Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Vasárnap, 1977. október 16. 11 Hetven éve házasok A verőfényes, őszi délutánon, amikor a töltésen túlról Tarján kockaházai mögül szórja békés sugarát a Nap, s az októberi csöndben zizegéssel kopaszodnak a sárgult fák, a kis udvart nvugalmassá varázsolja az ősz. Ilyenkor könnyebben fölelevenedik a múlt, és a szőlőlugasok között játékosan berzenkélő lusta szellő is csak csiklandozza az emlékeket. Még most se gondol arra Balázs Lajos bácsi. hogy szekérre pakolja az asszonyt, és visszavigye, ahonnan hozta. Pedig hetven év alatt biztos lett volna min öszszekapniuk. De valahogy mindig kijöttek egymással, fgy hát megérték mindketten a tisztes kort. Bizonyára többször megmondogatta: „Jó nekem ez az öregasszony", ha ötödszörre is őt vette el feleségül. Persze, ehhez olyan „menyasszony" kellett, akinek nem mmm< lékplakettet adott és egy volt az a század, amikor — kis zajt is hozott a házba, ha hitelre is —, de felépíA dátumokban Lucskai Ist- tette a mostani házat, az ván, a gondozó, segít Lajos Irénke-lakot. Akkoriban az i+ bácsiéknak eligazodni. Kor- asszony kedve szabta meg eddig volt. ral jönnek a bajok. Két éve a szobákat. Bár ők eleinte hi- leszorultak a „sufniba", szen Irénke néni a vala- mert az adósságig benne lamikori szépasszony, már csak kott egy orvos, most már jó ül az ágyon és szép csend- ideje élvezik a maugket. ben nézelődik. Nem bíria ,, . „,...,. , magát, a hallása is eldu- kerülheti k: a begult. Nem csoda, hiszen ki- ??5}*?íés™k a k™ «f»lencvenedik esztendejébe JgMgj*^ ^ rossz, ahogy m öregségükre se mentek szél- gondozó" jár" hozzájuk jel. ha eddig nem tették. Az „első látás" óta, összeboronálta életüket a sors. Még ők maguk se tudják megmondani — a hetvenedik közös ősz után sem —, miért is maradtak egymásnak. Bizonyára tudják, csak- fordult karácsonykor. tára. meg van-e még a Pignitzky-malom a falu szélén. Hová lettek az olajsutuk a kutyaszorítóból, dolgozik-e még a Sugár cséplője? Mert mindegyikhez kötődik valamilyen emaztán Lajos bácsi veszte — mint ahogy mesélte a petőfitelepi csöndes kis lakásban a 96 éves ember, aki most ötödszörre újember. „Még Bécs is a magyaroké arra. szehát nem beszélnek róla. szeme élénk, akár a het- „rLjyon'kíváncsd^ember" ügy indult a dolog, hogy ^L^^Z a^ a kisteleki szilaj puszták rekém a {alon Békésen m. árva gyereke nem kivanko- dögél & vár zott vissza a homokba, miután elszokott-szökött Sze- Nem úgy Lajos bácsi, aki gedre, az iskolába. A vá- még fürgén nyitott ajtót a rosban lelte az ipart ma- jövevénynek. Sőt, amikor gának, hogy a végigszenve- belelendült, olyanokat mondett inaskodás után laka- dott. amitől mindnyájan léke. És ha az emlékezete tosmesferként dolgozhassák nevettünk. Volt miről me- nem csal, ő már 1897-ben ela szegedi, a dorozsmai és Sélnie, bejárta Tolnát-Ba- került onnan Kistelekről, még isten tudja, melyik Vá- ranyát. Sokat látott-hallott azóta biztos sokat változott, sárra. Ifjoncként tolta a Bánáttól—Trencsénig. Hol összeszedtem minden apaittűzheíyekkel megpúpozott ta- van már az az idő — kérdi anyait, úgyhogy végül eliulicskákat oda. ahová kér- Lajos bácsi —, amikor az tottunk szóban a templomig, ték. Sokszor úgy megpa- inas csak szerszáma volt Tudta, hogy azt is renoválkolta a ténsasszony az em- a mesternek. Na és, hol van ták, s neki nem tetszik a berfogatot. hogy tízlépésen- mostanában — jegyzi meg torony tornya, mert a rési ként megállt szusszantani a az érdeklődő — az a pa- szebb volt Végre — örül..csikó". Főleg akkor. ha rasztgyerek, aki ügyesen fel- tem _ 0,yan témai amii-cSi útjába sétált néhanapján taiáija magát bárhol, mert már én is tudok va!óban Un8vKayakEzna vTsáro^s íeU Úgy tud me&™nekülni nemrégen javították! MonlanvKa. Ez a vásározás lett a ^^ Lajos bácsi markos ^ ^^ ^ ^^ ^ legény volt már inasnak is. pirosra festették a tetejét. Visszatolta ő egyszer-kétszer Elcsodálkozott ezen Lajos a vasrudat, ha felemelték bácsi: _ _ De 6 ™ndta ~ - Érdekes, jártam volt akkoriban, amikor Bor- hogy jo órában kopogja le. akkor nem ^ a csök mester úrnál alkudó- soha semmi veszekedésbe zott egy ember a tűzhelyre. nem keveredett. Az italra. mem e" Z? 'Sí kÍS karikával! * cigarettára se szrv - Mlkot"? Már majdnem megvette, kott rá, ped'g állandóan — Azt hiszem, ezerkiamikor a lánynak, aki vele csúfolták érte a körben. Az- lenszázharmincban! volt nem , tetszett sehogy- óta se bánja, hogy hallga- Ilyen hosszú házasság után se a lerni. Ejnye a teremtésit. a lepényiesődnek, hát tou ra:|UKmi nem tetszik a munká- A munka nem állt el a mon. gondoltam. Ügyhogv kezét,ől. Még negyedére se addig alkudoztak, míg jól szemügyre vettem. Takaros volt — addig-addig, míg elmentem hozzájuk és segítettem felszerelni a tűzhelyet. Azóta velem van ez az öregasszony. Baj lett volna, ha kosarat kap, amikor már nemcsak munkára jelentkezett a lányékhoz. mert az idő azt igazolta, egynek teremtődtek. Ha nem is éltek úgy, mint Marci Hevesen. de volt. akinél jobban, volt. akinél rosszabbul. Tartottak lakodalmat az első után 25 évre. de akkor nem nagyon dínom-dánomoztak. Igaz. hogy a család betelte a házat, mert az újasszonyék nyolcan voltak testvérek. Az aranvlakodalomra már eljöttek az iskolatársak, a legénybarátok, azoknak se kellett már a nagy dáridó. A hatvanadik évfordulóra a házaspár ment Újszegedre. míg a mostanira hozzájuk jöttek az úttörők, a családi iroda. Elhozták a régi anyakönyvet is. ahová 1907-ben Balázs Lajos és Ugi Irén az alsóvárosi templomban beírta a nevét. A családi intézet emnem bűn, ha néha nem stimmelnek az idők. Majoros Tibor Év vége felé S

zűk két és fél hónap van már csak hátra az esztendőből a naptár szerint, de mert a vasár- és ünnepnapok lecsípnek ebből is, valójában ennyi sem. Kár lenne illedelmeskedve kerülgetni azt, ami úgyis bekövetkezik; a gazdasági életben megint megkezdődik az évvégi hajrá. Megint, mondom, a gond tartósságára, ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú ideje lázgörbéhez hasonlóan emelkedik és süllyed az ipari termelés egy-egy nagyobb naptári időszakban, negyedévben, félévben, esztendő végén. Az idén júniusban például kereken 18 milliárd forinttal több árut értékesített a szocialista ipar, mint áprilisban, s tavaly, tavalyelőtt ugyancsak ez volt a helyzet. Sőt, a tavaly októberi és decemberi árukibocsátás közötti különbség értéke 21 milliárd forintot tett ki, ami — ha az átlagot nézzük — fél hónap teljesítményének felel meg. Joggal következtethetünk ebből az eltérésből arra, vagy az októberi eladások maradtak el jóval a lehetőségektől, vagy a decemberiek haladták jóval túl. tehát egészségtelen mértékben azokat. Mondhatnók, is-is, mindkettő igaz, ám az a fontos és érdekes ebben, miért tűnnek elkerülhetetlennek az ilyesfajta igazságok? Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban, annak betű szerinti érvényesítése — módot ad a gyártóknak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakembereit mondják — a naptár hatalmát. Nem másodrangú tényező a tervteljesítés — s vele bizonyos anyagi javadalmazások — elérése, s így tovább. A más és más tényezők összegeződése azután fölerősiti a külön-külön esetleg nem is lényeges hatásokat, s vezet arra, hogy az esztendő végének közeledtével fölhangzik — ha képletesen is — a sportpályákon helyénvaló biztatás; hajrá; mindent bele. S ez a „minden" a gond. Mert ilyenkor némely termelői közösségben semmi sem számít, a túlórák tömege éppúgy nem, mint a kibocsátott termékek minősége, a fölhasznált anyagok, alkatrészek mennyisége. Részletekbe menő, s megismételt — azaz, megegyező időszakokban újólag végrehajtott — vizsgálatok igazolják: az árukibocsátás lökésszerű megemelkedésével a hibás termékek aránya is bővül. Magyarán, több a selejt! Ez bizonyosodott be a híradástechnikai iparban, a műszeriparban, a bútorgyártásban például, s az is, hogy a hajrák időszakában növekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség. Megint csak magyarán, drágábban állítják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparág van, ahol a* technológia, a termék jellegénél fogva, vagy éppen a gyártás időszakosságát — úgynevezett szezonalitását — tekintve, lehetetlen az egyenletes árukibocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, azután konzervipari sűrítményeket és hasonlókat képtelenség l.ónanról hónapra azonos mennyiségben előállítani, mert olyan a termék, a technológia. S azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, iparágak te:-lelési eredményeinek sora igazolja. hiszen a nyersacéltermelésben, a kőolaj finomításban a technikai. technológiai körülmények egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle hairára, egész évben egyenletesen kell dolgo/mi. Ilyesfajta kényszer híján azonban könynyen fölborul a rend, szabályosnak látszik a szabálytalan, sikernek az erőlködés. Ráadásul ott is erőlködnek, ahol éppen a terv nem teljesítése növelné a népgazdasági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, aá áru csak a készleteket gyarapítja —, ahol a ráfordításokat nem térítik meg a bevételek. Ez azonban eltűnik a könyvelés számtengerében, s később, amikor a közgazdasági osztály utólag megállapítja, mi történt a hajrá idején, már mindegy, odafigyelni sem érdemes, hiszen változtatni nem lehet rajta. Ami már megtörtént, azon nem, ám okulni belőle illene, kellene! Csakhogy erre az okulásra nincs különösebb kényszerítő erő, a vállalati gazdálkodás kereteibe még mindig belefér a hajrák okozta többletkiadás, s belefér a partnerek kapkodása is, az egymásra mutogatás. A vállalati terv csak addig lehet szentírás, ameddig összhangban áll a társadalmi érdekkel, amíg nem kerül szembe a munka társadalmi hatékonysága mindenkori követelményével. H 'ihetjük-e, hogy nem kerekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott. ahol decemberben kétszer annyi árut adnak át a készáruraktárnak a műhelyek, mint két hónappal korábban, s januárban mindössze negyedét a decemberinek? Nem ritka eset ez! Ne hallgassuk el, akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrához valóban népgazdasági érdekek, exportkötdezettségek fűződnek. Bár kétségtelen, legtöbbször ilyenkor is a korábbi sétamenet okozta hátrányt kell ledolgozni. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelőhelyen, a népgazdasági érdek hamisított pecsétjét ütögetik azokra az intézkedésekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szervezetlenségből származó késedelmeki a kankodás szülte baiok elfödése. Értelmos célokhoz érdemes minden erőt összeszedve igyekezni, a ..kerül amibe kerül" alapon összehozott eredményektől azonban mentsen meg a sors bennünket; csak ennyi különbséget kell most tenni — de mindenütt! — hairá előtt. VERESS TAMÁS Hatvanezer megrendelő Az elektromos szövetkezet eredményei és tervei Az elmúlt tíz évben egy- háztartási, mind a híradás- porszívóig, jó néhány villamillió forintról hétmillióra technikai alkatrészek, same- mossági eszközt lehet majd ugrott a Szegedi Elektromos lyeknek forgalma ma már kapni. Szövetkezet szolgáltatásai- meghaladja a 20 millió fonák' értéke. („Mellékesen" rintot. Érintésvédelmi, tűzTovábbi tervek: bővítik . i ... . ,,,,,, ,, .. , ., . Moszkvai körúti központi te. idén húszeves fennállásukat rendészeti munkát is végez- iepheiyüket igyekeznek — Jelenleg mint- nek, -s a szövetkezet emberei amennylre 'tölük telik, hiszen ünnepelték.) egy 60 ezer megrendelőjük dolgoztak a Barátság kován, tavaly a termelési ér- olajvezeték egy szakaszának ^V ték 34 millió forint volt. A villamossági felülvizsgálatán várhatóa szolgáltatási tevékenység a is. A közeljövőben már terv- móravár(^j szövetkezet összmunkájának be vétetett a szövetkezet 40 százalékát teszi ki. Üj „megyésítése" — azaz szolszervizegységeik nyíltak gáltatói-javítói tevékenyséDorozsmán, Csongrádon, sőt gük egész Csongrádot átfogBudapesten is. A RAMO- ja majd. Rövidesen SzegeVILL-lal és a RAVILL-lal den, a Kelemen utcában ientős eredményeket elérő kötött kooperáció eredmé- megnyílik a „lecserélt" tévé- szövetkezet az elektromos, nyeképpen két új kisáruhá- készülékek árusításával fog- Reméljük, a jövőben szolgálzuk nyílt 1975-ben: a két lalkozö üzletük is, ahoi 40— tatásaik hasonló vagy az ed*. Elektron áruház, ahol a tar- 50 százalékos árengedmény- diginél meg magasabb színtós fogyasztási cikkek mel- nyel nemcsak televíziót, ha- vonaláról számolhatunk be lett beszerezhetők mind a nem a villanyborotvától a —'új üzleteikben is. Holnaptól Újítási hetek A Nagy Októberi Szocia- gíti, hanem növeli a munlista Forradalom 60. évfordu- kaverseny lendületében kilójának tiszteletére hazánk- sérletező. újító kedvet is. Teban is széles körű társadal- kintettel arra, Jrogy az újimi tevékenység bontakozott tómozgalom Csongrád megyéki. A jubileumi munkaver- ben naSy hagyományokkal senvben részt vevő dolgozók rendelkezik- éfi eddi& is ie* senyDen reszt vevő aoigozoK ]entős eredményeket ért el a szorgalma és lelkesedesg Szakszervezetek Csongrád nemcsak gazdaságpolitikai megyei Tanácsa és az Orszácéljaink megvalósulását se- E°s Találmányi Hivatal közös felhívással fordul a megye gyáraihoz és üzemeihez: október 17. és november 7. között újítási hetek kezdődnek Csongrád megye üzemeiben. Ennek keretében számítanak az egyes vállalatok kezdeményező, versenyt szervező munkájára, a nők és a fiatalok fokozottabb részvételére, és különösen kollektív újítások érkezésére, ami tulajdonképpen egyet jelent a szocialista brigádoknak az eddiginél nagyobb mérvű bevonásával az újítómozgalomba. A szervezésben különös fontosságú az eddig még meg nem oldott feladatokról való tájékoztatás, újítási versenyek és kiállítások rendezése. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának közgazdasági osztálya és az Országos Találmányi Hivatal az újítási hetek befejezése után a legeredményesebben tevékenykedő vállalatokat, üzemeket elismerésben részesíti, nemcsak rajtuk áll — javíalkatrészellátást. A várhatóan 1980_ra elkészülő szolgáltatóházban helyet kapnak ők is, szolgáltatási körük tehát egyre szélesedik. Dinamikusan fejlődő, viszonylag rövid idő alatt je. Pyfa Fr'gyes hazaérkezett Púja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés XXXII. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője nénteken hazaérkezett New Yorkból. (MTI) Kommunista a gyufagyárban A múlt szombaton és tegnap egyaránt benépesültek a műhelycsarnokok a szegedi gyufagyárban: két műszak összesen 290 dolgozója vett részt kommunista műszakon. A termelésben ez 1 millió 350 ezer doboz gyufát, közel tízezer doboz fogvájót jelentett — 700 ezer forint termelési értékben. A két műszak tervezett teljesítményét több mint 8 százalékkal teljesítette túl. A munkából az adminisztratív munkakörben dolgozók éppúgy kivették a részüket, mint a nyugdíjasok. A közvetlen termelési feladatok mellett a gyár környékének szépítésében is tevékenykedtek, parkosítottak, földmunkát végeztek. A két műszak bérét — mintegy 25 ezer forintot — a gyufagyár munkásai az üzemi bölcsőde és óvoda felújítására ajánlották fel,