Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

A Vasárnap, 1977. július 31.' Szolnokon átadták a gázrobbanás után újjáépített lakóházat Szombat délelőtt ünnepélyesen adták át Szolnokon a tavaly novemberi gázrobbanás helyén újjáépített, Tóth Ferenc utcai lakóházat. Még az elmúlt évben, a mentési munkálatok idején született a döntés, hogy a robbanás helyén Ismét felépül a 24 lakás. A terveket társadalmi munkában a megyei tanács tervező vállalata készítette el. Az építés februárbán kezdődött és a kivitelező Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói szeptember 30-ra vállalták az átadást. A jó szervezettségnek, az építésben részt vevő 10 vállalat összefogásának, az értékes társadalmi munkának köszönhető, hogy a lakások két hónappal előbb elkészültek. A huszonnégy lakás a régi helyén épült, változatlan alapterületen, de a felszerelés, a lakások belsejének kiképzése korszerűbb. A szombati átadási ünnepséget követően a régi tulajdonosok közül tizenhat család költözött újjáépített otthonába. A többiek — kérésüknek megfelelően — már a múlt év végén beköltözhettek új lakásukba. Hajódongák a men Wem véletlenül kerül Ismét szóba az ízlésformáló, hangulatot meghatározó környezet. Az olyan közösségi tér, ahol jórészt egymástól idegen embereket bizonyos időre összekapcsol egy környezetben a hasonló szándék. Ügy érzem, egyre inkább felismerjük, mekkora nevelő, sőt, emberformáló hatása van a praktikusságot és esztétikumot harmonikus egységben képviselő közösségi épületeknek, helyiségeknek. Az új Hungária Szálló után ezért ejtünk szót a megújult Hági belsőépítészeti megoldásairól, díszítő motívumairól. A Háglra évtizedek nemes patinája rakódott, termeinek sajátos hangulata szinte egyenértékű volt konyhája specialitásaival. Az építész Sövényházi Ágost és a belső tervező. Szekeres Mihály ezért ragaszkodtak a lehetőségek szerint az eredeti hangulatok megőrzéséhez, sőt fokozásához'. Az építészetileg megváltozott terekhez kapcsolódott a belsőépítészeti kiképzés minden eleme. A régi sötétbarnára pácolt fenyő meghatározta az anyagokat éppúgy, mint az uralkodó színt. A régi, hiányos ólomkeretes üvegablakokat Kovács Júlia iparművész pótolta, újította föl. Szőnyl István nagyméretű, tiszai hangulatot megörökítő faliképeit Kislerenyei Ervin vezetésével restaurálták, s a festmények új helyen, de régi szépségükben, a nagy festőt méltán reprezentálva fogadják a vendégeket. A belépőket a ruhatárba vezető kis folyosón T. Nagy Irén és Szekeres Mihály tíz fára festett szlovák, osztrák és magyar parasztfigurája, rhuzsikusalakja köszönti. A halászszoba bokszai fölött, a Szőnyi-kép helyén Szekeres Mihály kötélből kialakított (a hálószövés elemeit felhasználó) ritmikus dekorációja látható. Ebben a terem részben és a magyar szobában szintén Szekeres tervezte a rusztikus, áttekinthető, logikus, puszta szerkezetre épülő parasztszékeket. A megifjodott Hágt legszebb része az újonnan épült, fésűs-fogas rendszerű szárny, a különterem. Szónyi képe mellett a másik látványosság Szekeres izgalmasan eredeti álmennyezete, mely térben mozgó dongarendszerével kifordított hajótestekre emlékeztet, ezt a hangulatot erősíti az egykori bőgőhajók visszatérő orrmotívuma. Dicséretes tartózkodással, a hagyományokhoz való oko6 kötődéssel, kifinomult ízléssel célszerű és esztétikus környezetet teremtettek a 1 tagiban. T. L. a vad járta ösvényeken A mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok „örökzöld" vitáinak megszüntetését, a mezőgazdasági vadkárok csökkentését szolgálja az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat zalaegerszegi üzemében előállított Ekán nevű vadriasztó szer. Alkalmazása egyszerű: a krémszerű — egyébként ártalmatlan — anyagba zsineget áztatnak be, s azt feszitik ki a vadjárta erdei ösvényeken. Az erős vajsavszagú szer elriasztja az őzeket és a szarvasokat. Az akciót évenként háromszor kell megismételni. A zalai vadásztársaságok sikeresen próbálták ki az Ekánt, a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság pedig csemetekertjeit védi EkánnaL (MTI) SZEGEBI ÜNNEPI HETEK Verdi: Aida. Az opera előadása a Dóm téren este 8 órakor. 11. szegedi ifjúsági napok. Hajnal Gabriella kiállításának megnyitója a Bartók Béla Művelődési Központban, délelőtt 10 órakor. Fotóklubok 13. Szegedi Szalonja. A kiállítás megnyitása a Bartók Béla Művelődési Központban, délelőtt 11 órakor. Szép könyv "76. A kiállítás megnyitója a Technika Házában hétfőn délelőtt. Megnyitja dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi Bizottságának titkára. Margittay Sándor orgonaestje a dómban, hétfőn este 8 órakor. A XVIII. Szegedi Nyárt Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 21-ig. Mónus Sándor fazekas népi Iparművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kátai Mihály testőművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 28-ig. A természettudományok Szegeden. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 4-ig. Csanádi György Iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos-teremben, augusztus 4-ig, A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Honvédelmi nap a repülőtéren, délelőtt 10 órától. Evezés. A SZEOL AK országos versenye az ifjúsági vízitelepen délelőtt 9 órától. Labdarúgás: Vasutas Totó Kupa: SZVSE—Pécsi VSK, Vasutas-stadion, délután 5 óra. Sziporkázó karnevál Az Ifjúsági napok délelőtti rendezvényei előkészítették és megalapozták a délutáni nagyszabású karnevál hangulatát. Délután 5 óra körül sokan az eget kémlelték, szerencsére az időjárás kedvezett az ifjúsági karneválnak. A városi tanács előtt felállított díszemelvényen ott volt dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese, Tóth Zsuzsanna, a KISZ megyei bizottságának titkára, KuL csárné Kiss Piroska, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Az emelvényről tekintették meg a karnevált a Szegeden tartózkodó lengyel és jugoszláv ifjúsági küldöttség vezetői. A Himnusz elhangzása után dr. Dékány Klára, a KISZ szegedi bizottságának első titkára nyitotta meg a karnevált. AIDA Operabemutató a dómszínpadon Hol a szabadtéri színház tüzei kigyúlnak, s a parazsat a muzsika szítja, a vállalkozó kedv óhatatlanul fölfedezi az Aidát. Színpadra sürgeti, műsoron tartja. Születésének körülményeiről bőséggel szolgál a zenetörténet. Az opera világában kevéssé tájékozottak is tudják, a Szuezi-csatorna fölavatására rendeltetett, szinopszisa az egyiptomi alkirálytól és egy híres régésztől való, s hogy az 1871 decemberében lezajlott kairói ősbemutatóért Verdi az operatörténet legborsosabb honoráriumát kapta, 150 ezer arany frankot. (Igaz, a feltételeket maga diktálhatta, saját költségén íratta a librettót Ghislanzoniv al, karmestert küldött a betanításra, dirigálásra, mi több, Egyiptom területére átengedte a szövegkönyv és a zene tulajdonjogát.) Kevesebben ismerhetik viszont — a kor sajtója szellőztette szemfülesen —, hogy milyen bájos afférja támadt a maestrónak. Egy bizonyos Frospero Bertani nevű reggiói polgár, ki vette a fáradságot, s útra Veit az Aida pármai előadására, csalódott levélben kérte Verditől, térítse meg költségeit. Mire a szerző frappáns választ adott, kiadóján keresztül átutaltatott a kárvallottnak nem egészen 30 lírát: „Ez nem teljes öszszeg, de hát vacsorázhatott volna otthon is — mellékelte sorait szúrósan. — Természetesen kérem róla az elismervényt, s egy kötelezvényt. melyben megígéri, új operáimat többé nem látogatja ..." Azóta Verdi nem tartozik a közönségnek. De vajon a legfrissebb előadástól visszakéri-e jegyét hatezer ember a szegedi fesztiválirodán? Aggodalomra nincs ok, habár... A pénteki bemutató enyhe csalódás. E rezignált sóhaj szándékosan szorítkozik a premierre, hiszen az előadásban — mindenekelőtt zenei megfogalmazásában — érezhetően több van (s ha nincs eső verte főpróba, ismerve a nagyoperai előkészületek derékfájásait, bízvást összehangoltabb a produkció.) Kezdjük talán a kellemes meglepetésekkel — ámbár aligha kell különösebben meglepődnünk rajta —, a színpaddal. Mikó András negyedszer szenteli föl itt az Aidát. Forrai Gábor díszleteivel, Márlc Tivadar jelmezeivel a látvány művészetebe emeli, ugyanoda tehát külsőségeivel, ahová belső értékei szerint való, a zenedráma kivételes magaslataira. Az előző években Varga Mátyás hatalmas építményei egyetlen lendülettel törték át a teret, a dómot folytatva, leképezve. Forrai viszont az egyiptomi művészet finom lenyomatával — profilba elvasalt emberfejűkutyafejü alakokkal, a kompozíció ritmikusan harmonikus, harmóniájában ritmust hordozó berendezésével — figurálisán eltávolítja a dómot. Míg Varga Mátyás a templomot közvetítette a nézőnek, Forrai Gábor a művet. Bár ugyanez a tabló látható volt a margitszigeti előadásokon, mégis új életet él, nem ébreszt reminiszcenciákat, hiszen a foglalat más. Áthidaló javaslatai vannak Forrainak a Nílus-parti jelenetre is, a mesterséges környezetbe telepített természeti képek örökös dilemmájára: nem siet kiskanállal elhordani a tengervizet, buja növényzettel újabb takarót vonni a már egyébként is beborított templomkövekre, hanem egyszerűen csak jelzi a füzeseket, mint csarnokok holmi dekorációját. A díszlet keltette szimmetria, egészséges nyugalom Mikó rendezéséből is árad. A „járásokon" méltósággal közlekednek a szereplők, a tér egész széltében, mélységében és magasán; az igazi attrakció pedig, a francia nagyoperákra visszakacsintó bevonulási jelenet — a tömeg színes, elasztikus hömpölygésével, mértani igényű fölvezetésével és elhelyezésével — fantáziagyújtó, szabadtéri hagyományaink legnemesebb öröksége. Mindössze a balettnak jut mostohán keskeny deszka. A koreográfus Barkóczy Sándor azonban kitűnően föltalálja magát, s tenyérnyi helyre komponál izgalmas, szikrázó mozgásanyagot: megértő partnere a szólista Szőnyi Nóra is. A látvány eufórikus élvezetéhez „csak a hangok" minőségtöbblete hiányzik. A már emlegetett Nílus-parti jelenettől azért észrevehetően fölível az előadás, sőt a zárókép kifejezetten illúziókeltő. (Ezért gondolom, hogy a premier kihasználatlanul hagyta még az együttesben rejtező belső tartalékokat.) Pál Tamás gondos zenei vezetése inkább biztonsági szempontokra ügyel, hogyne is tenné, ha mindjárt a románcnál majd „elúszik" a tenorista. S mert Pál okos igyekezete: a színpad és orchester bizonytalan akusztikai kapcsolatában minél kevesebbet kockáztatni, ettől aztán időnként elmozdul a hangzásképben színpad és zenekari árok — ahogyan ez ilyenkor lenni szokott. A címszereplő Lorenza Canepanak Aida-elképzelését nehéz határozottan kiismerni. Nem igazán szabadtérre született hang, szopránjának valós értékeiről ugyanúgy elsietett lenne a vélemény első hallásra, miként külföldi partnereiről. A hang volumenében csupán a bolgár Nikola Szmocsevszki szikár, bár nem kellően színes-élvezetes Amonasrója állja ki a tér szakítópróbáját. A Radamest éneklő Francesco Ortiz föllépett a közelmúltban Budapesten, egy Erkel színházi Tosca előadáson — jóval kedvezőbb benyomást keltett, persze a kőszínházban. Ahol például a rendkívül muzikális és hajlékony mezzójú Gisela Schröter üvegházi Amnerise is föltehetően kivirágzik. Emlékezetünk így alig többet raktározhat el néhány megkapó pillanatnál, mint a már idézett finálé (Ortiz igazi képességeinek villanásaival), a bevonulási jelenet (amikor a Szalay Miklós betanításábant éneklő kórus is fölnőtt a követelményekhez), Aida és Amonasro kettőse a Nílus-parton. Hanem a szegedi operisták — igaz, szerényebb szerepekben — látványosan feledtették a tavalyi Nabucco kisiklásait. Nagyobb feladat Gregor Józsefnek jutott, méltóságteljes Ramfisza mögött nem marad el Sinkó György dekoratíven szertartásos Királya. És bármily furcsa egy Aida-előadáson, a női hangok közül leginkább Kar.ikó Teréz győzött meg, egészségesen szárnyaló szopránjával, a Főpapnő leheletnyi szólamában. De a Hírhozó Réti Csabára sem lehet panasz. Vagyis? A mai és a további előadásokon méretik meg, valójában mennyit is ér az idei (olasz nyelvű) szegedi szabadtéri Aida. Nikolényi István Kék, piros és nemzetiszínű zászló alatt vonultak be a térre az első csoportok az ifjúsági napok emblémájával. őket az első magyarlengyel barátsági napokra érkezett 300 fiatal követte. Színes népviseletben a Szlovjanka együttes haladt az élen, a tángpk rögtönzött műsort varázsoltak a tér aszfaltján. A sziporkázóan színes és ötletes karneváli menetben a produkciók készítői, a város munkásfiataljai ismét tanúbizonyságot adtak politikai felkészültségükről, kritikus és önkritikus szemléletmódjukról, tartalmas humorukról. Több produkció készült olyan politikai kérdések jegyében, melyek napjaink eredményei és gondjai. A fiatalok köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott munkaversenyt. Sok ötlettel és leleménnyel jelenítették meg többek között a nemzetközi enyhülést, az emberi jogok kérdéseit, a belgrádi találkozóra készülés feladatait. Hazai eredményeinknek és nehézségeinknek is hangot adtak. Volt élőkép az örökös cipőgondról, a munkaerőhelyzetről, az adminisztratív munkakörben dolgozók elszaporodásáról, a munkaintenzitásról, az alkoholizmusról és a Dolgozz Hibátlanul! mozgalom visszájáról, és sorolhatnánk. A szűkebb pátria, Szeged is több képben megjelent. Köszöntötték a 100 éves szegedi kenderfonógyárat, szóltak a szalámigyár ,.szuper száraz" ter. mékéről, a lakáshelyzetről, az ünnepi hetek kavalkádjáról, az útépítésekről. Néhánr ötletes élőkép az Edzett ifjúságért! színét és visszáját) is megjelentette. A legszellemesebb és legszebben kivitelezett produkciók közé tartozik a teljes leszerelés utáni időket idéző kép, amikor is a tankokból sétajárat lesz, s csövén gólya fészkel; környezetvédelem? — kojtoló gyárkéményhez láncolt földgömb körül gázálarcos emberek j Mekk Elek méretes szabósága; vezéreink egykor és ma (szemközti fölíratok: Árpád. Előd, Ond.... a hátukon a maiak: tanácselnök, téeszelnök, agronómus...)... A színes, látványos, érdekes menetben íűiléptek még a Szabadkáról érkezett néptáncosok. A legsikeresebb, a legvidámabb, a legötletesebb produkciókat az idén is díjazzák. Kiadnak egy közönségdíjat is — lapunk tegnapi számában meg. jelent szavazócédulával adhatják le voksukat a váron lakói. A gazdag program hajnalig tartó utcabállal ért véget. Tegnap délelőtt a Szegeden tartózkodó lengyel delegáció vezetőit fogadta a megyei' pártbizottságon dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, majd a városi pártbizottságon Török József, a pártbizottság első titkára. E találkozón ott volt Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese is. Ma, vasárnap 9 órakor a Sajtóház művészklubjában a lengyel ifjúság életét bemutató fotókiállítás nyílik. Tíz órától a magyar és lengyel újságírók, illetve a testvér, megyék képviselői találkoz. nak. A szegedi tereken ismét fellépnek a meghívott művészeti csoportok. Három alkalommal mutatják be az újszeged! szabadtéri színpadon az Espress show-t, kora délután jelmezes labdarúgó-mérkőzés és KRESZ, vetélkedő lesz. T. L.