Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

Szombat, 1977. augusztus 2x. 3 IJj búza születik F

ölesküdött számlálóbiztosoknak kellene végigjárniuk a világot, és lajstromozni minden búzát, ha pontosan meg akarnánk tudni, hány változatban él. Több tízezer lehet az is, amit nyilvántartanak a kutatók és termelők, de sejteni sem lehet, mennyit jegyeznének föl a lajstromozók. Van tehát búzánk bőven, ha eggyel több lesz, akár oda se figyeljünk rá. Ha Szegeden születik az új búza, érdekes lehet annak, akit városában minden érdekel, de nem kívánhatjuk, hogy ide figyeljen rögtön a **ilag. Hájjal kenegetik büszkeségünket. ha „szülői" a Szeged neyet adják neki, de a kérdés' továbbra is kérdés marad: van ennek értelme? Hozzák vissza a jó Bánkútit, az teremtett világhírt a magyar búzának, a kutatók pedig törhetnék a fejüket okosabb dolgokon is! Nem én találom ki ezeket az érveket, élnek ilyenek, és jó nagy listát töltenének meg, ha mindet fölírnánk. Szomorú tény azonban, hogy bár sok jó búzája van a világnak, az emberiség egy része éhezik, hálaadó imára kulcsolja a kezét, ha kenyeret haraphat, és gyilkol érte, ha nem jut hozzá. Mi jól tudjuk, nemcsak búza kell oda, de társadalmi változás ls, igazuk van mégis a kutatóknak: amíg éhes ember van a világon, addig nekik föladatuk, hogy több búzánk teremjen. Az is, hogy új meg új búza szülessen. A Tisza—Maros-szög Termelőszövetkezet egyhektáros kísérleti parcelláin 23 búza között első helyre a Gk-Szeged állt; 71,01 mázsát termett. Babarcon 72,40et, Lippón (Baranya megyében) 78,22-ót, Hajdúszoboszlón 68,5-öt, s itthon, Ságváritelepen 78-at, öthalmon pedig 93,6-ot takarítottak be belőle egy hektárról. A számok csak akkor kezdenek pl igazán beszélgetni, ha melléjük tesszük a többi búza mázsált is. Sorra kevesebbet adott mellette a Száva, a Rana—2, Rana—3, a Jubilejnaja vagy a Pariizanka is. Ha csak két mázsával terem többet egy hektár, Csongrád megye közel 100 ezer hektárcH gabonatábláin egy évben 200 ezer mázsával többet takaríthatnak be. Csupán a ráadás két akkora magtárat tölt meg, amilyen a szegedi vásártéren áll. Megint előáll a tagadás szelleme, és azt mondja: ne ezen törjük a fejünket. Ha olyan kombájnt csinálunk, ami minden megtermett szemet fölszed, ha olyan gyorsan aratunk, hogy semmi nem megy veszendőbe, akkor nagyobb a haszon. Jó kombájncsináló tervezőkre, és aratást is szervezni tudó jó elnökökre van itt szükség, nem búzanemesítőkre. A most forgalomban levő büzafajták genetikai termőképességének csak 50 százalékát használjuk ki, a fejlettebb gazdaságok is csak a 60—70 százalékát. Ha tíz évig egyetlen nemesítő sem mozdul, akkor is emelkedhetnek a termésátlagok. Ha jól figyeljük, nem is a tagadás szelleme beszél, hanem a közgazdászé. Szóról szóra igaza van. Erre viszont azt mondja a józan ész, tegye mindenki a ma. ga dolgát: törje a fejét a gépek kitalálója is, meg az is, aki a műtrágyát, levéltrágyát, növényvédő szert adagolja, dolgozzon jól, aki szánt, aki vet és aki arat, álljon p sarkára, és szervezze még jobban a munkát az elnök is — de lépjen • előre a nemesítő is, amennyire csak tud. így megy előbbre a világ. Az egyik igyekezete biztatás lehet a másiknak. Törvényes körülmények között születik tehát a szegedi új búza. Szükségünk van rá. De hogyan születik? Dr. Erdei Péter kezében az új gabona, őt viszont elsősorban agrotechnikai kutatóként tartja számon a szakma. Közel tíz éve, hogy nemesít is. Azt mondja, szerencséje van. — Hol kezdődik a nemesítés? — Az asztal mellett, és egy darabig ott is folytatódik. Megtervezi először a kutató, mit akar — mire lehet esélye. Természetesen olyat szeretne, ami többet terem, elfogadható a minősége, szára szilárd, nem dől meg, ha jönnek a juniusi viharolt, jól használja föl a tápanyagokat és a vizet, ellenáll a betegségeknek. Ha erős a gyökere, rosszabb talajon is megél, ha levele föláll, jobban hasznosítja a napfényt. Megkeresi azokat a fajtákat, amelyektől várható valami, ha keresztezi őket. — Sakkjáték ez a javából. Hány bábuval? — Százötven-ötszáz kombinációt csinálunk évente, de néha ezer fölött járunk. — Mi lesz belőle egy év után? — A nevét tudjuk: F—1 hibrid, igen sok változatban. — Miért igen sok? Százötven, ötszáz vagy ezer? — Kombináljunk együtt. Anyának, illetve apának mondjuk a keresztezendő két búzát. Számoljunk százzal, az egyszerűség kedvéért. Száz anyára ráadhatok száz apát — ez a legegyszerűbb. De ha egy kicsit kombinálok, és azt mondom, száz anyára egy apát viszek, aztán ugyanarra a százra egy másikat, harmadikat, negyediket... — Ne folytassuk, fejben nem tudok számolni. Mi lesz tehát a hibridek első nemzedékével? — Lehet köztük igen sok értékes anyag, de ennyivel továbblépni nem lehet. Ránézésre válogatunk. — Ami szép, az jó is? — Sok lépést előre kell látni. Itt már elbukhatjuk a játékot, ha valamelyikben nem fedezzük föl az értékeket, de a játszma megnyeréséig még sok lépés van hátra. Ne cifrázzuk a szót, be kell vallani, ide szerencse is kell, mint vizsgán a jó tétel kihúzásához. — Következő lépés? — Elvetünk néhány száz F—1et, és várjuk, mi lesz. — Mi lehet? — Hasonlít az apára, vagy az anyára, vagy nem hasonlít egyikre sem. Hasadhat a fajta. — Üjabb lépések? — Szelektálunk a harmadik és negyedik évben is, és próbálkozunk a jó tulajdonságok erősítésével. — Hogyan? — Visszakeresztezzük az újat az apával vagy az anyával, vagy egy harmadikkal. — És? — Megint szelektálunk. A több tízezer változatból már csak húszat-harmincat figyelünk, végül csak ötöt-hatot. . — Mit lehet figyelni rajta? — Valójában vizsgáztatás ez. Tudja-e azt a leckét, amit tervezés közben föladtunk neki. — Ha tudja? — Elküldjük Mátraszentlászlóra, és megvizsgáltatjuk, száz csírából hány telel át ho alatt, és másik százból hány marad meg, ha lesöprik róla a havat. Hó alatt a búza „télállóságát", hó nélküli fagyban fagytürő képességét vizsgáljuk. — Hosszadalmas a tervezés, sok időt emészt föl a szelektálás. Számológép vagy számítógép nem segíthet. — Van számítógépe az intézetnek is — a Gabonatermesztési Kutató Intézetről van szó —, és munkakapcsolatunk van az egyetemi számító központtal is. Nélkülük igen nehezen boldogulnánk, hiszen egy-egy család esetében az is szerepet játszik az értékelésnél, hogy a csúcsán vagy az alján zömök a szem vagy satnya. — És a modellezés? Tegyük föl a sok ezer keresztezési variációt számitógépre, pillanatok alatt megtudjuk, mi várható belőle, és a valóságban csak azt keresztezzük, amit érdemes. — A kukorica esetében modelleznek már a kutatók, jó eredménnyel. A búzánál nehezebb a föladat. Jobban kellene ismernünk a kromoszómákat. A kroSzántó-vető nagyüzem moszómát le lehet írni, ki lehét nagyítani, bizonyos részeiről sejtjük, hogy köze van a keresztezés alkalmával bekövetkező változásokhoz, de ahhoz keveset tudunk, hogy ennyire céltudatosan alkalmazzuk is ismereteinket. — Ismerve-ismeretlenül a nemesítő a génekbe nyúl bele? — Végeredményben megkavarja a kromoszómaszerelvényeket, az úgynevezett tulajdonsághelyeket, az új kromoszómákból új tulajdonságokat visz át, de számtalan meglepetésre kell számolnunk. Izgalmas föladat. — Nagyapáink búzájával ha összehasonlítjuk a mostaniakat, óriási a különbség. Mit gondol a ma kutatója, a holnap búzája mennyit teremhet egyáltalán? Mi a fölső határ. — Jósnak kellene lennünk, hogy az ember sportteljesítményeinek fölső határát sejthessük legalább. A búzáról ennyit sem tudunk. — Beszéljünk a kutatóról. Itt az új búza, az alkotó pihen. Elégedett? — Nem pihen, és nem elégedett. Az eddigi eredmények biztatóak ugyan, de ezután pályázunk még, hogy a vetőmag szaporításához jogot kapjunk, és később arra, hogy hivatalosan is elismerjék. És mire egy búza megszületik, mire a sort végigjárjuk, sok új ötlet is születik. Az eddigiek javát jó lenne valahogy végigjátszani. — Szoros a verseny. Ami most rekord, holnap alul maradhat. Holnap előáll egy kutató még újabb búzával, még előnyösebb tulajdonságokkal, vagy még nagyobb termésátlagokkal. A nagyszerű Bánkúti-búza ma már csak emlék. — És része egy láncolatnak. Keresztezési alapanyag. — Tudom, ki találta fel a gőzmozdonyt, ki a repülőt, a rádium tudósairól is tudok. A búzanemesítőket nem ismerem, gondolom, a sarki ember se tartja számon őket. A kutatók legalább ismerik egymást? Tegyünk próbát. Itt, a listán a 23 fajta, kérem, mondja el, melyiknek ki az alkotója. — Mindet meg tudom nevezni. — ön tehát föliratkozott a Gk-Szeged búzával az újak listájára, és a szakma azt is tudja, hogy a búza mellé dr. Erdei Pétert is oda kell írni. — Nem hiúsági kérdés ez. — Aki tesz valamit, számít rá, hogy észrevegyék. — Jólesik a figyelem, nem lehet tagadni, de jobb érzés tudni, hogy a láncolat egyik tagja lett az én búzám. —. Hány év kell egy új fajtához? Hányat adhat egy kutató elete végéig? ' — Gólra megy a játék, de tudok olyan nagyszerű emberről is, aki gólt sose lőtt. Legalább annyi szerepe van neki is, mint annak, akinek kezére játszott a szerencse, és öt-hat fajtával is előállhatott. Az viszont ma már ritka, hogy valamelyik nemesítő legalább egyet ne produkálhatna. — A génekkel bajlódik a kutató, de a sütőkemencét figyeli. Milyen az új kenyér. — Kis kemencében sütünk. Többen megkóstoltuk már. Kollégáim azt mondják, jó. Természetesen ezt külön vizsgáljuk, műszerekkel, fontos szempontok szerint. Üj búza születik tehát Szegeden. Megáll a szigorú bírák előtt, vagy nem, tudni nem, csak sejteni lehet. Drukkolunk neki is, mint bárpielyik társának. HORVÁTH DEZSŐ H

a jó az idő, főagronómust megtalálni egy-egy termelőszövetkezetben nem könnyű. Különösen olyan nagyüzemben, amelynek területe 4 falu határát foglalja magában. Az aratásnak ugyan már régen vége, de munka éppúgy akad, mint máskor. Mégis elindulok Molnár Imre, a szeged-szőregi Tisza—Maros-szög Termelőszövetkezet főmezőgazdászának keresésére. — Beszéljünk a búzatermesztésről — ajánlom, ahogy a hűvös irodájában helyet foglalunk. — Az utóbbi tíz évben Szeged környékén is megkétszereződtek a termésátlagok. Régebben is, most is a szőregi és tiszaszigeti körzetekben a megyénél' mindig magasabb átlagtermést értek el. — Igen, a búza... -»- kis szünetet tart, aztán lassan, meggondoltan folytatja. — Nem könynyű utat jártunk be, hogy a termesztéssel idáig jutottunk. A fajtaváltással kezdődött minden, persze az új fajtákkal tudni kellett bánni, mert ezeknek más és más az igényük. Aztán fokozatosan kialakult a korszerű technológia is. Megteremtődött a szellemi tőke, és gyorsan fejlődött a technika, ami megmutatkozott a terméseredményekben. Nálunk például a búzatermesztésben a legtöbbet foglalkoztatott két nagy teljesítményű traktor 20 kisebbet helyettesít, s ezek munkavégzése nemcsak gyorsabb, hanem jobb is. A termesztés során persze jóval több tényező játszik szerepet. A mezőgazdasá* gi üzemeknek mindig arra kell törekedniük, hogy a különféle meghatározókat egyre magasabb szintre emeljék. Bárhol megfigyelhető, hogy a termelés sikerét többnyire a legalacsonyabb szintű tényező határozza meg. Nekünk például sok a bajunk a vízzel. Az is baj, ha sok van, az is ha kevés. Ezért most a tereprendezés és a belvízelvezető csatornahálózat kiépítése a legfontosabb feladatunk. A tervek szerint ezzel jövőre végzünk. Elhallgat. Cigarettát vesz elő, rágyújt, aztán egy gondosan felcímkézett dossziét nyit ki. Számokkal teleírt lapokat nézeget. Az egyiket elém teszi. Elolvasom a címét: A búza termésátlaga táblánként. — Elemeztük a terméseredményeket fajtánként, érés szerint, előveteményként és táblánként. A belvizes és nem belvizes területeket is külön értékeltük. Ezek a táblázatok az agronómusok iránytűi — teszi hozzá magyarázatul. — De megfigyelhetjük, hogy milyen hatással van a terméseredményre a gabona vetési ideje, a gyomirtás, a helikopteres növényvédelem, a szántás mélysége és minősége, vagy az aratás kezdete és befejezése. így derült ki, hogy szárítók üzembe helyezésével csökkenthető a szemveszteség, hektáronként akár 3—4 mázsával is. A szárítóüzem ma már az agrotechnika szerves része. Reggel korábban kezdhetnek a kombájnok, mert nem kell megvárni, hogy felszáradjon a harmat, s este is tovább dolgozhatnak. — A következő évre mikor gondol először a főmezőgazdász? — kérdem, kihasználva a pillanatnyi csendet. — Amikor még kalászol a gabona. már elkészítjük a jövő évi tervet. A betakarítást és az azt követő talajmunkákat már e szerint szervezzük. Általában 4—5 fajta termesztése ideális egy-egy gazdaságban. — Úgy tudom, a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézettel is együttműködnek — vetem közbe. — Jó a kapcsolat a kutatóintézettel — válaszolja —, mert szerintünk ez az egyik alapvető feltétele a jó terméseredménynek. A legújabb kutatási eredményekhez hozzáférhetünk, és alkalmazhatjuk is. Külön üzemi kísérletet is beállítunk minden esztendőben. Egyhektáros táblákon termeljük a szegedi és martonvásárhelyi intézetek fajtáit, a legjobb jugoszláv fajtákkal. Ezek terméseredményét összehasonlítjuk a régebbiekkel. Keressük a vidék legjobb eredménnyel termelhető fajtáját. Rekordtermés is volt az idén. A Gk-Szeged kenyérgabona fajtajelölt, tíz mázsával előzte meg a többit, pedig 48 és 61 mázsa között alakult mindegyiké. — Az ötödik ötéves terv végére 50 mázsás átlagtermés elérését tűzték ki. Elérhető? — Tudatosan kell törekedni a jobb és nagyobb termésre. A talaj-előkészítéstől, a vetésen, az ápoláson, a gondozáson át az aratásig, majd az aratástól az őrlésen át a kenyérsütésig nagyon sok ember munkájára van szükség. Ha mindenki a maga részét jól végzi, nemcsak a termés növelhető a tervezettnek megfelelően, s így elérhető a kitűzött mennyiség, hanem a minőség is nagyon sokat javulhat. RADICS FERENC ' Simái Mihály Variációk egy témára i. búzahullám zúdul a horizontig a búzából új kenyér boltozódik a kenyérből új élet boltozódik az élet új homlokká boltozódik a homlokból új búza boltozodik — hatalmasan zúdul a horizontig — a búzából új kenyér boltozódik II. a fény amely a kenyérre esik ugyanaz mint az a fény amely a kalászra sugárzott ugyanaz mint az a fény amely a súlyos hant alól is * kicsalogatta az első csirát ugyanaz mint az a fény amely késeddel kivilágít egy ős-titkot: hogy ő az élet lénye s hogy így a kenyér a fény élete — örök kezdet és örök folytatás oly gyönyörű anyag hogy szinte már zene