Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

I Szerda, 1977. augusxtus 24: A szovjet nép jóváhagyta A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1977. május 27-i ülésén törvényerejű rendeletet, hozott arról, hogy országos vitára bocsátja a Szovjetunió új alkotmánytervezetét. Ugyanakkor jóváhagyta a Szovjetunió új állami himnuszának szövegét és zenéjét. A szovjej; alkotmánytervezet a szovjet emberek figyelmének középpontjában áll. Októberben tartják a Legfelsőbb Tanáés soron következő ülésszakát, amikor az alkotmánytervezetet a megfelelő módosítások után jóváhagyják. Az új alkotmány elfogadása nemcsak a szovjet nép nagy Jelentőségű történelmi dátuma lesz, de hatalmas jelentőségű nemzetközi esemény is. Az egész országban folyó gyűléseken a szovjet emberek büszkén sorolják a jelenleg érvényben levő, 19.'JH-ban elfogadott alkotmány óta eltelt 40 év sikereit. Az új alkotmány tükrözi a szovjet társadalomnak az utóbbi évtizedekben bekövetkező változásait, továbbfejleszti 4 szocialista demokráciát. Tokéletesebbé váltak a szovjet állampolgárok jogait megfogalmazó részek. Ilyen a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a társadalombiztosításhoz, a művelődéshez, a kulturális eredmények élvezéséhez, a szólásszabadsághoz, a lelkiismereti szabadsaghoz, a tudományos-műszaki és művészi alkotó munkához való jog. Az állampolgárok jogai tartalmasabbak és mélyebbek, a mögöttük álló anyagi biztosítékok teljesebbek és nagyobb súlyúak lettek. A szovjet emberek az alkotmánytervezetben a párt és a kormány meggyőző gondoskodását látják, szocialista hazájuk felvirágzását, az állampolgárok alkotóérej Inek fejlesztése és felhasználása, a személyiség harmonikus fejlesztése érdekében. (APN — KS) Testvéri szolidaritás Pravda cikk a Krím félszigeti találkozókról # Moszkva (MTI) A Pravda keddi vezércikkében a kommunista testvérpártok vezetőinek Krím-félszigeti találkozóit kommentálva, egyebek mellett a következőket írja: . Az SZKP XXV. kongreszszusán 1 elvetett időszerű kérdések között fontos helyet foglal el a testvéri szocialista országok barátságának és együttműködésének további elmélyítése. A szocialista országok közötti új típusú kapcsolatok kialakítása és fejlesztése, az öszszeegyeztetett nemzetközi politika szilárdítja a szocialista közösség hatalmát, szilárdítja a békét és előmozdítja a társadalmi fejlődést — írja az SZKP központi sajtóorgánuma, majd így folytatja: ; A szocialista országok barutsága és összeforrottsága szakadatlan erősítésének eRyik igen eredményes formájává váltak a testvérpárlok és a testvéri államok vezetőinek rendszeres kétoldalú és többoldalú találkozói. A Krím félszigeti találkozókon megállapodások születtek a szocialista együttműködés további fejlesztéséről, a pártközi és az államközi kapcsolatok további elmélyítéséről, valamint a társadalmi szervezetek kapcsolatainak és a kulturális cserének kiszélesítéséről. A Krím félszigeti találkozókon foglalkoztak a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáival is. Ebben a kérdésben szintén megnyilvánult a testvérpártok vezetőinek közös állásfoglalása. Ezek a baráti találkozók magukra vonták a közvélemény figyelmét, tág teret kaptak a világsajtóban. A Szovjetunióban — egyöntetűen támogatva az SZKP lenini bel- és külpolitikáját — melegen helyeslik a Krímfélszlgeti találkozók eredményeit. Ezek az eredmények előmozdítják a szocialista közösség hatalmának további erősödését, növelik a testvérpártok lehetőségeit, hogy a nemzetközi helyzet alakulását a béke. a biztonság és a társadalmi fejlődés irányába befolyásolják. ÜNNEPSÉGEK KOMANIABAN Kedden Bukarestben, s az ország más városaiban és falvaiban felvonulással emlékeztek meg a fasizmus alóli felszabadulás 33. évfordulójáról. A bukaresti felvonulás résztvevőit — a párt. az ifjúsági szövetség és az úttörőszervezetek képviselőit, valamint a kerületek és a gyárak dolgozóit Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára, a köztársaság elnöké, Manea Manescu kormányfő, a párt és a kormány számos tagja •üdvözölte. SALT-TARGYALAS GENFBEN A genfi leszerelési bizottság kedden tartotta 764. plenáris tanácskozását. Ezúttal a perui küldött elnökletével megbeszélést . folytattak a vegyi fegyverek betiltásának kérdéséről, valamint az új típusú tömegpusztító fegyverek tilalmáról. NETO HAVANNÁBAN Agoslinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke kedden magánjellegű baráti látogatásra Havannába érkezett. Az afrikai államfőt Fidel Castro, az Államtanács elnöke fogadta. Egy torol Kommentár Dr. Kurt Waldheim a nigériai fővárosban megnyitotta az apartheidellenes konferenciát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Afrikai Egységszervezet védnöksége alatt rendeztek meg — így hangzik az egyik hír. A másik: az olasz fővárosban kedden este nagygyűlést tartottak, amelyen világnézetre és pártállásra való tekintet nélkül hatalmas tömegek vettek részt, és amelyen beszédet mondott az örök város kommunista listán megválasztott polgármestere, Argan professzor is. A nagygyűlés egyetlen napirendje: tiltakozás Kappler SS-hóhér megszöktetése ellen. A két hir az első, felületes pillantásra talán nem ls kapcsolódik össze az ember tudatában, már csak a színhelyek távolsága miatt sem. Hiszen az egyik eseményre Afrikában került sor, a másikra Európában. Pedig a két hírnek rengeteg köze van egymáshoz. Lagosban a Dél-afrikai Köztársaság rezsimje a vádlott, Rómában pedig azoknak « gyülekezete, akik lehetővé tették Kappler szökését — az a két jelenség azonban, ami ellen Nigéria és Itália fővárosában ugyanazon a napon tiltakoznak, egy tőről fakad. A náci harmadik birodalom hivatalos ideológiájának — és ebből következő véres gyakorlatának — pillére a fajok „kategorizálása", „alsóbb- es felsőbbrendű fa'jok" megkülönböztetése volt — és ugyanez, pontosan és kísértetiesen ugyanez a délafrikai „afrikáner" kisebbség alapállása is. Az apartheid szó elkülönítést, faji megkülönböztetést jelent. A történelem — sajnos, a közelmúlt és a jelenlegi események krónikája is — arra tanít bennünket, hogy a fajok közti egyenlőtlenség hirdetői sosem álltak meg az elméletnél, mindig megpróbálták tanaikat rémtettek sorával gyakorlattá tenni. Ennek a jegyében gyilkolt Kappler, és ennek a jegyében tűnnek el a boss börtöneiben a legjobb délafrikai hazafiak. A lagosi tanácskozás és a római tüntetés híre csak véletlen Időbeli egybeesés, de ezúttal a véletlennek is megvan a maga kristálytiszta logikája... Harmat Endre Kirándulási jegyzetek 1 Itthonról beszél, aki külföldről szól. Aki nagy útra megy, haza gondol. Lat, valamit, hazaihoz hasonlítja. Nálunk ez jobb — örül, ha ezt mondhatja. Jó lenne nálunk is így — ez van a szava mögött, ha szépet lát vagy jót. Néha türelmetlenebb fejében gondolat: ezt azért mi is csinálhatnánk legalább ennyire. Külföldön jártam, haza gondoltam. Jól be van sózva az embofiség. Az jut eszembe, hogy öregapáinR legénykorában, amikor kosztot-kvúrtélyt, a császár adott, és minden szép kilátó magaslatot parancsszóra meg kellett mászniuk, nem lódultak neki annyian uz útnak, ahányan most elporoznak Doberdo alatt. A közutak rádióbéli „vízállásjelentése" a tanú rá — ha valaki maga nem látná —, hogy özönJünk itthon mi, magyarok is, ha ránk jön a hétvége, sokszor gyorsabban, mint kéne, hebehurgyábban néha, de ha valamelyik út víznek fut — most éppen a tenger felé —, a gyöngébben olajozott, jámborabb elme elkezd megállni: van ennyi autó a világon? És ennek mindnek itt van dolga? Vackolódáskor sajnálgattak autós barátaim. Ilyeneket mondtak: szegény gyerek, legalább egy Trabantot vettél volna! Ha kocsival mész, ott állsz meg, ahol akarsz. Nem fogott rajtam a sajnálat, mert kocsim ettől még nem lett, de a megálláshoz nem is kellene nekem autó. Ha szépet látok, mindig megállnák. Legszívesebben gyalog mennék, akkor még többet állhatnék. Ilyen filozófiákkal meg lehet spórolni a kocsi árát, be lehet fizetni belőle, ami marad. t egy IBUSZ-buszra. Nézem az agyonmotorizált emberiséget a nagy busz farából, és visszasajnálom itthoni barátaimat: szegény gyerekek, ezek sehol sem állnak meg! Itt is szép, ott is szép, ez a világ elképzelhető legszebb Földje, és csak rohanunk? Nem a vidéket nézi egyik sem, az előtte járó hátsó lámpájára ragad a szeme, és azért villog egész nap, miként tudná megelőzni. Már teljes két perce ugyanazt a kocsit látja maga előtt, unja. Tisztelettel bocsánatot kérek minden ismerős és ismeretlen autóstól, de az idevetődött gyerekek, akik a valóságos élet valóságos összefüggéseit a televíziótól tanulják, és akik mindenkinek integetnek a busz ablakából, flúgos futamnak kezdik nevezni a füstös áradatot. Természetesen benne vagyunk Az autók mi is, negyven jámbor utas. Első napi nekifutás: 650 kilométer. Zágráb? Átverekedjük magunkat a szélén. Milyen lehet belül, nem tudjuk. Ljubljana? Még annyit se látunk belőle az első nekifutásra. Látjuk viszont, hogy az autós hadak ütjává vált országutak mellett csöndes a tá.i, és nagyon szép. Fotósoklói veszem a szót, amikor azt mondom, tájképre van érzékenyítve a turista, keresi, fölfogja és megőrzi a szépet. Nagykanizsáig még' alszunk egyet a buszban, hogy annál jobb legyen a feloldóképességünk odakint. Minden hegycsúcson van egy templomccska. Hadjárta időben toronyról toronyra kongatták át a hírt, hogy jön a veszedelem. Most acéltornyok ls állnak mellettük, kézről kézre adván a képet Igen sokat áldozhat . Jugoszlávia arra, hogy a televízió a hegyek közé szorult kis házakba is üzenetet vihessen. Gyermekeim a sztrádavárók és a sztrádaimádók szektájához csatlakoznak, örülnek tehát a vágtának. Rugalmas az új nemzedék, ahhoz idomul, ami van. Volt idő, amikor én is arra vágytam, jó lenne bejárni 0 földel, most szívesen módosítok: szeretném meglátni, jól megnézni a földet A sztráda nem erre való. Látni azért így is lehet valamit a buszból, van időnk bámészkodni. Épül a világ! Szépen épül. Ennyi új ház. Mennyi rossz lehetett még nemrég? Szépek az új házak, futtában úgy látszik, szebbek jóval, mint nálunk. A családi házak is emeletesek1, majdnem mind, némelyik kétszeresen is az. (Az olasz tanyák is.) Jó módot jelent a szép ház, vagy csak természetes szükségletet? Reggel hatkor indultunk' Pestről, és alkonyodik már, a nyugvó napot nem. csak sápadt fényét lathatjuk. amikor Trieszt alatt végre a tenger mutatja magát messziről Koperban ömlik r-nk' A zajos logadtatás. Akkora vihart rittyent i-ánk az Adria, amilyet egyszer láttam csak akkor is a kék 6zinü tengernél. Szállásunk természetesen van, vízre néz az ablaka. Akkora ajándék ez. ki se lehet tatán fizetni. Elsiettük a lelkendezést, mert autóút szorult a tenger és a szálló közé. Elmaradt tehát a '-Niger mormolása, lesz helyette motorok éjjeli és nappali bőgetése. A szerencsésebbeknek másfelé néz az ablaka, az ő fülükbe a gépesített zenekar recsegteti a ricsajt. Ebből aztán megtudjuk, hogy inai, modern világban élünk. Eddig az esők hasznát úgy mértem csak', jót tesz a búzának vagy elveri a gyümölcsöt, most át kell váltanom: ez a töméntelen sok ember elindul pihenni. rááldozza idejét-'degét;. autóját, benzinét és nyugalmát, rájön az eső. kiönti a kempingből, mintha ürge lenne. Mind hiába volt Elemi kár, valóságos istencsapás. Vesztett csaták a hét végén. Nem mondhatom, hogy sokat aludtam, de arra ébredtem egyszer, hogy csönd van. Kiáradt a tenger? Elsüllyedt az út? Ennyire azért nem átkoztam az autókat! Annyian voltak éjfél után kettőkor, mozdulni se tudtak. Előbb-utóbb a gázkitörés is eloltja önmagát. Ne vegye tőlem senlci rossznéven, de kettőtől hatig olyan nyugodtan aludtam, mint itthon. És folytattam naopal a parton, a tenger szintje fölött húsz centivel. Horváth Dezső Katasztrofális időjárás Lengyelországban # Varsó (MTI) Lengyelországban egyre nagyobb gondot jelentenek a szűnni nem akaró esőzések, amelyek elsősorban az ország középső és keleti részét sújtják'. Árvízriadó van érvényben az ország négy vajdaságában és három vajdaság egy részében, készültséget rendeltek el végig az Odera mentén. A meteorológiai előrejelzések szerint várhatólag tovább tart a katasztrofális időjárás Ezért a lengyel kormány elnöksége a betakarítási munkálatok meggyorsítását elősegítő intézkedések mellett felhívta a mezőgazdasági dolgozókat — ne várjanak az idő teljes kitisztulására, hanem minden lehetőséget vegyenek igénybe, és az esők közti rövid szüneteket is próbáljak kihasználni a munkák elvégzésére. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 73. Ez mind lehet szép, és Igaz ls, de közben a halat már legyűrtem, s most a füge volt soron. Ragacsos és szutykos volt a lúlérettségtől, s olyan édes, hogy a fogam belesajdult. De Niccolónak be nem állt n szája, egyre okoskodott, s megkért, hogy hozzá forduljak tanácsért, ha áthajókázom Szicíliába, ő Girgentiben született, a leggörögebb városban, de jól ismeri Slracusát és a tündéri Palerinót is, ahol szétbonthatatlanul összeötvöződött az arab, görög és a germán világ. — No még ezt — biztatott, mikor már a hányinger kerülgetett, s bár igen megkedveltem őt rövid salernói tartózkodásom alatt, az almából szerényen már csak egypt eltem, s a többit az éjjeliszekrényemre helyeztem, mondván, hogy gondolnom Kell a holnapra is. De ő erősködött, hogy holnap akár egy szekérrel ls hoz, csak ne takarékoskodjam, az olasz vendégszerető nép, és szomorú lenne, ha Salemóban éheznem kellene. Nagy vívódással, szabódással megettem még három almát, aztan azt mondtam, hogy nem kedvelem ezt a gyümölcsöt, ezt ne is hozzon, mert odahaza Magyarországon is éppen csak almát • nem szoktam fogyasztani. Tudom, ez durvaság volt részemről, de akkor mar attól kellett tartanom, hogy az éhhalál átcsap a túlláplálkozás következtében beálló halálnemmé. Védekeznem kellett. S hogy jóvá tegyem almai lázadásomat, megdicsértem előrehaladását a filozófiában, s ölelgetve tuszkoltam ki a szobából. Félig ájultan roskadtam az ágyra, és elhatároztam, hogy többé nem nyitok ajtót, mert ebbe belepusztulok. Talán egy órácskát pihegtem, szuszogtam ott, s nyomkolásztam a gyomromat, hogy buzgóbb munkára serkentsem, amikor, mintha valami sugallat figyelmeztetett volna, felkepeszkedtem, s a balkonhoz léplem. A legnagyobb megrökönyödésemre, s egyben határtalan örömömre Elena sétálgatott az úton, ki tudja, mióta, mert mihelyt kiálltam a balkonra, felpillantott és Integetett. Az ő megjelenése enyhítette gyomorbeli feszültségemet, s miután megkérdeztem tőle, hogy lemehetek-e, kaptam magam, s agyonterhelt gyomrommal lesiettem hozzá. — O, signorínu — hebegtem —. maga a legkedvesebb nő, akit valaha ismertem ... Elena elpirult, s minden kertelés nélkül ezt válaszolta: — Szeretem magát, Carlo, s minden ezért' van. A verőfény, s a nyilvános tengerpart nem volt alkalmas arra, hogy egy ilyen közvetlen vallomást ne szavakkal honoráljak, ezért kénytelen voltam tovább beszélni. — Felőlem is biztos lehet, de én idegen vagyok ... Ml lesz velünk? — Éppen ezért érdekel... Mindig a magas, szőke férfi volt az álmom... Maga úgy Jött ide, mint egy álomlovag. Ez a minőség feszélyezett, s próbáltam elütni öngúnnyal, tréfálkozással, de Elena nem hagyta magát. — Éppen ilyennek képzeltem el az illetőt... S mikor megláttam magát a tengerparton, úgy éreztem, hogy nem szabad törődnöm a többiek véleményével... Különben maga Giovannának is nagyon tetszik.., — Ki az? — Az a cselédlány, aki elvitte magához a makarónit. — Ó szerénykedtem zavartan, s próbáltam visszaidézni a leányzót, aki egyáltalán nem hatott már lányosan, bár karcsú volt, de arca már erősen ráncosodott. — Igazán örijlöjt. — Ezt csak azért mondtam, mert olyan régen szolgál nálunk. — De magának van vőlegénye — vágtam kl a döntő érvet, mert kezdettől fogva ez nyugtalanított — 0 milyen? — Olyanféle, mint Niccolo, a szicíliai — biggyesztette száját Elena. — Zörnók, alacsony és fekete. Mindennek a* ellenkezője, amit é-\ szeretek... Ö, Carlo, legyen erős, és tartson ku mellettem... — Elena — rebegtem én —, rajtam semmi sem fog múlni. (Folytatjuk..) *