Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

Vasárnap, 1977. augusztus 14. mmmi A jövő tanszékén A sci-fi értelme Doktor futurológus? K utatni sok mindent lehet: múltat, jelent, tárgyat, eszmét, történést — de vi­szonylag furcsának hat a kifeje­zés: a jövőt kutatni! És mégis, akármilyen furcsa, sokan gyako­rolják ezt az új tudományterüle­tet. A közvélemény leginkább még a Római Klub néven ismert nyugat-európai társadalmi fó­rum pesszimista jóslatait ismeri. Pedig nemcsak ott és ók foglal­koznak jövőkutatással, hanem a szocialista országok tudósai is. Magyarországon szintén már évek óta létezik jövőkutatás. Fiatal tudományágunk igaz, kevesebb reklámmal, mint a Római Klub teszi, de legalább olyan szorga­lommal, és lehet, hogy több, mindenesetre optimistább ered­ménnyel dolgozik. Ha egy új tudományterületet művelni kezdenek, születése után két veszéllyel találkozhat: , az egyik a „Parkinson-törvény" sa­játos érvényesülése; amennyiben addig szervezi sajátmagát az új ágazat, amíg hatalmas, de sem­mirse sem jó apparátussá nő. A másik: elvész a kezdeti termino­lógiai vitákban. Évekig csak azon emésztik magukat a szakértők, hogy eldöntsék: egyáltalán mivel is foglalkoznak... Veszélyezte­tik-e eme gyermekbetegségek a magyar jövőkutatást? A kérdést dr. Kovács Géza egyetemi tanár­nak, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem Népgaz­daság tervezése Tanszékén mű­ködő jövőkutató csoport vezető­jének tettük fel. — Ügy érzem, mindkét bukta­tót sikerült elkerülni. Kis „appa­rátussal" dolgozunk, hatan va­gyunk mindössze az egyetem al­kalmazásában. Igaz, ha szakembe­rekre van szükség egyes munká­hoz, szinte korlátlan a közremű­ködők száma: mivel az MTA ki­emelt tárcaszintű kutatási fő­irányaként kezelik a tudományos­technikai forradalomra való hazai felkészülést, és ennek egyik té­maköre éppen a nagy távlatú komplex jövőkutatás, ml koordi­náljuk az összes, ilyen jellegű te­vékenységet. A Budapesti Mű­Szaki Egyetem filozófusai, az Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársai, a debreceni egyetem közgazdászai, mérnökök, gyakor­latban dolgozó szakemberek, ma­tematikusok, a budapesti orvos­tudományi egyetem kutatói, sze­gedi és pécsi egyetemi kutatók is részt vesznek a munkában. Gyakran doktorjelöltek, vagy kandidátusi értekezésre készülők dolgoznak a csoport keretében, és előbb-utóbb „doktor jövőkutatók" is kikerülnek innen. És ez így a jó, hiszen a fiatalok gyakorlatilag saját jövőjüket kutatják, maguk lesznek a vizsgált terület megal­kotói. A terminológiai vitákon pedig, hogy a másik buktatóról is essék szó, túl vagyunk, ameny­nylben már elkészült, és az Aka­démia kiadásában megjelent a jövőkutatás fogalomtára. Erre mindenképpen szükség volt, el­végre a pedagógusok, orvosok, matematikusok, mérnökök, filo­zófusok, közgazdászok, szocioló­gusok a legkülönbözőbb szakte­rületekről jöttek hozzánk, és magukkal hozták sajátos, eseten­ként egymástól is eltéró fogalom­rendszerüket, amelyet egységesí­teni kellett — Elhangzott egy meghatáro­zás: doktor jövőkutató. Nem len­ne helyesebb doktor futurológust mondani ? — Ez attól függ.;; A jövőku­tatás tulajdonképpen két terület­re oszlik. Az egyik: a jövőkép­alkotás, a másik a prognóziské­szítés. És a futurológia tulajdon­képpen csak az első' ágazattal ro­konítható. A jövőképalkotás fel­adata: immár a XXI. századra megrajzolni a várható változá­sok hatásait. Ehhez több gondol­kodási szabadság és fantázia szükséges, mint a konkrét ága­zatokhoz és időszakokhoz kapcso­lódó prognózis készítéséhez. Az utóbbi tulajdonképpen a már el­ért eredményekhez való „vissza­hasonlitás". Például az oktatási prognózisok elkerülhetetlenül hosszú távra készülnek. Torsten . Hűsen svéd kutató mondta erről: a tanárképzésben századunk hat­vanas éveiben hozott intézkedé­sek egészen a jövő század köze­péig hatnak ki. És ez így van, hi­szen a ma iskolásai lényegében már a XXI. század munkavál­• laloi. — Jelenleg milyen témákon dolgoznak? — A hazai jövőkép felvázolá­sának első lépéseit az 1970-es évek elején már megtettük. „Ma­gyarország az ezredfordulón" té­makörű munkánk könyv és cik­kek alakjában meg is jelent Eb­ben nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, és munkastrukturálls összefüggéseket is vizsgáltunk. Most e jövőkép továbbfejlesztése, illetve részbeni újravizsgálata fo­lyik, hiszen a világgazdasági fej­lődés egy sor olyan gazdasági alaptényezőt megváltoztatott, amelyből kiindulva a 2000. év előrejelzésének irányait megad­tuk. Továbbfejleszteni pedig azért kell, mert lassan már a tervezők tartanak 1990-nél, vagy éppen kétezernél, és a jövőkutatónak a gazdasági tervezőnél mindig egy lépéssel előbbre kell járnia, ese­tünkben ez a „lépés" akár fél évszázad is lehet Természetesen ez az előbbre járás nem egy gazdasági év vagy ötéves terv aprólékos részletessé­gével történik. A jövő egyes ge­nerálóelemeit emeljük ki, azokat vizsgáljuk... Ilyen például a tudomány, az oktatás, a közleke­dés, a vízhelyzet „előrelátása", mindeme témakörökből már jó néhány tanulmány látott napvi­lágot. Ami a lényeg: elismerték a jövőkutatást tudományágnak, annyira, hogy már egyetemi ok­tatási anyag is, 25—30 fiatal már „pályára állt". — A sci-fi-vel milyen a kap­csolatuk? — Röviden: jó. Ugyanis a fan­tasztikus írók egyes ötleteit, elő­relátásait munkánk során, mint ötletet, fel tudjuk használni, első­sorban jövőképalkotásnál. Ezért figyelemmel kísérjük a sci-fi mű­fajt, és amit lehet, hasznosítunk belőle. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN V an-e a versnek, • szimfó­niának, a tájképnek értel­me? Elég ostoba kérdés­nek látszik. Hasonlóan ostoba, de igen gyakori kérdés: van-e a tu­dományos-fantasztikus irodalom­nak értelme? Ezt a kérdést főleg olyan olvasók teszik fel, akik ré­ges-régen olvastak néhány, több­nyire rossz vagy igen gyenge if­júsági sci-fit, s most elég bátor­nak érzik magukat, hogy egy egész műfajt, egy egész irodalmi szemléletet és módszert kérdőre, sőt, kétségbe vonjanak. Mert a science fiction irodalmi műfaj, szemlélet és módszer egy­szersmind. És mint minden iro­dalmi műfaj a világon, állandó változásokból, irányzatokból, di­vatokból áll össze, s akárcsak az irodalom bármely másik műfaja, körülbelül nyolcvan-küencven százaléka egyszeri elolvasásra és csöndes elfeledésre van ítélve. Azonban a sci-fl fennmaradó tíz­húsz százaléka marnndadó érték, s remekműként tartja számon sz utókor. A sci-ff az ember és a kozmosz viszonyával foglalkozik, bonyolult és ellentmondásos, d'e technikailag egyre jobban fejlődő korunkban, különböző hipotézise­ket modellez a jövőben, jókat és rosszakat. A tizenkilencedik századtól kezdve beszélhetünk tudomá­nyos-fantasztikus irodalomról, amióta a természettudományos szemlélet valóban áthatja az emberiség gondolkodását. Ugyan­akkor a műfajra mélységesen jel­lemző az is, hogy a tizenkilence­riik század elején, a romantika fénykorában érte el első sikereit, ezért a legtöbb sci-fi mű hagyo­mányosan cselekményes és ro­mantikus történeteket dolgoz fel. Mary Shelley Frankensteln-jét szokták az első tudományos-fan­tasztikus műként feltüntetni (1818), amely rémregény formájá­ban nemcsak a sci-fi egyik ked­velt alaptípusát adja, hanem azt is bizonyítja, hogy a sci-fi kez­dettől fogva nemcsak közvetít tudomány és irodalom között, ha­nem figyelmeztet a tudomány fe­lelősségére is, sőt egyes esetek­ben kifejezetten tudományellenes. Való igaz, hogy a jó tudományos­fantasztikus irodalom a legrit­kább esetben tudományos, leg­feljebb kiindulási ötleteit, hely­zeteit kölcsönzi a tudománytól, ezért helytelen is ifjúsági vagy ismeretterjesztő műfajként kezel­ni, bár valóban vannak ilyen — többnyire irodalmilag gyengébb — kísérletei. A sci-fi művek dön­tő többsége valamilyen közeli vagy távoli, de mindenképpen el­képzelt jövőben játszódik, ahová vagy kivetíti az író véleményét a jelenről, vagy megpróbál jelezni bizonyos — gyakran igen valószí­nűtlen — lehetőségeket. Valóság­feletti, elképzelt, tökéletesen sza­badon kezelhető „valósággal" dolgozik, akár a mese és a mí­tosz, amelyhez egyébként szoros rokonság fűzi a fantasztikus iro­dalmat. Az elképzelt jövőben (vagy múltban) játszódó történet voltaképpen mindig utópia is, vagy éppen antiutópia: az író akarva-akaratlanul el kell, hogy képzeljen egy, a maitól lényege­sen különböző emberi (vagy nem emberi) társadalmat, amely lehet a miénknél sokkal jobb, vagy sokkal iszonyatosabb. A technológiai és a társadalmi alaptémájú sci-fl közötti küzde­lem napjainkban is tart, már leg­nagyobb klasszikusai, így Verne és Wells között is ezen az alapqn húzható meg leginkább a határ­vonal. Verne művei — kora szint­en — tudományosabbak, míg Wells művei fantasztikusabbak, de — irodalmi értékeik miatt — jó­val maradandóbbak is. A mi Jó­kaink ebben a küzdelemben köz­bülső helyet foglal el — bár ér­dekelték kora természettudomá­nyos eredményei is, nem kevésbé vonzották a jövő társadalmi-poli­tikai kérdései, ahogyan ezt A jö­vő század regényében látjuk. A science fiction újabb történe­tének talán legfontosabb állomá­sa a harmincas-negyvenes évek Amerikája, 1928-ban indult meg az Amazing Storles című sci-fi folyóirat, amelyet hamarosan a rossz papíron, de minél rikítóbb címlapokkal dicsekedő sci-fi ma­A * •• rr JOVO filmen E gy meglehetősen kényel­metlen bárkaszerűségben foglalnak az első kozmikus utazás résztvevői helyet... Így kezdődik Georges Mélis 1901-ben forgatott „Utazás a Holdba" cí­mű filmje, amely tulajdonképpen a téma első filmbeli megközelíté­se, és amely egyben a tudomá­nyos-fantasztikus, a sclence-fic­tion első filmbeli jelentkezése. A sci-fi, tulajdonképpen egyszerre született meg a mozival. Mélis nehézkes és ma már mosolyogta­tó alkotmánya egyre sűrűbben szállt fel a mozik vásznán, egyre nagyobb közönség előtt.. A jövő kifürkészése, újabb és újabb ci­vilizációk megismerése mindenki számára titkokat rejteget. És a filmesek vonzódnak a titkokhoz. A legnagyobb változást az em­ber Holdra szállása jelentette. Az utóbbi évek csillagászati, űrkuta­tási eseményei érzékenyen érin­tették a filmművészeletlemon­dott az eddig használatos festői rakétákról, a tündérmesékbe illő űrkosztümökről és űrutasokról. A hetvenes évek sci-fi filmjei a külsőségek mögött, a jelen kér­déseire keresnek feleletet. A ka­pitalista társadalom, amely a legtöbb ilyen filmet készíti, első­sorban a rémségeket tárja fel, meglehetősen sötét színekkel fest­ve az emberiség sorsát az elkö­vetkezendő évszázadokban. A környezetszennyeződés, a túlné­pesség, az ökológiai egyensúly megbontása, az elhatalmasodó erőszak, a közlés hiánya — íme néhány probléma, amely a leg­újabb sci-fi filmek középpontjá­ban áll. Stanley Kubrick „2001 Ürodisszea" című filmje, amelyet Magyarországon is be fognak mu­tatni. az első olyan alkotás, amely a felépítés harmóniájával, filozó­fiájával figyelmet érdemel. Ez a nagy film — amely a moszkvai fesztiválon díjat is szerzett, né­hány évvel korábban — jó né­hány filmparabola nyitánya is. A következők közé tartozik Richárd Fleischer „Zöld nap" című alko­tása, Mickhael Critcheon „West World", vagy John Boorman „Zardoz", vagy Norman Jewison gazlnok egész sora követett. A műfaj ellenzői és szerelmesei en­nek a jellegzetes indulásnak kö­szönhetik legtöbb érvüket a mű­faj ellen és mellett is: így lett a tudományos-fantasztikus irodalom egyszerre tömegirodalom és intel­lektuális elitirodalom, képregény sekélyességü rémregény és filo­zófiai mélységű kísérleti regény. A magyar sci-fi elődei között ott találjuk Jókait, Babitsot, Ka­rinthy Frigyest, de Igazi fellen­dülésnek csupán a hatvanas években indult. A hetvenes évek elején már könyvsorozatok és külön antológia, a Galaktika — Kuczka Péter szerkesztésében — szolgálja a sci-fi ügyét, s megala­kul a Sci-Fi Munkabizottság az írószövetségen belül. Magyar szerzők sora — Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Mesterházi Lajos, Csernai Zoltán, Szepes Mária, Zsoldos Péter — jelentkezik új művekkel, s a televízió képernyő­jén is egyre-másra tűnnek fel — néhol vitatható színvonalú, de mindenképp érdeklődést keltő — magyar és külföldi filmek, és té­véfilmsorozatok. A magyar sci-fl elméleti műhelyei is rangos he­lyet foglalnak el a nemzetközi fórumokon, s úgy látszik, e vi­szonylag fiatal műfaj Magyaror­szágon is elfoglalja helyét, s ha jól játssza sajátos szerepét a tu­dományos-technikai forradalom korszakában, akkor eredményei­vel, kérdéseivel és vitáival az egyetemes kultúrát is gazdagítani fogja. SZENTMIHALYI SZABÓ PÉTER „Rellerball' című műve, amelyeit bolygónk nem is olyan távoli hol­napját írják le a visszafejlődés teljes részletezésével. Atombomba pusztítása után kerülnek elénk a Zardoz főszereplői, amikor már a növények és az állatok eltűntek, és a hatalmas tűzvész után néhá­nyan lézengenek csak a földön .., És, akik lézengenek, azok a leg­primitívebb életvitelhez zuhantak vissza... A „Japán elsüllyedése" című produkcióban, földrengések pusztítják el földünket, s vulká­nok, amelyek egyszerre robban­nak ki az óceánok alatt, és ke­gyetlenül égetik el az emberekét, növényeket, állatokat... Az öko­lógiai egyensúly megbomlása a „Zöld nap" cselekménye. A ter­mészeti források elapadtak, lassan eltűnik a növényi és az állati vi­lág, az emberek egyre többet éheznek, és egyre vadabbul visel­kednek ... New York túlnépese­dett lakossága az éhség elől a „Zöld nap" című mesterséges élel­miszer fogyasztásával próbál megmenekülni — mondani sa kell —, eredmény nélkül... A „RellerbaU"-ban ugyancsak pesz­szimista kép tárul elénk ... Ebben a bőséggel megáldott világban, amely vulamikor a következő év­századokban lesz földünk, a ren­dező szerint, az emberi kapcsola­tok teljesen visszafejlődnek, el­durvulnak ,.. Persze vannak olyan filmek is, amelyek nem a katasztrófán ét szemlélik világunkat. Ilyen a te­levízióban is játszott „Solaris", vagy a román Ion Popescu Gopo fantasztikus komédiája, amelyek ugyancsak a jövőről alkotott el­képzeléseket viszik a nézők elé,.. azzal a nem kis különbséggel, hogy itt még az emberek biznak egymásban, szeretik egymást, er­dők zöldellnek, folyók csörgedez­nek ... Utazni fogunk még az űrben, más bolygók élőlényeivel is találkozunk, de hazatérüiilj, és emberek maradunk a földünkön — ezt sugallják ezek az alkotá­sok. Egy kicsit azt is, hogy érde­mes a jövőben hinni, a szebb jö­vőben. És az a jó, hogy ez itt — nem pusztán fantázia NLMLAHA GYÖRGY Jacques Prévert Gépkorszak Egy férfi ír írógépén egy szerelmes levelet és a gép a címzett nő nevében és az ő mondataival válaszol neki Mennyire tökéletes is már a gép a csekkek és szerelmes levelek mosógépe És a férfi kényelmesen berendezett lakó gépében olvasó gépén elolvassa az írógép válaszát És álmodó gépében számoló gépével vásárol egy szerelem gépet És álmokat megvalósító gépében szeretkezik az írógéppel a szerelemgéppel És a gép megcsalja őt egy másik géppel egy halálra kacagó géppel. (Tamkó Sirató Károly fordítása) Mlgray Ernőd A Tau Ceti alatt Ila majd a Tau Ceti alatt Az O Tannenbaum dallamát Dudorásszák az unokák — A Földből csak ennyi maradt — S tapossák a piros havat, Várva maguk karácsonyát, Hűlt gondolataink tovább Bolyonganak a föld alatt. képei —

Next

/
Oldalképek
Tartalom