Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

5 Vasárnap, 1977. augusztus 7.' UM^iZESESAl N RS5 Egy rögeszme utóélete A

főútvonalról keskeny; egyirányú utca vezet be a lakótelepre. Az út egyik oldalán, szorosan a járda mellé húzódva, napok óta egy elromlott személyautó vesztegel. A mozgékony járművek elég jól elférnek mellette, de azért útban van. Tíz óra tájban farmotoros autóbusz érkezik. Az oldalán levő táblákról kiderül, hogy melyik vállalat tulajdona, s hogy munkásszállításra használják. A sofőr előregurul a keskeny úton, majd hátratolat. A legalkalmasabb helyet keresi. Bal felől, az építkezés után maradt egy üres térség, beljebb, az út kanyarulatánál megfelelő bejáró is van. A sofőr végül is valamilyen megfontolás alapján az autóbuszt megállítja a vesztegelő személyautó mellett. Nem tíz méterrel előbb, vagy hátrább, nem a személyautó előtt vagy mögötte, hanem pontosan mellette. A két kocsi között nincs annyi hely, hogy egy gyalogos áthaladjon. A sofőr kiszáll az üres autóbuszból, bezárja, körülnéz, majd elindul a lakótelep mögötti építkezések felé. Jó messze. Autók kanyarodnak be a főútról, de kénytelenek visszatolatni mert az egymás mellett álló autóbusztól és a személyautótól nem lehet továbbmenni. Torlódás. Dudálás. Szitkozódás. A lakótelep közúti forgalma egyirányú, másfelől nem lehet bejönni. Háromnegyed tizenkettőig megbénul a forgalom. Akkor tér vissza az autóbusz sofőrje. A bérház tízemeletes. A svájci licenc alapján gyártott új lift hetenként háromszor-négyszer elromlik, gyakran napokig rossz. Lépcsőmászás közben, az ötödik és a hatodik emelet között meséli a ház egyik lakója: — Tegnap is, megyek le a liften a földszintre, tejet akartam hozni a boltból. A liftszekrény éppen hogy megáll, az önműködő ajtó még ki se nyüik rendesen, sőt csak félig, amikor az egyik lakótárs a nyolcadik emeletről szabályosan kirántja a külső ajtót Mondom neki, hogy így nem csoda, ha állandóan rossz a lift. Rendreutasított, hogy legyek csak egészen nyugodt ő ért a lifthez, és tudja, hogy mit csinál. Azzal beszállt a liftbe, de hiába nyomkodta a gombot, nem indult eL Kiszállt,, gyanakodva nézett rám, nem értette, hogyan lehetséges, hogy én lejöttem vele, ő meg nem tud fölmenni ugyanazzal a lifttel. Megint beszállt, nyomkodta a gombot, de a lift nem indult el... Az egyik lakásban, a negyedik emelet táján esküvői vacsora van. Esetleg tivornya? Edénycsörömpölés. Éneklés. Kurjongatás. Ahogy kifér a vendégség torkán. Zeng a környék. Felrémlik az újsághír: egy szigorlatra készülő egyetemista, miután nem bírta tovább idegekkel a tanulószoba közelében dolgozó gőzkalapács rémes zaját, kirohant az építkezéshez, és a fejét ráfektette arra a cölöpre, melyet a kalapács éppen a földbe sulykolt Az egyetemistának e vakmerő, s nem éppen veszélytelen tette révén sikerült a gőzkalapácsot egy időre elnémítania . _ A barátom kihajol az ablakomon s hallgatózik. A fejét csóválja. Egy éles fejhang a „legszebb" dalokat harsogja az estébe: Akácos út, Deres már a határ, Lesz még szőlő, lágy kenyér, Találkozás egy boldog idegennel, Elvisz a gyorsvonat engemet is.... Női hangok csatlakoznak a boldog ostobaság hangerejével. Este kilenc óra van. A védekezés nyilvánvalónak látszik: egyik-másiíi televíziós készülék hangját felerősítik. Nyár van. Minden hang kitódul a hatalmas bérház U-alakú öblébe, majd összeolvadva az ablakokon át visszaáramlik a lakasba. — Erősítsük föl mi is a magnót — ajánlja a barátom. — Agresszióra agresszióval? — nézek rá korholóan. — Mások is így védekeznek. Mifelénk is így megy. — Az egyik elkezdi, a másik folytatja... — Kénytelen vagy, különben idegrohamot kapsz a másik lelkiismeretlenségétőL A láncolat végeláthatatlan. Naponta s óráról órára kell elviseLni az agressziót, vagy megküzdeni vele. A nemzetközi fórumok állandó témája az agresszió megfékezése. Alapkérdés. Naponta — reggel az újságot olvasva, rádiót hallgatva, este a tévéhíradó előtt — fontolgatás nélkül ítéljük el az agressziót, amely a különböző társadalmakban vagy társadalmakat veszélyeztet Ugyanakkor a saját magunkban szunnyadó erőszakot és gátlástalanságot gondolkodás nélkül szabadjára engedjük. Néhány héttel ezelőtt egy világfórumon is szóba került a belső agresszió alattomossága, felbecsülhetetlen veszélyessége, a mások alapvető emberi érdekeinek és jogainak legázolása; Jevgenyij Jevtusenko beszélt erről, a szófiai nemzetközi írótalálkozóról készült tévériportban. A legnagyobb emberi tettek közé sorolom a gondolat, a magasabb erkölcs, a humánum felébresztését csakhogy a hatás kulcsa nem csupán magában az írásban van, hanem az emberben, aki olvassa. Korábban volt egy rögeszmém, hogy az emberek az olvasmányok útján is megjavíthatok. Időközben már letettem erről a rögeszmémről, hiszen ott van helyétte a sokkal hatásosabb szabály, rendelet, törvény. Így is elég rosszul állunk. THIERY ARP AD i íff tfk .. BERKECZ ÉVA RAJZA Valami szépet.. M

iért nem írtok valami szépet? — Kérdezte távoli rokonom. — Hiszen annyi szép van az életben. Igaz is, miért nem írok valami szépet? Pedig éVek óta készülök rá: Egy mesét például a kisfiamnak. Még sose írtam mesét a fiaimnak, és lassan el is kések vele Kinőnek a meséből. Mesét, mondjuk a kiszabadított királylányról, a legkisebb fiúról, a fele királyságról. De fáradt voltam, nem jutottam tovább a jámbor óhajnál. Talán holnap hozzákezdek. Aztán holnap lett, és kiderült, hogy már többen telefonáltak, az egész város tudja, „odafönt áll a balhé", mert egy kommünikében elvétettem a rangsort. Ki informált, honnan vettem, milyen jogon, felelős vagyok; helyreigazítás. Védekezés, magyarázkodás, égő fülek és a betűk a papíron; „munkatársunk hibájából". A mese, a kiszabadított királylányról, a legkisebb fiúról, a fele királyságról beleveszett egy régen olvasott mesekönyvbe, semmi se maradt belőle. Ami maradt, az a szégyen volt, és sűrű, fekete méreg ömlött a papírra, mikor a tollat hozzáérintettem. Azért az elnyomott szándék előbukkant megint. Évekkel később moziból jöttünk, vad perverzitások és meztelen szadizmus után. Nem igaz — lázadt bennem a soha ki nem gondolt mesék írója — nem igaz, hogy ilyen az életünk. Valami szépet kellene adni végre az embereknek. A szerelemről például. Annyi önkielégítés, marcangolás, ferde hajlam után ki kellene találni egy szép szerelmes történetet. A szerelemben legalább — akárhogy írják belőle — maradt még szépség. Csak észre kell venni. Meg kell mutatni. Nézzétek, ez a szerelem. Egy férfi és egy nő egymásért... a világ ellen. Meg fogom írni. Még holnap ... megírom. Aztán holnap lett. Egykori tanítványom keresett meg. Valamikor mindketten azt hittük egymásról, hogy lesz belőlünk valami. Utolsó találkozásunk" idején egyetemista volt, tele népnevelő szenvedéllyel, életre szóló nagy elhatározásokkal. — Mit csinálsz? Hol vagy? Sikerült-e? F

ábry Zoltán szlovákiai magyar író, publicista, kritikus nyolcvan éve, 1897. augusztus 10-én született a Kassa melletti Stószon. Gazdálkodó családból származott, a rozsnyói gimnáziumban és a pesti egyetemen tanult. Az I. világháború idején, 1915-ben katonának hívták be, a frontszolgálat borzalmai tették a tőkés társadalom és a háború elszánt ellenségévé. 1920-ban Stószon telepedett le, s itt élt haláláig (1970. május 31.). Ady költészete, a polgári radikalizmus és háború élményei alakították Ki világnézetét. A szocialista eszmék alapján fogalmazta meg a kisebbségi magyarság feladatait, a „vox humana" megszólaltatásának „korparancsát". Első tanulmányai, kritikái a magyar, német és francia irodalommal foglalkoztak. Írásművészetére kezdetben az expresszionizmus hatott Következetes radikalizmusa és igazságkereső szenvedélye juttatta el a marxizmus elfogadásához, a kommunista párt soraiba. Irodalmi munkásságában egyre nagyobb szerepet kapott a publicisztika, a társadalmi és szociális problémák iránti érdeiuodés. Szoros kapcsolatban állt a hazai és romániai magyar irodalmi élettel, így az elsők között ismerte fel József Attila költészetének jelentőségét Irodalmi tanulmányai és kritikái egyaránt foglalkoztak klasszikus és modern magyar irodalommal, különösen Ady Endre költészetével, valamint az európai irodalom számos területével. Az elsők között népszerűsítette a szovjet irodalom eredményeit. Jelentősek a szlovák irodalmat Tanú és tanulság Fábry Zoltán tubneuma és a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokat tanulmányozó írásai is. 1933 után az európai antifasiszta irodalom legjobbjainak szenvedélyével küzdött a fasiszmus ellen; szocialista humanizmusának hangot adó publicisztikáját és irodalmi cikkeit KorpaHancs (1934), valamint Fegyver s vitéz ellen (1937) című köteteiben gyűjtötte össze. A háború alatt az antifasiszta és háborúellenes mozgalom fáradhatatlan szószólója volt, tevékenységéért 1941-ben az illavai várbörtönbe zárták. A felszabadulás után a csehszlovákiai magyarság legnagyobb tekintélye, a haladó irodalom vezető egyénisége lett. Előadásai, felolvasó útjai és írásai a szocializmus és a népek barátságának gondolata mellett, a fasizmus felélesztése ellen érvelnek. Hatalmas publicisztikai és kritikai munkásságát A gondolat igaza, A béke igaza. Hidak és árkok, Palackposta, Emberek az embertelenségben és Harmadvirágzás című kötetei gyűjtik össze. Több műve cseh fordításban is megjelent. Fábry Zoltán is egyike volt azoknak, akik következetes logikával a fasizmus föllépésének kezdete óta leplezték le a barbár demagógia hazugságait, annak kezdeti, sikeres térhódítása idején már megjosolták bukását is. Ha visszatekintünk írásai ismeretében a két világháború közti időre, megdöbbenve észleljük: íme, egy író milyen világosan magyarázta a veszélyt. S honnan volt a bölcsessége, hogy egy pillanatra se torpant meg a már próféciának beillő világos elemzések végkövetkeztetése közben? Amikor még milliók vergődtek reménytelenül. Tanulságos írások ezek — az 1933. és 1939. között írottakra (Korparancs, Fegyver s vitéz ellen) gondolunk elsősorban —, mert az idő az író minden állítását igazolta. S máig sugallják ezek az írások, hogy a fasizmus, mint eszme, nem egy korhoz, egy időszakhoz kötött, véletlen tévedés volt — és éppen ezért aktuálisak Fábry munkái ma is —, hanem az emberi társadalom beteg és igazságtalan rendszerének logikus következménye, a hazugság kendózése egy másik hazugsággal. Megdöbbentő valóban, milyen előrelátással leplezte le már 1933—1934-ben az egész hitleri fajelméletet és a belőle következő embertelenséget. Fegyvere egyedül — a vox humana —, hogy megint csak sokszor használt, kedvelt kifejezésével éljünk — ezzel érvényesítette gondolata igazát. Vallja: „Az író hivatása küldetés a tömegek jobb életéért folyó harcban." A PalacfcposÉában írja: „Tanú akartam lenni és tanulság. Kortan és írói példa ... Ember emlékezz és tanulj az embertelenség visszhangtalan napjaiból!" DR. FÜR ÍSTVAJM Nem csinál semmit A kBapontban van. Nem sikerült De egészen jól keres. Sehol ennyit nem fizetnének. — De hát ezt akartad? Nem ezt akarta. Kiemelték' Három évvel ezelőtt Aztán ott rs^sdt. — Hivatalnok lettél? Olyasmi. Kitűnő kávét főz. Ha egyszer arra járok, föltétlenül kóstoljam meg. — Látom, gyűrűd is van. Igen, férjhez ment És kell a pénz. Nagyon kell a pénz. Ha jól összehúzzák magukat öt év alatt meglesz a társasház beugrója. A férje mellékállást vállalt esténként fusizik... ö pedig nem hízik el. Ha az ember sovány koszton van, az ülőmunka sem hizlal annyira. Valami szép történetet a szere* lemről. Egy férfi és egy nő egymásért... A világ ellen? Egy férfi és egy nő a lakásért... Egymás ellen. Az a szép, ez meg az igaz. És nincs bennem elég önfegyelem, hogy a szép kedvéért az igazról lemondjak. És mégis... Újra meg újra. Valami szépet kéne írni végre. Egy szép, nagy nekiíeszülés történetet például. Az ember elhatároz valamit, vállal egy ügyet és végigviszi. Beleöregszik, belefárad, de győz. És az öregséget meg a fáradtságot is csak a győzelem után veszi észre. Igen, vannak ilyen emberek. ,Hát miért nem írunk róluk? Holnap megkeresem őket. Aztán holnap lett A vendéglői asztalok között fél részegen kódorgott régi ismerősöm. Egy botló lépésnél a székembe kapaszkodott Fordultam, hogy rendre utasítsam. — Te vagy az? — örültem a találkozásnak. — Régen láttalak. — Hát most láthatsz — a részegek bamba arckifejezésével nevetett rám. — Nem vagyok valami fényes látvány. — Névnap, vagy prémium? — Egyik se. Ünnepelem a leváltásomat Leültettem. — Hogy történt? — Egyszerűen. Behívtak éskA3 zölték, hogy le vagyok váltva. — így? — Így. — Indoklás? — Semmi. — Hát akkor? — Mit akkor? ők csináltak fejest belőlem, most ők csináltak beosztottat — És te mit mondtál? — Semmit. — Szó nélkül tudomásul vetted? — Én ilyenkor nem tudok be. szélni. — Az lehetetlen. Az ember kiabál, ha rálépnek a lábara. — Én kiabálok. — Nem tiltakoztál? Nem követeltél fegyelmi vizsgálatot? — Nem is tudom. Olyan zavart voltam. Aztán egy-kettőre kívül kerültem az ajtón. — És ott maradtál a cégnél? — Persze. Hova menjek? — Hisz folyton dicsértek. Azt mondták, remek munkaerő vagy. Szorgalmas, megbízható... — Most van jobb. Semmi közöm nem volt a dolgához. Mégis győzködni próbál(Folytatás a 6. oldalon.)