk kerülő új dolgozók közül keveset tudunk meg­nyerni magunknak. Idén például száz végzett szak­munkástanulót fogadtunk, akik közül húszan eleve bi­zottságunk tagjai voltak. A többiek közül viszont tizen­ötöt sem tudtunk fölvenni. — Hogyan lehet ezen se­gíteni? Melyik a legszebb homlokzat ? Ismét meghirdette a vá- festés, a tetőcserepek cseré­rosl tanács az idén felújított jének, s az esőcsatorna ja­homlokzatokon dolgozó bri- vitásának minőségére is. gádok közötti versenyt. A zsüri ^ számít a kivitelező vallalatok brigád- diek véleményére is> a £ Seynzetméteeren kö-nségszavazatokat októ­nél is több ber 26-áig gyűjtik a tavaly . * x,x , , , már bevált módon: a váró­pet formáló épületek hom- tanács mindkét portáján lokzatait, s a legsikerulteb- szavazatszed6 ládát heiyeztek bet 15 ezer forinttal jutal- , e„kb_ ,ehet bedobni _ bífÓ bÍZ°ttSág fkáreTevb!binhtkarCüt le­2 ; x , velezőlapon, vagy levélpapí­A bírálók természetesen rQn _aP legs2e^nek ftÍit s nem csupán a látványt ve­szik alapul, figyelnek májd 1977-ben felújított homlok­a vakolatjavítás, az ablak- zat utca- és házszámat. — Ősszel sorra elbeszélge­tünk a fiatalokkal, mit sze­retnének. Emellett együtt­működési megállapodást kö­tünk a Móra Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet­tel. így megfelelő informá­ciókat kapunk az oktatóktól, s nehezebben kallódhat el például az a fiatal, aki ta­nulóidején KISZ-vezető volt. — Mennyi pénzből gazdál­kodik a bizottság? — Idén 450 ezer forintos költségvetésből. Ebben fog­laltatik a vállalattól kapott 50 ezer forint is. A pénzt társadalmi munkával, hulla­dékgyűjtéssel keressük, va­lamint azzal, hogy rendezvé­nyeinken belépődíjat sze­dünk. — Milyen lehetőséget kapnak a fiatalok sportolás­ra. művelődésre, szórakozás­ra? — A sportra sokat áldoz a DÉLÉP; példa erre a sport­csarnokunk fölépítése. A na­pokban újítottuk föl a tanár­képző Teleki Blanka Kollé­giumának KISZ-eseivel és a JATE KISZ-bizottságával ré­gebben kötött szerződésün­ket. A főiskolások sportna­pokat rendeznek politikai vitakörvezetőket adnak, s ők állítják össze számunkra an­nak a vetélkedőnek az anya­gát is, amelyet Havanna megismerésére szerveztünk. A JATE klubjának bizottsá­gától 65 állandó belépőt kaptunk, sőt alkalmanként csoportosan is elmehetünk hozzájuk. Jó lehetőség ex a DÉLÉP jó néhány fiataljának, de a többiek is szívesen vennék, ha ők is mehetnének. Sőt, még jobb lenne, ha nem kel­lene másutt házalni, hanem saját klubjukban tölthetnék el szabad idejüket. . Erre azonban egyelőre nincs mód­juk. Az elmúlt években szá­mos megoldással próbálkoz­tak, de mindhiába. Négy év­vel ezelőtt kaptak egy kis szobát, amelyben megtart­hatták taggyűléseiket, sőt 25 —30 fiatal összejövetelt Is rendezhetett. Hetente egy­szer a Bocskai utcai nagy­termet is megkapták a KISZ­esek, de ez sem tartott soká. Később, nagy örömükre, új klub építéséhez láthattak hozzá, miután a technológiai tervezők társadalmi munká­ban elkészítették a terveket Klubépítő munkásfiatalok címmel, lapunk is beszámolt az akkori lelkesedésről. Már „kibújt" a fal a földből, ami­kor szóltak a vállalat veze­tői: az épületrész kell az új számítóközponthoz. Hiába értették meg ezt a szükséget rosszul esett nekik, hogy Odaveszett a hétvégeken. gyakran esőben, sárban vég­zett munkájuk. Később meg­kapták a volt ALÉP irodaház földszinti helyiségét amely­ben játékszobát és fotólabort is berendeztek. A fotóklub 65 fiatalja 35 ezer forintot érő fölszereléssel dolgozha­tott. Idén nyáron azonban eladta a DÉLÉP az irodahá­zat, vele együtt a klubot is. A fotóseszközök a munkás­szálló egyik szobájába, zárt ajtó mögé kerültek, a fiata­lok pedig az utcára. Többféle félmegoldásssal próbálkoztak az elmúlt hó­napokban, a vállalat vezetői­nek tanácsára. Üjszegeden, a gyártmányfejlesztési iroda helyén szocialista brigádklu­bot alakítottak. Ugyanazt a klubot a fiataloknak is föl­ajánlották, heti néhány al­kalomra. Hamar , kiderült azonban, hogy nem felel meg, egyrészt azért, mert a sok apró helyiségből álló klubban nem lehet közös rendezvényt tartani. A má­sik baj az, hogy az ott lakók sem szeretik, ha esténként zenét kell hallgatniuk. Ad­nák a vállalat vezetői a fia­taloknak a munkásszálló if­júsági klubját is, de az sem fogadható el, mert akár a DÉLÉP fiataljai, akár meg­hívott vendégeik elkószálhat­nának a dolgozók hajléka fe­lé. Legújabban a népfront klubját bérlik a DELÉP KISZ-esei, heti két alkalom­mal. Könnyű belátni, hogy 640 fiatalnak kicsi a hely, még akkor is, ha egy-egy rendezvényre a KISZ-tagok­nak csupán egynegyede ér­kezik meg. Mi lenné hát a végleges megoldás? Klubot építeni nem nagyon lehet, megfelelő helyiséget bérelni azonban Igen. Több pincét megnéztek már a fiatalok, egynémelyik tetszik is nekik. Hogy sike­rül-e valamelyiket megkap­niuk, egyelőre nehéz kiszá­mítani. Járnak utána, annyi bizonyos, mégpedig nem is keveset Próbálkozásaik ecse­telésekor kiviláglik ezúttal is, hogy nem eléggé nehéz a fiatalok szavalnak súlya­Amit egyik gazdasági vezető fél óra alatt elintéz, ahhoz a KlSZ-szervezőtltkárnak fél hónap kell. A DÉLÉP KISZ-bizottsága tavaly két elismerő okleve­let kapott a KISZ Közpon­ti Bizottságától. Egyiket az általános munkáért, a mási­kat az Alkotó Ifjúság pályá­zatért Illetve kiállításért Idén már a KB által adott Kiváló KISZ-szervezet zász­ló is a titkár falát díszíti. Mindebből létszik: életképes a bizottság. Az élethez azon­ban tér is kell. Szirák József Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 12. De az oly annyira várt forradalom átmenetileg fel­villanyozta. Próbált erőt. venni lebirhatutlan testi — es egyre gyakrabban előforduló — szellemi — erőtlenségén. Akármekkora fáradtságába került, megjelent a köztársaság kikiáltását szentesítő aktuson, az Országház kupolacsarno­kában. Egy oszlop tövehez állított széken üldögélt, nem akarta észrevételni magát. Hatvany Lajos mégis meglátta a Nemzeti Tanács esküt tevő tagjainak sorából. Hívta a dobogóra, de Ady bágyadtan jelezte, hogy nem tud, nem akar. s beszélni is képtelen. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcos­társ, a Nyugat szerkesztője kereste fel, s kérte, írjon vér­éét a folyóirat számára. Annyi átmeneti öntudatzavar után, h legszánandóbb fizikai és lelki elesettség ellenére Ady Endre képes volt összeszedni magát, hogy akárha az utolsó lélegzetvétele árán is, de teljesíti a jóbarát kérését. Es az akaraterő nem hagyta cserben. Az utolsó, a legutolsó, a sir szélén írott Ady-vers épp olyan tökéletes lett, mint a költő fénykorában született alkotások. Ez a vers az Üdvözlet a győzőknek. Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban élt s ránk hozták Gyógyítónak a háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. Utolsó szívdobbanásáig hű maradt a forradalom—em­berség—magyarság hármas szintéziséhez, amelynek kimun­kálásában az ő publicisztikai és költői zsenije vezérszere­pet játszott. Ez a valójában mindvégig magányos szellemi óriás a végső strófák megírása után maradt egyedül igazán, szem­ben a felfogott elmúlással. Jászi Oszkár javaslatára hivatalos küldöttség kereste fél, elhozva a Nemzeti Tanács díszes okmányra fogalmazott írásos üdvözletét. Hatvany Lajos, Hock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mellemé Miskolczi Eugénia — va­lamennyien a. Nemzeti Tanács tagjai — keresték fel. Ady a biztonság kedvéért papírra diktálta köszöntő sorait, de még így sem tudott a szöveg végére eljutni. Ennyit szán­dékozott mondani: „Betegen és meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezet, dadogva, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, miiven iól esik nekem ez a min­dennél nagyobb kitüntetés. Űgy érzem, hogy való és bekö­vetkezett az én forradalmam." Így is hitte. Annál szörnyűbb volt elszenvednie, hogy nem vehet részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenkép­pen ott kívánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülé­sén. öcesébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pál­né utcából a Baross utca elején levő Fővárosi Könyvtár­ba. Öt jelölték és egyhangúlag meg is választották elnök­nek, s melléje alelnöknek Móricz Zsigmondot. Ady szere­tett volna az alkalomhoz illő Szép beszédet mondani. Két­szer is megpróbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futotta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusako­dással a kényszerű hallgatás miatt, majd letörten oda­súgta öccsének: — Nagyon fáradt, vagyok... szeretnék lefeküdni... Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támolygott haza. Másnap vitték meg neki a lesújtó hírt: Kaffka Mar­git kisfiúval együtt a spanyoliníluenza áldozata lett. Ke­serű sírásra fakadt, és az érzelmi roham csillapultával hal­kan kijelentette: — Most már én következem.... Még három hétig reménykedtek állapota javulásában, hasztalan. Orvosa ragaszkodott hozza, hogy szállítsák szana­tóriumba. Ady erről hallani sem akart. Végül soványka ön­csalással nyugodott bele az orvos akaratába. Látszólag el­hitte, hogy csak kocsikázni viszik, s látva, hogy a kocsi­kázáshoz egyáltalán nem szükséges személyi holmiiát is összecsomagolja Csinszka, hallgatólagosan elfogadta a sza­natóriumot. Mielőtt megvált volna szobúiától. hosszasan körülné­zett benne, egyenként végigpillantva a bútorokon, a képe­ken, a könyveken, használati tárgyain. — Semmi nem fordítható meg... — mondta, és ön­ként elindult. Barátai és felesége január 26-án. vasárnap látták élet­ben idol iára. Költői, gondolkodói jelentőségéhez méltó búcsút vett tőle az ország. A forradalom, a nemzet halottjaként he­lyezték katafalkra a Nemzeti Múzeum előcsarnokában. Ez­rek kísérték utolsó útjára a Januári, fagyos, havas délutá­non, ki a Kerepesi úti temetőbe, ahol a fő alléba, Jókai Mór mellé helyezték örök nyugalomra. (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom