Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

I Szerda, 1977. augusxtus 24: A szovjet nép jóváhagyta A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége 1977. május 27-i ülésén törvény­erejű rendeletet, hozott arról, hogy orszá­gos vitára bocsátja a Szovjetunió új al­kotmánytervezetét. Ugyanakkor jóváhagy­ta a Szovjetunió új állami himnuszának szövegét és zenéjét. A szovjej; alkotmánytervezet a szovjet emberek figyelmének középpontjában áll. Októberben tartják a Legfelsőbb Tanáés soron következő ülésszakát, amikor az al­kotmánytervezetet a megfelelő módosítá­sok után jóváhagyják. Az új alkotmány elfogadása nemcsak a szovjet nép nagy Jelentőségű történelmi dátuma lesz, de hatalmas jelentőségű nemzetközi esemény is. Az egész országban folyó gyűléseken a szovjet emberek büszkén sorolják a je­lenleg érvényben levő, 19.'JH-ban elfogadott alkotmány óta eltelt 40 év sikereit. Az új alkotmány tükrözi a szovjet tár­sadalomnak az utóbbi évtizedekben be­következő változásait, továbbfejleszti 4 szocialista demokráciát. Tokéletesebbé váltak a szovjet állampolgárok jogait megfogalmazó részek. Ilyen a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a társadalombiztosításhoz, a művelődéshez, a kulturális eredmények élvezéséhez, a szólásszabadsághoz, a lelkiismereti szabad­saghoz, a tudományos-műszaki és művészi alkotó munkához való jog. Az állampolgá­rok jogai tartalmasabbak és mélyebbek, a mögöttük álló anyagi biztosítékok telje­sebbek és nagyobb súlyúak lettek. A szovjet emberek az alkotmányterve­zetben a párt és a kormány meggyőző gondoskodását látják, szocialista hazájuk felvirágzását, az állampolgárok alkotóére­j Inek fejlesztése és felhasználása, a sze­mélyiség harmonikus fejlesztése érdeké­ben. (APN — KS) Testvéri szolidaritás Pravda cikk a Krím félszigeti találkozókról # Moszkva (MTI) A Pravda keddi vezér­cikkében a kommunista testvérpártok vezetőinek Krím-félszigeti találkozóit kommentálva, egyebek mel­lett a következőket írja: . Az SZKP XXV. kongresz­szusán 1 elvetett időszerű kérdések között fontos he­lyet foglal el a testvéri szo­cialista országok barátságá­nak és együttműködésének további elmélyítése. A szo­cialista országok közötti új típusú kapcsolatok kiala­kítása és fejlesztése, az ösz­szeegyeztetett nemzetközi po­litika szilárdítja a szocialista közösség hatalmát, szilár­dítja a békét és előmozdítja a társadalmi fejlődést — ír­ja az SZKP központi sajtó­orgánuma, majd így foly­tatja: ; A szocialista országok ba­rutsága és összeforrottsága szakadatlan erősítésének eRyik igen eredményes for­májává váltak a testvérpár­lok és a testvéri államok vezetőinek rendszeres kétol­dalú és többoldalú találko­zói. A Krím félszigeti talál­kozókon megállapodások születtek a szocialista együtt­működés további fejleszté­séről, a pártközi és az ál­lamközi kapcsolatok továb­bi elmélyítéséről, valamint a társadalmi szervezetek kapcsolatainak és a kultu­rális cserének kiszélesítésé­ről. A Krím félszigeti találkozó­kon foglalkoztak a nemzet­közi kommunista mozgalom időszerű problémáival is. Ebben a kérdésben szintén megnyilvánult a testvérpár­tok vezetőinek közös állás­foglalása. Ezek a baráti találkozók magukra vonták a közvé­lemény figyelmét, tág teret kaptak a világsajtóban. A Szovjetunióban — egyönte­tűen támogatva az SZKP le­nini bel- és külpolitikáját — melegen helyeslik a Krím­félszlgeti találkozók ered­ményeit. Ezek az eredmé­nyek előmozdítják a szocia­lista közösség hatalmának további erősödését, növelik a testvérpártok lehetőségeit, hogy a nemzetközi helyzet alakulását a béke. a bizton­ság és a társadalmi fejlő­dés irányába befolyásol­ják. ÜNNEPSÉGEK KOMANIABAN Kedden Bukarestben, s az ország más városaiban és falvaiban felvonulással em­lékeztek meg a fasizmus alóli felszabadulás 33. év­fordulójáról. A bukaresti felvonulás résztvevőit — a párt. az ifjúsági szövetség és az úttörőszervezetek kép­viselőit, valamint a kerületek és a gyárak dolgozóit Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára, a köztársaság elnöké, Manea Manescu kormányfő, a párt és a kormány számos tagja •üdvözölte. SALT-TARGYALAS GENFBEN A genfi leszerelési bizott­ság kedden tartotta 764. ple­náris tanácskozását. Ezúttal a perui küldött elnökletével megbeszélést . folytattak a vegyi fegyverek betiltásának kérdéséről, valamint az új típusú tömegpusztító fegyve­rek tilalmáról. NETO HAVANNÁBAN Agoslinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke kedden magánjellegű baráti látogatásra Havannába ér­kezett. Az afrikai államfőt Fidel Castro, az Államta­nács elnöke fogadta. Egy torol Kommentár Dr. Kurt Waldheim a ni­gériai fővárosban megnyi­totta az apartheidellenes konferenciát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szerve­zete és az Afrikai Egység­szervezet védnöksége alatt rendeztek meg — így hang­zik az egyik hír. A másik: az olasz fővárosban kedden es­te nagygyűlést tartottak, amelyen világnézetre és pártállásra való tekintet nél­kül hatalmas tömegek vet­tek részt, és amelyen beszé­det mondott az örök város kommunista listán megvá­lasztott polgármestere, Ar­gan professzor is. A nagy­gyűlés egyetlen napirendje: tiltakozás Kappler SS-hóhér megszöktetése ellen. A két hir az első, felületes pillantásra talán nem ls kapcsolódik össze az ember tudatában, már csak a szín­helyek távolsága miatt sem. Hiszen az egyik eseményre Afrikában került sor, a má­sikra Európában. Pedig a két hírnek rengeteg köze van egymáshoz. Lagosban a Dél-afrikai Köztársaság re­zsimje a vádlott, Rómában pedig azoknak « gyülekeze­te, akik lehetővé tették Kappler szökését — az a két jelenség azonban, ami ellen Nigéria és Itália fővárosában ugyanazon a napon tilta­koznak, egy tőről fakad. A náci harmadik biroda­lom hivatalos ideológiájának — és ebből következő véres gyakorlatának — pillére a fajok „kategorizálása", „al­sóbb- es felsőbbrendű fa­'jok" megkülönböztetése volt — és ugyanez, pontosan és kísértetiesen ugyanez a dél­afrikai „afrikáner" kisebb­ség alapállása is. Az apartheid szó elkülöní­tést, faji megkülönböztetést jelent. A történelem — saj­nos, a közelmúlt és a jelen­legi események krónikája is — arra tanít bennünket, hogy a fajok közti egyenlőt­lenség hirdetői sosem álltak meg az elméletnél, mindig megpróbálták tanaikat rém­tettek sorával gyakorlattá tenni. Ennek a jegyében gyilkolt Kappler, és ennek a jegyében tűnnek el a boss börtöneiben a legjobb dél­afrikai hazafiak. A lagosi tanácskozás és a római tüntetés híre csak vé­letlen Időbeli egybeesés, de ezúttal a véletlennek is megvan a maga kristálytisz­ta logikája... Harmat Endre Kirándulási jegyzetek 1 Itthonról beszél, aki külföldről szól. Aki nagy útra megy, haza gon­dol. Lat, valamit, hazaihoz hasonlítja. Nálunk ez jobb — örül, ha ezt mondhatja. Jó lenne nálunk is így — ez van a szava mögött, ha szé­pet lát vagy jót. Néha türel­metlenebb fejében gondolat: ezt azért mi is csinálhatnánk legalább ennyire. Külföldön jártam, haza gondoltam. Jól be van sózva az embo­fiség. Az jut eszembe, hogy öregapáinR legénykorában, amikor kosztot-kvúrtélyt, a császár adott, és minden szép kilátó magaslatot parancs­szóra meg kellett mászniuk, nem lódultak neki annyian uz útnak, ahányan most el­poroznak Doberdo alatt. A közutak rádióbéli „víz­állásjelentése" a tanú rá — ha valaki maga nem látná —, hogy özönJünk itthon mi, magyarok is, ha ránk jön a hétvége, sokszor gyorsabban, mint kéne, hebehurgyábban néha, de ha valamelyik út víznek fut — most éppen a tenger felé —, a gyöngébben olajozott, jámborabb elme el­kezd megállni: van ennyi autó a világon? És ennek mindnek itt van dolga? Vackolódáskor sajnálgattak autós barátaim. Ilyeneket mondtak: szegény gyerek, legalább egy Trabantot vet­tél volna! Ha kocsival mész, ott állsz meg, ahol akarsz. Nem fogott rajtam a sajná­lat, mert kocsim ettől még nem lett, de a megálláshoz nem is kellene nekem autó. Ha szépet látok, mindig meg­állnák. Legszívesebben gya­log mennék, akkor még töb­bet állhatnék. Ilyen filozófi­ákkal meg lehet spórolni a kocsi árát, be lehet fizetni belőle, ami marad. t egy IBUSZ-buszra. Nézem az agyonmotorizált emberiséget a nagy busz fa­rából, és visszasajnálom itt­honi barátaimat: szegény gye­rekek, ezek sehol sem állnak meg! Itt is szép, ott is szép, ez a világ elképzelhető leg­szebb Földje, és csak roha­nunk? Nem a vidéket nézi egyik sem, az előtte járó hátsó lámpájára ragad a sze­me, és azért villog egész nap, miként tudná megelőzni. Már teljes két perce ugyanazt a kocsit látja maga előtt, unja. Tisztelettel bocsánatot kérek minden ismerős és ismeret­len autóstól, de az idevető­dött gyerekek, akik a való­ságos élet valóságos össze­függéseit a televíziótól tanul­ják, és akik mindenkinek in­tegetnek a busz ablakából, flúgos futamnak kezdik ne­vezni a füstös áradatot. Ter­mészetesen benne vagyunk Az autók mi is, negyven jámbor utas. Első napi nekifutás: 650 ki­lométer. Zágráb? Átverekedjük ma­gunkat a szélén. Milyen le­het belül, nem tudjuk. Ljubljana? Még annyit se látunk belőle az első nekifu­tásra. Látjuk viszont, hogy az autós hadak ütjává vált or­szágutak mellett csöndes a tá.i, és nagyon szép. Fotósok­lói veszem a szót, amikor azt mondom, tájképre van érzé­kenyítve a turista, keresi, fölfogja és megőrzi a szépet. Nagykanizsáig még' alszunk egyet a buszban, hogy annál jobb legyen a feloldóképes­ségünk odakint. Minden hegycsúcson van egy templomccska. Hadjárta időben toronyról toronyra kongatták át a hírt, hogy jön a veszedelem. Most acéltor­nyok ls állnak mellettük, kéz­ről kézre adván a képet Igen sokat áldozhat . Jugoszlávia arra, hogy a televízió a he­gyek közé szorult kis házak­ba is üzenetet vihessen. Gyermekeim a sztrádavá­rók és a sztrádaimádók szek­tájához csatlakoznak, örül­nek tehát a vágtának. Rugal­mas az új nemzedék, ahhoz idomul, ami van. Volt idő, amikor én is arra vágytam, jó lenne bejárni 0 földel, most szívesen módosítok: szeretném meglátni, jól meg­nézni a földet A sztráda nem erre való. Látni azért így is lehet valamit a buszból, van időnk bámészkodni. Épül a világ! Szépen épül. Ennyi új ház. Mennyi rossz lehetett még nemrég? Szépek az új házak, futtában úgy látszik, szebbek jóval, mint nálunk. A csa­ládi házak is emeletesek1, majdnem mind, némelyik kétszeresen is az. (Az olasz tanyák is.) Jó módot jelent a szép ház, vagy csak termé­szetes szükségletet? Reggel hatkor indultunk' Pestről, és alkonyodik már, a nyugvó napot nem. csak sápadt fé­nyét lathatjuk. amikor Trieszt alatt végre a tenger mutatja magát messziről Koperban ömlik r-nk' A zajos logadtatás. Akkora vi­hart rittyent i-ánk az Adria, amilyet egyszer láttam csak akkor is a kék 6zinü tenger­nél. Szállásunk természetesen van, vízre néz az ablaka. Akkora ajándék ez. ki se lehet tatán fizetni. Elsiettük a lelkendezést, mert autóút szorult a tenger és a szálló közé. Elmaradt tehát a '-Ni­ger mormolása, lesz helyette motorok éjjeli és nappali bő­getése. A szerencsésebbek­nek másfelé néz az ablaka, az ő fülükbe a gépesített ze­nekar recsegteti a ricsajt. Eb­ből aztán megtudjuk, hogy inai, modern világban élünk. Eddig az esők hasznát úgy mértem csak', jót tesz a bú­zának vagy elveri a gyümöl­csöt, most át kell váltanom: ez a töméntelen sok ember elindul pihenni. rááldozza idejét-'degét;. autóját, benzi­nét és nyugalmát, rájön az eső. kiönti a kempingből, mintha ürge lenne. Mind hiába volt Elemi kár, való­ságos istencsapás. Vesztett csaták a hét végén. Nem mondhatom, hogy so­kat aludtam, de arra éb­redtem egyszer, hogy csönd van. Kiáradt a tenger? El­süllyedt az út? Ennyire azért nem átkoztam az autókat! Annyian voltak éjfél után kettőkor, mozdulni se tud­tak. Előbb-utóbb a gázkitö­rés is eloltja önmagát. Ne vegye tőlem senlci rosszné­ven, de kettőtől hatig olyan nyugodtan aludtam, mint itthon. És folytattam naopal a parton, a tenger szintje fölött húsz centivel. Horváth Dezső Katasztrofális időjárás Lengyelországban # Varsó (MTI) Lengyelországban egyre nagyobb gondot jelentenek a szűnni nem akaró esőzések, amelyek elsősorban az ország középső és keleti részét sújt­ják'. Árvízriadó van érvényben az ország négy vajdaságában és három vajdaság egy ré­szében, készültséget rendel­tek el végig az Odera men­tén. A meteorológiai előrejelzé­sek szerint várhatólag tovább tart a katasztrofális időjárás Ezért a lengyel kormány el­nöksége a betakarítási mun­kálatok meggyorsítását elő­segítő intézkedések mellett felhívta a mezőgazdasági dolgozókat — ne várjanak az idő teljes kitisztulására, hanem minden lehetőséget vegyenek igénybe, és az esők közti rövid szüneteket is próbáljak kihasználni a mun­kák elvégzésére. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 73. Ez mind lehet szép, és Igaz ls, de közben a halat már legyűrtem, s most a füge volt soron. Ragacsos és szutykos volt a lúlérettségtől, s olyan édes, hogy a fogam belesajdult. De Nicco­lónak be nem állt n szája, egyre okoskodott, s megkért, hogy hozzá forduljak tanácsért, ha át­hajókázom Szicíliába, ő Girgentiben született, a leggörögebb városban, de jól ismeri Slracusát és a tündéri Palerinót is, ahol szétbonthatatlanul összeötvöződött az arab, görög és a germán világ. — No még ezt — biztatott, mikor már a hány­inger kerülgetett, s bár igen megkedveltem őt rövid salernói tartózkodásom alatt, az almából szerényen már csak egypt eltem, s a többit az éjjeliszekrényemre helyeztem, mondván, hogy gondolnom Kell a holnapra is. De ő erősködött, hogy holnap akár egy szekérrel ls hoz, csak ne takarékoskodjam, az olasz vendégszerető nép, és szomorú lenne, ha Salemóban éheznem kellene. Nagy vívódással, szabódással megettem még há­rom almát, aztan azt mondtam, hogy nem ked­velem ezt a gyümölcsöt, ezt ne is hozzon, mert odahaza Magyarországon is éppen csak almát • nem szoktam fogyasztani. Tudom, ez durvaság volt részemről, de akkor mar attól kellett tar­tanom, hogy az éhhalál átcsap a túlláplálkozás következtében beálló halálnemmé. Védekeznem kellett. S hogy jóvá tegyem almai lázadásomat, megdicsértem előrehaladását a filozófiában, s ölelgetve tuszkoltam ki a szobából. Félig ájultan roskadtam az ágyra, és elhatároztam, hogy többé nem nyitok ajtót, mert ebbe belepusztulok. Talán egy órácskát pihegtem, szuszogtam ott, s nyomkolásztam a gyomromat, hogy buzgóbb munkára serkentsem, amikor, mintha valami sugallat figyelmeztetett volna, felkepeszkedtem, s a balkonhoz léplem. A legnagyobb megrökönyö­désemre, s egyben határtalan örömömre Elena sétálgatott az úton, ki tudja, mióta, mert mi­helyt kiálltam a balkonra, felpillantott és Inte­getett. Az ő megjelenése enyhítette gyomorbeli feszültségemet, s miután megkérdeztem tőle, hogy lemehetek-e, kaptam magam, s agyonter­helt gyomrommal lesiettem hozzá. — O, signorínu — hebegtem —. maga a leg­kedvesebb nő, akit valaha ismertem ... Elena elpirult, s minden kertelés nélkül ezt válaszolta: — Szeretem magát, Carlo, s minden ezért' van. A verőfény, s a nyilvános tengerpart nem volt alkalmas arra, hogy egy ilyen közvetlen vallo­mást ne szavakkal honoráljak, ezért kénytelen voltam tovább beszélni. — Felőlem is biztos lehet, de én idegen va­gyok ... Ml lesz velünk? — Éppen ezért érdekel... Mindig a magas, szőke férfi volt az álmom... Maga úgy Jött ide, mint egy álomlovag. Ez a minőség feszélyezett, s próbáltam elütni öngúnnyal, tréfálkozással, de Elena nem hagyta magát. — Éppen ilyennek képzeltem el az illetőt... S mikor megláttam magát a tengerparton, úgy éreztem, hogy nem szabad törődnöm a többiek véleményével... Különben maga Giovannának is nagyon tetszik.., — Ki az? — Az a cselédlány, aki elvitte magához a makarónit. — Ó szerénykedtem zavartan, s próbáltam visszaidézni a leányzót, aki egyáltalán nem ha­tott már lányosan, bár karcsú volt, de arca már erősen ráncosodott. — Igazán örijlöjt. — Ezt csak azért mondtam, mert olyan régen szolgál nálunk. — De magának van vőlegénye — vágtam kl a döntő érvet, mert kezdettől fogva ez nyugtala­nított — 0 milyen? — Olyanféle, mint Niccolo, a szicíliai — biggyesztette száját Elena. — Zörnók, alacsony és fekete. Mindennek a* ellenkezője, amit é-\ szeretek... Ö, Carlo, legyen erős, és tartson ku mellettem... — Elena — rebegtem én —, rajtam semmi sem fog múlni. (Folytatjuk..) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom